37.rész

Fejezet dala

Thea

Már mindenki nagy készülődésben volt, hiszen a mai nap igen nagy minden ember számára, aki csak ismeri családunkat, s hosszú, véget nem érő történetünket. 

Boldogan álltam fürdőszobámba, s hajamba lágy hullámokat varázsoltam, míg arcomat egy enyhe kék szemfestékemmel kentem be szemhéjaimat, míg ajkamat egy kissé csillogó szájfénnyel ékesítettem. Utolsó simításként szempillafestéket tettem fel, majd fújtam parfümömből magamra, s visszaigyekeztem a hálóba, ahol is a hatalmas ágyra már ki volt készítve ruhám. Belebújtam a hasonlóan kék ruhámba, s fekete cipőmbe, mielőtt táskámba kezdtem el bepakolni a már elől hagyott fontos dolgaimat. 

- Mami - hallottam apró lépteit, s a pösze kis hangját, amely miatt azonnal mosolyognom kellett. 

Rá vezettem tekintetem, s mosolyom abban a pillanatban szélesebb lett, ahogyan a kicsiny lányon a számára hatalmas szoknyával rendelkező, halvány rózsaszín hercegnős ruha díszelgett. Látszott rajta, hogy mennyire is élvezi az egészet, ahogyan a kicsi csípőjét megmozgatta, s a szoknya harangszerű mozgást végzett lábai körül. Barna egyenes haja, most göndör lokninkban lógott vállára, míg egy kisebb tiara is helyet kapott feje tetején. Száját átlátszó, csillámos szájfény csillogott. 

- Milyen gyönyörű vagy - guggoltam le elé.

- Egy igazi hercegnő - bólintott, s pici tenyerébe vette egyik tincsemet. 

- Igen, kis Sophie hercegnő - nyomtam csókot puha arcocskájára. 

- Te pedig Mami hercegnő - nézett rám kislányos bájával. - Mi vagyunk papi hercegnői - mosolygott.

- Bizony. A papi hercegnői - erőltettem egy elfogadható mosolyt arcomra, majd felálltam, s táskámat fogtam meg. - Indulhatunk? - fordultam vissza Sophie felé, s kezem nyújtottam, amelyet el is fogadott, így indulhattunk is le a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Lassan tettük meg az utat, hiszen földig érő szoknyájában hamar felbukhatott volna. Leérve elengedte kezem, s azonnal a helyiségben várakozó férfi felé lépkedett, enyhén sietve, még is óvatosan. 

- Hát itt van az én kis szerelmem - emelte karjaiba Harry a kicsit, s ajkait azonnal arcára nyomta. 

- Papi - kuncogott, míg szorosan átölelte nyakát, s finoman meghúzta kissé hosszú haját. 

- Hé - bökte oldalba, mire a kuncogás hangosabb lett. - Indulhatunk? - nézett rám, mire bólintottam. 

Letette Sophie-t, aki azonnal az ajtó felé szedte lábait, s igyekezett ki a fekete, lesötétített autóhoz. Konyhába mentem, ahol is becsuktam az ablakot, majd vissza siettem az előszobába. 

- Gyönyörű vagy - mért végig parázsló tekintetével, s közelebb lépett. 

- Harry, kérlek - nézetem bátortalanul szemeibe. 

- Bókolni szabad, nincs igazam? - billentette államnál fogva felfelé arcomat, hogy teljesen rá figyeljek. - Még mindig csodálatos vagy. 

- Kérlek, indulhatnánk? 

- Persze - tárta ki előttem a bejártai ajtót, majd amint kiléptem követett, s bezárta. Leellenőriztem Sophie-t, hogy megfelelően bekötötte e magát, aztán pedig, előre ültem, Harry mellé, aki már indította is az autót, amint bekötöttem az övemet. 

- Papi, táncolsz majd velem? - kérdezte nagy lelkesedéssel, a kicsi.

- Egy ilyen gyönyörű nagylánnyal? - nézett bele a visszapillantóba, egyenesen a hatalmas vigyorral ellátott leányzóra. - Ki nem hagynám. Enyém az első tánc - kacsintott rá. 

-Ahj, papiiii - húzta el a nevét, majd visszadőlt ülésébe, s kémlelni kezdte az utcát, amelyen éppen áthaladtunk. 

Egyikünk sem szólalt meg, míg végül Harry ujjaival a dobolást megunta a kormányon, s bekapcsolta halkan a rádiót. Kifelé nézelődtem én is, csak, hogy gondolataimat eltereljem, ám sikeresen csak még jobban elérte, hogy rá figyeljek. Kezébe fogta enyémet, majd combjára helyezte, s kézfejemre apró köröket kezdett el rajzolgatni. 

Oly sok év telt már el azóta, hogy mély csalódást okozott, s megbántott. Akkor szüneteltették a turnét két hétig, de utána kénytelenek voltak visszamenni, és folytatni, hiszen kötelességük volt. Eszem ágában sem volt velük tartani, amit szerencsére megértettek, ám minden nap huzamosabb ideig tartó beszélgetések zajlottak le közöttem, és Harry között. Darcy nehezen békélt meg, s hiába is tartott velük, alig szólt apjához. Próbáltam hatni rá, és ezzel Haz is teljes mértékben tisztában volt. 

Ez idő alatt komolyabbra fordult Darcy és Louis kapcsolata is, ahogyan meg is született drága Sophie, aki mindannyiunk napjait színesíti. Tegnap estét velem töltötte, így egyértelmű volt, hogy velem tart, illetve Harry-vel, míg Anne és a lányok Darcy-val foglalkoznak. Szerettem volna ott lenni vele, de megkért, hogy Sophie-val legyek, amelyet hasonló örömmel vállaltam el. 

Megérkezve a helyszínre, amely egy csodás kert volt, mosolyogva szálltam ki a járműből, s igyekeztem hátra, hogy segítsek kiszállni Soph-nak. Ahogyan lábai az élénk zöld füvet érték igazi nagylányos mozdulatokkal kezdte el megigazítani ruháját. 

- Hercegnőm - nyújtotta kezét, amelyet azonnal el is fogadott a kislány. Harry rám nézett, s másik kezét tartotta felém, amelybe sóhajjal, de végül belekaroltam. Lassan vonultunk a már jelen lévők között, akiket köszöntöttünk boldogan. 

- Végre, hogy itt vagyok - sietett elénk Anne.

- Szia, anya - csókolta arcon Harry. - Mi ez a nagy sietség? 

- Mindjárt itt vannak, ti meg csak most értetek ide.

- Anne, kérlek, minden rendem - öleltem meg. - Megkeresem a szüleim - néztem Harry-re, s sietős léptekkel mentem a sorok közé. - Sziasztok - öleltem meg őket. - Nicol - mosolyogtam húgomra, aki mellett fia, és férje foglalt helyet. 

- Izgulsz? - nézett rám anyám.

- Ez csak természetes, nem igaz? Még csak most született - sóhajtottam fel.

- Ahogyan te is kincsem - felelte apám. 

- Anyu - kaptam fel fejem az ismerős hangra. 

- Sziasztok - vontam ölelésembe Noah-t, majd a barátnőjét, Mandy-t. - Minden rendben? 

- Azon kívül, hogy Louis kész idegroncs, és csak a hülye fejeket vágja, tökéletesen - nevetett fel fiam. - Nővéremet el sem képzelem, hogy mit is csinálhat.

- Ne legyél gonosz, majd amikor a Ti esküvőtökre jövünk, akkor legyen nagy a szád - mondta jókedvűen apám. 

- Még messze van az - felelte Noah, mire Mandy csak feszengve állt mellette.

- Ne aggódj, amikor nem is számítasz rá, megkéri a kezdet - mosolyogtam rá, s bizalmasan osztottam meg vele ezt. - Velem is így volt.

- Köszönöm Thea - ölelt meg.

Mandy nagyon is a szívemhez nőtt. Egy éve alkotnak egy párt Noah-val. Fiam már betöltötte a tizenhetedik életévét, míg a kis barátnője, már a huszadikban jár. Amint tudomást szereztem róluk, azonnal mosolyognom kellett, miszerint is sokkal jobban hasonlít édesapjára, mint azt képzeltem volna. Mandy nagyon kedves lány. Ahogyan elhívta hozzánk egy vacsorára, hogy bemutassa, azonnal szívembe lopta magát, ahogyan Harry-nek is. Édesapjával ketten élnek, testvérei nincsenek, az édesanyja pedig fiatalon elhunyt, így mondhatni annyira kötődik hozzám, mint lány az anyához. Sokat szoktunk beszélgetni, és közös programot szervezni, ha éppen nem Darcy-val csavarognak mindenfelé. Az esemény szervezésében, a ruhapróbákon ott volt velünk, s véleményét megosztotta, ami igen is segített dönteni lányomnak. 

- Üljünk le, mindjárt kezdődik - mondta anya, mire azonnal elfoglaltam helyem, az ölembe pedig a már megérkező Sophie-t ültettem. 

Felcsendültek az első dallamok, s kezdetét vette a ceremónia. Mindenki a bevonuló párt, azaz lányomat, és férjemet, amint végigvonulnak a sorok között. Szívem sokkal hevesebben dobogott. Boldogságomat leírni lehetetlen lenne, az érzés annyira intenzív volt. Lányomat látni, ahogyan édesapja kíséri oltárhoz, csodás látványt nyújtott. 

Örültem, hogy végül Darcy megbékélt, s bár sokat kellett törnie magát Harry-nek, még is elérte, hogy remek kapcsolatban legyenek, s ő kísérhesse oltárhoz. Mindenki, főleg az én szívem szakadt volna meg, hogyha nem édesapja oldalán sétált volna végig az emberek tekintete előtt. 

Ujjaim egyszer csak egybefonódtak valakiével, s akkor pillantottam meg magam mellett Harry-t, aki már át is adta Louis-nak lányunkat. Kicsi Sophie átmászott Harry ölébe, s onnan nézte, ahogyan szülei egybekeltek. Kezemet továbbra is férjemébe tartottam, ahogyan a ceremónia haladt előre.

****

Vendégsereg amint gratulált az ifjú párnak, átvonult a hatalmas terembe  ahol is a fogadás volt tartva. Mi is velük tartottunk, s elfoglaltuk a számunkra kijelölt helyet. Ahogyan Darcy és Louis is besétált, Sophie odatipegett hozzájuk, mire a boldog vőlegény karjaiba is vette. 

Friss házasok is elfoglalták helyüket, s felszolgálták a vacsorát. Mindenki halkan beszélgetett a környezetében lévőkkel, ahogy én is lányommal, akinek arcáról a mosoly lemoshatatlan volt. Ahogyan rápillantottam minden egyes alkalommal, a saját esküvőnk jutott eszembe. Mennyire is boldogok voltunk, mennyire törhetetlenül szerettük egymást. Azokban az időkben fele ennyi problémánk sem volt, mint most. 

- Tudom, hogy mire is gondolsz - suttogott fülembe még mindig rekedtesen kellemes hangjával, a férfi, aki idő előtt már a szívem tulajdonosa lett. 

- Valóban? - fordultam felé.

- Igen, Édes - suttogta a rég hallott becézésem. - Számomra is fontos volt az esküvőnk, ahogyan az össze közös pillanatok. Táncolnál velem? - szívem kihagyott egy ütemet, s a levegőt mélyen szívtam magamba, amikor is felállt, s kezét nyújtotta. - Kérlek - nézett rám megtörten.

Szemeibe ott csillogott a vágy, a szenvedély és az irántam érzet tisztelete, s szerelme. Kezemet bátran csúsztattam végül övébe, s álltam fel. Egyenesen a tánctérre vezetett, ahol szembe fordított magával. Kezét csípőmre csúsztatta, míg a másikkal kezemet fogta meg. Én vállán csúsztattam fel, egészen nyakáig, ahol is hosszú fürtjei közé vezettem ujjaim. Testünk szinte egybesimult, de ellenkezni hiába is akartam a gondolataim szerint, szívem nem hagyott. Jó volt újra ilyen közelségbe lenni hozzá, érezni az illatát, s érintését testemen. Tekintetét kerültem, de ez őt egy pillanatig sem zavarta. Közelebb hajolt, s fülemhez érintette ajkait, amikor is suttogni kezdett bizalmasan.

- Gyönyörűm - becézés, s egyben a bók hallatára, pilláimat lehunytam, míg teljesen elgyengültem. - Remélem tudod, hogy a legboldogabb nap volt az életemben, amikor kimondtad az igen - dörmögte. - Azóta szeretlek, mióta megjelentél Paul irodájában, olyan ártatlanul, mit sem sejtve semmiről. Amikor eljöttél az első randinkra, a moziba, ami neked csak egy feladatnak számított, míg nekem egy esélynek, hogy közelebb kerülhessek hozzád. Beléd estem még jobban, amikor az első csókoddal ajándékoztál meg, majd lassan haladtunk, s az első szerelmes éjszakánkon is túljutottunk a születésnapomon - ujjai közé fogta államat, s maga felé fordította arcomat. - Te vagy a feleségem, a gyermekeim csodás édesanyja, a drága Sophie nagyanyja - mosolygott rám könnyes tekintettel. - És a legfontosabb. Az életem szerelme. Szeretlek - döntötte homlokát enyémének, s ujjával letörölte a makacs könnyeimet, amelyek végigszántották arcomat. Még mindig lépkedtünk a zene lágy dallamára, amíg meg nem állt, s közelebb vonva magához ajkait enyéimre nem illesztette, s finom, kellemes csókjával el nem árasztott. 

~ Vége ~

36.rész

Darcy

Miután Eleanor távozott, Louis-al még kis ideig a nappaliban voltunk. Vártuk, hogy anya mikor is jön le, de végül ez nem történt meg. Niall talán egy óra elteltével baktatott le a lépcsőn, és közölte, hogy álomba sírta magát, így ne várjuk. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy eljött hozzátok - mérgelődött Louis, az ágyamon ülve. 

- Én se - mondtam őszintén. 

- Komolyan, soha nem éreztem még ennyire dühösnek magam - sóhajtott fel. - Apádra nem mondanám, hogy nem haragszom, mert természetes, hogy igen. De nem azért, mert El-el történt meg az eset, hanem, mert egyáltalán megtette. Ugyan így éreznék, ha egy másik nővel lépett volna félre. 

- Tudom, bébi, tudom - másztam ölébe, s fogtam kezeim közé arcát. - Ne idegesítsd magad feleslegesen - suttogtam.

- Nem érted, Baba - simított végig arcomon. - Tudnom kellett volna, hogy mire készült. Tisztában kellett volna lennem mindennel, és megállítanom. A francba is, a legjobb haverok vagyunk, vagy legalább is voltunk.

- Louis, eddig úgy tudtam, hogy én vagyok, aki mérges rá - fontam nyaka köré kezeim. - Különben is, neked esett.

- Teljes joggal - nézett mélyen szemeimbe. - Tudom, hogy hasonlóan cselekedtem volna én is, hiszen olyan fiatal vagy. Én magam se érteném, hogy mit is eszik a lányom, egy idősebb férfin, méghozzá, nem csak, hogy kissé idősebb, hanem apja korabeli. 

- Mire szeretnél kilyukadni? 

- Csak arra, hogyha odafigyeltem volna .. - ujjaimat ajkaira tettem.

- Be se fejezd ezt a mondatot.

- Nem szeretném, ha a legjobb haverom elveszítené a feleségét, ahogyan azt sem szeretném, hogy én veszítselek el téged ... szeretlek, baba - suttogta a mondat végét érzelmesen. 

Elmosolyodtam meghatottan, majd ajkai ellen nyomtam enyémet, gyorsan, s szenvedélyesen. Azonnal válaszolt, s egy forró csók közepette maga alá fordított, s lassabb tempót kezdett el diktálni. A copfba fogott hajamból a gumit minden egyszerűséggel húzta ki, s túrt fürtjeim közé. Combjaimat sajátjaival távolította el egymástól, ezzel csípőjét lábaim közé ékelte minden akadály nélkül. Ajkai levándoroltak nyakamra, majd onnan kulcscsontomra, s a hálóingem dekoltázsának köszönhetően, minden gond nélkül csókolt a két mellem közötti völgybe. Egyik kezével finoman rámarkolt egyik keblemre, mire nyöszörgés tört fel belőlem. Másik kezével könnyedén siklott be a falatnyi anyag alá, s kezdte eltávolítani rólam a fehérneműmet. 

Kezeimet hátára vezettem, ahol körmeimet mélyesztettem bele. Bőrömön éreztem mosolyát, ezzel tudatva velem, hogy egyáltalán nem bánja tettem. Amint megszabadított az aggasztó darabtól, sajátjával sem törődve hajította a földre. Homlokát enyémének támasztotta, s mélyen szemeimbe nézett. Kinyúlt mellettem a szekrényhez, amelynek fiókjából előhúzott egy kondomot. 

- Szeretnéd? - emelte közénk. 

Bólintottam, így felüt, s követtem őt. Kibontottam a tasakot, majd erekciójához helyeztem, lassú mozdulattal görgettem fel rá. Végig arcát figyeltem, ahogyan lehunyt pillákkal élvezte érintésem. Óvatosan újra végigdöntött az ágyon, majd ujjainkat egybefonta, s kézfejemet szájához emelte. Apró csókkal illette, s homlokát enyémének döntötte. 

- Imádom az apró kis kezeidet - mosolygott rám.

Felnevettem kijelentésén, amely azonnal abba is maradt, ahogyan lassan becsúsztatta magát. Lábaimat ösztönösen húztam feljebb, míg ő édes puszikkal halmozta el nyakam, ahogyan fejemet hátra vetettem. Finom csípőmozdulatokkal kezdte fokozni az élvezetünket, s vezetett be egyenesen a ködös mámorba. 

Harry 

Tegnap este Noah-val apa - fia napot tartottunk. Örülök, hogy ő még mindig közeledik felém, s apjaként tekint rám, Darcy-val ellentétben. Persze nem hibáztatom a lányom, s azt is tudom, fiam által, hogy Thea igen is próbálja arra rávenni, hogy találkozzon velem. Ha Noah nem is mondta volna el ezt nekem magától, akkor is gondoltam volna, hogy ellenem biztosan nem hangolja a gyerekeinket. 

Végül egy kisebb lakás bérlése után maradtam. Szüleimnél voltam pár napot, de muszáj volt egy kis egyedüllétet is biztosítanom magamnak, így a városban, ahogyan megtaláltam a megfelelő lakást, már ki is vettem. 

Noah itt töltötte az éjszakát, hiszen a mozizás éjszakába nyúlt. Azután elmentünk egy kis étterembe vacsorázni, s ott mesélte el, hogy reggeli közben is Thea próbálta Darcy-t biztatni azzal kapcsoltban, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ami meglepő volt, az Louis. Nem gondoltam volna, hogy ő is mellettem lesz, s próbálja majd rávenni a lányom, hogy igen is találkozzon velem. Tudtam, hogy Lou is megvet, de azzal is teljes mértékben tisztában voltam, hogy ez nem konkrétan Eleanor miatt volt, hanem alapból a cselekedetem miatt. 

Konyhában csendben próbáltam valami reggelit összehozni kettőnknek. Tudtam, hogy az alap dolgokkal, mint palacsinta és pirítós nem lövök mellé, és még elrontani sem tudom, így ezeket készítettem el. Az asztalon megterítettem, s a kávémat töltöttem ki, amikor is Noah lépdelt be a konyhába. 

- Jó reggelt - köszönt álmosan.

- Neked is - néztem rá, amikor is kopogtak. 

- Majd nyitom - mondta, s mezítláb kezdett el csoszogni a bejárati ajtóhoz. - Anya, szia - hallottam meg meglepődött, ám boldog hangját Noah-nak.  

- Szia, bébi - mondta, s amikor kiléptem a nappaliba, láttam, ahogyan szokásához híven enyhén göndör hajába csókolt.

- Szia - köszöntem neki, amit kiegyenesedett, s rám nézett. 

- Szia. Sajnálom, nem akartam zavarni, csak Noah-nak, ma sportorvoshoz kell mennie - kezdett egyből mentegetőzni. 

- Egyáltalán nem zavarsz, éppen reggelizni készültünk - mondtam neki kedvesen. - Esetleg velünk tartasz? 

- Köszönöm, de most nem - ellenkezett azonnal. 

- Reggeliztél már? - ismeretem, így amikor bólintott, felismertem a hazugságot. - Rendben, akkor gyere - mentem vissza a konyhába, s vettem elő egy újabb tányért. 

- Harry, semmi szükség erre - nézett rám, amikor utánam betért a helyiségbe. Láttam, ahogyan Noah az emeletre csoszog, így minden gond nélkül húzódtam közelebb hozzá. Homlokomat övének döntöttem, mire szemeit szorosan azonnal lehunyta. Nagyot nyelt, majd felpillantott rám. Máshogyan nem értem hozzá, de ő hozzám igen. Kicsi kezeit csípőmre helyezte, s felsőm anyagába markolva sóhajtott fel. Bátran csúsztattam arcára kezem, amelybe minden hezitálás nélkül hajtotta bele arcát. Ajkaimat arcához érintettem, mire szorítása csípőmön erősebb lett. Még egyet elhintettem kicsit lejjebb, szinte már ajkai szélén, de még mindig nem ellenkezett, így minden gondolkodás nélkül csókolt meg finoman. Elsőre nem reagált, de kis idő után átölelte derekam, így minden erőfeszítés nélkül mélyítettem el a csókunkat. 

Fenséges érzés volt újra érezni puha ajkait enyéimen, ahogyan szinkronban mozogtak, kiegészítve egymást, megfűszerezve egy kevés édes ízzel.