13.rész

Darcy

- Apa, komolyan gondolod, hogy megjelenek Noah-val ezen az estén? - néztem komolyan apámra, aki bőszen állította, hogy már pedig öcsém oldalán fogok bevonulni velük anyám bemutatóján. 

- Tudomásom szerint nincs barátod, és igen. Ő az öcséd, és ez egy családi esemény. 

- Családi esemény maximum a karácsonyi vacsora - forgattam meg szemeim. - Ugyan már, ez anya bemutatója. Tavaly sem voltam, nem értem, hogy idén miért tettétek kötelezővé. 

- Szeretne bemutatni téged pár fontos embernek. 

- Sose kellett ott lennem, úgyhogy idén is elfelejthettek - szólalt fel Noah. - Lányos esemény - indokolta.

- Harry, ne erőltesd - jelent meg az ajtóban anyánk. 

- Bébi, tudom, hogy fontos neked. Darcy mindig velünk volt, a tavalyit leszámítva persze. - lépett anyánkhoz, s megölelte. 

Tisztában voltam azzal, hogy anyának ez mennyire is fontos, hiszen valóban, a tavalyi évben megrendezésre kerülő eseményt kihagytam, de azt leszámítva, mindegyiken jelen voltam. Célom csupán egyetlen egy volt. Kísérőmnek szerettem volna Louis-t. 

- Kicsim, akkor kit szeretnél kísérődnek? - fordult felém apám.

Anya tekintete az enyémmel találkozott, amolyan figyelmeztetés gyanánt. Én csak nagyot nyeltem, s vállat vontam. Ezzel jelezve, hogy bárki más.

- Szóval bárki lehet, csak ne az öcséd legyen az - vonta le a következtetést apám. 

- Bárkit még se lehet - szólt közbe anya. - A srácok közül, mondjuk Louis? - tette fel a kérdést.

- Végül is neki nincs barátnője, így nincs kit otthon hagynia - feleltem egyszerűen. 

- Komolyan Ő legyen, aki bekísér a vörösszőnyegre? Esetleg egy korodbeli? - nézett rám apám.
Bólintottam, s vártam, mire felhagyott mindennel, s elfogadta a kérésem.

****

Dálután folyamán már készülődni kezdtem, miután felhívtam Louis-t, hogy tájékoztassam a megjelenéséről. Azonnal belement, bár előtte még feltett pár kérdést, hogy apám miként is fogadta az ötletet. Megnyugtattam, hogy semmit sem gyanít, s nagyjából, lényegretörően elmeséltem mindent. Elbúcsúztunk egymástól, s tovább is keresgéltem a ruháim között, míg anyám be nem tért, hogy átnyújtson egy csodás, piros színben pompázó csipkés estélyit.
Hajamat nagy hullámokban hagytam, míg sminkelésre kicsit nagyobb hangot fordítottam. Körmeimet is hasonló színre festettem ki, s amint megszáradt már el is takartam testem a csipkés darabbal. Fújtam magamra parfümömből, míg a lábfejeimet a fekete magassarkúmba bújtattam. Levéltáskámba csúsztattam telefonom, és még pár fontos dolgot, míg csuklómra a csillogó karkötőm. Még egyszer felpillantottam a tükörbe, amikor is az hálóm ajtaja kitárult, s Louis lépett be rajta. Szemeim szinte azonnal végigpásztázta külsejét. Fekete nadrágot, fehér pólót, és egy fekete zakót viselt. Férfias illata már akkor teljesen belengett, s elragadott. Mosolyom egyből szélesebb lett. Lassan mögém sétált, és átölelt, míg ajkait vállamra nyomta.
- Szép estét, Baba - hangja rekedtesen csendült fel.
- Neked is Lou - tettem hasamon pihenő kezeire enyéimet.
- Csodásan nézel ki - suttogta fülembe, ami által a hideg végigfutott testemen. - Bár úgy vélem, hogy hiányzik rólad valami - nézett szemeimbe a tükör segítségével. 

- A fenébe. Honnan tudtad, hogy nincs rajtam bugyi? - szakadt ki belőlem egyből a kérdés.
- Hogy micsoda? - döbbent meg, amin én magamban igen jót is mosolyogtam. - Baba, komolyan mondod? - fordított szembe magával, s nagyot nyelt.
- Oh, bocsi, mit is akartál mondani? - néztem rá ártatlanul.
- Persze - bólintott, s előhúzott egy bársony dobozt. - Ezt neked hoztam, az első közös nyilvános megjelenésünkre - indokolta.
- Lou - kezdtem, de azonnal közbeavatkozott.
- Ha apád kérdi, természetesen nem tőlem van - kacsintott. - Feltehetem?
Aprót bólintottam, s hátat fordítottam neki ismételten, míg tincseimet kezeimmel egybefogtam, hogy könnyedén a nyakamba tudja helyezni a fekete kövekből, s szalagból álló, számomra nagyon is sokat érő nyakláncot. Amint elfoglalta helyét a nyakamban, lassan leengedtem hajam, s szembe fordultam vele.
- Köszönöm - suttogtam ajkaira, míg zakója alatt könnyedén átöleltem. - Csodás, de semmi szükség ... - ismételten belémfolytotta a szót, ahogyan ujját ajkaimra tette.
- Egy finom csók is megteszi - simított végig ajkaimon, majd még közelebb húzott magához míg el nem érte a vágya tárgyát.
Finoman ízlelgettük a másikat kisebb érintések, simogatások mellett. Kisebb puszikkal szakadt el tőlem, s homlokát enyémének döntötte.
- Komolyan mondtad azt, hogy nem viselsz semmit a ruha alatt? - tette fel a kérdést, amely közben ujjai a combomat cirógatták.
- Talán meg fogod rá kapni a választ később - suttogtam, s mosollyal arcomon elhúzódtam tőle. - Menjünk le, lassan indulunk - indultam el, s már csak azt hallottam, ahogyan mögöttem sóhajtott egyet.

Harry

Már rég készen voltam, már csak feleségemre vártam, aki a fürdőben tollászkodott már hosszú - hosszú ideje. Bármennyiszer is mondtam neki, hogy tökéletesen néz ki kevesebb, sőt smink nélkül, még is ragaszkodott ahhoz, hogy tovább csinosítsa magát. Ruháját és minden kellékét a fürdőbe vitte, míg engem ezzel kizárt. Hátradőlve az ágyunkon, csak is a gondolataimba tudtam elmerülni.
Már szokásommá vált, hogy a lányom dolgai foglalkoztattak. Nem tudtam elképzelni, hogy valóban barátja van, méghozzá olyan akit eltitkol előlünk. Kézenfekvő volt, hogy ha egyszer tényleg eljut abba a korba, és kapcsolatba kezd, akkor bemutatja a kiszemeltjét. Nem arról van szó, hogy nem bíznék meg benne, egyszerűen csak féltem. Amikor felvetette az ötletet Thea, hogy Darcy és Louis együtt jelenjenek meg, nem tudtam hová rakni a dolgot. Egyszerűen csak lenyeltem, és rábólintottam. Legjobb barátomról, és a lányomról volt szó, így nem kérdőjelezhettem meg egyik fél szavát sem, hiszen biztosan egy kisebb veszekedés alakult volna ki a bizalmatlanságom miatt.
Gondolataimból feleségem érkezése zökkentett vissza a való világ szilárd talajára. Felültem, s végig követtem tekintetemmel, ahogyan lassan magas cipőjében lábaim közé lépegetett. Számomra tökéletes alakját egy igen nőies, szép, s rövid ruha takarta. Bármennyire is igyekeztem minden egyes centijét megvizsgálni, mellein hosszabb ideig akadt meg szeme, amelyeket gyönyörűen kihangsúlyozott a ruhája csipkézett szegélye.
- Bébi - kuncogott, mire egyből felnéztem rá.
Ez a hang a mai napig teljesen levett lábamról. Kislányos énje a mai napig tisztán él benne, még ha ezt csak a négy fal között, előttem fedi fel. Ugyan olyan nagyon szeretettel bújik hozzám, vagy éppen kuncog, ha olyan helyen érintem meg. Kezeim combjai hátsó felén pihentek meg, míg Ő nyakamban pihentette övéit, úgy hogy ujjai a tarkómon kalandoztak tincseimbe, amiket mára már jobban megnövesztettem.
- Sajnálom, de igazán különleges látvány vagy - mondtam teljes őszinteséggel.
- Valóban? - mosolygott, s egy édes puszit nyomott ajkaimra. - Úgy láttam, hogy elgondolkoztál.
- Csak a szokásos, tudod.
- Megint mi történt?
- Egyszerűen jobban örültem volna, hogyha Darcy velünk jelenik meg. Holnapra már tele lesznek a lapok azzal, hogy Louis és a lányunk randizik. - láttam rajta, hogy minimálisan ledermedt, de hamar vissza is tért hozzám.
- Hülyeségeket beszélsz. Tudod, hogy mennyire közel állnak egymáshoz, mint barátok. Semmi többet ne képzelj a dologba. - igyekezett megnyugtatni, de valami még is zavart.
- Tudod a fiaddal is foglalkozhatnál. Fele ennyi időt sem szánsz rá. - vetette szememre az igazságot.
- Bébi, ne terelj - álltam fel vele szembe. - Miről tudsz?
- Miről tudnék? - nevetett fel, s eltávolodott tőlem.
- Bármikor felhozom, valahogyan igyekszel mindig megmagyarázni teljesen másik oldaláról.
- Azért mert józanul gondolkodom, és igyekszem a valóságot látni. Darcy 17 éves, míg Lou 36. Szerintem ésszerűnek tűnik, hogy ne keveredjenek baráti kapcsolaton kívül bármibe.
- Bébi, és most nem konkrétan rájuk gondoltam, hanem bármilyen más srácra - húztam össze szemeim.
- Oh - ennyit mondott.
- Még egyszer felteszem a kérdést - hangom kellően hidegen hangzott. - Mit titkolsz előlem?
- Harry, az isten szerelmére, semmit - csattant egyből.
- Ugye elmondanád, ha bármit is tudnál? - húztam magamhoz derekánál.
- Persze - meleg lehelete csiklandozta nyakam.
- Szeretlek, és Ők a Mi gyerekeink - suttogtam, s szorosabban vontam testemhez.
- Tudom, Bébi - felelte, és végigsimított mellkasomon.
Arcát kezeim közé fogtam, s ajkaimat pillanatok leforgása alatt az övéire tapasztottam. Hevességem pár pillanatig megbénította, de másodperc leforgása alatt már finom ajkai megmozdultak. Derekánál szorosan karoltam át, míg teljesen hozzám nem simult. Pár percig tartott az édes kapcsolat, míg végül elszakadt tőlem, s kipirult arccal nézett fel rám.
- Alig várom, hogy lehámozzam rólad ezt az apró ruhát - motyogtam ajkaira.
- Arra még várnod kell pár órát - nevetett.
- Menjünk, Bébi, ez a Te estéd. Ünnepeljünk. - nyomtam homlokára még egy utolsó puszit, majd kézen ragadtam, amint magához vette a táskáját, s indultunk lefelé, hogy a lányunkkal és a kísérőjével indulni is tudjunk.