2013. december 31., kedd

3.rész

Thea 

Másnap késő délután már készülődni is kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy mit is kéne viselnem egy filmpremieren. Mivel Harry Styles kísérője vagyok, így egyértelmű, hogy a megjelenésre adnom kell.
Nagy nehezen sikerült kiválasztanom egy csipkés ruhát. A fürdőmbe vonultam és egy gyors zuhany után, egy elviselhető sminket tettem magamra, a hajamat pedig laza loknikba rendeztem. Amint készen lettem, egy utolsó pillantást vetettem magamra, táskámba a legfontosabbakat elsüllyesztettem, és késznek is nyilvánítottam magam. Elindultam lefelé, a nappaliba. 
- Gyönyörű vagy kicsim. - nézett rám anyám
- Köszönöm. - mondtam egyhangúan 
- Hé, ne legyél ennyire bánatos. - lépett hozzám - Egy igazán jóképű srác kísérője vagy.
- De jó nekem. - feleltem, és mielőtt anya folytathatta volna, megszólalt a csengő
Azonnal indultam ajtót nyitni. Magassarkúm miatt vigyázva lépkedtem, és tártam ki a bejárati ajtót. Egy zöld, ragyogó tekintettel találtam szembe magam. Elmosolyodott és közelebb lépet. Gyengéd puszit nyomott arcomra, majd ismételten megnövelte a közöttünk lévő távolságot.
- Szia. - köszöntem
- Indulhatunk? - kérdezte fülig érő szájjal
- Egy pillanat. Hozom a táskám, és kabátom. - feleltem és visszaléptem a nappaliba
Hallottam, ahogy becsukja az ajtót. Pillanatokon belül húgom vigyorgó arca villant fel. Biztos voltam benne, hogy Harry mögöttem áll.
- Jó estét.- köszönt udvariasan
- Szia Harry. - üdvözölte anya
- Harry. - örvendezett Nicol
- Szia picur. - mosolygott rá a srác
- Indulhatunk. - néztem Harry-re, amint rajtam volt a kabátom
- Jó szórakozást, és vigyázz a lányomra. - kötötte Haz lelkére anya
- Köszönjük, mindenképpen. - kézen fogott és kihúzott a házból
Egy lesötétített autó várt ránk. Kérdően néztem Harry-re, mert biztos voltam abban, hogy ez nem az Ő kocsija. Egy nagydarab férfi szállt ki, aki távolságtartóan, hivatalosan üdvözölt, és kinyitotta a hátsó ajtót. Megköszöntem, miközben beültem. Arrébb csúsztam, és Harry is csatlakozott hozzám. Hamar az autóban volt a sofőr is.
- Milyen filmet fogunk nézni? - kérdeztem pár perc elteltével
- Egy focis film lesz. - emelte rám tekintetét
- Ó, értem. Hallottam róla. Láttam a bemutatót, jó lehet. - jegyeztem meg
- Gondoltam, hogy nem vonz annyira.
- De, igazából régen néztem meccseket, csak mostanában nincs rá időm. Nincs semmi problémám a futballal. - magyaráztam
- Örömmel hallom. - mosolygott rám
- Többiek is ott lesznek? - érdeklődtem tovább
- Igen. - felelte - Ott lesz még Liam barátnője is, Danielle, ha jól tudom. A többi lánnyal csak később találkozol majd.
- Róla már hallottam, kedves lánynak tűnik.
- Igen, az is. És ami a legfontosabb, boldogok Liam-el. Nekem, illetve nekünk csak ez számít. Soha nem szóltunk bele egyikünk kapcsolatába sem. Mindig azt tartjuk szem előtt, hogy boldog azzal a lánnyal, akivel éppen van.
- Kivéve a Te életedbe. - állapítottam meg
- Az én életem már. - felelte egyszerűen - Belátom, hogy igazuk van, talán túl sokat várok, túlságosan is élvezem.
- Igen, hallottam róla.
- Gondoltam, hogy Paul felvilágosított.
- Nem, illetve igen. Mesélt, de a nagyját a média által tudom. Bár nem követlek nyomon, de nehéz kikerülni. Utoljára talán Taylorral való kapcsolatod olvastam, azóta kerülöm a médiát. Illetve kerültem.
- Az az időszakom szörnyű volt, tényleg én is belátom. - ismerte el
- Hogy kellene viselkednem? - tereltem. Ahogy feltettem a kérdésem, érdekesen nézett, így folytattam. - Gondolom, hogy veled miként is, de a többiekkel? Nem is találkoztam még velük.
- Egyértelműen mellettem kell lenned. Kézen fogva fogunk bemenni. A srácok tudják a neved, és úgy kell köszönnötök egymásnak, illetve viszonyulnotok egymáshoz, mintha már jó ideje ismernétek egymást. - magyarázta - Természetesen Danielle is tisztában van a dolgokkal. Köszöntsd, amolyan barátnőként.
- Tehát mintha már jó ideje ismerném Őket.
- Pontosan. - bólintott - Nyilván fognak interjút készíteni velem, illetve dedikálni is kell majd. Addig, ha gondolod maradhatsz Danielle-vel.
- Rendben. - mondtam gépiesen - Egyébként hol is lesz?
- Leicester Square. Odeon.
- Az messze van.
- Igen, egy kicsit, de nemsokára ott vagyunk. - nézett ki az ablakon
- Kérdezhetek egy személyeset? - néztem rá
- Természetesen.
- Családod tud rólam? - ahogy megkérdeztem rám nézett
- Igen. - felelte - Ők nem tudják, hogy áll barátnőm vagy. Anyám teljesen kiakadna. Nem szoktam se neki, sem senkinek hazudni, de ezt nem viselné el. - magyarázta
- Tehát azt hiszi, hogy barátnőd vagyok. - mondtam inkább magamnak, mint sem neki
- Kérlek, maradjon is így. - nézett rám komolyan
- Ahogy szeretnéd, én csak egy bábú vagyok. - néztem le kezeimre
- Ne mondd ezt.
- Ez az igazság.
Néma csend állt be közöttünk. Én a kezeimet néztem, amire pillanatokon belül rákerült az Ő hatalmas keze, az enyéimhez képest. Ujjával gyengéden simogatta kézfejem. Másik kezével állam alá nyúlt és felemelte fejem. Szemtől szembe néztünk. Éreztem, hogy elgyengülök az érintésétől, a gyengédségétől. Visszafogtam magam. Nem szerettem volna, ha gyengének hisz. Az vagyok, de erről nem kell tudnia. Mind kettőnknek jobb, ha erősnek, magabiztosnak gondol.
- Kérlek, ne gondolja arra, hogy kényszerítünk. - mondta - Fogd fel mondjuk egy kalandnak.
- Egy olyan kalandnak, ahol mindenkinek hazudunk, ahol engem kihasználnak, ahol Te hazudsz a szeretteidnek, rajongóidnak.
- Kérlek, Thea.
- Rendben. - sóhajtottam
Egyikünk sem szólalt meg az út további részében. Már nem is jártunk annyira messze. Szívem, torkomban dobogott, ahogyan egyre közelebb és közelebb kerültünk a helyszínhez. Már láttam a fényeket, és a rengeteg embert. Az autó lassan gurult, majd megállt. Harry biztatóan megszorította kezem, és rám mosolygott. Sofőr kiszállt, és kinyitotta Harry ajtaját. Kijjebb csúsztam, és én is kiszálltam az autóból. Harry természetesen segített. Szorosan kulcsolta össze ujjainkat, és biztató mosolyt villantott rám.
Félve néztem fel. Vakuk csak vakítóan villogtak, a rajongok sikítottak, Harry nehéz kiabálták. Elindultunk a vörös szőnyegen végig, egészen egy nagy paraván elé, amivel szembe tele volt paparazzóval, újságíróval. Beálltunk mint egy szerelmes pár, és már el is készültek az első hivatalos képeink. Új volt a helyzetet. Frusztráltnak éreztem magam. Harry szorosan fogta csípőmet, és úgy húzott magához, amíg készültek a képek.
Amint végeztünk ismételten kézen fogott, és kivezetett a rajongók elé. Odahúzott magával és miután elengedte a kezem és dedikálni kezdett. Készített pár rajongóval közös fotókat is. Kérdeztek rólam, de Ő csak szűkszavúan, kétértelmű válaszokat adott. Amint végzet, újra kezem, kezében érezhettem. Mosolyogtam végig. Mivel nem volt még kapcsolatom, illetve nem ilyen szintű, így nem tudtam, hogyan is kéne kezelnem a dolgokat, de nagyon igyekeztem. Valamiért nem akartam cserben hagyni a göndör srácot. Befelé indultunk az épületbe. Megkönnyebbültem, hogy nem állította meg senki Hazzát, hogy interjút készítsen vele. Előre örültem, ugyanis az utol métereken, amik elválasztottak a mozi bejáratától, egy lány állított meg minket. Hosszú vékony lábait kiemelte a tűsarkúja, mini koktél ruhája, ami tökéletesen illet karcsú alakjához. Valamiért egyből a 'barátom' arcára néztem, aki csak a szőke lány arcát figyelte.
- Sziasztok. - köszönt kedvesen a lány
- Szia. - köszöntünk vissza
- Pár kérdésem lenne hozzátok. - kezdte a lány - Mindenkit meglepett, ahogyan láttam a megjelenésetek. Mindenkinek új ez a kapcsolat. Mondanál pár szót, hogy még is mióta tart, és hogy ki is a választottad, Harry?
- Már pár hónapja ismerkedünk, de csak pár hete fordult komolyabbra. - mondta halvány mosollyal arcán
- Hol ismertétek meg egymást? - jött a következő kérdés
- Egy koncert során.
- Rajongó vagy? - fordult felém
- Nem. A húgom az. - feleltem félénken
Harry az oldalam simogatta ujjával, próbált megnyugtatni. Feszengve éreztem magam, de igyekeztem leplezni, és normálisan felelni a kérdésekre.
- Nagyon ismerős vagy, és tájékoztattak is, hogy Te Elena L. James lánya vagy. Tehát egy igen híres édesanyád van.
- Igen, szerencsésnek mondhatom magam.
- Abban biztos vagyok, hiszen nem csak, hogy igen jó családod van, de még egy ilyen remek srácot is magad mellett tudhatsz. - egészítette ki  - És a többiekkel milyen a kapcsolatod?
- Igazán jó. Még nem sikerült annyira megismernem Őket, de erre lesz még lehetőségem. - feleltem
- Harry. - fordult a srác felé - Nemrégiben jelent meg a filmetek, illetve legújabb lemezetek, amihez gratulálni szeretnék.
- Köszönöm a Többiek nevében is. - mosolygott
- Most egy hosszabb szünetet tartotok. Jönnek az ünnepek. Gondolom barátnőddel fogod Tölteni. - állapította meg - Esetleg a családodhoz, Holmes Chapel-be hazalátogattok?
- Igen, tervben van, bár még nem beszéltünk róla konkrétan.
- Családod hogyan fogadta Thea-t?
- Még személyes találkozás nem volt, de édesanyám már nagyon várja.
- Sok boldogságot kívánok nektek. - mosolygott ránk - További szép estét.
- köszönjük. - mondta Haz, és derekamon tartva kezét vezetett be az épület előcsarnokába
Bent a ruhatárnál álltunk meg, ahol még pár ember mászkált. Lesegítette a kabátom, majd sajátjától is megvált, és leadta a ruhadarabokat. Táskámat megfogta, - megjegyzem igen érdekesen nézett ki kezében - és elindultunk a folyosón. Már lassan kezdődött a film, így a terem felé mentünk. Kivettem kezéből kis táskám, és a telefonomat kivéve belőle, láttam, hogy legjobb barátnőm keresett. Lenémítottam, és visszatettem a táskám mélyére a készüléket. Teremben elfoglaltuk a helyünket. Srácok rám mosolyogtak, miközben leültem Denielle mellé. Két puszival köszöntünk egymásnak, míg Harry kezelt a srácokkal, majd helyet foglalt másik oldalamon. Keresztbe tettem lábaim, ami által kicsit feljebb csúszott a ruhám. Elkezdődött a film. Figyelmesen követtem a képkockákat, amíg meg nem éreztem egy hatalmas tenyeret fedetlen combomon.
- Harry, ne. - suttogtam és kezére tettem enyémet
- Ne ellenkezz. - hajolt hozzám
- Inkább nézd a filmet göndörke.
- Hm .. jobban is eltölthetnénk az időt.
- Fejezd be. - állítottam meg kalandozó ujjait
- Olyan puha a bőröd. - csókolt nyakamba
- Fejezd be. - néztem rá már komolyan
- Ugyan. - csókolt ismét
Felálltam és kimentem a teremből. Nem hittem, hogy ennyire rámenős lesz nálam, főleg nem nyilvános helyen. Soha nem toleráltam az ilyen dolgokat, de ez kicsit jobban kiakasztott. Női mosdóba siettem. Telefonomat elővettem, és írtam barátnőmnek, hogy holnap találkozhatunk, ha gondolja. Amint elküldtem az üzenetet, visszatettem a telefonom, és a tükörben kezdtem el igazgatni magam, amikor kicsapódott az ajtó.

Harry

Amikor megállított minket a riporter, minden kérdésére hirtelen elfogadható, nem átlátszó választ kellett adnom. Szerencsére Thea is remekül felelt mindre.
Kabátját lesegítettem, és amikor az a csipkés minit megláttam tökéletes alakján, már nehezen fogtam vissza magam. Mindig meg tud lepni. Ezzel már tisztában voltam. Teremben elfoglalta helyét Danielle mellett. Egyből keresztbe vetette lábát, így tökéletes rálátásom volt combjára, ami így kicsit többet is mutatott magából. Elsötétedett a terem, és elkezdődött a film. Bármennyire is érdekelt, nem tudtam figyelni. Csak Őt néztem. Lassan helyeztem kezem combjára, amire azonnal reagált. Kicsit húztuk egymás agyát, majd átlépve rajtam távozott a teremből. Tudtam, hogy csak is a mosdóba mehetett, így kis idő elteltével követtem. Ahogyan beléptem a helységbe ideges tekintettel nézett rám.
- Mit keresel itt? - kérdezte
- Barátnőmhöz jöttem. - léptem beljebb, és csuktam be az ajtót
- Nem vagyok a barátnőd. - felelte
- Ne legyél ennyire a jó dolgoknak. Élvezd. - léptem mögé, és csókoltam meg a vállát, nyakát, arcát
- Kérlek, ne. - nyögte csukott szemmel
- Élvezed, látod? - suttogtam
Kezeim csípőjén voltak. Háta mellkasomnak feszült, ahogyan nyakát borítottam nedves puszikkal. Mosdó szélét markolta, egészen addig, amíg meg nem fordítottam. Egymás szemébe néztünk. Teljesen elvarázsolt, és tudtam, hogy nekem kell. Félve nézett rám, és talán most láttam először rajta a rettegést. Soha senkinek nem ártottam. Igen megkaptam mindenkit, és nála is ezt akarom elérni, de valahogy furcsán érzem magam. Bármennyire is kívánom, nem tehetem meg. Még legalábbis nem.
- Menjünk vissza. - sóhajtottam fájdalmasan
- Rendben. - könnyebbült meg
Kézen fogtam, és visszavezettem a terembe. Elfoglaltuk a helyünket. Film már a felénél járhatott. Mindenki érdekfeszítően figyelte, míg én gondolataimmal teljesen máshol jártam.
Tudtam, hogy ez a lány nekem kell. Csak két napja ismerjük egymást, de nem akarom, hogy ennek az időszaknak vége legyen. Vágyom a lányokra, arra hogy minden este mással lehessek, akiknek még a nevét sem tudom, nem kérdeznek, csak élveznek. Akik reggelre már nincsenek mellettem. Őt is ilyen lánynak szántam Paul szavai ellenére is. Valahogy még is furcsa érzésem van, amit egyáltalán nem akarok. Ünnepekre remélem velem tart Holmes Chapel-be. Ha én kérem biztosan, hiszen mondhatni ez a feladata. Ott majd minden megteszek azért, hogy a célom elérjem.
Gondolataimból kirángatott Thea, amikor mellettem felállt, és a nevem mondogatta. Felálltam én is, hiszen a filmnek már vége is volt. Elköszöntünk a srácoktól, és Danielle-től, majd a kabátokért mentünk. Kikértem, és segítettem neki felvenni. Én is magamra kaptam enyémet, és kimentünk az épületből.
Még volt kint pár rajongó, de célom az volt, hogy mielőbb az autóban ülhessünk, kettesben. Besegítettem, és szorosan mellé ültem, és már indultunk is. Pár perc csend telepedett ránk.
- Hogy érezted magad? - törtem meg a csendet
- Remekül. Kösz. - mondta egyszerűen
- Mindent elcsesztem, igaz?
- Nem volt mit. - vont vállat - Soha semmi nem volt közöttünk, és nem is lesz.
- Miért állsz így a dolgokhoz?
- Harry, figyelj. - fordult felém - Te egy híresség vagy, akiért több millió lány oda van. Minden este már kapsz meg, mindenki téged akar, és ki is használod a lehetőségeid. Nem hibáztatlak, fiatal vagy. - magyarázta - De tudod, nem hiszem, hogy közöttünk bármi is lehet. Mondhatni, hogy minket kényszerítettek ebbe a kapcsolatba, és ez nem helyes. Belementem, bár fogalmam sincs, hogy miért, de már mindegy is. Itt vagyok, segítek neked. Amikor ennek vége lesz, de mész  jobbra, és balra. Talán ha a mai nap nem így viselkedtél volna, illetve nem tudnám, hogy hány lánynak is törted össze a szívét a saját önzőséged miatt, adnák esélyt, de így nem hiszem.
- Soha nem hallottalak még ennyit beszélni. - mondtam - Őszintének hangzott minden.
- Az is volt. Tudod, ami a szívemen, az a számon.
Tudtam, hogy megbántottam. Eddig ez sosem érdekelt, de most szörnyen éreztem magam. Hiába is akartam Őt, valamiért nem tudtam megtenni azt, amit a többi lánnyal. Szavai fájtak, de ellenkezni akkor sem tudtam, hiszen igaza volt.
Hazáig csendben ültünk egymás mellett. Erre a csendre mondható volt, hogy kínos volt. Számomra legalábbis. Ez új volt számomra. Sofőr megállt a házuk előtt, és egy 'viszláttal', a túl oldalon kiszállt, és mondhatni bemenekült a házba, amiért meg is értem.

ps.: véleményeket várom :)
Boldog Újévet kívánok minden kedves olvasómnak! xx 

2013. december 25., szerda

2.rész

Thea

Hangosan csuktam be magam után az ajtót. Kicsit feldúlt voltam, de természetesen próbáltam magam nyugtatni. A legrosszabb ami történhet, hogy meg kell vele jelennem, és még nyilatkozik is az áll kapcsolatunkról. Abban egészen biztos vagyok, hogy semmit nem akarok Tőle, és remélem, hogy ez fordítva is igaz.
- Mi a baj Kicsim? - jött ki a nappalból anya
- Csak Harry Styles. - mondtam, és bementem a családom többi tagjához
- Tehát Paul-al beszéltél. - vonta le a következtetést 
- Igen. - bólintottam - Még is miért?
- Mindenkinek jobb lesz így. - nyugtatott
- A saját lányodról beszélsz, kérlek. Legalább megbeszéltétek volna velem.
- Kis időt kell vele kibírnod. - mondta apa
- Kivel? Ki jön hozzánk? - csillant fel Nicol szeme
- Harry Styles. - mondta anya mosolyogva
- Komolyan? - sikított fel húgom
Mióta iskolába jár - egy éve - nem telhet el úgy egy nap sem, hogy az általa szerelmének nevezi Harry-ről ne tenne említést, illetve ne hallgatna a bandától meg egy dalt. Mondhatni, hogy a dalaikkal ébred, és fekszik. 
- Mikor jön? - csillantak fel szemei 
- Remélem soha. - morogtam orrom alatt 
- Kicsit nagyobb lelkesedést. - mondta apa - Más örülne, ha csak egy percre is láthatná, míg Te az miatt szenvedsz, hogy a barátnőjének akar.
- Az áll barátnőjének apa. - sóhajtottam - Mindegy. Nem akarok veszekedni. Miattatok elfogadtam. Holnap megyek a részleteket megbeszélni, és találkozunk is. 
- Jól döntöttél. Hidd el, hogy nem bánod meg. - folytatta apa
- Rendben. - mosolyogtam halványan 
Míg anya nekiállt dolgozni, addig Nicol-al és apával társasozni kezdtünk. Ezt amolyan hétvégi programnak is lehetne mondani. Már megszokott és mindig remek a hangulat. 
késő este feküdtem le, és gondolataimban a híres, tinisztár járkált. Vajon milyen is Ő? - tettem fel a kérdést magamban. Mivel a családom, főleg édesanyám híres, így sikerült megtapasztalnom már a negatív dolgokat, amik ezzel járnak. Egy időben jó pár cikk jelent meg rólunk. Rólam elterjedtek dolgok, amik miatt kimaradtam az iskolából. Lehozták a napilapok, magazinok, hogy az iskola igen keresett lánya vagyok, a család szégyene. Ez több okból is igen vicces volt. Még soha nem volt komoly kapcsolatom. Volt barátom, de azok a kapcsolatok nagyon rövid ideig tartottak. Természetesen szüleim pereltek, nyertünk és azóta nem is írnak hasonlót rólunk.

****

Reggel sietve másztam ki kényelmes ágyamból, és csoszogtam le a konyhába. A lakás üres volt. Találtam egy cetlit, hogy vásárolni mentek szüleim, húgommal, így egyedül reggeliztem meg. Amint végeztem visszamentem a szobámba. Gyors zuhanyt vettem, amit a sminkelés követett, hajamat pedig kivasaltam. Szobámba visszatérve kiválasztottam a ruháimat, amiket magamra is kapkodtam. Táskámba minden fontosat betettem és indultam is. Felkaptam a konyhapultról a kocsim kulcsát. 
Úton az iroda felé azon gondolkoztam, hogy milyen is lesz az első találkozás. Úgy hallottam, hogy igazán kedves srác, bár ezek után, hogy szinte kényszerít valakit egy kapcsolatra, kicsit megváltozott a véleményem. Reméltem, hogy rugalmas és semmibe nem kényszerít bele. Bármennyire is helyes, nem akarok közel kerülni hozzá. Jó nekem a nyugodt életem, nélküle.
Beléptem a hatalmas épületbe, és már mentem s végig az ismert folyosón. Be a liftbe, aztán jobbra. Paul irodájának ajtaján kopogtam, és ahogy választ kaptam, be is nyitottam. 
- Szia. - köszöntem, de ahogyan megpillantottam a göndör hajú srácot, helyesbítettem. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntek mind ketten
- Harold E. Styles. - mondta, míg felállt és kezet nyújtott - De csak Harry.
- Thea L. James. - mutatkoztam én is be - De szólíts Thea-nak
- Ha már ezen s túl vagyunk, kérlek üljetek le. - szólalt meg Paul - Akkor beszéljük is meg a részleteket. - kezdte - Mind ketten tisztában vagytok azzal, hogy ezt csak Thea szülei, illetve Harry családja tudja.
- Többi srác nem fogja tudni? - kérdeztem
- Természetesen, Ők tisztában vannak a helyzettel. - felelte

Harry

Ahogy belépett az irodába, rácsodálkoztam. Szebb volt, mint a fotókon, amiket láttam róla. Tökéletes alak, megjelenés, és igen kedves, bájos hang. Bemutatkoztam, kezet nyújtottam, amit örömömre el is fogadott. Elmosolyodott halványan, miközben mondta nevét.
- Többi srác nem fogja tudni? - tette fel a kérdést
- Természetesen, Ők tisztában vannak a helyzettel. - válaszolta meg Paul - Már mondtam mindkettőtöknek, de elismétlem. Minden nyilvános rendezvényen, vagy legalábbis amelyiken lehetséges, együtt kell megjelennetek. - taglalta
- Tisztázni szeretnék valamit. - csendült fel hangja - Nem szeretném a mindennapjaimat a nyilvánossá előtt élni. Tudom, hogy ez a lényege, de szeretném, ha nem lenne annyira nyílt ez a "kapcsolat". - fejtette ki
- Igazából nem is kell. - mondtam
- Annyi lenne az egész, hogy hétköznapokban menjetek el valami étterembe vacsorázni, vásároljatok együtt, moziba üljetek be. Amiket az átlagos párok csinálnak. - vont vállat Paul
- Néha nálam kell, hogy töltsd az éjszakát. - vágtam rá
- Mi van? - nézett rám döbbenten
- Igaza van Harry-nek, kivételesen. - védett meg Paul - Figyelik a házát is, és egyértelmű, hogyha nem távozol a házból, vele maradsz. Ez csak erősít a pletykát.
- Nem alszom veled. - nézett rám
- Megbeszélitek majd ezt kettesben, részletek nem érdekelnek, csak a látszat. - Paul - Barátaitoknak is abban a hitben kell élniük, hogy Ti valóban egy párt alkottok. Minél kevesebben tudnak erről, annál biztosabb, hogy titokban is marad. És hát ez a fontos számunkra.
- És meddig is kell ezt a látszatot keltenünk? - érdeklődött
 - Amíg Harry-ről nem alakul ki egy normális kép.
- Köszi. - fintorogtam el
- Akkor úgy fogalmazok, hogy a média lecsendesedik és nem lesz Harry már amolyan nőcsábász. - mondta Paul
 - És, ha nem bírom elviselni a személyiségét?
- Mi a baj a személyiségemmel? - vontam kérdőre
- Nem tudom. - vont vállat Thea - Nem ismerlek.
- Itt az ideje, fiatalok. - csapta össze tenyereit Paul - Vigyázzatok a titokra, és a látogatásról még annyit, hogy Thea, nálatok is jelenjen meg Harry.
- Rendben. - sóhajtott 
- Akkor jó ismerkedést. - mondta és felállt székéből - Ja és Harry, egy hét múlva mentek Spanyolországba. Thea neked is menned kell.
- Még átgondolom. - felelte
- Természetesen velem jön. - mondtam
Elköszöntünk Paul-tól, és elindultunk kifelé. Csendben sétáltunk egymás mellett, a kijáratig. Elköszönt a recepciós lánytól, amit furcsálltam, de én is így tettem végül.
- El vihetlek? - kérdeztem az épület előtt
- Autóval jöttem, köszi. - válaszolta kedvesen
- Este elmehetnénk vacsorázni, jobban megismernénk egymást. - mondtam
- Azért, mert Paul mondta. Rendben.
- Nem, nem azért. Tényleg érdekel, hogy milyen is vagy. - mondtam őszintén
- Jó, rendben van.
- Remek, akkor 8-ra érted megyek.
- Rendben, mindjárt leírom a címem.
- Már tudom. - mosolyogtam, furcsán nézett, így magyaráztam - Tudod, az aktád, amit olvastam. Benne volt.
- Ez félelmetes. - borzongott
- Nem foglak zaklatni. - nyugtattam meg. - Annyira. - nevettem
Elbúcsúztunk egymástól, és külön utakon folytattuk. Gondoltam, hogy az első rendes találkozásunk, ahol beszélgetni is nyugodtan tudunk, az egy étterem. Így felhívtam a kedvenc éttermemet, aminek nagy előnye, hogy nincs rajongókkal tele.

****

Pontban nyolc órakor parkoltam le a házuk előtt. Kiszálltam a kocsiból, és hamar a házuk ajtaján kopogtattam be. Egy fiatal kislány nyitott ajtót, aki sikításban tört ki. Meglepődtem. Kicsit eltávolodtam, és megnéztem a házszámot, nem e rossz helyre mentem, de nem.
- Szia, ne haragudj. - jelent meg egy idősebb nő az ajtóban - Gyere be, Thea mindjárt kész van.
Bementem, és a nappaliba invitált be a kedves nő, aki sejtésem szerint Thea édesanyja volt. Leültem és velem szembe a kislány foglalt helyet. Megjelent az anyuka is, és üdvözölt.
- Ne haragudj, a lányom, Nicol hatalmas rajongótok. - magyarázta az asszony - Én Elena L. James vagyok, Thea és Nicol édesanyja. 
- Jó estét. Harry Styles. - mutatkoztam be - Szia, Te biztosan Nicol vagy.
- Kérlek szólíts csak Elena-nak. Nem vagyok olyan öreg még. - mondta kedvesen
- Te, te vagy a nővérem fiúja? - kérdezte félénkén Nicol
Felnéztem Elena-ra, hogy mit is mondjak a kislánynak. Nem nézett ki hatnál többnek. Mivel nem derülhet ki a titok, így véleményem szerint nem kell Őt is beavatni, illetve nem s biztos, hogy értené. Elena bólintással jelezte, hogy igen, az vagyok.
- Igen, én vagyok a gyönyörű nővéred barátja. - guggoltam le a kislány elé
- El sem fogják hinni, hogy a nővérem a szerelmed. - sikított fel
- Rendben, elég lesz már kincsem. A végén megsüketíted Harry-t. - lépett a kislányhoz, édesanyja
- Mik ezek a sikítások? - jött le Thea a lépcsőn
Megpillantottam a már felöltözött lányt. Teljesen más volt, mint a délelőtti találkozón, pedig akkor is nagyon tetszett. Oda kellett figyelnem magamra, hogy ne menjek oda és öleljem magamhoz, vagy esetleg mást tegyek.
- Ó, Szia Harry. - köszönt - Már értek mindent. - nevetett, és nézett húgára
- Szia. - mosolyogtam rá
- Azonnal indulhatunk, egy perc. - ezzel vissza is rohant az emeletre
Leültem és a húgával beszélgettem. Kért aláírást, és képet is, amit édesanyja el is készített. Furcsa volt, hiszen - az Ő tudata szerint - én a nővére szerelme vagyok, azaz családtag, és még is így kezel. Nem bántan, csak érdekesnek találtam. Nem kellett sokat várnom, amikor magassarkú kopogását hallottam meg. Lépcső felé pillantottam, és oda is mentem. Az utolsó pár fokról lesegítettem a már kabátba burkolózó lányt. 
- Mehetünk? - kérdeztem
- Igen. - mosolygott rám, és kivette kezét, kezem közül - Akkor mi mentünk. - szólt anyukájának - Majd jövök, sziasztok.
Elindultunk kifelé. Bátortalanul csípőjére tettem kezem, és így vezettem ki. Nem ellenkezett, talán mert már az utcán voltunk, ahol bármikor lefényképezhetnek minket. Kinyitottam a kocsim ajtaját, és besegítettem. Hamar megkerültem azt, és bemásztam mellé.
- Hova megyünk? - kérdezte, amikor indultunk
- Kedvenc éttermembe. - néztem rá, és hirtelen elkapta tekintetét
Nem erőltettem semmit, hiszen az egész este előttünk volt. Nem terveztem semmi különlegeset, csak a látszat fenntartását. Elhatároztam, hogy megszerzem, ha csak egy estére is, de nekem ez a lány kell. Muszáj tartanom magam és játszom a jófiút. Talán ez segíthet valamit, és az enyém lesz. Mint a többi lány. Önelégülten mosolyogtam. Tudtam, hogy issza szavaimat, viszont fogalmam sem volt, hogy mit is tud rólam. Ennek mindenképpen utána kell járnom. Csak így nyerhetek.
- Megérkeztünk. - mondtam, ahogy leparkoltam egy hátsó parkolóban
Kiszálltam, és kisegítettem. Ismételten csípőjére helyeztem kezem, és vezettem be az étterembe. A bárpultnál leültünk és amíg vártuk az asztalunkra, ittunk egy italt. Amikor a helyünkre kísértek leültünk egymással szembe.
- Hogy tetszik a hely? - érdeklődtem
- Nagyon szép hely.
- Örülök.
- Mesélsz magadról? - kérdezte
- És te?
- Rólam mindent tudsz gondolom, az akta miatt. - vont vállat
- Igazad van, de azért reménykedek abban, hogy mesélsz. - mosolyogtam rá féloldalasan
- Meglátjuk. - mosolygott vissza
- Holmes Chapel-ben születtem. Az x-faktor miatt kerültem Londonba, és azóta itt is maradtam. - kezdtem - Van egy nővérem Gemma. Most végzett az egyetemen. Jó fej, bár néha az agyamra megy. - nevettem - Anne, anyukám nyáron férjhez ment. Robin a nevelőapám igazán remek ember. Apámmal s tartom a kapcsolatot természetesen.
- Családod még mindig ott él? - kérdezte
- Igen. Néha itt vannak nálam, vagy éppen egy koncert helyszínén látogatnak meg. Amikor tehetem én is hazamegyek. - válaszoltam - Apukáddal nem találkoztam. - jegyeztem meg
- Dolgozott. Szüleim együtt élnek, majd megismerheted.
- Remélem is.
- Megtudhatom, hogy miért is engem választottál? - kérdezte
Válaszoltam volna, de a pincér félbeszakított. Leadtuk a rendelést, és amíg Thea mondta mit is kér, addig azon gondolkoztam, mi lenne a megfelelő válasz, amit hallani szeretne.
- Szóval? - kérdezte, amikor ismételten kettesben voltunk
- Megfogott benned valami. - magyaráztam - Valahogy Te voltál a legszimpatikusabb.
- Ennyi?
- Mivel nem ismerlek, igen. De itt a megfelelő alkalom. - adtam a megfelelő választ - Húgod mindig sikítozik, amikor vendég érkezik?
- Nem. - nevetett - Ne haragudj. Amióta ismer, tud rólatok szerelmének tart.
- Ez bizarr. Egy hat éves kislány, aki semmit nem tud az érzésről, még is szerelmes. - nevettem
- Ha nem tetszem, van egy másik lehetőséged. - vont vállat egyszerűen
- Átgondolom.
Amikor meghozták a vacsoránkat, azt csendben fogyasztottuk el. Néha összemosolyogtunk és pár szót váltottunk. Elmeséltem, hogy milyen is az életem, illetve tagadtam, vagy mondhatni szépítettem a nőügyeimet is. Nem akartam, hogy annyira a valóságot tudja. Komoly kapcsolat meg sem fordult a fejemben vele, így egyáltalán nem zavar, ha kicsit ferdítve adom elő a dolgokat, mint mindenki másnak.
Kifizettem a vacsorát, és elhagytuk az éttermet úgy egy óra múlva. Hazáig csöndben ült mellettem, és nem tudtam, hogy mert zavarban van, vagy csak nem kíváncsi a társaságomra.
- Valami baj van? - kérdeztem kis idő múlva
- Tessék? - kérdezett - Nem, nincs semmi.
Nem firtattam tovább, éreztem feszültségét, de inkább hagytam. Lassan kanyarodtam be az utcájukba, és parkoltam le házuk előtt. Újra kiszálltam, kisegítettem és az ajtóhoz kísértem.
- Bejössz? - kérdezte
- Nem, nem akarok zavarni. - adtam a választ - Holnap egy filmpremierre kell mennem. Eljönnél?
- Kötelességem.
- Ne így fogd fel.
- Rendben. Szívesen elkísérnélek.
- Köszönöm. Akkor holnap. - egy puszit adtam arcára és már vissza is mentem autómhoz
Hazafelé nagy volt a kísértés, hogy ne térjek be a szokásos helyre, ami már az estélyim részévé vált. Nagy volt a kísértés, de végül hazáig hajtottam.

Ps.: Boldog Karácsonyt Minden kedves olvasómnak. :) 
Véleményeket várom. xx 

2013. december 18., szerda

1.rész




Harry

Korán reggel ébredtem fel, mint minden nap. Mellettem egy gyönyörű szőke lány feküdt. Meglepet a látvány, és kicsit meg kellett erőltetnem az agyam, hogy a nevére emlékezzek. Igen hosszú estém ismételten eredményesen végződött. Amint tanulmányoztam a lány testét, kimásztam mellőle és a fürdőbe siettem. Megmostam arcom, és fogaim, majd amint végeztem szekrényemben előkerestem a melegítőm és felvettem. Lány akkor kezdett ébredezni. Nagyokat pislogott rám. 
- Hova mész? - tette fel a kérdést 
- Futni. - válaszoltam és tovább készültem 
- Nem jössz vissza mellém? 
- Tudod nem szokott nálam maradni egyetlen egy lány sem. - burkoltan közöltem vele, hogy távozzon
- Seggfej. - mászott ki az agyból, és kapkodva felöltözött
Már csak az ajtó csapódását hallottam. 'Ismételten bunkó voltál Harry.' - gondoltam magamban, majd egy gúnyos mosollyal arcomon kocogtam le a földszintre. 
Magamra kaptam a sportcipőm, pulóverem és már indultam is a szokásos reggeli futásom helyszínére, ami a házamtól nem messze lévő park volt. Szerencsémre kora reggel, hajnali órákban még senki, vagy csak egy-két ember van kint, így zavarás nélkül tehetem meg a már megszokott köreimet. Úgy egy óra után indultam haza, még mindig futva, amikor a hó igen sűrűn kezdett hullani. 
Ma kivételesen semmi programunk, jelenésünk nincs a srácokkal, és nyugodt lelkiismerettel álltam be a zuhany alá hosszabb időre. Egy órán át áztathattam magam, mire sikeresen kiszálltam, és csípőm köré tekertem egy törülközőt. Hajamba túrtam, hogy megigazítsam azt. 
Éppen kiléptem a szobámba, amikor a telefonom megszólalt. Felvettem az éjjeliszekrényről, és amint megállapítottam, hogy Paul az, szinte fájdalmasan válaszoltam a hívásra. 
- Jó reggelt, Harry. - köszönt egyből 
- Jobbat. - morogtam az orrom alatt
- Betudnál jönni ma? - tért egyből a tárgyra
- Mi történt megint? - sóhajtottam - Az éjszakai szórakozásom beszélt valamelyik szennylapnak? 
- Nem ilyen vicces a helyzet, mint ahogyan kezeled. - oktatott ki 
- Fizetek neki és minden rendben lesz. - vontam vállat, bár ezt Ő nem láthatta
- Azt hittem már felnőttél, de tévedtem. - mondta haragosan - Nem használhatod tárgyként a nőket, főleg nem, hogy híres vagy. Fogd már fel, hogy minden nap utánad nyomoznak az újságírók.
- Nem érdekelnek. Azt írnak, amit akarnak. Úgy sem igaz még az sem, amit kérdeznek. - fakadtam ki erősebb hangnemben 
- Most fejezd be. Te is jól tudod, hogy ami mostanában megjelenik igaz. - emelte Ő is magasabbra hangját - Azonnal gyere be az irodába. 
- Nem érek rá. 
Nem volt ilyen kérdésem. Két órát kapsz. - ezzel bontotta a vonalat 
Dühösen dobtam el a készüléket, ami nagy csattanás kíséretében ismerhette meg a fal közelségét. Szekrényemből kivettem a legfelső ruhákat,és amint bezártam a testem, összeszedtem a telefonom darabjait. Mivel segíteni nem lehetett rajta, így kártyámat kivettem, és a földszintre mentem. Felkaptam a kocsim kulcsát, pénztárcámat, magamra vettem kabátom és indultam. 
Út közben csak az járt a fejemben, hogy mit akarhat megint Paul. Azért, hogy csak a napi lecseszésem kapjam meg, túlzottan is ideges volt a hangja. Egyértelmű volt, hogy nagyon fontos dolgot akar közölni. 
Egy starbucks-nál megálltam, és sietősen mentem egy kávéért. Hamar meg is kaptam, és indultam tovább. Már nem volt messze az iroda, ezáltal hamar oda is értem.  Szokásos helyemre álltam be, és azonnal befelé is indultam. Úgy voltam vele, hogy jobb előbb túlesni rajta, bármiről is legyen szó. 
Megjöttem. - nyitottam be kopogás nélkül irodája ajtaján
- Neked is jó reggelt Harold. - üdvözölt kimérten
- Mit akarsz? - terpeszkedtem el a kanapéján
- Először is moderáld magad. Másodszor pedig inkább hálás lehetnél, hogy segíteni próbálok. 
- Segíteni? - nevettem fel - Az a helyzet, hogy semmi szükségem a segítségedre. 
- Komolyan? - horkant fel - Miért nem mondtad egy pár hónappal ezelőtt, amikor is kirobban a botrány. Mindenhol te voltál, a csapon is a te neved folyt, és azoké a lányoké, akikkel összefeküdtél
- Jó rendben, miről van szó? - adtam be a derekam, bár igen vonakodva
- Arról, hogy egy barátnőre van szükséged. - mondta ki
- Mi van? - kiáltottam fel megdöbbenten
- Jól hallottad. - folytatta - Mivel nem vagy a kapcsolatok híve, így egy áll barátnőt kell szerezned. 
- Ez ugye vicc? 
- Nem, ez komoly. Le kell, hogy csendesedjen a média. 
- Még is ki az az idióta lány, aki az álbarátnőm lenne?
- Híres vagy, több millióan imádnak. Nem lenne gond. - jegyezte meg - De ne aggódj, kapsz egy listát. 
- Listát? - kérdeztem vissza - Van esetleg egy cég, ami álbarátnőket foglalkoztat? - nevettem
- Humorodat másnak tartogasd. - horkant - Híres szülők gyerekeit gyűjtöttük össze. Természetesen csak pár lányról van szó. Választhatsz, hogy kit szeretnél. 
- Nem vágyom kislányokra.
- Elfelejtheted, hogy 20-nál idősebb nővel kapcsolatba fogysz lépni! - jelentette ki határozottan
- Direkt cseszel ki velem?
- Te érdekedben teszem. 
- Mi a feladatom, azon kívül, hogy egy ismeretlen lánnyal kel töltenem a napjaim? - tettem fel a kérdést fájdalmasan
- Vele kell megjelenned a rendezvényeken, illetve a minden napokban is. Éld az eddigi életed, de csak is Ő kapjon helyet benne. Ha a média felfigyel rátok, ami egyértelmű, akkor ne nyilatkozz. 
- Turnéra is velünk jön? 
- Természetesen.
- És neki ez miért is lesz jó? - érdeklődtem tovább
- A lányok szülei tudnak erről.
- Tehát pénzt kapnak.
- Nem egészen, csak nagyobb hírnevet.
- Ez gusztustalan.
- Meglehet, de akkor is ez lesz. - határozottan mondta
- Most kell választanom?
- Igen. - felelte - Amint megvan a lány, én összehozok egy találkát. Először ide jöttök, itt lesznek lefektetve a szabályok, aztán pedig mehettek nyilvános helyre.
- Essünk túl rajta. - léptem az asztalához - De ugye más lányokat megfektethetek?
- Most fejezd be! - csattant - Nem! Ő lesz az egyetlen az életedben.
- És, ha nem akar engem?
- Akkor így jártál, az már nem az én dolgom ne haragudj.
- Remélem igen segítőkészek. - nevettem
- Tessék. Itt a lista. - nyomott a kezembe egy aktát
- A srácok is tudni fognak erről? - tettem fel még az utolsó kérdésem
- Igen. Ők is jönnek hozzám a mai napin és közlöm velük. Természetesen Ők sem szólhatják, majd el magukat, illetve be kell fogadniuk a lányt. - magyarázta a részleteket
Bólintottam, majd leültem vele szeme a székre és felcsaptam az első oldalt. Semmi kedvem nem volt ehhez, de talán még jól is alakulhat. Reménykedtem benne, hogy az ízlésemnek megfelelő lányokat válogattak össze. Ennyire talán bíztam Paul-ban. Hosszan nézegettem, olvastam át a lányok aktáját. Mindegyikről volt egy rövid kis ismertető, amely néha megdöbbentő, sokkoló vagy éppen vicces volt.
- Ő kell nekem. - böktem rá egy képre úgy fél óra után

Thea

Mély álmomból a kedves húgom, Nicol ébresztett fel. Bemászott mellém és szorosan hozzám bújt. Ez szinte a mindennapjaim részévé vált már az évek során. Szemeimet még csukva tartottam és próbáltam visszaaludni. Ám húgom nem így gondolta. Mocorgott össze-vissza szinte percenként.
- Ébren vagyok. - adtam fel
- Thea. - ölelt magához
- Mi van prücsök? - mosolyogtam rá
- Anyáék elmentek. Veled leszek délelőtt. - válaszolta
- És mit csináljunk?
- Csinálsz palacsintát? - nézett rám hatalmas, gyönyörű szemeivel
- Hát persze. - nevettem fel kissé - Akkor irány a konyha.
Kimásztunk az ágyamból és elindultunk a földszintre. Ahogyan húgom mondta, ketten voltunk a lakásban. Konyhába azonnal kivettem a hűtőből az alapanyagokat, majd egy tálat kerestem és neki is láttam a tészta kikeverésének. Amint megvolt, már sütöttem is.
- Tessék. - raktam le a még gőzölgő kakaós palacsintát Nicol elé
- Köszönöm. - mosolygott édesen, és neki is látott
Megettük mindet, majd egy gyors mosogatás után a nappaliba kötöttünk ki, ahol a szokásos reggeli spongyabobot néztük. Én közben a telefonomon felmentem twitterre, aminek szinte függője voltam már, bár én cseppet sem bántam. Egyszerűen imádtam. Miután vége lett a mesének, betettünk a lejátszóba egy vígjátékot, és azt kezdtük el együtt nézni. Végig nevettük az egészet, pedig már rengetegszer láttuk. Mind ketten imádtuk, lehetetlen volt megunni. Vége lett, és már a következő filmen kezdtünk el gondolkozni, amikor anyáék hazaértek.
- Sziasztok. - jöttek be a nappaliba szüleink
Húgom egyből közéjük furakodott, és egyszerre ölelte át őket. Nagyon kötődött hozzájuk. Természetesen én is, csak már valahogy kinőttem ezt a "vetődjünk a szülők közé" korszakot.
- Mi jót csináltatok? - érdeklődött anya
- Thea sütött nekem palacsintát, aztán mesét néztünk. És képzeld, spongya... - és innentől kezdve a húgom szüleimnek lelkesen mesélt a gyerekfilmről
Elvonultam a szobámba, és ott is egyből a fürdőmbe mentem. Beálltam a zuhany alá. Ezt követően a tükör elé álltam, majd megmostam fogaim, és visszacsoszogtam a szobámba. Leültem a gépem elé és megnéztem az e-maileket, amikor a telefonom megszólalt. Számomra ismeretlen volt a szám, de felvettem.
- Tessék? - kezdtem
- Jó napot! Thea L. James-t keresem. - szólalt meg egy férfi hang
- Én lennék az. Miben segíthetek?
- Paul Higgins vagyok, a One Direction menedzsere.
- Ó igen, hallottam már a bandáról.
- Mertem remélni. - nevetett fel
- És miért is keresett meg?
- Lenne egy ajánlatom.
- Még is milyen ajánlat? - érdeklődtem
- Erről jobb lenne személyesen beszélni. Betudna jönni az irodámba, még a mai nap folyamán?
- Hát nem is tudom. - vágtam rá hirtelen - Nagyjából körül írná mégis?
- Harry Styles-t is gondolom ismeri, illetve hallott róla.
- Természetesen.
- Vele kapcsolatos a dolog.
- De hát nem is ismerem. Csupán az újságokból, illetve messziről pár rendelvényen láttam. - mondtam - Még is hogy kerültem én vele össze?
- Még sehogy. - válaszolt - Kérem, ma délután fáradjon be hozzám.
- Rendben. - sóhajtottam
Lediktálta a címet, majd még pár kérdést feltettem, de ennek mind hiába. Szinte mintha meg se hallotta volna a kérdéseim. Elköszöntünk egymástól, és már bontottuk is a vonalat. Szekrényemhez léptem és elkezdtem keresgélni valami ruhát. Meg is találtam hamar egy laza, kényelmes szettet, és magamra kaptam. Azonnal indultam, de még előtte elköszöntem szüleimtől, húgomtól, és egy "majd jövök-el" ki is léptem a bejárati ajtón.

****

Leparkoltam a a hatalmas irodaház előtt, és már indultam is befelé. Portánál elmondtam, kit is keresek. Segítőkész volt a lány, és elmagyarázta, hogy merre is kell mennem. Lifttel felmentem a legfelső emeletre, majd jobbra és már ott is voltam. Bekopogtam, és már be is léptem az irodába.
- Jó napot. - köszöntem
- Szerintem tegeződjünk. - állt fel az asztal túloldalán férfi - Paul Higgins. - nyújtotta kezét - Velem beszéltél. Kérlek foglalj helyet.
- Thea L. James. - mutatkoztam be, és leültem - Most már megtudhatom, hogy miről is lenne szó? - érdeklődtem
- Mint említettem, Harry-ről lenne szó. - kezdte - Nem tudom, hogy mennyire is vagy tisztában az Ő életvitelével.
- Botrányairól tudok, már amit a média lehozott. - válaszoltam - Nem követem nyomon Őket, de szüleim révén tudok dolgokat.
- Értem. Akkor tudod, hogy nagy kanállal falta az életet.
- Múltidő?
- Igen. Ez megváltozik mától kezdve. - bólintott - Délelőtt hívattam be, és közöltem vele egy tényt. Kicsit hihetetlennek, viccnek vélte, de természetesen ez nagyon is komoly.
- Ehhez nekem még is mi közöm van? - értetlenkedtem
- Kapott egy listát, amin híres szülők lányainak nevei voltak találhatóak. - magyarázta. - Te neved is megtalálható volt.
- Hogy micsoda? Ez komoly? - hitetlenkedtem
- Igen, teljesen. - erősítette meg - Ki kellett választania, egy lányt, és ez a lány Te lettél.
- És ez nekem miért is jó?
- Barátnője lettél.
- Tessék? Ez biztosan csak egy vicc. - nevettem - Barátnője? Egyszer sem találkoztunk, nem ismerjük egymást, hogy lehetnék egy idegen barátnője?
- Kérlek nyugodj meg. Szüleid belegyeztek ebbe.
- Na jó elég, hogy egyezhettek bele egy ilyen abszurd dologba?
- Ezzel a Te, illetve Édesanyád hírnevét is növelhetitek. Harry körül meg kicsit lecsendesednek a botrányok.
- Ha jól értem. Összegezzük, tehát. Egy ismeretlen srác barátnője lettem, az én beleegyezésem nélkül?
- Lényegében igen.
- Bővebben mit is takar ez?
- Nyilvános eseményeken együtt kell megjelennetek, hétköznapokon közös séta, vásárlás, igazából úgy kell a négy falon kívül  viselkednetek, mintha valóban egy pár lennétek.
- Nincs választásom.
- Nem mondom, hogy van, mert egyértelműen Harry ellen döntenél.
- Ez új nekem.
- Neki is.
- Hogyne. 19 évesen már jó pár lányt megkapott, egyáltalán nem új neki, csupán eggyel több és kész.
- Rajtad kívül senkivel nem találkozhat. Csak veled léphet kapcsolatba. - mondta - De a többit, majd holnap. Részletesebben kitárgyaljuk a helyzetet, ha mind ketten itt lesztek. Kérlek délelőtt gyere vissza, és meg is írjuk a szerződést.
- Szerződést?
- Titoktartás és hasonlók.
- Rendben, de még lehet meggondolom magam. - álltam fel
- Köszönöm, hogy eljöttél, és végighallgattál. - felelte - Kérlek, erről senkinek, semmit.
Bólintottam, majd búcsút vettünk egymástól, és indultam vissza. Alig fél óra volt ez a kis beszélgetést, de teljesen kikészített. Mindképpen szüleimmel beszélnem kell, hogyan is mehettek ebbe az őrültsége bele. Mondhatni, hogy az életemmel, a magánéletemmel játszanak.