36.rész

Darcy

Miután Eleanor távozott, Louis-al még kis ideig a nappaliban voltunk. Vártuk, hogy anya mikor is jön le, de végül ez nem történt meg. Niall talán egy óra elteltével baktatott le a lépcsőn, és közölte, hogy álomba sírta magát, így ne várjuk. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy eljött hozzátok - mérgelődött Louis, az ágyamon ülve. 

- Én se - mondtam őszintén. 

- Komolyan, soha nem éreztem még ennyire dühösnek magam - sóhajtott fel. - Apádra nem mondanám, hogy nem haragszom, mert természetes, hogy igen. De nem azért, mert El-el történt meg az eset, hanem, mert egyáltalán megtette. Ugyan így éreznék, ha egy másik nővel lépett volna félre. 

- Tudom, bébi, tudom - másztam ölébe, s fogtam kezeim közé arcát. - Ne idegesítsd magad feleslegesen - suttogtam.

- Nem érted, Baba - simított végig arcomon. - Tudnom kellett volna, hogy mire készült. Tisztában kellett volna lennem mindennel, és megállítanom. A francba is, a legjobb haverok vagyunk, vagy legalább is voltunk.

- Louis, eddig úgy tudtam, hogy én vagyok, aki mérges rá - fontam nyaka köré kezeim. - Különben is, neked esett.

- Teljes joggal - nézett mélyen szemeimbe. - Tudom, hogy hasonlóan cselekedtem volna én is, hiszen olyan fiatal vagy. Én magam se érteném, hogy mit is eszik a lányom, egy idősebb férfin, méghozzá, nem csak, hogy kissé idősebb, hanem apja korabeli. 

- Mire szeretnél kilyukadni? 

- Csak arra, hogyha odafigyeltem volna .. - ujjaimat ajkaira tettem.

- Be se fejezd ezt a mondatot.

- Nem szeretném, ha a legjobb haverom elveszítené a feleségét, ahogyan azt sem szeretném, hogy én veszítselek el téged ... szeretlek, baba - suttogta a mondat végét érzelmesen. 

Elmosolyodtam meghatottan, majd ajkai ellen nyomtam enyémet, gyorsan, s szenvedélyesen. Azonnal válaszolt, s egy forró csók közepette maga alá fordított, s lassabb tempót kezdett el diktálni. A copfba fogott hajamból a gumit minden egyszerűséggel húzta ki, s túrt fürtjeim közé. Combjaimat sajátjaival távolította el egymástól, ezzel csípőjét lábaim közé ékelte minden akadály nélkül. Ajkai levándoroltak nyakamra, majd onnan kulcscsontomra, s a hálóingem dekoltázsának köszönhetően, minden gond nélkül csókolt a két mellem közötti völgybe. Egyik kezével finoman rámarkolt egyik keblemre, mire nyöszörgés tört fel belőlem. Másik kezével könnyedén siklott be a falatnyi anyag alá, s kezdte eltávolítani rólam a fehérneműmet. 

Kezeimet hátára vezettem, ahol körmeimet mélyesztettem bele. Bőrömön éreztem mosolyát, ezzel tudatva velem, hogy egyáltalán nem bánja tettem. Amint megszabadított az aggasztó darabtól, sajátjával sem törődve hajította a földre. Homlokát enyémének támasztotta, s mélyen szemeimbe nézett. Kinyúlt mellettem a szekrényhez, amelynek fiókjából előhúzott egy kondomot. 

- Szeretnéd? - emelte közénk. 

Bólintottam, így felüt, s követtem őt. Kibontottam a tasakot, majd erekciójához helyeztem, lassú mozdulattal görgettem fel rá. Végig arcát figyeltem, ahogyan lehunyt pillákkal élvezte érintésem. Óvatosan újra végigdöntött az ágyon, majd ujjainkat egybefonta, s kézfejemet szájához emelte. Apró csókkal illette, s homlokát enyémének döntötte. 

- Imádom az apró kis kezeidet - mosolygott rám.

Felnevettem kijelentésén, amely azonnal abba is maradt, ahogyan lassan becsúsztatta magát. Lábaimat ösztönösen húztam feljebb, míg ő édes puszikkal halmozta el nyakam, ahogyan fejemet hátra vetettem. Finom csípőmozdulatokkal kezdte fokozni az élvezetünket, s vezetett be egyenesen a ködös mámorba. 

Harry 

Tegnap este Noah-val apa - fia napot tartottunk. Örülök, hogy ő még mindig közeledik felém, s apjaként tekint rám, Darcy-val ellentétben. Persze nem hibáztatom a lányom, s azt is tudom, fiam által, hogy Thea igen is próbálja arra rávenni, hogy találkozzon velem. Ha Noah nem is mondta volna el ezt nekem magától, akkor is gondoltam volna, hogy ellenem biztosan nem hangolja a gyerekeinket. 

Végül egy kisebb lakás bérlése után maradtam. Szüleimnél voltam pár napot, de muszáj volt egy kis egyedüllétet is biztosítanom magamnak, így a városban, ahogyan megtaláltam a megfelelő lakást, már ki is vettem. 

Noah itt töltötte az éjszakát, hiszen a mozizás éjszakába nyúlt. Azután elmentünk egy kis étterembe vacsorázni, s ott mesélte el, hogy reggeli közben is Thea próbálta Darcy-t biztatni azzal kapcsoltban, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ami meglepő volt, az Louis. Nem gondoltam volna, hogy ő is mellettem lesz, s próbálja majd rávenni a lányom, hogy igen is találkozzon velem. Tudtam, hogy Lou is megvet, de azzal is teljes mértékben tisztában voltam, hogy ez nem konkrétan Eleanor miatt volt, hanem alapból a cselekedetem miatt. 

Konyhában csendben próbáltam valami reggelit összehozni kettőnknek. Tudtam, hogy az alap dolgokkal, mint palacsinta és pirítós nem lövök mellé, és még elrontani sem tudom, így ezeket készítettem el. Az asztalon megterítettem, s a kávémat töltöttem ki, amikor is Noah lépdelt be a konyhába. 

- Jó reggelt - köszönt álmosan.

- Neked is - néztem rá, amikor is kopogtak. 

- Majd nyitom - mondta, s mezítláb kezdett el csoszogni a bejárati ajtóhoz. - Anya, szia - hallottam meg meglepődött, ám boldog hangját Noah-nak.  

- Szia, bébi - mondta, s amikor kiléptem a nappaliba, láttam, ahogyan szokásához híven enyhén göndör hajába csókolt.

- Szia - köszöntem neki, amit kiegyenesedett, s rám nézett. 

- Szia. Sajnálom, nem akartam zavarni, csak Noah-nak, ma sportorvoshoz kell mennie - kezdett egyből mentegetőzni. 

- Egyáltalán nem zavarsz, éppen reggelizni készültünk - mondtam neki kedvesen. - Esetleg velünk tartasz? 

- Köszönöm, de most nem - ellenkezett azonnal. 

- Reggeliztél már? - ismeretem, így amikor bólintott, felismertem a hazugságot. - Rendben, akkor gyere - mentem vissza a konyhába, s vettem elő egy újabb tányért. 

- Harry, semmi szükség erre - nézett rám, amikor utánam betért a helyiségbe. Láttam, ahogyan Noah az emeletre csoszog, így minden gond nélkül húzódtam közelebb hozzá. Homlokomat övének döntöttem, mire szemeit szorosan azonnal lehunyta. Nagyot nyelt, majd felpillantott rám. Máshogyan nem értem hozzá, de ő hozzám igen. Kicsi kezeit csípőmre helyezte, s felsőm anyagába markolva sóhajtott fel. Bátran csúsztattam arcára kezem, amelybe minden hezitálás nélkül hajtotta bele arcát. Ajkaimat arcához érintettem, mire szorítása csípőmön erősebb lett. Még egyet elhintettem kicsit lejjebb, szinte már ajkai szélén, de még mindig nem ellenkezett, így minden gondolkodás nélkül csókolt meg finoman. Elsőre nem reagált, de kis idő után átölelte derekam, így minden erőfeszítés nélkül mélyítettem el a csókunkat. 

Fenséges érzés volt újra érezni puha ajkait enyéimen, ahogyan szinkronban mozogtak, kiegészítve egymást, megfűszerezve egy kevés édes ízzel. 

35.rész

Darcy

Feszülten álltam barátom karjai között, aki minden másodpercben szinte egyre szorosabban vont magához. Szívem őrült hevességgel dobogott, egyszerűen nem értettem, hogy mit is keres itt. Úgy állt ott, mint mikor még Louis mellett ácsorgott, jó kislány módjára, ám már régen elvesztette ezt a titulust. 

- Sziasztok, látom végül sikeresen összejöttetek - szólalt meg. 

- Szerintem semmi közöd hozzá - sziszegtem, míg Lou szorosabban ölelt magához. 

- Nyugi - suttogta. - Mit akarsz itt? - nézett vállam felett exére. 

- Nem hozzátok jöttem. 

- Igen, gondoltam egyből, hogy azt az embert keresed, aki szerető apának, és férjnek vallja magát - mondta ki határozottan. - Eltévesztetted a házszámot. 

- Fogalmad sincs, hogy miért is jöttem kislány - nézett rám komolyan.

- Nagyban teszek rá, hogy miért jöttél. A feladatodat már elvégezted, nem igaz? Elvesztetted Louis-t, és akkor szét kellett verni egy másik családot is. Gratulálok. 

- Tudtommal, te verted szét az én kapcsolatomat.

- Eleanor, másfél év telt el a szakításunk után, amikor is Darcy és én kapcsolatba kerültünk. 

- Mit akarsz itt? - csendült fel anyám hangja mögülünk. 

- Eleanor? - döbbenten kérdezte Niall. - Ne haragudj, de te mit keresel itt?

- Komolyan itt szeretnétek, hogy ezt megbeszéljük? - pillantott végig a négyesünkön. 

Sóhajtva, de végül anyám beinvitálta a nappaliba. Louis félre húzott az útból, míg betért a már említett helyiségbe a lány. Becsuktam az ajtót, s hátat fordítva nekidőltem. Lou előttem állt, szinte csak centik választottak el egymástól bennünket. 

- Rendben vagy? - hangja halk volt, érdeklődő. 

- Szerinted? - néztem fel a szemeibe. - Akkor is zavarna, ha nem kavart volna apámmal, és csak úgy megjelenne. 

- Féltékenységre semmi okod, Baba - simított végig arcomon. - Lezártam a múlta - nyomott érzékeny csókot ajkaimra. - Most valószínű, hogy apád miatt van itt, de minden rendben lesz.

- Ígéred? 

- Neked bármit - nyomott egy utolsó szűzies csókot ajkaimra, majd besétáltunk a nappalinkba. 

Louis leült egy fotelbe, s magához húzott. Azonnal érezhető volt Eleanor gyilkos tekintete felénk, de mit sem érdekelve, bújtam el barátom védelmező karjaiban. 

- Mit akarsz? - tette fel a kérdést anya.

- Harry nincs itt?

- Elköltözött - felelte szűkszavúan. 

- Komolyan kiraktad a gyerekeid apját? - döbbent meg.

- Szerinted tegyek úgy mintha, semmi sem történt volna, és mosolyogjak? 

- Egyszeri alkalomról beszélünk, kérlek - sóhajtott fel drámaian. 

- Ilyen könnyen veszed az egészet? - szólalt meg Niall, aki anya mellett foglalt helyet. - Te visszafogadtad volna Louis-t, hogyha megcsal? 

- Nem a múlt a téma, hanem a jelen - szólalt meg. - Harry maga alatt volt, részeg, azt sem tudta, hogy merre van az előre, szerinted tisztában volt a tettével?

- Most védeni akarod? - kérdezte anya. 

- Egyszerűen nem értelek. Terhes vagy, és kirakod azt a férfit az életedből, akiért oda voltál mindig is. Egy ballépése volt. Nem mondom, hogy sajnálom, inkább úgy fogalmaznék, hogy már tudom, miért is szereted annyira. 

- Csak, hogy tudd, elvetéltem - könnyes arccal kezdett bele anya. Majd állt fel, s az emeletre vonult, ahova azonnal Niall követte is.

Louis finoman kitessékelt az öléből, majd a kanapéhoz lépett, és felkarjánál fogva rántotta fel volt barátnőjét, aki felszisszent, és szitkozódni kezdett. Egy pillanatra én magam is megijedtem. Soha nem láttam még ennyire dühösnek Lou-t. Mindig is próbált higgad maradni, a dolgok pozitív oldalát nézni, és beszéddel tárgyalni, ám most mindenféle vad gondolat megjelent lelki szemeim előtt. Elképzelni sem tudtam, hogy mit is akar tenni. Eddig biztos voltam, hogy nő nemű személyre kezet sohasem emelne, ám abban a pillanatban azt is el tudtam képzelni. Nem is az ő lelkébe tapostak, még is kiállt anya mellett, amiért hálás voltam neki. 

- Louis, engedd el - léptem mögé.

- Csak kikísérem, nem kell aggódnod - sziszegte dühösen. 

- Ez ám a fogadtatás - csattant már az ajtó előtt.

- Hogy van képed idejönni, és felzaklatni még jobban szegény Thea-t? Tudomásom szerint legjobb barátnők voltatok. Mi történt? Mindig is Harry ágyába vágytál? Remélem kibaszottul elégedett vagy magaddal, mert sikerült. Hozzáteszem, hogy érzéketlenül szétbasztál egy családot, de remélem, hogy helyre hozzák, mert, ha nem, ne akard, hogy újra találkozzunk - Louis hangja dühös volt, és félelmet mutató, tekintélyt parancsoló. 

- Hol van az a kedves srác, aki velem volt? - könnyes szemekkel tette fel a kérdést El. 

- Elvesztetted már régen - morogta. 

- Sajnálom az egészet - sóhajtott fel.

- Késő bánat. 

- Csak ne utálj, kérlek .. - hangja meggyötört volt.

- Ezt egyáltalán nem nekem kellett volna mondanod, hanem annak a lánynak az emeleten, aki az általad okozott veszekedés, stressz miatt elvesztette a picit, aki kénytelen volt távolságot kérni a férjétől, akit régen az egyik legjobb barátnődnek nevezhettél. Az ő bocsánatát kellene kérned, és nem az enyémét. Már régen nem foglalkozom azzal, hova is tűntél - hangja nyugodt volt, s lassan, mintha egy gyermekhez beszélt volna, fejtette ki a gondolatait. - Rengetegszer hívott, még engem is megkérdezett, hogy nem-e zavar, ha tartja veled a kapcsolatot. Nem reagáltál rá, feladta. És most annyi idő után itt vagy, megjelensz a semmiből. Fogalmam sincs, hogyan is találkoztál Harry-vel, és őszintén mondom, hidegen is hagy, de ez a családot, és a bandát, a hozzátartozó személyeket, mindenkit felejts el, akit egykor ismertél, és talán szerettél. 

Bólintott, megfordult, és minden szó nélkül elhagyta a házunkat. Louis becsukta utána a házat, majd kezét nyújtotta. Mellkasába temettem arcom, míg ő nyakamba fúrta övét. Kézen fogott, visszavezetett a nappaliba, s ölébe húzva, az ujjaimmal játszva merült el gondolataiban. 

Thea

Fájt, hogy így látom viszont őt, akit oly sok ideig próbáltam elérni, hogy bármiféle információt is kapjak hogyléte felől. Barátnőmként tekintettem rá. Őszintén megbíztam benne, így még jobban fáj, hogy ezt tette. Ha más lánnyal hált volt a férjem, akkor is hasonló reakciót mutattam volna, de a fájdalma talán minimálisan kevesebb lenne. 

Felsiettem a hálóba, amely még mindig Harry illatát is őrizte, ahogyan holmija nagy részét is. Leültem az ágyra, s kezembe vettem a családi képet, ami pár éve készült egy boldog családi nyaraláson. Mindig is az éjjeliszekrényemen pihent. Szerettem felébredni, s ránézni. Mindig örömmel töltött el reggelente, s mosolyt varázsolt arcomra. 

Kopogtatást hallottam, de felelni nem tudtam. Könnyeimet letöröltem, s felpillantottam a nyitódó ajtó irányába. Niall sajnálkozó arcát pillantottam meg. Maga után becsukta a nyílászárót, s leült mellém. Ujjával finoman cirógatta meg kezem, amellyel a képkeretet fogtam. 

- Miért kellett idejönni? - néztem fel a szőke srácra. - Lassan megemésztettem a dolgot, és készítettem már fel magam a nagy beszélgetésre Harry-vel, de most minden újra darabokban hever. 

- Fogalmam sincs - mosolyodott el keserűen. - Tudom, hogy tanácsot kellene mondanom, pár biztató szót, hogy minden jobbra fordul, de magam sem látom, hova is tart ez az egész. Egyre zavarosabb lesz minden. Louis valószínű már kidobta a házból, úgyhogy kicsit megnyugodhatsz.

- Niall, olyan nehéz - töröltem le kézfejemmel könnyeim. - Azt hittem, hogy amikor megszületett Noah, minden helyrejött. Annyira szép volt minden, boldog család voltunk.

- Igen, tudom - törölt le egy gördülő cseppet arcomról. - Kérlek, nyugodj meg.

- Nehéz ezt most teljesítenem - nevettem fel savanyúan. - Felszakította a már lassan beforrt sebeket. 

- Gyere ide - tárta ki kezeit, mire gondolkodás nélkül közelebb húzódtam, s mellkasába bújtam. 

- Köszönöm, hogy itt vagy - suttogtam.

- Ez a legkevesebb, kicsi lány, ez a legkevesebb - suttogta, s hajamba csókolt. 

34.rész

Thea

Már lassan több, mint egy hete, hogy hazaengedtek engem. Bármennyire is ragaszkodott ahhoz Harry, hogy ő hozzon haza, elutasítottam. Előtte nap volt benn, s megkértem, hogy adjon időt, amely alatt mindent át szeretnék gondolni a kapcsolatunkat. Semmit sem mondott azon kívül, hogy szeret, és várni fog rám. 

Fiúk is visszatértek, s meglátogattak, ahogyan a lányok is. Beszélgetni nem nagyon volt hangulatom, így csak kis időre térek be mindig hozzám. 

Fáradtság folyamatos volt, így szinte a napokat a kórházi szobámba átaludtam. Darcy és Noah is betért hozzám. Szorosan megölelgettem őket. Ők huzamosabb ideig tartózkodtak nálam, Niall-el együtt. Ő volt a felelős értük, hogy biztosan érjenek el hozzám, s kerüljenek haza. Hálás voltam, amiért felajánlotta, hogy minden nap bejön velük, míg otthon Anne-re voltak bízva, és természetesen Harry-re. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy őket magam mellett tudhatom őket, s nem is kellett miattuk aggódnom. 

Utolsó napomon is hármasban jöttek értem. Gyermekeimet szorosan öleltem magamhoz, s vettem el Darcy-tól a táskám, hogy a fürdőszobába vonulva összeszedjem magam. Hazafelé vezető úton megköszöntem ismételten Niall fáradalmait, mire csak mosolyogva annyit felelt: "A lényeg, hogy te rendben legyél, és ne aggódj."

Anne felajánlotta, hogy nálunk marad, míg tökéletesen nem érzem magam késznek, hogy újra házimunkába álljak, ám éppen ellenkezőleg éreztem magam. Gondolataimat elterelni szerettem volna, így minden lehetséges dolgot elterveztem, amelyek egy kicsit is, de más felé irányítanak. 

Fáradtan másztam ki késő délelőtt az ágyból, s indultam a fürdőbe, ahol is még mindig jelen volt pár dolog, amely Harry-hez tartozott. Természetesen felajánlottam, hogy én költözöm el, a gyerekek pedig dönthetnek, de magától végül arra jutott, hogy Ő megy el. Persze nem messze, csupán pár utcányira, ahol is a szülei élnek. 

Hajamat copfba fogtam, s amint elvégeztem szokásosnak nevezhető dolgaimat, már igyekeztem is le a konyhába, hogy reggelit készíthessek a még alvó gyermekeimnek. Mindig igyekszem valami változatosat vinni étrendünkbe, így egy csillagtökkel kezdtem bajlódni, amelyet könnyedén szeleteltem egy serpenyőbe. Ezt kisebb korukban is imádták, így minden aggodalom nélkül tevékenykedtem. Pár gerezd fokhagymát is megpucoltam, s hasonlóan szeleteltem bele a már meleg, finoman illatozó tök közé. Pár perc után tojást ütöttem rá, majd ízesítettem. 

- Jó reggelt - hallottam meg Noah hangját. 

- Neked is, bébi - jött oda hozzám, s nyomott puszit arcomra. - Jól aludtál?

- Igen, bár még lehet reggeli után visszafekszem.

- Igazán élvezetes program. Nem mész ma sehova? 

- De, megyünk parkba a haverokkal - felelte lazán.

- Megterítenél, kérlek? - néztem rá, miután félrehúztam a forró serpenyőt.  

- Hány főre? - lépett a tányéros szekrény elé.

- Azt hiszem itt van Louis, úgyhogy négyre - feleltem, s a kávék, és teák elkészítésének álltam neki.

Noah megterített rendesen, miközben még beszélgettünk kicsit. Mióta hazajöttem, sokkal közvetlenebb lett, s több mindent oszt meg velem, aminek nagyon örülök. Darcy is megnyílt, s Louis-al együtt már többször is tartózkodtak itthon. 

Miután hazajöttem, Anne elmondta, hogy milyen gondolatokkal is foglalkozik. Szükségét éreztem annak, hogy leüljünk, s egy anya - lánya beszélgetést bonyolítsunk le. Megnyugtattam, hogy a baba elvesztését nem ő okozta, ahogyan arról sem tehet, hogy Harry félrelépett. Az apját megveti. Noah minden gond nélkül eljár Harry-vel, míg ő elzárkózik apja közelségétől. Próbáltam erről is beszélni vele, de nem tágít afelől, hogy igen is szörnyűséget követett el Haz. 

- Jó reggelt - boldog hanggal köszöntött Darcy, oldalán Lou-val.

- Nektek is, gyertek kész a reggeli - mosolyogtam, s elosztottam négy felé az ételt. 

- Istenien néz ki - bókolt Lou, ahogyan elfoglalták helyüket. 

- És még milyen finom - felelte lányom.

- Jó étvágyat - hangzott kisebb elcsúszással mindenki szájából, s neki is álltunk elfogyasztani.

- Anya, este apához megyek - törte meg a beállt csendet Noah. - Moziba megyünk egy új autós film premierre. 

- Rendben van - bólintottam rá. - Darcy, esetleg te? 

- Utálom az autós filmeket - motyogta.

- Baba, ő az apád - vetette át vállán bal kezét Lou. 

- Akinek köszönhetően majdnem szakítottunk - nézett rá komolyan. 

- De megbeszéltük - vágta rá egyből Louis. - Ő az apád, bármennyire is tett rosszat édesanyád ellen, neked attól még az édesapád marad.

- Tudom, de még nem állok készen arra, hogy beszéljek vele, sajnálom - nézett Louisra, majd rám. 

- Rendben - nyomott puszit arcára.

- Figyeljetek, attól még, hogy mi nem beszélünk, csak rólatok ha van valami, attól nektek még kell. Örülök, hogy Noah jár hozzá, és annak is örülnék, ha te is vele tartanál, de nem fogom erőltetni. Most pedig ezt a témát itt lezárjuk. 

****

Noah elment a barátaival, így az ő szobájában is a rám maradt házimunkát elvégezte, miután a ház többi részével végeztem. Darcy reggeli után segített elpakolni, illetve pár helységet átvállalt tőlem, amiért hálás voltam.

Ebédet közösen, hárman készítettük el. Sokat nevettünk, miközben a konyha kezdett egy kész csatatérré válni. Míg én a főétellel foglalkoztam, Lou és Darcy süteményt vállaltak magukra. Mondanom sem kell, hogy több alapanyag volt a ruhájukon, mint a tálba, így amint a sütőbe került a csokis finomság, elhessegettem őket az emeletre, hogy szedjék rendbe magukat. Míg ők odavoltak, én eltüntettem a romokat, és megterítettem. Levest az asztal közepére helyeztem, majd fordultam vissza, hogy elmosogassak, ám a csengő hangja ebben megzavart. Megtöröltem kezeim, és már mentem is, hogy köszöntsem a váratlan vendéget.

- Szia - mosolyodtam el, s öleltem meg. 

- Micsoda illatok - ölelt szorosan meg, majd beljebb engedtem.

- Velünk tartasz? - néztem rá. - Előre szólok, hogy a süteményt Darcy és Louis készítette. Felelőséget nem vállalok.

- Hát élnék a lehetőséggel, ha már így felajánlottad - mosolygott. - Hogy vagy? - hangja komollyá vált, amikor is újabb terítéket tettem az asztalra.

- Elvagyok - néztem rá. - Hiányzik, Niall, természetes, de szeretnék tőle távol lenni, hogy tisztán gondolkodhassam. 

- Megértem. Gyere ide - húzott meleg ölelésébe, míg vállára hajtottam fejem. 

- Kész vagyunk - lépett be a helységbe a két cukrászmester. 

- Helló, haver - ölelték meg egymást a fiúk barátságosan.

- Niall - lányom is megölelgette az ír srácot, majd helyet foglaltunk, hogy nekikezdhessünk az ebédnek. 

****

- Oké, előre figyelmeztetlek, hogy mi készítettük Darcy-val - hozta be nappaliba a csokis, még langyos süteményt Louis. 

- Meggondolom kétszer is akkor - nevetett. 

Lányom, szerelme ölébe mászott, majd egy filmet kezdtünk el megnézni, amely éppen a tv-ben ment. Mindenkit lekötött. Vígjáték, amely kissé szerelmi jelenetekkel volt megfűszerezve. Fájdalmas szívvel néztem végig, így végül felállt, s átsétáltam a konyhába, hogy töltsek egy pohár hűs vizet magamnak. 

Pultra támaszkodtam, s fejemet lehajtva merengtem el magamban, míg vállaimra simult két kéz, akinek tulajdonosával pontosan tisztában voltam. Fejemet hátra hajtottam vállára, míg szemeim könnyel teltek meg. 

- Minden rendben lesz - fordított maga felé, s ölelt meg. 

Hátamat simogatta, míg biztató, kedves szavakat suttogott bizalmasan fülembe. Derekánál szorosan öleltem, s mellkasába temettem arcom. Kis ideig álltunk így, majd eltávolodott, s arcomról ujjaival törölte le kövér könnycseppemet. Csengő újra felszólalt, ám mielőtt elindulhattam volna lányom nevetve szaladt, s hallottam, ahogyan Louis mögötte igyekezett. Kipillantva a boltíven láttam, ahogyan a srác csiklandozni kezdte Darcy-t, miközben ajtót nyitottak. 

- Te meg, mit keresel itt? - komolyodott el hirtelen Lou, s húzta magához barátnőjét, mire én furcsállva néztem Niall-re. 

33.rész

Harry

Noah-val hazamentem, bár eleinte nem akart velem tartani. Anyám szerencsére hatott rá, s hazajött velünk. Ahogy beléptünk a házba, már a saját szobájába is zárkózott az emeleten. Sóhajtva ültem le az egyik székre a konyhában. Anya vacsorát kezdett el készíteni számunkra.

- Kérlek, rendelek valamit - néztem rá.

- Se az unokám, se pedig az eszét vesztett fiam nem fog szemetet enni - vette ki a hűtőből az alapanyagokat. - Tudod, nem szeretném, ha Thea aggódna még miattatok is. Így is eléggé szenved, szegénykém. 

- Anya, kérlek ...

- Ide figyelj, Harry - nézett rám szúrós tekintettem anyám. - Elnéztem, ahogyan fiatalabb korodban tönkretettél magad körül mindent, de most nem fogom. Megszakad a szívem, hogy így kell látnom a családodat. Feleséged elvetélt. Nem vigyáztál rá, még inkább csináltad az őrült dolgaidat. 

- Anya - kiáltottam el magam. - Tudom, hogy minden az én hibám - álltam fel, s túrtam mind a két kezemmel tincseim közé. 

- Tudod mondott valamit ... - nyugodtan közölte velem, mire azonnal rákaptam tekintetem. 

- Mit? 

- Hogy kiszolgálta az idejét. Aztán pedig, hogy Paul is mondta neki, hogy ennyi volt.

- A francba - ültem vissza.

- Beavatnál engem is a kis magán beszélgetésedbe? - ült le velem szembe. 

- Tudod, hogy mennyire zűrös kamasz voltam - néztem anyámra, aki bólintott, így folytattam. - Egyetlen egy normális kapcsolatom sem volt. Mindenki rólam beszélt, de ezeket tudod, anya. Szóval Paul remek ötlete volt, hogy kell nekem egy barátnő. 

- Igen, és Thea-val találkoztatok, tudom.

- Nem egészen, vagyis persze találkoztunk, csak nem úgy ahogyan az Ti tudtátok.

- Mi ez az egész?

- Paul felbérelte, hogy fél évig játssza el a barátnőmet - mondtam ki nagy nehezen.

- Tessék? És bele ment? A szülei? 

- Igen, a szülei kényszerítették bele, Ő ellenezte a dolgot - feleltem teljes őszinteséggel. - Távol maradt tőlem, és csak nyilvánosan találkoztunk. Egy ment egy jó ideig, még végül egy esélyt nem kértem tőle, amit megkaptam.

- Tehát, amikor nálunk voltatok akkor már..?

- Akkor valóban egy párt alkottunk, legalábbis ismerkedtünk - fejeztem be a mondatot.

- Nem hiszem el, hogy egy kitalált kapcsolatnak indult az egész. Még nekünk sem mondtátok el.

- Anya, szeretem őt.

- Elhiszem, de oly sok éve még is belekényszerítetted abba, hogy a barátnőd legyen.

- Kit kényszerítettél, mibe? - hang hallatára azonnal a hátam mögé néztem, ahol is lányom, Louis oldalán állt. 

Döbbentem néztem a párost, akik feszengve ácsorogtak a konyha ajtajában. Anyámra pillantottam, aki csak nyugalomra intett, ebből pontosan tudtam, hogy Thea tudtára adta kapcsolatukat. Felálltam, hogy szembe állhassak lányommal, aki kíváncsi, szomorú tekintetével méregetett.

- Kicsim, kérlek.

- Anya, róla van szó igaz? - kérdezte, miközben hátrébb lépett, ezzel tökéletesen Louis-nak simulva. - Minden csak kamu volt? Pénzt kapott azért, hogy veled legyen? Melletted állt, és segített, amikor tudott? Magamat hibáztattam, hiszen miattam vesztetek össze, és az elején is én tiltakoztam a baba miatt, de már nem - rázta nemlegesen a fejét. - Megcsaltad - nevetett fel hűségesen. - És előtt még te prédikáltál nekem a tisztességről, erre megcsaltad az anyámat, a feleségedet. Milyen ember vagy te? Se anyát, se pedig minket Noah-val nem érdemelsz meg. 

Szívembe martak szavai, ahogyan undorral, megvetéssel nézett rám, a saját lányom. Ám haragudni nem tudtam rá, hiszen azok a mondatok, amelyek elhagyták száját, teljesen igazak voltak. 

- Darcy, kérlek - léptem felé. 

- Ne, ne érj hozzám - lépett el messzebb, s Louis-tól is eltávolodott. - Te is tudtad, igaz? Tudtad, hogy miként is jöttek össze, hogy mennyit ártott már apám, anyának? Mindent tudtál - hangja már csak éppen hallható volt.

- Darcy - lépett mellém anyám, s szorosan ölelte át. - Bármennyire is haragszol rá, ő az apád. Thea, az anyád mindenről tudott, nem verték át. 

- Nagyi, miért fogod a pártját? - sírt keservesen. - Biztos vagyok benne, hogy többször is megcsalta anyát. 

- Hiába követett el már sok ostobaságot, attól még a fiam - suttogta a végét. - Neked pedig az édesapád, aki nagyon is szeret. 

Egyre fájdalmasabban sírt, én pedig minden erőmmel harcoltam az ellen, hogy odamenjek. Tudtam, hogy azonnal ellökne magától. Tisztázni akartam, hogy ezen az alkalmon kívül nem volt másik. Mindig is szívem teljes szeretetével, s tiszteletével voltam Thea iránt. Ez most sem változott meg, bárki bármit is hisz.
Louis egyáltalán nem volt annyira megfontolt, mint én. Kezét derekára vezette, de Darcy azonnal eltaszította magától, majd végül az emeletre rohant.
- Beszélek vele - ezzel anya kettesben hagyott azzal a személlyel, akivel nem volt kedvem társalogni.
Nappaliba sétáltam ahol is a fotelbe vágtam magam. Hallottam, ahogyan Lou is követett, s a velem szemben lévő kanapén foglalt helyet.
- Figyelj, Haz, én sajnálom, őszintén - törte meg a közöttünk fellépő csendet.
- Hagyjuk a jó pofizást - néztem fel rá. - Te megdugtad a lányom, én pedig a volt csajod. Azt hiszem, hogy ezzel tökéletesen összefoglaltam mindent.
- Annyi különbséggel, hogy én nem használom ki, Darcy-t, míg Te Eleanor-t arra használtad, hogy bosszút állj - nézett rám komolyan. - Tudod, ha ez fiatalabb korunkban történt volna, mondjuk egymás exeivel akkor, leszartam volna az egészet. Viszont most, hogy családod van, rohadtul nem tudok átlépni az egész felett. Azzal, hogy ágyba vitted, megcsaltad tudatosan Thea-t, aki egy csodás nő. Kitartott melletted mindig. Elnézte a Kendall-os dolgaidat, feleségül ment hozzád. Harry, mindenki abban a hitben volt, hogy soha nem nősülsz meg, erre jött egy lány - a körülményektől tekintsünk el -, és megváltoztatta az életed jó irányba. Mindenki szerette, a rajongók is elfogadták, ami nagy szó. Építette a saját karrierét, miközben veled bajlódott. Átutazta érted a világot, végül igent mondott és két csodás gyermeket hozott a világra neked. Erre Te? Azért mert a lányának megtett egy szívességet, már is megcsalod. Tudom, hogy most utálsz, de először magaddal tisztázd a dolgokat, mielőtt Thea-nál próbálkozol. Azután beszélhetünk - felállt, s mielőtt indult volna visszatekintett rám. - Még mindig a legjobb haveromnak tartalak, ezért hiszek abban, hogy minden erőddel a feleséged visszaszerzésén leszel. Már csak az a kérdés, hogy ő mennyire is szeretne téged.

Darcy

Szobámba rohantam, s hangosan csaptam be magam után annak ajtaját. Végigdőltem az ágyon, és csak sírtam. Mélységesen fájt az, amit apám tett, anyával. Fájt a tudat, hogy nincs többé a kicsi, hogy nincs többi békesség, hogy Louis becsapott, hogy hazudtak éveken át, s az, hogy talán már egész családom sincs.
- Kicsim - nyitódott az ajtó, s nagyi hangja hallatszott fel csendes szobámban. - Hé - csukta be, s ült le mellém. - Gyere ide - szorosan ölelt magához. - Minden rendben lesz - simított végig hajam.
- Semmi sem lesz már rendben - húzódtam el, s néztem szemeibe. - Miért? Miért kellett ezt tennie apának? Inkább részegedett volna le, s velem ordibált volna. Anya miattam hazudott neki, én kértem rá, hogy ne mondja el a Louis-al való kapcsolatom, és most pedig minden romokban hever. Az egész családom szétesett. Anya kórházban van, a kicsi már nincs. Oda mentünk Lou-val, de már nem engedtek be, hiába mondtam, hogy a lánya vagyok.
- Anyukád erős nő, és minden rendben lesz vele - törölte le könnyeim.
- Igen, tudom, hiszen apám mellett is kitartott eddig - hajtottam le fejem.
- Darcy, figyelj rám - fogta meg kezeimet. - A szüleid most nehéz időszakon mennek keresztül. Az teljesen mindegy, hogy kinek a hibájából, hiszen egy párkapcsolat két emberen múlik. Tudod, vannak hullámvölgyek a szerelmesek között, és ez most éppen egy ilyen mélyebb pont az ő életükbe. Mind a ketten el vannak keseredve, de tudom - hiszen magam is szülő vagyok -, hogy a gyerekek biztos pontot jelentenek. Szeretnek mind a ketten téged, és Noah-t is, hiszen a szerelmük miatt fogantatok meg. Apád elkövetett egy ballépést, de maga alatt volt ezidáig is. Azután pedig, hogy Thea elvesztette a picit, még jobban megzuhant. Ő is ember, követ el hibákat, de a családunk része. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád sem szeretné, hogy édesapád ellen fordulj. Ez a maguk harca.
- Félek, hogy teljesen szétesik a családunk, hogy anyáék elválnak - néztem fel rá. - Haragszom apára, de még sem szeretném, hogy ennyire komollyá váljanak a dolgok.
- Tudod, hogy nagyapáddal mi is elváltunk. Harry csupán nyolc éves volt. Nem mondom, hogy helyes, ha egy család szétesik, mert szerintem nem, de amikor nincs esély, jobb békével külön menni. A szüleid okosak, és szerelmesek még mindig - mosolyodott el halványan. - Imádják egymást, megfogják tudni oldani ketten - vont meleg ölelésébe, s csókolt homlokon.


Sziasztok! Hát megérkezett a következő rész. :) Véleményeitekre ennél is számítok! 
Van egy rossz és egy jó hírem. Ilyen sorrendben is közölném veletek. Tehát a rossz, hogy NEM lesz 3. évada a blognak. Csoportban már volt szó arról, hogy lehetségesnek tartom, de nem. Nem szeretném elrontani azzal, hogy írok neki egy hosszú, nyújtott véget. A jó hírem viszont, hogy megnyitotta kapuit a legújabb írásom, amelyben szintén híres Harry van, de nem zenei téren!! 
http://nascarharrystyles.blogspot.co.uk/ mint azt a link mutatja NASCAR - autóverseny. - De senki se aggódjon, nyilván nem tömény szabályzatot, versenyt fogtok ott kapni ;) 
Véleményeitekre itt, és a másik blogon is várom. Csóközön. Xx

32.rész

Harry

Miután Thea megtagadta, hogy lássam, kénytelen voltam elhagyni a kórtermet. Bármennyire is erőltette, hogy menjek haza, nem tehettem meg. Folyosón az egyik igen kényelmetlen széken foglaltam helyet, s vártam, miközben gondolataim csak úgy kavarodtak bennem.
Kis idő elteltével megérkeztek szülei, az én szüleim, és Noah is. Fiam azonnal berontott a szobába, ahova követték Elenáék is.
- Kicsi - ült el mellém anyám, és magához ölelt.
- Mindent elcsesztem.
- Sajnálom, együtt túl lesztek rajta - motyogta, és ekkor azonnal rájöttem, hogy nem is tudja mennyire megvet most a saját feleségem, teljes joggal.
- Mit tettél? - hangja döbbent volt, s hasonlóan megvető, mint Thea-é. - Mond csak, mi a fene ütött beléd? A feleséged terhes, te pedig az első adandó alkalommal, amikor teheted félre mész? Tudomásom szerint, minden rendben volt eddig közöttetek.
- Anya, tudom, hogy elcsesztem.
- Elcseszted? - nézett rám nagy szemekkel. - Enyhén fejezted ki magad. Ez a lány melletted vált nővé, együtt éltetek át rengeteg szép pillanatot, ahogyan rosszat is, de mindig kilábaltatok belőle. Harry, te magad is tudod, hogy fiatal korodban mennyire is elnéztem a sűrű, egymásba torkollott kapcsolataid, de amikor találkoztál ezzel a remek lánnyal, minden megváltozott. Láttam rajtad az őszinte boldogságot, amit azelőtt nem. Hittem abba, hogy valóban jó útra térit, komollyá tesz. Amikor bejelentettétek, hogy megkérted a kezét, leírhatatlan boldogságot éreztem. Akkor megbizonyosodtam arról, hogy megváltoztál jó irányba. Most pedig .. - sóhajtott fel fájdalmasan. - Csalódást okoztál, de nem csak nekem, hanem Thea-nak is, aki hűséggel szeretett téged mindig.
- Anya, kérlek ...
- Őszintén eddig is elmondtam a véleményem, és most is. Mélységesen csalódtam benned kisfiam - állt fel.
- Tudom, hogy mindent elbasztam - álltam fel. - Az egész életemet egy rossz lépéssel elcsesztem, de nem fogom ennyiben hagyni. Soha senkit nem szerettem ennyire, mint Őt .. - vettem halkabbra hangom. - Szeretem őt, anya, ahogyan a gyerekeimet is. Azt az apróságot is imádtam már most, de az én hibámból őt is elvesztettük. Kérlek, legalább Te ne utálj .. - csuklott el a hangom.
- Az anyád vagyok, és hiába haragszom rád, sohasem utálnálak - ölelt magához szorosan. - Tudod, hogy bármikor szívesen látlak otthon, és, hogy melletted álltam mindig, de édesanyai jogommal el kell mondanom őszintén a véleményem neked. Valakinek észhez kell térítenie még most is. Mit mondott, Thea?
- Hogy nincs jövőnk, hogy megvet, undorodik tőlem.
- Nehéz neki, hiszen most vesztette el a babát. Meg kell értened, hogy most ilyen, illetve, hogy nem akarja az érintésed. Egyértelműen tartózkodik attól, hogy ugyan úgy érintsd, ahogyan a másik lányt.
Tudtam, hogy igaza van anyának, még is fájt, hogy ennyire eltaszít magától. Már azzal is megelégedtem volna, hogyha benn maradhattam volna vele a szobában, de nem. Teljesen elzárkózott előlem. Visszahanyatlottam a székre, míg édesanyám besétált azon az ajtón, amelyen én is annyira szerettem volna.

Thea

Tekintetemet az ajtóra irányítottam, amely kitárult, s egy kedves asszony arcával találtam azonnal szembe magam. Lassan közelített meg engem, s ült le az ágyam melletti egyik székre. Kezemet megfogta, miközben végigmért.
- Nem teszem fel a kérdést, hogy hogyan is érzed magad, hiszen természetes, hogy rosszul - szólalt meg kellő lágysággal hangjában.
- Testi fájdalom rég nem érdekel - feleltem halvány mosollyal.
- Annyira erős vagy.
- Messze állok az erős fogalmától - mondtam őszintén.
- Elmondta.
- Legalább neked Ő mondta el, és nem az újságokból tudtad meg - húztam el a számat. - Reggel felemelő érzés volt a reggeli tea mellé.
- Sajnálom - szorította meg enyhén kezem. - Elbeszélgettem vele. Teljesen maga alatt van.
- Csak mert elvesztette a gyerekét.
- Badarságokat beszélsz. Természetesen az is emészti, de ami még jobban megrendítette, azaz, hogy ellökted magadtól.
- Fogalmam sincs, hogy mit is várt .. - zavarta meg gondolataimat a telefonom. Kinyúltam érte, s határozottan nyomtam ki, amikor is megláttam a hívó fél nevét. - Fogalmam sincs, miért is nem fogja fel, hogy hidegen hagy.
- Aggódik érted.
- Eleanor, csak ne aggódjon értem - néztem újra Anne-re.
- Mi történ?
- Ezt kifelejtette a mesélésből a fiad? - kérdeztem, mire csak hasonlóan zavart tekintettel meredt rám. - Ő vele feküdt össze.
- Most csak viccelsz.
- Ez az igazság, Anne. A fiad jópofa dolognak tartotta, hogyha a lánya Louis-al kavar, akkor ő meg kipróbálja Lou exét.
- Darcy és Louis? Mármint Louis Tomlinson?
- Igen, Anne, az unokád és Louis egy párt alkotnak jó ideje. Én tudtam, de Harry nem. Kiderült a napokban, miután hazajöttem ... - vettem egy mély levegőt. - Ahogy elhagytam New York-ot, már Eleanor társaságát kereste. Igazából fogalmam sincs, hogyan is akadtak egymásra, mert még nekem sem reagált a hívásaimra, majd felhagytam vele. Mióta szétmentek Louis-al, azóta senki sem látta, egészen eddig.
- Na jó, ez nekem sok.
- Hát még nekem.
- És mire jutottatok Harry-vel?
- Hát ugye megérkezett hozzánk, és számon kértem. Vagyis inkább felolvastam a cikket, aztán fogalmam sincs. Sírtam, ami szerintem érthető, aztán történtek a dolgok egymás után. Szobánkban voltunk, amikor szédülni kezdtem. Aztán itt ébredtem, s Harry közölte velem, hogy elvesztettem a babát.
- Még lehet babátok, kincsem - mosolygott rám kedvesen.
- Anne, szeretem a fiadat, hiszen egyik napról, a másikra nem lehet kiszeretni senkiből, de amit tett ... - hunytam le pár pillanatra szemhéjaim. - Ha valamikor is megbocsájtanék neki, nem hiszem, hogy adnék esélyt arra, hogy teherbe essek. Jelenleg a közelében sem bírok lenni. Sajnálom, de undorodom tőle egyszerűen.
- Megértelek, hiszen még is megcsalt, de be kell látnod, hogy a felesége vagy, és van csodálatos két gyermeketek már. Mindent egyik napról a másikra nem dobhattok el.
- Ő volt az, aki megcsalt, nem én őt, An. Időt kértem tőle, majdnem megerőszakolt az egyik éjszaka folyamán. Részeg volt, soha nem bánt velem rosszul, de akkor valóban fájdalmat okozott. Másnap megkértem, hogy adjon időt. Eszemben sem volt, hogy szétmenjünk, ám mostanra már .. - csuklott el hangom, s könnyeim makacsul törtek előre.
- Próbáljátok megbeszélni.
- Tudtam, hogy vissza kellett volna utasítanom még a legelején. Mindenki figyelmeztetett, hogy fájdalmat fog okozni egyszer. Paul is megmondta, hogy a kiszolgált időt teljesítettem, akkor hagyjam el.
- Milyen időt? - ekkor kaptam észbe, hogy többet beszéltem a kelleténél. - Thea, miről beszélsz?
- Sajnálom, semmiről. Valószínű a gyógyszerek beszélnek belőlem.
- Ne nézz hülyének, kérlek.
- Anne, azt hittem, hogy tudod, de ha mégsem, akkor ezt Harry-nek kell elmondania neked. Most pedig, ha nemharagszol, pihennék.
- Rendben van - bólintott, s felállt. - Kérlek, vigyázz magadra - nyomott egy puszit arcomra, s hátat fordítva nekem hagyta el a kórtermem. 

31.rész

Harry

Kapkodva kaptam karjaim közé feleségem, és vittem az autómhoz, hogy mielőbb a kórházba szállíthassam. Eszméletlenül fektettem be hátra, majd indultam el, amint elfoglaltam helyem. Annyira gyorsan történt minden, fogalmam sem volt, hogy mi is történhetett. aggódtam. Természetesen aggódtam érte, és a kicsiért is. Az előző terhességei idején is előfordultak kisebb rosszullétek, de ájulás nem volt. 

Recepción elhadartam, ami csak eszembe jutott, majd egy ápoló azonnal orvost hívott, aki egy kórteremben megvizsgálta. Végig mellette voltam, de amikor az orvos kijelentette, hogy műtőt készítsék elő, azonnal kikelve magamból információt követeltem. Egy nővér felvilágosított, de semmit sem értettem belőle, csak, hogy az élete függ a műtéttől. Bármennyire is erősködtem, nem engedtek be vele. Annyival rázott le a nővér, hogy ilyen beavatkozásoknál senki sem lehet benn. 

Telefonomon küldtem egy körüzenetet mindenkinek, beleértve lányomat, és fiamat is. Mivel pontosan nem tudtam, hogy mi is történik, így csak annyit írtam, hogy Thea elájult, és már műtőben van. Édesanyja azonnal felhívott, és tudomásomra adta, hogy már is indulnak, így estére meg is érkeznek majd. 

Leültem a műanyag székre, de csak pár pillanatra, hiszen idegességem, aggodalmam teljesen kikészített. Minden szőrnyű dolog eszembe jutott, és próbáltam elhessegetni ezeket, de nem ment. Idő szinte tovaszállt, semmit sem észleltem, csak, hogy még mindig benn van, még mindig nem tolták ki. Többször is megkerestem a pultnál jelenlévő nővért, aki csak ismételte magát: A legjobb kezekben van a felesége, legyen türelmes.  

Térdeimen támaszkodva, kapkodó lélegzettel ültem már pár perce, talán órája - magam sem tudtam, annyira eljárt felettem az idő -, amikor is egy ágyon tolták, és vittek a magán kórterembe. Felállva siettem utánuk, és mentem be. Az orvos az ajtóban megállított, hogy tájékoztasson. 

- Hogy van? - csuklott el hangom.

- Feleségének sok pihenésre van szüksége, és nyugalomra. 

- A baba? Mi van a babával? És mi történt? - kérdést kérdéssel koronáztam meg. 

- Sajnálom, de a felesége elvetélt. 

- Tessék? - tettem fel a kérdésem kissé hangosabban a kelleténél. 

- Mrs.Styles szervezete kimerült volt. Pár vizsgálatból kiderült, hogy a táplálkozás, a folyadék bevitel sem volt megfelelő. Vérnyomása nagyon magas volt, ami veszélyeztetett terheseknél még ártalmasabb, mint más esetekben. Mivel a maguk élete nem átlagos, gondolom stressz is érhette.

- Igen, mostanában kicsit több dolog is összejött. 

- Értem - bólintott. - A babát elvesztették, de egymásnak még itt van. Azt tanácsolom, hogy legyen mellette, szüksége lesz rá. 

Magamra hagyott az orvos, én pedig beljebb léptem. Nővér még tette a dolgát, majd magunkra hagyott bennünket. Halkan ültem le az ágy mellett elhelyezett székre, s fogtam kezemben, apró, vékony kezét, amelyből most egy infúziós tű lógott ki. 

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy a gyermekünk meghalt. Fájt, leírhatatlan, elmondhatatlan érzés kerített hatalmába. Magamat hibáztattam. Tudtam, hogyha nem keltem volna ki magamból, hogyha nem csaltam volna meg, még mindig boldog család lennénk, és együtt várnánk a kicsit. Undorodtam saját magamtól. Szemeimmel már igen homályosan láttam, amikor is eszembe jutottak, hogy pár napja még mennyire is boldogan, szeretetben, tervekkel vártuk az új lurkó érkezését. Mennyire is boldogok voltunk, mosoly volt arcunkon, s rossz szavaink sem voltak egymáshoz. 

Teljes mértékben csak is magamat hibáztattam, hiszen Thea semmi rosszat nem tett. Hűségesen szeretett addig a pillanatig, míg el nem csesztem mindent, amelyet oly sok év alatt felépítettem. Rá kellett döbbennem arra, hogy nálam sokkal jobban érdemelt, s érdemel. 

Arcomon végiggördültek sorba fájdalmas könnycseppjeim, amelyek a szerelmünk, a hűségem elvesztése, a baba elvesztése és minden általam okozott probléma miatt tört felszínre. Nedves ajkaimat, amelyeket már a sós könnyeim áztattak el, puha kézfejére helyeztem, miután homlokomat támasztottam neki. 

Thea

Szőrnyű fájdalomra tértem magamhoz. Fejem hasogatott, míg hasam húzódott. Fáradtnak éreztem magam. Fogalmam sem volt, hogy mi is történt. Az utolsó emlékem az volt, hogy Harry-vel a hálónkban veszekedtünk, s megszédültem. 

Kezemet megmozgattam, és hasamra, a fájós területre tettem, mire azonnal felszisszentem. Szemeim még súlyosak voltak, így felnyitni még erőm sem volt. Próbáltam erőltetni magam, hogy valami kis emlékkép bevillanjon, de hiába. Semmit sem értettem, azt pedig végkép nem, hogy miért is fáj a hasam, mintha egy seb, egy vágás éktelenkedne rajta. 

Lassan próbáltam felnyitni a szemhéjaim, amit a sötétségnek köszönhetően sikerült is. Nagyokat pislogva néztem körbe, és mivel már volt szerencsém hasonló helyen lenni, azonnal tudtam, hogy egy kórteremben fekszem. Oldalra pillantottam, s ablakon keresztül tisztán láttam a holdat a csillagok társaságában. Másik oldalra fordultam, s a folyosóról beszűrődő fényt láttam csupán. Jobba kezemhez pillantva láttam meg férjem göndör fürtjeit. Kézfejemen pihent összegörnyedve az egyáltalán nem kényelmes székben. Bal kezemmel kinyúltam óvatosan - hiszen hasam húzódott -, ujjaimmal tincsei közé túrtam, mire mocorogni kezdett, s azonnal felnézett. 

Könnyes arcát látva szívem megszakadt. Hiába is haragudtam rá, fájdalommal teltem el láttán. Ujjait összefonta enyémével. Elhúztam volna, de szüksége volt rám, ahogyan nekem is rá. 

- Thea - hangja akadozott. - Nincs fájdalmad? Hívjam a nővért? 

- Kicsit húzódik a hasam, de fogalmam sincs miért - feleltem még halkan, fáradt hanggal. - Mi történt, Harry? Mi van velem? Baba, hogy van?

- Kicsim, nyugodj meg, kérlek.

- Mondd el, hogy miért vagyok itt.

- Eszméletedet vesztetted - kezdett bele kisebb hezitálás után. - Fogalmam sem volt, hogy mi is lehet, így azonnal behoztalak, és megműtöttek. 

- De a baba, a kicsi rendben van, ugye? - tettem fel a számomra legfontosabbat. 

- Bébi, a baba ... - csuklott el a hangja, mire azonnal éreztem, hogy jó hírrel szolgálni nem fog. - Sajnos elvesztettük a kicsit. 

- Mi? Nem, nem, az nem lehet - próbáltam felülni, mire ismételten a fájdalom belém hasított.

- Maradj fekve, kérlek - állt fel. 

- Nem, nem veszthettem el - sírtam fel. - Hazudsz - néztem rá. 

- Kicsim - ült le mellém, és arcom kezei közé fogta. - Bárcsak egy ócska tréfa lenne - meredt rám, arcán végiggördülő könnyeivel. - Bárcsak egy rossz álom volna - sóhajtotta. - De sajnos, ez a valóság.

- Neeem - ordítottam, és mellkasán halt el ütésem, s pólójába markoltam. - Harry, nem veszíthettem el. 

- Ne haragudj, kérlek, az én hibám volt. Én okoztam a sok gondot, rántottalak magammal .. - kezdett bele, de én csak nemlegesen ráztam fejem. - Tisztában vagyok a tetteimmel, amelyek miatt, most ez a büntetésem. 

- Utállak - sírtam, könnyeim már felsője anyagát áztatták. - Utállak, hogy ennyire beléd szerettem, hogy hagytam, fájdalmat okozhassál nekem - néztem szemeibe. 

- Tudom - döntötte homlokát enyémének. - Tudom, hogy most a fájdalom, a veszteség beszél belőled.

- Gyenge voltam, egy erőtlen nő, aki egy babát sem volt képes kilenc hónapig védelmezni - remegett hangom, s kapkodtam a levegőt, míg ő figyelte minden mozdulatom. 

- Van csodás két gyermekünk. Hamar felépülsz, és együtt, egymást támogatva túl leszünk rajta.

- Soha sem fogom tudni elfelejteni - suttogtam halkan, mélyen szemeibe nézve. - Egy részem volt, és már nincs ... - csuklott el a hangom, s a hasamon pihenő kezeimre néztem. - Ahogyan a szerelmünk is, ő is tovaszállt. 

- Kérlek, zaklatott vagy, ne mondd ezt. 

- Sajnálom, Harry, de a mi történetünk itt befejeződött. 

- Édesem - nyomott csókot homlokomra, mire ismételten enyémének döntötte sajátját. - Pihenned kell, melletted leszek, és amint együttes erővel túljutunk ezen, mindent megbeszélünk.

- Őszintén bánom, hogy nem sikerült megtartanunk ezt a lángot. Próbálkoztam, igyekeztem, de már gyengének, tehetetlennek érzem magam - néztem szemeibe. - Tudod, ha egy férfi másnál keresi a boldogságot, régen rossz. 

- Szeretlek Thea.

- Én is, de ez már kevés - mondtam reménykedve, hogy hallja szavaim. - Nem tudnék újra bízni benned, egy ilyen emberrel pedig az életem nehéz lenne. Sajnálom, Harry - távolodtam minimálisan el tőle. - Kérlek, hagyj magamra. Gyászolni szeretném a babát .. és a szerelmünket is. 

- Ez az utolsó szavad? - nem foglalkozva könnyeivel kérdezte, mire bólintottam. Közelebb hajolt, homlokomra nyomta nedves ajkait, s suttogni kezdett. - Harcolni fogok érted az életem végéig. 

30.rész

Thea

Hangulatom értelemszerűen pocsék volt. Harry-től még egy hívást sem kaptam, ellenkezőleg a lánnyal. Ő folyamatosan üzeneteivel bombázott, de könnyedén elutasítottam. Bocsánatkérésre és társaira nem vágytam. Lányom, fiam, és még Harry szülei is kerestek, de rájuk sem reagáltam, mielőtt végeztem volna a készülékkel. Fogalmam sem volt, hogy ők értesültek-e vagy sem, egyszerűen akkor csak is magam sajnálatára szerettem volna szánni egy kis időt, hogy után újult erővel nevelhessem két, illetve majd három gyermekeim.
Nappaliban ültem, és egy könyv volt a kezeim között, amelyben reménykedtem, hogy leköti figyelmem, ám valamilyen módon ez még sem ment. Sírni hisztizni nem akartam. Bármennyire is fájt, elő szempont a bennem növekvő kicsi volt, akinek egészségesen kell megszületnie. A stressz, a hiszti mind a kettőnket csak kikészített volna. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy mélyreható beszélgetés vár még ránk, de az még odébb volt.
Gondolatimból a csengő hangja szakított ki, ám mit sem törődve vele folytattam tovább könyvem sorainak olvasását. Még egyszer próbálkozott illető, s amikor harmadszorra nem tette, akkor reménykedtem, hogy elment. Könyvet hirtelen dobtam le magam mellé, amikor is matatást hallottam a zár felől. Felálltam, s számomra, amennyire lehetséges volt sietősen mentem ki az előtérbe, ahol is férjem dobta le földre táskáját. Értetlenül néztem rá, míg ő csak álmos tekintettel méregetett. Pontosan tudtam, hogy miért jütt haza. Átmentem a konyhába, ahol is a már kis ideje elkészült teámat vettem kezemben. Lépteit tisztán lehetett hallani. Mögém lépett, és vállaimra tette kezeit, míg ajkait tarkómra nyomta.
- Ne, ne érj hozzám se a mocskos kezeiddel, se pedig a száddal - álltam fel, hogy mielőbb a pult túloldalára jussak.
- Thea, kérlek, bébi, beszéljük meg.
- Bébi? - csattantam. - Neki is ezt mondtad? Őt is így nevetzted?
- Sajnálom.
- Sajnálod? - dobtam elé az újságot, s fontam magam előtt össze a kezeim. - Kibaszottul nem megyek sokra a sajnálatoddal - vettem vissza a lapot. - Ezt a hírt kaptam kora reggel.

Éppen, hogy elkezdődött az utolsó turnéja a One Direction még ma is nagy hírnek örvendő fiúbanda utolsó turnéja, Harry Styles újabb botrányba keveredett. 
Mindenki megnyugodott, és elfogadta a tényt, hogy az egykori lányok bálványa megnősült, családot alapított, megkomolyodott. Vagy talán még sem? 
Tudomásunkra jutott, hogy Harry felesége, Thea Styles ismételten egy gyermeket hord szíve alatt. 
Thea elhagyta New York városát alig a turné megkezdését követően. Zaklatottnak tűnt, de ezt próbálta leplezni. Fiával együtt mentek a reptérre, ahonnan is külön géppel távoztak.
Sejtésünk szerint az énekes, dalszerző megelégelte a mintaapa szerepet, és ismételten visszatért a régi életéhez. 
Be kell, hogy lássuk, erre számítani lehetett, de arra viszont nem, hogy a következő áldozata Eleanor Calder, egykori menyasszonya Louis Tomlinson-nak. 
A minap - felesége távozása után - látták távozni őket egy New York-i bárból, ahonnan is taxival a hölgy hoteljéhez mentek. Pár órával később az énekes egyedül távozott. 
Úgy látszik, hogy a már idősebb énekes sohasem fog megváltozni. Többen is feltételezik, hogy a hosszú házasságuk alatt sem volt az a hűséges férj. Mindenesetre, ismételten elérte Mr,Styles, hogy a címlapunkon legyen. 

- Rajtam röhögnek. Érted? - dobtam el ismételten a napilapot. - Az egész világ a naiv lányon röhög, aki mindenét odaadta egy idiótának - bármennyire is igyekeztem, a könnyeim napvilágra törtek. - Hányszor?
- Tudod pontosan, hogy nem csaltalak meg - sziszegte. - Vagyis, ez előtt nem.
- Remek, akkor csak egy este van a rovásodon - nevettem fel cinikusan.
- Megbeszélhetnénk?
- Mit beszéljek meg rajta? - ültem le, s temettem kezeim közé arcom. - Elárultál, megaláztál csupán azért .. miért is? Mert hazajöttem, mert nemet mondtam? Ha hagytam volna, hogy részegen megdugj, nem csaltál volna meg.
- Kérlek, ne beszélj így - hallottam már magam mellől.
Kezeimet lefejtette arcomról, felemelt, s a nappaliba vitt, ahol is kényelmesen a kanapéra ültetett, míg ő elém térdelt
- Nyugodj meg, nem tesz jót neked ez - tette kezét combomra.
- Ne .. érj .. hozzám - tagoltam. - Előbb gondoltál volna arra, hogy mi is tesz jót nekem. Mondd csak, miért ő? Most ezzel nem azt mondom, hogy jobban érezném magam, ha bárki más lett volna, de El? Ez most komoly? Egyáltalán, te még tartottad vele a kapcsolatot?
- Pár hónapja felkeresett, de most találkoztunk először.
- És egyből megdugtad - horkantam fel. - Ha ennyire tetszett, miért is mutattad be anno Louis-nak. Tartottad volna meg. Egymásnak valók vagytok.
- Őt ne bántsd emiatt.
- Hallod Te magad? - néztem le rá. - Ő volt az, aki segített amikor első közös szülinapodat terveztem - nevettem fel keserűen. - Érted? Ő volt, aki biztatott, hogy bízzak benned ... - hangom elcsuklott. - És én hülye, bíztam benned.
- Kicsim  ... - szemei könnyel teltek meg.
- Ne, ne tedd nehezebbé.
- Mit akarsz mondani?
- Szerinted? - álltam fel. - Ez így nem mehet tovább. Egyszerűen időt akartam csak adni, hogy élvezd a turnét. Szerettem volna, ha még utoljára, három hónapig, minden gond nélkül lennél. Tudom, hogy mennyire megváltozott az életed Darcy után, majd jött Noah is, most pedig még egy pici ... - indultam el kifelé, mire csuklóm köré zárultak ujjait. - Engedj Harry - sírtam, szinte már zokogtam, mikor is ráemeltem homályos tekintetem.
- Bocsáss meg - fogta kezei közé arcom. - Bocsáss meg mindenért, amit valaha is ellened, vagy a gyerekek ellen tettem. Szeretlek, őszintén szeretlek - hangja halk volt, s ahogyan mondta, könnyei is feltörtek. - Te, Ti vagytok a mindeneim - simította kezét pocakomra, mire kiszakítottam magam karjai közül, s az emeletre indultam. - Ne menekülj - jött utánam, míg a szobánkban maga felé nem fordított. Megoldjuk, mint már oly sok mindent, ezt is meg fogjuk tudni oldani.
- Harry nem - kiáltottam el magam. - Szeretlek, de ha Te valóban őszintén szerettél volna, Eleanor, vagy bárki más, szóba se jöhetett volna. Véleményem szerint, nem lennél itt, ha a megcsalás ...
- Thea - döntötte homlokát az enyémnek. - Harcolok érted.
- Felesleges - ültem le az ágyra, míg ő haját túrta.
- Szakítani akarsz? El akarsz szakítani a gyerekektől? - hangja erőteljes volt.
- Magamtól akarlak eltaszítani. Gyerekeket láthatod, annak az időnek megfelelően, ahogyan a bíróság megítéli.
- Csak szórakozol - kapta rám tekintetét. - Nem vállunk el, ne beszélj ostobaságokat. Terhes vagy az isten szerelmére - mondta, mire szembe álltam vele.
- Felfogtad, hogy te vagy az, aki megcsalt engem, és nem pedig fordítva? Felfogtad, hogy a családodat, nem csak engem, a gyerekeinket is elárultad? - ordítottam arcába.
Semmit sem mondott, csupán meredt rám. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nem volt rendben. Hasamhoz kaptam, amely görcsölni kezdett fájdalmasan, míg a szédülés maga alá nem temetett. Hallottam messziről Harry hangját, ahogyan szólongat, de reagálni már nem tudtam. 

29.rész

Darcy 

Nem tudtam elhinni, hogy tönkretettem a szüleim kapcsolatát. Mindenre gondoltam, de az eszembe sem jutott, hogy esetleg külön válnak útjaik az én életem miatt. Anyám után láttam apám távozását is, s reméltem, hogy megállítja. Ám amikor egy idő után nem tértek vissza, biztos lettem abban, hogy együtt már nem fognak ide visszatérni.

Többi srác Louis-t faggatta, aki csak nagy vonalakban elhadarta a történetünket. Ők sem támogattak bennünket, de szerencsére egyikünk sem tartott most fejmosást. Öcsém csak csendben hallgatott, majd átvonult inkább a saját szobájába. 

- Mind a ketten elmentek - ültem le a kanapéra, mire Louis mellém ült, s mellkasára vont. 

- Miért nem ültetek le, és beszéltétek meg négyen? - kérdezte Liam.

- Akkor is így reagált volna - feleltem. 

- Hát őszinte leszek - folytatta Liam. - Én sem örülnék, ha a lányom egy velem egyidős férfit találna. 

- Semmi rosszat nem tettünk - vágtam közbe. 

- Fel is jelenthet, vágod, hogy börtönben is kiköthetsz, Louis? - tette fel a kérdést Niall.

- Niall, bármennyire is utál, nem fog feljelenteni. A haverja vagyok - vágta rá Lou.

- Ebben ne bízzál, ugyanis gyanítom, hogy éppen a poharak aljára néz elég sűrűn - mondta Zayn, miközben próbálta elérni apámat. - Kikapcsolta. 

- Remek - sóhajtottam fel. 

- Figyeljetek, a mai nap úgy sincs semmi, elmegyünk megkeressük, mielőtt még a média rászállna - állt fel Liam. - Louis, ti maradjatok itt. 

Fiúk felálltak és elhagyták a szobát, így kettesben maradtunk. Felnéztem rá, mire halványan, biztatóan elmosolyodott.
- Minden rendben lesz - simított végig arcomon orrával.
- És ha elválnak miattunk? Ha tönkre megy a családom azért, mert titkolóztunk apám előtt?
- Szüleid kitartanak egymás mellett, szeretik egymást. Nyugodj meg, minden rendben lesz.
- Megígéred?
- Megígérem - nyomott csókot könnyes arcomra. - Gyere velem - állt fel, s nyújtotta kezét, amelyet habozás nélkül fogadtam el.
Szobájába vezetett, de mondhatni, hogy csak áthaladtunk azon. Következő állomásunk a fürdőszoba volt. Szembe fordított magával, s könnyedén kezdte eltávolítani a testemet takaró néhány ruhadarabot. Amint teljes meztelenségünkben álltunk egymással szembe kézen fogott újra, a már kellemesen meleg vízsugár alá vezetett. Háttal álltam neki, így a víz előröl ért engem. Ajkait tarkómra nyomta, míg gyengeségemben szemhéjaim lecsukódtak. Újra felvillantak a képek bennem, a csonka családomról, arról, hogy én tettem tönkre mindent. Sós könnycseppjeim a vízcseppekkel egyesültek. Vállam előre esett, s erre azonnal reagált is a mögöttem lévő srác.
- Baba - suttogta, miközben szembe fordított magával. - Minden rendben lesz.
- Semmi sem lesz már rendben - döntöttem mellkasának arcom.
Szorosan körém fonta egyik karját, míg másikkal hajamat simogatta, miközben kedves szavakkal próbált megnyugtatni, s jobb belátásra bírni.
Talán majdnem egy óra is eltelt mire felöltözünk, és az ágyon kényelembe helyeztük magunk. Mellkasán pihentettem arcom, s Ő már régen elaludt, én még mindig a gondolataimban, a szőrnyű tettemben éltem.

Harry

Borzalmas fejfájásra ébredtem reggel. Nyögve fordultam másik oldalamra, s vettem kezembe telefonom, amelyről könnyedén megállapítottam, hogy már dél is elmúlott. Fájdalmasan vetettem hátra fejem, hunytam le pár perce szemhéjaim, de amint bevillantak a képek, sietve ültem fel. Magam elé meredve, döbbenten, magamat ócsárolva álltam fel az ágyamról, és kaptam fel újra a telefonom, hogy a híres hírportálokat leellenőrizzem.
Sokáig nem is kellett keresgélnem, amikor is megtaláltam a már címlapon szereplő nevemet, és képemet az éjszakai partneremmel. Telefonomat az ágyamra dobtam, s ordítva túrtam bele mind a két kezemmel göndör fürtjeim közé.
Undorodtam saját magamtól. Kétségbeestem, hogy mit is kellene tennem, de semmi más nem jutott eszembe, mint csomagolni, hazautazni és megpróbálni beszélni Thea-val, s mélyen reménykedni abban, hogy még nem találta szembe magát a hírrel.
Bőröndömbe hanyagul dobáltam bele mindent, de akkor még az se számított volna, hogy valamit ott felejtek. Egyszerűen semmi sem foglalkoztatott, csak az, hogy sikerüljön megoldanom mindent, mielőtt valóban túl késő lenne.
Szeretem a feleségem, a gyermekeim anyja, aki ismételten állapotos. Fogalmam sincs, hogyan is tudtam megtenni. Egy mocsoknak éreztem magam, egy olyan személynek, aki meg sem érdemli az emberek, a felesége, a családja, a barátai szeretetét. Utáltam annak a gondolatát is már, hogy megtetten, pont vele. Elképzeltem, már tisztán láttam magam előtt, hallottam ahogyan a srácok, Thea és az egész világ nekem esik, amiért pont vele tettem meg.
Arra kaptam fel fejem, hogy az ajtón belépett valaki, és csak reménykedtem benne, hogy nem az a személy. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor is Liam-el találtam szembe magam. Tekintete megvető volt, és ekkor már pontosan tudtam, hogy a lap amit kezei között szorongat, az én arcommal rendelkezik címlapon.
- Mondd csak, normális vagy? - dobta le hanyagul a napilapot.
- Ne, kérlek, ne - pakoltam tovább.
- Harry - sóhajtott fel. - Családod van, legalább is eddig volt. Feleséged veszélyeztetett terhes,véleményed szerint még is, hogy fog rá hatni ez az egész? Persze, ha nem lenne terhes, akkor is elítélnélek, ezt azért jobb, ha tudod.
- Undorodom magamtól, ha ez megnyugtat.
- Nem, kibaszottul nem nyugtat meg - csattant. - Azt hittem, hogy a családod iránti hűséged legalább megvan. Abban a hittben éltem, hogy az egyik legjobb haverom megváltozott - felelte kicsit nyugodtabb hangnemben. - Aggódom Thea-ért. Felfogtad, hogy bármi történhet vele. Amire szüksége van az a nyugalom, semmi más. Így is már élen táncoltál a tegnap előtti incidensed miatt, de ha most nem rakja ki a szűröd, kibaszott mázlista vagy, remélem tudod. Bár őszintén meg kell mondanom, hogyha meg is tart, csak is a gyerekek miatt fog.
- Liam, tisztában vagyok azzal, amit tettem.
- Csalódtam benned - folytatta. - Szerinted, ha meglátják a többiek is, Darcy, Louis, mit fognak szólni?
- Liam, kurvára elegem van, hazamegyek, most csak ezt tudom.
- Darcy-t itt hagyod?
- Noah is itt van.
- A fiad elment Thea szüleihez már - mondta hanyagul.
- Mi? Mikor?
- Amikor éppen egy olyan lányt dugtál, akiben hasonlóan hatalmasat csalódtam, úgy mint benned.
- Figyelj, én most az első géppel hazautazom, a koncerten találjatok ki valamit, helyettesítsetek, menni fog. Darcy-t rátok bízom, imádom a lányom, de jelenleg Thea-val szeretnék elsősorban tisztázni mindent, és kétlem, hogy Darcy velem tartana.
- Hát még nem látta a cikket, és megbeszéltük a srácokkal, hogy nem is fogja általunk, de remélem tudod, hogy a botrány nem kifejezés, ha minden érintett fél megtudja.
- Tudom - tettem vállamra táskám, és már indultam is. - Ne várjatok mostanában - ezzel mindent magam mögött hagyva indultam is a reptérre.

Thea

Amint beléptem közös házunkba, az emlékek elárasztottak. Minden eszembe jutott, ami szép és jó volt. Keserű mosollyal mentem fel az emeletre, egyenesen a hálónkba, ahol is kipakoltam. Amint végeztem elmerültem a forró habok között. Kicsit segített megnyugodni, de természetesen csak pár pillanatig tartott az egész. Férjemmel közös ágyunkban kényelmesen elhelyezkedtem, amint mindennel elkészültem, s tekintettel arra, hogy már régen sötétség volt, kényszerítettem magam az alvásra.
Reggel telefonom üzenetet jelzett, de mit sem foglalkozva vele nyújtózkodtam, majd másztam ki az ágyból. Fürdőben hamar elintéztem a szokásos reggeli teendőimet, miután a konyhába sétáltam, ahol is vizet forraltam a már időtlen idők óta imádott narancsos teámhoz. Amíg készült, kimentem a postaládához, ahonnan is behoztam az aznapi újságot, és a leveleket is. Mindent hanyagul a konyhapultra dobtam, s reggelim készítésének szenteltem időm.
Leültem, s nyugodtan kezdtem el elfogyasztani pirítósomat, míg közben néha belekortyoltam kellemesen meleg italomba. Borítékokat felbontottam, majd miután végeztem tanulmányozásukkal, kezembe vettem az újságot.
Szemeim elkerekedtek, szívem kihagyott egy ütemet, még a kezemben pihenő csésze a földön kötött ki darabokban. Férjem címlapon szerepelt egy rég nem látott ismerőssel. Szalagcím is már elég volt arra, hogy rájöjjek: megcsalt. Könnyeimmel együtt lapoztam a megfelelő oldalra, ahol még pár kép tanúsította, ahogyan elhagyták a bárt, taxiba ültek, amely elvitte őket egy hotelbe. Legalsó képeken már az szerepelt, ahogyan Harry távozik egyedül. Sorokat homályos látásommal olvastam el, de nem, nem akartam elhinni, hogy már is más társaságát kereste. Hangosan sírtam fel, míg magamban mind a kettőt megvetettem. Nem csak férjemben, de benne is mélységesen csalódtam. 

28.rész

Thea

Bőröndömet erőtlenül rángattam, míg az ágyon nem tudtam, s kezdtem el minden hajtogatás nélkül bepakolni a dolgaim. Éreztem magamon Harry tekintetét, de én kerültem. Csak jobba fájt volna őt itt hagyni, igen, nagyon fájt, hiszen a férjemről, a gyermekeim apjáról van szó, aki bármilyen baromságot is csinált, szeretem. 

- Thea, kérlek, legalább a ma estét töltsd itt, és gondold át. 

- Eldöntöttem - feleltem neki hátat fordítva. 

- Pihend ki magad rendesen, ha nem is miattam, legalább a kicsi miatt maradj még az estire. Az is megfelel, ha a másik szobában alszol, de kérlek. 

- Nem tehetem.

- A francba ... - szitkozódott. - Ne menekülj el a problémák elől. Üljünk le és beszéljük meg.

- Ne emeld fel a hangod - néztem rá. - Tudomásom szerint, aki itt ordibálhatna, és kiakadhatna, én vagyok. És menekülésről szó sincs, csupán időt adok magunknak, a kapcsolatunknak.

- Feleségem vagy - vette vissza normális hangerejét. 

- Pontosabban a terhes feleséged, aki veszélyeztetett terhes a kora miatt, akinek nincs szüksége a felhajtásra, és aki megbánta, hogy eljött ide. 

- Miért nem mondtad, hogy maradjak otthon? Lemondhattam volna az egészet.

- Ez az életed, és lássuk be, hogy eszembe sem jutott, hogy meg akarsz erőszakolni.

- Elfelejthetnénk ezt, kérlek?

- Szerinted ezt mennyire lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni?

Nem felelt, így vissza fordultam pakolni. Hallottam a lépteit, de hidegen hagyott minden tette abban a pillanatban. Már lassan végeztem a csomagolással, amikor is lányom hangját hallottam meg.

- Anya, mit csinálsz? - döbbentnek tűnt. 

- Haza utazom.

- Apa miatt? - bólintottam. - Ne, anya, kérlek - lépett közelebb. - Összevesztetek?

- Mondjuk úgy, hogy megbeszéltük, szüneteltetjük a dolgot, amíg a turné tart. 

- Micsoda? Hiszen házasok vagytok, és terhes vagy, ezt nem tehetitek.

- Sajnálom kincsem, de én nem maradok itt. 

- Miattam van az egész, igaz? Azért, mert te tudsz a Louis-al való kapcsolatomról, és titkolod előle, igazam van? - sírta el magát, mire én le akartam inteni, de csak folytatta. - Miattunk, a titkolózásod miatt mentek szét. Ez nem igazságos. Szeretem Louis-t, de ha miattunk mentek szét, az soha nem fogom megbocsájtani magamnak. 

- Kivel vagy Te együtt? - csattant Harry idegesen, amikor is közeledni kezdett a fürdőszoba irányából. 

- Apa - nyelt nagyot Darcy, s félve nézett rám. 

- Ez volt az a kibaszott titok, amiről tudtál? - nézett rám dühösen. - Titkoltad előttem, hogy ... várjunk mit is? - meredt lányunkra. 

- Apa, semmi..

- Ne hazudj tovább, együtt vagytok, vagy csak neked tetszik? - tette fel a kérdést, mire Dary rám nézett. Ekkor vált egyértelművé Harry számára. - Bassza meg - kiáltott fel, és kiviharzott a szobából.

Lányommal sietve mentünk utána, hiszen teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy hova is tart. Mind a ketten próbáltuk megállítani, de csak ment a saját feje után. Szinte berontott a szomszédos ajtón, és ordítva kérdezte, merre is találja Louis-t. Az említett személy a nagy ricsajra kijött szobájából, ám azonnal halálra várt arccal mérte végig a felé meginduló Harry-t. Darcy felsikított, amikor apja falhoz szorította a srácot. 

- Mi a faszt képzeltél magadról? Azt hitted, hogy örökké titok marad, azt hitted, hogy a hátam mögött ágyba viszed minél többször a lányom? - ordította arcába, mire Zayn és Niall odasiettek. 

- Apa, kérlek - sírt mellőlem lányunk. 

- Te csak hallgass - rá se nézve ejtette ki a szavakat. 

- Harry, kérlek - mentem hozzá, és álltam elé, amikor a két srác elhúzta Lou-tól. - Gyere vissza velem a szobába, és megbeszéljük. 

- Kurvára nem akarok beszélgetni - ordította. - Mindenki hülyének nézett? Mindenki tudta, hogy a lányomat fekteted meg? 

- Miről beszélsz, haver? - érdeklődött Niall.

- Arról, hogy most tudtam meg, hogy már jó ideje ez itt, akit az egyik legjobb haveromnak gondoltam, a lányomat behálózta. Undorodom tőled - köpte az érintett felé a szavakat. - Remélem tisztában vagy azzal, hogy feljelenthetlek - rángatta kezeit a szabadulás érdekében. - Engedjetek, arra se érdemes, hogy a képét beverjem. 

Végül elengedték a fiúk, én pedig kikísértem át a szobánkba, ahol az első kezébe akadó tárgyat a falhoz is vágta. 

- Harry, kérlek, nyugodj meg. 

- Te csak fogd be - sziszegte. 

- Rendben - feleltem, s lecsuktam a bőröndöm. - Kerüld a lányunkat, legalább Őt ne üsd meg, és bántsd. 

- Viszed magaddal.

- Nem, és te sem fogod kényszeríteni. Elég, hogy a mi életünket beszabályozták - ahogy ez kimondtam, láttam arcán a félelem és a düh keverékét. 

- Azt ne mondd, hogy kényszerből vagy még mindig velem. 

- Már nem, és aggódnod sem kell, mert innentől kezdve élheted a világsztár életed - ezzel otthagytam, és sietve a lift felé indultam. 

Harry

Ideges volt, de talán ez még nem is a kellő kifejezés. Fogalmam sem volt, hogy miért is nem mentem utána, de egyszerűen csak álltam, és néztem ahogyan az a nő kilép az életem jelenlegi részéből. A következő tárgy, amely a kezembe akadt hasonlóan végezte, mint az első. 

Tárcámat felkaptam telefonommal együtt és kirontottam az ajtón, egyenesen a lépcső felé. Az épület előtt egy taxiba ültem, és minden cím nélkül, csak mondtam, hogy a legjobb kocsmába vigyen. Lehetséges, hogy nem felnőttes a viselkedésem, de abban a pillanatban az foglalkoztatott a legkevésbé. Kellő jattal hagytam hátam mögött a járművet, s igyekeztem be a bárba. 

Pultnál foglaltam helyet, és már rendeltem is. Telefonom csörögni kezdett, de egy laza mozdulattal kapcsoltam ki, és fogyasztottam tovább. Sorra hajtottam fel a poharam whisky tartalmát, amely a gyors kiszolgálásnak köszönhetően hamar feltöltődött mindig. 

Gondolataim az elején még megvoltak, de amikor már kellő hatás elért, teljesen elhagytak. Kihalásztam telefonomat zsebemből, és visszakapcsoltam. Nem volt nehéz kikeresni a keresett személyt, hiszen eléggé a telefonom elején szerepelt, magának köszönhetően. Írtam neki egy üzenetet, elküldtem, s reménykedtem, hogy el tudja majd olvasni a megfelelő információkat. 

Újabb adag alkohol került szervezetembe, míg meg nem érkezett az a személy, akire vártam. Mosolyogva fordultam felé, és vontam magamhoz. Kivette a poharat a kezemből, felhajtotta az italt, és a pultra csapta. Kezem derekáról fenekére vándorolt, mire csak rám pillantott. 

- Ne itt - ennyit mondott, s kézen ragadott. 

Amint újra taxiba találtam magam, immáron társaságban, rájöttem, hogy őrültséget követek el, de még is csábított a gondolat. Minden problémám elszállt, és ez volt abban a pillanatban az egyetlen, ami foglalkoztatott. 

- Gyere - suttogta fülembe, s kézen fogva vezetett maga utána hotelbe. 

Lift falának dőltem, míg Ő előttem állt, s apró, ám annál is nedvesebb csókokkal halmozta el nyakam. Ingem anyagát már kigombolta, így amikor a szobájába értünk, hanyagul lerántotta rólam. Körül se kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, egy hatalmas lakosztályban vagyunk. 

Türelmetlenségemnek köszönhetően sietősen nyomtam a falnak, s kapkodva feltűrtem szoknyájának alját. Apró, vékony kezeivel övem csatjánál babrált, míg önelégült mosollyal az arcán ki nem szabadította erekciómat. Ajkai még mindig nyakamat kényeztették. Hamar rájött, hogy csókot nem fog kapni, így feladva húzta lábait csípőm köré. 

- Kicsit siethetnél - sürgetett, miközben csípőjét nekem billentette.

Határozott mozdulattal szakítottam ketté fehérneműjét, és belé hatolva hallgattam el. Egyből gyors tempót vettem fel, s hanyag lökéseimmel saját kielégülésemet hajszoltam. 

27.rész

Thea

Rosszul éreztem magam, de talán még ez sem a megfelelő kifejezés az állapotomra. Louis a szoba másik végében próbálta észhez téríteni Harry-t, míg mellettem a lányom ült, és próbált megnyugtatni. Könnyeim még mindig folytak, míg hasamat simogattam, és reménykedtem. Férjem felém pillantott, s már tisztán látható volt szemeiben a megbánás. Lou kitaszította a fürdőbe, ahol is ruhástól lökte a zuhany jég hideg vize alá.

- Mi történt? - jelent meg Paul.

- Apám fejét vesztette. 

- Rendben vagy? - nézett rám, mire bólintottam egy aprót. - Megnézem. 

- Anya, gyere át hozzánk, van még egy szoba, de ha gondolod, az enyémbe is jöhetsz - mondta Darcy, miközben felsegített az ágyról.

- Mi van apával? - jelent meg Noah is, majd egyből a fürdő ajtajához sietett. 

- Hé, édesem - rohant be Lou, és vont szorosan magához. - Mit csinált ez az őrült? - pillantott lányomra, mivel látta, hogy válaszolni nem fogok. - Gyere át hozzánk, a fiúk rendbe hozzák. Pihenned kell. 

Csendben mentem kifelé a szobából, lányom, és Lou között egyenesen az ő részlegükre. Noah is követett bennünket, aminek örültem, hiszen nem szerettem volna, hogy így lássa apját. Egyenesen a szobába mentem, ahol is az ágyba bújtam. 

- Menjetek aludni, késő van - néztem gyermekeimre, akik az ágyam végéből néztek rám. 

- Biztos jól vagy, anya? - kérdezte Noah. 

- Igen, csupán arra van szükségem, hogy tegyétek amit kértem. 

Végül jó éjszakát kívántak, és magamra hagytak Lou-val. Leült mellém, és aggódva nézett rám. Fogalmam se volt, hogy hol is kezdjem a mesélést, hiszen eléggé összetett volt a dolog. Türelmesen várt, míg meg nem szólaltam. Dióhéjban elmondtam neki, lányom és Louis viszonyát, kiegészítve annyival, hogy tudomásom szerint senki sem tudja. 

- Megértelek, de szerinted normális, hogy titkolózol Harry előtt? 

- Természetesen nem, de ha elmondanám, elárulnám a lányom, soha többet nem bízna meg bennem - feleltem. 

- Így pedig a férjed bizalmát veszted el. 

- Nehéz - sóhajtottam fel. 

- Rájött, vagy mi történt? Soha nem láttam még ilyen állapotban, őt. 

- Nekem esett, hogy hazudom neki, azután elviharzott, majd arra ébredtem, hogy nem tudja kinyitni az ajtót. Tudtam, hogy részeg, de bíztam benne, hiszes soha nem bánt velem rosszul. Nekem esett.

- Megütött? 

- Nem, természetesen nem - vágtam rá azonnal. - Egyszerűen csak le akart feküdni velem, de ahogyan kezeimet szorította fájt. Nem magamat féltettem, hanem a kicsit. Sose viselkedett ennyire durván. 

- Adsz rá esélyt, hogy megbeszéljétek?

- Valamikor biztos, de most nem szeretném, hogy a közelembe legyen - feleltem őszintén.

- Meg tudlak érteni. Viszont pihenned kell, hagylak. Ide nem tud bejönni, úgyhogy nyugi - mosolygott rám kedvesem. - Ha bármi van, csak egy szobával vagyunk arrébb. 

- Köszönöm - öleltem meg. 

****

Nehezen, de sikerült elaludnom, ám reggel kopogtatásra ébredtem, amely a bejárati ajtótól jött. Gondoltam, hogy majd a lakosztály többi lakója megnézi. Semmi kedvem nem volt felkelni, és hallgatni az aggódó kérdéseiket, bármennyire is szeretem őket. 

Egyre hangosabb, és türelmetlenebb lett a váratlan vendég, de csak csendben feküdtem még mindig a szobából az eseményeket. Tisztán kivehető volt, hogy Lou és Tom a bejárat felé indult, amelyet hamar ki is nyithattak, mert csend lett.

- Mit akarsz itt? - kérdezte Lou.

- Látni akarom - Harry. Ő volt az, s hangja nem csak fáradt, de szomorú is volt. 

- Az éjszakai akciód után, lássuk be, hogy idő kell neki - szólalt meg Tom. 

- Csak beszélni szeretnék vele. 

- Harry, kérlek. Terhes feleségedet akartad megerőszakolni - csattant fel Lou. 

- Úr isten, nem ... - tiltakozott egyből. - Kérlek benneteket, ha nem engedtek be, legalább valamelyikőtök szóljon neki. 

Közelebb mentem az ajtóhoz, hogy tisztábban halljam beszélgetésüket. Nem kellett ahhoz látnom férjemet, hogy tisztában legyek azzal, hogyan is néz ki, s milyen érzelmek is tombolnak benne. Hirtelen megdöbbentem amikor is egy újabb hangot hallottam meg. 

- Apa? Mit keresel itt? - Noah. 

- Noah. 

- Megint bántani akarod anyát? - fájt, ahogyan hallottam kisfiam gyermeki hangját. 

- Mi? Nem, én nem .. - kezdett bele, de már éreztem, hogy cselekednem kell, így kimentem, ezzel mindenkibe belefojtottam a szót. 

- Hé, kislány, rendben vagy? - lépett azonnal mellém Lou. 

- Kicsit, köszönöm.

- Beszélhetnénk? - tette fel a kérdést félve Harry, mire azonnal ránéztem. 

- Anya, ne - tekintetemet fiamra kaptam. - Megint bántani fog - lépett mellém. 

- Bébi, minden rendben lesz, menj be a nővéredhez, kérlek - simítottam ki enyhén göndör tincseit arcából. 

- Biztos vagy benne? - Lou arca komoly volt.

- Igen - feleltem, és elléptem mellettük.

Harry elállt utamból, így egyenesen a szobánk felé mentem. Könnyedén nyitottam ki a szoba ajtaját, és siettem be rajta. Hallottam, hogy Harry követett.
- Megbeszéljük?
- Lezuhanyoznék, és átöltöznék.
- Rendben - bólintott, s leült az ágyra.
Fürdőbe igyekeztem egy kis időt nyerni, ám egy idő után már neki is gyanússá vált a dolog, ugyanis bekopogott, hogy minden rendben van-e. Megnyugtattam, s elkezdtem magamra venni a hosszú melegítőm, és trikóm. Hajamat lazán hagytam egy kontyba. Mély levegőt vettem, amelyet lassan fújtam ki, s végül sétáltam vissza, hozzá.
- Hát akkor itt lennék - feleltem, és leültem az ágyra, vele szembe.
- Először is nagyon sajnálom, amit tettem, illetve majdnem tettem veled - nézett szemeimbe. - Szörnyű ember vagyok, de valamiért még sem tudom hibáztatni magam teljesen, amiért kiakadtam.
- Harry nem arról van szó, hogy kiakadtál - néztem rá komolyan. - Lerészegedni? Mi vagy te, egy tinifiú? Két gyereked van, itt vagyok én, mint a feleséged, és ismételten terhes vagyok. Az isten áldjon meg, majdnem megerőszakoltál. Tudod, hogy a visszautasítás nem az én asztalom, fel sem tudom fogni, miként is gondoltad ezt az egészet.
- Egyszerűen úgy érzem, hogy eltávolodunk egymástól.
- Hát ezzel csak még jobban eléred - ültem közelebb hozzá.
- Érzem, tudom, hogy titkolózol, és ez kiborít - túrt mind a két kezével hajában. - Tudod ... - vett egy mély levegőt, s rám emelte aggódó smaragdjait. - Először arra gyanakodtam, hogy esetleg a pici ..
- Ne, ne mondd ki - álltam fel hirtelen, hogy minél messzebb kerülhessek tőle.
- Kicsim, kérlek - lépett mögém, s simította enyhén kerek pocakomra kezét.
- Harry, engedj el - csuklott el hangom, ahogyan próbáltam visszatartani a sírást.
- Sajnálom, már mindenre gondoltam, de ez tűnt a legésszerűbbnek.
- A legésszerűbbnek? - fordultam szembe hirtelen vele, mire meglepődött. - Tisztában vagy azzal, hogy pontosan arra utalgatsz, hogy megcsaltalak, és más gyerekét várom? Tudod, pontosan Te voltál, aki többször is kísértésbe esett a kapcsolatunk folyamán. Komolyan kételkedsz bennem? Mert akkor semmi keresnivalónk egymás mellett.
- Bébi, ne, ne mondd ezt - fogta kezei közé arcom, s homlokát enyémének döntötte. - Sajnálom, mindent sajnálok, amit valaha is ellened tettem - hangja kétségbeesett volt. - Szeretlek, és tudom, hogy ostobaság volt, természetesen, hogy a közös gyermekünket várod. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban, Édes - szinte suttogta már elgyengülve a szavakat.
- Harry észrevetted, hogy tegnap este nem csak nekem ártottál, de a gyerekeidnek is, és ezalatt a még meg sem születettet is értem - néztem szemeibe. - Noah, láttad a fiad arcát, milyen megvetéssel, félelemmel nézett rád? Példát kellene mutatnod, nem pedig egy kamaszként viselkedned.
- Tudom, hogy elcsesztem, de ígérem, hogy helyrehozom, csak annyit kérek, hogy bocsáss meg nekem.
- Megbocsájtok, hiszen a férjem vagy, és szeretlek - hunytam le könnyes pilláim.
- Csak úgy ne folytasd a mondatot, ahogy én gondolom, kérlek, Kicsim, ne, ne tedd ezt - fojt végig arcán egy kövér könnycsepp, majd még egy, s egymást váltották fel az újabbak.
- Sajnálom, de időre van szükségem - hangom halk volt, szinte suttogás. - Haza utazom, amint vége a turnénak, újra találkozunk - emelkedtem lábujjhegyre, s nyomtam könnyes arcára egy hosszú, utolsó puszit.