26.rész

Darcy

Az ágyban feküdve vártam, hogy ismételten egy üzenetem érkezzen. Tudtam, hogy a ma este sem lesz másképpen, mint az eddigiek. Louis karjaiba zárt, hogy biztosan tartson az álmaim folyamán. 

Erre vágytam, de valamiért még is bennem volt Lux vélemény nyilvánítása. Még mindig tisztán éltek bennem szavai, s hogy mennyire is helytelen amit teszünk. Újra, és újra játszottam le magamban a beszélgetésünket, addig, amíg rá nem jöttem, hogy valóban komolyan beszélgetnünk kell Louis-al. 

Szint 'végszóra' meg is érkezett az sms. Kimásztam a kényelmes ágyamból, s halkan tártam fel az ajtót. Egy pillanatra megijedtem, amikor is fényt véltem felvillanni a nappaliból. Kipillantottam, és megnyugodva tudatosult bennem, hogy csak Lux az, aki telefonál, és a televíziót nézi. Hátra pillantott rám, s egy nyugtató mosollyal vissza is fordult a képernyő irányába.

Könnyedén folytattam utam a bejárathoz, amit feltártam. Louis mosolyogva hajolt közelebb, de hirtelen megállt. Biccentett a szőke lány felé, de én csak közelebb vontam egy puszira, s kézeb fogva egyenesen a hálómba húztam. 

Visszamásztam az ágyamba, míg vártam, hogy Lou is megszabaduljon melegítőjétől, s csatlakozzon hozzám. Értetlenséget tisztán láttam arcán, de még sem kérdezett semmit, pontosan tudta, hogy úgy is elfogom mondani neki. 

Mellém dőlt, s karjaiba vonva ajkaimra tapadt. Csókja sürgető, izgalmas, vággyal teli volt, ám még sem mentünk tovább. Egyszerűen csak élveztük a békét, amelyre egymás karjai között találtunk rá. 

- Tudja, tegnap meglátott, amikor átjöttél, reggel pedig vallatáson vettem részt - kezdtem bele a történetbe. 

- Igen, egyértelmű volt, hiszen könnyedén húztál be magaddal - szorosabban ölelt mellkasára. - Mit mondott?

- Hogy nem helyes, és hogy hosszú távon nem fog működni. 

- Miért ne működne? Véleményem szerint remekül megvagyunk - mondta könnyedén.

- Igen, valóban remek a kapcsolatunk, már amennyi időt együtt töltünk az ágyban, hiszen azon kívül neked is be kell látnod, hogy alig történik valami - ültem fel, hogy vele szembe lehessek, s szemeibe nézhessek. 

- Te is tudod, legalább is azt hittem eddig, hogy nem a szexre megy ki a játék. 

- Fogalmam sincs mit higgyek - sóhajtottam fel, s az ölemben lévő kezeimre vezettem tekintetem. 

- Hé, baba - ült fel, és gyengéden végigsimított arcomon, ezzel magára terelve minden figyelmem.

- Mondd Louis, kérlek, mondd el, hogy mi is ami közöttünk van - néztem könyörgő tekintettel rá. 

- Lebeszélt arról, hogy mellettem legyél?

- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Ne tereld másra a dolgot. Be kell látnod, hogy alig beszélgetünk, és ha még is valamilyen téma megragadja a figyelmünket pár percig, akkor se esik szó arról, hogy mi is van kettőnk között. Bevallom, hogy reménykedem abban, hogy érzel valamit, és nem csak a testem kell.

- Soha nem hallottalak még így beszélni.

- Hát most hallhatsz - feleltem egyszerűen. - Szóval? Szerinted, mi is zajlik közöttünk? 

- Mit vársz? Mit mondjak? - tette fel egymás után sietve kérdéseit. - Itt vagyok, senkire sem nézek rám, mert Te kellesz nekem, de emellett, pontosan tudom, hogy vigyáznunk kell. Szerintem Te magad sem szeretnéd, hogy apád vagy a média, vagy bárki más, megtudja a kapcsolatunkat.

- Kapcsolatunkat?

- Mi hittél? - húzott ölébe. - Hogy csak megduglak, mint egy naiv kislányt, aki beleszeretett a srácba? Megmondtam, hogy kihasználásról szó sincs - hangja éppen annyira volt halk, s lassú, mintha egy gyerekhez beszélt volna, s rájöttem, hogy ez így is volt. - Nem jelentem ki, hogy holnap megkérem a kezed, de hihetsz nekem, amikor azt mondom, hogy valóban komolyan gondolom a kettőnk közötti kapcsolatot - kulcsolta egybe ujjainkat. - Mondott még mást is? 

- Lényegében nem, hiszen minden kijelentése arra utalt, hogy mennyire helytelenül cselekszünk -hangom halk volt, s mélyen szívtam be a levegőt, mielőtt folytattam volna. - Kifejtette, hogy nálad hamar el fog jönni azaz idő, amikor babát szeretnél már, és hogy ezt is közénk fog állni, hiszen olyan fiatal vagyok még. 

- Csábító az ajánlat, hogy teherbe ejtselek, de van eszem. Ez csak is akkor fog megtörténni, amikor már mindenki tudni fog a kapcsolatunkról, és természetesen huzamosabb ideig is együtt kell lennünk. Bármennyire is tűnök felelőtlennek, nem vagyok az - hajolt közelebb, mielőtt folytatta volna a beszédet. - Tudomásodra adnám előtte, hogy teherbe akarlak ejteni - suttogta szinte a szavakat. - Viszont ez még pár évig nem fenyeget - csókolt nyakamba, s eldőlt az ágyon, velem együtt. 

Felpillantottam rá, miközben testünkre húzta a takarót. Tekintetünk találkozott. Elmosolyodott, s közelebb vonva magához, egy könnyed csókkal ajándékozott meg. 

Thea

Sokkoló volt a látvány. Be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen erre a kapcsolatunk is rámehet. Ezt nagyon nem szeretném. Szeretem őt, nagyon is, és fogalmam sincs mit tennék, ha elveszíteném. Sohasem bocsátanám meg magamnak. Másrészről pedig a lányomról, a lányunkról van szó. Megbízott bennem, de még is Harry lány, és joga van tudni. 

Balkon hatalmas üveges ajtaját nyitva hagytam, s egyenesen az ágyhoz mentem, amelyen végignyúltam. Harsány fény töltötte be a szobát, míg csend honolt. Vártam, hogy belépjen az ajtón, és megbeszéljük. Folyamatosan a gondolataim sűrűn váltották egymást. Fogalmam sem volt, hogy mit is kellene tennem. Mi is lenne a helyes. Őrszintének kell lennem a férjemmel, míg az anyai szerepemben is maradnom kellene. Tudom, hogy sokan elleneznék, hogy én támogatom őket, és ez nincs is így. Egyáltalán nem szerepel gondolataim között rájuk értve az a kifejezés, hogy támogatás. Viszont pontosan tudom, hogyha el is tiltanám Lousi-tól a lányunkat, megtalálnák az utat, hogyan is tartsák életben kapcsolatukat.
Hosszú ideig szenvedtem, vártam, mondhatni türelmesen, ám még is teljesen feleslegesen. Hajnali órák jártak már, amikor is telefonomra néztem, amelyen egyetlen hívás, vagy üzenet sem várt. Szemhéjaim teljesen elnehezültek, míg végül feladták a szolgálatot, s mély álomba merültem.

****

Kilincs vad rángatásának, nyikorgó hangjára tértem magamhoz. Éjjeli lámpának köszönhetően egy minimális fény jelen volt a szobában, így minden gond nélkül másztam ki az ágyból, s indultam el az ajtó irányába.
Egy pillanatig sem volt bennem félelem, hiszen biztos voltam abban, hogy csak is Harry lehet az, s nagy valószínűséggel több alkohol fogyasztott el, mint amennyit szabadott volna.
Lábaim a puha szőnyeggel borított padlón, könnyedén vittek végig az ajtóig, amelyen még mindig hangos hangok hallatszottak be. Kilincs gyorsan járt föl és le, míg halk szitokszót tisztán hallhatóak voltak. Ebből azonnal biztossá vált, hogy férjem valóban részeg állapotban van.
Kezemet a hideg, fém tárgyra helyeztem, s megvártam, amíg kis szünetet tart, hogy végre kinyithassam. Hallottam, amin fejét a fa ajtónak döntötte, így megragadva az alkalmat fordítottam el a zárat, s nyomtam le a kilincset. Ennek köszönhetően beesett az ajtón, miután engem talált támasztékul.
Nagyokat pislogott le rám, amint megtalálta egyensúlyát. Lábával belökte az ajtót, míg kezei közé fogta arcom, s ajkait feszesen enyéimnek nyomta. Szinte fájdalmasan csókolt meg, de semmit sem szóltam. Egészen addig hagytam magam, míg alsó ajkamat fogai közé nem vette. Felszisszentem, s hátrébb mentem tőle, míg kezemet ajkamhoz kaptam. Tisztán éreztem a fémes ízt, és ez semmi jót sem sejtetett.
Elképedve néztem rá, míg ő sötét tekintettel meredt énrám. Lassú léptekkel mentem minél távolabb tőle, de ő sem tétlenkedett. Azonnal nyomomba eredt, s pár hosszú lépéssel már meg is szüntette a közöttünk lévő távolságot. Kezei fájdalmasan vették körbe derekamat. Az alkohol kellemetlen szaga megcsapott, s émelygés azonnal uralma alá vette testemet. Próbáltam mielőbb kiszabadulni karjai közül, míg ő nem adta fel, hogy újra csókjába hívjon.
- Ne, Harry - tettem mellkasára kezeim - Részeg vagy.
Felnevetett, és ez a nevetése egyáltalán nem tetszett. Annyira másnak nézett ki. - A férjed vagyok, aki igen is megteheti, hogy akkor csókoljon meg, amikor akar - húzott a lehető legközelebb magához, s felemelve, végigfektetett az ágyon.
Nagyokat pislogva rá vártam következő cselekedetét. Egyáltalán nem volt kedvem oda adni magam neki. Olyan volt számomra ott, abban a pillanatban, mint egy ismeretlen, erőszakos férfi.
- Nem akarom - mondtam ki határozottan, de mint aki meg sem hallotta, folytatta továbbra is a nyakam ívének csókolgatását. - Harry, elég - emeltem feljebb hangom.
- Kuss legyen - kiáltott rám, mire teljesen megrémültem. - Feleségem vagy, akkor duglak meg, amikor akarlak - jelentette ki határozottan.
- Ki vagy Te, és hol a férjem? - folytak végig könnyeim arcomon, s félve néztem fel rá.
- Itt vagyok, baby - nyomta nekem férfiasságát.
Semmi sem érdekelt, csak, hogy a babának baja na essen, és bármennyire is reménykedtem, durvasága egyre jobban fokozta bennem a feltörekvő félelmem. Soha nem viselkedett így, és tudtam, hogy részeg állapotban volt, még sem kifogás. Próbáltam ellökni magamtól, de erőm vele szemben szinte nem volt.
- Engedj - hangom kétségbeesett volt, amikor kezeimet szorosan fejem fölé fogta. - Harry - egyre erőteljesebben sikítottam nevét, és ez egyáltalán nem az örömnek volt köszönhető.
- Fogd be - mordult rám.
Továbbra is fogaival karcolta bőröm, míg csípőjét nekem feszített. Könnyeim apadása lehetetlen volt. Fájt sok minden, de ami a legjobban, az a lelkem, a szívem volt. Darabokra törtem alatta. Zokogásom egyre vészesebb lett, és csak reménykedni tudtam, hogy valaki meghallja, és segít rajtam. Mindig tudtam kezelni a rossz napjain, mindig megbeszéltük, de most semmit sem akartam jobban, mint hogy kiszabaduljak, s messze kerüljek tőle.
Ingemet ketté szakította. Gombok szanaszét repültek, míg szabad kezével azonnal melltartóm anyagán keresztül kezdte gyúrni mellemet. Fogait ott sem fogta vissza, s fájdalmam ismételten feltört. Lábaimmal próbáltam combja által lerúgni magamról, de mint, ahogyan minden más is, ez is lehetetlennek bizonyult.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor az ajtó kicsapódott, és Harry feszes teste pillanatok alatt távolodott el rólam. Sietve felültem, s összehúztam magamon a vékony anyagot, míg ölelő karok fonódtak körém.