25.rész

Darcy

A próbán végig oldalt ültem, és onnan figyeltem a srácok mozdulatait. Lux még Lou-nak segített, de vége felé csatlakozott már hozzám. Anya és Noah előröl szemlélték az eseményeket, mivel az öcsémnek ez volt a legelső élő koncertje, ahol is apánkat színpadon láthatta. Srácok párjai is anyáékkal tartottak, így egyedül ültem a ládán. Néha egy - egy pillantást kaptam Louis-tól, de valóban csak mérsékeltem, hiszen bármikor, bárki észrevehette volna, amit egyikünk sem akart. Még fogalma sincs arról, hogy Lux is tud a titkos románcunkról, és fogalmam sincs, hogy mit is kellene várnom reakcióképpen, amikor tudomására adom.
- Hé, magányos lány - ült le mellém hirtelen Lux. - Min gondolkozol?
- Ezt kérdezned kell? - pillantottam rá.
- Figyelj, a megbántásod nem volt tervbe. Egyszerűen csak barátnak, igaz barátnak tartom magam, akinek az a feladata, hogy őszintén  megmondja a véleményét. Hogyha arra számítottál, hogy előadom magam, és lenyomok egy nyálas barátnős szöveget, akkor sajnálom. Ilyen vagyok. Ami a szívemen az a számon, és szerintem neked is jobb, hogy valaki őszintén elmondta a saját meglátását a dologgal kapcsolatban.
- Tudom, és értékelem, tényleg.
- Éjszaka pedig halkabban - lökött vállba vigyorogva. - Na élvezzük a próbát, aztán a koncertet. Ne legyél ennyi búskomor, kérlek.
- Rendben - mosolyogtam rá.
Mind a ketten lelkesen figyeltük az eseményeket, míg le nem jöttek a színpadról, s indultak el az öltözőjük irányába, hogy készülődhessenek. Lux-al együtt sétáltunk vissza, s mentünk be az öltözőbe, ahol is már nagy készülődésben volt mindenki. Anya apának segített, míg a többi lány is hasonlóan cselekedett. Lou mindegyiket rendbe szedte szépen sorba, viszont, ahogyan Louis másodikként végzett - ügyelve arra, hogy senki se figyelje -, biccentett az ajtó felé. Pár másodpercet vártam, majd Lux-hoz fordultam, hogy megkérjen, fedezzen, ha bárki érdeklődik.
Ahogy elhagytam a helységet, egyenesen tovább haladtam a folyosó végén lévő mosdóba. Könnyedén ültem fel a pultra, s vártam. Alig kellett várnom rá, amikor is megpillantottam közeledő alakját. Mosolya arcán játszott, ami enyémre is azt varázsolt. Lábaim közé fészkelte magát, miközben tenyereit szoknyám alá, combomra simította. Saját kezeimet nyaka köré fontam, és közel vonva magamhoz csókoltam meg. Felhevültség kerített hatalmába mind a kettőnket, míg meg nem hallottuk az ajtó nyílását.
Teljesen lefagytam, míg Louis éber maradt, s berántott a legközelebbi fülkébe. Mögöttünk hangosan csattant az ajtó, ezzel egyértelművé téve az érkezőnek, jelenlétünk. Hátam a hideg, csempézett falnak dörzsölődött. Lou szorosan állt előttem, lélegzetünk egybeolvadt. Szívem hevesen dobogott, s amikor meghallottuk a személy hangját, még erőteljesebben kezdett el verni.
- Louis, Te vagy az?
- Sh - nyomott gyengéd csókot ajkaimra Louis. Ujjainkat egybefonta, és még közelebb húzódott hozzám, odafigyelve, hogy ne nyomjon össze.
- Louis? - ismételte meg apám, barátom nevét.
- Igen, én vagyok - felelte szemeimbe nézve.
- Minden rendben? - nyitotta meg a csapot apa.
- A legnagyobb rendben - mosolygott le rám.
- Nemsokára kezdünk, igyekezz.
- Mindjárt megyek utánad.
Kis ideig csend telepedett le a helységre, majd hallottuk, ahogyan nyílik, s csukódik az ajtó. Mind a ketten megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Homlokát enyémének döntötte, csípőmet markolta, s erőteljes csókkal hintette be ajkaimat.
- Mennem kell - nézett rám. - Este találkozunk - nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd elhagyta a kis területet.

****

Koncerten csalódást most sem okoztak. Mindenki imádta őket, s egyáltalán nem látszott rajtuk - édesanyám, és a többi feleség elmondása szerint -, hogy kihagytak pár évet. Végig ültem, s onnan figyeltem őket Lux-al és Noah-val. Barátnőm kifaggatott, hogy mi is történt, mire halkan elhadartam neki. Véleménye szerint nagyon is közel állunk a lebukáshoz, és ha hagyjuk, hogy az érzelmeink, a vágyaink irányítsanak, akkor lebukhatunk mihamarabb.
Mindenki összeszedte magát, s lassan visszaindultunk a hotelhez, ahol is mindenki a saját lakosztályába vonult, a közös vacsora után.

Thea

Harry furcsán viselkedett már a koncert előtt is, de amikor lejött a színpadról, ez az érzés csak még jobban felerősödött bennem. Oda mentem hozzá, hogy gratuláljak, de mint aki semmit sem észlelt belőle ment tovább, s szedte össze cuccait. Ezután kézen ragadott, és egyenesen a taxihoz húzott. Út alatt végig csendben volt, és a külvilágot szemlélte. Kezemet combjára helyeztem, de reakciója elmaradt. Felsóhajtva szálltam ki végül a hotel előtt, s magam mögött hagyva őt, mentem át a rajongók, s őrök között, egyenesen az aulán át vezető liftig. Beszálltam, mire szerencsétlenségemre utol is ért.
- Normális vagy? - nézett le rám.
- Tessék? - döbbentem le hangnemén.
- Bárki elkaphatott volna.
- Elkaphatott volna? - nevettem fel. - A rajongóitok voltak ott, és tudomásom szerint, akit el akarnak kapni, az csak is te lehetsz.
- Fejezd be - horkant fel, s húzott ki a kis szerkezetből, egyenesen a szobánk ajtajáig.
Benn azonnal a fürdőbe mentem, ahol egy forró zuhany után felöltöztem. Reménykedtem abban, hogy mire kiszabadulok onnan, már nyugodt állapotba lesz. Ám nem így történt. Balkonon állva, a korlátnak dőlve állt, s meredt a távolba. Mögé léptem, köré fontam vékony karjaim, és hátába fúrtam arcom.
- Elmondod, hogy mi a baj? - hangom halk, s reménykedő volt.
- És akkor Te is elmondod, hogy mit titkolsz előttem? - érdes hanggal csattant fel.
- Még is mit titkolnék? - álltam mellé.
- Ismerlek, Thea - nézett le rám. - Túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, valamit rejtegetsz előlem.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - fordultam el tőle.
- Valóban? - kérdezte, mire aprót bólintottam. - Rendben van.
Elviharzott mellettem. Tekintetemmel követtem, s fájdalmasan döbbentem rá arra, hogy a bejárati ajtót tárta kis, s hangosan csapta be maga után.