24.rész

Darcy

Nyöszörögtem, amikor is a meleg test mellőlem eltűnt. Kezemmel tapogatózni kezdtem, de hiába. Semmit, illetve senkit nem is találtam agy ágyban, a még mindig meleg ágyneműn kívül. Egyik szemhéjamat nehezen, de sikeresen felnyitottam, így láttam az ágy mellett öltözködő alakot. 

- Louis - hangom fáradtan hangzott. 

- Baba - kapta rám tekintetét, s leült, amint a nadrágját ismételten magán tudhatta. 

- Hova mész? - másztam közelebb hozzá, míg ő lehajolt, s érzéki, ám nagyon is rövid csókkal nyugtatott. 

- Reggel öt óra van, és lassan azért ébrednek a többiek. Be kell látnod, hogy egyáltalán, nem lenne megfelelő, ha melletted találnának.

- Pedig veled szeretnék ébredni - pislogtam fel rá álmosan. 

- Sajnálom - hajolt le ismételten. - El fog jönni annak, is az ideje. Most viszont mennem kell. Kikísérsz?

Bólintottam, s kimásztam a meleg takaró fogságából. Öltözködni semmi erőm nem volt, így csupán a köntösömet kaptam magamra. Derekamra simította tenyerét, miközben kisétáltunk a bejárathoz. Halkan kitárta az ajtót, s felém fordult. Utolsó csókot lopott, míg magához szorított. Ajkai közé ziháltam, amikor is eltávolodott, s fájdalmassá vált a kettőnk közötti távolság. Még egy csókot adott vágyakozó ajkaimra, mielőtt végleg eltűnt volna a gyér fényben úszó folyosó rejtekében. Visszazártam az ajtót, és lassan visszaballagtam szobámba, ahol is hamar találtam magam a takaróm alatt. Szemhéjaim ólomként nehezültek el, s csukódtak le. 

****

- Rendben kisasszony, akkor most mindent el kell mondanod - rontott be a szobámba Lux.

A helység már a fény áradatában úszott, a napsütésnek köszönhetően. Fájdalmasan nyögtem fel. s fordultam a hátamra. A szőke lány akaratosan rántotta le rólam a takaró könnyed anyagát. Csukott szemekkel próbálkoztam visszaszerezni a menedékem, de erőlködnöm felesleges volt. 

- Nem bújsz ki a válaszadás alól - hangja halk volt, még is akaratos.

- Mit akarsz? - csúsztam feljebb, így hátamat az ágyam támlájának támasztottam, s felnyitottam szemhéjaim. 

- Mi az, hogy mit akarok? - háborodott fel. - Kora reggel láttalak Louis szájában, Sophie. Magyarázatot akarok, most!

- Láttál? 

- A fürdőbe mentem - magyarázta röviden. - Viszont helyettem, neked kellene magyarázatot adnod. 

- Oké, de kérlek, ígéred meg, hogy senkinek sem beszélsz róla. 

- Rendben - egyezett bele egyből, csak, hogy mielőbb kiszedhessen belőlem információkat. 

- Szóval, minden a nyaralásunkon, a hajón kezdődött. Az előzményeket tudod - bólintott. - Szóval ott lopódzott be hozzám több éjszaka is, és igazából fogalmam sincs. Egyszerűen minden történt szépen sorban. 

- És senkinek sem tűnt fel? 

- Anya tud rólunk, és Emily, az unokatestvérem is. 

- Thea ezt az egészet csak úgy hagyja, hogy folytassátok? - hangja meglepődött volt. 

- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy semmit sem tud ellene tenni. 

- Az anyád, csak rád parancsolhat. Lássuk be, hogy ez rohadtul helytelen dolog. 

- Véleményem szerint egyáltalán nem ütközik törvénybe. Mind a ketten akarjuk.

- Mit is akartok? Egy párt alkottok, a barátnője vagy? - tette fel türelmetlenül a kérdéseket, mire én válaszként csak hallgattam. - Tehát te magad se tudod, hogy hogyan is álltok, még is ágyba bújsz vele. 

- Lux, kérlek. Ez így kicseszett kegyetlenül hangzik. 

- Nincs igazam? Szerintem mindenkinek elleneznie kellene ezt, főleg édesanyádnak. 

- Reméltem, hogy megértesz.

- Mit kellene megértenem ezen? - ráncolta össze homlokát. - Egyáltalán nem normális dolog, hogy egy nálad ennyivel idősebb férfival bújsz ágyba, méghozzá anélkül, tisztáztátok volna, mit is várnátok el egymástól. Meddig fog ez menni, amíg rád nem un? 

- Miért mondasz ilyen negatív dolgokat? - szörnyen magam alá kerültem szavai hallatára. 

- Talán csak reálisan látom a dolgokat - vont vállat egyszerűen. - Mi lesz, amikor apád tudomására jut?

- Fogalmam sincs.

- Ismerem a kereszt apámat, és bármennyire is kedvelte Ő maga a sokkal idősebb lányokat, mégis édesanyád mellett állapodott meg. Ez volt a helyes. Oké, persze, szerették, és a mai napig szeretik egymást, de ez a normális. Ebből mi fog kisülni szerinted? Mert, hogy egy igazi komoly kapcsolat, nem abban teljesen biztos vagyok. Azon gondolkozzál el, hogy meddig szeretnéd húzni az időt vele. 

- Miért vagy ennyire ellenünk?

- Soph - nézett rám sajnálkozva. - Szeretlek, ahogyan Louis-t is. Pontosan ezért szeretném, ha mind a ketten megtalálnátok a megfelelő személyt. - ezzel magamra is hagyott. 

Visszadőltem a párnámra, s nyakamig húztam a hófehér takarót. Szemhájaimat szorosan lezártam, míg fejemben az elhangzott mondatok kavarodtak. Fáj, hogy így beszélt, de valahol mélyen, én is tudtam, hogy egy ideig rendben van, de örökké ez a kapcsolat nem fog kitartani. 

****

Telefonom csörgésére ébredtem délutáni órákban. Szemeim égtek, és ennek oka egyáltalán nem az alváshiány volt. Azonnal vissza is zártam szemhéjaimat, úgy kerestem meg a rezgő készüléket szekrényemen. 

- Háló - szóltam bele anélkül, hogy a hívót megnéztem volna.

- Még is, hol a fenében vagy? - apám hangja súlyosan keményen csapta meg fülem.

- Hány óra?

- Kettő, ideje lenne felébredned - dörmögte. - Most indulunk a stadionba, Lux visszamegy eléd, de igyekezzetek odaérni mielőbb - ezzel bontotta is a vonalat. 

- Neked is jó reggel édesapám - mondtam a már sötét képernyőjű készüléknek. 

Kapkodva másztam ki végül ágyamból, s rohantam a fürdőbe, ahol is egy igen gyors zuhany után, egy alap sminket tettem fel. Hajamat csak átfésültem, míg a szobámban kikapkodtam szekrényből pár összeillő ruhadarabot. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy apámat magamra haragítsam, így az első nap alatt. Cipőmbe bújtam, táskámat felkaptam, és rohantam is kifelé. Lift segítségével hamar leértem a földszintre, ahol is a kanapén ülve várt rám Lux. Tekintete semleges volt. Mellé igyekeztem, hogy mielőbb indulhassunk a helyszínre. Egy autó várt ránk kint, így taxival sem kellett az időt vesztegetnünk. 

- Most haragszol rám? - törtem meg a közöttünk lévő csendet.

- Haragszom? Ugyan már, Soph. Őrültség lenne, és nagyon gyerekes. Elmondtam a véleményem, de ugyan úgy szeretlek, mint eddig. Olyan mintha, a húgom lennél. Ezért is félek attól, hogy hamar összetörsz. 

- Sohasem okozna csalódást nekem.

- Jó srác Louis, tudom - sóhajtott fel, s rám nézett. - Bele gondoltál abba, hogyha egyik nap bejelenti a családalapítást? Fiatal vagy. Az évek még előtted állnak, viszont lássuk be, hogy számára ketyeg az a bizonyos óra. 

- Annyira nem öreg. 

- Harmincöt éves, Soph. Ugyan már. Minden férfi életében eljön az a kor, amikor is bejelenti a szeretett nőnek, hogy alapítsanak családot. 

- Kitart mellettem - álltam ki a szavam mellett.

- Most még igen, de majd amikor elhatározza magát, lehetséges, hogy más útra fog lépni. Nélküled. 

Semmit sem mondtam. Kifelé bámultam, és csak gondolkoztam. Be kellett látnom, hogy hiába is érzek Louis iránt érzelmeket, még sem jelenthetünk ki semmit sem biztosan.