21.rész

Darcy

Délelőtt kipihenten ébredtem unokatestvérem mellett. Ő még mindig aludt, így halkan másztam ki mellőle, s vonultam el a fürdőbe. Gyors zuhany után, szememet kihúztam kis tussal, s szempillaspirált használtam még. Hajamat csak átfésültem, és bele is bújtam a már kikészített ruhába. 

Szobába visszaérve Emily-t már ébren találtam. Kivettem kalapom, és az ágyra ültem. 

- Figyelj, Em - szólaltam meg, s félve néztem fel rá. - Sajnálom a tegnapot

- Mármint mit is pontosan? 

- Bunkó volt, sajnálom.

- Figyelj, én hamar túlteszem rajta magam, nem engem bántottál meg igazán, hanem a szüleid. 

- Ne is mondd - nyögtem fel fájdalmasan. 

- Komolyan megbántad, vagy csak Louis-nak szeretnél megfelelni?

- Honnan tudod, hogy beszéltünk?

- Az üveg ajtó nem éppen a legjobb szigetelő - vont vállat. 

- Mondjuk úgy, hogy segített tisztán látni - mondtam őszintén. - És nem, nem miatta fogok bocsánatot kérni.

- Tényleg bocsánatot kérsz a szüleidtől?

- Úgy kellene, nincs igazam? - kérdeztem, mire bólintott. 

- De, természetesen most igazad van - bólintott egyetértően. - Akkor elkészülők, és mehetünk.
Pár perc alatt el is készült Emily, addig én magamban próbáltam megfogalmazni valamilyen kis szöveget, hogy az mindenki számára jó legyen. Küldtem egy gyors sms-t Louis-nak, s már indultunk is lefelé. Folyosón találkoztunk a fiúkkal, akik csak álmosan köszöntek nekünk.
- Jó reggelt - köszöntünk a szülőknek, s elfoglaltuk helyünket az asztalnál.
Mielőtt még neki kezdtünk a reggeli elfogyasztásának, szüleimre pillantottam, akik magukban beszélgettek.
- Szeretnék bocsánatot kérni - szólaltam meg végül, mire mindenki rám kapta tekintetét. - Sajnálom, hogy így reagáltam le ezt az egészet, nem kellett volna. Még is a szüleim vagytok, és a testvérem lesz a pici. Megbántam amiket mondtam, felelőtlen kijelentéseket tettem. Őszintén sajnálom.
Minden személy csendben ült továbbra is, míg anyám fel nem állt, s lépett hozzám. Szorosan megölelt, s éreztem, hogy könnyek szántották végig arcát, amelyek vállamon értek véget. Nehezen elengedett és visszament apám mellé, aki egyből arcon csókolta. Végül neki álltunk elfogyasztani a reggelinket, míg Em bíztatóan mosolygott rám, ezzel jelezve, hogy véleménye szerint pozitívan fogjam fel anyám reakcióját.
A nap további részében a parton voltunk, s élveztük a napsütést. Édesanyámmal még váltottam pár szót, ahogyan apámmal is. Ismételten bocsánatot kértem, amit elfogadtak, bár még mindig látszott rajtuk.
Még jó pár napot töltöttünk messze a várostól. Ez idő alatt voltunk egyszer a hegyekbe is, illetve a nem messze lévő vadasparkban. A tó hűs vízét, s a napsütést is igyekeztünk kiélvezni, ami meg is történt. Pár éjszaka kiszöktünk Emily-vel, és a fiúkkal az erkélyünkön keresztül.
Louis-al is minden este telefonbeszélgetésbe keveredtem. Elmeséltem az aznapi történéseket, míg Ő is beszámolt a napi tevékenységeiről. Örült annak, hogy bocsánatot kértem, s megnyugodtam a testvérem érkezésével kapcsolatban.

****

Hazaérkezve táskámat felrángattam magam után szobámba. Sietve pakoltam a szennyesruháimat a kosárba, míg a tisztákat vissza a szekrénybe. Bőröndömet szekrényem mélyére süllyesztettem, s fürdőmbe vonultam egy gyors zuhanyra. Miután végeztem, hajamat kontyba fogtam két hajtűvel, s natúr sminket tettem fel. Szobámba visszatérve szekrényem elé álltam, s valami kényelmes, még is csinos szettet próbáltam összeállítani. Kisvártatva sikerült is az ágyra kipakolnom a megfelelő ruhadarabokat.
Táskámba átpakoltam a fontos dolgaimat, utolsó simításként pedig parfümömből fújtam magamra. Kezembe vettem táskámat, s indultam is lefelé.
- Elmentem . kiabáltam be a nappaliba szüleimnek.
- Már is? Most értünk haza - furcsállóan nézett rám apám.
- Igen, egyik barátnőmmel találkozom - bújtam bele cipőmbe.
- Vacsorára hazaérsz? - nézett rám anya.
- Valószínű. hogy ott alszom, bár még nem biztos - vágtam rá hirtelen. - Sziasztok - siettem kifelé, s csuktam be magam mögött az ajtót.
Taxi, amit hívtam már megérkezett, így sietve beszálltam, s diktáltam is a címet. Telefonomon ránéztem a fontosabb dolgaimra, s Louis üzenetet és elolvastam, amiben az állt, hogy már vár rám. Mosollyal arcomon zártam le a telefonom, s vártam, hogy a megadott címre megérkezzek.
Sietve tártam ki magam előtt az üveg ajtót, amely a társasházba vezetett. Lift előtt álldogálva vártam, hogy végre megérkezzen, s beszállva a megfelelő emeletre menjek. Lábaim szinte maguktól léptek ki a kis szerkezetből, s vittek egyenesen az ajtó elé, amely Lou lakása volt. Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy végre megpillanthassam őt. Szerencsémre igen hamar kitárta a bejáratiajtót, s hatalmas mosollyal arcán invitált beljebb.
Megálltam, és türelmesen megvártam míg bezárta az ajtót, majd felém fordult. Táskámat ez idő alatt már elhelyeztem az asztalon, így szabaddá vált kezeimmel nyakát körbeöleltem, s lehúztam magamhoz egy csókra. Kezei csípőmre csúsztak, s a felsőm, és a nadrágom közötti szabad felületet cirógatta ujjaival.
- Hiányoztál - mosolygott rám, s behúzott maga után a nappaliba.
Cipőimet lerúgtam és egyik lábán átvetettem enyéimet, így könnyedén bújhattam oldalához. Hátamat simogatta, míg homlokon csókolt, s lepillantott rám.
- Hogy teltek a napjaid? - érdeklődtem.
- Meccs, stúdió és minimális alvás - sóhajtott fel. - Már kezdem unni, de szerencsére hamar vége szakad ennek a végtelennek tűnő körnek. És Ti, rosszalkodtatok még?
- Csak a szokásos, kibékültem anyáékkal, vagyis bocsánatot kértem tőlük, de még mindig látom rajtuk, hogy fáj nekik.
- Baba, persze, hogy fáj nekik, és abban biztos lehetsz, hogy soha nem fogják elfelejteni.
- Tudom - bújtam közelebb hozzá.
- Beszéltem apáddal - szólalt meg kis idő múlva.
- Tessék? Miről? - ültem fel egyből rendesen.
- Felhívott, és a megbeszélésről kérdezősködött, amin nem volt jelen, Azután viszont te kerültél terítékre. - nevetett fel. - Érdekes, hogy pont tőlem kér tanácsot, hogy mit is kezdjen veled. Szerinte elcsavarta egy srác a fejed.
- Valóban?
- Bizony, és ki szeretné deríteni.
- O, oké. És mi lesz?
- Mi lenne? Minden megy tovább, már ha szeretnéd Te is.
- Persze, hogy szeretném, micsoda kérdés - forgattam meg szemeim nevetve. - De remélem semmi utalást nem tettél ez ügyben.
- Természetesen nem. Szeretnék még gyereket a közeljövőben, Baba. Lássuk be, hogyha megtudja, biztos végez velem.
- Ahogyan velem is - bólintottam rá.
- Na, de ne beszéljünk most az apádról, hosszú volt ez a pár nap - simított végig arcomon.
- Ahogy kívánod - fordultam felé, s ajkainkat egybeillesztettem.

Thea

Meleg ágyunkba bebújtam, s laptopomat ölembe helyeztem. Elolvastam az e-maileimet, majd párra válaszoltam is. Hallottam, hogy Harry elzárta a csapot, így bezártam mindent, azzal a szándékkal, hogy elteszem a gépem, ám tekintetem megakadt a háttérképemen. Egy régi kép volt a gyerekekről, amit még férjem készített, Imádtam mindig rátekinteni, hiszen boldogsággal töltött el, amikor ránéztem.
Most viszont eszembe jutott ismételten a tónál történtek. Lányom kikelése magából, ezzel kifejtve, hogy mennyire is nem örül az újabb babának. Be kellett látnom, hogy valamilyen szinten igaza van, hiszen tényleg idősek vagyunk még egy gyermek vállalásához, de az élet így hozta, nem mondok neki ellent. Mélységesen csalódtam benne, hiszen én vagyok az, aki titokban tartja románcát Louis-al. Párszor megfordult bennem, hogy mindent elmondok Harry-nek, mivel hazudni utálok neki. Tudom, hogyha napvilágot lát majd a kapcsoaltuk, akkor férjem ki fog borulni, és rám is haragudni fog.
- Mit csinálsz? - térített vissza a valóságba Harry. amikor bemászott mellém.
- Csak a képüket nézegetem, még mindig egyik kedvencem - mosolyogtam rá.
- Igen, én is imádom ezt a képüket. Itt még mind a ketten jók voltak - nevetett fel. - Szemtelenséget nem ismerték, milyen szép idők is voltak azok.
- Mintha most olyan sok gondod lenne velük - tette szekrényemre a gépem.
- Noah-val semmi probléma, a csajozást még tanulnia kell, de ennyi - vont vállat, mire én felkaron ütöttem. - Hé, asszony - nevetett rám, s rövid csókot nyomott ajkaimra. - Darcy nagyon is kiéli a kamasz korát, és ennek nem örülök.
- Van egy lányod, aki lassan felnő, nem véletlen, hogy aggódsz.
- Nem arról van szó, hogy aggódom - pillantott rám. - Tudom, biztos vagyok abban, hogy valamit titkol. Ezelőtt soha nem járkált el itthonról. Úgy kellett rávenni, hogy mozduljon ki, most pedig .. - nevetett fel erőltetetten. - Most pedig szinte nem is lakik itthon. Oké, ez túlzás tudom, de akkor is biztpsra veszem, hogy valami pasi van a dologban. És abban is, hogy a kis feleségem pontosan tudja minden részletét. - nézett mélyen szemeimbe.
- Miből gondolod? - nagyot nyeltem, s mély levegőt vettem.
- Noah velem oszt meg több dolgot, míg Darcy veled. Ez így van rendjén, de akkor is tudni szeretném, hogy ki az a személy, aki a lányom körül legyeskedik.
- Harry, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.
- Jól van - mosolya nem volt őszinte. - Aludjunk - kapcsolta le a villanyt, s ölelt magához.