17.rész

Darcy

Még nem voltam Louis legénylakásában, így ahogy beléptem szemeim azonnal felfedezték az új környezetet. Bejárat egyből a nappaliba vezetett, ahol is hatalmas tér volt. Látszott, hogy egyedül él, bár abban biztos voltam, hogy nem ő maga tartja a rendet. Mindig is nyílt titok volt, hogy mennyire rendetlen.
Magam mögött hallottam, hogy az ajtót Lou bezárta. Táskámat elhelyeztem a kanapén, és mellette én is helyet foglaltam.
- Szeretnél inni, vagy bármi mást? - érdeklődött.
- Köszönöm megvagyok.
- Hát akkor hallgatlak - ült le mellém.
- Oké, ez az első ilyen eset, szóval nézd el, ha megakadok vagy hasonlók - hadartam el. - Első sorban bocsánatot szeretnék kérni minden miatt. Tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell, komolyodnom, és minden mást - pillantottam el. Tisztában vagyok azzal, hogy nem az a szokványos kapcsolat van kettőnk között, mint az átlagos párok között. Fogalmam sincs, hogy miért is viselkedtem úgy az autóban. Nem gyerekességből, hanem komolyan szerettem volna az este folyamán a távolságot tartani. Félek Louis. - pillantottam fel rá.
- Gyere ide - nyújtotta ki a kezét, én pedig szinte ölelő karjai közé vetettem magam. - Mitől félsz Sophie? - kérdezte halkan, miközben oldalamon járt fel, s alá keze.
- Nem szeretném, hogy apám megtudja - hangom nagyon halk volt.
- Valószínű, hogy sokára fog ez bekövetkezni, és ha ez el is érkezik, én melletted leszek.
- El fog szakítani bennünket egymástól, és azt nem akarom - néztem fel szemeibe.
- Baba, ilyen butaságokat ne is gondolj - fogta arcomat kezei közé. - Hidd el, hogyha kiderül egy idő után meg is békélni.
- Remélem igazad lesz - sóhajtottam fel, s nyakába fúrtam arcom.
- De azért máskor ne a pillanat hevében cselekedj - bökte meg oldalam, mire elmosolyodtam. - Szeretem a hevességed, de tudod a lebukástól az is megvéd, ha a négy fal között maradnak a forró pillanataink.
- Kérlek, ne haragudj.
- Eszem ágában sincs - mosolygott rám, s szűziesen megcsókolt. - Lezuhanyzom, után pedig irány az ágy.
Bólintottam, s amint felálltunk bevezetett a hálóba, ahol egy trikót kivettem táskámból, s fehérneműre vetkőzve magamra vettem. Ő már a zuhany alatt volt, így az alkalmat kihasználva a mosdóhoz mentem, s megmostam fogaim. Eközben elzárta a zuhanyt, és csípője köré tekerve egy törülközővel lépett elém.
- Rendben vagyunk? - néztem fel rá.
- Természetesen - adott arcomra egy megnyugtató puszit.
Visszamentünk a hálóba, s egyből felvett magára egy tiszta alsót. Törülközőt hanyagul a padlón hagyta, mire én odaléptem, felvettem, és kiterítettem. Louis csak mosolygott.
- Erre semmi szükség nincs.
- Ne legyél trehány.
- Rendben kisasszony - nevetett. - De ideje aludni.
- Melyik oldal a tied? - kérdeztem.
- Teljesen mindegy, véleményem szerint, úgy is egymásba gabalyodva fogunk aludni - simított végig arcomon, majd hirtelen arra eszméltem, hogy karjaiba kapott.
Nevetve sikítottam fel azonnal, míg ő csak teli vigyorral nézett le rám. Pillanatok alatt találtam magam a puha ágyba, s mászott be mellém. Testünkre húzta a takarót, s karjaiba vont.
- Jó éjszakát, Baba - csókolt ajkon.
- Neked is - bújtam mellkasába, és lehunytam pilláim.

Thea

Felébredtem, s egyből az órára néztem. Kapkodva ültem fel, amikor is tudatosult bennem, hogy már tizenegy óra is elmúlt. Derekam köré két kéz fonódott, s azonnal vissza is húzott magához. Szemben feküdtem férjemmel, de szemeit nem tárta fel előttem.
- Bébi, késésben vagyunk - simítottam végig arcán.
- Szombat van, és senkinek nem kell dolgoznia - nézett rám végre.
- Így is kihagytam a tegnapot - próbáltam győzködni.
- Akkor a mait is kifogod, mert családi hétvége lesz - vont mellkasára.
- Mióta tartunk családi hétvégéket?
- Gondoltam, hogy lemehetnénk pár napra a tóhoz.
- Nem is emlékszem mikor voltunk ott - megtámasztottam állam mellkasán, s felnéztem rá. - Kikre gondoltál még? Vagy csak mi négyen?
- Igazából már megbeszéltem Gemmáékkal. Ritkán találkozunk, és a gyerekeknek is jót tenne, hiszen ők sem látják minden nap egymást.
- Tehát ezt nem a terhességem miatt találtad ki?
- Valójában kora reggel egyeztettem Ashton-al.
- Reméltem tudod, hogy mennyire is utálom a késői értesítéseid - böktem mellkasára.
- Igen, bébi, tisztában vagyok azzal, hogy imádsz - mosolygott rám, s finoman megcsókolt.
- Szólok  gyerekeknek, addig te kezdj készülni - másztam ki mellőle, s köntösömet magamra véve indultam gyermekeink szobái felé. Elsőként Noah szobájába mentem, ahol is kopogtam, s benyitottam a rövid invitálás után.
- Jó reggelt - mosolygott rám laptopja fölött Noah.
- Neked is szívem. - mosolyogtam rá. - Mindjárt készítek reggelit, de addig kérlek pakolj össze, lemegyünk a tóhoz Gammáékkal pár napra.
- Ó, az szuper. Oké.
Elhagytam a fiam szobáját, és egyenesen Darcy-éba mentem. Kopogtam, s pillanatok belül már benn is voltam. Csodálkoztam, hogy felöltözőbe volt már rendesen, de azonnal eszembe is villant, hogy valószínű, hogy az éjszakát máshol töltötte. Becsuktam magam mögött a szobája ajtaját, és leültem mellé.
- Nála voltál, igaz? - kérdeztem rá egyből, ezzel Louis-ra utalva.
- Úgy is tudod.
- Remélem tisztában vagytok azzal, hogy megfogjátok égetni magatokat.
- Kérlek, anya.
- Mindenesetre, ha konkrétan rákérdez apád, el fogom mondani. Tudod jól, hogy utálok neki hazudni. - mondtam őszintén, és csak reméltem, hogy megérti.
- Mindegy - vont vállat. - Mi volt a konkrét ok, amiért bejöttél?
- Csomagolj, mert pár napra a tóhoz megyünk, Gemmáékkal.
- Kötelező? - kérdezett rá egyből.
- Ott lesz Em is.
- Akkor sincs kedvem menni, ne haragudj anya.
- Ki fogod bírni Louis nélkül, és ezzel lezártam a témát.
Ott hagytam lányomat, és visszamentem a hálóba, ahol Harry már beágyazott, és neki is látott a pakolásnak. Alig fél óra alatt tele pakoltunk egy bőröndöt, és el is készültünk. Konyhába siettem, és egy gyors késői reggelit dobtam össze. Mindenki leért, így neki is kezdtük elfogyasztani.
Míg az utolsó pár dolgot elintéztem, és a gyerekek is, Harry a kocsiba pakolta a csomagokat. Kis időn belül, amikor is elfoglalta mindenki a helyét, el is indultunk a régen látott tó felé.