22.rész

Harry

Lentről hangos csörömpölést lehetett hallani, amit annak tudtam be, hogy a gyerekek már ébren vannak. Arcomat párnába fúrtam, s szorosabban, - természetesen odafigyelve helyes pocakjára -, fontam köré karom. Kezét pillanatok alatt simította enyémre, s fűzte egybe ujjainkat. 

Kicsit távolabb mentem, s hátára fordítottam. Szemeimmel egyből övéit kerestem, de mindhiába. Ajkaimat puha bőréhez érintettem, ami hatására mosolyra húzta formás száját. Felfedeztem minden centijét arcának, mielőtt szája széléhez nem értem volna, ahol is apró puszikat hagytam. Kicsit felemelkedtem, de szinte azonnal magához is vont. Csókja lusta volt még, a korán kelés miatt, de kellően szenvedélyes. Kezem még mindig pocakját simogatta, míg ajkaim forró csókba hívták. Szorosan tartott magához, s húzott még jobban maga felé. 

Csípőm pillanatok leforgása alatt került combjai közé. Vigyáztam rá, bár ő bátorítóan mindig kicsit finomabban húzott vágyakozó teste felé. Kezeimmel közrefogtam arcát, s elszakadtam tőle. Szemeimmel ismételten az ő tekintetét kerestem, amit ezúttal sikeresen meg is találtam. Utolsó apró csókkal ajándékoztam meg, és gördültem vissza mellé.

- Nem akarok felkelni - nyögött fel fájdalmasan, miközben oldalamhoz bújt. 

- Én is jobban örülnék, ha maradhatnánk, de elkezdődik a turné, muszáj felkelni - simítottam végig arcán. - Gyerekek már ébren vannak.

- Izgatottak, egyértelmű. 

- Darcy valószínű, hogy igen, de Noah nem hiszem.

- Fiú, mit vársz? - nevetett fel. - Bár lehet, hogy még is, hiszen be kell látnod, hogy a rajongóitok gyerekei is jelen lesznek, lehet kiszemel valakit magának. - ábrándozott.

- A rajongóink gyerekei? - kérdeztem vissza azonnal.

- Bébi, be kell látnod, hogy nem mai gyereke vagytok. 

- Konkrétan öregnek neveztél - háborodtam fel.

- Édes, legyél tisztában a koroddal - mosolygott, nyomott egy gyors csókot ajkaimra, és már ki is mászott mellőlem.

- Ezt még megbánod, asszony - kiáltottam utána, mire csak kuncogást kaptam válaszként. 

Minden számomra fontos dolgot ledobáltam a táskám mellé. Thea szerette a kezében tartani a dolgokat, így ráhagytam, hogy bepakoljon normálisan. Szerinte fontos a hajtogatás, véleményem szerint pedig időpocsékolás. 

Amint ő végzett a fürdőben, felváltottam. Addig is ő felvette a harcot a ruháinkkal, és minden fontos dologgal, ami még kelhet az utazás során. Soha nem vittünk rengeteg dolgot, hiszen két nő is állandó társam lesz. Biztosra vettem, hogy a vásárlást nem fogják félretenni. 

****

- Ó, előkerült a kalap - fordult felém Thea, amikor elkészült a pakolással.

- Minden turnéhoz hozzátartozik - vontam vállat. - Különben is, imádják a lányok - mosolyodtam el.

- Komolyan gondolod? - nevetett fel. - Nem gondoltál még bele, hogy azért akadnak dolgok még veled kapcsolatban is, amit furcsállnak?

- Őszintén? Nem - feleltem egyszerűen. - Ugyan már, megnyertem a Brit Fashion díjat, bébi. Te sem tagadhatod, hogy vonzom a tekinteteket.

- Ó, igen, Mr.Styles. Valóban, kellően vonzza a női tekinteteket. 

- Tudom, hogy te is imádod - húztam magamhoz.

- Eltaláltad, bébi - nevetett fel.

- Egyébként csinos vagy - mértem végig még egyszer. - Szeretem ezt a piros nadrágod - húztam meg ujjammal kicsit a szárát. 

- Örülök, ugyanis mostanában ki fogom élvezni, hogy még hordhatok ilyeneket.

- Miért ne hordhatnék később is?

- Tudod, van egy férfi, akinek ismételten egy gyermeket készülök világra hozni. 

- Milyen szerencsés is - sóhajtottam fel.

- Nagyon szerencsés - mosolya szélesebb lett. 

- Szeretlek - csókoltam arcon. - Induljunk mielőtt szétszedik a házat a srácok. 

- Miért is itt beszéltük meg a találkozót? - nyögött fel fájdalmasan, amikor már húztam ki a hálónkból.

Darcy

Izgatottan ébredtem fel korán reggel, hiszen végre eljött a nap, amikor is indulunk édesapám, és a banda turnéjára. Egész éjszaka csomagoltam, hogy még véletlenül se felejtsek el valamit. Igyekeztem minél csinosabb darabokat betenni, hiszen még is csak imponálni szeretnék egy bizonyos fiúnak. Szüleim tegnap mondták, hogy a mi házunkban lesz délelőtt a találkozó, így már korábban felkeltem, hogy még egyszer mindent leellenőrizzek, aztán pedig a ruhám kiválasztása maradt csak hátra. Gyors zuhanyt vettem, s már igyekeztem is szekrényem elé, amelyből kikapkodtam pár darabot. Amint rajtam voltak már a könnyed anyagok, hajamat átfésültem, s kalapot vettem. Bőröndömet, és táskámat megfogva igyekeztem le a földszintre, ahol - a hangokból ítélve -, már a srácok is jelen voltak. 

Mosolyra húzódott szám, amikor is megpillantottam a családom tagjait is. Mindent ledobtam a földre, s a régen látott nagyszüleim karjaiba végeztem.

- Lassabban, kicsim - nevetett nagyi.

- Örülök, hogy itt vagytok - nyomtam egy - egy puszit arcukra. - Nem is mondta anya, hogy jöttök.

- Meglepetés - ölelt magához nagyapa. 

- Valóban az - feleltem boldogan. - Hiányoztatok már. Utálom, hogy elköltöztetek a világ másik végére. 

- Kicsim, bármikor eljöhetsz, te is tudod - simított végig karomon a nagyi. - Noah két hét múlva jön, gyere te is, ha gondolod.

- Tényleg? Mármint, úgy tudtam, hogy végig ő is a turnén lesz.

- Hát két hétig biztosan, utána jön hozzánk pecázni - vágta rá nagyapa. 

- Lehet, hogy az inkább kihagyom - feleltem egyből.

- Nem tudod, hogy mi a jó, kislányom - felelte boldogan. - Igazam van, fiam? - húzta magához öcsémet.

Társalgásunkat a csengő zavarta meg, így azonnal indultam is a bejárat irányába. Sietve tártam ki, s ajkaimat hasonló gyorsasággal hagyta el egy sikítás. 

- Lux - öleltem meg rég látott barátnőmet. 

- Én is örülök, hogy látlak, Sophie, de kérlek, levegőhöz kell jutnom.

- Ne haragudj, de olyan rég láttalak - indokoltam meg.

- Beljebb mehetünk? - nézett rám mosolyogva Lou.

- Persze - álltam arrább, és Lou-t is köszöntöttem. - Mondd, hogy te is velünk jössz? 

- Természetesen, anyának kell segítenem az idei évben. 

- Ne csukd be, jönnek a srácok is - szólt közbe Lou, mielőtt becsuktam volna az ajtót. - Harry merre van?

- Szerintem még alszanak.

- Sikításod miatt szerintem már ébren vannak - nevetett Lux. 

- Sziasztok - jelentek meg a srácok, barátnőikkel oldalukon.

Mindegyiküknek egy - egy puszit adtam. Amikor Louis került sorra, már hajoltam is volna puszira, ám ajkai enyéim sarkával találkoztak. Apró, zavart mosollyal távolodtam el tőle, s csuktam be az ajtót. Visszaigyekeztem a nappalinkba, ami most tele volt emberekkel. Arra lettem figyelmes, hogy Lux kézen ragadott, s a konyhába húzott. 

- Oké, mi van közöttetek? - esett nekem egyből.

- Tessék? Kire gondolsz? 

- Soph, nem vagyok hülye - nevetett. - Elfelejtetted, hogy mellettük nőttem fel? Ismerem Louis-t, és a kis jelenetet is láttam.

- Fogalmam sincs miről beszélsz.

- Látom sok filmet láttál, mindig ezt mondják - vágta rá. 

- Semmi sincs kettőnk között, ebben biztos lehetsz. 

- Ugye elmondanád? 

- Persze - nyeltem egy nagyot, s visszamentünk a nappaliba. 

Kényelembe helyeztem magam az egyik fotelbe, ahonnan is könnyedén tudtam beszélgetni a többiekkel. Nagyon sokan voltunk, de igyekezett minden személy beleszólni az adott témába. 

Louis tekintetét végig éreztem magamon, és tudtam, hogy majd valahogyan megpróbál a közelembe férkőzni egy lopott kis időre, s ennek gondolatára egyből széles mosoly lett arcomon. Valóságba szüleim érkezése volt, ami visszarántott. 

- Sziasztok - köszöntötték a jelenlevőket. 

- Kicsim - ölelte nagyi magához anyát. - Jó látni - mosolygott rá, s megsimogatta még csak alig látszódó pocakját. - Jól vagy?

- Igen, megvagyunk. Szerencsére nincsenek már rosszullétek, és azért már van tapasztalatom is - nevetett fel.

- Elena - lépett hozzá apám is, és megölelte, míg nagyapámmal kezet rázott. 

- Remélem tudjátok, hogy mennyire nem helyeslem ezt - kezdett bele nagyi.

- Anya, kérlek - sóhajtott fel anyám. - Előző terhességeim idején is jártam koncertekre. Semmi gond sem lesz.

- Vigyázni fogok rájuk - felelte egyből apa. - Nem kell aggódni, elég biztonsági lesz a helyszínen, de nyilván, nem olyan őrült tömeg lesz, mint régen. 

Kis időbe telt, mire sikerült nagyiékat megnyugtatni. Ekkor apám és a srácok kisebb beszélgetésbe kezdtek Paul-al. Lux végig duzzogva ült mellettem, amikor is apám még mindig nem vette észre.

- Komolyan, te nem idősebb vagy nálam? - nevettem fel. - Én szoktam így viselkedni.

- A saját keresztapám nem vesz észre, basszus - háborodott fel. 

- Ugorj a hátára - mondtam az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Nem is rossz ötlet - mosolyodott el.

- Hülyeségből mondtam - néztem rá immáron komolyan. 

Ő csak tovább mosolygott, s felállt mellőlem. Megindult apám felé, aki háttal állt nekünk, így igen könnyű dolga volt. Pillanatok alatt termett hátán, mire apa igen hangosan felnyögött a meglepettség miatt. 

- Szia keresztapu - nyomott egy cuppanos puszit apám arcára.

- Basszus, Lux - nevetett fel. - Meg akarsz ölni?

- Mintha nehéz lennék - mászott le róla. 

- Gyere ide - húzta magához, és szorosan megölelgette. - Hiányoztál, kislány.

- Te is nekem. 

****

Elköszöntünk nagyszüleimtől, és amint bepakoltunk a taxikba, már indultunk is a reptérre. Lux elmesélte, hogy milyen is az egyetem, és, hogy mennyire is várta már, hogy végezzen. Halasztott, ezért végzett vele az idei évben. Szülei büszkék rá, ahogyan mindenki más. Nyarat még velünk tölti, mielőtt valóban munkába állna szeptembertől. Véleménye szerint teljesen más lesz az élte, de izgatottan várja. 

- Neked van már terved? - érdeklődött.

- Még gondolkozom. Egy évet halasztani szeretnék én is, bár apám hallani sem akar róla. 

- Hidd el, hogy idejében meg fog békélni.

- Remélem is.

- Na de, visszatérve arra, amit a konyhában is beszéltünk - mondta kicsit halkabban.

- Ne itt - ennyit mondtam, és szerencsére értette. 

Reptéren szerencsénkre hamar túljutottunk az ellenőrzéseken és már mehettünk is a gépre. Azonnal hátra igyekeztem, ahol is az ablak melletti helyet el is foglaltam. Kényelembe helyeztem magam, s figyeltem, hogy ki hova is ül le. Előszedtem az iPodom, és zenét kezdtem hallgatni. Szemhéjaimat lehunytam, s vártam, hogy végre elhagyjuk a szárazdöltet. 

- Szabad ez a hely? - kérdezte meg számomra túlságosan is ismerős hang, miután kiszedte a fülhallgatóm. 

- Nem a legjobb ötlet - adtam meg a választ, de mintha a falnak beszéltem volna. - Persze, foglalj helyet - motyogtam.

- Félsz, hogy nem tudsz ellenállni? - vette halkabbra hangját.
- Fogd vissza magad, Lou.
- Baba, ugyan - simított végig fedetlen combomon. - Kíváncsi leszek a szoba beosztásra.
- Biztosra veszem, hogy az öcsémmel leszek egy szobába - sóhajtottam fel, s újra kinéztem az ablakon.
- Majd meglátjuk - nyomott egy puszit vállamra, mielőtt ráfektette arcát.