2014. április 26., szombat

24.rész

Thea

Érzéki, gyengéd simogatásra térek magamhoz valósághű álmomból. Olyan helyen jártam, ahol boldog voltam azzal a sráccal, akit oly nagyon szeretek.
Lassan felnyitottam szemhéjaim, és rádöbbentem, hogy amit álmodtam, valós volt. Elmosolyodtam halványan a mellettem elterülő göndör srác csábos látványára. Közelebb férkőztem hozzá, Ő pedig készséggel fonta körém szorosabban karjait. Hajamba csókolt, én pedig egyszerűen csak élveztem apró kényeztetését, ami már annyira hiányzott. 
- Csak remélni mertem, hogy melletted ébredek. - szólalt meg rekedtes hangján - De még mindig kétségeim vannak, hogy álmodom e?
Felnéztem rá, és apró mosolyt engedtem meg magamnak. Viszonozta, miközben arcomból eltűrte a kósza, göndör tincseimet. Lábamat átvetettem a csípőjén, és fölé kerekedtem. Kezeimmel feje mellett támaszkodtam meg, míg Ő csípőmet szorította ujjaival. Leheletünk egybeért, ahogyan élesen szívtuk be, és fújtuk ki. Lehunytam szemhéjaim, és ajkamat övéire nyomtam akaratosan. Éreztetni akartam vele, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. Az övé vagyok, még ha néha össze is veszünk valami hülyeségen, amit a média kavar.
Nyelvem hamar megtalálta övét. Azonnal fordított a helyzetünkön, és már el is mélyített minden feltörekvő vágyat bennünk. Lábaim fenekénél voltak, ezzel közelebb vonva magamhoz. Keze oldalamat simogatta, míg másikkal tartotta magát felettem. Ajkai nem tétlenkedtek. Mindent bepótolt. Szívem hevesebben vert minden érintésére, ízes csókjára. Nyaka körül fontam egybe kezeimet, ezzel a lehető legközelebb taszítva magamhoz szálkás, tetovált felsőtestét.
- Annyira hiányoztál. - motyogta ajkaimra két csók között
- Te is, de már itt vagyunk mind a ketten. - fogtam arcát kezeim közé
- Nem gondoltam volna, hogy egy olyan cikk fog gondot okozni, amihez semmi közöm sincs.
- Rájöttem. - mosolyogtam fel rá - Hazaviszel? Nincs semmi ruhám.
- Ruha nélkül is tökéletes vagy. - mosolygott kacéran
- Az lehet, hogy számodra igen, de Gemma-val be kell mennem az üzletbe.
- Tehát lecserélsz a nővéremre.
- Jöhetsz Te is, már ha van kedved, és ráérsz. - feleltem, arcán végigsimítva
- Szerencsédre a mai napom csak a Tied.
- Örömmel hallom, akkor induljunk. - másztam ki alóla
- Komolyan itt hagysz?
- Kapsz kárpótlást idővel. - kacsintottam rá vissza a fürdő ajtajából
- Behajtom. - nevetett fel

****

Felöltözve álltam be a tükröm elé, hogy egy könnyed sminket tegyek fel arcomra. Alapozással végeztem is, amikor barátom mögém lépett, és szorosan átölelt. Állát vállamon pihentette, ahogyan a tükrön keresztül rám meredt. Nyakamból kisöpörte hajam, s gyengéd csókot hagyott az érzékeny területen.
- Minek sminkeled magad? - érdeklődött - Csodás vagy anélkül is.
- Köszönöm a bókot, de szerintem mindenki jobban jár, ha minimálisan elfedem magam.
- Butus vagy.
- Lehet, de talán ezt szereted bennem. - mosolyogtam rá
Felé fordultam, rövid csókot helyeztem dús ajkaira, és már ki is zártam a fürdőből, hogy nyugodtan el tudjak készülni. Elvégeztem az utolsó simításokat, s visszamentem a szobámba. Harry az ágyon ült, és amint megpillantott szomorúan elmosolyodott.
- Remélem tudod, hogy szívtelenség volt kizárni.
- Ohh, Édes, igyekszem hinni, hogy túléled. - csókoltam meg röviden
- Kárpótlást várok. - állt fel velem szembe
- Utána nézek, hogy mit is tehetek az ügy érdekében. Na, de induljunk.
- Gem és Ashton, oda jönnek? - érdeklődött már lefelé a lépcsőn
- Igen, tizenegyre.
- Remélem tudod, hogy fél tizenkettő.
- Lábad járjon, ne a szád. - szóltam neki nevetve, és kézen fogva húztam magam után - Elmentünk. - kiáltottam be a nappaliban jelen lévő édesanyámnak.
- Sziasztok. - köszönt
Autóban amint bekötöttem magam, már indultunk is. Zene halkan töltötte meg a kis teret. Beszélgettünk mindenféléről. Szóba jött a tegnap este is, az hogy Kendall-al mit beszélt. Mosolyogva konstatáltam, hogy otthagyta, és hozzám sietett. Szívemet melengette a gondolat, hogy csak az enyém ez a remek srác. Telefonom hangos zenélése zökkentett ki a beszélgetésből, a gondolataimból.
- Szia. - köszöntem, amint felvettem a készüléket
- Végre, hogy elértelek. - sóhajtott tragikusan
- Történt valami?
- Mi? Ja nem, dehogy. - nevetett fel El - Csak a szülinapi dologról szeretnék beszélni.
- Hát ami azt illeti, visszahívhatlak később?
- Ennyire nem tudsz beszélni? Veled van, igaz?
- Öhm, igen.
- Annyit mondj, hogy előtte este lesz akkor az összejövetel?
- Igen, abba maradtunk tudomásom szerint.
- Rendben, akkor intézkedem is. - felelte - Hívj, ha ráérsz és akkor összefuthatnánk.
- Persze, mondjuk délután?
- Átjössz?
- Persze, csak írd le sms-ben a címed. - nevettem
- Rendben, akkor várlak. Szia.
- Szia.
Bontottam a vonalat, és visszasüllyesztettem a készüléket a helyére. Harry kérdően nézett rám, de én igyekeztem kerülni a tekintetét.
- Tehát a mai napot még sem együtt töltjük. - állapította meg némi éllel a hangjában
- Csak egy óráról van szó. - néztem rá - Muszáj megejtenem ezt a találkozót.
- Legalább elmondod, hogy kinek a lakására mész?
- Ugye nem kezdesz el féltékenykedni?
- Okom lenne rá? - nézett egy pillanatra felém
- Természetesen nem.
- Örömmel hallom. - bólintott - Tudod fogalmam sincs, mit tennék, ha tudomásomra jutna, hogy egy másik srác szédít.
- Tudomásom szerint nem és smároltam egy lánnyal a címlapon. - szaladt ki a számon ez az egy mondat
- Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük.
- Én is. - vágtam rá - Reméltem, hogy felfogtad tegnap este, hogy mit is érzek irántad. - sóhajtottam fájdalmasan - De látom még sem. Rendben, játszunk, ahogyan Te szeretnél.
- Mi van?
- Semmi.
- Thea, ne csináld ezt.
- Te kezdted. Nem bízol bennem? Bennem, aki soha másra rá sem nézett. Pontosan tudod, hogy Te vagy az első komolyabb kapcsolatom. Tudod elhittem neked, hogy nem te vagy azon a képen. Mindent ezt azért, mert el akarom hinni. Nem is értem miért. - nevettem fel gúnyosan - Inkább maradtunk volna annál az alternatívánál, hogy csak nyilvánosan mutatkozunk. Nincs szükségem arra, hogy megkérdőjelezz. Elegem van ebből a világból, mindenből.
- Sajnálom, de velem jár mindez.
- Hagyjuk inkább, tényleg. Ez csak rosszabb lesz.
- Így gondolod?
- Tudod, fáj, de még mindig hiszek benned.
- Megérkeztünk. - parkolt le - Megbeszéljük a munkád után.
- Nem szükséges, hogy megvárj. Utána úgy is a randimra megyek.
- Édes. - nyúlt kezem után, de én sietősen kiszabadítottam magam, és kiszálltam
Hallottam ahogyan kiszállt az autóból, és utánam sietett. Felkaromat megragadva fordított magával szembe. Vészesen közel voltunk egymáshoz. Magas sarkam hiába volt, így is fölém magasodott. Felnéztem szemeibe, amibe értetlenséget, bánatot láttam. Kezei közé vette arcom, és közelebb hajolt. Meleg, mentolos leheletét tisztán éreztem, ahogyan bőrömet perzselte.
- Most elbúcsúzom. Nem szeretnék jelenetet, és nem, nem magam miatt, hanem miattad. Bántanának téged, abba beleőrülnék. - mondta komolyan - Tiéd a nap, azzal találkozol akivel csak szeretnél. - nézett mélyen a szemembe, majd erőteljes csókot nyomott ajkaimra
Nagyokat pislogtam, miközben követtem tekintetemmel, ahogyan visszasétált az autójához, beszállt, majd elhajtott. Amint észbe kaptam, mély levegőt vettem, és lassan kifújtam. Elindultam az épület felé, és mosolyt festettem arcomra, amikor beléptem.
- Sziasztok. - köszöntem, és oda léptem Ashton-hoz, és Gemma-hoz egy - egy puszira - Ne haragudjatok, hogy késtem.
- Ugyan, semmi gond. - mosolyogtak kedvesen
- Lepakolok hátra, és akkor átnézzük a plakátokat. - mondtam, és indultam is
Táskámat az asztalra tettem, majd töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Telefonom jelzett, így meg is néztem. El írta le a címet. Gyorsan visszaírtam neki, és vissza is pakoltam a táskámba. Megittam az italom, és már indultam is volna vissza, amikor is Gem jelent meg.
- Oké, nekem nem tudsz hazudni. - állt meg előttem - Mi a baj?
- Semmi, tényleg. - mosolyogtam rá
- Thea, azt is tudom, hogy az öcsémmel vannak gondjaid. - sóhajtott - Figyelj, azt hittük, hogy tegnap este mindent megbeszéltetek. Úgy távoztatok a helyről, mint akiknek nincs problémájuk. Vagy tévedek?
- Tegnap este. - kezdtem, majd elhallgattam kis időre - Nevezhetjük úgy a dolgokat, hogy megbeszéltük, de aztán ma reggel újra minden szétesett.
- Kijózanodtatok? - nevetett fel
- Nem vicces ennyire a helyzet. - mondtam komolyan - Ittunk, de a részegségtől igen messze voltunk. - feleltem - Felhívott Eleanor reggel, miközben idefelé jöttünk. Beszéltem vele, és így visszagondolva nagyon is félreérthető volt a dolog. Nevét nem mondtam ki. Amint bontottam a vonalat kérdőre vont, de csak kitértem válasz elől. Aztán kisebb veszekedés alakult ki. Úgy váltunk el, hogy azzal találkozok akivel akarok.
- Miért is baj, hogy találkoztok El-el?
- Szülinapjára szervezünk egy kisebb összejövetelt. Csak közeli barátok. Előtte lesz egy nappal, mert elsejére más terveim vannak. Tudom, hogy ez önzőség. - hajtottam le a fejem
- Gondolom egyikről sem tud. - állapította meg - Véleményem szerint nem önzőség. Előtte nap ünnepelhet a barátaival, másnap meg veled. Szerintem imádni fogja.
- Ha még együtt leszünk.
- Hülyeségeket beszélsz.
- Miért? Szerinted meddig fog ez még menni? - néztem rá kérdően - Egyikünk rá fog unni erre a folyamatos zsörtölődésre.
- Próbálj pozitívan hozzá állni. Szereted Őt, nem?
- Ez természetes. - néztem fel rá egyből
- Akkor mi a gond? Ő is szeret Téged. Meg fogjátok beszélni. Amint meg eljött a szülinapja, mindent megért.
- Csak a kérdés, hogy türelmes lesz-e addig.
- Beszélni fogok vele. Mármint, természetesen nem árulok el semmit, bízhatsz bennem. - ölelt meg
- Köszönöm. - mosolyodtam el őszintén - Na kezdjük a munkát.

****

Taxit fogtam, amint végeztünk Gem-el és Mark-al. Ashton folyamatosan bókokkal halmozta ez szerelmét. Jó volt rájuk nézni. Őszinte mosolyuk, egy - egy rövidebb puszik, kisebb gesztusok. Mark feszengve érezte magát, hiszen nemrégiben még nagyon is udvarolt Gemma-nak.
Amint megérkeztem a megadott címre, kifizettem az utat, elköszöntem, és már szálltam is ki. Sietve indultam meg a bejárat felé, és kopogtatásom után hamar ki is nyílt.
- Öhm Szia. - feszengett barátnőm
- Szia. Zavarok?
- Egyszerűen későbbre vártalak.
- Ha gondolod később is visszajöhetek.
- Gyere csak beljebb. - mosolygott
Előszobában lepakoltam. Míg cipőmtől szabadult meg, férfi hangokat hallottam meg kiszűrődni a nappaliból. Kérdően néztem El-re, de Ő csak bájosan mosolygott. Elindultunk az említett helység felé, és az ajtóban egyből le is fagytam.
- Sziasztok. - köszöntem a két srácnak
- Nahát, igazán gyors volt a randid. - felelte mogorván Harry
- Később visszajövök. Hívj, ha egyedül leszel. - mondtam Eleanor-nak, és kifelé indultam
- Hé. - kapta el a kezem - Lemaradtunk valamiről? - érdeklődött a lány
- Thea, gyere foglalj helyet. - szólalt meg Louis
- Szerintem nincs szükség a társaságomra. - rántottam vállat hanyagul
- Na jó, gyere kislány. - húzott be a helységbe Louis - Most elmondanátok, hogy mi a bajotok egymással?
- Tegnap estéből kiindulva, ma boldogan egymás karjaiban kellene lennetek. - nézett El értetlenül
- Megvagyunk. - felelem 
- Mint két idegen, úgy ültök ott. 
Beszélgetni kezdtünk, és fokozatosan nőtt a jókedv, és a hangulat. Harry és közöttem is enyhült a feszültség, és végül mellette kötöttem ki. Időközben megérkeztek a srácok, Danielle és Perrie társaságában. Louis tapintatosan rákérdezett, hogy mit is szeretne szülinapjára. 
- Nyugalomban lenni a barátnőmmel. - húzott magához 
- Ja, nyugalomba. - nevetett fel Louis és Liam 
- Ugyan már, egy jó nagy buli senkinek sem árt. Húsz éves leszel. - közölte a tényeket Niall
Késő estig beszélgettünk, míg a srácok be nem jelentették, hogy éhen vesznek. Lányokkal elvonultunk, és már készíteni is kezdtünk egy könnyű vacsorát.
- Hogy halad a szervezkedés? - érdeklődött Danielle 
- Remekül. - mosolygott rá El - Már csak az utolsó simítások vannak hátra
- Alig várom már. Biztos nem számít rá. - mondta Perrie - Srácok is izgatottak. 
- Igen, nyilván várják. - nevettem fel
- Na és mit tervezel az igazi napra? - néztek rám a lányok, amint feltette Danielle a kérdést 
- Még nem gondoltam át teljesen. - pirultam el 
- Ugyan már. - nevetett fel Perrie 
- Egyszerűen csak szeretnék vele lenni. 
- Hát persze. - bólintottak
- Tudjuk mi azt drágám. - mosolygott rám Danielle 
- Mondta, hogy nyugodtan szeretné tölteni a szülinapját. - vontam vállat
- Te pedig teljesíted a kérését. 
- Hát azért vagyok neki, nem igaz? - nevettem fel 
- Vásárolni voltál már? - nézett rám aggódva El
- Tessék? - néztem döbbenten - Nem, miért?
- Nyilván a kedvére akarsz tenni. - kacsintott Perrie 
- Komolyan ilyeneken gondolkoztok? 
- Csak segíteni szeretnénk.
- Szerintem meg tudom oldani magam is, de köszönöm lányok, tényleg. Szeretlek Titeket. - mosolyogtam rájuk - Egyébként meg nem hiszem, hogy hosszú életű is lenne bármi az Ő közelében. 
- Mi nem lenne hosszú életű? - fonódott két kar csípőm köré
- Hát ő .. - kezdtem összevissza beszélni
- Kész a vacsi. - kiáltotta el magát El, ezzel megmentve engem 
Kivittünk mindent a nappaliba, és kisebb társalgás közepette fogyasztottunk el az ételt. Harry szorosan vont magához, míg az ölébe nem landoltam. Nem nagyon akart elengedni. Ezt betudtam annak, hogy hosszú volt a azaz idő, amint egymás nélkül töltöttünk. 
Már hajnalodott, amikor távoztunk Eleanor-éktól. Megbeszélték a srácok, hogy holnap beülnek valahova, és már indultunk is haza. Fáradt voltam, és ezt Harry is pontosan tudta. Házunk előtt parkolt le. Kiszálltunk, és az autójának dőlt, még magához húzta a már igen elgyengült testem.
- Itt maradsz? - néztem fel rá 
- Szeretnéd? 
- Ühüm. - bólintottam fáradtan
Bezárta a járművet, majd kézen fogva vezettem fel halkan a szobámba. Benn azonnal a szekrényemhez léptem, kivettem egy pólót, és sietve le is cseréltem. Szemhéjaim már nem bírták, így a fürdést reggelre időzítettem át. Bebújtam a takaróm alá, ahova csatlakozott hozzám Harry perceken belül. Szorosan karjai közé vont, arcon csókolt, és már aludtam is. 

2014. április 22., kedd

23.rész

Thea

Napok teltek, igen hamar túl voltunk Gemma-val a fotózáson, ami nagyon is jól alakult. Munkálatok közben bejöttek a srácok is - Ashton és Harry. Gem nagyszerű munkát végzett, mindenki dicsérte.
Göndörke igyekezett közelebb kerülni hozzám, én persze ezt nem tagadtam meg olyan feltűnően, hiszen a világ előtt még mindig a felhőtlenül boldog párt kellett alakítanunk. Természetesen csókjait puszivá alakítottam, így egy idő után feladta, és minimálisra csökkentette a közeledést. Találkozásunk is igen nagyon lecsökkent. Napjaimat otthon töltöttem, és mondhatni, hogy csak tisztelet köröket róttunk le a városban. Bármennyire is igyekeztünk takargatni a dolgokat, azonnal megjelent, hogy már nem felhőtlen a kapcsolatunk. Ehhez az új cikkhez csatolták Harry csók jelenetét is és mindent mindennel megmagyaráztak. Ez Harry-nek egy újabb találkozási pontot jelentett. Egyből rohant hozzám megbeszélni, hogyan is tovább. Én egyből mondtam neki, hogy intézze úgy a dolgokat, ahogy számára a legjobb. Beleszólni semmi jogom nem lett volna. Persze Ő ezt egyből megmagyarázta azzal, hogy a barátnője vagyok, és ugyan annyi jogom van beleszólni, döntést hozni, mint neki.

****

Eljött az a bizonyos este, amire egyáltalán nem vágytam. Mivel elutasítást érzékeltettem mindvégig 'barátommal' így nem kérdezett rá, hogy ott leszek e. Fájt, de valahol mélyen tudtam, hogy ez így van rendjén.
Szobámban, az ágyon ültem és a laptopom felett görnyedtem. Semmi hangulatom nem volt semmihez, így egy filmet kezdtem el keresgélni. Már el is indítottam az egyik kedvencemet, amit nem tudok egyszerűen megunni. Negyed óra is eltelhetett, amikor is szobám ajtaja nyitódott. Leállítottam a filmet, és felkapcsoltam a lámpámat, hogy lássam a váratlan vendégem.
- Szia. - mosolyogtam barátnőmre
- Mondd, hogy rosszul látok. - mondta haragosan
- Beszélnél kicsit érthetőbben?
- Oh, édes istenem. - sóhajtott fel drámaian - Éppen a ruháddal kellene bajlódnod, hogy megfelelő legyen, hogy a sminked tökéletes, míg a hajad is minden egyes szála remekül álljon.
- Nem megyek el az átadóra. - néztem rá komolyan
- Ó, dehogy is nem. - mondta határozottan és felrángatott az ágyról - Nem hagyom, hogy egy liba miatt tönkre menjen a kapcsolatotok.
- Gem, kérlek. Semmi kedvem.
- Fejezd be. - nézett rám fenyegetően - Indulj a fürdőbe.
- Kérlek.
- Befelé. - tol be, és rám csukta az ajtót
Pár pedig csendben álltam a tükörrel szembe, és figyeltem magam, keservesen pocsék külsőmön. Semmi kedvem, hangulatom az estéhez, de tisztában voltam azzal, hogy Gemma nem hagyta volna rám a dolgot. 
Végül kisebb gondolkodás után, ami arra vezetett, hogy hát adjunk showt az embereknek, elmentem egy forró zuhanyt venni. Amit készen lettem, visszamentem a szobába
- Remélem, hogy ez a ruha megfelel. - emelte felém a darabot barátnőm
- Muszáj?
- Hidd el, hogyha ebbe meglát még levegőt is elfelejt majd venni.
- Szükség van erre?Talán szeretnéd, hogy megfulladjon?
- Nem vagy vicces. - horkan fel - Na indulás készülni.
Azonnal magamra kaptam a csipkés fehérnemű szettem, és felvettem tetejére a köntösöm. Gemma egyből sminkelni kezdett, ami után a hajamat készítette el. Bő fél óra elteltével már a ruhámba igyekeztem belebújni. Magassarkú cipőmbe bújtattam lábfejem, és a kiegészítőket is magamra varázsoltam. Tükör elé álltam, és végig néztem magamon.
Vajon tényleg érdekelni fogom? A választ hiába kerestem, mindig oda találtam, hogy egy modellel sokkal jobban mutat, az Ő világába illik. Én csak pár szép hónapot okoztam neki, semmi mást. Ennyit értem neki. Könnyeimet vissza tartottam, már csak Gemma alkotása miatt is.
- Gyönyörű vagy. Az öcsém nem fog magához térni, ha meglát.
- Ugyan már. - fordultam felé - Te is kiettél magadért.
- Köszönöm.
- Nem is mondtad, hogy velem jössz. - néztem rá furcsállóan - Talán nem bízol bennem? - nevettem
- Ó, dehogy nem. Nyilván elmennél, de gondoltam kell valaki, hogy melletted legyen. - mosolygott kedvesen - Egyébként meg Ashton, és a banda is ott lesz.
- Már mindent értek. - nevettem - Induljunk, mielőtt meggondolom magam. - sóhajtottam

****

Helyszín tele volt újságírókkal, illetve az épület előtt rajongókkal is. Félve szálltam ki az autóból, de Gem végig mellettem állt. Karöltve indultunk végig egyenes a bejárat felé. Mind a kettőnket megismertek, és le is támadtak a kérdéseikkel. Én lehajtott fejjel, igyekeztem befelé. Gemma sem volt hajlandó válaszolni a tolakodó kérdésekre.
Benn már mindenki nagy lázban égett a díj átadó miatt. Mi lassan haladtunk előre az asztalok között, és a közepe felé meg is találtuk Daniellet, és Eleanort. Egy asztalnál ültek, és nagyban nevetgéltek. Köszöntöttük Őket, Ők pedig lelkesen mosolyogtak, és már be is vontak a beszélgetésükbe. Pezsgőt fogyasztottunk. Mosolyomat arcomra festettem, és csak kedvesen, illedelmesen válaszoltam mindenre.
- Srácok merre vannak? - kérdezte Gem
- Legelöl van az asztaluk. - felelte El
- Mi van most veletek? Hogyhogy nem vele jöttél? - érdeklődött Danielle
- Nem éppen a legjobb a kapcsolatunk. - mosolyodtam el keserűen
- Ugye nem Kendall áll ez mögött?
- De, sajnos igen. - feleltem
- Komolyan nem értem miért koslat Harry után. - mondta Gem - Világossá tette az öcsém, hogy mennyire is nem szeretne vele komolyabb kapcsolatba lépni.
- Hagyjuk, tényleg. - néztem rájuk
- Nem hagyhatod annyiban ezt. A kapcsolatotokat szedi szét. - Eleanor
- Ti is nagyon jól tudjátok, hogy hogyan is kerültünk össze. - néztem rájuk
- És azt is, hogy a szerződést megsemmisítette Harry. - nézett rám komolyan Dani
Sóhajtva hagytam rájuk a dolgot. Színpad felé néztem, ahol is lassan megjelent az est házigazdája. Elkezdődött a show, és mindenki izgatottan várta a fellépőket, illetve a nyerteseket. Lányok néha egy-egy megjegyzést tettek, de én végig csak a színpadot figyeltem. Szívem nagyot dobbant, amikor is megláttam Harry-t a bandatársaival együtt a színpadon, miközben énekeltél az általam oly nagyon szeretett dalt. Mosolyogva figyeltem Őket, Őt. Tekintetem a közönségre, a többi asztal felé tévedt, ahol egy olyan személyt pillantottam meg, akit nem akartam volna látni az éjszaka folyamán. Hatalmas mosollyal arcán nézte a srácokat, de leginkább csak egyet figyelt árgus tekintetével. Persze Harry rá sem hederített. Kerülte a tekintetét, még véletlenül se pillantott arra.
Felsorolták a jelölteket, és sorra kiosztották a díjakat. Srácok két kategóriában is nyert, ezzel minden jelölésük utáni díjat bezsebeltek. Tapsoltam a lányokkal együtt, és teljesen lázba s égtem, még ha haragszom is rá, és a kapcsolatunk nem éppen a legjobb, attól még rettentő büszke voltam rá.
- Hé Thea, gyere bemutatlak Ash bandatársának. - szólt Gemma
Felálltam és előre sétáltunk egy asztalhoz, ahol a Ashton és bandája foglalt helyett, Harry-ékel. Feszengve álltam egyik lábamról a másikra.
- Szia, Luke. - nyújtotta a kezét mosolyogva a srác
- Örvendek, Thea. - viszonoztam kedvességét
- Komolyan Te vagy Harry barátnője?
- Voltam. - mosolyogtam halványan
- Ne már, ez komoly? Idióta, ha hagy elmenni téged.
- Köszönöm. Azt hiszem, hogy ezt bóknak veszem. 
- Többiek merre vannak? - fordult Ash felé Gem
- Fogalmam sincs, majd előkerülnek biztos.
- Szerintem én vissza megyek. - súgtam barátnőm fülébe
Bólintott. Tudta, hogy mennyire is kellemetlen nekem a dolog, így hagyta szó nélkül. Harry-re egy pillantást vetettem csupán. Éppen fényképezkedett Kendall-al. Sietve szedtem a lábaim, vissza az asztalhoz. Danielle és Eleanor is furcsával néztek rám, én pedig egyből meg is magyaráztam a dolgot.
Gemma és Ashton kézen fogva tértek vissza hozzánk, és közölték, hogy indulunk az after helyszínére. Luke is velünk tartott. Négyen mentünk a srácok autójával, ami egyenesen az esemény helyszínére vitt minket. Közben beszélgettünk, és ezzel elérték, hogy felszabaduljak. Egyáltalán nem foglalkoztatott a szomorúság. Elfeledtették velem, hogy mennyire is pocsékká vált az életem.
Hamar megérkeztünk a szórakozóhely elé. Összeszedtem magam, és megfogadtam, hogy igen is jól fogom érezni magam. Senkinek nem fogom hagyni, hogy a kedvemet a szőnyeg alá kergesse. Nevetve szálltunk k az autóból. Gemma és Ashton szorosan egymás mellé álltak. Gem magához húzott, míg másik oldalamra Luke állt, és már el is készültették a fotósok a képeket. Nagy mosollyal álltam és pózoltam. Tényleg jó volt az Ő oldalukon lenni, és csak élvezni a helyzetet.
Benn már rengetegen táncoltak. Hangulat a tetőfokán míg a levegő perzselően forró volt. Egyből elfoglaltunk barátnőmmel egy-egy bárszéket a pultnál, még a fiúk mellénk álltak, és már rendeltek is. Szerencsére gyorsan meg is kaptuk, koccintottunk a mai sikereikre, és már el is tüntettem az égető szeszes italt. Kértünk még egyet, de azt nem ittam meg olyan hamar. Beszélgettünk - már amennyire azt egy ilyen helyen lehetséges - minden szóba került. Jól éreztem magam egészen addig, amíg meg nem pillantottam a pult másik végénél ülő Kendall-t, ahogyan Harry-nek magyaráz valamit.
- Ne is foglalkozz velük. - mondta Gem
- Könnyű mondani. - horkantam fel
- Figyelj, ha egy buta liba kell neki helyetted, akkor magára vessen.
- Gem kérlek, hagyjuk.
- Jójó, ahogy szeretnéd.
Tovább folytattuk a társalgást négyesben, majd kis idő elteltével megjelent a banda másik két tagja. Nekik is bemutatott Gem, így már kisebb csoportban beszélgettünk, és ittunk. Teljesen el is feledkeztem arról, hogy pár méterre éppen a számomra nagyon fontos ember más lánnyal társalog. Gem hirtelen kapta el a kezem és húzott be a tömegbe. Állítása szerint a kedvenc dala szólt, és nem hagyhatta ki. Mivel mind a kettőnkben már alkohol jelentős mennyisége volt, így egyáltalán nem sajnáltuk a csípőnk mozgatását. Néha össze-össze simultunk, és hangosan énekeltük a tömeggel a dal szövegét. Jó pár dalt végig táncoltunk, a srácok pedig a pult mellől figyelték a mozdulatainkat. Már melegem volt, bőröm csillogott, hajam bőrömhöz tapadt, levegőt nehezen vettem, még is tovább táncoltunk.
Szemhéjaim csukva voltak, ahogyan a dj egy újabb dalt kevert be. Csípőm az ütemre ringatózott, még kezeimmel hajamat felemeltem, hogy minimálisan hűs levegő érhesse bőröm felületét. Már semmi sem foglalkoztatott, egyszerűen csak átadtam magam a zene érzéki, vad ritmusának. Egy váratlan pillanatban testem egy másik, kidolgozott testhez simult. Azonnal felnéztem az előttem táncoló személyre, és a döbbenet fogott el.
- Mit akarsz? - néztem fel zöld íriszeibe
- Barátnőmmel egy táncot. - felelte
- Akkor rossz lánynak a csípőjét fogod. - próbáltam eltávolodni, de hiába
- Ugyan bébi, ne csináld. - húzta végig ajkait nyakamon - Csak egy tánc. - csókolta meg a felületet - Egyetlen, vággyal túlfűtött táncot kérek. - harapta meg fülcimpámat
Testünk teljesen eggyé olvadt. Tenyere, hosszú ujjai félig fenekemen, félig derekamon terültek el, ezzel teljesen saját testéhez vonva. Egyik kezem az öltönye alá csúszott, és az ingét markoltam meg, ezáltal még közelebb simulva forró mellkasához. Másik kezemet ő maga vezette fel a nyakához. Csípője nekem feszült teljesen, és szinte Ő mozgatott a zenének minden egyes dallamára. Közelsége megbódított, ahogyan férfias illata, érintése.
Tudtam, hogy Gem és a többiek is minket néznek, de ez volt a legkisebb dolog ami foglalkoztatott. Egyszerűen élveztem, ahogyan nyakamat halmozta el pillangó puszikkal, majd nedves csókokkal. Hirtelen megszívta, de csak egy pillanatra - tisztában volt azzal, hogy mennyire is undorítónak tartom -, majd nyelvével egy nedves csíkot húzott. Karjai között megremegtem, míg Ő szorosabban ölelt. Lassan ismételten fülemhez hajolt.
- Csodásan nézel ki. - motyogta - Rohadtul beindítasz.
- Harry, sokat ittál már. - akadozó lélegzettel mondtam
- Attól még ami igaz, az igaz. - mosolygott kacéran
Mélyen szemeimbe nézett. Teljesen megbolondított, elvesztettem az érzékeimet, tudatomat. Fogalmam sem volt, hogy mi a helyes, és mi nem. Egyszerűen csak a pillanat magával sodort, egy olyan árba ami a boldogságot sodorta magával.
Csókja édes, szenvedélyes még is kemény volt. Nyelve azonnal rátalált enyémre, és vadul kezdett el falni. Mindent akart. Nem kérdezett, kegyetlenül kizsákmányolt, én pedig bódultan hagytam neki. Hajánál fogva húztam magamhoz még közelebb, ezzel még jobban elmélyítettük a csókunkat. Imádtam az ízét, az ahogyan odafigyelően kielégítette minden egyes alkalommal ajkaim vágyait. 
- Lépjünk le. - motyogta két csók között ajkaimra
- Rendben. - sóhajtottam

****

Lakásába beérve magához rántott és szerelmesen, vágyakozva megcsókolt. Ajkaim már fájdalmasan égtek, de félretettem mindent. Cipőimet lerúgtam a lábamról, majd minden figyelmeztetés nélkül ugrottam ölébe, és kulcsoltam dereka köré lábaimat. Kezeivel azonnal megfogott. Fenekemnél fogva tartott, de ajkaimat még mindig eszeveszettül kényeztette.
Sötétbe burkolózó házban egyenesen a lépcső felé vitt, s végig fel rajta. Szobája ajtaját szinte feltépte, azután pedig berúgta. Talpaim találkoztak a szőnyeg puha, finom anyagával. Öltönye alá nyúltam, és vállán letoltam az anyagot. Ingétől is igen hamar sikerült megszabadítanom. Csókjával újra édeses gyötörni kezdett, míg én kioldottam övét, lehúztam a cipzárát, és már le is toltam a nadrágját. Segített, így Ő maga szabadult meg minden ruhájától. Már csak egy bokszer alsóban állt előttem.
Nem szólaltunk meg, egyszerűen csak a hold fényében néztük egymást vágyakozva. Egyik kezemmel végigsimítottam kezén, végül összekulcsoltam ujjaim, és a fürdőbe vezettem. Villanyt nem engedtem, hogy kapcsoljon. Sokkal meghittebb, bensőségesebb volt a sötét rabjának lenni, az egyszerű hold ragyogásban.
Háttal álltam neki. Nyakamat kényeztette, miközben lehúzta ruhám cipzárját. Halkan ért földet a könnyű anyag. Maga felé fordított, és újra megcsókolt. Felkapott, és egészen a zuhanykabinig vitt. Ott megengedte a forró, de még kellemes vizet. Pára töltötte be a helységet, forróság és vadság. Pillanatok alatt megszabadított csipkés fehérneműszettemtől.
Hasamnál éreztem merev tagját, ahogyan nekem feszült. Kezemet közénk vezettem, és ujjaimat ráfontam. Számba morgott, de szinte azonnal tovább is csókolt. Ujjaim fürgén kezdték el kényeztetni férfiasságát, aminek hatására nyögések szakadtak fel belőle. Homlokát enyémnek támasztotta, tekintetünk teljesen egybefonódott. Mihamarabb szerettem volna neki örömet szerezni. Teljesen még nem álltam készen átadni magam a számára, de ahogyan csak tudtam, szerettem volna kedveskedni neki, kényeztetni Őt.
Kezeivel arcomat fogta közre, miközben én érzékien, szerelmesen kényeztettem. Alsó ajkamat beszívtam, Ő pedig egy hangosat nyögött. Azonnal megcsókolt, és meg is éreztem a hasamra kerülő örömnedvét. Belemosolyogtam a csókba, majd követett Harry is.
- Szeretlek. - néztem fel rá könnyes szemekkel
Ő csak hitetlenkedve nézett, ahogyan kisöpörte szememből az izzadt, nedves hajamat. Tekintetét nem engedtem szabadon. Válaszul rövid csókot adott, de azonnal vissza is tért szemeim fogságába.
- Megbocsájtasz? - kérdezte hitetlenkedve
- Valamiért meg kell bocsátanom?
- O, Édes. - ölelt szorosan magához - Szeretlek, mindenkinél és mindennél jobban.
Elmosolyodtam, és még egy utolsó rövidebb csókkal ajándékoztuk meg a másikat. Hasamon még mindig ott díszelgett örömének nyoma. Megfogtam kezét, és az egyik ujját belemártottam. Lassan számhoz emeltem, és ajkaim közé vettem. Égető tekintetével nézett, miközben hitetlen mosolya játszott ajkain. Kihúztam számból finoman, hogy fogaim éppen érintették bőrét.
Ismételten forró táncra hívta nyelvem, majd elváltunk egymástól, és végül a zuhanyzással kezdtünk el foglalkozni. Perceken belül már az ágyban feküdtünk, egymás karjaiba, nyugalomba, szerelmesen.

2014. április 13., vasárnap

22.rész

Thea

Nappaliban vártam, hogy Gemma felébredjen és, hogy bocsánatot tudjak kérni az esti kirohanásom miatt. Telefonommal szórakoztam, a közösségi oldalakt bújtam, bár ne tettem volna. Trendek alakultak. Voltak akik igazán kedves üzenetet hagytak, de akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem zavartatták magukat. Végül kiléptem mindenhonnan, s az előttem elhelyezkedő magazinokat lapoztam fel.
- Jó reggelt. - lépett be kicsit még álmosan Gem
- Neked is. - mosolyogtam rá kedvesen
- Jobban vagy? - ült le mellém 
- Ó, igen. - feleltem - Sajnálom, hogy magadra hagytalak. Ígérem, hogy elmegyünk együtt valahova, ahol garantáltan rendben lesz minden. 
- Felejtsd el. Jól elvoltunk Mark-al. Bár kicsit nyomult. - nevette el magát
- Igen, számomra is feltűnt. Neked barátod van egyébként, nem?
- De igen. Ezért is mondtam neki nemet. Barátnak rendben lenne, de igazából és szeretem Ash-t, és nem áll szándékomban elrontani a kapcsolatunkat.
- Ash?
- Ashton. - mosolygott - Srácok előzenekarjának, a 5 Seconds of Summer dobosa.
- Ó, igen. Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk, illetve a dalaikat is szeretem. - mosolyogtam rá - Megismerném.
- Lesz rá lehetőséged. Délután jön.
- Komolyan mondod? 
- Igen, és úgy tudom.
- Beszéltem Harry-vel. - mondtam egy kis csend után
- Az jó, igaz? Mondd, hogy nem vesztetek össze. 
- Igazság szerint este már itthon lesz. Délelőtt folyamán veszik fel az utolsó szólóját, aztán indul is haza. 
- Akkor négyesben töltjük az estét. - vigyorgott - Figyelj, nem főzünk valamit, mire megérkeznek? 
- Jó ötlet. És mit? 
- Összeszedem magam, aztán menjünk le a boltba. Ott vagy, addig kitaláljuk. 

****

Gemma-val nagy beszélgetés közepette kezdtük el készíteni a srácoknak szánt vacsorát. Halkan zene is szólt, ami feldobta a kedvünket. Énekeltünk is, bár ezt jobb, hogy senki nem hallotta. Egyikünk sem a hangjáról híres, ezt megállapítottunk.
- Mióta is vagytok együtt? - tört fel belőlem hirtelen a kérdés
- Fél éve, de hivatalosan csak egy - két hónapja. Mármint akkor lett nyilvánosságra hozva. - magyarázta
- Értem. 
- Tudod, meglepődtünk, amikor Harry elmondta, hogy komoly kapcsolatban van. Örültünk neki, s amikor megtudtuk, hogy egy mondjuk úgy, hétköznapi lány a barátnője, még jobban. Aztán megismertünk, és tényleg őszintén elfogadtunk, örültünk.
- Hát, köszönöm. - feleltem zavarodottan
Már a nappaliba filmeztünk, s beszélgettünk, amikor csengettek. Megállapítottunk, hogy a nap igen hamar elszaladt, de cseppet sem bántuk. Mind a ketten vártuk már a barátainkat.
- Szia. - hallottam meg egy számomra igen ismerős hangot
- Szia bébi. - ez biztosan Ashton lehet, állapítottam meg
Lekapcsoltam a tv-t, s erőt véve magamon indultam meg kifelé, ahol is Ash karjai között helyett kapott Gemma. Harry lepakolt, és amikor meglátott elmosolyodott. Viszonoztam, de valamiért nem volt annyira őszinte mégsem.
- Szia, Te biztosan Thea vagy. - mosolygott rám a srác - Ashton, Gemma barátja.
- Örülök, hogy megismerhettelek végre. Sokat hallottam rólad. - mosolyogtam, és két puszival köszöntünk egymásnak
Gem kézen fogta barátját, és a konyhába vonultak. Egyértelmű volt a szándéka, tökéletesen értettem. Harry pár lépéssel tüntette el közöttünk a minimális távolságot. Fejemet lehajtottam, hogy ne lássa zavarom. Vágytam arra, hogy karjai között lehessek, hogy csókoljon, vigyázzon rám, de még sem tettem. Ott álltam, mint egy fadarab. Pillanatokon belül megéreztem csípőmön a kezeit, ezzel magához vonva testem. Mellkasára hajtottam a fejem, Ő pedig szorosan ölelt, s hajamba csókolt.
- Édes. - szólalt meg gyengéd hangon - Nézz rám, kérlek.
Eleget tettem kérésének. Szemeiben gyötrelmet, és alvás hiányt lehetett felfedezni. Egyik kezét elvette csípőmről, és lassan arcomra helyezte. Végigsimított rajta, mire szemeim automatikusan lecsukódtak. Érezni kezdtem közelségét. Felnéztem rá, és már vészesen közel volt. Elfordultam, így arcomat ajándékozta meg egy rövid puszival.
- Haragszol rám. - suttogta, hogyan homlokát enyémnek döntötte
- Mit vártál? Hazajössz, és minden rendben lesz? - tettem fel a kérdést nyugodtan
- Hát, reménykedtem benne, hogy hiszel nekem.
- Megbeszéljük vacsora után. - néztem szemeibe - Gemma-val főztünk. Együnk aztán, majd kettesben megbeszéljük. - pipiskedtem fel hozzá, és egy puszit adtam neki
Megfogta a kezem, és már húzott is a konyha felé. Gem és Ash már az asztalnál ültek. Gemma egyből kezeinkre nézett, és egy biztató mosolyt villantott.
- Ehetünk? Éhen halok. - szólalt meg Gem
- Persze. - nevettem fel
- Gem, mindig éhes vagy. - jegyezte meg Harry, miközben elfoglaltuk helyünket
- Hogy telt a csajos este? - kérdezte Ash
- Remekül. - mosolygott rá barátnője - Megismerkedtem Mark-al, aki Thea-nak dolgozik. Ő fog fotózni engem.
- Már ennyire előrehaladott a dolog? - kérdezte Harry
- Igen. Gem tökéletes modell, ezt bent az ügynökségnél is megmondták. - válaszoltam
- Mikor láthatom az üzletet, és a ruhákat?
- Mióta érdekelnek? - néztem rá értetlenül
- Mióta a barátnőmé a vállalkozás.
- Majd ha készen lesznek a képeim, akkor láthatjátok. - adta meg barátnőm a választ
Vacsora után Gem-el elmosogattunk. Közben én inkább visszavonultam a gondolataimban. Harry és köztem végig kézen fogható volt a feszültség. Tudtam, hogy ezt a másik páros is tökéletesen észrevette. Senki mást nem szerettem volna bele vonni a dologba, bár Gem már így is tudja, és kétlem, hogy Ashton előtt titkolózna. Belegondolva egy család vagyunk, ha mondhatok ilyet, természetes, ha tudják.
Már az utolsó tányért törölgettem, Gemma pedig végzett, amikor két kezet éreztem meg magam körül. Gem csak kivette a kezeim körül a tárgyat, és mosolyogva tette el.
- Jó éjszakát. - ezzel magunkra is hagyott minket
- Neked is. - felelte öccse, de tekintetét le se vette rólam - Menjünk fel.- suttogta
Kézen fogott, leoltotta a villanyt, és egyenesen a lépcsőhöz húzott. Lassan küzdöttünk meg a lépcsőfokokkal. Kitárta előttem szobája ajtaját, előre engedett, majd belépett mögöttem, s bezárta az ajtót. Leültem az ágyra, vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Meglepetésemre elém guggolt, felnézett rám, hajamat fülem mögé tűrte. Érintéseibe beleremegtem, pedig semmi olyat nem tett. Tekintetét kerültem, amennyire csak tudtam. Közeledni kezdett, s újra megtettem azt, amit már odalent. Elfordultam.
- Megtagadod Tőlem a csókod? - nézett rám döbbenten
- Sajnálom. Nem tudlak addig megcsókolni, még ki nem derül, hogy nem te vagy azon a képen. - feleltem halkan
Felállt, táskájához ment, amiből kivette a laptopját. Leült mellém, és bekapcsolta a gépet. Amint betöltött sietve kereste meg azt a cikket, a képpel együtt.
- Nézd meg, kérlek. Láss, ne csak nézz. - fordította felém - Hasonlít, de nem én vagyok. Megesküszöm neked bármire.
Kérésének eleget tettem. Pár percig elmerengtem a képen, de még mindig fájdalmat éreztem, ahogyan belegondoltam abba a csókba. Arra, ahogyan engem szokott megcsókolni, de azon a képen még is már ajkaira tapadt. Igyekeztem erősnek maradni. Tudom, hogy a sírás nem szégyen, még is visszatartottam. Nem állt szándékomba kimutatni felé, hogy mennyire is tönkretesz ez a dolog.
- Tudnod kell valamit. - néztem rá félve
- Ugye semmi őrültséget nem csináltál?
- Reggel felhívtam Kendall-t. - nyögtem ki
- Hogy mit csináltál? - kérdezte nevetve - Ezt komolyan mondod?
- Igen, teljesen komolyan. Muszáj volt hallanom Tőle is a dolgot.
- És mondott valamit?
- Azon kívül, hogy piszkálódott volna, semmit nem értem el. Ugyan úgy, csak a Te szavaid vannak.
- Képes voltál felhívni miattam azt a személyt, akit ki nem állhatsz. - simított végig az arcomon, amin halványan elmosolyodtam - Hiszel nekem? - nézett rám kérdően
- Próbálok. Igyekszem azon lenni, hogy ne tegyük tönkre a kapcsolatunkat. Fontos vagy nekem. - vallottam be
- Oh, Kicsim. - tette le a gépét, és az ölébe húzott
Derekamat egyik kezével ölelte át, míg másik keze arcomon pihent. Szinte csak centiméterek voltak közöttünk. Kérdően nézett rám. Tekintete ajkaim és szemeim között vándoroltak. Alsó ajkamat beszívtam, aminek hatására szemei vágytól kezdtek csillogni. Óvatosan kezdett el felém közeledni, de én újra megtettem azt, ami mind a kettőnknek rosszul esett.
- Meddig fogsz még elutasítani? - kérdezte fájdalommal teli hangon
- Sajnálom, de megbántottál. - mondtam őszintén - Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire képes leszel ártani nekem. Először sírtam miattad.
- Annyira sajnálom. Komolyan mondom. - nézett őszintén, mélyrehatóan szemeimbe
Halvány mosolyra húztam ajkaim, majd kimásztam öléből, és a fürdőbe siettem. Gyorsan a forró víz alá álltam, és igyekeztem a bánatot lemosni magamból. Vagy fél órán át áztattam magam, végül kiszálltam a kabinból, s sietve megtörülköztem. Felvettem a pizsamám, és már vissza is tértem hozzá a hálóba.

Harry

Fájt, de tudatában voltam annak, hogy számára mennyire is nagyobb a fájdalom. Még, ha nem is követtem el semmit. Jelen helyzetben semmi más nem érdekelt csupán csak, hogy megtudjuk beszélni normálisan a dolgokat, és egymás mellett maradjunk. Fogalmam sincs, hogyan élném túl, ha elhagyna. Teljesen elvarázsolt minden téren. Imádom a tapasztalatlanságát, a pimaszságát és a mosolyát. Mindent ami hozzá tartozott.
Ahogyan visszasétált hozzám a szobámba, nagy szemekkel figyeltem minden egyes léptét még nem elért az ágyhoz. Teljesen mini csipkés francia bugyija kiemelte formás fenekét, ahogyan feszes combjait, hosszú lábait. Vissza kellett fognom magam, hogy nem vonjam magamhoz, és csókoljam meg, vagy akár menjek tovább. Erősnek kellett maradnom, hiszen csak úgy kaphatom vissza teljes lényében.
Mellei tökéletesek voltak abban a szűk trikóban ami felsőtestéhez feszült. Nagyot nyeltem, ahogyan végigszántottam tekintetemmel minden egyes milliméterét. Kívántam. Fájdalmasan akartam már Őt, de tiszteletben tartottam minden kérését.
Fájdalmas sóhajjal álltam fel az ágyról, amint a takaró alá bújt. Az a tudat, hogy itt lesz, amikor kijövök a fürdőből megnyugtatott. Egy pillanatig féltem, hogy talán egy vendégszobát választ helyette, de nem. Nem menekült el előlem, és ezt pozitívumnak vettem.
Amint sikerült lenyugtatnom magam a víz hatására, törülközőt tekertem csípőm köré. Fogaimat megmostam, és akkor tudatosult bennem, hogy nem hoztam magammal bokszert. Engem ezt cseppet sem zavart, így könnyedén oltottam le a villanyt, és mentem vissza a hálóba. Már csak az éjjeliszekrényen helyet kapó kislámpa világította meg a teret. Szemhéjait azonnal lehunyta, amikor találkozott a tekintetünk. Mosolyogva mentem a komódhoz, s vettem ki belőle egy alsót. Megszabadítottam magam a fehér anyagtól, majd felhúztam lábaimon keresztül a bokszerem.
Ahogyan bemásztam mellé, egyből láttam piruló arcát, és ez bizonyosságot adott arról, hogy látta a kis jelenetem. Leoltottam a fényforrást, és visszadőltem mellé. Bátortalanul öleltem át derekát, de Ő egyből másik oldalára fordult, kicsit közelebb az ágy széléhez.
Ekkor tudatosult bennem, hogy részben haragszik, részben talán szeret. Hátat fordítottam neki, és keservesen hunytam le szemhéjaim, hogy mielőbb aludjak, s hamar egy új napra ébredjek.

PS.: Szomorúan tudatosult bennem, hogy az előző részhez alig érkezett megjegyzés. Hát köszönöm. Fogalmam sincs, hogy miért is hozom hamarabb nektek a részt, de igazság szerint már nem is érdekel. Magamnak írok már... Ez egy rövidebb rész lett..így alakul. Csók.xx

2014. április 7., hétfő

21.rész

Thea

Délelőtt laptopomon nézelődtem, míg Gemma érkezésére vártam. Szokásos dolgokat néztem meg, míg végül szemeim megakadtak egy linken. Azonnal megnyitottam, és olvasni kezdtem. Először nem akartam elhinni, de amikor lejjebb haladtam, képek bukkantak fel, amik bizonyítékul szolgáltak. Bármennyire is fájt, valamiért könnyeim nem jöttek elő. Lecsaptam a gépem tetejét, táskámba tettem, és indultam. Taxiban ülve kaptam egy sms-t Gem-től, hogy már Harry házában van. 
Próbáltam nyugtatni magam, de bármennyire is igyekeztem nem jött össze. Még ha a szennylapoknak nem is lehet hinni, a képek bizonyítanak.
Sikeresen megérkeztem a házhoz, ahol kifizettem a fuvart. Sietősre vettem lépteim, és egyből be is nyitottam. Nappaliba találkoztam Gemma-val, aki éppen telefonált.
- Most érkezett meg. Szeretnél vele beszélni? - kérdezte a vonal túloldalán lévőtől
- Ki az? - kérdeztem halkan
- Harry. - felelte - Rendben, adom. - nyújtotta felém
- Nem szeretnék most beszélni vele. - feleltem és leültem mellé
- Bocsi, de nem akar. - mondta - Fogalmam sincs. Rendben, szia. 
Bontotta a vonalat, majd letette a készüléket maga mellém, és szúrósan rám nézett. Feltette a szokásos "Mi a baj?" kérdést, míg én csak meredtem magam elé. Táskámból kivettem a gépem, és pillanatokon belül már meg is mutattam neki az oldalt.
- Kinyírom az öcsémet. - mondta magas hangon - Komolyan megint leáll vele? Nem hiszem el, hogy ennyire idióta.
- Megint? - néztem rá
- Nem tudtad? - döbbent meg
- Annyit mondott, hogy találkozgattak, de semmi sem volt közöttük.
- Ó, értem. - felelte, és tovább vizsgálta az oldalt
- Mit titkolsz? 
- Szerintem Harry feladata elmondani. 
- Mondd, kérlek. 
- Thea, nem szeretném, hogy nagyobb feszültség legyen közöttetek. - haragosan néztem rá, így folytatta - Fél évig voltak együtt, de ebből igazán csak két hónap volt komoly belőle. Legalábbis Harry részéről. Utána csak nyilvánosan jelentek már meg egy-egy eseményen.
- Értem. - sóhajtottam - Azt viszont nem, hogy ezt miért nem tudta elmondani nekem.
- Te meséltél neki az exeidről?
- Mivel egy volt, akivel csak is csók volt közöttünk, igen. - mondtam őszintén
- Tényleg, sajnálom. Figyelj, biztos vagyok benne, hogy elmondta volna, de így is meg fogjátok beszélni.
- Majd kiderül, ha hazajön.
- Addig kerülöd?
- Fogalmam sincs. Idő kell, bár igazság szerint semmi okom nem lehet egyetlen egy rossz szóra sem.
- Ezt meg miért mondod? Barátod, egyértelmű, hogy rosszul esik. sőt kiakadsz. Tudom az öcsém ellen beszélek, de ez akkor is szemétség.
- Köszönöm, Gem. - öleltem meg - Na, de valami vidámabb témába kezdjünk.
Felmentünk az emeletre, ahol a vendég szobát vettük célba. Mindent elpakolt gondosan, majd leült velem szembe. Táskám mellettem volt, amit Ő szemeivel méregetett.
- Te Harry szobájában alszol? - érdeklődött
- Igen. - feleltem
- Meg tudlak érteni. - mosolygott rám - Mindent rendben lesz.
Téma a fotózásra, a kollekcióra terelődött. Elmeséltem a saját fotózásomat, majd mindent szépen sorba. Órákon át beszélgettünk minden féle témáról. Gemma-val teljesen közel kerültünk egymáshoz. Igazi barátnőként tekintettem rá, és úgy éreztem, hogy Ő is rám. Örültem, hogy a kapcsolatunk igen jól alakul, hiszen számomra fontos, hogy a barátom családja elfogadjon, szeressen.
Délben elmentünk egy belvárosi kis étterembe, ahol tovább folytatódott a csajos nap. Telefonom csörgött, de semmi esetre sem nyilvános helyen szerettem volna megbeszélni ezt, így nem vettem fel.
- Mikor beszélsz vele? - kérdezte Gem, mikor kinyomtam a hívást
- Amint hazaértünk. Nem itt szeretném megbeszélni.
- Megértelek, de semmiképpen ne taszítsd el magadtól.
- Igyekszem, de nehéz. Tudod, ezt nem csak én, de az egész világ látja, és nevetség tárgya lettem ezáltal.
- Ne így fogd fel, kélek. Megbeszélitek, és Harry tisztázza majd a médiában is. Nem hagyja, hogy nevessenek rajtad, rajtatok.
- Irigyellek a pozitív gondolkodásod miatt. - mosolyogtam rá - Indulhatunk?
- Persze. Már izgatott vagyok a fotózás miatt.
Fogtunk egy taxit és már mentünk is a stúdióba, Mark-hoz. Ahogy megpillantotta a rózsaszín hajú lányt, elvigyorodott. Meleg ölelésbe vonta, amint bemutatkozott neki. Gem furcsálló tekintettel nézett rám, én pedig csak nevettem a reakcióján. Elengedte, és azonnal végig is mérte a lányt, tetőtől-talpig. Minden egyes centijét alaposan megvizsgálta. Rám kacsintott, én pedig ebből egyből tudtam, hogy tökéletes.
- Akkor szerintem holnap meg is tudnánk csinálni a portfólió. - mosolygott Gem-re
- Tudtam, hogy Ő a megfelelő személy.- feleltem
- Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott Mark
- Én vagyok a szerencsés.
- Na jó, ne most rabold el Gemma-t. Ma az enyém, holnap a Tied. - kacsintottam rá
Gem csak kapkodta a tekintetét, míg én nevetve húztam ki magam után az épületből. Sétálva indultunk el a fő utcán. Megpillantottam egy ruhát az egyik kirakatba, így besiettem. Gemma követett, és mind a ketten egyből vásárolni kezdtünk. Leemeltem a ruhát, és közelebbről is megnéztem.
- Gyönyörű. - lépett mellém Gem - Fel kell próbálnod!
- Ugyan, túlságosan is elegáns. Nem tudnám hova felvenni.
- Öcsém nem visz el sehova téged? - nézett rám értetlenül
- Persze, hogy elvisz. Viszont nem nekem kell a középpontba lennem. - rántottam vállat, és visszaakasztottam a ruhát
- Oké, akkor most megfogod, és felpróbálod. - nyomta a kezembe, és a próba fülkéig tolt
Felakasztottam a fogasra az igen csinos darabot. Pár percig nézegettem, de mindig ugyan arra jutottam. Csodás, elegáns, nőies, és igen szexis is. Egészen biztos, hogy ez a ruha rengeteg szempárnak tetszene. Természetesen Harry a fő kiszemelt, akinek tetszeni szeretnék. Ezen elgondolkozva szívem összeszorult. Bevillant a kép, a cikk és minden negatív tényező.
Percek telhettek el, amikor Gem hangját hallottam, hogy kész vagyok-e már. Válaszoltam, és sietve kezdtem el megszabadulni a ruháimtól, majd bele bújtam a ruhába. Tükör felé fordultam, és tényleg meg kellett jegyezni, hogy remekül állt. Mindig találok problémát magammal kapcsolatban, de most valamiért igen is tetszett.
- Istenem, Thea. Csodálatosan áll. - szólalt meg Gemma mögöttem
- Nekem is tetszik. - vallottam be, s felé fordultam
- Harry rád veti magát, amikor meglát ebbe.
- Talán, ha nem fogja majd lekötni minden figyelmét más. - mosolyogtam rá keserűen
- Komolyan, csak jöjjön haza. Seggbe rúgom! - jelentette ki komoly arccal
- Hagyjad csak. - nyúltam a függönyért - Levetem, mindjárt megyek.
Bólintott, majd hátrébb lépett, ezáltal könnyedén zárkóztam vissza a kis helységbe. Megszabadultam a minitől, vissza helyeztem a vállfára, és már öltözni is kezdtem. Amint a saját ruháimban voltam, kiléptem a függöny takarásából, és egyenesen visszatettem a ruhát.
- Nem veszed meg? - nézett rám kérdően
- Talán máskor.
- Ugyan már. Csodásan mutattál benne.
- Lehet, de csak azért, hogy a szekrénybe álljon, nem veszem meg.
- Úgy tudtam, hogy együtt mentek az átadóra. - nézett rám kérdően
- Szerinted ezek után megjelenek nyilvános eseményen? Megalázott. - mondtam kifelé menet - Kendall biztosan vele tart.
- Remélem megbeszélitek hamar.

****

Este elvonultunk a saját szobánkba, és készülődni kezdtünk. Éppen a fürdőből sétáltam ki, egy hosszú fürdő után, amikor is arra lettem figyelmes, hogy telefonom csörög. Azonnal oda mentem, de amikor megláttam a hívó nevét, mosoly lefagyott arcomról. Felemeltem a készüléket, és nagy nehezen, de fogadtam a hívást.
- Szia. - köszönt rekedtes hangján
- Szia.
- Hogy vagy? Mit csináltatok ma?
- Gemma megismerte Mark-ot, aztán pedig vásároltunk. És Ti? - fogtam rövidre
- Stúdióztunk. Most értünk vissza. - felelte
- Értem.
- Ebből elég, elmondanád, hogy mi történt?
- Mire gondolsz?
- Ugyan, ne játszd a hülyét, kérlek. - tudtam, hogy kezd dühös lenni - Amikor Gem-el beszéltem, és megkértem, hogy adja át a telefont, nem voltál hajlandó velem szóba állni.
- Harry ne mondd, hogy nem értesz semmit. - sóhajtottam nyugodt hangon
- Ha tudnám, nem kérdezném. Itt a megfelelő alkalom, hogy elmondd.
- Nézd meg az újságokat, és rá fogsz jönni. Bár csodálom, hogy nem tudod, hiszen eléggé egyértelmű a dolog.
- Mi a francról beszélsz?
- Láttam a képet, szóval nem tudom minek is próbálod adni a semmit tudót.
- Rendben, majd ha értelmesen lehet veled beszélni, tudod hol találsz.
- Megcsókoltad, még is mit vársz, hogyan kellene viselkednem? - jött fel bennem minden érzelem - Azt hittem, hogy komolyan gondolsz mindent velem. Legalább is én komoly kapcsolatként tekintettem Rád. Elhitettem magammal, hogy nem csak egy szerződéses bábú vagyok, aki a világ előtt a barátnődet játssza. Átvertél, érted?
- Kit csókoltam meg?
- Ezek szerint felejthető volt. - nevettem fel könnyeim között - Kendall-t.
- Mi van?  Nem is találkoztunk. Honnan szeded ezt a baromságot?
- Minden veletek van tele, képek bizonyítják.
- Esküszöm, hogy utoljára akkor találkoztam vele, amikor Te is ott voltál.
- Hidegen hagy. Egyszerűen már nem érdekel. Sajnálom, most mennem kell. Szia. - választ nem várva bontottam a vonalat
Telefonomat lenémítottam, könnyeimet letöröltem, s elhatároztam, hogy ma estére mindent elfelejtek. Visszamentem a fürdőbe, és sminkelni kezdtem. Hajamat laza hullámokká alakítottam. Visszasétáltam a hálóba, és felvettem a saját kollekciómból kiválasztott ruháimat, s cipőmet. Egyszerű szett volt, nem állt szándékomba túlzásba esni. Egyszerű csajos este lesz, és bármennyire is fáj, jól kell éreznem magam, el kell engednem minden gondolatom. Szeretem, Őt. Ebben biztos vagyok, és akármennyire is meggyötört lettem, még hasonlót sem fogok elkövetni. Tudom, hogy bármikor, bárhol megjelenhetnek újságírók, így tartani fogom a tisztes távolságot az emberekkel.
- Kész vagy? - lépett be Gem a szobába
- Igen. - kaptam fel a táskám - Indulhatunk.

****

Taxival érkeztünk meg az egyik szórakozóhely elé. Már éjfél is közeledett, így eléggé sokan voltak. Szerencsénkre hamar bejutottunk. Leültünk a pulthoz, és onnan néztük a táncoló kedvűeket. Kértünk egy-egy italt, és tovább nézelődtünk.
- Sziasztok. - lépett egyszer csak elénk egy számomra igen váratlan személy
- Szia Mark. - mosolyogtam, puszival köszöntött
- Gemma. - hajolt oda hozzá is két puszira - Hát Ti, hogyhogy itt vagyok?
- Csajos este. Ki kell használni, hogy nincs pasi a közelben. - feleltem
- Zavarok?
- Ugyan, ne hülyéskedj. - mondta Gem
- Kedves. - mosolygott rá - Kérek a hölgyeknek még egy kört. - szólt a pultosnak
- Le akarsz minket itatni? - néztem fel rá
- Nincs rá semmi szükségem. Tudod, hogy magamat adom, és már csábítok is. - kacsintott
- Jól van, soha nem okozol csalódást. - nevettem - Köszönjük az italt.
- Ugyan. Egy tánccal meghálálod? - nézett Gemma-ra
- Nem szeretném magára hagyni Thea-t. - adott választ kedvesen
- Miattam ne utasítsd vissza egy remek táncos felkérését.
- Biztos?
- Teljesen. Megleszek itt, ne aggódj. - biztattam
Nyomott egy puszit arcomra, és már el is tűnt Mark karjai között a tömegben. Mosollyal arcomon figyeltem őket, amíg tehettem. Kis idő elteltével visszafordultam a pult felé, s az italomat el is tüntettem. Telefonomat elővettem, és elképedve néztem azt a sok nem fogadott hívást, ami a kijelzőn megjelent. Rámentem, s tudatosult is bennem, hogy barátom nem adja fel. Részben örültem a dolognak, hiszen ez csak azt bizonyítja, hogy menyire is fontos vagyok még neki.

"Amint hazajössz, megbeszéljük normálisan. T. xx" 

Írtam neki egy igen rövid, de tartalmas üzenetet, s vissza is süllyesztettem a készüléket táskám rejtekébe. Arra lettem figyelmes, hogy előttem támaszkodott meg a pulton a kiszolgáló srác. Mosolygott, s elhelyezett előttem még egy italt.
- A vendégem vagy. - mondta
- Köszönöm, de erre semmi szükség.
- Ugyan, csak egy ital. - mosolygott, miközben a poharakat törölgette
- Ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem.
- Makacs vagy.
- Páran már tudtomra adták. - vontam vállat - Köszönöm, tényleg.
- Szívesen. Hogyhogy egyedül vagy?
- Barátnőm táncol.
- Mindig szűkszavúan fogalmazol?
- Igyekszem távol tartani magam az idegenektől. - néztem rá bocsánatkérően
- Ilyen szép lány milyen okból van egyedül? Biztosan állíthatom, hogy a szingliség nem Te a névjegyed.
- Barátom eléggé elfoglalt.
- Eléggé balfék, ha csak így szabadon hagy téged.
- Szerintem ezt a beszélgetését fejezzük be itt.
- Morcos vagy?
- Csak nem viselem el az olyan emberek bíráskodását, akik nem ismernek.
- Ó, ne aggódj. Pontosan tudom, hogy ki is vagy. - nevetett gúnyosan - A híres Harry Styles barátnője. Igazából reménykedtem benne, hogy normális a személyiséged, de tévedtem. Elkényeztetett, és ahogy látom határozottan nagyképű.
- Bunkó. - ezzel ott is hagytam
Kisétáltam az épület elé, és elővettem a mobilom. Kezem remegett, de igyekeztem mihamarabb kikeresni a névjegyzékben a megfelelő számot. Amint rá is akadtam, hívtam is. Talán két csörgés, ha elhangzott, mire meghallottam a számomra megnyugtató hangot.
- Édes.
- Harry figyelj, sajnálom. - kezdtem - Nekem ez nem megy. Rengeteg negatív rajongód van, és most is megkaptam a fejemhez a dolgokat. Holnapra pedig már tényleg mindenki tudni fogja a kis félrelépésed, azt, hogy nem vagyok megfelelő a számodra, és másnál keresed a boldogságot.
- Hé, Kicsim, miről beszélsz? - kérdezte zaklatottan - Láttam a képet, és olvastam a cikket, de esküszöm, hogy nem én vagyok. Fogalmam sincs, hogy ki az a srác, de bármire megesküszöm neked, hogy nem én vagyok. Ha problémáim lennének veled, akkor elmondanám, és törekednék arra, hogy megbeszéljük. Egyébként ki az, aki zaklatott?
- Csak a pultos srác, felismert. Vagyis közölte velem, hogy az elkényeztetett barátnőd vagyok. - adtam meg a választ. - Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogyan hihetnék neked. - szipogtam
- Édes, kérlek ne sírj. Nem bírom elviselni, ha szomorú vagy. - mondta nyugodt hangon - Az a srác pedig ne várja meg, míg velem találkozik.
- Sajnálom, nem kellett volna felhívnom téged. Egyértelmű, hogy jobb dolgod is akad. - hadartam
- Kicsim, fontos vagy nekem. Holnap vesszük fel az utolsó szólóm, estére otthon leszek, és mindent megbeszélünk.
- Miattam ne hagyd ott a srácokat.
- Ezt meg se hallottam. Holnap este találkozunk. - jelentette ki - Vigyázz magadra.
- Igyekszem. Szia.
Bontottuk a vonalat, én pedig táskámba visszapakoltam. Visszasétáltam az épületbe, ahol a mosdóba siettem egyből. Rendbe szedtem magam, utána pedig Gem keresésére indultam. Ölelkezve véltem felfedezni őket a tömegben, miközben táncoltak. Azonnal feléjük indultam.
- Hé, Gem. Rosszul érzem magam, haza megyek. - mondtam neki
- Mi a baj?
- Fáj a fejem. Maradj csak, majd reggel találkozunk.
- Nem. Haza megyek veled.
- Legalább Te élvezd ki az estét. - mosolyogtam rá halványan - Szia. - adtam egy puszit neki és ott is hagytam Őket

****

Otthon egyenesen Harry szobájába mentem, ahol megszabadultam ruháimtól, s az Ő pólója közül vettem magamhoz egyet. Amint rajtam volt a ruhadarab leoltottam a villanyt, és az ágyba bújtam. Mindent Harry különleges illata lenget be, s csak arra tudtam gondolni, hogy holnap itthon lesz. Haragudnom kéne rá, hiszen megcsalt. Valamiért viszont teljesen őszintének hangzott a telefonban. Szeretnék neki hinni, de a képek nem hazudnak. Aztán rájöttem, hogy kivel is kéne erről beszélnem.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Nyújtóztam, majd kimásztam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Gyors zuhanyt vettem, amit egy minimális smink készítés követett, és egy kényelmes ruhaválasztás. Amint elkészültem a konyhába mentem és reggelit kezdtem el készíteni. Gőzölgő teával ültem le az asztal mellé, s kisebb nehézségek árán, de sikerült megszereznek az általam keresett személy telefonszámát. Sietősen tárcsáztam, és vártam, hogy felvegye.
- Szia Kendall, Thea vagyok. - mondtam, amint felvette
- Ó, helló. Miben segíthetek?
- Csak egy kérdésem lenne.
- Hallgatlak, bár megleptél, hogy hívtál.
- Hidd el számomra is nehéz, de muszáj.
- Várom a kérdésed. - mondta kimérten
- Láttam a képet az interneten, ami olyan címmel jelent meg, hogy Harry és Te újra egymásra találtatok. Megcsókolt?
- Tehát kíváncsi vagy drága. - kihallottam gúnyt a hangjából - Nem bízol benne? Magadra vess. Belőlem semmit nem szedsz ki.
- Egyetlen egy választ kértem, és azt sem tudod megadni.
- Baráti társaságomtól eléggé távol állsz, úgyhogy nem is értem mit vártál.
- Rendben, köszönöm a hatalmas kedvességed. - ezzel ki is nyomtam a hívást
Mérgelődve álltam neki elfogyasztani a reggelim. Étvágyam nem volt, így alig a felét sikerült csak megennem. Magam se értettem, hogy miért is hívtam fel, számíthattam volna rá, hogy semmit nem várhatok tőle.

2014. április 2., szerda

20.rész

Thea

Ébredésemet a telefonom hangjelzésének köszönhettem. Nyújtóztam egyet, majd a készülékért nyúltam. Nagyokat pislogtam, miközben igyekeztem kivenni a kijelzőn megjelent üzenetet.

"Rossz nélküled ébredni. :( Ha felkeltél, és gondolod, akkor skype-olhatnánk. Még egy órát a hotelben leszek. Csókol, H. xx"

Ajkaim szélesen távolodtak el egymástól. Mosolyom örömteli volt. Sietve gépeltem be neki a választ, hogy hívjon, ha ráér. Telefonommal a kezembe lépkedtem le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Elkészítettem sietősen a reggelim, majd elfoglaltam az asztalnál a helyem. Nem telt el sok idő, amikor bejövő videó hívásom érkezett. Mosolyogva fogadtam el, és vártam, hogy megjelenjen barátom. Arcomon azonnal érthetetlenség játszódhatott, amikor is megpillantottam a rózsaszín fogkeféjével szájába.
- Azt hittem még az ágyban pihensz. - szólaltam meg 
- Nem volt értelme. - ürítette ki a szájában keletkezett habot - De majd bepótolom, ha hazamegyek. 
- Ó, igazán?
- Talán akad valaki, aki majd szívesen fogad az ágyában. - vont vállat, miközben visszasétált a szobájába
- Biztosan. - feleltem egyáltalán nem nőiesen, teli szájjal 
- Édes, jegyezed meg. Illedelmes hölgyek nem beszélnek teli szájjal. - kacsintott
- Lehet, de már akkor elvesztettem az illedelmességem, amikor megismertelek. - mosolyogtam bájosan 
- Tény, hogy magas labda volt. - állapította meg - Izgulsz a mai fotózás miatt? 
- Még eszembe se jutott. - mondtam őszintén - Üzeneted ébresztett fel. 
- Sajnálom. Máskor átgondolom, hogy hívjalak-e. 
- Ha át kell gondolni, már régen rossz. - nyújtottam ki a nyelvem
- Számolj azzal, hogyha hazamegyek, leharapom.
- Igyekszem távol tartani magam tőled.
- Nem fog sikerülni. - húzta fel szája egyik sarkát
- Thea. - mászott fel mellém Nicol a asztalhoz - Szia Harry. - integetett bele a kamerába
- Szia prücsök. - mosolygott rá göndörke
- Mikor jössz haza? - érdeklődött kishúgom
- Még négyet alszol, és találkozunk. - felelte kedvesen barátom
- Na, beszélhetek egy kicsit Harry-vele még, picur? - csókoltam arcon Nicolt
- Nem szép dolog, hogy lerázod a saját tesód. - felelte Hazza
- Lecserélsz?
- Megfontolandó.
- Jól van, Mr.Styles. Keressen valaki mást. - dobtam egy csókot neki, és bontottam a vonalat
Lezártam a telefonom, de azonnal  újra felvillant. Egy üzenetem érkezett barátomtól, amiben lényegében annyi állt, hogy még megbánom. Vigyorral az arcomon küldtem neki vissza egy csókos hangulatjelet, és már mentem is a dolgomra. Míg a konyhába tartózkodtam, a szüleim is megjelentek. Váltottunk pár szót, majd mentem is az emeltre. Ma a húgomat apa viszi óvodába, így anyával a fotózás helyszínére kellett csak időbe odaérnünk.
Első sorban a ruhámat választottam ki, ami kivételesen hamar meg is lett. Ezt követően lezuhanyoztam, hajat mostam. Fogmosás, smink volt a következő. Hajamat kivasaltam, és már mentem is öltözni.
- Indulhatunk? - kiabált fel anya
- Egy pillanat.
Sietősen dobáltam be táskámba a fontos dolgaim, utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, és már indultam is. Az út felettébb szórakoztatóan telt.
- Reggel Harry-vel beszéltél? - érdeklődött
- Igen, és még Nicol is betámadta. - nevettem
- Nagyon megértik egymást.
- Szereti a gyerekeket. Tudod, van egy keresztlánya, Lux. - magyaráztam
- Igen-igen, tisztában vagyok vele. Bájos kislány.
- Még nem találkoztam vele, de biztos vagyok benne.
- Belle-ék mikor jönnek haza?
- A napokban, pontosan nem tudom. Igazából a kis utazás alatt sem voltunk rengeteg időt együtt. Persze voltak közös programok, illetve a vacsorákat együtt töltöttük.
- Történt valami?
- Aaron és Harry. Igazán nagy az ellentét közöttük. - sóhajtottam - Fejébe vette Haz, hogy Aaron akar valamit Tőlem.
- Ez abszurd. - nevetett anya - Te és Aaron. Furcsák lennétek, szerintem. Olyan, mintha a bátyád lenne.
- Éppen ezt mondtam én is Harry-nek, de nem engedett makacsságából.
- De nem vesztetek össze ez miatt, igaz?
- Nem, legalábbis nem maradandóan.
- Észrevehetően vonzódik hozzád.
- Igen anya, ez már nem csak megjátszás, azt hiszem. - feleltem - Tudod azt mondta, hogy széttépte a szerződést.
- Komolyan?
- Elvileg igen.
- Őszinte leszek veled, Kicsim. Csak reménykedtünk apáddal, hogy kialakul közöttetek a kapcsolat.
- Azért örülök, hogy végül össze kerültünk. Bár néha szoktam húzni az agyát, hogy mennyire is nem vagyunk együtt valóban.
- De ne a határokig menj.
- Ugyan már. - nevettem - Bírja Ő.
Anya csak mosolyogva nyugtázta a dolgot, és az útra koncentrált. Már csak pár saroknyira voltunk a stúdiótól. Izgalom vette át az uralmat felettem. Talán még soha életemben nem éreztem így. Új dolog várt rám, ezzel tisztában voltam.
Ahogyan beértünk a stúdióba, Mark már magyarázni is kezdett. Én csak nagyokat pislogva figyeltem, miközben a koncepcióról áradozott. Nem kötöttem bele semmibe. Egyből a fodrászhoz, és a sminkeshez kerültem. Hajamat lazán begöndörítették, míg sminknek egy natúr színű szemhéjpúdert kaptam, számra pedig halvány rózsaszín rúzst kentek.
- Csodás vagy. - mosolygott anya rám
- Hát értik a dolgokat a lányok. - mosolyogtam - Ez az Ő érdemük.
Az öltözőben már össze volt állítva minden. Anya segítségével fel is vettem az első szettet, és már mentem is vissza a terembe, ahol a fotózás zajlott. Eleinte furcsa volt az egész szituáció, majd kis idő múlva sikerült megbarátkoznom a helyzettel. Sorra cseréltem a ruháimat. Órákon át tartott a számomra túlságosan is alábecsült pózolás. Testem már nem bírta a vége felé. Lábaim a magas sarkú miatt teljesen zsibbadtak, fájtak. Ezt leszámítva teljesen jó hangulat uralkodott végig. Nevetésben gazdag időtöltés volt, így kijelenthetem, hogy mennyire is élveztem az egészet. Késő délutáni órákban jelentette be Mark, hogy végeztünk.
Megmutattak pár képet, amin mindenki megállapította, hogy mennyire is jól áll a kamera. Természetesen én ellenkeztem. Soha nem voltam egy fotogén lány, és ezután sem szándékozom ilyennel foglalkozni. Bőven elég számomra ez a fotózás, ami a kollekciómhoz szükséges.
Miután sikeresen visszaöltöztem a saját ruháimba, elköszöntünk mindenkitől, és anyával kifelé indultunk. Ahogyan kiléptem az épület üveges ajtaján, szinte megrohamoztak a számomra teljesen nem várt személyek. Anya egyből megfogta a kezem, és sietősen autója felé húzott. Fejemet le hajtottam, igyekeztem nem a kamerába nézni. Miközben haladtunk kérdések záporoztak minden oldalról. Harry-vel, a kollekciómmal,   családommal kapcsolatban. Egyikre sem válaszoltam, egyszerűen csak tovább haladtam, és kapkodva menekültem az jármű védelmébe.  Szerencsére hamar indultunk, és már csak a visszapillantóból láthattam a kellemetlen riportereket.
- Ezek meg, hogy találtak rám, és egyáltalán miért? - tettem fel a kérdést hangosan
- Minden rendben Kicsim. - mondta anya - Próbálok tenni valamit az ügy érdekében, ahogy hazaérünk.
- Soha nem fogok megszabadulni tőlük. Félelmetes volt.
- Bármennyire is az volt, úgy érzem, hogy ez csak nehezebb lesz.
- Kéne beszélned erről Harry-vel.
- Még is miért? Csak ideges lenne, amíg nem ér haza. Nem akarom feleslegesen zavarni ilyesfajta hülyeségekkel. - sóhajtottam fel
- Ez egyáltalán nem hülyeség. A másik meg, hogy egyébként is biztos vagyok benne, miatta jöttek ide. Barátnője vagy, jó, hogy figyelnek téged, és próbálnak minél több információt kihúzni belőled.
- Hát belőlem semmit nem szednek ki. - feleltem - Eléggé naivak, ha azt hiszik bármit is el fogok nekik mondani. Inkább menekülök előlük.
- Nem beszéltetek még erről?
- Mármint a paparazzókról? - kérdeztem vissza - Nem igazán volt eddig problémánk velük.
- Akkor itt az ideje. Tudom, hogy nehéz lesz Kicsim, de muszáj lesz valamit kitalálnotok, mert ez nem normális, hogy a semmiből egyszer csak ott teremnek.
- Fogalmam sincs honnan tudtak merre is vagyok.
- Mindegy, úgy sem tudod megváltoztatni a dolgokat. Annyit kérek Tőled, hogy vigyázz velük.
- Ne aggódj. Nem áll szándékomban szoros barátságba elegyedni azokkal. - nevettem fel

****

Otthon segítettem anyának a ház körüli dolgokban. Miután végeztünk átbeszéltünk pár fontosabb dolgot a bolttal, és a fotózással kapcsolatban. Egy hét múlva lesznek meg a képek, és akkor lehet kiválasztani azokat, amelyeket a palkátokra szeretnénk. Szóba került Gemma is. Pontos információval anya sem tudott szolgálni, csak, hogy beszéljek vele, mikor tud Londonba utazni. Már meg szeretné ismerni, és egy teszt fotózást is végeznének.
Húgomért elment anya, így én szobámba mentem, és telefonomat elő vettem táskámból. Egyből névjegyzékre mentem, ahol is kikerestem Gem számát, és tárcsáztam.
- Szia Thea. - köszönt kedvesen
- Szia. Nem zavarlak?
- Nem, dehogy. - felelte - Hogy vagy?
- Köszönöm, remekül. Bár az öcséd hiányzik, de azért tűrhető. - nevettem fel - És Te?
- Meg vagyok. Éppen élvezem az szabadságot végre nem kell a vizsgákra készülnöm. - válaszolta, éreztem hangján, hogy mosolyog - És mi van Harry-vel? Éppen merre van?
- Svédországban. Interjúk, megjelenések, fotózások és album felvétel. - hadartam el
- Oh, igen, tényleg. Mondta múltkor. - nevetett kínosan - Mikor megy haza?
- Három nap.
- Akkor lassan újra fáraszthat.
- Vicces vagy. - nevettem én is - Na de azért hívlak, mert lenne egy teszt fotózás, és ha minden rendben a hozzá értők szerint is, akkor elkezdődnének a rendes fotózások Veled.
- Komolyan gondoltad, hogy én vagy a megfelelő személy erre?
- Persze. Talán nem szeretnéd még sem?
- Nem erről van szó. Egyszerűen csak lehet, hogy jobbat is találnál. Soha nem csináltam még ilyet.
- Ugyan már. Rendben lesz minden.
- Köszönöm, hogy bízol bennem.
- Én köszönöm, hogy elvállaltad.
- Akkor mikor is menjek? - érdeklődött
- Mikor tudnál?
- Most ráérek szóval, amikor neked is jó.
- Holnap?
- Rendben. Felhívom Harry-t, hogy birtokba veszem a házát.
- Van kulcsod?
- Igen. Így bármikor, gond nélkül mehetek Londonba, még ha a világ másik felén is tartózkodik.
- Logikus. Holnap beszélünk még, és találkozunk is.
- Alig várom. Csaphatnánk egy csajos estét. Haz szóvá sem teheti, mivel nincs otthon. - dobta fel az ötletet
- Jól hangzik. Semmi jónak nem vagyok az elrontója.
Még beszéltünk kis ideig, aztán elköszöntünk egymástól, és bontottuk a vonalat. Hallottam a lentről felszűrődő zajokat, miszerint húgom haza érkezett. Telefonomat ágyamon hagyva indultam meg lefelé. Egyből karjaim közé vetette magát a kislány. Szorosan megöleltem, és hatalmas puszit nyomtam arcára.
- Na milyen volt a mai nap prücsök? - kérdeztem Nicolt
Lelkesen mesélni kezdte, hogy miket is csináltak, tanultak. Szája folyamatosan csak járt, és azon csodálkoztam, hogy levegőt hogyan is kap. Hadarta csak a szavakat egymás után, én pedig igyekeztem szorgosan követni, figyelni minden egyes mondatát. Megmutatta rajzait, amiket készített. Megdicsértem, amin angyalian elmosolyodott.
A húgom elment a nappaliba, hogy a szokásos meséjét meg tudja nézni. Én anyának segítettem a vacsora elkészítésében. Furcsa, de egyben jó is volt újra a szokásos dolgokat csinálni, nem pedig utazni, és különböző programokon részt venni. Újra normálisan éreztem magam, nem pedig egy híres, sztár barátnőnek. Félreértés ne essék, imádom Harry-t, és a vele töltött időt, de a normál életemet nem szeretném hanyagolni.
Időközbe apa is megérkezett, és csatlakozott hozzánk. Elmeséltem neki a mai nap történéseit, majd anya, hatalmas mosollyal arcán újságolta el, hogy mennyire is büszke rám, és, hogy profiként végeztem el a feladatot. Képes volt mindig túlzásba esni, amiken én jókat derültem. Ezt mindig annyival magyaráztam, hogy az anyukám, és hát a szülők ilyenek. Legjobbnak próbálják meg beállítani gyermekük.

****

Vacsora után húgomat elkísértem fürdeni. Persze folyamatosan engem fröcskölt, így a fürdő már úszott. Miközben játszott, feltöröltem, majd segítettem neki hajat mosni, s leöblíteni a habot. Sikeresen kiszállítottam a kádból, felöltözött, majd átfésültem a haját, és megszárítottam. Ez mindig az én feladatom volt, amit szívesen tettem, hiszen imádom Őt.
Percek múlva teljesen elkészült és lementünk még a nappaliba. Ölembe ült, és onnan néztük együtt a szokásos esti meséjét. Szemhéjai közben már le-le ragadtak, így amint vége lett, felvittem szobájába és lefektettem. Anya még dolgozott, ahogyan apa is, így jó éjszakát kívántam nekik, és elvonultam szobámba.
Fürdőmbe siettem és amint megszabadultam a ruháimtól, beálltam a forró vízsugár alá. Szinte kényeztette bőrömet a rám eső melegség. Telefonom hangja csapta meg a fülem, és mivel már végeztem, kiszálltam, magam köré tekertem a törülközőt, és nagy léptekkel mentem ki a szobámba, és kaptam fel a készüléket.
- Szia. - köszöntem vidám hangon
- Szia Édes. Azt hittem már fel sem veszed. - mondta szomorú hangon
- Csak zuhanyoztam, de visszahívtalak volna.
- Zuhanyoztál? - akadt le egyetlen egy szónál - Tehát egy lenge anyag takar csak?
- Ó igen. És még csillog a bőrömön a víz. - kuncogtam
- Nagyon megbánod, hogy kikészítettél. Csak érjek haza.
- Nyugi nagyfiú. Majd kárpótollak.
- Kíváncsian várom. Na de mesélj, milyen volt a napod?
- Fotózás fantasztikus volt. Eleinte frusztráltan éreztem magam, de aztán belejöttem. Szinte egész nap ott voltam, aztán itthon anyunak segítettem és beszéltem Gemma-val is.
- Nővéremmel? - kérdezett vissza döbbenten
- Igen, vele. Holnap jön, azt mondta, hogy felhív téged.
- Még nem tette meg, de gondolom csak a ház miatt hívott volna. - felelte - Vele leszel?
- Mármint a házadban? Igazság szerint még nem gondolkoztam még rajta. - mondtam őszintén - Annyit beszéltünk meg, hogy este egy csajos estét tartunk.
- Tehát leisszátok magatokat.
- Úgy ismersz?
- Vigyázz magadra, kérlek. - aggodalmaskodott - Nem is meséled az újságírókat?
- Honnan tudsz róluk? - kérdeztem vissza, reménykedtem benne, hogy ilyen hamar nem kerülnek ki a képek
- Twitteren véletlenül láttam meg. Reméltem, hogy magad mondod el.
- Semmit nem mondtam el nekik, nem kell aggódnod. Egyből az autóba szálltam, meg sem szólaltam.
- Kicsim, egyértelmű, hogy nem ez a problémám. Aggódom, nem szeretném, ha bajod esne.
- Jól vagyok, kérlek. Ne verd nagy dobra.
- Édes, hallgass meg.
- Te hallgass meg engem. - vágtam szavába - Tudok magamra vigyázni, és a számat is be tudom fogni. Feleslegesen aggódsz, nem jártatom a számat. Barátnőmnek nem mondtam el a szerződést, akkor majd pont idegeneknek fogom. Minimálisan legalább bízhatnál bennem. Igyekszem kerülni az utcákat, bár holnap este egy szórakozóhelyen leszünk, ezt dolgozd fel.
- Ez volt a szép monológ Thea. - szólalt meg kemény hangon - Ezek az utolsó szavaid?
- Mit mondhatnék?
- Feszült vagy, így nem szeretném tovább folytatni ezt a beszélgetést, ha nem haragszol. Fogalmam sincs, mi a bajod, de ha nem mondod el, nem tudok segíteni.
- Hagyjuk, megyek lefekszem.
- Ahogy gondolod. Jó éjszakát.
- Neked is.
Ezzel bontottuk a vonalat is. Telefonomat lenémítottam, és igyekeztem türtőztetni érzéseim. Tisztában voltam szavaim súlyával, azzal, hogy megbántottam. Nekem is fájt. Normálisan szerettem volna megbeszélni vele, de egyszerűen feszült lettem, és minden szó csak úgy elhagyta a számat, mielőtt gondolkozhattam volna. Szekrényemhez mentem, és kivettem belőle Harry felsőjét, ami nálam maradt. Magamra kaptam, és egyből éreztem barátom férfias illatát. Bemásztam a takaróm alá, leoltottam a villanyt, és igyekeztem mielőbb álmaimba merülni.

Ps.: Vegyes érzelmeim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Döntsétek el Ti, hogy milyen is. Várom a véleményeket. :) Csók. xx