20.rész

Thea

Ébredésemet a telefonom hangjelzésének köszönhettem. Nyújtóztam egyet, majd a készülékért nyúltam. Nagyokat pislogtam, miközben igyekeztem kivenni a kijelzőn megjelent üzenetet.

"Rossz nélküled ébredni. :( Ha felkeltél, és gondolod, akkor skype-olhatnánk. Még egy órát a hotelben leszek. Csókol, H. xx"

Ajkaim szélesen távolodtak el egymástól. Mosolyom örömteli volt. Sietve gépeltem be neki a választ, hogy hívjon, ha ráér. Telefonommal a kezembe lépkedtem le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Elkészítettem sietősen a reggelim, majd elfoglaltam az asztalnál a helyem. Nem telt el sok idő, amikor bejövő videó hívásom érkezett. Mosolyogva fogadtam el, és vártam, hogy megjelenjen barátom. Arcomon azonnal érthetetlenség játszódhatott, amikor is megpillantottam a rózsaszín fogkeféjével szájába.

- Azt hittem még az ágyban pihensz. - szólaltam meg 

- Nem volt értelme. - ürítette ki a szájában keletkezett habot - De majd bepótolom, ha hazamegyek. 

- Ó, igazán?

- Talán akad valaki, aki majd szívesen fogad az ágyában. - vont vállat, miközben visszasétált a szobájába

- Biztosan. - feleltem egyáltalán nem nőiesen, teli szájjal 

- Édes, jegyezed meg. Illedelmes hölgyek nem beszélnek teli szájjal. - kacsintott

- Lehet, de már akkor elvesztettem az illedelmességem, amikor megismertelek. - mosolyogtam bájosan 

- Tény, hogy magas labda volt. - állapította meg - Izgulsz a mai fotózás miatt? 

- Még eszembe se jutott. - mondtam őszintén - Üzeneted ébresztett fel. 

- Sajnálom. Máskor átgondolom, hogy hívjalak-e. 

- Ha át kell gondolni, már régen rossz. - nyújtottam ki a nyelvem

- Számolj azzal, hogyha hazamegyek, leharapom.

- Igyekszem távol tartani magam tőled.
- Nem fog sikerülni. - húzta fel szája egyik sarkát
- Thea. - mászott fel mellém Nicol a asztalhoz - Szia Harry. - integetett bele a kamerába
- Szia prücsök. - mosolygott rá göndörke
- Mikor jössz haza? - érdeklődött kishúgom
- Még négyet alszol, és találkozunk. - felelte kedvesen barátom
- Na, beszélhetek egy kicsit Harry-vele még, picur? - csókoltam arcon Nicolt
- Nem szép dolog, hogy lerázod a saját tesód. - felelte Hazza
- Lecserélsz?
- Megfontolandó.
- Jól van, Mr.Styles. Keressen valaki mást. - dobtam egy csókot neki, és bontottam a vonalat
Lezártam a telefonom, de azonnal  újra felvillant. Egy üzenetem érkezett barátomtól, amiben lényegében annyi állt, hogy még megbánom. Vigyorral az arcomon küldtem neki vissza egy csókos hangulatjelet, és már mentem is a dolgomra. Míg a konyhába tartózkodtam, a szüleim is megjelentek. Váltottunk pár szót, majd mentem is az emeltre. Ma a húgomat apa viszi óvodába, így anyával a fotózás helyszínére kellett csak időbe odaérnünk.
Első sorban a ruhámat választottam ki, ami kivételesen hamar meg is lett. Ezt követően lezuhanyoztam, hajat mostam. Fogmosás, smink volt a következő. Hajamat kivasaltam, és már mentem is öltözni.
- Indulhatunk? - kiabált fel anya
- Egy pillanat.
Sietősen dobáltam be táskámba a fontos dolgaim, utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, és már indultam is. Az út felettébb szórakoztatóan telt.
- Reggel Harry-vel beszéltél? - érdeklődött
- Igen, és még Nicol is betámadta. - nevettem
- Nagyon megértik egymást.
- Szereti a gyerekeket. Tudod, van egy keresztlánya, Lux. - magyaráztam
- Igen-igen, tisztában vagyok vele. Bájos kislány.
- Még nem találkoztam vele, de biztos vagyok benne.
- Belle-ék mikor jönnek haza?
- A napokban, pontosan nem tudom. Igazából a kis utazás alatt sem voltunk rengeteg időt együtt. Persze voltak közös programok, illetve a vacsorákat együtt töltöttük.
- Történt valami?
- Aaron és Harry. Igazán nagy az ellentét közöttük. - sóhajtottam - Fejébe vette Haz, hogy Aaron akar valamit Tőlem.
- Ez abszurd. - nevetett anya - Te és Aaron. Furcsák lennétek, szerintem. Olyan, mintha a bátyád lenne.
- Éppen ezt mondtam én is Harry-nek, de nem engedett makacsságából.
- De nem vesztetek össze ez miatt, igaz?
- Nem, legalábbis nem maradandóan.
- Észrevehetően vonzódik hozzád.
- Igen anya, ez már nem csak megjátszás, azt hiszem. - feleltem - Tudod azt mondta, hogy széttépte a szerződést.
- Komolyan?
- Elvileg igen.
- Őszinte leszek veled, Kicsim. Csak reménykedtünk apáddal, hogy kialakul közöttetek a kapcsolat.
- Azért örülök, hogy végül össze kerültünk. Bár néha szoktam húzni az agyát, hogy mennyire is nem vagyunk együtt valóban.
- De ne a határokig menj.
- Ugyan már. - nevettem - Bírja Ő.
Anya csak mosolyogva nyugtázta a dolgot, és az útra koncentrált. Már csak pár saroknyira voltunk a stúdiótól. Izgalom vette át az uralmat felettem. Talán még soha életemben nem éreztem így. Új dolog várt rám, ezzel tisztában voltam.
Ahogyan beértünk a stúdióba, Mark már magyarázni is kezdett. Én csak nagyokat pislogva figyeltem, miközben a koncepcióról áradozott. Nem kötöttem bele semmibe. Egyből a fodrászhoz, és a sminkeshez kerültem. Hajamat lazán begöndörítették, míg sminknek egy natúr színű szemhéjpúdert kaptam, számra pedig halvány rózsaszín rúzst kentek.
- Csodás vagy. - mosolygott anya rám
- Hát értik a dolgokat a lányok. - mosolyogtam - Ez az Ő érdemük.
Az öltözőben már össze volt állítva minden. Anya segítségével fel is vettem az első szettet, és már mentem is vissza a terembe, ahol a fotózás zajlott. Eleinte furcsa volt az egész szituáció, majd kis idő múlva sikerült megbarátkoznom a helyzettel. Sorra cseréltem a ruháimat. Órákon át tartott a számomra túlságosan is alábecsült pózolás. Testem már nem bírta a vége felé. Lábaim a magas sarkú miatt teljesen zsibbadtak, fájtak. Ezt leszámítva teljesen jó hangulat uralkodott végig. Nevetésben gazdag időtöltés volt, így kijelenthetem, hogy mennyire is élveztem az egészet. Késő délutáni órákban jelentette be Mark, hogy végeztünk.
Megmutattak pár képet, amin mindenki megállapította, hogy mennyire is jól áll a kamera. Természetesen én ellenkeztem. Soha nem voltam egy fotogén lány, és ezután sem szándékozom ilyennel foglalkozni. Bőven elég számomra ez a fotózás, ami a kollekciómhoz szükséges.
Miután sikeresen visszaöltöztem a saját ruháimba, elköszöntünk mindenkitől, és anyával kifelé indultunk. Ahogyan kiléptem az épület üveges ajtaján, szinte megrohamoztak a számomra teljesen nem várt személyek. Anya egyből megfogta a kezem, és sietősen autója felé húzott. Fejemet le hajtottam, igyekeztem nem a kamerába nézni. Miközben haladtunk kérdések záporoztak minden oldalról. Harry-vel, a kollekciómmal,   családommal kapcsolatban. Egyikre sem válaszoltam, egyszerűen csak tovább haladtam, és kapkodva menekültem az jármű védelmébe.  Szerencsére hamar indultunk, és már csak a visszapillantóból láthattam a kellemetlen riportereket.
- Ezek meg, hogy találtak rám, és egyáltalán miért? - tettem fel a kérdést hangosan
- Minden rendben Kicsim. - mondta anya - Próbálok tenni valamit az ügy érdekében, ahogy hazaérünk.
- Soha nem fogok megszabadulni tőlük. Félelmetes volt.
- Bármennyire is az volt, úgy érzem, hogy ez csak nehezebb lesz.
- Kéne beszélned erről Harry-vel.
- Még is miért? Csak ideges lenne, amíg nem ér haza. Nem akarom feleslegesen zavarni ilyesfajta hülyeségekkel. - sóhajtottam fel
- Ez egyáltalán nem hülyeség. A másik meg, hogy egyébként is biztos vagyok benne, miatta jöttek ide. Barátnője vagy, jó, hogy figyelnek téged, és próbálnak minél több információt kihúzni belőled.
- Hát belőlem semmit nem szednek ki. - feleltem - Eléggé naivak, ha azt hiszik bármit is el fogok nekik mondani. Inkább menekülök előlük.
- Nem beszéltetek még erről?
- Mármint a paparazzókról? - kérdeztem vissza - Nem igazán volt eddig problémánk velük.
- Akkor itt az ideje. Tudom, hogy nehéz lesz Kicsim, de muszáj lesz valamit kitalálnotok, mert ez nem normális, hogy a semmiből egyszer csak ott teremnek.
- Fogalmam sincs honnan tudtak merre is vagyok.
- Mindegy, úgy sem tudod megváltoztatni a dolgokat. Annyit kérek Tőled, hogy vigyázz velük.
- Ne aggódj. Nem áll szándékomban szoros barátságba elegyedni azokkal. - nevettem fel

****

Otthon segítettem anyának a ház körüli dolgokban. Miután végeztünk átbeszéltünk pár fontosabb dolgot a bolttal, és a fotózással kapcsolatban. Egy hét múlva lesznek meg a képek, és akkor lehet kiválasztani azokat, amelyeket a palkátokra szeretnénk. Szóba került Gemma is. Pontos információval anya sem tudott szolgálni, csak, hogy beszéljek vele, mikor tud Londonba utazni. Már meg szeretné ismerni, és egy teszt fotózást is végeznének.
Húgomért elment anya, így én szobámba mentem, és telefonomat elő vettem táskámból. Egyből névjegyzékre mentem, ahol is kikerestem Gem számát, és tárcsáztam.
- Szia Thea. - köszönt kedvesen
- Szia. Nem zavarlak?
- Nem, dehogy. - felelte - Hogy vagy?
- Köszönöm, remekül. Bár az öcséd hiányzik, de azért tűrhető. - nevettem fel - És Te?
- Meg vagyok. Éppen élvezem az szabadságot végre nem kell a vizsgákra készülnöm. - válaszolta, éreztem hangján, hogy mosolyog - És mi van Harry-vel? Éppen merre van?
- Svédországban. Interjúk, megjelenések, fotózások és album felvétel. - hadartam el
- Oh, igen, tényleg. Mondta múltkor. - nevetett kínosan - Mikor megy haza?
- Három nap.
- Akkor lassan újra fáraszthat.
- Vicces vagy. - nevettem én is - Na de azért hívlak, mert lenne egy teszt fotózás, és ha minden rendben a hozzá értők szerint is, akkor elkezdődnének a rendes fotózások Veled.
- Komolyan gondoltad, hogy én vagy a megfelelő személy erre?
- Persze. Talán nem szeretnéd még sem?
- Nem erről van szó. Egyszerűen csak lehet, hogy jobbat is találnál. Soha nem csináltam még ilyet.
- Ugyan már. Rendben lesz minden.
- Köszönöm, hogy bízol bennem.
- Én köszönöm, hogy elvállaltad.
- Akkor mikor is menjek? - érdeklődött
- Mikor tudnál?
- Most ráérek szóval, amikor neked is jó.
- Holnap?
- Rendben. Felhívom Harry-t, hogy birtokba veszem a házát.
- Van kulcsod?
- Igen. Így bármikor, gond nélkül mehetek Londonba, még ha a világ másik felén is tartózkodik.
- Logikus. Holnap beszélünk még, és találkozunk is.
- Alig várom. Csaphatnánk egy csajos estét. Haz szóvá sem teheti, mivel nincs otthon. - dobta fel az ötletet
- Jól hangzik. Semmi jónak nem vagyok az elrontója.
Még beszéltünk kis ideig, aztán elköszöntünk egymástól, és bontottuk a vonalat. Hallottam a lentről felszűrődő zajokat, miszerint húgom haza érkezett. Telefonomat ágyamon hagyva indultam meg lefelé. Egyből karjaim közé vetette magát a kislány. Szorosan megöleltem, és hatalmas puszit nyomtam arcára.
- Na milyen volt a mai nap prücsök? - kérdeztem Nicolt
Lelkesen mesélni kezdte, hogy miket is csináltak, tanultak. Szája folyamatosan csak járt, és azon csodálkoztam, hogy levegőt hogyan is kap. Hadarta csak a szavakat egymás után, én pedig igyekeztem szorgosan követni, figyelni minden egyes mondatát. Megmutatta rajzait, amiket készített. Megdicsértem, amin angyalian elmosolyodott.
A húgom elment a nappaliba, hogy a szokásos meséjét meg tudja nézni. Én anyának segítettem a vacsora elkészítésében. Furcsa, de egyben jó is volt újra a szokásos dolgokat csinálni, nem pedig utazni, és különböző programokon részt venni. Újra normálisan éreztem magam, nem pedig egy híres, sztár barátnőnek. Félreértés ne essék, imádom Harry-t, és a vele töltött időt, de a normál életemet nem szeretném hanyagolni.
Időközbe apa is megérkezett, és csatlakozott hozzánk. Elmeséltem neki a mai nap történéseit, majd anya, hatalmas mosollyal arcán újságolta el, hogy mennyire is büszke rám, és, hogy profiként végeztem el a feladatot. Képes volt mindig túlzásba esni, amiken én jókat derültem. Ezt mindig annyival magyaráztam, hogy az anyukám, és hát a szülők ilyenek. Legjobbnak próbálják meg beállítani gyermekük.

****

Vacsora után húgomat elkísértem fürdeni. Persze folyamatosan engem fröcskölt, így a fürdő már úszott. Miközben játszott, feltöröltem, majd segítettem neki hajat mosni, s leöblíteni a habot. Sikeresen kiszállítottam a kádból, felöltözött, majd átfésültem a haját, és megszárítottam. Ez mindig az én feladatom volt, amit szívesen tettem, hiszen imádom Őt.
Percek múlva teljesen elkészült és lementünk még a nappaliba. Ölembe ült, és onnan néztük együtt a szokásos esti meséjét. Szemhéjai közben már le-le ragadtak, így amint vége lett, felvittem szobájába és lefektettem. Anya még dolgozott, ahogyan apa is, így jó éjszakát kívántam nekik, és elvonultam szobámba.
Fürdőmbe siettem és amint megszabadultam a ruháimtól, beálltam a forró vízsugár alá. Szinte kényeztette bőrömet a rám eső melegség. Telefonom hangja csapta meg a fülem, és mivel már végeztem, kiszálltam, magam köré tekertem a törülközőt, és nagy léptekkel mentem ki a szobámba, és kaptam fel a készüléket.
- Szia. - köszöntem vidám hangon
- Szia Édes. Azt hittem már fel sem veszed. - mondta szomorú hangon
- Csak zuhanyoztam, de visszahívtalak volna.
- Zuhanyoztál? - akadt le egyetlen egy szónál - Tehát egy lenge anyag takar csak?
- Ó igen. És még csillog a bőrömön a víz. - kuncogtam
- Nagyon megbánod, hogy kikészítettél. Csak érjek haza.
- Nyugi nagyfiú. Majd kárpótollak.
- Kíváncsian várom. Na de mesélj, milyen volt a napod?
- Fotózás fantasztikus volt. Eleinte frusztráltan éreztem magam, de aztán belejöttem. Szinte egész nap ott voltam, aztán itthon anyunak segítettem és beszéltem Gemma-val is.
- Nővéremmel? - kérdezett vissza döbbenten
- Igen, vele. Holnap jön, azt mondta, hogy felhív téged.
- Még nem tette meg, de gondolom csak a ház miatt hívott volna. - felelte - Vele leszel?
- Mármint a házadban? Igazság szerint még nem gondolkoztam még rajta. - mondtam őszintén - Annyit beszéltünk meg, hogy este egy csajos estét tartunk.
- Tehát leisszátok magatokat.
- Úgy ismersz?
- Vigyázz magadra, kérlek. - aggodalmaskodott - Nem is meséled az újságírókat?
- Honnan tudsz róluk? - kérdeztem vissza, reménykedtem benne, hogy ilyen hamar nem kerülnek ki a képek
- Twitteren véletlenül láttam meg. Reméltem, hogy magad mondod el.
- Semmit nem mondtam el nekik, nem kell aggódnod. Egyből az autóba szálltam, meg sem szólaltam.
- Kicsim, egyértelmű, hogy nem ez a problémám. Aggódom, nem szeretném, ha bajod esne.
- Jól vagyok, kérlek. Ne verd nagy dobra.
- Édes, hallgass meg.
- Te hallgass meg engem. - vágtam szavába - Tudok magamra vigyázni, és a számat is be tudom fogni. Feleslegesen aggódsz, nem jártatom a számat. Barátnőmnek nem mondtam el a szerződést, akkor majd pont idegeneknek fogom. Minimálisan legalább bízhatnál bennem. Igyekszem kerülni az utcákat, bár holnap este egy szórakozóhelyen leszünk, ezt dolgozd fel.
- Ez volt a szép monológ Thea. - szólalt meg kemény hangon - Ezek az utolsó szavaid?
- Mit mondhatnék?
- Feszült vagy, így nem szeretném tovább folytatni ezt a beszélgetést, ha nem haragszol. Fogalmam sincs, mi a bajod, de ha nem mondod el, nem tudok segíteni.
- Hagyjuk, megyek lefekszem.
- Ahogy gondolod. Jó éjszakát.
- Neked is.
Ezzel bontottuk a vonalat is. Telefonomat lenémítottam, és igyekeztem türtőztetni érzéseim. Tisztában voltam szavaim súlyával, azzal, hogy megbántottam. Nekem is fájt. Normálisan szerettem volna megbeszélni vele, de egyszerűen feszült lettem, és minden szó csak úgy elhagyta a számat, mielőtt gondolkozhattam volna. Szekrényemhez mentem, és kivettem belőle Harry felsőjét, ami nálam maradt. Magamra kaptam, és egyből éreztem barátom férfias illatát. Bemásztam a takaróm alá, leoltottam a villanyt, és igyekeztem mielőbb álmaimba merülni.

Ps.: Vegyes érzelmeim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Döntsétek el Ti, hogy milyen is. Várom a véleményeket. :) Csók. xx