19.rész

Harry

Mindenki árgus szemekkel figyelt bennünket. Thea arcán halvány mosoly játszott, ami hatására azonnal egybefontam ujjaink, s biztatóan megszorítottam. Nem értettem, hogy miért is tart attól, hogy a családunk kis részének már most elmondjuk. Már van két csodás gyermekünk, így véleményem szerint nagy meglepetés, és csalódás nem lesz senki részére, hogy egy újabb gyermek fog a világra jönni hatalmasnak vélt családunkban. 

- Thea ismételten állapotos - fogtam rövidre a dolgot. 

- Úr isten, komolyan? - kapott szájához nővérem. - Gratulálok - sietett átt a helységen, s ölelte meg feleségem. 

- Hát én is gratulálok - veregetett vállba Ashton. 

- Micsoda? Ez most komoly? - hallottam meg hirtelen lányom hangját. 

- Igen kicsim, egy újabb testvéred lesz.

- Ez tök jó, végre nem engem fogtok pesztrálni - jegyezte meg boldogan Noah.

-  Szerintetek ez normális? - fakadt kis ismételten Darcy, ezzel mindenki figyelmét magára vonva. - Apa, neked jön a turné, anyának az új kollekció, nekünk itt a suli. Még is, hogy férne bele az időtökbe még egy gyerek? 

- Fejezd be - szóltam rá kissé erőteljesebben. - A testvéredről van szó, hogy beszélhetsz így? Mi van veled mostanában? Teljesen megváltoztál, már alig ismerek a saját lányomra. 

- Darcy, a saját szüleiddel beszélsz, akik egy öröm hírt, boldogan hoztak a tudtunkra - szólalt fel Gemma. 

- Közel negyven évesek vagytok - nevetett fel. - Komolyan gondoljátok, hogy kell még egy gyerek? 

Szavai igen rosszul hatott rám, s mélységesen csalódtam benne. Soha nem gondoltam volna, hogy pont miatta kell majd aggódnunk, amikor bejelentjük az úgy poronty érkezését. Feleségemre néztem, aki könnyes szemekkel hallgatta végig lányunk megnyilvánulását. Magamhoz húztam szorosan, míg Darcy továbbra is az ellenérveket hozta fel saját testvére ellen. Tudtam, hogy mindenki, még a többi gyerek is furcsállva figyelte az eseményeket. 

- Ránk is alig van időtök, minek kellene még egy baba, amikor apa nálunk is alig volt jelen? 

Ekkor kiszakította kezeim közül magát Thea, s pillanatok leforgása alatt csattant tenyere lányunk arcán. Soha, egyik gyermekünket sem ütöttük meg, így talán ez miatt lepett meg engem is tette. Darcy könnyes szemmel nézett vissza ránk, mielőtt az emeletre rohant volna. 

- Hé, bébi - húztam magamhoz, amikor is zokogni kezdett. 

- Gyerekek, menjetek fel - terelte őket Gem az emelet felé, amiért hálás pillantással néztem rá. 

- Menjünk fel a szobába, jó? 

- Sétálnál velem egyet? - hangja nagyon gyenge volt, de kérését teljesítettem. 

Nővérem biztatóan mosolygott rám, s bólintott, hogy majd idebent mindent elrendeznek Ashton-al. Thea-t kézen fogtam, s kivezettem az estébe. Közel bújt hozzám, így derekánál fogva öleltem át. Csendben sétáltunk le a part felé, egy olyan helyre, ahova a házból nem lehetett odalátni. Gondolatok csak úgy kavarodtak bennem. Egyszerűen nem értettem, hogy Darcy miért ennyire ellenséges a dologgal kapcsolatban. 

Amint megérkeztünk a titkos helyünkre, leültem a fűbe, s Thea is elfoglalta helyét a lábaim között. Hátamat könnyedén döntöttem a fának, míg feleségem háta mellkasomnak simult. Oldalra fordította fejét, így orrával nyakamon simított végig, amelyen szívesen elmosolyodtam volna. Ujjainkat egybefontam hasán, s homlokon csókoltam, mire újra pityeregni kezdett. Tisztában voltam a hormonok vicces játékával, de azzal is, hogy jelen esetben legjobban az fájt neki, hogy lányunkra kezet emelt. 

- Kicsim, kérlek, ne sírj - suttogtam. 

- Harry, hogy mondhatott ilyen szörnyűségeket? - hangja nagyon halk volt.  

- Teljesen kifordult magából.

- Noah érkezését is milyen boldogan várta - emlékezett vissza. - Szinte minden nap megkérdezte, hogy mikor tarthatja majd a kezeiben. Fáj, hogy így gondol a testvérére, aki még valójában világra sem jött.  És, hogy megütöttem, Harry - sírt továbbra is, míg én igyekeztem nyugtatóan simogatni. - Szőrnyű anya vagyok. 

- Hé, Thea, ilyet soha többet ne halljak tőled - fogtam kezeim közé arcát, hogy szemeimbe nézzen. - Csodás anya vagy, aki mindent megtesz a gyermekeiért, úgy hogy közben a munkádat is elvégzed, háztartást vezeted, úgy hogy két gyereket nevelsz. Csodállak, és mindig is csodálni foglak. 

- Harry, Te is segítettél, és mellettem vagy, és voltál mindig is. 

- Bébi, te magad is tudod, hogy Darcy az igazat mondta. 

- Komolyan a lányunknak adsz igazat, amikor mind a ketten tudjuk, hogy miért is nem értél rá bizonyos időnként? 

- Thea, imádom a gyerekeket, és téged is, de be kell látnod, hogy valóban kicsi korukban nem a legjobb apa voltam. 

- Mindig melletted álltam, s tudomásom szerint sohase hoztam fel neked azt az időszakot. 

- Túlságosan is jó vagy hozzám - csókoltam arcon. 

- Így tesznek a házasok - mosolyodott el halványan, aminek én örültem. - Szerinted nincs igaza Darcy-nak? 

- Elszeretnéd vetetni? - döbbentem meg.

- Nem, egyszerűen csak gondolj bele, hogy mind a ketten közel vagyunk a negyvenhez - indokolta meg. - Illetve a gyerekek között is nagy lesz a korkülönbség. 

- Egyik sem nyomós ok - ingattam meg fejem. - Korod miatt jobban oda kell figyelned magadra, de minden rendben lesz. A másik dolog pedig marhaság. Legalább könnyebb lesz, hiszen segítenek majd.

- Ezt nem igazán állíthatjuk Darcy-val kapcsolatban. 

- Csak szerintem változott meg teljesen? - tettem fel a kérdést, mire ő egyből megfeszült. 

- Fogalmam sincs, csak kamasz - rázott le ezzel, pedig érzem, hogy valamit nagyon is titkol előlem. Halántékon csókoltam. Úgy véltem, hogy rákérdezek egyenes a dologra, de nem a ma estén. 

Darcy

Becsaptam magam mögött a szobám ajtaját, és az ágyra vetettem magam, miközben egy gyors sms-t írtam Louis-nak. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és biztosra vettem, hogy Emily az. Továbbra is tartottam magam. 

- Mi történt veled? - éllel a hangjában szólalt meg.

- Em, szerinted mennyire normális, hogy ennyi idősen még egy gyereket vállalnak? 

- Én a helyedben nagyon is örülnék, ha a szüleim egy ilyen hírrel lepnének meg. 

- Nem érted, hogy velünk is alig töltött apa időt, akkor mi lesz az új gyerekkel? Lepasszolják nekünk?

- Önző vagy, és teljesen megváltoztál - döbbenten állt fel mellőlem.

- Csak mert józanul gondolkodom? Különben is, megütött a saját anyám, hogyan kellene most viselkednem?

- Józanul? - fordult vissza azonnal. - Hogyha ezt annak nevezed, én maradok a kábult gondolatoknál. Ami pedig a pofont illeti, megérdemelted. Csodálom, hogy nem apád volt, aki megajándékozott vele. 

- Ellenem fordulsz?

- Senki ellen sem vagyok, egyszerűen csak a gondolataimat osztom meg veled. 

- Elegem van, hazamegyek - álltam fel, és a bőröndömbe kezdtem el sietve dobálni a cuccaim.

- És még is hogyan? - nevetett. - Nevetséges vagy.

- Hol az unokatestvérem, akivel mindent megbeszélhetek?

- Éppen próbál helyes útra segíteni - ült le. - Hiába vagy az idősebb, teljesen gyerekes a viselkedésed. Örülnöd kellene, hogy a szüleid együtt vannak, szeretik egymást, és egy új családtag is lesz. Egyébként hogyan akarsz hazamenni? 

- Louis-nak írtam. 

- Szerencsétlent is rángatod ám - forgatta meg szemeit. - Valószínű, hogy senkinek sem fog feltűnni, hogy miért is őt hívtad ide. Apád pedig könnyen el fog engedni vele.

- Komolyan kibírhatatlan vagy. 

- Tudod mit? Csinálj, amit akarsz - ezzel a fürdőbe vonult, engem egyedül hagyva a gondolataimmal.