20.rész

Louis

Este fáradtam léptem át lakásomnak küszöbét. Magam mögött bezártam a bejárati ajtót, a kulcsaimat pedig hanyagul az ajtó mellett található asztalra dobtam. Magamhoz vettem egy üveg vizes palackot a hűtőből, s elhelyezkedtem a kanapén. Bekapcsoltam a televíziót, se sokáig nem volt lehetőségem belemerülni, ugyanis telefonom hangos csörgésbe kezdett. Sóhajtva vettem magamhoz, de amint megláttam a nevet, ajkaim mosolyra húzódtak. 

- Szia, Baba - fogadtam a hívást. 

Bármennyire is vártam a válaszra, semmit sem hallottam szipogáson kívül. Mosolyom azonnal lehervadt, s aggódni kezdtem. 

- Hé, Sophie, mondj valamit, kérlek - igyekeztem mielőbb beszédre bírni. 

- Louis - hallottam, ahogyan egy ajtó csukódott, s mély levegőt vett. Igyekezett magát lenyugtatni, amiért nagyon is hálás voltam. El sem tudtam képzelni, hogy vajon mi történhetett egy családi hétvégén. Pár pillanatot kellett várnom, amikor is végre elkezdte mesélni a főbb dolgokat az estével kapcsolatban. Amikor tudomásomra jutott, hogy újabb Styles gyermek fog napvilágot látni, mosolyom visszatért, hiszen ez remek hír, mindenki számára, legalább is én így gondoltam. Mi is mutatná jobban, hogy mennyire szeretik még mindig egymást, ha nem egy újabb gyermek érkezése, amely nyilván szerelemből fogant. 

Sophie mindent elmondott. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy Thea kezet emelt rá, megdöbbentem. Tudomásom szerint mind a ketten máshogy oldották meg a gondokat. 

- Tehát te elmondtad őszintén a véleményed, amellyel arra utaltál, hogy ez a gyerek mennyire is rossz? - kérdeztem vissza.

- Louis, közel negyven évesek, még is minek még gyerek? 

- Ne így gondolkodj - próbáltam hatni rá. - Az a gyermek azt bizonyítja, hogy a szüleid mennyire is szeretik egymást. 

- Akkor sem normális - fakadt ki újra. - Közöttünk is ott lesz a korkülönbség. 

- Sophie, eddig tudomásom szerint teljesen hidegen hagyott a kor kérdése.

- Most ne vetítsd ránk a dolgot.

- Eszemben sincs, egyszerűen rávilágítalak arra, hogy ez a baba egyáltalán nem későn fog megszületni. Örülj neki, hogy lesz egy kicsi aki boldogságot fog okozni nektek. 

- Apa velünk is alig volt, amíg vissza nem vonultatok, aztán pedig idén ismételten sikeresen teherbe ejti anyát, méghozzá természetesen időzítve a visszatérő turnétok előtt. Komolyan, hogy ejtette anyámat teherbe? 

- Szeretnéd, hogy elmeséljem miként is foganhatott meg a testvéred? - kérdeztem nevetve. - Figyelj, próbálj kicsit legalább örülni. Szerinted milyen lehet a szüleidnek, hogy ellenzed ezt az egészet? Főleg Thea, az anyád, hogy érezheti magát? Tisztelned kell, és lássuk be, hogy ehhez azon kívül, hogy a testvéred lesz, nem sok beleszólásod lesz. - mondtam lassan, minél érthetőbben. - Egyszerűen nem teheted meg, hogy ordibálsz vele, főleg ilyen miatt. És lássuk be, hogy az miatt is vissza kellett volna fognod magad, mert Ő az aki éppenséggel semmit sem árul el az apádnak a kapcsolatunkról. 

- Lou, tudod, ha kioktatást szerettem volna, akkor Em-hez fordulok, bár már ő is igazán kifejtette véleményét.

- Csupán igyekszem rávilágítani arra, hogy teljesen őrültség, felesleges gyermeki viselkedést művelsz ismételten - mondtam ki kereken. - Apáddal pedig minden rendben lesz. Három hónap a turné, és bárhogy is számolok, biztos vagyok abban, hogy a baba csak utána fog megszületni.

- Akkor a szóló karrierjét fogja tovább építeni. 

- Fejezd be, Soph, kérlek. 

- Fogalmam sincs, hogy miért hívtalak - nevetett fel. - Egyébként küldtem egy üzenetet.

- Ó, nem láttam. Pár perc értem csak haza edzésről. Mit írtál?

- Hogy gyere értem - felelte pár másodperc csend után. 

- Bármennyire is csábít az ötlet, ott kell maradnod. Meg kell beszélned a szüleiddel, és egyébként is érdekes lenne, ha én mennék érted. 

- Pontosan ezt mondta Emily is.

- Kezdem csípni a kis csajt - jegyeztem meg nevetve. 

- Valóban? - csapott le egyből. 

- Tudod, mit, beszéljünk inkább másról, mert ha így folytatjuk, még velem is összeveszel valami hülyeségen.
- Jól van - egyezett bele, - Mikor lesz meccsed?
- A hétvégén. Addigra itthon lesztek?
- Elvileg igen, és nagyon remélem.
- Majd akkor találkozunk, ha előbb nem is sikerült - próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni.
- Mikor is kezdődik pontosan a turné?
- Másfél hónap, mindjárt itt van - feleltem.
- Hogy fogjuk megoldani, hogy találkozzunk?
- Hát valószínű, hogy minden nap elég sok időt fogunk együtt tölteni - vágtam rá egyből.
- Louis, te is tudod mire értettem - hangja nagyon halk volt.
- Hol vagy?
- A szobám erkélyén, senki sem hall, maximum Em.
- Figyelj, meg fogjuk oldani. Fogalmam sincs miként lesz, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen az apád, nem egy szobát fogtok kapni hárman. Kétlem, hogy valamelyikünkkel is egy szobába fog száműzni téged.
- Igazán kedves - kuncogott fel, mire elmosolyodtam. - Remélem azért még is, ha bármelyikőtök is lehetséges opció, akkor te leszel a befutó.
- Azt hittem, hogy már így is az vagyok.
- Bébi, igen az vagy - kuncogott még mindig.
- Imádom ezt a hangot.
- Hiányzol - meglepett hirtelen vallomása.
- Te is nekem, Baba. 

Még egy ideig beszélgettünk minden féléről, s megnyugodtam amikor kicsit más belátásra térítettem. Hangján is tisztán hallottam, hogy már jobb kedve van, így nyugodt szívvel köszöntem el tőle, s kértem, hogy mihamarabb feküdjön le aludni, s pihenje ki magát, majd holnap, tiszta fejjel másként fogja gondolni a dolgokat.

Harry

Kezeim közé fogtam feleségem arcát, s finoman csókba invitáltam. Szerencsére már kellően megnyugodott. Ajkai puhák voltak, s ez a könnyeinek is köszönhető volt. Végigsimítottam arcán, s szorosan ölelésembe vontam. Nyakamba csókolt, mag hasamnál megmarkolta a pólóm anyagát, és mélyen magába szívta illatom.
- Jobban vagy? - kérdeztem halkan, lepillantva rá.
- Kicsit - nézett fel rám. - Még mindig nyugtató hatással vagy rám - pirult el.
- Bébi, ennyi idő után? - mosolyogtam, amint kezeim közé vettem újra nedves arcát.
- Ebből soha nem lehet kigyógyulni.
- Menjünk aludni, pihennetek kell - csókoltam homlokon.
Felállt, majd én is csatlakoztam hozzá. Egymás derekát átkarolva andalogtunk vissza a faház bejáratához. Már sötétség uralkodott benn. Magunk után bezártam az ajtót, s felvezettem Thea-t az emeletre, egyenesen a szobánkba. Gyerekek még ébren voltak, ezt tisztán hallottuk, de sietve vezettem be a hálókörzetünkbe.
- Lezuhanyzom - fordult felém.
Elengedtem, s szemeimmel követtem, ahogyan mögötte bezárult a fürdő ajtaja. Amíg Ő elvolt, én lepakoltam az ágyunkról a díszpárnákat az ágy végében lévő ládába, ahogyan az ágytakarót is. Mire végeztem, feleségem is visszatért, így váltottuk egymást a fürdőszobában. Sietve álltam be a zuhanykabinba, hogy mielőbb Thea mellett pihenhessek.
- Hosszú nap volt - húztam magamhoz a takaró fogságában.
- Az, másra sem vágyom, csak egy kiadós alvásra.
- Szép álmokat - csókoltam homlokon.
- Neked is - bújt hozzám, s hunyta le pilláit, míg én hátát simogattam.