35.rész

Darcy

Feszülten álltam barátom karjai között, aki minden másodpercben szinte egyre szorosabban vont magához. Szívem őrült hevességgel dobogott, egyszerűen nem értettem, hogy mit is keres itt. Úgy állt ott, mint mikor még Louis mellett ácsorgott, jó kislány módjára, ám már régen elvesztette ezt a titulust. 

- Sziasztok, látom végül sikeresen összejöttetek - szólalt meg. 

- Szerintem semmi közöd hozzá - sziszegtem, míg Lou szorosabban ölelt magához. 

- Nyugi - suttogta. - Mit akarsz itt? - nézett vállam felett exére. 

- Nem hozzátok jöttem. 

- Igen, gondoltam egyből, hogy azt az embert keresed, aki szerető apának, és férjnek vallja magát - mondta ki határozottan. - Eltévesztetted a házszámot. 

- Fogalmad sincs, hogy miért is jöttem kislány - nézett rám komolyan.

- Nagyban teszek rá, hogy miért jöttél. A feladatodat már elvégezted, nem igaz? Elvesztetted Louis-t, és akkor szét kellett verni egy másik családot is. Gratulálok. 

- Tudtommal, te verted szét az én kapcsolatomat.

- Eleanor, másfél év telt el a szakításunk után, amikor is Darcy és én kapcsolatba kerültünk. 

- Mit akarsz itt? - csendült fel anyám hangja mögülünk. 

- Eleanor? - döbbenten kérdezte Niall. - Ne haragudj, de te mit keresel itt?

- Komolyan itt szeretnétek, hogy ezt megbeszéljük? - pillantott végig a négyesünkön. 

Sóhajtva, de végül anyám beinvitálta a nappaliba. Louis félre húzott az útból, míg betért a már említett helyiségbe a lány. Becsuktam az ajtót, s hátat fordítva nekidőltem. Lou előttem állt, szinte csak centik választottak el egymástól bennünket. 

- Rendben vagy? - hangja halk volt, érdeklődő. 

- Szerinted? - néztem fel a szemeibe. - Akkor is zavarna, ha nem kavart volna apámmal, és csak úgy megjelenne. 

- Féltékenységre semmi okod, Baba - simított végig arcomon. - Lezártam a múlta - nyomott érzékeny csókot ajkaimra. - Most valószínű, hogy apád miatt van itt, de minden rendben lesz.

- Ígéred? 

- Neked bármit - nyomott egy utolsó szűzies csókot ajkaimra, majd besétáltunk a nappalinkba. 

Louis leült egy fotelbe, s magához húzott. Azonnal érezhető volt Eleanor gyilkos tekintete felénk, de mit sem érdekelve, bújtam el barátom védelmező karjaiban. 

- Mit akarsz? - tette fel a kérdést anya.

- Harry nincs itt?

- Elköltözött - felelte szűkszavúan. 

- Komolyan kiraktad a gyerekeid apját? - döbbent meg.

- Szerinted tegyek úgy mintha, semmi sem történt volna, és mosolyogjak? 

- Egyszeri alkalomról beszélünk, kérlek - sóhajtott fel drámaian. 

- Ilyen könnyen veszed az egészet? - szólalt meg Niall, aki anya mellett foglalt helyet. - Te visszafogadtad volna Louis-t, hogyha megcsal? 

- Nem a múlt a téma, hanem a jelen - szólalt meg. - Harry maga alatt volt, részeg, azt sem tudta, hogy merre van az előre, szerinted tisztában volt a tettével?

- Most védeni akarod? - kérdezte anya. 

- Egyszerűen nem értelek. Terhes vagy, és kirakod azt a férfit az életedből, akiért oda voltál mindig is. Egy ballépése volt. Nem mondom, hogy sajnálom, inkább úgy fogalmaznék, hogy már tudom, miért is szereted annyira. 

- Csak, hogy tudd, elvetéltem - könnyes arccal kezdett bele anya. Majd állt fel, s az emeletre vonult, ahova azonnal Niall követte is.

Louis finoman kitessékelt az öléből, majd a kanapéhoz lépett, és felkarjánál fogva rántotta fel volt barátnőjét, aki felszisszent, és szitkozódni kezdett. Egy pillanatra én magam is megijedtem. Soha nem láttam még ennyire dühösnek Lou-t. Mindig is próbált higgad maradni, a dolgok pozitív oldalát nézni, és beszéddel tárgyalni, ám most mindenféle vad gondolat megjelent lelki szemeim előtt. Elképzelni sem tudtam, hogy mit is akar tenni. Eddig biztos voltam, hogy nő nemű személyre kezet sohasem emelne, ám abban a pillanatban azt is el tudtam képzelni. Nem is az ő lelkébe tapostak, még is kiállt anya mellett, amiért hálás voltam neki. 

- Louis, engedd el - léptem mögé.

- Csak kikísérem, nem kell aggódnod - sziszegte dühösen. 

- Ez ám a fogadtatás - csattant már az ajtó előtt.

- Hogy van képed idejönni, és felzaklatni még jobban szegény Thea-t? Tudomásom szerint legjobb barátnők voltatok. Mi történt? Mindig is Harry ágyába vágytál? Remélem kibaszottul elégedett vagy magaddal, mert sikerült. Hozzáteszem, hogy érzéketlenül szétbasztál egy családot, de remélem, hogy helyre hozzák, mert, ha nem, ne akard, hogy újra találkozzunk - Louis hangja dühös volt, és félelmet mutató, tekintélyt parancsoló. 

- Hol van az a kedves srác, aki velem volt? - könnyes szemekkel tette fel a kérdést El. 

- Elvesztetted már régen - morogta. 

- Sajnálom az egészet - sóhajtott fel.

- Késő bánat. 

- Csak ne utálj, kérlek .. - hangja meggyötört volt.

- Ezt egyáltalán nem nekem kellett volna mondanod, hanem annak a lánynak az emeleten, aki az általad okozott veszekedés, stressz miatt elvesztette a picit, aki kénytelen volt távolságot kérni a férjétől, akit régen az egyik legjobb barátnődnek nevezhettél. Az ő bocsánatát kellene kérned, és nem az enyémét. Már régen nem foglalkozom azzal, hova is tűntél - hangja nyugodt volt, s lassan, mintha egy gyermekhez beszélt volna, fejtette ki a gondolatait. - Rengetegszer hívott, még engem is megkérdezett, hogy nem-e zavar, ha tartja veled a kapcsolatot. Nem reagáltál rá, feladta. És most annyi idő után itt vagy, megjelensz a semmiből. Fogalmam sincs, hogyan is találkoztál Harry-vel, és őszintén mondom, hidegen is hagy, de ez a családot, és a bandát, a hozzátartozó személyeket, mindenkit felejts el, akit egykor ismertél, és talán szerettél. 

Bólintott, megfordult, és minden szó nélkül elhagyta a házunkat. Louis becsukta utána a házat, majd kezét nyújtotta. Mellkasába temettem arcom, míg ő nyakamba fúrta övét. Kézen fogott, visszavezetett a nappaliba, s ölébe húzva, az ujjaimmal játszva merült el gondolataiban. 

Thea

Fájt, hogy így látom viszont őt, akit oly sok ideig próbáltam elérni, hogy bármiféle információt is kapjak hogyléte felől. Barátnőmként tekintettem rá. Őszintén megbíztam benne, így még jobban fáj, hogy ezt tette. Ha más lánnyal hált volt a férjem, akkor is hasonló reakciót mutattam volna, de a fájdalma talán minimálisan kevesebb lenne. 

Felsiettem a hálóba, amely még mindig Harry illatát is őrizte, ahogyan holmija nagy részét is. Leültem az ágyra, s kezembe vettem a családi képet, ami pár éve készült egy boldog családi nyaraláson. Mindig is az éjjeliszekrényemen pihent. Szerettem felébredni, s ránézni. Mindig örömmel töltött el reggelente, s mosolyt varázsolt arcomra. 

Kopogtatást hallottam, de felelni nem tudtam. Könnyeimet letöröltem, s felpillantottam a nyitódó ajtó irányába. Niall sajnálkozó arcát pillantottam meg. Maga után becsukta a nyílászárót, s leült mellém. Ujjával finoman cirógatta meg kezem, amellyel a képkeretet fogtam. 

- Miért kellett idejönni? - néztem fel a szőke srácra. - Lassan megemésztettem a dolgot, és készítettem már fel magam a nagy beszélgetésre Harry-vel, de most minden újra darabokban hever. 

- Fogalmam sincs - mosolyodott el keserűen. - Tudom, hogy tanácsot kellene mondanom, pár biztató szót, hogy minden jobbra fordul, de magam sem látom, hova is tart ez az egész. Egyre zavarosabb lesz minden. Louis valószínű már kidobta a házból, úgyhogy kicsit megnyugodhatsz.

- Niall, olyan nehéz - töröltem le kézfejemmel könnyeim. - Azt hittem, hogy amikor megszületett Noah, minden helyrejött. Annyira szép volt minden, boldog család voltunk.

- Igen, tudom - törölt le egy gördülő cseppet arcomról. - Kérlek, nyugodj meg.

- Nehéz ezt most teljesítenem - nevettem fel savanyúan. - Felszakította a már lassan beforrt sebeket. 

- Gyere ide - tárta ki kezeit, mire gondolkodás nélkül közelebb húzódtam, s mellkasába bújtam. 

- Köszönöm, hogy itt vagy - suttogtam.

- Ez a legkevesebb, kicsi lány, ez a legkevesebb - suttogta, s hajamba csókolt.