11.rész

Darcy

Kora reggel telefonom hangos csörgésére ébredtem. Nyögve fordultam másik oldalamra, hogy elérjem a szekrényen pihenő készüléket. 

- Háló? - szóltam bele anélkül, hogy megnéztem volna a kijelzőt. 

- Hercegnőm felkeltettelek? - hallottam meg apám hangját, mire azonnal felültem. 

- Öhm, igen, miért mennyi az idő? - kérdeztem egyből.

- Délután kettő - nevetett. - Talán nem éjszakáztál? 

- Csak későig filmet néztem egy barátnőmmel - füllentettem kisebb gondolkozás után.

- Rendben van.

- Merre vagytok? - érdeklődtem. 

- Reptéren, egy óra és otthon vagyunk. 

- Baba, ki az? - suttogta a mellettem fekvő férfi, aki felült, s egyből nyakamba csókolt, mibe beleremegtem. 

Azonnal hátrapillantottam, és mutattam neki, hogy maradjon csendben. Egyből megértette, de a nyakam kényeztetését nem hagyta abba egy másodpercre sem. 

- Rendben, akkor siessetek, addig összeszedem magam - nevettem én is. 

- Sietünk kincsem - ezzel bontotta a vonalat.

- Apám volt, egy óra és itthon vannak - nyögtem ki, és Louis-ra néztem, aki visszadőlt az ágyba, magával húzva engemet is.

- Semmi kedvem felkelni és az üres lakásomba menni - nyögött fel fájdalmasan. 

- Pedig muszáj lesz - csókoltam meg gyorsan, s másztam ki mellőle. - Talpra szépfiú. 

Fürdőbe siettem, és a zuhany alá álltam. Kis idő után Lou is csatlakozott hozzám, ami a vágyat újra ébresztette bennem iránta, de tartottunk mind a ketten magunkat. Szinte kapkodva készültünk el. Louis a bőröndjéből kivett pár tiszta holmit, s amint elkészült a bőröndjét kivitte az autójába, hogy a lebukásnak minden lehetőségét elkerüljünk. Haza menni nem volt hajlandó, ami miatt boldog voltam. Addig én felvettem egy egyszerű trikót, és egy csipkés nadrágot. 

- Kész vagy, Baba? - tért vissza a szobámba. - Hú ha, visszafogottabb, mint a tegnapi, de nagyon is csinos - mért végig. 

- Tudod, apám nem hiszem, hogy értékelné azt az öltözéket - tűntem el. 

- Értékelem én helyette - mosolygott le rám, s csípőmnél fogva magához vont. 

Ajkaink egybeolvadtak egy finom csókban. Nyaka köré fontam kezeim, s lábujjhegyre álltam, hogy még közelebb kerülhessek hozzá. Csípőmet szorosan fogta, ezzel biztosan tartva engem. Szinte pár pillanatig tartott csak az édes kapcsolat.

- Hercegnőm - terjedt el a lakásban apám hangja, mire azonnal szétrebbentünk.

- Basszus - nyögött fel Louis, s homlokát enyémének döntötte. 

- Nem mehetünk le együtt. 

- Menj le, majd utánad megyek nemsokára - nyomott még egy csókot ajkaimra, és már el is engedett.

Szinte szaladtam lefelé a lépcsőn, egyenesen apám karjaiba érkeztem meg, aki szorosan megölelt. 

- Neked nem suliban kellene lenned? - tolt el magától, és nézett rám szigorúan. 

Azonnal ledöbbentem, de az agyam vészesen pörögni kezdett. Gondolatok csak úgy cikáztak fejemben, mire egy épkézláb mondatot ki tudtam nyögni.

- Tegnap rosszul lettem délután az iskolában, így hazaküldtek. Mai napon ezért maradtam itthon. 

- Mi volt a baj? - lépett hozzám anya, aki szintén megölelt. 

- Szédültem, és fájt a fejem. 

- Voltál orvosnál? - érdeklődött apám.

- A kis család megérkezett - jött le az emeletről Louis, és a bonyodalmak még gyorsabban kezdték uralmuk alá venni a pillanatot. 

- Te mit keresel itt, haver? - nézett rá apám.

- Tudod tegnap Darcy szólt, hogy rosszul van, így én mentem érte a suliba. A vendégszobába aludtam, hogyha éjjel ismételten rosszabbodna az állapota. - felelte. 

- Miért nem hívtál bennünket? - nézett rám azonnal apa.

- Mivel a világ másik felén voltatok - sóhajtottam, de azonnal elnéztem más irányba.

- Oké, a lényeg, hogy jobban érzed magad - törte meg a beszélgetést anya. - Vigyük fel a csomagokat drágám - nézett apára, aki csak feladva bólintott. 

Lassan elindultak az emeletre, míg én Louis-ra pillantottam, aki csak bíztató mosolyával jutalmazott meg. Fejével biccentett, én pedig értetlenül néztem abba az irányba.
- Tudom, hogy valamit csináltok - sandított ránk öcsém.
- Még is miben sántikálnánk? - nevettem fel ostobán.
- Darcy, hiába is vagy Te az idősebb, engem nem tudsz kijátszani - ezzel igyekezett fel az emeletre saját táskájával.
Eltátott szájjal pillantottam után, majd fordultam Louis felé, aki csak nevetett. Elindultam a konyhába, a sráccal nyomomban.
- Azért be kell látni, hogy elég eszes egy öcséd van - jegyezte meg még mindig vidáman.
- Már most továbbgondol mindent - fordultam fel. - Különben is, mi ennyire mulatságos ezen? Amikor valóban rá fog jönni, már rohanni is fog apánkhoz.
- Baba, szerintem, ha megtudja, akkor másképpen fogja ellened fordítani - lépett közelebb hozzám. - Zsarolni fog valamivel - nevetett.
- Komolyan élvezed a helyzetet, igazam van?
Rövid csókot nyomott ajkaimra, majd eltávolodott tőlem még mindig vigyorogva.

Thea

Tudtam jól, hogy ennek a dolognak nem lehet jó vége. Amikor Harry felhozta, hogy Louis lenne a megfelelő személy, hogy Darcy-t haza kísérje, ledöbbentem. Ellenkezni akartam, de hamar észbe kaptam, hogy akkor gyanút fogna, és a botrány csak tetőzné a dolgokat.
Felvonultunk a hálónkba, ahol is hamar az ágyra ült, s arcát két tenyerébe hajtotta. Becsuktam az ajtót, és lábai közé guggoltam, kezeit pedig elvettem arca elől.
- Harry, mi nyomaszt? - néztem arcára, Ő pedig azonnal szemeimbe véste sajátjait.
- Egyszerűen nem tudom elviselni ezt az egészet. Ha ezt, akkor tudtam volna, hogy ilyen nehéz lesz, hogy ennyi fogok aggódni a lányunk miatt, akkor ... - mondta, de nem hagytam, hogy befejezze.
- Megbántad, hogy teherbe ejtettél? - hangom megremegett, miközben feltettem a kérdést.
Arca azonnal elkomorodott, s kezeimet övéi közé vette, míg felhúzott ölébe.
- Édes, természetesen egyik gyerekünket sem bántam meg, ne gondolj ilyen butaságokra. Imádom Darcy-t, ahogyan a fiúnkat, Noah-t is. - magyarázta. - Egyszerűen soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz a gyerekek nevelése.
- Kamasz, hamar kinövi - simítottam végig borostás arcán. - És nagyon makacs - nevettem fel. - Mint Te magad, csak lány változatban.
- De olyan gyönyörű, mint Te - suttogta. - Thea, nem érzed úgy, hogy kezd kicsúszni a kezeink közül? Mintha titkolna valamit előlünk.
Nagyra nyílt szemekkel néztem rá kérdően. Próbáltam finoman megfogalmazni gondolataim, hogy a kérdésem a megfelelően tegyem fel neki.
- Miért gondolod így? Nincs bizalmad felé?
- Természetesen van, és szeretném,ha ez meg is maradna. Egyszerűen szeretném megtartani a kislányom még egy ideig. Fogalmam sincs, mit tennék, ha egy pasas összetörné.
- Minden lánynak át kell mennie ilyen pillanatokon - suttogtam nyakába temetve arcomat. - Még kettőnk kapcsolatában is voltak nehéz időszakok.
- Amiket szerencsére hamar száműztünk is - fordított maga felé, és csókolt meg érzékien.
Kimásztam öléből és a fürdőszobába siettem, míg magam mögött becsuktam az ajtót. Hirtelen tört rám a rosszullét. Pillanatok múlva hátamat simogatta férjem. Lehúztam a wc-t, és feltápászkodva a mosdóhoz mentem megmosni az arcomat, és a fogaimat. Amint elkészültem megtámaszkodtam a szekrényen, míg Harry hátulról átölelt.
- Jobban vagy? - nyomta ajkait fülem mögé.
- Kicsit, de lepihennék, ha nem baj - döntöttem fejem mellkasának.
Szorosan magához ölelt, és úgy mentünk vissza a hálóba. Megszabadultam a ruhámtól, és egy lenge pólót vettem csak fel, amibe bebújtam az ágyba. Harry elhúzta a függönyököt, majd mellém dőlt.
- Nincs lázad - állapította meg, amikor ajkait homlokomhoz nyomta.
- Csak kimerült vagyok - motyogtam, míg mellkasához bújva lehunytam szemhéjaim.