3.rész

Darcy

Kora reggel édesanyám szavaira ébredtem, miszerint egy óra múlva már indulunk is a partra egy kis városnézésre. Erőt véve magamon igyekeztem a fürdőmbe, s vettem egy forró zuhanyt. Pillanatok alatt álltam már a tükör előtt, hajamat átfésültem, míg arcomra egy minimális sminket tettem fel. Pár könnyed ruhadarabot magamra vettem, amelyre gondoltam, hogy apám nem tesz majd megjegyzést. Kis táskámba süllyesztettem a pénztárcám, és a telefonom, s indultam is volna a fedélzetre.
Egy hatalmas asztal már tele volt finomságokkal, s körülötte foglalt helyet mindenki. Köszöntem, és helyet foglaltam az utolsó szabad helyen. Egyik oldalamon apám, míg másikon Noah foglalt helyet. Magamhoz vettem a megkívánt ételeket, s töltöttem egy pohár narancslevet. Felpillantottam, s tekintetem egy csodás, kék szempárral fonódott egybe. Halványan elmosolyodtam, s figyelmemet visszafordítottam a reggelimre.
Kisebb beszélgetések közben fogyasztotta el mindenki a saját ételét, s amint végeztünk, már indultunk is a hajó hátuljába a motorcsónakhoz. Elsőnek a fiúk, majd utána szálltunk be mi is. Elfoglaltam a helyem, s száguldani kezdtünk a part felé.

****

- Együtt vagy külön megyünk? - kérdeztem apámat.
- Mindenki arra amerre szeretne. Találkozzunk itt olyan késő délután.
Ezzel mindenki útra kelt. Öcsémnek anyáékkal kellett mennie, de engem elengedtek egy kis zsebpénzzel együtt. Kirakatokat nézegetve mentem az utcán végig, míg csípőm körül meg nem éreztem a már oly ismerős kezet. Elmosolyodtam, fejemet egyből vállára hajtottam, s így haladtunk tovább, csendben.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig bolyongtunk így a városban, egyszerűen csak jó érzés volt a nyugalom, az érintése testemen. Hirtelen tűnt el érintése, s vándorolt át kezemre. Egybefűzte ujjaink, míg hosszú lépteivel ösztönzött arra, hogy kövessem.
- Lou hova viszel? - tettem fel a kérdést, amikor egy sikátor felé vezetett.
- Baba, bízol bennem?
- Ha így kérdezed, akkor át kell gondolnom - feleltem őszintén.
- Nyugodj meg, és gyere. Megígérem, hogy épségben vissza fogsz jutni apád karmai közé.
- Rendben, menjünk.
Elmosolyodott, s egy kis puszival ajándékozta meg arcom. Alig pár perc séta után már meg is érkeztünk a célállomásra. Bíztatóan rám mosolygott, amelyet könnyen viszonoztam is. Beléptünk a kellemes hangulatú kis cukrászdába, ahol egy két személyes asztalt el is foglaltunk.
- Imádom ezt a helyet. Gondoltam neked is tetszeni fog. - nézett szemeimbe.
- Mikor voltál itt?
- Még fiatalabb koromba, amikor koncerteztünk.
- Eleanor-al? - szaladt ki számon a név.
- Nem, Ő akkor nem volt itt.
- Sajnálom, semmi közöm hozzá - hajtottam le fejem.
- Darcy, kérlek - ült át mellém, és fogta kezei közé enyémét. - Tisztában vagy azzal, hogy milyen körülmények között váltunk el. Tisztelem még mindig, hiszen az életem része volt. Elfelejteni nem fogom, és nem is akarom. Ezt meg kell értened.
- Lou úgy beszélsz hozzám, mintha egy kezdődő kapcsolatba lépnénk be.
Mire válaszolni tudott volna, addigra megérkezett a pincér, akinek Louis leadta a rendelésünket. Rá bíztam a választást, hiszen hogyha annyira szereti ezt a helyet, akkor valószínűleg már ki is próbált sok mindent.
- Baba, semmit sem jelentett neked ami egy éve történt?
- Éppen a tizenhatodik életévemet töltöttem be, tény, hogy fenséges ajándék volt - vallottam be.
- Szóval fenségesnek tartottad a csókomat? - suttogta bizalmasan, nagyon, nagyon közel ajkaimhoz.
Fülig pirultam szavai hallatára, amelyek szívem mélyéig hatoltak. Visszagondoltam az estére, amely annyira felforgatott mindent. Ajkai ízét szinte azóta érzem enyéimen. Első, s egyben utolsó csókunk is volt. Azóta csak álmodozok róla éjjelente a hófehér plafonomat bámulva.
- Bocsánat, meghoztam a rendelést - zavart meg bennünket újra a pincér.
Félig hálás voltam neki, hiszen valószínű, hogy a reakció, amit Louis kiváltott volna belőlem, yih'l'sba torkollott volna. Megköszöntük neki, és már távozott is. Villámat felvettem, s az előttem helyet kapó süteményt kezdtem el tanulmányozni. Csokoládé tortaszeletnek tűnt, gusztusos eperdarabokkal.
- Remélem ízleni fog - mosolygott rám, majd bekapott egy falatot belőle.
Követtem példáját, s megízleltem az általa oly nagyon is kedvelt édességet. Csendben fogyasztottuk el mind a süteményt, mind a jeges üdítőt.
- Nagyon finom volt, valóban.
- Örülök. Mehetünk tovább? - bólintottam.
Intett a pincérnek, aki hamar hozta is a számlát. Saját részemet szerettem volna én állni, hiszen soha nem szerettem kihasználni másokat. Szúrós pillantással illetett, majd elintézte a számlát, és már újra az utcán voltunk.
- Most merre? Van még időnk. - nézett rám.
- Vásárlás? - mosolyogtam.
- Tipikus lány vagy.
- Nem ruhákra gondoltam - néztem rá, mire csak kérdő pillantást kaptam válaszul. - Emlékeket. Apró tárgyakat, amelyek ehhez a helyhez kötnek.
- Ó, értem.
- Kellene vennem valami Emily-nek. Rég láttam, és megfelelő lenne a találkozásunkkor valami kis aprósággal meglepnem.
- Szoros közöttetek a kapcsolat, igaz?
- Egy idősek vagyunk, és unokatestvérek. Mindent tudunk egymásról.
- Mindent? - nézett rám kíváncsian Lou.
- Igen, rólad is tud. Csak Ő, és anya.
- Akkor előtte nem kell távol tartanom magam Tőled. Értem.
- Mindig a legjobban igyekszel értelmezni a dolgokat, igaz? - nevettem fel.
- Jobb, mintha pesszimista lennék, Baba - csókolt nyakamba, s kézen fogva indultunk el a partra, a kis pavilonos árusokhoz.

****

Lassan andalogtunk vissza a megbeszélt helyre. Amint mindenki megérkezett beszálltunk a csónakba, és indultunk vissza. Apa mellém ült, és elkezdett kifaggatni, hogy merre voltam, s mit csináltam. Mindent elmondtam neki, persze csak mértékkel.
Louis mászott ki elsőként a csónakból, és nyújtotta felém kezét, amelyet apró mosollyal háláltam meg. Vacsoráig a szobámba voltam, és a laptopommal voltam elfoglalva. Semmi kedvem nem volt társasághoz. Minden gondolatomat Louis közötte le. Az ajtón kopogtak vacsora idő környékén. Pillanatok alatt nyílt ki én pedig sikítva pattantam fel az ágyról.
- Emily - öleltem meg szorosan. - Te, hogy kerültél ide?
- Mi is csatlakoztunk hozzátok - felelte mosolyogva.
- Olyan rég láttalak.
- Mindent el kell mesélned.
Elkezdte mesélni, hogy mi történt vele mostanában. Azután én kezdtem el mesélni, hogy velem mi történt az elmúlt időben.
- És Louis?
- Ma is vele voltam délután, még mindig ragaszkodik az elképzeléseihez - sóhajtottam fel.
- Te pedig..?
- Fogalmam sincs. Imádok vele lenni, és azóta is csak a csókjára tudok gondolni.
Beszélgetésünket anya zavarta meg, aki vacsorázni hívott minket. Üdvözöltem Gemmát és Ashtont, majd leültünk és felszolgálták a vacsorát. Bor igen fogyott, így a hangulat fokozatosan emelkedett. Hajnal lehetett, amikor mindenki úgy döntött, hogy ideje nyugovóra térni. Elköszöntem és a szobámba vonultam. Gyors zuhany után bedőltem a kényelmes ágyba, s igyekeztem mielőbb az álmaimba merülni.
Talán egy órája feküdhettem, amikor az ajtó lassan kinyílt. Egyből felnéztem, és az alak túlságosan is ismerős volt. Hallottam a zár kattanását, amely biztosította, hogy senki sem nyithat ránk.
- Mit keresel itt? - hangom erőtlen volt.
- Egy szobával vagy arrébb, azt hitted, hogy kibírom nélküled? - mászott be a takaró alá.
- Louis, bárki bejöhet.
- Bezártam az ajtót - csókolt homlokon, majd arcon, s végül ajkaimon állapodott meg.

Szinte azonnal válaszoltam neki. Mellettem feküdt, de így is könnyedén tudtam hajába túrni. Keze hasamon pihent, míg nyelve enyémet kényeztette. Lassan kezdte el felfelé csúsztatni, s a trikóm vékony anyagán Keresztül markolta meg finoman mellem, amely egy kisebb nyöszörgést váltott ki belőlem. Elmosolyodott, majd ajkai nyakamra tértek át, ahol is végighúzta fogsorját, mielőtt nyelvével tette volna meg ugyan ezt az utat. Egyik kezemmel felkarját markoltam, amolyan biztonság érzetet keltve magamban. Másik kezem a barna fürtökben veszett el.
- Lou - hangom szinte suttogás volt.
- Baba, biztonságban vagy - suttogta szemeimbe nézve. - Bízz bennem
Aprót bólintottam, s ajkait újra enyémekhez vontam. Keze bátran csúszott végig oldalamon, hasamon, egyenesen a rövidnadrágom és a fehérneműm anyaga közé. Felnyögtem kényeztető simogatásai hatására.
- Sh, különben meghallanak - motyogta ajkaimba, miközben ujjait bugyim csipke anyaga alá bújtatta. Jobban kitárulkoztam előtte, ahogyan az élvezet a hatalmába kerített. Pontosan tudta, hogy Ő az első, aki így érintett meg. Tisztában volt mindennel. Lassú, finom mozdulatokat tett, hogy jól érezzem magam.
- Hadd lássam a gyönyörű szemeid - csókolta meg szemhéjam.
Teljesítettem kérését, így tekintetük egybe fonódott, míg egyik ujját felhelyezte. Körkörös mozdulatokat írt le, ezzel masszírozva bensőmet. Kezeimmel közre fogtam arcát, és csókba invitáltam, amelyet készséggel fogadott.
- Még egyet hozzáadunk, rendben? - kérdezte elszakadva tőlem. - Ha bármi baj van, szólj.
Fejem oldalra bicsaklott az érzés erősödésének hatására. Zihálásaim erőteljes nyögésekké váltak, amiket végül Louis vállának harapdálásával tudtam elnémítani. Nem tette szóvá. Amint átéltem az euforikus érzést, szájához emelte ujjait, és megszívta azokat. Mosolya igen kaján volt.
- Mocskosul finom vagy, Baba - nyomott egy kis puszit ajkaimra. - Veled maradhatok? Ígérem, reggel korán felkelek.
Csupán egy lusta bólintásra telt tőlem, amely édes mosolyt varázsolt gyönyörű arcára. Szorosan karjaiba vont, s hátamat simogatni kezdte a meleg takaró rabságában.