2.rész

Thea

Hangosan csuktam be magam után az ajtót. Kicsit feldúlt voltam, de természetesen próbáltam magam nyugtatni. A legrosszabb ami történhet, hogy meg kell vele jelennem, és még nyilatkozik is az áll kapcsolatunkról. Abban egészen biztos vagyok, hogy semmit nem akarok Tőle, és remélem, hogy ez fordítva is igaz.

- Mi a baj Kicsim? - jött ki a nappalból anya

- Csak Harry Styles. - mondtam, és bementem a családom többi tagjához

- Tehát Paul-al beszéltél. - vonta le a következtetést 

- Igen. - bólintottam - Még is miért?

- Mindenkinek jobb lesz így. - nyugtatott

- A saját lányodról beszélsz, kérlek. Legalább megbeszéltétek volna velem.

- Kis időt kell vele kibírnod. - mondta apa

- Kivel? Ki jön hozzánk? - csillant fel Nicol szeme

- Harry Styles. - mondta anya mosolyogva

- Komolyan? - sikított fel húgom

Mióta iskolába jár - egy éve - nem telhet el úgy egy nap sem, hogy az általa szerelmének nevezi Harry-ről ne tenne említést, illetve ne hallgatna a bandától meg egy dalt. Mondhatni, hogy a dalaikkal ébred, és fekszik. 

- Mikor jön? - csillantak fel szemei 

- Remélem soha. - morogtam orrom alatt 

- Kicsit nagyobb lelkesedést. - mondta apa - Más örülne, ha csak egy percre is láthatná, míg Te az miatt szenvedsz, hogy a barátnőjének akar.

- Az áll barátnőjének apa. - sóhajtottam - Mindegy. Nem akarok veszekedni. Miattatok elfogadtam. Holnap megyek a részleteket megbeszélni, és találkozunk is. 

- Jól döntöttél. Hidd el, hogy nem bánod meg. - folytatta apa

- Rendben. - mosolyogtam halványan 

Míg anya nekiállt dolgozni, addig Nicol-al és apával társasozni kezdtünk. Ezt amolyan hétvégi programnak is lehetne mondani. Már megszokott és mindig remek a hangulat. 

késő este feküdtem le, és gondolataimban a híres, tinisztár járkált. Vajon milyen is Ő? - tettem fel a kérdést magamban. Mivel a családom, főleg édesanyám híres, így sikerült megtapasztalnom már a negatív dolgokat, amik ezzel járnak. Egy időben jó pár cikk jelent meg rólunk. Rólam elterjedtek dolgok, amik miatt kimaradtam az iskolából. Lehozták a napilapok, magazinok, hogy az iskola igen keresett lánya vagyok, a család szégyene. Ez több okból is igen vicces volt. Még soha nem volt komoly kapcsolatom. Volt barátom, de azok a kapcsolatok nagyon rövid ideig tartottak. Természetesen szüleim pereltek, nyertünk és azóta nem is írnak hasonlót rólunk.

****

Reggel sietve másztam ki kényelmes ágyamból, és csoszogtam le a konyhába. A lakás üres volt. Találtam egy cetlit, hogy vásárolni mentek szüleim, húgommal, így egyedül reggeliztem meg. Amint végeztem visszamentem a szobámba. Gyors zuhanyt vettem, amit a sminkelés követett, hajamat pedig kivasaltam. Szobámba visszatérve kiválasztottam a ruháimat, amiket magamra is kapkodtam. Táskámba minden fontosat betettem és indultam is. Felkaptam a konyhapultról a kocsim kulcsát. 

Úton az iroda felé azon gondolkoztam, hogy milyen is lesz az első találkozás. Úgy hallottam, hogy igazán kedves srác, bár ezek után, hogy szinte kényszerít valakit egy kapcsolatra, kicsit megváltozott a véleményem. Reméltem, hogy rugalmas és semmibe nem kényszerít bele. Bármennyire is helyes, nem akarok közel kerülni hozzá. Jó nekem a nyugodt életem, nélküle.
Beléptem a hatalmas épületbe, és már mentem s végig az ismert folyosón. Be a liftbe, aztán jobbra. Paul irodájának ajtaján kopogtam, és ahogy választ kaptam, be is nyitottam. 
- Szia. - köszöntem, de ahogyan megpillantottam a göndör hajú srácot, helyesbítettem. - Sziasztok.
- Szia. - köszöntek mind ketten
- Harold E. Styles. - mondta, míg felállt és kezet nyújtott - De csak Harry.
- Thea L. James. - mutatkoztam én is be - De szólíts Thea-nak
- Ha már ezen s túl vagyunk, kérlek üljetek le. - szólalt meg Paul - Akkor beszéljük is meg a részleteket. - kezdte - Mind ketten tisztában vagytok azzal, hogy ezt csak Thea szülei, illetve Harry családja tudja.
- Többi srác nem fogja tudni? - kérdeztem
- Természetesen, Ők tisztában vannak a helyzettel. - felelte

Harry

Ahogy belépett az irodába, rácsodálkoztam. Szebb volt, mint a fotókon, amiket láttam róla. Tökéletes alak, megjelenés, és igen kedves, bájos hang. Bemutatkoztam, kezet nyújtottam, amit örömömre el is fogadott. Elmosolyodott halványan, miközben mondta nevét.
- Többi srác nem fogja tudni? - tette fel a kérdést
- Természetesen, Ők tisztában vannak a helyzettel. - válaszolta meg Paul - Már mondtam mindkettőtöknek, de elismétlem. Minden nyilvános rendezvényen, vagy legalábbis amelyiken lehetséges, együtt kell megjelennetek. - taglalta
- Tisztázni szeretnék valamit. - csendült fel hangja - Nem szeretném a mindennapjaimat a nyilvánossá előtt élni. Tudom, hogy ez a lényege, de szeretném, ha nem lenne annyira nyílt ez a "kapcsolat". - fejtette ki
- Igazából nem is kell. - mondtam
- Annyi lenne az egész, hogy hétköznapokban menjetek el valami étterembe vacsorázni, vásároljatok együtt, moziba üljetek be. Amiket az átlagos párok csinálnak. - vont vállat Paul
- Néha nálam kell, hogy töltsd az éjszakát. - vágtam rá
- Mi van? - nézett rám döbbenten
- Igaza van Harry-nek, kivételesen. - védett meg Paul - Figyelik a házát is, és egyértelmű, hogyha nem távozol a házból, vele maradsz. Ez csak erősít a pletykát.
- Nem alszom veled. - nézett rám
- Megbeszélitek majd ezt kettesben, részletek nem érdekelnek, csak a látszat. - Paul - Barátaitoknak is abban a hitben kell élniük, hogy Ti valóban egy párt alkottok. Minél kevesebben tudnak erről, annál biztosabb, hogy titokban is marad. És hát ez a fontos számunkra.
- És meddig is kell ezt a látszatot keltenünk? - érdeklődött
 - Amíg Harry-ről nem alakul ki egy normális kép.
- Köszi. - fintorogtam el
- Akkor úgy fogalmazok, hogy a média lecsendesedik és nem lesz Harry már amolyan nőcsábász. - mondta Paul
 - És, ha nem bírom elviselni a személyiségét?
- Mi a baj a személyiségemmel? - vontam kérdőre
- Nem tudom. - vont vállat Thea - Nem ismerlek.
- Itt az ideje, fiatalok. - csapta össze tenyereit Paul - Vigyázzatok a titokra, és a látogatásról még annyit, hogy Thea, nálatok is jelenjen meg Harry.
- Rendben. - sóhajtott 
- Akkor jó ismerkedést. - mondta és felállt székéből - Ja és Harry, egy hét múlva mentek Spanyolországba. Thea neked is menned kell.
- Még átgondolom. - felelte
- Természetesen velem jön. - mondtam
Elköszöntünk Paul-tól, és elindultunk kifelé. Csendben sétáltunk egymás mellett, a kijáratig. Elköszönt a recepciós lánytól, amit furcsálltam, de én is így tettem végül.
- El vihetlek? - kérdeztem az épület előtt
- Autóval jöttem, köszi. - válaszolta kedvesen
- Este elmehetnénk vacsorázni, jobban megismernénk egymást. - mondtam
- Azért, mert Paul mondta. Rendben.
- Nem, nem azért. Tényleg érdekel, hogy milyen is vagy. - mondtam őszintén
- Jó, rendben van.
- Remek, akkor 8-ra érted megyek.
- Rendben, mindjárt leírom a címem.
- Már tudom. - mosolyogtam, furcsán nézett, így magyaráztam - Tudod, az aktád, amit olvastam. Benne volt.
- Ez félelmetes. - borzongott
- Nem foglak zaklatni. - nyugtattam meg. - Annyira. - nevettem
Elbúcsúztunk egymástól, és külön utakon folytattuk. Gondoltam, hogy az első rendes találkozásunk, ahol beszélgetni is nyugodtan tudunk, az egy étterem. Így felhívtam a kedvenc éttermemet, aminek nagy előnye, hogy nincs rajongókkal tele.

****

Pontban nyolc órakor parkoltam le a házuk előtt. Kiszálltam a kocsiból, és hamar a házuk ajtaján kopogtattam be. Egy fiatal kislány nyitott ajtót, aki sikításban tört ki. Meglepődtem. Kicsit eltávolodtam, és megnéztem a házszámot, nem e rossz helyre mentem, de nem.
- Szia, ne haragudj. - jelent meg egy idősebb nő az ajtóban - Gyere be, Thea mindjárt kész van.
Bementem, és a nappaliba invitált be a kedves nő, aki sejtésem szerint Thea édesanyja volt. Leültem és velem szembe a kislány foglalt helyet. Megjelent az anyuka is, és üdvözölt.
- Ne haragudj, a lányom, Nicol hatalmas rajongótok. - magyarázta az asszony - Én Elena L. James vagyok, Thea és Nicol édesanyja. 
- Jó estét. Harry Styles. - mutatkoztam be - Szia, Te biztosan Nicol vagy.
- Kérlek szólíts csak Elena-nak. Nem vagyok olyan öreg még. - mondta kedvesen
- Te, te vagy a nővérem fiúja? - kérdezte félénkén Nicol
Felnéztem Elena-ra, hogy mit is mondjak a kislánynak. Nem nézett ki hatnál többnek. Mivel nem derülhet ki a titok, így véleményem szerint nem kell Őt is beavatni, illetve nem s biztos, hogy értené. Elena bólintással jelezte, hogy igen, az vagyok.
- Igen, én vagyok a gyönyörű nővéred barátja. - guggoltam le a kislány elé
- El sem fogják hinni, hogy a nővérem a szerelmed. - sikított fel
- Rendben, elég lesz már kincsem. A végén megsüketíted Harry-t. - lépett a kislányhoz, édesanyja
- Mik ezek a sikítások? - jött le Thea a lépcsőn
Megpillantottam a már felöltözött lányt. Teljesen más volt, mint a délelőtti találkozón, pedig akkor is nagyon tetszett. Oda kellett figyelnem magamra, hogy ne menjek oda és öleljem magamhoz, vagy esetleg mást tegyek.
- Ó, Szia Harry. - köszönt - Már értek mindent. - nevetett, és nézett húgára
- Szia. - mosolyogtam rá
- Azonnal indulhatunk, egy perc. - ezzel vissza is rohant az emeletre
Leültem és a húgával beszélgettem. Kért aláírást, és képet is, amit édesanyja el is készített. Furcsa volt, hiszen - az Ő tudata szerint - én a nővére szerelme vagyok, azaz családtag, és még is így kezel. Nem bántan, csak érdekesnek találtam. Nem kellett sokat várnom, amikor magassarkú kopogását hallottam meg. Lépcső felé pillantottam, és oda is mentem. Az utolsó pár fokról lesegítettem a már kabátba burkolózó lányt. 
- Mehetünk? - kérdeztem
- Igen. - mosolygott rám, és kivette kezét, kezem közül - Akkor mi mentünk. - szólt anyukájának - Majd jövök, sziasztok.
Elindultunk kifelé. Bátortalanul csípőjére tettem kezem, és így vezettem ki. Nem ellenkezett, talán mert már az utcán voltunk, ahol bármikor lefényképezhetnek minket. Kinyitottam a kocsim ajtaját, és besegítettem. Hamar megkerültem azt, és bemásztam mellé.
- Hova megyünk? - kérdezte, amikor indultunk
- Kedvenc éttermembe. - néztem rá, és hirtelen elkapta tekintetét
Nem erőltettem semmit, hiszen az egész este előttünk volt. Nem terveztem semmi különlegeset, csak a látszat fenntartását. Elhatároztam, hogy megszerzem, ha csak egy estére is, de nekem ez a lány kell. Muszáj tartanom magam és játszom a jófiút. Talán ez segíthet valamit, és az enyém lesz. Mint a többi lány. Önelégülten mosolyogtam. Tudtam, hogy issza szavaimat, viszont fogalmam sem volt, hogy mit is tud rólam. Ennek mindenképpen utána kell járnom. Csak így nyerhetek.
- Megérkeztünk. - mondtam, ahogy leparkoltam egy hátsó parkolóban
Kiszálltam, és kisegítettem. Ismételten csípőjére helyeztem kezem, és vezettem be az étterembe. A bárpultnál leültünk és amíg vártuk az asztalunkra, ittunk egy italt. Amikor a helyünkre kísértek leültünk egymással szembe.
- Hogy tetszik a hely? - érdeklődtem
- Nagyon szép hely.
- Örülök.
- Mesélsz magadról? - kérdezte
- És te?
- Rólam mindent tudsz gondolom, az akta miatt. - vont vállat
- Igazad van, de azért reménykedek abban, hogy mesélsz. - mosolyogtam rá féloldalasan
- Meglátjuk. - mosolygott vissza
- Holmes Chapel-ben születtem. Az x-faktor miatt kerültem Londonba, és azóta itt is maradtam. - kezdtem - Van egy nővérem Gemma. Most végzett az egyetemen. Jó fej, bár néha az agyamra megy. - nevettem - Anne, anyukám nyáron férjhez ment. Robin a nevelőapám igazán remek ember. Apámmal s tartom a kapcsolatot természetesen.
- Családod még mindig ott él? - kérdezte
- Igen. Néha itt vannak nálam, vagy éppen egy koncert helyszínén látogatnak meg. Amikor tehetem én is hazamegyek. - válaszoltam - Apukáddal nem találkoztam. - jegyeztem meg
- Dolgozott. Szüleim együtt élnek, majd megismerheted.
- Remélem is.
- Megtudhatom, hogy miért is engem választottál? - kérdezte
Válaszoltam volna, de a pincér félbeszakított. Leadtuk a rendelést, és amíg Thea mondta mit is kér, addig azon gondolkoztam, mi lenne a megfelelő válasz, amit hallani szeretne.
- Szóval? - kérdezte, amikor ismételten kettesben voltunk
- Megfogott benned valami. - magyaráztam - Valahogy Te voltál a legszimpatikusabb.
- Ennyi?
- Mivel nem ismerlek, igen. De itt a megfelelő alkalom. - adtam a megfelelő választ - Húgod mindig sikítozik, amikor vendég érkezik?
- Nem. - nevetett - Ne haragudj. Amióta ismer, tud rólatok szerelmének tart.
- Ez bizarr. Egy hat éves kislány, aki semmit nem tud az érzésről, még is szerelmes. - nevettem
- Ha nem tetszem, van egy másik lehetőséged. - vont vállat egyszerűen
- Átgondolom.
Amikor meghozták a vacsoránkat, azt csendben fogyasztottuk el. Néha összemosolyogtunk és pár szót váltottunk. Elmeséltem, hogy milyen is az életem, illetve tagadtam, vagy mondhatni szépítettem a nőügyeimet is. Nem akartam, hogy annyira a valóságot tudja. Komoly kapcsolat meg sem fordult a fejemben vele, így egyáltalán nem zavar, ha kicsit ferdítve adom elő a dolgokat, mint mindenki másnak.
Kifizettem a vacsorát, és elhagytuk az éttermet úgy egy óra múlva. Hazáig csöndben ült mellettem, és nem tudtam, hogy mert zavarban van, vagy csak nem kíváncsi a társaságomra.
- Valami baj van? - kérdeztem kis idő múlva
- Tessék? - kérdezett - Nem, nincs semmi.
Nem firtattam tovább, éreztem feszültségét, de inkább hagytam. Lassan kanyarodtam be az utcájukba, és parkoltam le házuk előtt. Újra kiszálltam, kisegítettem és az ajtóhoz kísértem.
- Bejössz? - kérdezte
- Nem, nem akarok zavarni. - adtam a választ - Holnap egy filmpremierre kell mennem. Eljönnél?
- Kötelességem.
- Ne így fogd fel.
- Rendben. Szívesen elkísérnélek.
- Köszönöm. Akkor holnap. - egy puszit adtam arcára és már vissza is mentem autómhoz
Hazafelé nagy volt a kísértés, hogy ne térjek be a szokásos helyre, ami már az estélyim részévé vált. Nagy volt a kísértés, de végül hazáig hajtottam.

Ps.: Boldog Karácsonyt Minden kedves olvasómnak. :) 
Véleményeket várom. xx