19.rész

Thea 

Fájdalommal telve ébredtem fel, és szembesültem azzal, hogy ma egy időre búcsút veszünk egymástól Harry-vel. Szemeim még csukva voltak, így csak kezemmel kezdtem el tapogatózni. Fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, amint ráébredtem arra, hogy már egyedül fekszem a hatalmas ágyban. Sietve tértem magamhoz és másztam ki a paplanok közül. Lábam a puha szőnyeggel találkozott, és indultam is megkeresni a barátom. A házat még javában a sötétség borította be. Lassan tettem egyik lábam, a másik elé, míg az ajtóhoz nem értem. Ahogyan kinyitottam, a lépcső felől, lentről fény szűrődött fel. Elindultam annak irányába.

Világosság borította az egész földszintet. Árulkodó hangokat hallottam a nappali irányából, így egyből oda mentem. Barátomat meg is találtam. Már csőnadrágban volt, felsőteste szabadon tárult elém, ahogyan lábfeje is. A látványt imádtam. Próbáltam minél tovább csodálni, hogy egy hétig valahogy kibírjam. Táskájával küszködött éppen, miközben a telefonba magyarázott valakinek. Beljebb léptem és elfoglaltam kanapénak egyik felét. Egyből rám kapta a tekintetét. Halványan elmosolyodott, én pedig kezemet nyújtottam, amit el is fogadott. Magamhoz húztam. Szorosan ült le mellém, majd az ölébe húzott. Telefonálást még mindig nem hagyta abba. Keze csípőmet fonta körbe, ezzel biztosan tartva magához. Fejemet vállára hajtottam, amíg vártam, hogy befejeződjön a végtelen hosszúra nyúló beszélgetés.
Alig tíz perc elteltével lerázta a vonal másik oldalán lévőt, mint kiderült Louis-t. Letette maga mellé a készüléket és másik kezét is körém fonta. Felnéztem rá.
- Miért nem alszol? Korán van még. - szólalt meg
- Mostanában már nem megy nélküled. - feleltem
- Ó, bébi. - csókolt homlokon - Sajnálom, de fel kellett ébrednem. Tudod, a horkolásod szörnyű.
- Nem is horkolok. - ütöttem mellkason, amire felnevetett
- Nem, tényleg nem. - vigyorgott - Össze kellett pakolnom.
- Látom, még nem jutottál el odáig. - néztem táskája felé
- Igazából lassan, de haladok. - vallotta be - De ha segítenél, meghálálnám.
- Vagy nem segítek, mert gonosz voltál, és akkor legalább nem mész el. - bújtam közel hozzá
- Még mindig áll az ajánlatom, hogy velem tarts.
- Te is tudod, hogy nem lehet. - mosolyodtam el savanyúan - Gyere, inkább segítek.
- Tehát elküldesz. - nevetett
Nem feleltem, csak kimásztam az öléből, és mindent kiszedtem barna táskájából. Ő csak mögöttem ült, és nyakamat csókolgatta. Nehezen, de azért oda figyeltem a hajtogatásra. Egyre érezhetőbben lepte el az érzékeny területet. Még csak pár pólót sikerült bepakolnom, de muszáj volt hátrafordulnom. Amint ezt megtettem ajkaimra tapadt, és magára húzott. Lábaim csípője körül voltak, tenyereim a mellkasán. Ajkai vadul tépték enyémet, néha kisebb harapásokat is ejtett. Elhúzódtam tőle, és nyakába temettem arcom. Ölelése határozott, ragaszkodó volt. Jó ideig így feküdtünk. Csendben, egymást ölelve. Jó volt érezni Őt, hogy ott van, csak nekem, csak velem.
Erőt vettünk magunkon, és végül pakolni kezdtünk. A repülő nem várja meg, így mindent szépen összehajtogattam neki, míg Ő hordta nekem oda a cuccait, hogy miket is szeretne vinni magával. Mondhatni, hogy elrepült az a fél óra mire végeztünk mindennel. Visszaandalogtunk a hálóba, ahol Harry a fürdőbe ment, és készülődni kezdett. Én gyorsan megágyaztam, felöltöztem, és vártam, hogy elkészüljön. Telefonomon megnéztem, hogy mennyi is az idő. Kijelző még csak hat órát mutatott.
- Haza viszlek, rendben? - zökkentett ki egy hang - Vagy, ha szeretnél maradhatsz itt is.
- Nem, haza megyek. - mosolyogtam rá
Kézen fogva vezetett le a lépcsőn, kapta fel a táskáját és már mentünk is. Lazán dobta be a taxi hátuljába, majd kinyitotta az ajtót előttem. Amint benn ültem, csatlakozott hozzám. Bediktálta a címet, a sofőr pedig lassan felhajtott a fő útra. Ujjaink még mindig összekulcsolt állapotban pihentek a combomon. Vállára hajtottam a fejem, és úgy vártam egyre jobban keserű szájízzel az elvallást. Mondhatni, hogy elrepült az a húsz perc, amíg megérkeztünk a házunkhoz. Harry mondta a taxisnak, hogy várjon, majd kiszállt velem.
- Hát akkor el jött a búcsú. - bújtam hozzá
- Pár nap, és újra együtt leszünk. - csókolt homlokon - Minden nap beszélünk. Ne várd azt, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem.
- Talán rád is unok.
- Rám lehetetlen. - nevetett - Várj meg. -nézett komolyan
- Én itt leszek. - feleltem - Inkább nekem kellene aggódnom, hogy mást találsz.
- Ó, tudod, van az a szerződés, ami miatt kénytelen vagyok elviselni, megtartani téged. - nagy szemekkel néztem fel rá - Vicceltem. Már ketté téptem.
- Hogy mit csináltál?
- Jól hallottad. Véleményem szerint, már rég nem csak színjáték az egész.
- Pedig dicséretes színésznő vagyok.
- Hiányozni fogsz. - váltott komoly hangnemre - Soha nem mondtam még ezt, úgyhogy vedd komolyan. - jelentek meg gödröcskéi arcán
- Te is nekem. - öleltem át, de Ő egy csókba húzott
Ajkai lassan mozogtam enyéimet. Érzéki, lassú volt. Érezhető volt benne, hogy ez most komolyan, hosszú távra szól. Derekát öleltem át, és így tartottam közel magamhoz. Kisebb puszikkal halmozott el, majd elvált Tőlem. Homlokát enyémnek támasztotta.
- Mennem kell. - sóhajtott fel fájdalmasan
- Vigyázz magadra. - simítottam végig arcán
- Ezt nekem kellene mondanom. - mosolygott - Te is. Hívlak, amint megérkeztünk.
- Ajánlom is.
Rövid csókkal búcsúzott el. Beszállt a taxiba, én pedig ott álltam, és néztem, ahogyan távolodott a jármű. Táskámat magam után húztam be a házba. Még csend uralkodott, így amint megszabadultam a csizmámtól és kabátomtól, az emeletre, a szobámba siettem. Megszabadultam a ruhámtól, egy laza pólót vettem fel, és már az ágyamba is másztam. Még fáradt voltam, így rámfért az alvás.

****

Ébredésemet annak köszönhettem, hogy a sötétítő függönyt elfelejtettem behúzni. Szidtam magamat. Pár perc szenvedést követően kimásztam az ágyamból, és fürdőmbe vonszoltam fáradt testem. Hajamat felkötöttem, azt követően pedig beálltam a zuhany alá. Vagy fél órán át áztattam magam, majd kiszálltam, megmostam fogaim, és készülődni kezdtem. Hajamat oldalra fontam, sminket nem vittem túlzásba. Szekrény előtt pár percet töltöttem, végül egy könnyed szettet sikerült kiválasztanom. Amint elkészültem, táskámba is bepakoltam a fontosabb dolgaimat, majd elindultam lefelé.
Hangokat hallottam, így már biztos volt, hogy mindenki ébren van. Konyhába igyekeztem, ahol édesanyámat, és húgomat találtam.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, és Nicol-hoz léptem
- Thea. - sikított fel, és szorosan megölelt
- Szia Kicsim. - csókolt arcon anyám - Na mesélj, milyen volt a kis utazás?
- Fantasztikus. Komolyan, jól éreztük magunkat. - feleltem őszintén - Voltak kisebb gondok, de minden jól alakult.
- Ennyivel intézed el az egészet?
- Majd, mesélek. - mondtam - Bemegyünk az üzletbe?
- Ó, igen. alig várom, már hogy meg nézd. Rengeteg mindent beszereztem, és remekül haladnak a dolgok.
- Lassan újabb terveket készíthetek akkor?
- Szerintem igen. Már mindennel elkészültek a varró nők.
- Kíváncsian várom.
- Azt tanácsolta Mark, hogy csináljanak rólad egy fotó sorozatot, természetesen a saját ruháidban, és hogy azok lennének dekorációban az üzletben, illetve a reklám kampányhoz is megfelelő lenne.
- Jól hangzik, benne vagyok. Bár nem vagyok fotogén.
- Ugyan, remekül fogsz mutatni a plakátokon.
Beszélgettünk amíg befejeztük a reggelit. Amint elkészültünk elindultunk Nicol-t elvittük az óvodába, mi pedig először a varrodába mentünk. Ott csodálva néztem, ahogyan az általam tervezett darabok formát kaptak. Kezembe foghattam őket, és ez teljesen feltöltött. Úgy éreztem, hogy már végre kezdem elérni az álmaim. Felemelő érzés volt a tudat, hogy a saját lábaimra állok, és senkitől nem fogok függeni.
Mindent a legnagyobb rendben találtunk, így indultunk is tovább. Autóban szóvá tettem, hogy egy kávéért bármit megtennék, így egy starbucks előtt parkoltunk le. Besiettem a kis kávézóba, majd amint megkaptam az italom, vissza anyához.
- Képzeld, megbeszéltem Gemma-val, Harry nővérével, hogy modellt áll. - újságoltam
- Komoly? - lelkesedett anya - Remekül hangzik. Láttam róla képeket, igazán csodás lány.
- Kedves is, és olyan mint Harry. - nevetve jegyeztem meg
- Akkor egészen biztos, hogy kedvelni fogjuk.
- Biztos vagyok benne.
Nem telt el sok idő, mire megérkeztünk a még csinosítás alatt álló üzletemhez. Még le voltak sötétítve a kirakatok, a kíváncsi szemek elől. Izgatottan közelítettem meg az üzlethelyiséget. Egyből a kilincsre nyúltam, és már léptem is be. Ami elémtárult teljesen meglepett. Semmilyen támpontot nem adtam anyának, mindent rábíztam. Tisztában voltam vele, hogy igen jó az ízlése, és hogy nem hagyna cserben.
Az oldal falak sötétlila színben pompáztak, míg a kisebb belső tereket mintás tapétával borították be, amin szintén lila, illetve fekete minta volt. Bútorok is már helyet kaptak, amik hasonlóan feketék voltak. Fejemet csak kapkodtam, hogy mindent hamar szemügyre tudjak venni. Mit egy kislány a cukros boltban, úgy éreztem magam. Mindent megnéztem ami csak készen volt. Szemeim csillogtak, a szám pedig levakarhatatlan mosolyra húzódott. Boldogság sugárzott minden egyes porcikámból.
Anya mögöttem állt, így gyorsan fordultam meg tengelyem körül és vetettem magam nyakába. Szorosan öleltem meg, és hálálkodtam neki. Hatalmas cuppanós puszit nyomtam arcára, ami hatására csak felnevetett. Remek munkát végzett. Mint már említettem, bíztam benne, de hogy ennyire csodás lesz, és hogy az én személyiségemet fogja tükrözni teljesen, nem gondoltam volna.
Mindig is közel álltunk egymáshoz, de úgy éreztem, hogy ez a közösnek nevezhető munka most még jobban összekovácsolt minket. A nap nagy részét együtt töltjük, illetve fogjuk tölteni. Ő fogja vezetni a pénzügyi dolgokat, ugyanis abban nem szerettem volna akkora nagy részt kivenni. Anyánál jobb személyt pedig, ha keresnék se tudnék találni. 
- Köszönöm.
- Tetszik? - nézett rám mosolyogva
- Viccelsz? - kérdeztem vissza - Csodás lett anyu, köszönöm, tényleg. Imádom.
- Örülök neki.
- Mikor vehetem birtokba? - érdeklődtem csillogó szemekkel
- A héten szállítják át a ruhákat. Gondoltam, hogy majd ketten elrendezünk mindent, így nem fogadtam fel senkit ez miatt.
- Remek ötlet. Nem bíznám másra. - értettem egyet
- Igen, ebben biztos voltam.
Még körbelestem, a munkásokkal - akik még szépítették az üzletet - váltottam pár szót, majd elköszöntünk és tovább indultunk. Újabb célunk Mark volt. Izgatott voltam, és egyben vártam is.
- Na de mesélj, mi volt Svájcban? - érdeklődött anya
- Megjelent Kendall, aztán féltékennyé tettem Harry-t, persze, utána mindent tisztáztunk, ennyi az egész. - vontam vállat
- És mennyire is békültetek ki?
- Anya. - emeltem feljebb elképedve a hangom
- Csak érdekel, hogy milyen szinten is haladtok.
- Remekül megvagyunk, ennyi legyen elég.
Végül nagy nehezen, de rám hagyta. Ő kezdett el mesélni nekem, hogy hogyan is telt a karácsony. Nicol örömteli pillanatait is megemlítette. Mire áttértünk volna más témára, már meg is érkeztünk.
Kicsit nyugodtabban közelítettem meg a hatalmas épületet. Tisztában voltam azzal, hogy mire is képes. Nagyon jól végzi a munkáját. Fotós, így Ő fogja készíteni a plakátokat.

Harry

Ahogyan megérkeztünk Svédországba kinyújtóztattam végtagjaim, majd lefelé indultam a többi sráccal. Átvettük a csomagjainkat, és már indultunk is a lesötétített autók felé. Rajongók vártak ránk. Mosolyt erőltettem arcomra, ami nehezen ment. Hiányzott Thea, és ez egyértelmű is volt mindenki számára, aki ismer. Ahogyan becsúsztam a kényelmes bőr ülésre, már indultunk is a hotelhez.
Lepakoltunk, kaptunk fél órát, hogy összeszedjük magunkat, és kicsit magunkhoz térjünk, hogy könnyedén mehessenek a felvételek, az interjúk. Egész délután a stúdió falai között roskadtunk. Szeretem a munkám, és a srácokkal is remek a kapcsolatom, de fáradtnak éreztem magam, és magányosnak is.Egészen jól mentek a munkálatok. Sikerült Louis-nak a fáradt vicceivel magamnál tartania. Jó párszor fel kellett énekelnem a szólom, mire sikerült egy normális hang felvétel.
Késő este dőltem be egy srácokkal közös vacsora után az ágyamba. Egyből a telefonomért nyúltam, és a névjegyzékben barátnőm nevét kerestem. Sikeresen meg is találtam, így már hívtam.
- Szia. - szólalt meg bájos hangon
- Szia Édes. - mosolyogtam, bár Ő ezt nem láthatta
- Nem hívtál. - jegyezte meg
- Sajnálom, semmi időm nem volt. - feleltem - Hogy telte a mai napod?
- Egész jól. Remekül alakulnak a dolgok. - mesélte el percről, percre az egész napját - És neked?
- Stúdióztunk. Holnap pedig egy interjúnk lesz, és egy dedikálást is betettek.
- Akkor sűrű a program.
- Az. - válaszoltam - Hiányzol.
- Te is nekem, de már csak négy nap szinte.
- Szerencsére.
Beszélgettünk még egy keveset, majd bontottuk a vonalat egy érzéki búcsúval, ami számomra talán túlságosan is az volt. Letettem az éjjeliszekrényemre a telefonom, és szinte már álomba is merültem.

Ps.: A legrosszabb rész ebben a blogban - eddig - tudom, és sajnálom, de semmi erőm nincsen. Azért remélem olvasható volt. xx