36.rész

Thea

Már csak két nap, és újra láthatom Harry-t. Ez a mondat motoszkált egész nap a fejemben. Az elmúlt hetek nagy szervezkedéssel teltek. Mindent sikerült elintéznem az esküvővel kapcsolatosan. Már csak Harry-nek kell bemennie a szalonba, hogy az öltönyét felpróbálja, s az utolsó simításokat elvégezzék. Mivel számomra oly nagy volt Harry, illetve a közös házunk, így haza költöztem erre a kis időre, ami számomra, és valószínű, hogy Hazza számára is igen soknak tűnt. Estéket Nicol társaságában, mese nézéssel töltöttem. Volt amikor velem aludt, és ez nagyon is jól esett. Rég töltöttünk már együtt ilyen testvéries napokat. 

A ma éjszakát viszont egyértelmű volt, hogy egyedül fogom tölteni. Szüleim, és Nicol a nagyihoz utaztak el, lányok pedig elfoglaltak voltak, így a szobámba gubóztam, s film nézéssel kezdtem el elütni az időt, hogy az álommanók mielőbb rám találjanak. Mivel mindegyiket már vagy ezerszer láttam, ami megtalálható volt, így egy régi, már kívülről fújt filmet helyeztem be a lejátszóba, s indítottam el.

Már vagy két órája nézhettem, s éltem át minden egyes jelenetet, amikor hangokat hallottam lentről. Órára pillantottam, ami hajnali két órát mutatott, így biztos voltam abban, hogy nem a szüleim tértek haza. Az éjjeli szekrényen elhelyezkedő lámpa töltötte be gyér fénnyel a kis helységet, miközben a filmkockák szorgosan sorra követték egymást. Takarót jobban magamra húztam, ezzel abba a hittbe ringatva magam, amelyben a gyerekek hisznek előszeretettel. Ajtót kémleltem, hiszen a hangok egyre közelebbről szóltak. Kilincs lenyomódott, a szívem pedig ezerrel vert. Fogalmam sem volt, hogy ki is lehet az. Csak is negatív gondolatokkal telt meg minden sejtem. Pillanatok múlva láttam meg a kapucnis, magas alakot, aki kíváncsian nézett körbe, míg tekintete meg nem akadt rajtam. Könnyek szöktem a szemembe, amik lassú tempóban végig is szántották arcomat. Kimásztam takaróm rejtekéből, és nyakába ugrottam. Megtántorodott, de igyekezett megtartani, és sikerült is neki.

- Édes. - hangja boldogsággal töltött el

- Azt hittem egy betörő, szemét vagy. - ütöttem mellkasába 

- Héhé, kicsim. - törölte meg arcom, s az ágyhoz sétált velem, miután becsukta az ajtót - Rendben vagy? 

- Rohadék. - ütöttem ismételten meg

- Bébi, ha így bánsz velem, visszamegyek Ausztráliába. - fogta le kezeim nevetve

- Sajnálom. Tényleg féltem. - hajtottam vállára fejem - Hogy jutottál be? És hogyhogy itt vagy? 

- Tudod a családod nagyon együtt működő. - tűrt el egy tincset arcomból - Egyébként meg az utolsó koncertünk elmarad, ami majd csak holnap este lenne. Gondoltam meglepem a menyasszonyom. Nem akartalak megijeszteni picim.

- Szeretlek. - bújtam hozzá még jobban

- Hoztam neked valamit. Apróság, a többi ajándékod csak holnap kapod - nyújtott át egy fehér tulipán csokrot - Tudom, hogy a kedvenced. Remélem, kiengesztel a kis ijedtség miatt. 

- Köszönöm, de semmi szükség nem volt rá. Örülök, hogy itt vagy.
- Megérdemled.
- Vízbe teszem és jövök. - nyomtam egy apró csókot rózsaszín ajkaira
Fürdőszobámba mentem, s egy vázába vizet engedtem amibe a csodás csokrot helyeztem. Amint készen lettem vissza sétáltam a szobámban, ahol is Harry foglalt helyet már egy pólóban. Boldog, s megkönnyebbült mosollyal arcomon helyeztem asztalomra az apró figyelmességének jelét. Miután elhelyeztem oda siettem hozzá és ölébe ültem. Lábaim közre fogták csípőjét, míg kezeimmel nyakát karoltam át. Homlokunk összeért miközben egymás tekintetében vesztünk el. Hátamat simogatta  majd combjaimra tért át. Száját éhesen nyomta enyém ellen, én pedig kérdés nélkül feleltem rá.
 Csupán pár pillanatig tartott, majd eltávolodott, s gyengéden végigsimított arcom élén.
- Lezuhanyzom. - suttogta ajkaimra - Utána csak a tied vagyok.
- Rendben, siess. - másztam le öléből
Vissza feküdtem a helyemre ezzel újra a takaró alá kerültem. Onnan figyeltem azt a remek látványt ami elém tárult. Táskájából kivette a szükséges dolgokat, miután lekapta magáról a felsőjét. Ahogyan lépett tökéletesen lehetett látni izmai megmozdulását. Már alig göndör fürtjei közé nyúlt, s meg igazította. Könnyed léptekkel ment be a fürdőbe. Annak ajtaját nyitva hagyta ezáltal tökéletes rálátásom volt kidolgozott, fedetlen testére, ami az őrületbe is kergetett. Amíg Harry oda volt én lekapcsoltam a tv-t, s a lejátszót. Türelmesen vártam a gyér fényben amíg végezett a zuhanyzással. Hamar el is repült az idő, hiszen valóban sietett vissza. Egy lenge törülközővel a csípőjén tért vissza a szobámba, majd magára vett egy bokszert, míg az anyagot egy székre terítette. Hosszú lépteivel már meg is szüntette a közöttünk lévő távolságot, s bebújt mellém. Leoltotta a lámpát, így már csak a hold fénye töltötte be a helységet. Karjaiba vont, én pedig készséggel bújtam még közelebb hozzá.
- Remélem tudod, hogy a jövő hete már itt kell töltenem, és csak nap közben találkozhatunk. - néztem fel rá
- Basszus, muszáj betartani a hagyományokat? - nyögött fel fájdalmasan
- Szüleim, illetve apa nagyon is ragaszkodik hozzá.
- Szerintem amúgy is tisztában van azzal, hogy nem éltél annyira gyönyör nélküli életet. - horkant fel
- Tartsd tiszteletben. - nyomtam egy puszit mellkasára - Egyébként is, három hetet is kibírtál nélkülem.
- Életem legpocsékabb három hete volt. - nyöszörgött - Úgy is beszököm majd hozzád. - nevetett
- Rossz vagy. - bújtam még közelebb
- És csak a tied.
Fölém gördült, s ajkait mélyen enyéimre nyomta. Lábaim közé ékelte csípőjét, míg nyelve érzékien kínozta enyémet. Kezei vándoroltak testemen, s érzéki simogatásokkal tette még szebbé a helyzetet. Ívelt szája nyakamra tért át, s apró puszikat hagyva maga után haladt át kulcscsontomra, miközben a trikóm alját egyre feljebb, s feljebb tolta, míg messze nem került tőlünk. Feszes, izmos mellkasához feszült enyém. Édes kényeztetést a mellemnél folytatta. Nyelvével köröket írt le, ezzel előcsalogatva belőlem kéjes nyöszörgéseket. Hajába túrtam, ami csiklandozta bőröm. Melleimről hasamra tért ár, s finom harapásokat hagyott a csípőcsontomon, mielőtt egy nedves csíkot hagyott volna nyelvével a területen.
Szívem üteme követhetettlen volt. Minden apró érintésével az őrületbe kergetett, s ezzel Ő pontosan tisztában is volt. Mellkasom szabálytalanul emelkedett, s süllyedt. Amikor is ujjait a csipke bugyiba fonta, megfogtam csuklóját. Felismerés hirtelen jött, de muszáj volt megállítanom.
- Baj van? - hajolt fölém
- Itt nincs óvszer. - feleltem
- Basszus. - nyögött fel, s nyakamba temette arcát - És ha nálam van? - csókolta meg a felületet
- Akkor mázlista vagy. - kuncogtam
Szemeimbe nézett, s mosolya ragadós volt. Gyors csókkal illetett, majd felkelt, és a táskájához igyekezett, ahonnan is előszedte a kis tasakot. Letette az éjjeli szekrényre, majd újra fölém magasodott. Ajkainkat újra egybeolvasztotta, s közben ügyesen levarázsolta rólam az utolsó ruhadarabot. Miután megszabadult bokszere szűkös anyagától, felgörgette magára a kondomot, s már vissza is tért hozzám. Hirtelen, egy mély, határozott mozdulattal tüntette el  magát bennem, ami hatására hangosan felnyögtem. Ujjainkat egybe fonta a párnán, miközben csípőjével egy igen gyors tempót kezdett el diktálni. Ajkaink végig súrolták egymást, bár csók nemigen csattant el. Tisztában voltam vele, hogy hamar túl leszünk rajta, hiszen mind a ketten már kellő képen ki voltunk éhezve egymásra. Csípője köré fontam lábaim, így egy újabb szögből ért a kellemes masszírozás, ami még jobban az őrületbe kergetett.
Nyöszörgéseink, éles, hangos nyögésekké alakultak át, ahogyan egyre közelebb kerültünk a mámorhoz. Tekintetünk egybefonódott, míg Harry lassítani kezdett, ezzel együtt lökései mélyültek, s intenzívebbek lettek. Alig kellett pár perc, amikor is izmaim megrándultak körülötte, s átléptem azt a bizonyos határt. Neki sem kellett sok, és már követett.Kisebb mozdulatok után kihúzódott belőlem, s a fürdőbe ment, ahol is megszabadult az óvszertől. Vissza mászott hozzám, s karjaiba vont.
- Harry, aggódnom kellene, hogy volt nálad Ausztráliában óvszer? - néztem fel rá
Hátam simagátását egyből abbahagyta. Éreztem, ahogyan megfeszült. Felnéztem rá, s államat mellkasán támasztottam meg. Lenézett rám.
- Remélem nem gondoltad komolyan ezt a kérdést. - hangja meggyötörten csengett
- Csak furcsa, de mindegy. Hagyjuk. - feküdtem vissza
- Komolyan ilyet feltételezel rólam?
- Egyszerűen csak kíváncsi voltam. Lásd be, hogy elég messze voltam tőled.
- Nem csaltalak meg. - ülte fel, s lenézett rám
- Harry. - ültem fel, s magam elé fogtam a takarót
- Thea, ne. - nézett rám haraggal - Megkértem a kezed, és haza jöttem, amint tudtam. Ha annyira megcsalnálak talán ott is maradhattam volna, és két nap múlva jöttem volna csak.
- Tudom, sajnálom. - hajtottam le a fejem
- Felejtsd el. - szállt ki mellőlem, s felvette bokszerét
- Elmész? - kérdeztem félve
- Fogalmam sincs mit tegyek. - vallotta be - Szeretlek, remélem tudod. Egyszerűen csak fáj, hogy ilyeneket gondolsz rólam. Rendben van, hogy régebben mindenkivel összefeküdtem, de pontosan tudod, hogy mióta az életemben vagy, senki mással nem foglalkozom. Haza jövök, igyekszem veled tölteni a szabadidőm minden percét, de neked ez nem elég. Bizalom, szerintem számodra nem is létezik. Miért mondtál akkor igent?
- Harry, kérlek. - folytak végig könnyeim arcomon
- Én bízom benned, neked is kellene bennem. Adtam rá okot?
- Nem. Sajnálom. - hajtottam le arcom
- Át kéne gondolnod a dolgokat. - kezdett el öltözködni
- Elmész? - nézetem rá újra, s ismételten feltettem  a kérdést
- Csupán adok időt, hogy átgondold, bízol-e bennem annyira, hogy hozzám gyere.
- Kérlek, ne hagyj itt. - néztem rá esedezve - Hülye volt. Előbb gondolkoznom kellett volna, mielőtt beszélek.
- Sajnálom. - csókolt homlokon, s távozott
Zokogásom egyre erőteljesebb lett, ahogyan az idő telt, s Ő nem jött vissza. Valóban egy idióta voltam. Fájt, hogy megbántottam, és hogy nem bíztam meg benne egy pillanatig. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, s a fürdőbe mentem. Jéghideg víz alá kényszerítettem magam, hogy a fejem, a gondolataim kitisztuljanak és elfelejtem azt a sok hülyeséget amit műveltem. Pár perc után visszatértem a szobámba, s a szekrényből kivettem az ingét, és magamra vettem. Sírás újra úrrá lett rajtam, s ágyamba zuhanva törtem ki kegyetlen zokogásban.
Fogalmam sincs, hogy meddig is gyötörhettem, ostorozhattam magam a hibáim miatt, de végül alvásba sírtam át magam.

****

Arra ébredtem, hogy az arcomon simítottak végig. Lassan, reménykedve nagyokat pislogva kezdtem el megbarátkozni a fénnyel, s amint teljesen felnyitottam szemhéjaim, a kegyetlen valósággal találtam szembe magam.
- Kicsim.
- Anya. - ültem fel, s újra sírásba törtem ki, ahogyan megöleltem
- Hol van Harry? Azt hittem veled tölti az estét.
- Egy idióta voltam.
Kíváncsian nézett rám, én pedig megtörten kezdtem el neki mesélni az éjszaka történteket. Könnyeim nem apadtak, sőt egyre sűrűbben törtek fel. Anya szorosan ölelt, és próbált megnyugtatni, de nem sikerült neki. Próbált bíztatni, s hajtogatta, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de féltem. Rettegtem attól, hogy elhagy, magamra maradok. Szeretem Harry-t, teljes szívemből, és a tudat, hogy elveszítettem Őt, mardosott belülről.
- Gyere el, egyél, aztán hívd fel, és megbeszélitek.
- Semmi kedvem lemenni.
- Akkor beszélj vele előbb, hívd fel. - adta anya a telefont a kezembe
Mély levegőt vettem, aztán kikerestem a hívás listában, és tárcsáztam. Félve emeltem fülemhez, s vártam, hogy végre kicsörögjön. Amikor megtörtént, igen hamar kapcsolt át hangpostára, én pedig összetörve, zokogva nyomtam ki, s zuhantam vissza párnámra.
- Elveszítettem. - sírtam fel fájdalmasan