35.rész

Thea

Reggel későn ébredtem. Hajnalban felkeltem, s Harry-t az ajtóig kísértem. Ellenezte, hogy a reptérre is vele tartsak így ezzel kellett beérnem. Után egyből visszabújtam ágyunk védelmébe, így késő délelőtt tértem magamhoz. Egyből kapkodva másztam is ki az ágyneműk közül, s besiettem a fürdőbe elvégezni a szokásos dolgaim. Azt követően magamra kaptam egy laza szettet, és már rohantam is a konyhába, hogy pár falatot egyek. Mire végeztem már meg is érkeztek a mai segítőim. Anya, Nicol, Gemma és Anne. Ma választjuk ki a menyasszonyi ruhámat, ami miatt már nagyon is izgatott vagyok. Mindegyiküknek egy - egy puszival köszöntem, s szálltunk is be a taxiba, ami az egyik legnevesebb, s egyben kedvenc tervezőm üzletéhez vitt minket.

- Thea, el sem hiszem, hogy eljött ez a nap. - ölelt meg szorosan Jenny - Sziasztok. - köszöntötte a kísérőimet is - Izgatott vagyok, hogy melyik is fog neked igazán tetszeni, de bevallom, raktam félre pár ruhát, amiben szeretnélek megcsodálni. 

- Még nekem is nehéz, és néha azt hiszem, hogy álmodom. - mosolyogtam rá - Akkor kezdjük is, én is izgatott vagy, hiszen egyszer megy férjhez az ember. 

- Hát reméljük, hogy nálatok tényleg örök lesz a szerelem. - simított végig felkaromon - Gyertek. - indult el előttünk

- Gemma, arra gondoltam, hogy esetleg lennél - e a tanúm? - néztem rá félve - Harry-nek Louis lesz, én meg így rád gondoltam. 

- Úr isten! - lelkesedett, s megölelt - Hát persze, örömmel. 

- Köszönöm.

- Nekem kell megköszönnöm. - mosolygott továbbra is

- Na lányok, szétválni. - nevetett mögöttünk fel a két anyuka 

- Szóval, én ezekre gondoltam. - fordult velünk szembe egy kis terembe Jenny, ahol is egy próba fülke is helyet kapott - Természetesen körbe nézhetsz az üzletben is. - tájékoztatott
Anya, Anne és Gemma elfoglalátk a kanapénál kényelmes helyüket, miközben egy - egy pohár pezsgőt kaptak kezeikbe. Nicol is, bár Ő barack ízű gyermekeknek valót kortyolgatott, lábát lógatva, míg várta, hogy felvegyem ruháim, utána pedig Ő kerüljön sorra.

- Először ezeket nézném, és próbálnám fel. - feleltem, s letettem a táskám mielőtt a ruhákhoz léptem volna

Bementem a fülkébe, és Jenny segítségével fel is vettem az első ruhát. Tetszett. Valóban szép darab volt. Szűk fazonú, s földig érő. Felül csipke díszítette.

- Szerintetek? - kérdeztem a többiektől

- Csodás vagy Thea. - mosolygott rám Anne

- Köszönöm. 

- Szerintem is Kincsem. - anya boldogan ült Anne mellett 

- Gemma? - néztem rá

- Remek ruha, de szerintem nem te vagy. Kicsit komolyabb. - mondta őszintén

- Szerintem is. - nevettem fel - Megnéznék egy másikat. - mondtam Jenny-nek

Visszamentem a fülke takarásába, és szintén kis segítséggel levettem magamról a ruhát. Azután egyből kaptam egy sokkal fiatalosabb, ám számomra még is soknak nevezhetőt. Hossza csupán combom közepéig ért. Pánt nélküli, és csillogó, flitterekkel kirakott anyag. Derekamnál a hátuljához, - az oldalaihoz is ért - egy földik érő könnyed, áttetsző tüllös anyag kapott helyett. ismételtem kiléptem bírálóim elé, akik újra ámulva néztek rám.

- Oké, látom nem tudtok szóhoz jutni. - nevettem fel - Szerintem, tetszene Harry-nek, ez tény, és tetszik is, de igazi, mondhatni szokványos ruhát szeretnék.

- Te döntésed édesem. - mondta Anne

- Olyat válassz, ami neked tetszik, és jól is érzed magad. - anyu is kinyilvánította véleményét 

- Tény, hogy az öcsém oda és vissza lenne tőle, és lássuk be, fűzővel sem kellene küzdenie a nászéjszakátokon. - nevetett fel 

- Gemma. - korholta lányát Anne

- Ugyan, megszokottak az ilyen megjegyzések. - nevetett Jenny 

- Én meg tisztában vagyok a kapcsolatukkal. - mosolygott anyám

- Szerintem ne firtassuk tovább a dolgokat. Felpróbálom a következőt.

A következő ruha első látásra volt szerelem. Teljesen egyszerű, még is megfelelőnek éreztem a nagy eseményre. Arcomra boldog mosoly ült ki, ahogyan néztem magam a tükörben. Lassan kisétáltam, s mind hármuk csak nézett. Anya, majd Anne is oda jött hozzám, és egyből megöleltek.
- Ez a megfelelő. - anyunak könny csillant meg szemébe
- Legszebb sógornőm.
- Köszönöm. - hatódtam meg kedves szavaiktól
- Akkor ez lesz? - kérdezte boldogan Jenny
- Igen, ez lesz.
- Rendben.
Visszamentem a fülkébe, s levettem a kiválasztott ruhát. Jenny egyből magamra hagyott, hogy nyugodtan vissza tudjam venni az utcai ruháim, addig Ő húgomhoz lépett ki, hogy milyen koszoruslányruhát is szeretne. Egyből rávágta, hogy rózsaszín, s nagy tüllöset. Elképzelése igen komolyan hangozott, ahogy szavakat öltött. Mosollyal arcomon hallgattam. Kész lettem, és már hozta is Jenny a ruhákat, amik megfeleltek Nicol kérésének. Megnézte őket, s amint sikeresen kiválasztott egyet, fel is próbálta. Elénk lépett, mi pedig halatmas mosollyal néztük a kislányt, ahogyan forgott a hatalmas abroncsos ruhájában. Mint egy kis hercegnő, úgy tudnám leírni húgom.
- Olyan szép. - áradozott Nicol
- Csodásan nézel ki kicsim. - mondta neki anya boldogan - Ezt szeretnéd?
-Igen. - sóhajtott fel boldogan
- Rendben, akkor ez lesz.
- Hamar ment. - nevettem fel
- Nem olyan nehéz a természete, mint neked. - jegyezte meg anya
- Vicces. - nevettem, s puszit nyomtam arcára
Jenny elment a ruhákkal, és intézkedni kezdett. Gondosan becsomagolva várt ránk már mind a két ruhadarab. Alá kellett írnunk néhány fénymásolatot. 
Szívemet melengette a tudat, hogy lassan egy olyan napon fogom viselni, ami csak is Harry-ről és rólam fog szólni. A mi napunk lesz, amit senkinek sem engedek majd elrontani. Kapcsolatunk elején nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk. Mindig abba a hittben voltam, hogy egyszer csak rám un, és tovább áll. Ám amikor is feltette a kérdést, teljesen megbizonyosodtam érzelmeiről, arról, hogy mit is érez pontosan irántam. Azóta talán csak még jobban erősödött a kapcsolatunk.
- Megveszitek, vagy csak bérbe szeretnétek? - nézett rám Jenny
- Természetesen megvesszük. - szólt közbe Anne - Harry a lelkemre kötötte, hogy bármilyen is legyen a ruha, amit szeretnél, meg kell vennünk. Természetesen ezt Nicol ruhájára is értette. - mosolygott
- A boldog vőlegény. - jegyezte meg Jenny - Milyen kedves.
- Soha nem gondoltam volna ezt az öcsémről. - mondta Gemma - Majd megemlítem neki ezt a kedvességet.
- Még szép, hogy elhalmozza kedvesét, Harry. Ne legyél, ilyen Gem, megérdemli Thea, hogy így bánjon vele a fiam.
- Jól van, kész vannak a papírok. - szólt közbe Jenny
Amint végleg elkészültünk már indultunk is. A ruhát anyáékhoz vittük, hogy még véletlen se lássa meg Harry. Nem nevezném magam babonásnak, de az esküvővel kapcsolatba nagyjából mindent be szeretnék tartani. Szülők vetették fel, hogy az esküvő előtti két napot otthon kell töltenem.
Ruhám biztonságba megérkezett a szobám gardróbjába, így már egy nagyon fontos dolgot kipipálhattam a képzeletbeli listámon. Hazafelé az úton még pár dolgot átbeszéltünk, és már rájöttünk, hogy csak a torták pontos ízét kell meghatároznom. Erre csak pár nap múlva kerül sor, amint sikerül megbeszélnem Harry-vel. Már voltunk kóstolón, így már nagy vonalakban terveink megvoltak, csak véglegesíteni kellett.
Az esküvő időpontja végül négy hét múlvára esett. Ahogy így alakultak, s minden szép lassan lefixálódott, egyre jobban éreztem magamban a boldogságot. Édesapám a gondolattal még mindig barátkozik, bár anya nagyban segít neki elfogadni, hogy kicsi lánya, mostanra felnőtt, s megtalálta boldogságát egy számára tökéletesnek vélt srác mellett. Nicol nagyon örült, amikor is közöltük a hírt vele, s bejelentettem, hogy egyben kis koszoruslány is lesz, s a gyűrűket is Ő fogja tartani. Harry-t is és Engem  s megölelgetett, de végül párom ölében állapodott meg.
Este vacsora után a szobámba mentem, ahol is a fürdőmnek szenteltem figyelmem. Kádat tele engedtem kellemesen hűs vízzel, s áztatni kezdtem magam.  Bő fél órán át feküdtem a habok között, s talán el is szundikáltam közben. Gyorsan megmosakodtam, s kimásztam a kádból. Magamra vettem a pizsamának szánt francia bugyit, és egy trikót. Hajamat kontyba hagytam, és miután fogaimat megmostam már mentem is az ágyamba. Laptopomat az ölembe vettem, majd beléptem skype-ra. Harry egyből kezdeményezte is a videó hívást, amit sietve el is fogadtam.
- Szia bébi. - mosolygott rám
- Szia. - integettem hatalmas vigyorral arcomon - Szeretném megköszönni a ruhákat, igazán figyelmes Tőled.
- Bébi, semmit sem kell megköszönnöd. A feleségem leszel, valamivel meg kell hálálnom. - kacsintott rám
- Vicces vagy, de komolyan. Elég lett volna aznap estére kibérelni.
- Tudod van benne valami, de eszem ágában sincs azzal a gondolattal élni, hogy utánad más is felvenné azt a ruhát. Az a Te ruhád, amiben nekem fogod kimondani az igent, az oltár előtt. - hangja őszintén csengett - Nicol pedig nyilván nem szerette volna vissza adni utána. Gondolom valami csodás, hercegnős ruhát választott.
- Mennyire magabiztos vagy. - nevettem fel - És valóban. Nicol habos ruha mellett döntött.
- Anya is veletek volt?
- És Gemma is.
- Gondolom a megjegyzéseit közzétette. - nevetett fel
- Ismered. Természetesen diszkréten tette azért. Bár tény, hogy Nicol-on kívül mindenki értette.
- Remélem az esküvőnkön tartja magát majd azért.
- Ugyan. Úgy is nagy a hasonlóság köztetek. - jegyeztem meg - Ha nem Ő, akkor majd Te teszel azért, hogy zavarban legyek.
- Bébi, tudod, hogy mellettem a zavartságod teljesen felesleges.
- Hiányzol. - tört fel belőlem váratlanul
- Te is nekem, Édes. Pár nap, és otthon leszek.
- Két hét. - nyögtem fel fájdalmasan
- De utána egy hét és a feleségem leszel. - próbált jobb kedvre deríteni
- Ó, igen. Ragaszkodnak hozzá a szüleim, hogy esküvő előtti héten nem aludhatunk együtt.
- Mi van? - hangja kétségbeesett volt
- Jól hallottad. Nap közben találkozhatunk, de semmi több. Ezt szeretnék, ha betartanánk.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy napközben is tudok teljesíteni. - arcára pajkos mosoly ült ki
- Fogd be. - nevettem - Muszáj lesz betartanunk.
- Vagy csak titokban tartanunk.
- Harry.
- Most mi van?  Nyilván tisztában vannak azzal, hogy már voltunk együtt, nem is egyszer.
- Fogd be. - pirultam el
- Ugyan, bébi.
- Szeretlek. - mosolyodtam el
- Én is téged. - nyomott egy puszit a kamerára - Most mennem kell próbára, de amit lesz pár percem hívlak. Szeretlek, és jó legyél.
- Inkább ezt nekem kellene mondanom.
- Lehetséges.
- Jó munkát, és kápráztasd el a rajongóitokat.
- Csókollak. - ezzel bontotta a vonalat
Kikapcsoltam a gépem, majd hatalmas boldog mosollyal bújtam be a takaróm alá, és hunytam le szorosan szemhéjaim.