24.rész

Darcy

Nyöszörögtem, amikor is a meleg test mellőlem eltűnt. Kezemmel tapogatózni kezdtem, de hiába. Semmit, illetve senkit nem is találtam agy ágyban, a még mindig meleg ágyneműn kívül. Egyik szemhéjamat nehezen, de sikeresen felnyitottam, így láttam az ágy mellett öltözködő alakot. 

- Louis - hangom fáradtan hangzott. 

- Baba - kapta rám tekintetét, s leült, amint a nadrágját ismételten magán tudhatta. 

- Hova mész? - másztam közelebb hozzá, míg ő lehajolt, s érzéki, ám nagyon is rövid csókkal nyugtatott. 

- Reggel öt óra van, és lassan azért ébrednek a többiek. Be kell látnod, hogy egyáltalán, nem lenne megfelelő, ha melletted találnának.

- Pedig veled szeretnék ébredni - pislogtam fel rá álmosan. 

- Sajnálom - hajolt le ismételten. - El fog jönni annak, is az ideje. Most viszont mennem kell. Kikísérsz?

Bólintottam, s kimásztam a meleg takaró fogságából. Öltözködni semmi erőm nem volt, így csupán a köntösömet kaptam magamra. Derekamra simította tenyerét, miközben kisétáltunk a bejárathoz. Halkan kitárta az ajtót, s felém fordult. Utolsó csókot lopott, míg magához szorított. Ajkai közé ziháltam, amikor is eltávolodott, s fájdalmassá vált a kettőnk közötti távolság. Még egy csókot adott vágyakozó ajkaimra, mielőtt végleg eltűnt volna a gyér fényben úszó folyosó rejtekében. Visszazártam az ajtót, és lassan visszaballagtam szobámba, ahol is hamar találtam magam a takaróm alatt. Szemhéjaim ólomként nehezültek el, s csukódtak le. 

****

- Rendben kisasszony, akkor most mindent el kell mondanod - rontott be a szobámba Lux.

A helység már a fény áradatában úszott, a napsütésnek köszönhetően. Fájdalmasan nyögtem fel. s fordultam a hátamra. A szőke lány akaratosan rántotta le rólam a takaró könnyed anyagát. Csukott szemekkel próbálkoztam visszaszerezni a menedékem, de erőlködnöm felesleges volt. 

- Nem bújsz ki a válaszadás alól - hangja halk volt, még is akaratos.

- Mit akarsz? - csúsztam feljebb, így hátamat az ágyam támlájának támasztottam, s felnyitottam szemhéjaim. 

- Mi az, hogy mit akarok? - háborodott fel. - Kora reggel láttalak Louis szájában, Sophie. Magyarázatot akarok, most!

- Láttál? 

- A fürdőbe mentem - magyarázta röviden. - Viszont helyettem, neked kellene magyarázatot adnod. 

- Oké, de kérlek, ígéred meg, hogy senkinek sem beszélsz róla. 

- Rendben - egyezett bele egyből, csak, hogy mielőbb kiszedhessen belőlem információkat. 

- Szóval, minden a nyaralásunkon, a hajón kezdődött. Az előzményeket tudod - bólintott. - Szóval ott lopódzott be hozzám több éjszaka is, és igazából fogalmam sincs. Egyszerűen minden történt szépen sorban. 

- És senkinek sem tűnt fel? 

- Anya tud rólunk, és Emily, az unokatestvérem is. 

- Thea ezt az egészet csak úgy hagyja, hogy folytassátok? - hangja meglepődött volt. 

- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy semmit sem tud ellene tenni. 

- Az anyád, csak rád parancsolhat. Lássuk be, hogy ez rohadtul helytelen dolog. 

- Véleményem szerint egyáltalán nem ütközik törvénybe. Mind a ketten akarjuk.

- Mit is akartok? Egy párt alkottok, a barátnője vagy? - tette fel türelmetlenül a kérdéseket, mire én válaszként csak hallgattam. - Tehát te magad se tudod, hogy hogyan is álltok, még is ágyba bújsz vele. 

- Lux, kérlek. Ez így kicseszett kegyetlenül hangzik. 

- Nincs igazam? Szerintem mindenkinek elleneznie kellene ezt, főleg édesanyádnak. 

- Reméltem, hogy megértesz.

- Mit kellene megértenem ezen? - ráncolta össze homlokát. - Egyáltalán nem normális dolog, hogy egy nálad ennyivel idősebb férfival bújsz ágyba, méghozzá anélkül, tisztáztátok volna, mit is várnátok el egymástól. Meddig fog ez menni, amíg rád nem un? 

- Miért mondasz ilyen negatív dolgokat? - szörnyen magam alá kerültem szavai hallatára. 

- Talán csak reálisan látom a dolgokat - vont vállat egyszerűen. - Mi lesz, amikor apád tudomására jut?

- Fogalmam sincs.

- Ismerem a kereszt apámat, és bármennyire is kedvelte Ő maga a sokkal idősebb lányokat, mégis édesanyád mellett állapodott meg. Ez volt a helyes. Oké, persze, szerették, és a mai napig szeretik egymást, de ez a normális. Ebből mi fog kisülni szerinted? Mert, hogy egy igazi komoly kapcsolat, nem abban teljesen biztos vagyok. Azon gondolkozzál el, hogy meddig szeretnéd húzni az időt vele. 

- Miért vagy ennyire ellenünk?

- Soph - nézett rám sajnálkozva. - Szeretlek, ahogyan Louis-t is. Pontosan ezért szeretném, ha mind a ketten megtalálnátok a megfelelő személyt. - ezzel magamra is hagyott. 

Visszadőltem a párnámra, s nyakamig húztam a hófehér takarót. Szemhájaimat szorosan lezártam, míg fejemben az elhangzott mondatok kavarodtak. Fáj, hogy így beszélt, de valahol mélyen, én is tudtam, hogy egy ideig rendben van, de örökké ez a kapcsolat nem fog kitartani. 

****

Telefonom csörgésére ébredtem délutáni órákban. Szemeim égtek, és ennek oka egyáltalán nem az alváshiány volt. Azonnal vissza is zártam szemhéjaimat, úgy kerestem meg a rezgő készüléket szekrényemen. 

- Háló - szóltam bele anélkül, hogy a hívót megnéztem volna.

- Még is, hol a fenében vagy? - apám hangja súlyosan keményen csapta meg fülem.

- Hány óra?

- Kettő, ideje lenne felébredned - dörmögte. - Most indulunk a stadionba, Lux visszamegy eléd, de igyekezzetek odaérni mielőbb - ezzel bontotta is a vonalat. 

- Neked is jó reggel édesapám - mondtam a már sötét képernyőjű készüléknek. 

Kapkodva másztam ki végül ágyamból, s rohantam a fürdőbe, ahol is egy igen gyors zuhany után, egy alap sminket tettem fel. Hajamat csak átfésültem, míg a szobámban kikapkodtam szekrényből pár összeillő ruhadarabot. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy apámat magamra haragítsam, így az első nap alatt. Cipőmbe bújtam, táskámat felkaptam, és rohantam is kifelé. Lift segítségével hamar leértem a földszintre, ahol is a kanapén ülve várt rám Lux. Tekintete semleges volt. Mellé igyekeztem, hogy mielőbb indulhassunk a helyszínre. Egy autó várt ránk kint, így taxival sem kellett az időt vesztegetnünk. 

- Most haragszol rám? - törtem meg a közöttünk lévő csendet.

- Haragszom? Ugyan már, Soph. Őrültség lenne, és nagyon gyerekes. Elmondtam a véleményem, de ugyan úgy szeretlek, mint eddig. Olyan mintha, a húgom lennél. Ezért is félek attól, hogy hamar összetörsz. 

- Sohasem okozna csalódást nekem.

- Jó srác Louis, tudom - sóhajtott fel, s rám nézett. - Bele gondoltál abba, hogyha egyik nap bejelenti a családalapítást? Fiatal vagy. Az évek még előtted állnak, viszont lássuk be, hogy számára ketyeg az a bizonyos óra. 

- Annyira nem öreg. 

- Harmincöt éves, Soph. Ugyan már. Minden férfi életében eljön az a kor, amikor is bejelenti a szeretett nőnek, hogy alapítsanak családot. 

- Kitart mellettem - álltam ki a szavam mellett.

- Most még igen, de majd amikor elhatározza magát, lehetséges, hogy más útra fog lépni. Nélküled. 

Semmit sem mondtam. Kifelé bámultam, és csak gondolkoztam. Be kellett látnom, hogy hiába is érzek Louis iránt érzelmeket, még sem jelenthetünk ki semmit sem biztosan. 

23.rész

Darcy

A repülőutat fárasztónak tartottam, Louis társaságában. Mivel a leghátsó üléseken foglaltunk helyet, így gond nélkül simogatta combom, s árasztotta el néha nyakam ívét csókokkal. Amikor természetesen arra közeledett valaki, azonnal visszavonult. Egy idő után megunta az én zenéim hallgatását, így saját telefonját vette elő, és nyújtotta át annak egyik fülhallgatóját. 

Amikor rám nézett, s tekintetünk találkozott, azonnal ajkaira akartam tapadni, de vissza kellett fognom magam. Nehezen tettem, és, hogy ezt tökéletesen kivitelezzem is, mindig emlékeztettem magam arra, hogy milyen könnyen lebukhatunk. Olykor előrepillantottam, ahonnan is Lux kíváncsi tekintete nézett velem szembe.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el szám, amikor is végre átléptük a hotel bejáratát. A szobákhoz való kulcsokat Paul vette át, s fordult felénk, amint bejelentkezett.
- Oké, tehát senkinek sem fog újdonságot okozni, amit most mondok - kezdett is bele. - Először is, van négy szobát lakosztály, amelyben Liam, Danielle, Zayn, Perrie, Niall és Louis lesz. Másik lakosztály, amelyben két szoba van, ott lesznek Harry-ék, az utolsóban pedig Lou, Tom és Lux.
- Ugye nem gondolta senki komolyan, hogy az öcsémmel osztozom egy szobán - szaladt ki azonnal a számon. - Mármint imádom, de akkor is fiú.
- Mi szeretnél akkor? - fordult felém sóhajtva apám.
- Mondjuk a négy szobásba átmenni, amiben Lux-ék vannak.
- Rendben, akkor abban lesztek ti - bólintott rá Paul.
Mivel több lift is volt, így idővel szerencsére mindenki eljutott a megfelelő emeletre. Lux-al együtt indultunk keresni a szobánkat, és kis idő után meg is találtuk. Az egész emelet valójában a miénk volt, hiszen a biztonságiak, illetve Paul-nak is a szobája a mi szintünkön helyezkedett el.
Lou-val és Lux-al már néztük is a szobákat, s eldöntöttük, hogy melyik kié is lesz arra pár napra, amíg ebben a városban vagyunk. Mindannyian elvonultunk kipakolni, hogy még se a bőröndünk legyen, amiből élni fogunk a napokban.
- Kész vagy? - jelent meg Lux.
- Igen, egy pillanat, csak ezeket még elteszem - emeltem feljebb a kezemben lévő dolgokat, ezzel jelezve, hogy mire is értettem. - Van valami terv?
- Csak gondoltam elmehetnénk le a többiekhez, elvileg a hotel medencéjénél vannak.
- Hát nem is tudom - gondolkoztam el hirtelen az ajánlaton. - Mindenki ott van?
- Persze, de ez miért gond? Ha nincs fürdőruhád, majd adok.
- Ó, nem, nem erről van szó. Miért is ne? Menjünk, akkor átöltözöm.
- Rendben, öt percet kapsz - ezzel magamra is hagyott.
Sietve léptem a szekrényemhez, és kaptam ki belőle a fürdőruhám. Amint rám is került, már indultam is vissza keresni egy lenge ruhát, ami tökéletesen szolgált ahhoz, hogy a medencéhez menjünk.
- Kész vagy? - hallottam meg türelmetlen hangját.
- Komolyan, nőből vagy te? - fordultam felé felháborodást színlelve.
- Sophie, kérlek, csak a medencéhez megyünk, de ahogy látom rajtad még mindig ruha van.
- Tudod eszem ágában sincs végigsétálni az épületben egy bikiniben - bújtattam bele lábfejeim szandálomba, s kézen ragadva húztam magam után a folyosóra. - Neked sem kellene - feleltem már a lift előtt.
- Ugyan, mennyire mindegy már, hogy most vagy később látnak? - vont vállat.

****

A nap maradék részét a medence partján, vagy éppen a vízben töltöttük. Egy perc nyugalmunk sem volt, erről a fiúk kellően gondoskodtak. Danielle és Perrie is igyekeztek kerülni a fiúkat, de lehetetlennek bizonyult.
- Komolyan, mintha a tíz évvel ezelőtti turnén lennénk - ültek le mellénk a lányok vizesen.
- Soha nem fognak felnőni - jegyezte meg Perrie, amint maga köré tekert egy törülközőt.
- Mindig ilyenek voltak? - kérdeztem.
- Ez nem is kérdés - nevetett Danielle - Lux-ot is mindig pesztrálták.
- Van pár emlékem, bár igazán kevés - jegyezte meg nevetve barátnőm. - Anya mesélt sokat, meg hát képek és videók is vannak.
- Igen, azokat én is láttam - mosolyogtam rá, ami sikításba torkollott, s hamar a medence alján találtam magam. Levegő után kaptam, amint az lehetséges volt. - Idióta vagy Noah - ütöttem mellkason öcsém.
- Láttad volna az arcod - nevetett fel.
- Barom - úsztam ki a medence szélére.
- Darcy - szólt egyből apám.
- Ugyan már, tudja, hogy mit is jelent - ennyivel lezártam a témát, és kifeküdtem a medence partjára.
Öcsém még mindig röhögött, így ránéztem, s láttam, ahogyan Louis-al lepacsiztak. Ledöbbentem a hirtelen keletkezett nagy barátságon.
- Azt hittem, hogy Te már felnőtt vagy - mondtam kellő hangerővel, hogy hozzá is eljusson a kijelentésem.
- Ez csak víz - úszott mellém Louis, s határozottan rántott be magával a hidegbe.
- Komolyan ma még ki akartok nyírni - köhögtem, miközben hajamat kisöpörtem arcomból.
- Baba, semmi problémád sem fog származni a nedvességből - jegyzete meg pimasz mosollyal arcán, míg kezeit a víz alatt, könnyedén csúsztatta fenekemre, s markolta meg.
- Fejezd be, mielőtt apám észreveszi, és megfojt - sziszegtem bájosan mosolyogva.
- Ugyan már nővérkém, ne legyél ennyire morcos - jelent meg mellettünk Noah, majd ujjaival arcomat csipkedte meg.
- Most fejezd ezt be, öcsi - fogtam meg a kezét.
Pár pillanat múlva már távol tudtam magam tőlük, s sikeresen elérve a lépcsőhöz sétáltam ki a meleg napsütésbe. Visszasiettem a lányokhoz, akik árgus szemekkel figyelték a különböző jeleneteket. Napszemüvegem orrnyergemre csúsztattam, s kényelembe helyezkedtem, míg közben beszélgetésbe elegyedtünk.
- Hol van Emma? - néztem érdeklődve a többiekre.
- Te nem is tudod? - döbbent le Dani.
- Fogalmam sincs - vallottam be. - Azt látom, hogy más kicsit, de ennyi az egész. Gondolom hiányzik neki.
- Szakítottak Darcy - mondta ki Perrie kereken.
- Mi van? - hangom kicsit hangosabb volt a kelleténél, így halkabbra vettem. - Hiszen pár hete még jó volt minden.
- Részleteket nem tudunk, még eléggé friss a dolog - mondta Lou.

****

Lou és Tom már végeztek a zuhanyzással, s lefeküdtek, nekünk jó éjszakát kívánva. Még azt is hozzátették, hogy korán feküdjünk le, hiszen reggel már próbájuk lesz a srácoknak, ahol ott kell lennünk.
- Mehetsz - jött ki Lux a fürdőből, ezzel átadva nekem a helyet.
Fáradt voltam, így igazán gyors zuhanyt vettem, miközben hajamat is megmostam. Melegnek köszönhetően a szárítással bíbelődnöm nem kellett. Szabadon hagytam enyhén göndör tincseim, míg felsőtestemre lila trikót, alsóra pedig csupán egy franciabugyit vettem. Senki nem volt már a nappaliban, így egyenesen a szobámba mentem, ahol is egyenesen az ágyamba bújtam. Próbáltam elaludni, hiszen fáradt voltam, és testem fájdalmasan mondott már ellent az ébrenlétnek.
Álmaim alig találtak rám, amikor telefonom rezegni kezdett az éjjeliszekrényen. Csukott szemmel kezdtem tapogatni, míg kezembe nem vettem. Ahogyan felvillant a fény, azonnal lejjebb vettem, majd megnyitottam az üzenetet.

"Beengedsz, Baba? L. Xx" 

Ennyi állt benne, mire azonnal kimásztam kényelmes ágyamból. Halkan nyitottam ki az ajtóm, s lábujjhegyen osontam a bejáratig, amit hasonló óvatossággal tártam ki. A falnak támaszkodva állt, és mosolygott rám. Kezemmel azonnal alkarját fogtam meg, és rántottam magamhoz. Ajkai enyéimen landoltak, míg kezével csípőmet fogta szorosan. Szabad kezével becsukta az ajtót, s lenézett rám.
- Melyik a Te szobád? - nyomott csókot nyakamba.
Válasz helyett, kézen ragadtam és behúztam a rezidenciámba. Az ajtót ezúttal kulcsra zártam, mielőtt szembe fordultam vele. Mosolya szélesebb lett.
- Hiányoztál egész nap - halkan motyogta ajkaimra.
- Pedig elég sokat láthattál - húztam végig ujjam álla vonalán.
- Tudod, hogy mire értettem.
- Szex hiány? - kuncogtam.
- Szemérmetlen vagy, Baba - nyomott puszit enyhén duzzadt ajkaimra.
Ajkai falánkan tapadtak enyéimre, míg közben hátrafelé lépkedett, s leült az ágyam szélére. Fenekemre tévedt újból mindkét tenyere, s enyhén megemelve invitált ölébe. Csókja feltüzelt még jobban, így kapkodva húzódtam el tőle, s rántottam le magamról a könnyed anyagot. Szemei továbbra is arcomon maradtak, míg vissza nem húzott forró szájára. Velem együtt mozgott, míg a párnámat nem érezte meg feje alatt, s helyezte magát kényelembe. Csípőmet enyhén ösztönözte mozgásra, míg ajkaimat kényeztette.
- Ne szórakozzunk tovább - suttogta nyakamba.
- Csak nem elvonási tüneteid vannak? - kérdeztem kellően csábító hangon.
- Baba, tudod te is, hogy milyen hosszú volt az a két hét nélküled.
- Ne is emlékeztess - csókoltam meg röviden.
Kezeim egy másodpercre sem tétlenkedtek. Nadrágjától, bokszerével együtt megszabadítottam, miután magamról is lekaptam a bugyit. Szemei csillogtak, s vágyakozó tekintetével szinte teljesen megsemmisített. Nadrágjának zsebéből kivettem az óvszert, és amint helyére került már is boldogsággal adtuk át magunkat a beteljesülésnek.

22.rész

Harry

Lentről hangos csörömpölést lehetett hallani, amit annak tudtam be, hogy a gyerekek már ébren vannak. Arcomat párnába fúrtam, s szorosabban, - természetesen odafigyelve helyes pocakjára -, fontam köré karom. Kezét pillanatok alatt simította enyémre, s fűzte egybe ujjainkat. 

Kicsit távolabb mentem, s hátára fordítottam. Szemeimmel egyből övéit kerestem, de mindhiába. Ajkaimat puha bőréhez érintettem, ami hatására mosolyra húzta formás száját. Felfedeztem minden centijét arcának, mielőtt szája széléhez nem értem volna, ahol is apró puszikat hagytam. Kicsit felemelkedtem, de szinte azonnal magához is vont. Csókja lusta volt még, a korán kelés miatt, de kellően szenvedélyes. Kezem még mindig pocakját simogatta, míg ajkaim forró csókba hívták. Szorosan tartott magához, s húzott még jobban maga felé. 

Csípőm pillanatok leforgása alatt került combjai közé. Vigyáztam rá, bár ő bátorítóan mindig kicsit finomabban húzott vágyakozó teste felé. Kezeimmel közrefogtam arcát, s elszakadtam tőle. Szemeimmel ismételten az ő tekintetét kerestem, amit ezúttal sikeresen meg is találtam. Utolsó apró csókkal ajándékoztam meg, és gördültem vissza mellé.

- Nem akarok felkelni - nyögött fel fájdalmasan, miközben oldalamhoz bújt. 

- Én is jobban örülnék, ha maradhatnánk, de elkezdődik a turné, muszáj felkelni - simítottam végig arcán. - Gyerekek már ébren vannak.

- Izgatottak, egyértelmű. 

- Darcy valószínű, hogy igen, de Noah nem hiszem.

- Fiú, mit vársz? - nevetett fel. - Bár lehet, hogy még is, hiszen be kell látnod, hogy a rajongóitok gyerekei is jelen lesznek, lehet kiszemel valakit magának. - ábrándozott.

- A rajongóink gyerekei? - kérdeztem vissza azonnal.

- Bébi, be kell látnod, hogy nem mai gyereke vagytok. 

- Konkrétan öregnek neveztél - háborodtam fel.

- Édes, legyél tisztában a koroddal - mosolygott, nyomott egy gyors csókot ajkaimra, és már ki is mászott mellőlem.

- Ezt még megbánod, asszony - kiáltottam utána, mire csak kuncogást kaptam válaszként. 

Minden számomra fontos dolgot ledobáltam a táskám mellé. Thea szerette a kezében tartani a dolgokat, így ráhagytam, hogy bepakoljon normálisan. Szerinte fontos a hajtogatás, véleményem szerint pedig időpocsékolás. 

Amint ő végzett a fürdőben, felváltottam. Addig is ő felvette a harcot a ruháinkkal, és minden fontos dologgal, ami még kelhet az utazás során. Soha nem vittünk rengeteg dolgot, hiszen két nő is állandó társam lesz. Biztosra vettem, hogy a vásárlást nem fogják félretenni. 

****

- Ó, előkerült a kalap - fordult felém Thea, amikor elkészült a pakolással.

- Minden turnéhoz hozzátartozik - vontam vállat. - Különben is, imádják a lányok - mosolyodtam el.

- Komolyan gondolod? - nevetett fel. - Nem gondoltál még bele, hogy azért akadnak dolgok még veled kapcsolatban is, amit furcsállnak?

- Őszintén? Nem - feleltem egyszerűen. - Ugyan már, megnyertem a Brit Fashion díjat, bébi. Te sem tagadhatod, hogy vonzom a tekinteteket.

- Ó, igen, Mr.Styles. Valóban, kellően vonzza a női tekinteteket. 

- Tudom, hogy te is imádod - húztam magamhoz.

- Eltaláltad, bébi - nevetett fel.

- Egyébként csinos vagy - mértem végig még egyszer. - Szeretem ezt a piros nadrágod - húztam meg ujjammal kicsit a szárát. 

- Örülök, ugyanis mostanában ki fogom élvezni, hogy még hordhatok ilyeneket.

- Miért ne hordhatnék később is?

- Tudod, van egy férfi, akinek ismételten egy gyermeket készülök világra hozni. 

- Milyen szerencsés is - sóhajtottam fel.

- Nagyon szerencsés - mosolya szélesebb lett. 

- Szeretlek - csókoltam arcon. - Induljunk mielőtt szétszedik a házat a srácok. 

- Miért is itt beszéltük meg a találkozót? - nyögött fel fájdalmasan, amikor már húztam ki a hálónkból.

Darcy

Izgatottan ébredtem fel korán reggel, hiszen végre eljött a nap, amikor is indulunk édesapám, és a banda turnéjára. Egész éjszaka csomagoltam, hogy még véletlenül se felejtsek el valamit. Igyekeztem minél csinosabb darabokat betenni, hiszen még is csak imponálni szeretnék egy bizonyos fiúnak. Szüleim tegnap mondták, hogy a mi házunkban lesz délelőtt a találkozó, így már korábban felkeltem, hogy még egyszer mindent leellenőrizzek, aztán pedig a ruhám kiválasztása maradt csak hátra. Gyors zuhanyt vettem, s már igyekeztem is szekrényem elé, amelyből kikapkodtam pár darabot. Amint rajtam voltak már a könnyed anyagok, hajamat átfésültem, s kalapot vettem. Bőröndömet, és táskámat megfogva igyekeztem le a földszintre, ahol - a hangokból ítélve -, már a srácok is jelen voltak. 

Mosolyra húzódott szám, amikor is megpillantottam a családom tagjait is. Mindent ledobtam a földre, s a régen látott nagyszüleim karjaiba végeztem.

- Lassabban, kicsim - nevetett nagyi.

- Örülök, hogy itt vagytok - nyomtam egy - egy puszit arcukra. - Nem is mondta anya, hogy jöttök.

- Meglepetés - ölelt magához nagyapa. 

- Valóban az - feleltem boldogan. - Hiányoztatok már. Utálom, hogy elköltöztetek a világ másik végére. 

- Kicsim, bármikor eljöhetsz, te is tudod - simított végig karomon a nagyi. - Noah két hét múlva jön, gyere te is, ha gondolod.

- Tényleg? Mármint, úgy tudtam, hogy végig ő is a turnén lesz.

- Hát két hétig biztosan, utána jön hozzánk pecázni - vágta rá nagyapa. 

- Lehet, hogy az inkább kihagyom - feleltem egyből.

- Nem tudod, hogy mi a jó, kislányom - felelte boldogan. - Igazam van, fiam? - húzta magához öcsémet.

Társalgásunkat a csengő zavarta meg, így azonnal indultam is a bejárat irányába. Sietve tártam ki, s ajkaimat hasonló gyorsasággal hagyta el egy sikítás. 

- Lux - öleltem meg rég látott barátnőmet. 

- Én is örülök, hogy látlak, Sophie, de kérlek, levegőhöz kell jutnom.

- Ne haragudj, de olyan rég láttalak - indokoltam meg.

- Beljebb mehetünk? - nézett rám mosolyogva Lou.

- Persze - álltam arrább, és Lou-t is köszöntöttem. - Mondd, hogy te is velünk jössz? 

- Természetesen, anyának kell segítenem az idei évben. 

- Ne csukd be, jönnek a srácok is - szólt közbe Lou, mielőtt becsuktam volna az ajtót. - Harry merre van?

- Szerintem még alszanak.

- Sikításod miatt szerintem már ébren vannak - nevetett Lux. 

- Sziasztok - jelentek meg a srácok, barátnőikkel oldalukon.

Mindegyiküknek egy - egy puszit adtam. Amikor Louis került sorra, már hajoltam is volna puszira, ám ajkai enyéim sarkával találkoztak. Apró, zavart mosollyal távolodtam el tőle, s csuktam be az ajtót. Visszaigyekeztem a nappalinkba, ami most tele volt emberekkel. Arra lettem figyelmes, hogy Lux kézen ragadott, s a konyhába húzott. 

- Oké, mi van közöttetek? - esett nekem egyből.

- Tessék? Kire gondolsz? 

- Soph, nem vagyok hülye - nevetett. - Elfelejtetted, hogy mellettük nőttem fel? Ismerem Louis-t, és a kis jelenetet is láttam.

- Fogalmam sincs miről beszélsz.

- Látom sok filmet láttál, mindig ezt mondják - vágta rá. 

- Semmi sincs kettőnk között, ebben biztos lehetsz. 

- Ugye elmondanád? 

- Persze - nyeltem egy nagyot, s visszamentünk a nappaliba. 

Kényelembe helyeztem magam az egyik fotelbe, ahonnan is könnyedén tudtam beszélgetni a többiekkel. Nagyon sokan voltunk, de igyekezett minden személy beleszólni az adott témába. 

Louis tekintetét végig éreztem magamon, és tudtam, hogy majd valahogyan megpróbál a közelembe férkőzni egy lopott kis időre, s ennek gondolatára egyből széles mosoly lett arcomon. Valóságba szüleim érkezése volt, ami visszarántott. 

- Sziasztok - köszöntötték a jelenlevőket. 

- Kicsim - ölelte nagyi magához anyát. - Jó látni - mosolygott rá, s megsimogatta még csak alig látszódó pocakját. - Jól vagy?

- Igen, megvagyunk. Szerencsére nincsenek már rosszullétek, és azért már van tapasztalatom is - nevetett fel.

- Elena - lépett hozzá apám is, és megölelte, míg nagyapámmal kezet rázott. 

- Remélem tudjátok, hogy mennyire nem helyeslem ezt - kezdett bele nagyi.

- Anya, kérlek - sóhajtott fel anyám. - Előző terhességeim idején is jártam koncertekre. Semmi gond sem lesz.

- Vigyázni fogok rájuk - felelte egyből apa. - Nem kell aggódni, elég biztonsági lesz a helyszínen, de nyilván, nem olyan őrült tömeg lesz, mint régen. 

Kis időbe telt, mire sikerült nagyiékat megnyugtatni. Ekkor apám és a srácok kisebb beszélgetésbe kezdtek Paul-al. Lux végig duzzogva ült mellettem, amikor is apám még mindig nem vette észre.

- Komolyan, te nem idősebb vagy nálam? - nevettem fel. - Én szoktam így viselkedni.

- A saját keresztapám nem vesz észre, basszus - háborodott fel. 

- Ugorj a hátára - mondtam az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Nem is rossz ötlet - mosolyodott el.

- Hülyeségből mondtam - néztem rá immáron komolyan. 

Ő csak tovább mosolygott, s felállt mellőlem. Megindult apám felé, aki háttal állt nekünk, így igen könnyű dolga volt. Pillanatok alatt termett hátán, mire apa igen hangosan felnyögött a meglepettség miatt. 

- Szia keresztapu - nyomott egy cuppanos puszit apám arcára.

- Basszus, Lux - nevetett fel. - Meg akarsz ölni?

- Mintha nehéz lennék - mászott le róla. 

- Gyere ide - húzta magához, és szorosan megölelgette. - Hiányoztál, kislány.

- Te is nekem. 

****

Elköszöntünk nagyszüleimtől, és amint bepakoltunk a taxikba, már indultunk is a reptérre. Lux elmesélte, hogy milyen is az egyetem, és, hogy mennyire is várta már, hogy végezzen. Halasztott, ezért végzett vele az idei évben. Szülei büszkék rá, ahogyan mindenki más. Nyarat még velünk tölti, mielőtt valóban munkába állna szeptembertől. Véleménye szerint teljesen más lesz az élte, de izgatottan várja. 

- Neked van már terved? - érdeklődött.

- Még gondolkozom. Egy évet halasztani szeretnék én is, bár apám hallani sem akar róla. 

- Hidd el, hogy idejében meg fog békélni.

- Remélem is.

- Na de, visszatérve arra, amit a konyhában is beszéltünk - mondta kicsit halkabban.

- Ne itt - ennyit mondtam, és szerencsére értette. 

Reptéren szerencsénkre hamar túljutottunk az ellenőrzéseken és már mehettünk is a gépre. Azonnal hátra igyekeztem, ahol is az ablak melletti helyet el is foglaltam. Kényelembe helyeztem magam, s figyeltem, hogy ki hova is ül le. Előszedtem az iPodom, és zenét kezdtem hallgatni. Szemhéjaimat lehunytam, s vártam, hogy végre elhagyjuk a szárazdöltet. 

- Szabad ez a hely? - kérdezte meg számomra túlságosan is ismerős hang, miután kiszedte a fülhallgatóm. 

- Nem a legjobb ötlet - adtam meg a választ, de mintha a falnak beszéltem volna. - Persze, foglalj helyet - motyogtam.

- Félsz, hogy nem tudsz ellenállni? - vette halkabbra hangját.
- Fogd vissza magad, Lou.
- Baba, ugyan - simított végig fedetlen combomon. - Kíváncsi leszek a szoba beosztásra.
- Biztosra veszem, hogy az öcsémmel leszek egy szobába - sóhajtottam fel, s újra kinéztem az ablakon.
- Majd meglátjuk - nyomott egy puszit vállamra, mielőtt ráfektette arcát. 

21.rész

Darcy

Délelőtt kipihenten ébredtem unokatestvérem mellett. Ő még mindig aludt, így halkan másztam ki mellőle, s vonultam el a fürdőbe. Gyors zuhany után, szememet kihúztam kis tussal, s szempillaspirált használtam még. Hajamat csak átfésültem, és bele is bújtam a már kikészített ruhába. 

Szobába visszaérve Emily-t már ébren találtam. Kivettem kalapom, és az ágyra ültem. 

- Figyelj, Em - szólaltam meg, s félve néztem fel rá. - Sajnálom a tegnapot

- Mármint mit is pontosan? 

- Bunkó volt, sajnálom.

- Figyelj, én hamar túlteszem rajta magam, nem engem bántottál meg igazán, hanem a szüleid. 

- Ne is mondd - nyögtem fel fájdalmasan. 

- Komolyan megbántad, vagy csak Louis-nak szeretnél megfelelni?

- Honnan tudod, hogy beszéltünk?

- Az üveg ajtó nem éppen a legjobb szigetelő - vont vállat. 

- Mondjuk úgy, hogy segített tisztán látni - mondtam őszintén. - És nem, nem miatta fogok bocsánatot kérni.

- Tényleg bocsánatot kérsz a szüleidtől?

- Úgy kellene, nincs igazam? - kérdeztem, mire bólintott. 

- De, természetesen most igazad van - bólintott egyetértően. - Akkor elkészülők, és mehetünk.
Pár perc alatt el is készült Emily, addig én magamban próbáltam megfogalmazni valamilyen kis szöveget, hogy az mindenki számára jó legyen. Küldtem egy gyors sms-t Louis-nak, s már indultunk is lefelé. Folyosón találkoztunk a fiúkkal, akik csak álmosan köszöntek nekünk.
- Jó reggelt - köszöntünk a szülőknek, s elfoglaltuk helyünket az asztalnál.
Mielőtt még neki kezdtünk a reggeli elfogyasztásának, szüleimre pillantottam, akik magukban beszélgettek.
- Szeretnék bocsánatot kérni - szólaltam meg végül, mire mindenki rám kapta tekintetét. - Sajnálom, hogy így reagáltam le ezt az egészet, nem kellett volna. Még is a szüleim vagytok, és a testvérem lesz a pici. Megbántam amiket mondtam, felelőtlen kijelentéseket tettem. Őszintén sajnálom.
Minden személy csendben ült továbbra is, míg anyám fel nem állt, s lépett hozzám. Szorosan megölelt, s éreztem, hogy könnyek szántották végig arcát, amelyek vállamon értek véget. Nehezen elengedett és visszament apám mellé, aki egyből arcon csókolta. Végül neki álltunk elfogyasztani a reggelinket, míg Em bíztatóan mosolygott rám, ezzel jelezve, hogy véleménye szerint pozitívan fogjam fel anyám reakcióját.
A nap további részében a parton voltunk, s élveztük a napsütést. Édesanyámmal még váltottam pár szót, ahogyan apámmal is. Ismételten bocsánatot kértem, amit elfogadtak, bár még mindig látszott rajtuk.
Még jó pár napot töltöttünk messze a várostól. Ez idő alatt voltunk egyszer a hegyekbe is, illetve a nem messze lévő vadasparkban. A tó hűs vízét, s a napsütést is igyekeztünk kiélvezni, ami meg is történt. Pár éjszaka kiszöktünk Emily-vel, és a fiúkkal az erkélyünkön keresztül.
Louis-al is minden este telefonbeszélgetésbe keveredtem. Elmeséltem az aznapi történéseket, míg Ő is beszámolt a napi tevékenységeiről. Örült annak, hogy bocsánatot kértem, s megnyugodtam a testvérem érkezésével kapcsolatban.

****

Hazaérkezve táskámat felrángattam magam után szobámba. Sietve pakoltam a szennyesruháimat a kosárba, míg a tisztákat vissza a szekrénybe. Bőröndömet szekrényem mélyére süllyesztettem, s fürdőmbe vonultam egy gyors zuhanyra. Miután végeztem, hajamat kontyba fogtam két hajtűvel, s natúr sminket tettem fel. Szobámba visszatérve szekrényem elé álltam, s valami kényelmes, még is csinos szettet próbáltam összeállítani. Kisvártatva sikerült is az ágyra kipakolnom a megfelelő ruhadarabokat.
Táskámba átpakoltam a fontos dolgaimat, utolsó simításként pedig parfümömből fújtam magamra. Kezembe vettem táskámat, s indultam is lefelé.
- Elmentem . kiabáltam be a nappaliba szüleimnek.
- Már is? Most értünk haza - furcsállóan nézett rám apám.
- Igen, egyik barátnőmmel találkozom - bújtam bele cipőmbe.
- Vacsorára hazaérsz? - nézett rám anya.
- Valószínű. hogy ott alszom, bár még nem biztos - vágtam rá hirtelen. - Sziasztok - siettem kifelé, s csuktam be magam mögött az ajtót.
Taxi, amit hívtam már megérkezett, így sietve beszálltam, s diktáltam is a címet. Telefonomon ránéztem a fontosabb dolgaimra, s Louis üzenetet és elolvastam, amiben az állt, hogy már vár rám. Mosollyal arcomon zártam le a telefonom, s vártam, hogy a megadott címre megérkezzek.
Sietve tártam ki magam előtt az üveg ajtót, amely a társasházba vezetett. Lift előtt álldogálva vártam, hogy végre megérkezzen, s beszállva a megfelelő emeletre menjek. Lábaim szinte maguktól léptek ki a kis szerkezetből, s vittek egyenesen az ajtó elé, amely Lou lakása volt. Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy végre megpillanthassam őt. Szerencsémre igen hamar kitárta a bejáratiajtót, s hatalmas mosollyal arcán invitált beljebb.
Megálltam, és türelmesen megvártam míg bezárta az ajtót, majd felém fordult. Táskámat ez idő alatt már elhelyeztem az asztalon, így szabaddá vált kezeimmel nyakát körbeöleltem, s lehúztam magamhoz egy csókra. Kezei csípőmre csúsztak, s a felsőm, és a nadrágom közötti szabad felületet cirógatta ujjaival.
- Hiányoztál - mosolygott rám, s behúzott maga után a nappaliba.
Cipőimet lerúgtam és egyik lábán átvetettem enyéimet, így könnyedén bújhattam oldalához. Hátamat simogatta, míg homlokon csókolt, s lepillantott rám.
- Hogy teltek a napjaid? - érdeklődtem.
- Meccs, stúdió és minimális alvás - sóhajtott fel. - Már kezdem unni, de szerencsére hamar vége szakad ennek a végtelennek tűnő körnek. És Ti, rosszalkodtatok még?
- Csak a szokásos, kibékültem anyáékkal, vagyis bocsánatot kértem tőlük, de még mindig látom rajtuk, hogy fáj nekik.
- Baba, persze, hogy fáj nekik, és abban biztos lehetsz, hogy soha nem fogják elfelejteni.
- Tudom - bújtam közelebb hozzá.
- Beszéltem apáddal - szólalt meg kis idő múlva.
- Tessék? Miről? - ültem fel egyből rendesen.
- Felhívott, és a megbeszélésről kérdezősködött, amin nem volt jelen, Azután viszont te kerültél terítékre. - nevetett fel. - Érdekes, hogy pont tőlem kér tanácsot, hogy mit is kezdjen veled. Szerinte elcsavarta egy srác a fejed.
- Valóban?
- Bizony, és ki szeretné deríteni.
- O, oké. És mi lesz?
- Mi lenne? Minden megy tovább, már ha szeretnéd Te is.
- Persze, hogy szeretném, micsoda kérdés - forgattam meg szemeim nevetve. - De remélem semmi utalást nem tettél ez ügyben.
- Természetesen nem. Szeretnék még gyereket a közeljövőben, Baba. Lássuk be, hogyha megtudja, biztos végez velem.
- Ahogyan velem is - bólintottam rá.
- Na, de ne beszéljünk most az apádról, hosszú volt ez a pár nap - simított végig arcomon.
- Ahogy kívánod - fordultam felé, s ajkainkat egybeillesztettem.

Thea

Meleg ágyunkba bebújtam, s laptopomat ölembe helyeztem. Elolvastam az e-maileimet, majd párra válaszoltam is. Hallottam, hogy Harry elzárta a csapot, így bezártam mindent, azzal a szándékkal, hogy elteszem a gépem, ám tekintetem megakadt a háttérképemen. Egy régi kép volt a gyerekekről, amit még férjem készített, Imádtam mindig rátekinteni, hiszen boldogsággal töltött el, amikor ránéztem.
Most viszont eszembe jutott ismételten a tónál történtek. Lányom kikelése magából, ezzel kifejtve, hogy mennyire is nem örül az újabb babának. Be kellett látnom, hogy valamilyen szinten igaza van, hiszen tényleg idősek vagyunk még egy gyermek vállalásához, de az élet így hozta, nem mondok neki ellent. Mélységesen csalódtam benne, hiszen én vagyok az, aki titokban tartja románcát Louis-al. Párszor megfordult bennem, hogy mindent elmondok Harry-nek, mivel hazudni utálok neki. Tudom, hogyha napvilágot lát majd a kapcsoaltuk, akkor férjem ki fog borulni, és rám is haragudni fog.
- Mit csinálsz? - térített vissza a valóságba Harry. amikor bemászott mellém.
- Csak a képüket nézegetem, még mindig egyik kedvencem - mosolyogtam rá.
- Igen, én is imádom ezt a képüket. Itt még mind a ketten jók voltak - nevetett fel. - Szemtelenséget nem ismerték, milyen szép idők is voltak azok.
- Mintha most olyan sok gondod lenne velük - tette szekrényemre a gépem.
- Noah-val semmi probléma, a csajozást még tanulnia kell, de ennyi - vont vállat, mire én felkaron ütöttem. - Hé, asszony - nevetett rám, s rövid csókot nyomott ajkaimra. - Darcy nagyon is kiéli a kamasz korát, és ennek nem örülök.
- Van egy lányod, aki lassan felnő, nem véletlen, hogy aggódsz.
- Nem arról van szó, hogy aggódom - pillantott rám. - Tudom, biztos vagyok abban, hogy valamit titkol. Ezelőtt soha nem járkált el itthonról. Úgy kellett rávenni, hogy mozduljon ki, most pedig .. - nevetett fel erőltetetten. - Most pedig szinte nem is lakik itthon. Oké, ez túlzás tudom, de akkor is biztpsra veszem, hogy valami pasi van a dologban. És abban is, hogy a kis feleségem pontosan tudja minden részletét. - nézett mélyen szemeimbe.
- Miből gondolod? - nagyot nyeltem, s mély levegőt vettem.
- Noah velem oszt meg több dolgot, míg Darcy veled. Ez így van rendjén, de akkor is tudni szeretném, hogy ki az a személy, aki a lányom körül legyeskedik.
- Harry, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.
- Jól van - mosolya nem volt őszinte. - Aludjunk - kapcsolta le a villanyt, s ölelt magához. 

20.rész

Louis

Este fáradtam léptem át lakásomnak küszöbét. Magam mögött bezártam a bejárati ajtót, a kulcsaimat pedig hanyagul az ajtó mellett található asztalra dobtam. Magamhoz vettem egy üveg vizes palackot a hűtőből, s elhelyezkedtem a kanapén. Bekapcsoltam a televíziót, se sokáig nem volt lehetőségem belemerülni, ugyanis telefonom hangos csörgésbe kezdett. Sóhajtva vettem magamhoz, de amint megláttam a nevet, ajkaim mosolyra húzódtak. 

- Szia, Baba - fogadtam a hívást. 

Bármennyire is vártam a válaszra, semmit sem hallottam szipogáson kívül. Mosolyom azonnal lehervadt, s aggódni kezdtem. 

- Hé, Sophie, mondj valamit, kérlek - igyekeztem mielőbb beszédre bírni. 

- Louis - hallottam, ahogyan egy ajtó csukódott, s mély levegőt vett. Igyekezett magát lenyugtatni, amiért nagyon is hálás voltam. El sem tudtam képzelni, hogy vajon mi történhetett egy családi hétvégén. Pár pillanatot kellett várnom, amikor is végre elkezdte mesélni a főbb dolgokat az estével kapcsolatban. Amikor tudomásomra jutott, hogy újabb Styles gyermek fog napvilágot látni, mosolyom visszatért, hiszen ez remek hír, mindenki számára, legalább is én így gondoltam. Mi is mutatná jobban, hogy mennyire szeretik még mindig egymást, ha nem egy újabb gyermek érkezése, amely nyilván szerelemből fogant. 

Sophie mindent elmondott. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy Thea kezet emelt rá, megdöbbentem. Tudomásom szerint mind a ketten máshogy oldották meg a gondokat. 

- Tehát te elmondtad őszintén a véleményed, amellyel arra utaltál, hogy ez a gyerek mennyire is rossz? - kérdeztem vissza.

- Louis, közel negyven évesek, még is minek még gyerek? 

- Ne így gondolkodj - próbáltam hatni rá. - Az a gyermek azt bizonyítja, hogy a szüleid mennyire is szeretik egymást. 

- Akkor sem normális - fakadt ki újra. - Közöttünk is ott lesz a korkülönbség. 

- Sophie, eddig tudomásom szerint teljesen hidegen hagyott a kor kérdése.

- Most ne vetítsd ránk a dolgot.

- Eszemben sincs, egyszerűen rávilágítalak arra, hogy ez a baba egyáltalán nem későn fog megszületni. Örülj neki, hogy lesz egy kicsi aki boldogságot fog okozni nektek. 

- Apa velünk is alig volt, amíg vissza nem vonultatok, aztán pedig idén ismételten sikeresen teherbe ejti anyát, méghozzá természetesen időzítve a visszatérő turnétok előtt. Komolyan, hogy ejtette anyámat teherbe? 

- Szeretnéd, hogy elmeséljem miként is foganhatott meg a testvéred? - kérdeztem nevetve. - Figyelj, próbálj kicsit legalább örülni. Szerinted milyen lehet a szüleidnek, hogy ellenzed ezt az egészet? Főleg Thea, az anyád, hogy érezheti magát? Tisztelned kell, és lássuk be, hogy ehhez azon kívül, hogy a testvéred lesz, nem sok beleszólásod lesz. - mondtam lassan, minél érthetőbben. - Egyszerűen nem teheted meg, hogy ordibálsz vele, főleg ilyen miatt. És lássuk be, hogy az miatt is vissza kellett volna fognod magad, mert Ő az aki éppenséggel semmit sem árul el az apádnak a kapcsolatunkról. 

- Lou, tudod, ha kioktatást szerettem volna, akkor Em-hez fordulok, bár már ő is igazán kifejtette véleményét.

- Csupán igyekszem rávilágítani arra, hogy teljesen őrültség, felesleges gyermeki viselkedést művelsz ismételten - mondtam ki kereken. - Apáddal pedig minden rendben lesz. Három hónap a turné, és bárhogy is számolok, biztos vagyok abban, hogy a baba csak utána fog megszületni.

- Akkor a szóló karrierjét fogja tovább építeni. 

- Fejezd be, Soph, kérlek. 

- Fogalmam sincs, hogy miért hívtalak - nevetett fel. - Egyébként küldtem egy üzenetet.

- Ó, nem láttam. Pár perc értem csak haza edzésről. Mit írtál?

- Hogy gyere értem - felelte pár másodperc csend után. 

- Bármennyire is csábít az ötlet, ott kell maradnod. Meg kell beszélned a szüleiddel, és egyébként is érdekes lenne, ha én mennék érted. 

- Pontosan ezt mondta Emily is.

- Kezdem csípni a kis csajt - jegyeztem meg nevetve. 

- Valóban? - csapott le egyből. 

- Tudod, mit, beszéljünk inkább másról, mert ha így folytatjuk, még velem is összeveszel valami hülyeségen.
- Jól van - egyezett bele, - Mikor lesz meccsed?
- A hétvégén. Addigra itthon lesztek?
- Elvileg igen, és nagyon remélem.
- Majd akkor találkozunk, ha előbb nem is sikerült - próbáltam kicsit jobb kedvre deríteni.
- Mikor is kezdődik pontosan a turné?
- Másfél hónap, mindjárt itt van - feleltem.
- Hogy fogjuk megoldani, hogy találkozzunk?
- Hát valószínű, hogy minden nap elég sok időt fogunk együtt tölteni - vágtam rá egyből.
- Louis, te is tudod mire értettem - hangja nagyon halk volt.
- Hol vagy?
- A szobám erkélyén, senki sem hall, maximum Em.
- Figyelj, meg fogjuk oldani. Fogalmam sincs miként lesz, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen az apád, nem egy szobát fogtok kapni hárman. Kétlem, hogy valamelyikünkkel is egy szobába fog száműzni téged.
- Igazán kedves - kuncogott fel, mire elmosolyodtam. - Remélem azért még is, ha bármelyikőtök is lehetséges opció, akkor te leszel a befutó.
- Azt hittem, hogy már így is az vagyok.
- Bébi, igen az vagy - kuncogott még mindig.
- Imádom ezt a hangot.
- Hiányzol - meglepett hirtelen vallomása.
- Te is nekem, Baba. 

Még egy ideig beszélgettünk minden féléről, s megnyugodtam amikor kicsit más belátásra térítettem. Hangján is tisztán hallottam, hogy már jobb kedve van, így nyugodt szívvel köszöntem el tőle, s kértem, hogy mihamarabb feküdjön le aludni, s pihenje ki magát, majd holnap, tiszta fejjel másként fogja gondolni a dolgokat.

Harry

Kezeim közé fogtam feleségem arcát, s finoman csókba invitáltam. Szerencsére már kellően megnyugodott. Ajkai puhák voltak, s ez a könnyeinek is köszönhető volt. Végigsimítottam arcán, s szorosan ölelésembe vontam. Nyakamba csókolt, mag hasamnál megmarkolta a pólóm anyagát, és mélyen magába szívta illatom.
- Jobban vagy? - kérdeztem halkan, lepillantva rá.
- Kicsit - nézett fel rám. - Még mindig nyugtató hatással vagy rám - pirult el.
- Bébi, ennyi idő után? - mosolyogtam, amint kezeim közé vettem újra nedves arcát.
- Ebből soha nem lehet kigyógyulni.
- Menjünk aludni, pihennetek kell - csókoltam homlokon.
Felállt, majd én is csatlakoztam hozzá. Egymás derekát átkarolva andalogtunk vissza a faház bejáratához. Már sötétség uralkodott benn. Magunk után bezártam az ajtót, s felvezettem Thea-t az emeletre, egyenesen a szobánkba. Gyerekek még ébren voltak, ezt tisztán hallottuk, de sietve vezettem be a hálókörzetünkbe.
- Lezuhanyzom - fordult felém.
Elengedtem, s szemeimmel követtem, ahogyan mögötte bezárult a fürdő ajtaja. Amíg Ő elvolt, én lepakoltam az ágyunkról a díszpárnákat az ágy végében lévő ládába, ahogyan az ágytakarót is. Mire végeztem, feleségem is visszatért, így váltottuk egymást a fürdőszobában. Sietve álltam be a zuhanykabinba, hogy mielőbb Thea mellett pihenhessek.
- Hosszú nap volt - húztam magamhoz a takaró fogságában.
- Az, másra sem vágyom, csak egy kiadós alvásra.
- Szép álmokat - csókoltam homlokon.
- Neked is - bújt hozzám, s hunyta le pilláit, míg én hátát simogattam. 

19.rész

Harry

Mindenki árgus szemekkel figyelt bennünket. Thea arcán halvány mosoly játszott, ami hatására azonnal egybefontam ujjaink, s biztatóan megszorítottam. Nem értettem, hogy miért is tart attól, hogy a családunk kis részének már most elmondjuk. Már van két csodás gyermekünk, így véleményem szerint nagy meglepetés, és csalódás nem lesz senki részére, hogy egy újabb gyermek fog a világra jönni hatalmasnak vélt családunkban. 

- Thea ismételten állapotos - fogtam rövidre a dolgot. 

- Úr isten, komolyan? - kapott szájához nővérem. - Gratulálok - sietett átt a helységen, s ölelte meg feleségem. 

- Hát én is gratulálok - veregetett vállba Ashton. 

- Micsoda? Ez most komoly? - hallottam meg hirtelen lányom hangját. 

- Igen kicsim, egy újabb testvéred lesz.

- Ez tök jó, végre nem engem fogtok pesztrálni - jegyezte meg boldogan Noah.

-  Szerintetek ez normális? - fakadt kis ismételten Darcy, ezzel mindenki figyelmét magára vonva. - Apa, neked jön a turné, anyának az új kollekció, nekünk itt a suli. Még is, hogy férne bele az időtökbe még egy gyerek? 

- Fejezd be - szóltam rá kissé erőteljesebben. - A testvéredről van szó, hogy beszélhetsz így? Mi van veled mostanában? Teljesen megváltoztál, már alig ismerek a saját lányomra. 

- Darcy, a saját szüleiddel beszélsz, akik egy öröm hírt, boldogan hoztak a tudtunkra - szólalt fel Gemma. 

- Közel negyven évesek vagytok - nevetett fel. - Komolyan gondoljátok, hogy kell még egy gyerek? 

Szavai igen rosszul hatott rám, s mélységesen csalódtam benne. Soha nem gondoltam volna, hogy pont miatta kell majd aggódnunk, amikor bejelentjük az úgy poronty érkezését. Feleségemre néztem, aki könnyes szemekkel hallgatta végig lányunk megnyilvánulását. Magamhoz húztam szorosan, míg Darcy továbbra is az ellenérveket hozta fel saját testvére ellen. Tudtam, hogy mindenki, még a többi gyerek is furcsállva figyelte az eseményeket. 

- Ránk is alig van időtök, minek kellene még egy baba, amikor apa nálunk is alig volt jelen? 

Ekkor kiszakította kezeim közül magát Thea, s pillanatok leforgása alatt csattant tenyere lányunk arcán. Soha, egyik gyermekünket sem ütöttük meg, így talán ez miatt lepett meg engem is tette. Darcy könnyes szemmel nézett vissza ránk, mielőtt az emeletre rohant volna. 

- Hé, bébi - húztam magamhoz, amikor is zokogni kezdett. 

- Gyerekek, menjetek fel - terelte őket Gem az emelet felé, amiért hálás pillantással néztem rá. 

- Menjünk fel a szobába, jó? 

- Sétálnál velem egyet? - hangja nagyon gyenge volt, de kérését teljesítettem. 

Nővérem biztatóan mosolygott rám, s bólintott, hogy majd idebent mindent elrendeznek Ashton-al. Thea-t kézen fogtam, s kivezettem az estébe. Közel bújt hozzám, így derekánál fogva öleltem át. Csendben sétáltunk le a part felé, egy olyan helyre, ahova a házból nem lehetett odalátni. Gondolatok csak úgy kavarodtak bennem. Egyszerűen nem értettem, hogy Darcy miért ennyire ellenséges a dologgal kapcsolatban. 

Amint megérkeztünk a titkos helyünkre, leültem a fűbe, s Thea is elfoglalta helyét a lábaim között. Hátamat könnyedén döntöttem a fának, míg feleségem háta mellkasomnak simult. Oldalra fordította fejét, így orrával nyakamon simított végig, amelyen szívesen elmosolyodtam volna. Ujjainkat egybefontam hasán, s homlokon csókoltam, mire újra pityeregni kezdett. Tisztában voltam a hormonok vicces játékával, de azzal is, hogy jelen esetben legjobban az fájt neki, hogy lányunkra kezet emelt. 

- Kicsim, kérlek, ne sírj - suttogtam. 

- Harry, hogy mondhatott ilyen szörnyűségeket? - hangja nagyon halk volt.  

- Teljesen kifordult magából.

- Noah érkezését is milyen boldogan várta - emlékezett vissza. - Szinte minden nap megkérdezte, hogy mikor tarthatja majd a kezeiben. Fáj, hogy így gondol a testvérére, aki még valójában világra sem jött.  És, hogy megütöttem, Harry - sírt továbbra is, míg én igyekeztem nyugtatóan simogatni. - Szőrnyű anya vagyok. 

- Hé, Thea, ilyet soha többet ne halljak tőled - fogtam kezeim közé arcát, hogy szemeimbe nézzen. - Csodás anya vagy, aki mindent megtesz a gyermekeiért, úgy hogy közben a munkádat is elvégzed, háztartást vezeted, úgy hogy két gyereket nevelsz. Csodállak, és mindig is csodálni foglak. 

- Harry, Te is segítettél, és mellettem vagy, és voltál mindig is. 

- Bébi, te magad is tudod, hogy Darcy az igazat mondta. 

- Komolyan a lányunknak adsz igazat, amikor mind a ketten tudjuk, hogy miért is nem értél rá bizonyos időnként? 

- Thea, imádom a gyerekeket, és téged is, de be kell látnod, hogy valóban kicsi korukban nem a legjobb apa voltam. 

- Mindig melletted álltam, s tudomásom szerint sohase hoztam fel neked azt az időszakot. 

- Túlságosan is jó vagy hozzám - csókoltam arcon. 

- Így tesznek a házasok - mosolyodott el halványan, aminek én örültem. - Szerinted nincs igaza Darcy-nak? 

- Elszeretnéd vetetni? - döbbentem meg.

- Nem, egyszerűen csak gondolj bele, hogy mind a ketten közel vagyunk a negyvenhez - indokolta meg. - Illetve a gyerekek között is nagy lesz a korkülönbség. 

- Egyik sem nyomós ok - ingattam meg fejem. - Korod miatt jobban oda kell figyelned magadra, de minden rendben lesz. A másik dolog pedig marhaság. Legalább könnyebb lesz, hiszen segítenek majd.

- Ezt nem igazán állíthatjuk Darcy-val kapcsolatban. 

- Csak szerintem változott meg teljesen? - tettem fel a kérdést, mire ő egyből megfeszült. 

- Fogalmam sincs, csak kamasz - rázott le ezzel, pedig érzem, hogy valamit nagyon is titkol előlem. Halántékon csókoltam. Úgy véltem, hogy rákérdezek egyenes a dologra, de nem a ma estén. 

Darcy

Becsaptam magam mögött a szobám ajtaját, és az ágyra vetettem magam, miközben egy gyors sms-t írtam Louis-nak. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és biztosra vettem, hogy Emily az. Továbbra is tartottam magam. 

- Mi történt veled? - éllel a hangjában szólalt meg.

- Em, szerinted mennyire normális, hogy ennyi idősen még egy gyereket vállalnak? 

- Én a helyedben nagyon is örülnék, ha a szüleim egy ilyen hírrel lepnének meg. 

- Nem érted, hogy velünk is alig töltött apa időt, akkor mi lesz az új gyerekkel? Lepasszolják nekünk?

- Önző vagy, és teljesen megváltoztál - döbbenten állt fel mellőlem.

- Csak mert józanul gondolkodom? Különben is, megütött a saját anyám, hogyan kellene most viselkednem?

- Józanul? - fordult vissza azonnal. - Hogyha ezt annak nevezed, én maradok a kábult gondolatoknál. Ami pedig a pofont illeti, megérdemelted. Csodálom, hogy nem apád volt, aki megajándékozott vele. 

- Ellenem fordulsz?

- Senki ellen sem vagyok, egyszerűen csak a gondolataimat osztom meg veled. 

- Elegem van, hazamegyek - álltam fel, és a bőröndömbe kezdtem el sietve dobálni a cuccaim.

- És még is hogyan? - nevetett. - Nevetséges vagy.

- Hol az unokatestvérem, akivel mindent megbeszélhetek?

- Éppen próbál helyes útra segíteni - ült le. - Hiába vagy az idősebb, teljesen gyerekes a viselkedésed. Örülnöd kellene, hogy a szüleid együtt vannak, szeretik egymást, és egy új családtag is lesz. Egyébként hogyan akarsz hazamenni? 

- Louis-nak írtam. 

- Szerencsétlent is rángatod ám - forgatta meg szemeit. - Valószínű, hogy senkinek sem fog feltűnni, hogy miért is őt hívtad ide. Apád pedig könnyen el fog engedni vele.

- Komolyan kibírhatatlan vagy. 

- Tudod mit? Csinálj, amit akarsz - ezzel a fürdőbe vonult, engem egyedül hagyva a gondolataimmal. 

18.rész

Darcy

Semmi időm nem volt arra, hogy Louis-t értesítsem az utazásról, mivel a szüleim percenként a nyakamra jártak, hogy igyekezzek. Mind a kettőkben feszültséget véltem felfedezni, de azt egyből kizártam, hogy ennek oka a viszonyom lenne Louis-al, hiszen akkor apám már berontott volna komoly elbeszélgetésre, számonkérésre.  

Az autóba megkerestem a telefonom, és egy rövid, lényegre törő üzenetet gépeltem be, Lou számára.

"Anyám berontott reggel azzal az infóval, hogy elutazunk a tóhoz. Így már úton is vagyunk, most volt időm írni. Vigyázz magadra, Hiányzol. S. Xx"

Le volt némítva a készülékem, így folyamatosan figyeltem, hogy mikor is érkezik válasz rá. Szüleim csendben ültek egymás mellett, és ha egymáshoz is szóltak, a feszültség kézen fogható volt. Pár percbe telt, mire felvillant a kijelző a férfi nevével. 

"Neked is szép jó reggelt, Baba. Hát akkor nincs mit tennem, csupán jó utat, és nyaralást kívánni. Érezd jól magad, persze ne túlságosan. Amint hazaérsz hívj, nekem is hiányzol. L. xox"

Mosolyogva olvastam, de vissza már nem írtam. Gondoltam, hogy csak most ébredezett, így visszasüllyesztettem a táskámba a készüléket, és a tájat kezdtem figyelni. Mivel Emily-ék külön autóval jönnek, magamra maradtam kis családommal több órányi autóútra. 

- Hé - lökött meg Noah. 

- Mi van öcskös? - hangunkat vissza fogtuk, de még is tisztán hallottuk a másikat. 

- Csak szerintem furcsák apáék? 

- Miért gondolod így?

- Nem tudom, egyszerűen nem olyanok, mint amilyenek lenni szoktak. 

- Érdekes érv - nevettem fel.

- Mi ez a jókedv hátul? - pillantott apa ránk a visszapillantóból.

Noah megdermedt mellettem, ami azonnal kételyeket képezhetett volna szüleinkbe. Felnézett rám öcsém, én pedig beszélni kezdtem.

- Csupán egy viccet mondott, amit még nem hallottam. 

- Velünk is megosztod? 

- Inkább ne akard hallani, apa. 

- Ó, csak nem egy mocskos vicc? - jegyezte meg nevetve.

- Harry - fordult felé egyből édesanyánk.

- Mi van? Semmi rosszat nem mondtam - mentegetőzött egyből apa. - Egyszerűen csak az én fiam.

- Igen, az - bólintott rá anya.
Mindenki csendben maradt. Én megkerestem a zenelejátszóm, hogy eltereljem a figyelmem, s talán álomba is merüljek. Noah valami értelmetlen fiús videojátékkal ütötte el idejét, míg apám továbbra is vezetett, anyám pedig néha lehunyt pillákkal, pihenve beszélgetett vele.
Megoltunk olykor kisebb pihenőre, amiket édesanyánk kezdeményezett. Sűrűn látogatta meg a mosdót, addig mi az épületben, bevásároltunk minden finomat. Csodálkoztam, hogy visszaérve, anya egyből kért egy zacskót, s maga kezdte el elfogyasztani annak gumicukortartamát. Mindig is ellenezte az effajta nasikat.
Végül megérkeztünk a faházhoz, amely a tótól alig pár méterre állt. Már az autóból láttam Nagynénémék autóját, ahogyan apám is, így közvetlen melléjük parkolt le. Amint ez megtörtént, öcsémmel azonnal kiszabadultunk, és kinyújtóztattuk végtagjaink. Apánk is elég hamar kipattant a járműből, s sietett hátra a csomagtartóhoz. Kivette az összes táskát, majd kezünkbe nyomta sajátjainkat, míg az övükét Ő maga cipelte.
Belépve a házba, az a jól megszokott kellemes érzés fogadott. Mindig is szerettem ide járni, bár már egy jó ideje nem volt rá lehetőségünk szüleink elfoglaltsága miatt.
- Végre, hogy ideértetek - lépett a konyhából elő Gem.
- Neked is szép napot nővérkém - köszöntötte apánk.
Mindenki mindenkit köszöntött. Emily tekintete égetett, de halkan súgva közöltem vele, hogy mindent átbeszélhetünk később.
- Rendben, én úgy gondoltam, hogy esetleg a két lány mehetne egy szobába, míg Noah és Nathan külön szobát kapna. A maradék kettő pedig egyértelmű. - vette Gem kezeibe a dolgokat.
Nathan szintén Gemma és Ashton gyermeke. Ő keveset tölti családi összejöveteleken az idejét. Em-nél és nálam alig másfél évvel fiatalabb. Amikor megláttam meg is lepődtem, hogy itt van, de egyből megmagyarázta, hogy szünete van, és hazajött. Külföldön tanul egy remek intézmény falai között, így ez az oka annak, hogy még a szülei is ritkán látják.
- Nekünk megfelel - bólintott Em a nevemben is.
- Nekünk is - szólalt fel Noah.
Hiába volt a ritka találkozás, és a korkülönbség is, Noah és Nathan nagyon is megtalálták mindig a közös hangot. Már kisebb korukban is együtt kerültek bajba.
Miután mindenki beleegyezett a dologba, elindultunk az emeletre. Emily-vel a legmesszebbi szobát választottuk, ahol is egy hatalmas erkély is a szolgálatunkra volt. Azon keresztül már kiskorunktól fogva éjszakánkét lemásztunk, és a környéken elkószáltunk. Természetesen másnap reggel mindig kisebb szidásokat kaptunk.
- Oké, akkor most beszélgetünk - esett egyből nekem Em, amikor is bezárult mögöttünk szobánk ajtaja.
Sóhajtva felmásztam az ágyra a táskámmal együtt, s az felnyitva vártam a kérdéseit. Ám kis idő után felnéztem, amikor is még mindig csendben volt.
- Nincs mit mondanod? - döbbenten kérdezte.
- Kicsit fogd vissza magad. Rosszabb vagy, mint egy szülő - jegyeztem meg nevetve.
- Egy érdeklődő, és aggódó unokatestvér vagyok.
- És még is mi miatt aggódsz?
- Komolyan kérdezed? - háborodva ült le mellém. - Egy nálad idősebb férfival bújsz ágyba, aki nem mellesleg apád legjobb barátja. Mindent megosztanak egymással, legalábbis eddig, tudomásom szerint.
- És most mit csináljak?
- Szereted?
- Tessék? - kaptam rá egyből tekintetem.
- Egy egyszerű kérdés volt. Szereted Louis-t?
- Emily, nem vagyunk együtt.
- Mi az, hogy nem vagytok együtt? - emelte feljebb a hangját. - Majdnem minden este egymás karjaiban vagytok.
- Kérlek, nem kell, hogy mindenki fültanúja legyen, és nyugodj le - sóhajtottam fel, s elkezdtem a szekrénybe pakolni ruháim. - Különben is honnan veszed, hogy ez így van?
- Nem vagyok hülye.
- Figyelj - ültem vissza mellé. - Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs mi is van közöttünk. Még nem beszéltünk róla, illetve meg mondtam neki múltkor, hogy félek az elvesztésétől.
- És erre ő?
- Azt felelte, hogy mellettem lesz, ha kiderül ez az egész, és nem fog senki sem elszakítani egymástól bennünket.
- De hát ez jó hír - lelkesed. - Mármint úgy értem, hogy nem csak most akar téged ágyasának, hanem a jövőben is melletted fog állni.
Mielőtt válaszolhattam volna, a fiúk rontottak be. Egyenesen az ágyra vetették magukat.
- Örülünk, hogy kopogtatok - jegyezte meg Em.
- Ugyan már, nehogy itt üljetek - mondta Noah.
- Mit akartok? - érdeklődtem.
- Gyertek le, és menjünk a tóba úszni egyet - felelte Nathan.
- Oké, de adjatok pár percet - ezzel kitoloncolta őket a szobánkból, és bezárta az ajtót.
Továbbá nem faggatott Em, bár biztos voltam abban, hogy még ezer kérdése lesz felém a későbbiekben. Felvettük a fürdőruháinkat, magunkhoz vettünk egy - egy törülközőt, s lassan lesétáltunk a partra, ahol a szülők is kint napozva beszélgettek.
Fiúkkal remekül elszórakoztunk. Rengeteget nevettünk, s az egész délutánt a vízben töltöttük. Szüleink nevettek rajtunk, s néha apám és Ash is csatlakozott hozzánk. Teljesen felszabadultan éreztem magam. Louis nem járt a gondolataimban, így könnyedén tudtam élvezni a többiek által okozott boldog pillanatokat.
Este mindenki elfoglalta a szobáját, és lezuhanyoztunk, ezzel lemosva a tó szagát testünkről, s elkészültünk a vacsorához, amit anya és Gem közösen hozott össze. Lassan mindenki elfoglalta a helyét a megterített asztal körül. Kellemes beszélgetések folytak közben, amelyek néha nagy nevetésekbe torkollottak. Miután mindenki végzett, a nappaliba telepedtünk le.
- Hé, srácok, öhm, Thea és én arra gondoltunk, hogy most lenne a megfelelő alkalom megosztanunk veletek egy hírt - törte meg apa a társalgást, mire minden szempár rájuk szegeződött, s csak vártuk, hogy mit is szeretnének a tudomásunkra hozni.

17.rész

Darcy

Még nem voltam Louis legénylakásában, így ahogy beléptem szemeim azonnal felfedezték az új környezetet. Bejárat egyből a nappaliba vezetett, ahol is hatalmas tér volt. Látszott, hogy egyedül él, bár abban biztos voltam, hogy nem ő maga tartja a rendet. Mindig is nyílt titok volt, hogy mennyire rendetlen.
Magam mögött hallottam, hogy az ajtót Lou bezárta. Táskámat elhelyeztem a kanapén, és mellette én is helyet foglaltam.
- Szeretnél inni, vagy bármi mást? - érdeklődött.
- Köszönöm megvagyok.
- Hát akkor hallgatlak - ült le mellém.
- Oké, ez az első ilyen eset, szóval nézd el, ha megakadok vagy hasonlók - hadartam el. - Első sorban bocsánatot szeretnék kérni minden miatt. Tisztában vagyok azzal, hogy változnom kell, komolyodnom, és minden mást - pillantottam el. Tisztában vagyok azzal, hogy nem az a szokványos kapcsolat van kettőnk között, mint az átlagos párok között. Fogalmam sincs, hogy miért is viselkedtem úgy az autóban. Nem gyerekességből, hanem komolyan szerettem volna az este folyamán a távolságot tartani. Félek Louis. - pillantottam fel rá.
- Gyere ide - nyújtotta ki a kezét, én pedig szinte ölelő karjai közé vetettem magam. - Mitől félsz Sophie? - kérdezte halkan, miközben oldalamon járt fel, s alá keze.
- Nem szeretném, hogy apám megtudja - hangom nagyon halk volt.
- Valószínű, hogy sokára fog ez bekövetkezni, és ha ez el is érkezik, én melletted leszek.
- El fog szakítani bennünket egymástól, és azt nem akarom - néztem fel szemeibe.
- Baba, ilyen butaságokat ne is gondolj - fogta arcomat kezei közé. - Hidd el, hogyha kiderül egy idő után meg is békélni.
- Remélem igazad lesz - sóhajtottam fel, s nyakába fúrtam arcom.
- De azért máskor ne a pillanat hevében cselekedj - bökte meg oldalam, mire elmosolyodtam. - Szeretem a hevességed, de tudod a lebukástól az is megvéd, ha a négy fal között maradnak a forró pillanataink.
- Kérlek, ne haragudj.
- Eszem ágában sincs - mosolygott rám, s szűziesen megcsókolt. - Lezuhanyzom, után pedig irány az ágy.
Bólintottam, s amint felálltunk bevezetett a hálóba, ahol egy trikót kivettem táskámból, s fehérneműre vetkőzve magamra vettem. Ő már a zuhany alatt volt, így az alkalmat kihasználva a mosdóhoz mentem, s megmostam fogaim. Eközben elzárta a zuhanyt, és csípője köré tekerve egy törülközővel lépett elém.
- Rendben vagyunk? - néztem fel rá.
- Természetesen - adott arcomra egy megnyugtató puszit.
Visszamentünk a hálóba, s egyből felvett magára egy tiszta alsót. Törülközőt hanyagul a padlón hagyta, mire én odaléptem, felvettem, és kiterítettem. Louis csak mosolygott.
- Erre semmi szükség nincs.
- Ne legyél trehány.
- Rendben kisasszony - nevetett. - De ideje aludni.
- Melyik oldal a tied? - kérdeztem.
- Teljesen mindegy, véleményem szerint, úgy is egymásba gabalyodva fogunk aludni - simított végig arcomon, majd hirtelen arra eszméltem, hogy karjaiba kapott.
Nevetve sikítottam fel azonnal, míg ő csak teli vigyorral nézett le rám. Pillanatok alatt találtam magam a puha ágyba, s mászott be mellém. Testünkre húzta a takarót, s karjaiba vont.
- Jó éjszakát, Baba - csókolt ajkon.
- Neked is - bújtam mellkasába, és lehunytam pilláim.

Thea

Felébredtem, s egyből az órára néztem. Kapkodva ültem fel, amikor is tudatosult bennem, hogy már tizenegy óra is elmúlt. Derekam köré két kéz fonódott, s azonnal vissza is húzott magához. Szemben feküdtem férjemmel, de szemeit nem tárta fel előttem.
- Bébi, késésben vagyunk - simítottam végig arcán.
- Szombat van, és senkinek nem kell dolgoznia - nézett rám végre.
- Így is kihagytam a tegnapot - próbáltam győzködni.
- Akkor a mait is kifogod, mert családi hétvége lesz - vont mellkasára.
- Mióta tartunk családi hétvégéket?
- Gondoltam, hogy lemehetnénk pár napra a tóhoz.
- Nem is emlékszem mikor voltunk ott - megtámasztottam állam mellkasán, s felnéztem rá. - Kikre gondoltál még? Vagy csak mi négyen?
- Igazából már megbeszéltem Gemmáékkal. Ritkán találkozunk, és a gyerekeknek is jót tenne, hiszen ők sem látják minden nap egymást.
- Tehát ezt nem a terhességem miatt találtad ki?
- Valójában kora reggel egyeztettem Ashton-al.
- Reméltem tudod, hogy mennyire is utálom a késői értesítéseid - böktem mellkasára.
- Igen, bébi, tisztában vagyok azzal, hogy imádsz - mosolygott rám, s finoman megcsókolt.
- Szólok  gyerekeknek, addig te kezdj készülni - másztam ki mellőle, s köntösömet magamra véve indultam gyermekeink szobái felé. Elsőként Noah szobájába mentem, ahol is kopogtam, s benyitottam a rövid invitálás után.
- Jó reggelt - mosolygott rám laptopja fölött Noah.
- Neked is szívem. - mosolyogtam rá. - Mindjárt készítek reggelit, de addig kérlek pakolj össze, lemegyünk a tóhoz Gammáékkal pár napra.
- Ó, az szuper. Oké.
Elhagytam a fiam szobáját, és egyenesen Darcy-éba mentem. Kopogtam, s pillanatok belül már benn is voltam. Csodálkoztam, hogy felöltözőbe volt már rendesen, de azonnal eszembe is villant, hogy valószínű, hogy az éjszakát máshol töltötte. Becsuktam magam mögött a szobája ajtaját, és leültem mellé.
- Nála voltál, igaz? - kérdeztem rá egyből, ezzel Louis-ra utalva.
- Úgy is tudod.
- Remélem tisztában vagytok azzal, hogy megfogjátok égetni magatokat.
- Kérlek, anya.
- Mindenesetre, ha konkrétan rákérdez apád, el fogom mondani. Tudod jól, hogy utálok neki hazudni. - mondtam őszintén, és csak reméltem, hogy megérti.
- Mindegy - vont vállat. - Mi volt a konkrét ok, amiért bejöttél?
- Csomagolj, mert pár napra a tóhoz megyünk, Gemmáékkal.
- Kötelező? - kérdezett rá egyből.
- Ott lesz Em is.
- Akkor sincs kedvem menni, ne haragudj anya.
- Ki fogod bírni Louis nélkül, és ezzel lezártam a témát.
Ott hagytam lányomat, és visszamentem a hálóba, ahol Harry már beágyazott, és neki is látott a pakolásnak. Alig fél óra alatt tele pakoltunk egy bőröndöt, és el is készültünk. Konyhába siettem, és egy gyors késői reggelit dobtam össze. Mindenki leért, így neki is kezdtük elfogyasztani.
Míg az utolsó pár dolgot elintéztem, és a gyerekek is, Harry a kocsiba pakolta a csomagokat. Kis időn belül, amikor is elfoglalta mindenki a helyét, el is indultunk a régen látott tó felé.

16.rész

Thea

Nagy nehezen, de Harry rávett, hogy az egész napot a lakásban, pontosabban az ágyban, pihenve töltsem. Gyerekek elmentek iskolába, Harry pedig munkába. Bár sikerült visszaaludnom azután, hogy megírtam egy e-mailt, még is a nap nagy részét unalmasan töltöttem el, egészen addig, amíg telefonom csörögni nem kezdett. Nyújtózkodva vettem el a szekrényről, s amint megláttam a kijelzőn megjelenő nevet, egyből tudtam, hogy férjem keze benne van a dologban.
- Szia Lou - köszöntöttem egyből a vonal másik végében lévő személyt.
- Thea, jobban vagy? - tört a lényegre egyből.
- Igen, remekül vagyok - sóhajtottam.
- Arra gondoltam, hogy meglátogatnálak.
- Nem megyek orvoshoz - makacsoltam meg magam, s mondtam neki.
- Miért ismersz ennyire? - nevetett fel. - Húsz perc múlva nálad vagyok.
Mielőtt tiltakozhattam volna, már meg is szakította a hívást. Sóhajtva másztam ki az ágyamból, és igyekeztem a fürdőbe egy gyors zuhanyra. Pár perc alatt felfrissülve léptem ki a kabinból, majd mentem a tükör elé. Sminkelni nem volt kedvem, így szempillaspirált használtam csak, míg hajamat egy szoros copfba fogtam. Amint elkészültem, már igyekeztem is a gardróbhoz, ahonnan egy laza, fekete felsőt, s farmernadrágot vettem magamhoz. Kiegészítettem pár színes kiegészítővel, és elindultam lefelé. Konyhában felkaptam egy vizes palackot, s táskámba süllyesztve indultam az ajtó felé, ahol is Lou már csengetett. Kitártam azt, s meleg öleléssel köszöntöttem.
- Remekül festesz - mért végig.
- Köszönöm, legalább kívülről nem látszik, hogy mennyire is pocsékul érzem magam - jegyeztem meg, miközben lábfejeimet piros conversembe bújtattam.
Bezártam magam mögött a lakás ajtaját és már követtem is Lou-t az autóhoz. Beszálltam mellé, s egyből indultunk is a kórház felé.
- Lux hogy van? Régen láttam - érdeklődtem.
- Remekül, bár az egyetem lefoglalja, és véleménye szerint nehéz is, de azért bírja, és teljesít.
- El sem hiszem, hogy ilyen nagyok. Nemrég még körülöttünk rohangált, és a pocakomat simogatta. - mosolyodtam el az emlék miatt.
- Édesem, azóta te is a világra hoztál két gyermeket.
- Igen - bólintottam. - De akkor is nagyon gyorsan megy az idő.
- Hamar felnőnek - helyeselt. - Egyébként nem lehetséges, hogy egy újabb babát vársz? - fordult felém a piros lámpánál.
- Lehetséges - pillantottam ki az ablakon.
- Harry tudja?
- Nem. Félek, hogy mit gondolna.
- Mi az, hogy mit gondolna? - nevetett fel. - Thea két gyermekkel ajándékoztad meg. Véleményem szerint örülne nagyon is, ha újra egy kisbabát tarthatna a kezeiben.
- Itt a turné, újra elfoglalt és a világot fogja járni - feleltem egyből. - És olyan régen volt már, amikor Darcy és Noah megszületett. Fogalmam sincs, hogy helyes e.
- Úgy beszélsz, mintha nem lennétek házasok már legalább egy évtizede - nevetett. - Thea, biztosíthatlak arról, hogyha valóban a gyermekét hordod a szíved alatt, akkor annak nagyon is örülni fog. Sőt, odáig lesz a hír hallatán.
- Először bizonyosodjunk meg róla, majd után ráérek ezen agyalni.
Kórházba megérkezve egyből céltudatosan a megfelelő szintre mentünk, ahol is helyet foglaltunk a várakozók között. Végig csendben ültünk egymás mellett Lou-val. Én folyamatosan csak azon gondolkodtam, hogy valóban igaz, akkor hogyan is fogom elmondani Harry, illetve majd a gyerekeknek is a hírt. Oly sok év telt már el azóta, hogy Noah a világra jött. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ismételten kilenc hónapig vigyázzak a picire, majd után otthon üljek, és neveljem egyedül, míg Harry a világot járja. Kezemet a hasamra csúsztattam, s ajkaimra mosoly ült ki. Egy dologban teljesen biztos voltam. Ha valóban egy apró élet növekszik bennem, akkor a családunk tagja lesz. Ehhez kétség sem fért.
Szerencsére hamar sorra kerültem. Bementem, és egyből helyet foglaltam a széken, az orvossal szembe. Elmondtam a tüneteim, amire egyből első kérdése a teszt volt. Mivel nem csináltam, így ő végzett el pár vizsgálatot. Bő negyed órát lehettem benn nála, míg az idegeim már teljesen kivoltak.

****

Lou ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassuk a srácokat a stúdióban. Mivel a mai napomnak már így is annyi volt, belementem. Szerencsémre nem volt olyan messze a stúdió, így hamar meg is érkeztünk. Besétáltunk a hatalmas épületbe, ahol is a lift felvitt a megfelelő emeletre. Már az üvegfalnak köszönhetően találkozott tekintetem Harry-vel, aki mosolyogva jött oda hozzánk. Köszöntötte Lou-t, és köszönetet is mondott neki, ám azonnal felém fordult, és kivezetett a kis előtérbe, ahol senki nem volt. Leült a kanapéra, s az ölébe húzott.
- Elmondod mi volt az orvosnál? - simított végig arcomon.
- Először is, ne aggódj, másodszor pedig, nem lett volna szükséges rám küldened Lou-t. - néztem szemeibe. - Természetesen jó kapcsolatban vagyunk, de egyedül is el találtam volna az orvosig.
- Sajnálom, bébi - nyomott egy puszit ajkaimra. - Most már beavatsz engem is?
- Lehetséges, hogy otthon beszéljük meg? - pislogtam rá.
- Az őrület határán állok, és arra kérsz, hogy még várjak?
- Igen Harry, legyél türelmes - mosolyogtam rá. - Most pedig menj vissza, hogy mielőbb haza jöhess - fogtam kezeim közé arcát, s egy gyengéd csókkal ajándékoztam meg kárpótlás gyanánt.
- Este behajtom rajta - kacsintott rám, amikor kiszálltam öléből.
- Hm, majd meglátjuk - adtam neki egy búcsú csókot, s már indultam is haza Lou-val.

Harry

Stúdiózás után egyből indultam is haza. Egész nap csak is Thea járt a gondolataimban. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is történt az orvosnál. Mivel a megbeszélést estére halasztották el, így igen későn sikerült elérnem a célom. Lakás már sötétségben volt, így halkan mentem be, vigyázva, hogy ne keltsek fel senkit. Csizmámat lerúgtam, s már fel is szaladtam a lépcsőn. Óvatosan nyomtam le a kilincset, de amint fényt láttam a fürdő felől, tudtam, hogy feleségem még ébren van.
Mivel hangok nem szűrődtek ki, így biztosra vettem, hogy a kádban élezi a forró habokat. Megszabadultam minden ruhadarabomtól, s besétáltam hozzá. Igazam volt, hiszen csukott pillákkal feküdt a hatalmas fürdőkádban. A teret a pára, s forróság uralta. Közelebb léptem hozzá, mire felnézett rám, s mosollyal csodás arcán előre csúszott, ezzel lehetővé téve számomra, hogy könnyedén mögé férjek.
Hátát mellkasomnak döntötte, míg kezeit enyéimre helyezte a hasán. Nyakába csókoltam, amelyet a laza kontyba fogott haja tette lehetővé.
- Sajnálom, elhúzódott a megbeszélés - magyaráztam.
- Semmi gond, gondoltam, hogy megvárlak - felelte halkan, míg arcát nyakamba fúrta.
- Elmondod akkor, hogy mi is volt az orvosnál?
- Kíváncsi vagy, igaz? - kuncogott.
- Tudod, hogy mennyire - simítottam végig oldalán.
- Még egy taggal bővül a családunk - felelte halkan, sejtelmesen.
Bármennyire is visszafogottan fogalmazott, pontosan értettem kijelentésének értelmét. Egyáltalán nem ért rosszul a hír, csak elcsodálkoztam.
- Oh, Édesem - ültem feljebb, így ő is követte a mozdulatom, s felém fordult. Arcát kezeim közé fogtam, és puhán megcsókoltam. - El se hiszed, hogy mennyire boldoggá teszel - néztem szemeibe.
- Örülök, hogy örülsz - mosolygott rám.
- Thea, tudomásom szerint gyógyszert szedsz - néztem rá, hogy hátha megkapom a megfelelő választ, miszerint abbahagyta.
- Így is van, de az sem teljes védelem.
- Szeretlek - mondtam őszintén, s ajkainkat ismételten egybeforrasztottam.

Darcy

Mióta volt az estély, nem beszéltem Louis-al. Alig két nap, de számomra így is örökkévalóságnak tűnt. Emily-vel telefonáltam, és beszélgettem órákon át, de még ő sem tudott teljesen lekötni. Gondolataim nem engedtek szabadon.
Tudtam, hogy a mai napon későig benn lesznek a stúdióba, így írtam neki egy sms-t, hogy szeretném megbeszélni a dolgokat. Válasznak csak annyit kaptam, hogy a ház előtt, a túloldalon vár, s akkor ír nekem. Amikor hallottam apámat hazatérni, egyből öltözködni kezdtem. Táskámba pár fontos ruhát bepakoltam, miközben a telefonomat figyeltem. Még a délután folyamán anyával megbeszéltem, hogy egyik barátnőmhöz átmegyek, amibe bele is ment. Bár bealhattam volna neki, hogy Louis-nál fogom tölteni reményeim szerint az estét, nem szerettem volna, ha ismételten hazudnia kellene apámnak.
Telefonom villogott, és láttam Louis nevét. Elutasítottam a hívást, és halkan le, majd kiosontam a házból. Cipőmet a verandán felvettem, és már hosszú léptekbe mentem ki a kapunk, a kőkerítés mögé. Túloldalon megpillantottam az ismerős autót. Mosollyal az arcomon siettem oda, és szálltam be előre.
- Ne haragudj, hogy csak most értem ide, de elhúzódott a stúdiózás - kért egyből bocsánatot.
- Tudom, apám is nemrég ért haza.
- Szeretnél menni valahova?
- Az éjszaka közepén? - néztem rá kérdően.
- Hát maximum hozzám mehetünk. Már ha nem fognak reggel keresni.
- Anya úgy tudja, hogy egy osztálytársamnál vagyok.
- Akkor a lakásomra - ezzel indította is az autót, s útnak indultunk. 

15.rész

Darcy

Louis hirtelen ragadt meg, s húzott ki magával az épület elé, ahol is a kocsinkba találtam magam nagyon hamar. Mondta a sofőrnek, hogy vigyen haza minket. Felhúzta a két ülést elválasztó sötétített üveget, s komolyan rám nézett. Közelebb húzott magához, s ajkait enyéim ellen nyomta. Akaratosan, de egyben szenvedélyesen csókolt meg. Imádtam minden pillanatát, és ezzel Ő is tisztában volt teljes mértékben. Szoknyám alá vezette kezét, de belső combom simogatásánál tovább nem ment. Ajkai viszont igyekeztek enyéim vágyát kielégíteni. Amikor el akart szakadni tőlem éhesen kaptam utána, aminek hatására el is mosolyodott. 

Tudtam, hogy az út több mint fél óra, így minden aggodalom nélkül ültem ölébe, vele szembe. Szoknyám kicsit felcsúszott, de az udvariasságon már régen túl voltunk. Enyhén hosszú haját kezdtem el túrni, míg ő combomat simogatta tovább. Csípőmmel lassan ingerelni kezdtem, aminek hatására ajkaim között halt el nyögése. 

- Baba, fejezd meg - hangja gyenge volt, de vágy tisztán hallatszott benne. 

- Még mindig gyerekesen viselkedem? 

- Micsoda? - nézett rám egyből. - Ugye nem az elszólásom miatt akarod, hogy itt legyünk együtt?

- Milyen szabatosan fogalmazol - kuncogtam.  

- Sophie, kérlek - fogta kezei közé arcom. - Ne csináld ezt. Ennél Te sokkal jobb vagy. Bár kétségem sincs afelől, hogy nagyon csábító vagy az ágyban a korodbeliek között, de ne, ne itt. 

- Most mire célzol ezzel? 

- Csak arra, hogy fejezd be. Tizenhét éves vagy, kérlek. Becsüld meg magad. 

- Oké - ezzel visszaültem mellé. - Akkor remélem, hogy találsz valakit, aki megbecsül téged, és a saját korosztályod. 

- Ismételten gyerekesen viselkedsz - jegyezte meg azonnal. 

- Törődj bele, még fiatal vagyok. Túl fiatal. - mondtam, miközben az ablakon néztem kifelé. 

- Rendben, akkor duzzogj - nevetett fel. 

Még egy kis idő vissza volt az útból, de ez mind csendben telt, Rá sem néztem, Ő pedig nem szólított meg. Egyszerűen némaságban ültünk. Igen, tisztában voltam azzal, hogy mennyire is rosszul reagáltam le a dolgokat, de egyszerűen rosszul esett, hogy visszautasított. 

Bekanyarodtunk a házunkhoz, én pedig egyből kiszálltam, ahogyan leparkolt a sofőr. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a bejárati ajtóig meg sem álltam. Hallottam Lou kérlelő hangját, de kizártam, s kinyitottam a bejáratot, ami mögött pillanatok múlva el is tűntem.

Thea

Halkan mentünk be a sötét házba. Magassarkúmat levettem és úgy sétáltam felfelé a lépcsőn, nyomomban férjemmel. Keze végig csípőmön pihent. Kezemet övébe csúsztattam, s húztam magam után a hálónkba. Reménykedtem abban, hogy nem akar bemenni Darcy-hoz, ugyanis csak remélni mertem, hogy éppen nem Louis karjaiban alszik. Jobb esetben. 

Magunk mögött bezártam a háló ajtaját. Egymással szemben álltunk meg. Elmosolyodtam, s közelebb lépve karjaimat nyaka köré fontam. Ő egyből csípőmre vezette sajátjait. Testünk egybe simult, míg lábujjhegyre álltam, hogy ajkaimat övéire tudjam illeszteni. Kuncogott méretem miatt, ahogyan ezt mindig megteszi hasonló helyzetekben. Mielőtt csókot formálhattam volna, kicsit eltávolodott arcával. 

- Kicsim, biztos vagy benne? - fogta kezei közé arcom. - Pihenésre lenne szükséged

- Rád van szükségem. A férjemre van szükségem - suttogtam, őszintén, szemeibe nézve. 

- Itt vagyok, de az egészséged fontosabb. 

- Visszautasítasz? - nyomtam csípőm ellene, mire, azonnal megéreztem férfiasságát. - Úgy tűnik csak a szád mond mást.

- Tudod, hogy az ellenállás soha nem volt az én asztalom. 

- Akkor most se próbálkozz vele - motyogtam ajkaira, és heves csókba invitáltam azonnal.  

Lehajolt ezzel megkönnyítve a kapcsolatot közöttünk. Lassan elkezdett megfordulni, ami által én kerültem az ágynak háttal. Ruhám cipzárját, ujjaival a csókunk közepette kereste meg, s húzta le. Amint bokáim körül díszelgett az anyag, kiléptem belőle. Felsőtestemet már csak hosszú, begöndörített hajam takarta. Mosolya mindent elárult, amikor is eltávolodott tőlem.
- Még mindig csodálom a szépséged, Édes - hajolt vissza, s puhán megcsókolt.
Úgy éreztem: én következem. Kezeim megtalálták ingének legfelső gombját, s elkezdtem kigombolni. Amint sikeresen kikapcsoltam mindegyik gombot, lesimítottam válláról a könnyű anyagot. Lassan húztam végig ujjaim mellkasán, s kockás hasán. Apránként lépkedtünk hátrafelé, míg lábaim az ággyal nem találkoztak. Óvatosan fektetett le, s emelkedett fölém. Lábaim között pihent csípője. Nyakamat kezdte elhalmozni puszikkal, míg le nem tért melleimhez.
Tincseit kiszabadítottam a hajgumiból, s amint messze került tőlünk az apró tárgy, hajába túrtam. Csípőjét nekem kezdte dörzsölni, ezzel is fokozva a vágyat a már amúgy is felhevült testünkben. Kezeimet közénk vezettem, s nadrágja övét sietve oldottam ki, ahogyan a sliccét is. Fenekén keresztül letoltam a fekete, szűk anyagot, míg tovább magát szabadította meg tőle. Bokszere anyaga már nagyon szűknek bizonyult. Nem úgy tűnt, hogy az előjátékkal továbbra is foglalkozni szeretne. Ujjait fehérneműmbe akasztotta, s egy határozott mozdulattal szabadított meg tőle. Végigsimított hasamon egészen ágyékomig, ahol is ujjait rutinos mozdulatokra késztette.

- Úgy érzem számodra sem kell további időhúzás - mosolygott le rám.
- Ne legyél szemtelen - kulcsoltam nyaka köré a kezeim. - Régen szeretted, amikor így vártalak.
- Mióta vagy ennyire nyílt? - simított végig arcomon másik kezével.
- Mióta férjhez mentem egy bizonyos Harry Styles-hoz, aki folyamatosan ezt hozza ki belőlem.
- Valóban?
- Ühüm - bólintottam, ugyanis többre nem telt.
Teljesen belém hatolt váratlanul, minek hatására hátam ívbe feszült. Ajka találkozott enyémmel, amelyen kis puszit hagyott. lábamon végigsimítva húzta fel csípőjére, mielőtt mozogni kezdett volna. Tekintetünk végig egymásba kapcsolódott, míg egy kellemes tempót diktált. Lábaimmal szorosan öleltem őt magamhoz, míg ő ujjainkat fonta egybe fejem mellett, a párnának puha anyaágba. Zihálásaim egyre hangosabbak lettek, s alakultak át élvezetes nyögésekké.
- Sssh, felébrednek a gyerekek - mosolygott le rám.
- Harry - ennyit tudtam mondani, mert ajkait enyéimre illesztette.
Csípője egyre többször találkozott enyémével. Nyögéseink egymásszájában haltak el, míg nyakamba nem temette arcát. Nyögései így életlenek voltak. Én ajkaimat vállába nyomtam, s fogaimat belemélyesztettem. Egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bánta, éppen ellenkezőleg. Gyorsabb mozgásra késztette, ami a csúcsra juttatta mind a kettőnket.
Homlokát enyémének támasztotta, s lusta mosollyal nézett le rám. Utolsó gyengéd csókjával ajándékozott meg, mielőtt mellém feküdt volna, s karjai közé vont.

****

Kora reggel émelygésre ébredtem. Igyekeztem mielőbb kiszabadulni férjem öleléséből, s eljutni a fürdőig. Próbáltam minnél halkabb lenni, de minden jel arra mutatott, hogy ez nem sikerült. Hátamon egy nyugtató érintést éreztem. Amint lehúztam a wc-t, felálltam, s a mosdóhoz mentem. Fogkefémre kellő mennyiségű krémet tettem, s sikálni kezdtem fogaim, szám, hogy mielőbb elmúljon a kellemetlen érzés.
- Thea, komolyan orvoshoz kell menned - mondta Harry amikor végeztem.
- Rendben leszek - ezzel visszamentem az ágyba, s bebújtam a takaró alá.
- Kicsim, hé - ölelt magához, ahogy mellém ült. - Kérlek, készüljünk el, és had vigyelek be a kórházba.
- Minden rendben Harry - néztem fel rá. - Inkább készülj a megbeszélésre, és a próbákra. Ha holnap nem leszek jobban, akkor elvihetsz.
- Aggódom érted - simított végig arcomon.
- Felesleges - mosolyogtam rá, és édes csókkal el is engedtem magam mellől.