23.rész

Darcy

A repülőutat fárasztónak tartottam, Louis társaságában. Mivel a leghátsó üléseken foglaltunk helyet, így gond nélkül simogatta combom, s árasztotta el néha nyakam ívét csókokkal. Amikor természetesen arra közeledett valaki, azonnal visszavonult. Egy idő után megunta az én zenéim hallgatását, így saját telefonját vette elő, és nyújtotta át annak egyik fülhallgatóját. 

Amikor rám nézett, s tekintetünk találkozott, azonnal ajkaira akartam tapadni, de vissza kellett fognom magam. Nehezen tettem, és, hogy ezt tökéletesen kivitelezzem is, mindig emlékeztettem magam arra, hogy milyen könnyen lebukhatunk. Olykor előrepillantottam, ahonnan is Lux kíváncsi tekintete nézett velem szembe.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el szám, amikor is végre átléptük a hotel bejáratát. A szobákhoz való kulcsokat Paul vette át, s fordult felénk, amint bejelentkezett.
- Oké, tehát senkinek sem fog újdonságot okozni, amit most mondok - kezdett is bele. - Először is, van négy szobát lakosztály, amelyben Liam, Danielle, Zayn, Perrie, Niall és Louis lesz. Másik lakosztály, amelyben két szoba van, ott lesznek Harry-ék, az utolsóban pedig Lou, Tom és Lux.
- Ugye nem gondolta senki komolyan, hogy az öcsémmel osztozom egy szobán - szaladt ki azonnal a számon. - Mármint imádom, de akkor is fiú.
- Mi szeretnél akkor? - fordult felém sóhajtva apám.
- Mondjuk a négy szobásba átmenni, amiben Lux-ék vannak.
- Rendben, akkor abban lesztek ti - bólintott rá Paul.
Mivel több lift is volt, így idővel szerencsére mindenki eljutott a megfelelő emeletre. Lux-al együtt indultunk keresni a szobánkat, és kis idő után meg is találtuk. Az egész emelet valójában a miénk volt, hiszen a biztonságiak, illetve Paul-nak is a szobája a mi szintünkön helyezkedett el.
Lou-val és Lux-al már néztük is a szobákat, s eldöntöttük, hogy melyik kié is lesz arra pár napra, amíg ebben a városban vagyunk. Mindannyian elvonultunk kipakolni, hogy még se a bőröndünk legyen, amiből élni fogunk a napokban.
- Kész vagy? - jelent meg Lux.
- Igen, egy pillanat, csak ezeket még elteszem - emeltem feljebb a kezemben lévő dolgokat, ezzel jelezve, hogy mire is értettem. - Van valami terv?
- Csak gondoltam elmehetnénk le a többiekhez, elvileg a hotel medencéjénél vannak.
- Hát nem is tudom - gondolkoztam el hirtelen az ajánlaton. - Mindenki ott van?
- Persze, de ez miért gond? Ha nincs fürdőruhád, majd adok.
- Ó, nem, nem erről van szó. Miért is ne? Menjünk, akkor átöltözöm.
- Rendben, öt percet kapsz - ezzel magamra is hagyott.
Sietve léptem a szekrényemhez, és kaptam ki belőle a fürdőruhám. Amint rám is került, már indultam is vissza keresni egy lenge ruhát, ami tökéletesen szolgált ahhoz, hogy a medencéhez menjünk.
- Kész vagy? - hallottam meg türelmetlen hangját.
- Komolyan, nőből vagy te? - fordultam felé felháborodást színlelve.
- Sophie, kérlek, csak a medencéhez megyünk, de ahogy látom rajtad még mindig ruha van.
- Tudod eszem ágában sincs végigsétálni az épületben egy bikiniben - bújtattam bele lábfejeim szandálomba, s kézen ragadva húztam magam után a folyosóra. - Neked sem kellene - feleltem már a lift előtt.
- Ugyan, mennyire mindegy már, hogy most vagy később látnak? - vont vállat.

****

A nap maradék részét a medence partján, vagy éppen a vízben töltöttük. Egy perc nyugalmunk sem volt, erről a fiúk kellően gondoskodtak. Danielle és Perrie is igyekeztek kerülni a fiúkat, de lehetetlennek bizonyult.
- Komolyan, mintha a tíz évvel ezelőtti turnén lennénk - ültek le mellénk a lányok vizesen.
- Soha nem fognak felnőni - jegyezte meg Perrie, amint maga köré tekert egy törülközőt.
- Mindig ilyenek voltak? - kérdeztem.
- Ez nem is kérdés - nevetett Danielle - Lux-ot is mindig pesztrálták.
- Van pár emlékem, bár igazán kevés - jegyezte meg nevetve barátnőm. - Anya mesélt sokat, meg hát képek és videók is vannak.
- Igen, azokat én is láttam - mosolyogtam rá, ami sikításba torkollott, s hamar a medence alján találtam magam. Levegő után kaptam, amint az lehetséges volt. - Idióta vagy Noah - ütöttem mellkason öcsém.
- Láttad volna az arcod - nevetett fel.
- Barom - úsztam ki a medence szélére.
- Darcy - szólt egyből apám.
- Ugyan már, tudja, hogy mit is jelent - ennyivel lezártam a témát, és kifeküdtem a medence partjára.
Öcsém még mindig röhögött, így ránéztem, s láttam, ahogyan Louis-al lepacsiztak. Ledöbbentem a hirtelen keletkezett nagy barátságon.
- Azt hittem, hogy Te már felnőtt vagy - mondtam kellő hangerővel, hogy hozzá is eljusson a kijelentésem.
- Ez csak víz - úszott mellém Louis, s határozottan rántott be magával a hidegbe.
- Komolyan ma még ki akartok nyírni - köhögtem, miközben hajamat kisöpörtem arcomból.
- Baba, semmi problémád sem fog származni a nedvességből - jegyzete meg pimasz mosollyal arcán, míg kezeit a víz alatt, könnyedén csúsztatta fenekemre, s markolta meg.
- Fejezd be, mielőtt apám észreveszi, és megfojt - sziszegtem bájosan mosolyogva.
- Ugyan már nővérkém, ne legyél ennyire morcos - jelent meg mellettünk Noah, majd ujjaival arcomat csipkedte meg.
- Most fejezd ezt be, öcsi - fogtam meg a kezét.
Pár pillanat múlva már távol tudtam magam tőlük, s sikeresen elérve a lépcsőhöz sétáltam ki a meleg napsütésbe. Visszasiettem a lányokhoz, akik árgus szemekkel figyelték a különböző jeleneteket. Napszemüvegem orrnyergemre csúsztattam, s kényelembe helyezkedtem, míg közben beszélgetésbe elegyedtünk.
- Hol van Emma? - néztem érdeklődve a többiekre.
- Te nem is tudod? - döbbent le Dani.
- Fogalmam sincs - vallottam be. - Azt látom, hogy más kicsit, de ennyi az egész. Gondolom hiányzik neki.
- Szakítottak Darcy - mondta ki Perrie kereken.
- Mi van? - hangom kicsit hangosabb volt a kelleténél, így halkabbra vettem. - Hiszen pár hete még jó volt minden.
- Részleteket nem tudunk, még eléggé friss a dolog - mondta Lou.

****

Lou és Tom már végeztek a zuhanyzással, s lefeküdtek, nekünk jó éjszakát kívánva. Még azt is hozzátették, hogy korán feküdjünk le, hiszen reggel már próbájuk lesz a srácoknak, ahol ott kell lennünk.
- Mehetsz - jött ki Lux a fürdőből, ezzel átadva nekem a helyet.
Fáradt voltam, így igazán gyors zuhanyt vettem, miközben hajamat is megmostam. Melegnek köszönhetően a szárítással bíbelődnöm nem kellett. Szabadon hagytam enyhén göndör tincseim, míg felsőtestemre lila trikót, alsóra pedig csupán egy franciabugyit vettem. Senki nem volt már a nappaliban, így egyenesen a szobámba mentem, ahol is egyenesen az ágyamba bújtam. Próbáltam elaludni, hiszen fáradt voltam, és testem fájdalmasan mondott már ellent az ébrenlétnek.
Álmaim alig találtak rám, amikor telefonom rezegni kezdett az éjjeliszekrényen. Csukott szemmel kezdtem tapogatni, míg kezembe nem vettem. Ahogyan felvillant a fény, azonnal lejjebb vettem, majd megnyitottam az üzenetet.

"Beengedsz, Baba? L. Xx" 

Ennyi állt benne, mire azonnal kimásztam kényelmes ágyamból. Halkan nyitottam ki az ajtóm, s lábujjhegyen osontam a bejáratig, amit hasonló óvatossággal tártam ki. A falnak támaszkodva állt, és mosolygott rám. Kezemmel azonnal alkarját fogtam meg, és rántottam magamhoz. Ajkai enyéimen landoltak, míg kezével csípőmet fogta szorosan. Szabad kezével becsukta az ajtót, s lenézett rám.
- Melyik a Te szobád? - nyomott csókot nyakamba.
Válasz helyett, kézen ragadtam és behúztam a rezidenciámba. Az ajtót ezúttal kulcsra zártam, mielőtt szembe fordultam vele. Mosolya szélesebb lett.
- Hiányoztál egész nap - halkan motyogta ajkaimra.
- Pedig elég sokat láthattál - húztam végig ujjam álla vonalán.
- Tudod, hogy mire értettem.
- Szex hiány? - kuncogtam.
- Szemérmetlen vagy, Baba - nyomott puszit enyhén duzzadt ajkaimra.
Ajkai falánkan tapadtak enyéimre, míg közben hátrafelé lépkedett, s leült az ágyam szélére. Fenekemre tévedt újból mindkét tenyere, s enyhén megemelve invitált ölébe. Csókja feltüzelt még jobban, így kapkodva húzódtam el tőle, s rántottam le magamról a könnyed anyagot. Szemei továbbra is arcomon maradtak, míg vissza nem húzott forró szájára. Velem együtt mozgott, míg a párnámat nem érezte meg feje alatt, s helyezte magát kényelembe. Csípőmet enyhén ösztönözte mozgásra, míg ajkaimat kényeztette.
- Ne szórakozzunk tovább - suttogta nyakamba.
- Csak nem elvonási tüneteid vannak? - kérdeztem kellően csábító hangon.
- Baba, tudod te is, hogy milyen hosszú volt az a két hét nélküled.
- Ne is emlékeztess - csókoltam meg röviden.
Kezeim egy másodpercre sem tétlenkedtek. Nadrágjától, bokszerével együtt megszabadítottam, miután magamról is lekaptam a bugyit. Szemei csillogtak, s vágyakozó tekintetével szinte teljesen megsemmisített. Nadrágjának zsebéből kivettem az óvszert, és amint helyére került már is boldogsággal adtuk át magunkat a beteljesülésnek.