16.rész

Thea

Nagy nehezen, de Harry rávett, hogy az egész napot a lakásban, pontosabban az ágyban, pihenve töltsem. Gyerekek elmentek iskolába, Harry pedig munkába. Bár sikerült visszaaludnom azután, hogy megírtam egy e-mailt, még is a nap nagy részét unalmasan töltöttem el, egészen addig, amíg telefonom csörögni nem kezdett. Nyújtózkodva vettem el a szekrényről, s amint megláttam a kijelzőn megjelenő nevet, egyből tudtam, hogy férjem keze benne van a dologban.
- Szia Lou - köszöntöttem egyből a vonal másik végében lévő személyt.
- Thea, jobban vagy? - tört a lényegre egyből.
- Igen, remekül vagyok - sóhajtottam.
- Arra gondoltam, hogy meglátogatnálak.
- Nem megyek orvoshoz - makacsoltam meg magam, s mondtam neki.
- Miért ismersz ennyire? - nevetett fel. - Húsz perc múlva nálad vagyok.
Mielőtt tiltakozhattam volna, már meg is szakította a hívást. Sóhajtva másztam ki az ágyamból, és igyekeztem a fürdőbe egy gyors zuhanyra. Pár perc alatt felfrissülve léptem ki a kabinból, majd mentem a tükör elé. Sminkelni nem volt kedvem, így szempillaspirált használtam csak, míg hajamat egy szoros copfba fogtam. Amint elkészültem, már igyekeztem is a gardróbhoz, ahonnan egy laza, fekete felsőt, s farmernadrágot vettem magamhoz. Kiegészítettem pár színes kiegészítővel, és elindultam lefelé. Konyhában felkaptam egy vizes palackot, s táskámba süllyesztve indultam az ajtó felé, ahol is Lou már csengetett. Kitártam azt, s meleg öleléssel köszöntöttem.
- Remekül festesz - mért végig.
- Köszönöm, legalább kívülről nem látszik, hogy mennyire is pocsékul érzem magam - jegyeztem meg, miközben lábfejeimet piros conversembe bújtattam.
Bezártam magam mögött a lakás ajtaját és már követtem is Lou-t az autóhoz. Beszálltam mellé, s egyből indultunk is a kórház felé.
- Lux hogy van? Régen láttam - érdeklődtem.
- Remekül, bár az egyetem lefoglalja, és véleménye szerint nehéz is, de azért bírja, és teljesít.
- El sem hiszem, hogy ilyen nagyok. Nemrég még körülöttünk rohangált, és a pocakomat simogatta. - mosolyodtam el az emlék miatt.
- Édesem, azóta te is a világra hoztál két gyermeket.
- Igen - bólintottam. - De akkor is nagyon gyorsan megy az idő.
- Hamar felnőnek - helyeselt. - Egyébként nem lehetséges, hogy egy újabb babát vársz? - fordult felém a piros lámpánál.
- Lehetséges - pillantottam ki az ablakon.
- Harry tudja?
- Nem. Félek, hogy mit gondolna.
- Mi az, hogy mit gondolna? - nevetett fel. - Thea két gyermekkel ajándékoztad meg. Véleményem szerint örülne nagyon is, ha újra egy kisbabát tarthatna a kezeiben.
- Itt a turné, újra elfoglalt és a világot fogja járni - feleltem egyből. - És olyan régen volt már, amikor Darcy és Noah megszületett. Fogalmam sincs, hogy helyes e.
- Úgy beszélsz, mintha nem lennétek házasok már legalább egy évtizede - nevetett. - Thea, biztosíthatlak arról, hogyha valóban a gyermekét hordod a szíved alatt, akkor annak nagyon is örülni fog. Sőt, odáig lesz a hír hallatán.
- Először bizonyosodjunk meg róla, majd után ráérek ezen agyalni.
Kórházba megérkezve egyből céltudatosan a megfelelő szintre mentünk, ahol is helyet foglaltunk a várakozók között. Végig csendben ültünk egymás mellett Lou-val. Én folyamatosan csak azon gondolkodtam, hogy valóban igaz, akkor hogyan is fogom elmondani Harry, illetve majd a gyerekeknek is a hírt. Oly sok év telt már el azóta, hogy Noah a világra jött. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ismételten kilenc hónapig vigyázzak a picire, majd után otthon üljek, és neveljem egyedül, míg Harry a világot járja. Kezemet a hasamra csúsztattam, s ajkaimra mosoly ült ki. Egy dologban teljesen biztos voltam. Ha valóban egy apró élet növekszik bennem, akkor a családunk tagja lesz. Ehhez kétség sem fért.
Szerencsére hamar sorra kerültem. Bementem, és egyből helyet foglaltam a széken, az orvossal szembe. Elmondtam a tüneteim, amire egyből első kérdése a teszt volt. Mivel nem csináltam, így ő végzett el pár vizsgálatot. Bő negyed órát lehettem benn nála, míg az idegeim már teljesen kivoltak.

****

Lou ragaszkodott ahhoz, hogy meglátogassuk a srácokat a stúdióban. Mivel a mai napomnak már így is annyi volt, belementem. Szerencsémre nem volt olyan messze a stúdió, így hamar meg is érkeztünk. Besétáltunk a hatalmas épületbe, ahol is a lift felvitt a megfelelő emeletre. Már az üvegfalnak köszönhetően találkozott tekintetem Harry-vel, aki mosolyogva jött oda hozzánk. Köszöntötte Lou-t, és köszönetet is mondott neki, ám azonnal felém fordult, és kivezetett a kis előtérbe, ahol senki nem volt. Leült a kanapéra, s az ölébe húzott.
- Elmondod mi volt az orvosnál? - simított végig arcomon.
- Először is, ne aggódj, másodszor pedig, nem lett volna szükséges rám küldened Lou-t. - néztem szemeibe. - Természetesen jó kapcsolatban vagyunk, de egyedül is el találtam volna az orvosig.
- Sajnálom, bébi - nyomott egy puszit ajkaimra. - Most már beavatsz engem is?
- Lehetséges, hogy otthon beszéljük meg? - pislogtam rá.
- Az őrület határán állok, és arra kérsz, hogy még várjak?
- Igen Harry, legyél türelmes - mosolyogtam rá. - Most pedig menj vissza, hogy mielőbb haza jöhess - fogtam kezeim közé arcát, s egy gyengéd csókkal ajándékoztam meg kárpótlás gyanánt.
- Este behajtom rajta - kacsintott rám, amikor kiszálltam öléből.
- Hm, majd meglátjuk - adtam neki egy búcsú csókot, s már indultam is haza Lou-val.

Harry

Stúdiózás után egyből indultam is haza. Egész nap csak is Thea járt a gondolataimban. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is történt az orvosnál. Mivel a megbeszélést estére halasztották el, így igen későn sikerült elérnem a célom. Lakás már sötétségben volt, így halkan mentem be, vigyázva, hogy ne keltsek fel senkit. Csizmámat lerúgtam, s már fel is szaladtam a lépcsőn. Óvatosan nyomtam le a kilincset, de amint fényt láttam a fürdő felől, tudtam, hogy feleségem még ébren van.
Mivel hangok nem szűrődtek ki, így biztosra vettem, hogy a kádban élezi a forró habokat. Megszabadultam minden ruhadarabomtól, s besétáltam hozzá. Igazam volt, hiszen csukott pillákkal feküdt a hatalmas fürdőkádban. A teret a pára, s forróság uralta. Közelebb léptem hozzá, mire felnézett rám, s mosollyal csodás arcán előre csúszott, ezzel lehetővé téve számomra, hogy könnyedén mögé férjek.
Hátát mellkasomnak döntötte, míg kezeit enyéimre helyezte a hasán. Nyakába csókoltam, amelyet a laza kontyba fogott haja tette lehetővé.
- Sajnálom, elhúzódott a megbeszélés - magyaráztam.
- Semmi gond, gondoltam, hogy megvárlak - felelte halkan, míg arcát nyakamba fúrta.
- Elmondod akkor, hogy mi is volt az orvosnál?
- Kíváncsi vagy, igaz? - kuncogott.
- Tudod, hogy mennyire - simítottam végig oldalán.
- Még egy taggal bővül a családunk - felelte halkan, sejtelmesen.
Bármennyire is visszafogottan fogalmazott, pontosan értettem kijelentésének értelmét. Egyáltalán nem ért rosszul a hír, csak elcsodálkoztam.
- Oh, Édesem - ültem feljebb, így ő is követte a mozdulatom, s felém fordult. Arcát kezeim közé fogtam, és puhán megcsókoltam. - El se hiszed, hogy mennyire boldoggá teszel - néztem szemeibe.
- Örülök, hogy örülsz - mosolygott rám.
- Thea, tudomásom szerint gyógyszert szedsz - néztem rá, hogy hátha megkapom a megfelelő választ, miszerint abbahagyta.
- Így is van, de az sem teljes védelem.
- Szeretlek - mondtam őszintén, s ajkainkat ismételten egybeforrasztottam.

Darcy

Mióta volt az estély, nem beszéltem Louis-al. Alig két nap, de számomra így is örökkévalóságnak tűnt. Emily-vel telefonáltam, és beszélgettem órákon át, de még ő sem tudott teljesen lekötni. Gondolataim nem engedtek szabadon.
Tudtam, hogy a mai napon későig benn lesznek a stúdióba, így írtam neki egy sms-t, hogy szeretném megbeszélni a dolgokat. Válasznak csak annyit kaptam, hogy a ház előtt, a túloldalon vár, s akkor ír nekem. Amikor hallottam apámat hazatérni, egyből öltözködni kezdtem. Táskámba pár fontos ruhát bepakoltam, miközben a telefonomat figyeltem. Még a délután folyamán anyával megbeszéltem, hogy egyik barátnőmhöz átmegyek, amibe bele is ment. Bár bealhattam volna neki, hogy Louis-nál fogom tölteni reményeim szerint az estét, nem szerettem volna, ha ismételten hazudnia kellene apámnak.
Telefonom villogott, és láttam Louis nevét. Elutasítottam a hívást, és halkan le, majd kiosontam a házból. Cipőmet a verandán felvettem, és már hosszú léptekbe mentem ki a kapunk, a kőkerítés mögé. Túloldalon megpillantottam az ismerős autót. Mosollyal az arcomon siettem oda, és szálltam be előre.
- Ne haragudj, hogy csak most értem ide, de elhúzódott a stúdiózás - kért egyből bocsánatot.
- Tudom, apám is nemrég ért haza.
- Szeretnél menni valahova?
- Az éjszaka közepén? - néztem rá kérdően.
- Hát maximum hozzám mehetünk. Már ha nem fognak reggel keresni.
- Anya úgy tudja, hogy egy osztálytársamnál vagyok.
- Akkor a lakásomra - ezzel indította is az autót, s útnak indultunk.