21.rész

Thea

Délelőtt laptopomon nézelődtem, míg Gemma érkezésére vártam. Szokásos dolgokat néztem meg, míg végül szemeim megakadtak egy linken. Azonnal megnyitottam, és olvasni kezdtem. Először nem akartam elhinni, de amikor lejjebb haladtam, képek bukkantak fel, amik bizonyítékul szolgáltak. Bármennyire is fájt, valamiért könnyeim nem jöttek elő. Lecsaptam a gépem tetejét, táskámba tettem, és indultam. Taxiban ülve kaptam egy sms-t Gem-től, hogy már Harry házában van. 

Próbáltam nyugtatni magam, de bármennyire is igyekeztem nem jött össze. Még ha a szennylapoknak nem is lehet hinni, a képek bizonyítanak.

Sikeresen megérkeztem a házhoz, ahol kifizettem a fuvart. Sietősre vettem lépteim, és egyből be is nyitottam. Nappaliba találkoztam Gemma-val, aki éppen telefonált.

- Most érkezett meg. Szeretnél vele beszélni? - kérdezte a vonal túloldalán lévőtől

- Ki az? - kérdeztem halkan

- Harry. - felelte - Rendben, adom. - nyújtotta felém

- Nem szeretnék most beszélni vele. - feleltem és leültem mellé

- Bocsi, de nem akar. - mondta - Fogalmam sincs. Rendben, szia. 

Bontotta a vonalat, majd letette a készüléket maga mellém, és szúrósan rám nézett. Feltette a szokásos "Mi a baj?" kérdést, míg én csak meredtem magam elé. Táskámból kivettem a gépem, és pillanatokon belül már meg is mutattam neki az oldalt.

- Kinyírom az öcsémet. - mondta magas hangon - Komolyan megint leáll vele? Nem hiszem el, hogy ennyire idióta.

- Megint? - néztem rá

- Nem tudtad? - döbbent meg

- Annyit mondott, hogy találkozgattak, de semmi sem volt közöttük.

- Ó, értem. - felelte, és tovább vizsgálta az oldalt

- Mit titkolsz? 

- Szerintem Harry feladata elmondani. 

- Mondd, kérlek. 

- Thea, nem szeretném, hogy nagyobb feszültség legyen közöttetek. - haragosan néztem rá, így folytatta - Fél évig voltak együtt, de ebből igazán csak két hónap volt komoly belőle. Legalábbis Harry részéről. Utána csak nyilvánosan jelentek már meg egy-egy eseményen.
- Értem. - sóhajtottam - Azt viszont nem, hogy ezt miért nem tudta elmondani nekem.
- Te meséltél neki az exeidről?
- Mivel egy volt, akivel csak is csók volt közöttünk, igen. - mondtam őszintén
- Tényleg, sajnálom. Figyelj, biztos vagyok benne, hogy elmondta volna, de így is meg fogjátok beszélni.
- Majd kiderül, ha hazajön.
- Addig kerülöd?
- Fogalmam sincs. Idő kell, bár igazság szerint semmi okom nem lehet egyetlen egy rossz szóra sem.
- Ezt meg miért mondod? Barátod, egyértelmű, hogy rosszul esik. sőt kiakadsz. Tudom az öcsém ellen beszélek, de ez akkor is szemétség.
- Köszönöm, Gem. - öleltem meg - Na, de valami vidámabb témába kezdjünk.
Felmentünk az emeletre, ahol a vendég szobát vettük célba. Mindent elpakolt gondosan, majd leült velem szembe. Táskám mellettem volt, amit Ő szemeivel méregetett.
- Te Harry szobájában alszol? - érdeklődött
- Igen. - feleltem
- Meg tudlak érteni. - mosolygott rám - Mindent rendben lesz.
Téma a fotózásra, a kollekcióra terelődött. Elmeséltem a saját fotózásomat, majd mindent szépen sorba. Órákon át beszélgettünk minden féle témáról. Gemma-val teljesen közel kerültünk egymáshoz. Igazi barátnőként tekintettem rá, és úgy éreztem, hogy Ő is rám. Örültem, hogy a kapcsolatunk igen jól alakul, hiszen számomra fontos, hogy a barátom családja elfogadjon, szeressen.
Délben elmentünk egy belvárosi kis étterembe, ahol tovább folytatódott a csajos nap. Telefonom csörgött, de semmi esetre sem nyilvános helyen szerettem volna megbeszélni ezt, így nem vettem fel.
- Mikor beszélsz vele? - kérdezte Gem, mikor kinyomtam a hívást
- Amint hazaértünk. Nem itt szeretném megbeszélni.
- Megértelek, de semmiképpen ne taszítsd el magadtól.
- Igyekszem, de nehéz. Tudod, ezt nem csak én, de az egész világ látja, és nevetség tárgya lettem ezáltal.
- Ne így fogd fel, kélek. Megbeszélitek, és Harry tisztázza majd a médiában is. Nem hagyja, hogy nevessenek rajtad, rajtatok.
- Irigyellek a pozitív gondolkodásod miatt. - mosolyogtam rá - Indulhatunk?
- Persze. Már izgatott vagyok a fotózás miatt.
Fogtunk egy taxit és már mentünk is a stúdióba, Mark-hoz. Ahogy megpillantotta a rózsaszín hajú lányt, elvigyorodott. Meleg ölelésbe vonta, amint bemutatkozott neki. Gem furcsálló tekintettel nézett rám, én pedig csak nevettem a reakcióján. Elengedte, és azonnal végig is mérte a lányt, tetőtől-talpig. Minden egyes centijét alaposan megvizsgálta. Rám kacsintott, én pedig ebből egyből tudtam, hogy tökéletes.
- Akkor szerintem holnap meg is tudnánk csinálni a portfólió. - mosolygott Gem-re
- Tudtam, hogy Ő a megfelelő személy.- feleltem
- Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott Mark
- Én vagyok a szerencsés.
- Na jó, ne most rabold el Gemma-t. Ma az enyém, holnap a Tied. - kacsintottam rá
Gem csak kapkodta a tekintetét, míg én nevetve húztam ki magam után az épületből. Sétálva indultunk el a fő utcán. Megpillantottam egy ruhát az egyik kirakatba, így besiettem. Gemma követett, és mind a ketten egyből vásárolni kezdtünk. Leemeltem a ruhát, és közelebbről is megnéztem.
- Gyönyörű. - lépett mellém Gem - Fel kell próbálnod!
- Ugyan, túlságosan is elegáns. Nem tudnám hova felvenni.
- Öcsém nem visz el sehova téged? - nézett rám értetlenül
- Persze, hogy elvisz. Viszont nem nekem kell a középpontba lennem. - rántottam vállat, és visszaakasztottam a ruhát
- Oké, akkor most megfogod, és felpróbálod. - nyomta a kezembe, és a próba fülkéig tolt
Felakasztottam a fogasra az igen csinos darabot. Pár percig nézegettem, de mindig ugyan arra jutottam. Csodás, elegáns, nőies, és igen szexis is. Egészen biztos, hogy ez a ruha rengeteg szempárnak tetszene. Természetesen Harry a fő kiszemelt, akinek tetszeni szeretnék. Ezen elgondolkozva szívem összeszorult. Bevillant a kép, a cikk és minden negatív tényező.
Percek telhettek el, amikor Gem hangját hallottam, hogy kész vagyok-e már. Válaszoltam, és sietve kezdtem el megszabadulni a ruháimtól, majd bele bújtam a ruhába. Tükör felé fordultam, és tényleg meg kellett jegyezni, hogy remekül állt. Mindig találok problémát magammal kapcsolatban, de most valamiért igen is tetszett.
- Istenem, Thea. Csodálatosan áll. - szólalt meg Gemma mögöttem
- Nekem is tetszik. - vallottam be, s felé fordultam
- Harry rád veti magát, amikor meglát ebbe.
- Talán, ha nem fogja majd lekötni minden figyelmét más. - mosolyogtam rá keserűen
- Komolyan, csak jöjjön haza. Seggbe rúgom! - jelentette ki komoly arccal
- Hagyjad csak. - nyúltam a függönyért - Levetem, mindjárt megyek.
Bólintott, majd hátrébb lépett, ezáltal könnyedén zárkóztam vissza a kis helységbe. Megszabadultam a minitől, vissza helyeztem a vállfára, és már öltözni is kezdtem. Amint a saját ruháimban voltam, kiléptem a függöny takarásából, és egyenesen visszatettem a ruhát.
- Nem veszed meg? - nézett rám kérdően
- Talán máskor.
- Ugyan már. Csodásan mutattál benne.
- Lehet, de csak azért, hogy a szekrénybe álljon, nem veszem meg.
- Úgy tudtam, hogy együtt mentek az átadóra. - nézett rám kérdően
- Szerinted ezek után megjelenek nyilvános eseményen? Megalázott. - mondtam kifelé menet - Kendall biztosan vele tart.
- Remélem megbeszélitek hamar.

****

Este elvonultunk a saját szobánkba, és készülődni kezdtünk. Éppen a fürdőből sétáltam ki, egy hosszú fürdő után, amikor is arra lettem figyelmes, hogy telefonom csörög. Azonnal oda mentem, de amikor megláttam a hívó nevét, mosoly lefagyott arcomról. Felemeltem a készüléket, és nagy nehezen, de fogadtam a hívást.
- Szia. - köszönt rekedtes hangján
- Szia.
- Hogy vagy? Mit csináltatok ma?
- Gemma megismerte Mark-ot, aztán pedig vásároltunk. És Ti? - fogtam rövidre
- Stúdióztunk. Most értünk vissza. - felelte
- Értem.
- Ebből elég, elmondanád, hogy mi történt?
- Mire gondolsz?
- Ugyan, ne játszd a hülyét, kérlek. - tudtam, hogy kezd dühös lenni - Amikor Gem-el beszéltem, és megkértem, hogy adja át a telefont, nem voltál hajlandó velem szóba állni.
- Harry ne mondd, hogy nem értesz semmit. - sóhajtottam nyugodt hangon
- Ha tudnám, nem kérdezném. Itt a megfelelő alkalom, hogy elmondd.
- Nézd meg az újságokat, és rá fogsz jönni. Bár csodálom, hogy nem tudod, hiszen eléggé egyértelmű a dolog.
- Mi a francról beszélsz?
- Láttam a képet, szóval nem tudom minek is próbálod adni a semmit tudót.
- Rendben, majd ha értelmesen lehet veled beszélni, tudod hol találsz.
- Megcsókoltad, még is mit vársz, hogyan kellene viselkednem? - jött fel bennem minden érzelem - Azt hittem, hogy komolyan gondolsz mindent velem. Legalább is én komoly kapcsolatként tekintettem Rád. Elhitettem magammal, hogy nem csak egy szerződéses bábú vagyok, aki a világ előtt a barátnődet játssza. Átvertél, érted?
- Kit csókoltam meg?
- Ezek szerint felejthető volt. - nevettem fel könnyeim között - Kendall-t.
- Mi van?  Nem is találkoztunk. Honnan szeded ezt a baromságot?
- Minden veletek van tele, képek bizonyítják.
- Esküszöm, hogy utoljára akkor találkoztam vele, amikor Te is ott voltál.
- Hidegen hagy. Egyszerűen már nem érdekel. Sajnálom, most mennem kell. Szia. - választ nem várva bontottam a vonalat
Telefonomat lenémítottam, könnyeimet letöröltem, s elhatároztam, hogy ma estére mindent elfelejtek. Visszamentem a fürdőbe, és sminkelni kezdtem. Hajamat laza hullámokká alakítottam. Visszasétáltam a hálóba, és felvettem a saját kollekciómból kiválasztott ruháimat, s cipőmet. Egyszerű szett volt, nem állt szándékomba túlzásba esni. Egyszerű csajos este lesz, és bármennyire is fáj, jól kell éreznem magam, el kell engednem minden gondolatom. Szeretem, Őt. Ebben biztos vagyok, és akármennyire is meggyötört lettem, még hasonlót sem fogok elkövetni. Tudom, hogy bármikor, bárhol megjelenhetnek újságírók, így tartani fogom a tisztes távolságot az emberekkel.
- Kész vagy? - lépett be Gem a szobába
- Igen. - kaptam fel a táskám - Indulhatunk.

****

Taxival érkeztünk meg az egyik szórakozóhely elé. Már éjfél is közeledett, így eléggé sokan voltak. Szerencsénkre hamar bejutottunk. Leültünk a pulthoz, és onnan néztük a táncoló kedvűeket. Kértünk egy-egy italt, és tovább nézelődtünk.
- Sziasztok. - lépett egyszer csak elénk egy számomra igen váratlan személy
- Szia Mark. - mosolyogtam, puszival köszöntött
- Gemma. - hajolt oda hozzá is két puszira - Hát Ti, hogyhogy itt vagyok?
- Csajos este. Ki kell használni, hogy nincs pasi a közelben. - feleltem
- Zavarok?
- Ugyan, ne hülyéskedj. - mondta Gem
- Kedves. - mosolygott rá - Kérek a hölgyeknek még egy kört. - szólt a pultosnak
- Le akarsz minket itatni? - néztem fel rá
- Nincs rá semmi szükségem. Tudod, hogy magamat adom, és már csábítok is. - kacsintott
- Jól van, soha nem okozol csalódást. - nevettem - Köszönjük az italt.
- Ugyan. Egy tánccal meghálálod? - nézett Gemma-ra
- Nem szeretném magára hagyni Thea-t. - adott választ kedvesen
- Miattam ne utasítsd vissza egy remek táncos felkérését.
- Biztos?
- Teljesen. Megleszek itt, ne aggódj. - biztattam
Nyomott egy puszit arcomra, és már el is tűnt Mark karjai között a tömegben. Mosollyal arcomon figyeltem őket, amíg tehettem. Kis idő elteltével visszafordultam a pult felé, s az italomat el is tüntettem. Telefonomat elővettem, és elképedve néztem azt a sok nem fogadott hívást, ami a kijelzőn megjelent. Rámentem, s tudatosult is bennem, hogy barátom nem adja fel. Részben örültem a dolognak, hiszen ez csak azt bizonyítja, hogy menyire is fontos vagyok még neki.

"Amint hazajössz, megbeszéljük normálisan. T. xx" 

Írtam neki egy igen rövid, de tartalmas üzenetet, s vissza is süllyesztettem a készüléket táskám rejtekébe. Arra lettem figyelmes, hogy előttem támaszkodott meg a pulton a kiszolgáló srác. Mosolygott, s elhelyezett előttem még egy italt.
- A vendégem vagy. - mondta
- Köszönöm, de erre semmi szükség.
- Ugyan, csak egy ital. - mosolygott, miközben a poharakat törölgette
- Ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem.
- Makacs vagy.
- Páran már tudtomra adták. - vontam vállat - Köszönöm, tényleg.
- Szívesen. Hogyhogy egyedül vagy?
- Barátnőm táncol.
- Mindig szűkszavúan fogalmazol?
- Igyekszem távol tartani magam az idegenektől. - néztem rá bocsánatkérően
- Ilyen szép lány milyen okból van egyedül? Biztosan állíthatom, hogy a szingliség nem Te a névjegyed.
- Barátom eléggé elfoglalt.
- Eléggé balfék, ha csak így szabadon hagy téged.
- Szerintem ezt a beszélgetését fejezzük be itt.
- Morcos vagy?
- Csak nem viselem el az olyan emberek bíráskodását, akik nem ismernek.
- Ó, ne aggódj. Pontosan tudom, hogy ki is vagy. - nevetett gúnyosan - A híres Harry Styles barátnője. Igazából reménykedtem benne, hogy normális a személyiséged, de tévedtem. Elkényeztetett, és ahogy látom határozottan nagyképű.
- Bunkó. - ezzel ott is hagytam
Kisétáltam az épület elé, és elővettem a mobilom. Kezem remegett, de igyekeztem mihamarabb kikeresni a névjegyzékben a megfelelő számot. Amint rá is akadtam, hívtam is. Talán két csörgés, ha elhangzott, mire meghallottam a számomra megnyugtató hangot.
- Édes.
- Harry figyelj, sajnálom. - kezdtem - Nekem ez nem megy. Rengeteg negatív rajongód van, és most is megkaptam a fejemhez a dolgokat. Holnapra pedig már tényleg mindenki tudni fogja a kis félrelépésed, azt, hogy nem vagyok megfelelő a számodra, és másnál keresed a boldogságot.
- Hé, Kicsim, miről beszélsz? - kérdezte zaklatottan - Láttam a képet, és olvastam a cikket, de esküszöm, hogy nem én vagyok. Fogalmam sincs, hogy ki az a srác, de bármire megesküszöm neked, hogy nem én vagyok. Ha problémáim lennének veled, akkor elmondanám, és törekednék arra, hogy megbeszéljük. Egyébként ki az, aki zaklatott?
- Csak a pultos srác, felismert. Vagyis közölte velem, hogy az elkényeztetett barátnőd vagyok. - adtam meg a választ. - Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogyan hihetnék neked. - szipogtam
- Édes, kérlek ne sírj. Nem bírom elviselni, ha szomorú vagy. - mondta nyugodt hangon - Az a srác pedig ne várja meg, míg velem találkozik.
- Sajnálom, nem kellett volna felhívnom téged. Egyértelmű, hogy jobb dolgod is akad. - hadartam
- Kicsim, fontos vagy nekem. Holnap vesszük fel az utolsó szólóm, estére otthon leszek, és mindent megbeszélünk.
- Miattam ne hagyd ott a srácokat.
- Ezt meg se hallottam. Holnap este találkozunk. - jelentette ki - Vigyázz magadra.
- Igyekszem. Szia.
Bontottuk a vonalat, én pedig táskámba visszapakoltam. Visszasétáltam az épületbe, ahol a mosdóba siettem egyből. Rendbe szedtem magam, utána pedig Gem keresésére indultam. Ölelkezve véltem felfedezni őket a tömegben, miközben táncoltak. Azonnal feléjük indultam.
- Hé, Gem. Rosszul érzem magam, haza megyek. - mondtam neki
- Mi a baj?
- Fáj a fejem. Maradj csak, majd reggel találkozunk.
- Nem. Haza megyek veled.
- Legalább Te élvezd ki az estét. - mosolyogtam rá halványan - Szia. - adtam egy puszit neki és ott is hagytam Őket

****

Otthon egyenesen Harry szobájába mentem, ahol megszabadultam ruháimtól, s az Ő pólója közül vettem magamhoz egyet. Amint rajtam volt a ruhadarab leoltottam a villanyt, és az ágyba bújtam. Mindent Harry különleges illata lenget be, s csak arra tudtam gondolni, hogy holnap itthon lesz. Haragudnom kéne rá, hiszen megcsalt. Valamiért viszont teljesen őszintének hangzott a telefonban. Szeretnék neki hinni, de a képek nem hazudnak. Aztán rájöttem, hogy kivel is kéne erről beszélnem.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Nyújtóztam, majd kimásztam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Gyors zuhanyt vettem, amit egy minimális smink készítés követett, és egy kényelmes ruhaválasztás. Amint elkészültem a konyhába mentem és reggelit kezdtem el készíteni. Gőzölgő teával ültem le az asztal mellé, s kisebb nehézségek árán, de sikerült megszereznek az általam keresett személy telefonszámát. Sietősen tárcsáztam, és vártam, hogy felvegye.
- Szia Kendall, Thea vagyok. - mondtam, amint felvette
- Ó, helló. Miben segíthetek?
- Csak egy kérdésem lenne.
- Hallgatlak, bár megleptél, hogy hívtál.
- Hidd el számomra is nehéz, de muszáj.
- Várom a kérdésed. - mondta kimérten
- Láttam a képet az interneten, ami olyan címmel jelent meg, hogy Harry és Te újra egymásra találtatok. Megcsókolt?
- Tehát kíváncsi vagy drága. - kihallottam gúnyt a hangjából - Nem bízol benne? Magadra vess. Belőlem semmit nem szedsz ki.
- Egyetlen egy választ kértem, és azt sem tudod megadni.
- Baráti társaságomtól eléggé távol állsz, úgyhogy nem is értem mit vártál.
- Rendben, köszönöm a hatalmas kedvességed. - ezzel ki is nyomtam a hívást
Mérgelődve álltam neki elfogyasztani a reggelim. Étvágyam nem volt, így alig a felét sikerült csak megennem. Magam se értettem, hogy miért is hívtam fel, számíthattam volna rá, hogy semmit nem várhatok tőle.