22.rész

Thea

Nappaliban vártam, hogy Gemma felébredjen és, hogy bocsánatot tudjak kérni az esti kirohanásom miatt. Telefonommal szórakoztam, a közösségi oldalakt bújtam, bár ne tettem volna. Trendek alakultak. Voltak akik igazán kedves üzenetet hagytak, de akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem zavartatták magukat. Végül kiléptem mindenhonnan, s az előttem elhelyezkedő magazinokat lapoztam fel.

- Jó reggelt. - lépett be kicsit még álmosan Gem

- Neked is. - mosolyogtam rá kedvesen

- Jobban vagy? - ült le mellém 

- Ó, igen. - feleltem - Sajnálom, hogy magadra hagytalak. Ígérem, hogy elmegyünk együtt valahova, ahol garantáltan rendben lesz minden. 

- Felejtsd el. Jól elvoltunk Mark-al. Bár kicsit nyomult. - nevette el magát

- Igen, számomra is feltűnt. Neked barátod van egyébként, nem?

- De igen. Ezért is mondtam neki nemet. Barátnak rendben lenne, de igazából és szeretem Ash-t, és nem áll szándékomban elrontani a kapcsolatunkat.

- Ash?

- Ashton. - mosolygott - Srácok előzenekarjának, a 5 Seconds of Summer dobosa.

- Ó, igen. Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk, illetve a dalaikat is szeretem. - mosolyogtam rá - Megismerném.

- Lesz rá lehetőséged. Délután jön.

- Komolyan mondod? 

- Igen, és úgy tudom.

- Beszéltem Harry-vel. - mondtam egy kis csend után

- Az jó, igaz? Mondd, hogy nem vesztetek össze. 

- Igazság szerint este már itthon lesz. Délelőtt folyamán veszik fel az utolsó szólóját, aztán indul is haza. 

- Akkor négyesben töltjük az estét. - vigyorgott - Figyelj, nem főzünk valamit, mire megérkeznek? 

- Jó ötlet. És mit? 

- Összeszedem magam, aztán menjünk le a boltba. Ott vagy, addig kitaláljuk. 

****

Gemma-val nagy beszélgetés közepette kezdtük el készíteni a srácoknak szánt vacsorát. Halkan zene is szólt, ami feldobta a kedvünket. Énekeltünk is, bár ezt jobb, hogy senki nem hallotta. Egyikünk sem a hangjáról híres, ezt megállapítottunk.
- Mióta is vagytok együtt? - tört fel belőlem hirtelen a kérdés
- Fél éve, de hivatalosan csak egy - két hónapja. Mármint akkor lett nyilvánosságra hozva. - magyarázta
- Értem. 
- Tudod, meglepődtünk, amikor Harry elmondta, hogy komoly kapcsolatban van. Örültünk neki, s amikor megtudtuk, hogy egy mondjuk úgy, hétköznapi lány a barátnője, még jobban. Aztán megismertünk, és tényleg őszintén elfogadtunk, örültünk.
- Hát, köszönöm. - feleltem zavarodottan

Már a nappaliba filmeztünk, s beszélgettünk, amikor csengettek. Megállapítottunk, hogy a nap igen hamar elszaladt, de cseppet sem bántuk. Mind a ketten vártuk már a barátainkat.
- Szia. - hallottam meg egy számomra igen ismerős hangot
- Szia bébi. - ez biztosan Ashton lehet, állapítottam meg
Lekapcsoltam a tv-t, s erőt véve magamon indultam meg kifelé, ahol is Ash karjai között helyett kapott Gemma. Harry lepakolt, és amikor meglátott elmosolyodott. Viszonoztam, de valamiért nem volt annyira őszinte mégsem.
- Szia, Te biztosan Thea vagy. - mosolygott rám a srác - Ashton, Gemma barátja.
- Örülök, hogy megismerhettelek végre. Sokat hallottam rólad. - mosolyogtam, és két puszival köszöntünk egymásnak
Gem kézen fogta barátját, és a konyhába vonultak. Egyértelmű volt a szándéka, tökéletesen értettem. Harry pár lépéssel tüntette el közöttünk a minimális távolságot. Fejemet lehajtottam, hogy ne lássa zavarom. Vágytam arra, hogy karjai között lehessek, hogy csókoljon, vigyázzon rám, de még sem tettem. Ott álltam, mint egy fadarab. Pillanatokon belül megéreztem csípőmön a kezeit, ezzel magához vonva testem. Mellkasára hajtottam a fejem, Ő pedig szorosan ölelt, s hajamba csókolt.
- Édes. - szólalt meg gyengéd hangon - Nézz rám, kérlek.
Eleget tettem kérésének. Szemeiben gyötrelmet, és alvás hiányt lehetett felfedezni. Egyik kezét elvette csípőmről, és lassan arcomra helyezte. Végigsimított rajta, mire szemeim automatikusan lecsukódtak. Érezni kezdtem közelségét. Felnéztem rá, és már vészesen közel volt. Elfordultam, így arcomat ajándékozta meg egy rövid puszival.
- Haragszol rám. - suttogta, hogyan homlokát enyémnek döntötte
- Mit vártál? Hazajössz, és minden rendben lesz? - tettem fel a kérdést nyugodtan
- Hát, reménykedtem benne, hogy hiszel nekem.
- Megbeszéljük vacsora után. - néztem szemeibe - Gemma-val főztünk. Együnk aztán, majd kettesben megbeszéljük. - pipiskedtem fel hozzá, és egy puszit adtam neki
Megfogta a kezem, és már húzott is a konyha felé. Gem és Ash már az asztalnál ültek. Gemma egyből kezeinkre nézett, és egy biztató mosolyt villantott.
- Ehetünk? Éhen halok. - szólalt meg Gem
- Persze. - nevettem fel
- Gem, mindig éhes vagy. - jegyezte meg Harry, miközben elfoglaltuk helyünket
- Hogy telt a csajos este? - kérdezte Ash
- Remekül. - mosolygott rá barátnője - Megismerkedtem Mark-al, aki Thea-nak dolgozik. Ő fog fotózni engem.
- Már ennyire előrehaladott a dolog? - kérdezte Harry
- Igen. Gem tökéletes modell, ezt bent az ügynökségnél is megmondták. - válaszoltam
- Mikor láthatom az üzletet, és a ruhákat?
- Mióta érdekelnek? - néztem rá értetlenül
- Mióta a barátnőmé a vállalkozás.
- Majd ha készen lesznek a képeim, akkor láthatjátok. - adta meg barátnőm a választ
Vacsora után Gem-el elmosogattunk. Közben én inkább visszavonultam a gondolataimban. Harry és köztem végig kézen fogható volt a feszültség. Tudtam, hogy ezt a másik páros is tökéletesen észrevette. Senki mást nem szerettem volna bele vonni a dologba, bár Gem már így is tudja, és kétlem, hogy Ashton előtt titkolózna. Belegondolva egy család vagyunk, ha mondhatok ilyet, természetes, ha tudják.
Már az utolsó tányért törölgettem, Gemma pedig végzett, amikor két kezet éreztem meg magam körül. Gem csak kivette a kezeim körül a tárgyat, és mosolyogva tette el.
- Jó éjszakát. - ezzel magunkra is hagyott minket
- Neked is. - felelte öccse, de tekintetét le se vette rólam - Menjünk fel.- suttogta
Kézen fogott, leoltotta a villanyt, és egyenesen a lépcsőhöz húzott. Lassan küzdöttünk meg a lépcsőfokokkal. Kitárta előttem szobája ajtaját, előre engedett, majd belépett mögöttem, s bezárta az ajtót. Leültem az ágyra, vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Meglepetésemre elém guggolt, felnézett rám, hajamat fülem mögé tűrte. Érintéseibe beleremegtem, pedig semmi olyat nem tett. Tekintetét kerültem, amennyire csak tudtam. Közeledni kezdett, s újra megtettem azt, amit már odalent. Elfordultam.
- Megtagadod Tőlem a csókod? - nézett rám döbbenten
- Sajnálom. Nem tudlak addig megcsókolni, még ki nem derül, hogy nem te vagy azon a képen. - feleltem halkan
Felállt, táskájához ment, amiből kivette a laptopját. Leült mellém, és bekapcsolta a gépet. Amint betöltött sietve kereste meg azt a cikket, a képpel együtt.
- Nézd meg, kérlek. Láss, ne csak nézz. - fordította felém - Hasonlít, de nem én vagyok. Megesküszöm neked bármire.
Kérésének eleget tettem. Pár percig elmerengtem a képen, de még mindig fájdalmat éreztem, ahogyan belegondoltam abba a csókba. Arra, ahogyan engem szokott megcsókolni, de azon a képen még is már ajkaira tapadt. Igyekeztem erősnek maradni. Tudom, hogy a sírás nem szégyen, még is visszatartottam. Nem állt szándékomba kimutatni felé, hogy mennyire is tönkretesz ez a dolog.
- Tudnod kell valamit. - néztem rá félve
- Ugye semmi őrültséget nem csináltál?
- Reggel felhívtam Kendall-t. - nyögtem ki
- Hogy mit csináltál? - kérdezte nevetve - Ezt komolyan mondod?
- Igen, teljesen komolyan. Muszáj volt hallanom Tőle is a dolgot.
- És mondott valamit?
- Azon kívül, hogy piszkálódott volna, semmit nem értem el. Ugyan úgy, csak a Te szavaid vannak.
- Képes voltál felhívni miattam azt a személyt, akit ki nem állhatsz. - simított végig az arcomon, amin halványan elmosolyodtam - Hiszel nekem? - nézett rám kérdően
- Próbálok. Igyekszem azon lenni, hogy ne tegyük tönkre a kapcsolatunkat. Fontos vagy nekem. - vallottam be
- Oh, Kicsim. - tette le a gépét, és az ölébe húzott
Derekamat egyik kezével ölelte át, míg másik keze arcomon pihent. Szinte csak centiméterek voltak közöttünk. Kérdően nézett rám. Tekintete ajkaim és szemeim között vándoroltak. Alsó ajkamat beszívtam, aminek hatására szemei vágytól kezdtek csillogni. Óvatosan kezdett el felém közeledni, de én újra megtettem azt, ami mind a kettőnknek rosszul esett.
- Meddig fogsz még elutasítani? - kérdezte fájdalommal teli hangon
- Sajnálom, de megbántottál. - mondtam őszintén - Nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire képes leszel ártani nekem. Először sírtam miattad.
- Annyira sajnálom. Komolyan mondom. - nézett őszintén, mélyrehatóan szemeimbe
Halvány mosolyra húztam ajkaim, majd kimásztam öléből, és a fürdőbe siettem. Gyorsan a forró víz alá álltam, és igyekeztem a bánatot lemosni magamból. Vagy fél órán át áztattam magam, végül kiszálltam a kabinból, s sietve megtörülköztem. Felvettem a pizsamám, és már vissza is tértem hozzá a hálóba.

Harry

Fájt, de tudatában voltam annak, hogy számára mennyire is nagyobb a fájdalom. Még, ha nem is követtem el semmit. Jelen helyzetben semmi más nem érdekelt csupán csak, hogy megtudjuk beszélni normálisan a dolgokat, és egymás mellett maradjunk. Fogalmam sincs, hogyan élném túl, ha elhagyna. Teljesen elvarázsolt minden téren. Imádom a tapasztalatlanságát, a pimaszságát és a mosolyát. Mindent ami hozzá tartozott.
Ahogyan visszasétált hozzám a szobámba, nagy szemekkel figyeltem minden egyes léptét még nem elért az ágyhoz. Teljesen mini csipkés francia bugyija kiemelte formás fenekét, ahogyan feszes combjait, hosszú lábait. Vissza kellett fognom magam, hogy nem vonjam magamhoz, és csókoljam meg, vagy akár menjek tovább. Erősnek kellett maradnom, hiszen csak úgy kaphatom vissza teljes lényében.
Mellei tökéletesek voltak abban a szűk trikóban ami felsőtestéhez feszült. Nagyot nyeltem, ahogyan végigszántottam tekintetemmel minden egyes milliméterét. Kívántam. Fájdalmasan akartam már Őt, de tiszteletben tartottam minden kérését.
Fájdalmas sóhajjal álltam fel az ágyról, amint a takaró alá bújt. Az a tudat, hogy itt lesz, amikor kijövök a fürdőből megnyugtatott. Egy pillanatig féltem, hogy talán egy vendégszobát választ helyette, de nem. Nem menekült el előlem, és ezt pozitívumnak vettem.
Amint sikerült lenyugtatnom magam a víz hatására, törülközőt tekertem csípőm köré. Fogaimat megmostam, és akkor tudatosult bennem, hogy nem hoztam magammal bokszert. Engem ezt cseppet sem zavart, így könnyedén oltottam le a villanyt, és mentem vissza a hálóba. Már csak az éjjeliszekrényen helyet kapó kislámpa világította meg a teret. Szemhéjait azonnal lehunyta, amikor találkozott a tekintetünk. Mosolyogva mentem a komódhoz, s vettem ki belőle egy alsót. Megszabadítottam magam a fehér anyagtól, majd felhúztam lábaimon keresztül a bokszerem.
Ahogyan bemásztam mellé, egyből láttam piruló arcát, és ez bizonyosságot adott arról, hogy látta a kis jelenetem. Leoltottam a fényforrást, és visszadőltem mellé. Bátortalanul öleltem át derekát, de Ő egyből másik oldalára fordult, kicsit közelebb az ágy széléhez.
Ekkor tudatosult bennem, hogy részben haragszik, részben talán szeret. Hátat fordítottam neki, és keservesen hunytam le szemhéjaim, hogy mielőbb aludjak, s hamar egy új napra ébredjek.

PS.: Szomorúan tudatosult bennem, hogy az előző részhez alig érkezett megjegyzés. Hát köszönöm. Fogalmam sincs, hogy miért is hozom hamarabb nektek a részt, de igazság szerint már nem is érdekel. Magamnak írok már... Ez egy rövidebb rész lett..így alakul. Csók.xx