24.rész

Thea

Érzéki, gyengéd simogatásra térek magamhoz valósághű álmomból. Olyan helyen jártam, ahol boldog voltam azzal a sráccal, akit oly nagyon szeretek.

Lassan felnyitottam szemhéjaim, és rádöbbentem, hogy amit álmodtam, valós volt. Elmosolyodtam halványan a mellettem elterülő göndör srác csábos látványára. Közelebb férkőztem hozzá, Ő pedig készséggel fonta körém szorosabban karjait. Hajamba csókolt, én pedig egyszerűen csak élveztem apró kényeztetését, ami már annyira hiányzott. 

- Csak remélni mertem, hogy melletted ébredek. - szólalt meg rekedtes hangján - De még mindig kétségeim vannak, hogy álmodom e?

Felnéztem rá, és apró mosolyt engedtem meg magamnak. Viszonozta, miközben arcomból eltűrte a kósza, göndör tincseimet. Lábamat átvetettem a csípőjén, és fölé kerekedtem. Kezeimmel feje mellett támaszkodtam meg, míg Ő csípőmet szorította ujjaival. Leheletünk egybeért, ahogyan élesen szívtuk be, és fújtuk ki. Lehunytam szemhéjaim, és ajkamat övéire nyomtam akaratosan. Éreztetni akartam vele, hogy ez nem egy álom, hanem a valóság. Az övé vagyok, még ha néha össze is veszünk valami hülyeségen, amit a média kavar.
Nyelvem hamar megtalálta övét. Azonnal fordított a helyzetünkön, és már el is mélyített minden feltörekvő vágyat bennünk. Lábaim fenekénél voltak, ezzel közelebb vonva magamhoz. Keze oldalamat simogatta, míg másikkal tartotta magát felettem. Ajkai nem tétlenkedtek. Mindent bepótolt. Szívem hevesebben vert minden érintésére, ízes csókjára. Nyaka körül fontam egybe kezeimet, ezzel a lehető legközelebb taszítva magamhoz szálkás, tetovált felsőtestét.
- Annyira hiányoztál. - motyogta ajkaimra két csók között
- Te is, de már itt vagyunk mind a ketten. - fogtam arcát kezeim közé
- Nem gondoltam volna, hogy egy olyan cikk fog gondot okozni, amihez semmi közöm sincs.
- Rájöttem. - mosolyogtam fel rá - Hazaviszel? Nincs semmi ruhám.
- Ruha nélkül is tökéletes vagy. - mosolygott kacéran
- Az lehet, hogy számodra igen, de Gemma-val be kell mennem az üzletbe.
- Tehát lecserélsz a nővéremre.
- Jöhetsz Te is, már ha van kedved, és ráérsz. - feleltem, arcán végigsimítva
- Szerencsédre a mai napom csak a Tied.
- Örömmel hallom, akkor induljunk. - másztam ki alóla
- Komolyan itt hagysz?
- Kapsz kárpótlást idővel. - kacsintottam rá vissza a fürdő ajtajából
- Behajtom. - nevetett fel

****

Felöltözve álltam be a tükröm elé, hogy egy könnyed sminket tegyek fel arcomra. Alapozással végeztem is, amikor barátom mögém lépett, és szorosan átölelt. Állát vállamon pihentette, ahogyan a tükrön keresztül rám meredt. Nyakamból kisöpörte hajam, s gyengéd csókot hagyott az érzékeny területen.
- Minek sminkeled magad? - érdeklődött - Csodás vagy anélkül is.
- Köszönöm a bókot, de szerintem mindenki jobban jár, ha minimálisan elfedem magam.
- Butus vagy.
- Lehet, de talán ezt szereted bennem. - mosolyogtam rá
Felé fordultam, rövid csókot helyeztem dús ajkaira, és már ki is zártam a fürdőből, hogy nyugodtan el tudjak készülni. Elvégeztem az utolsó simításokat, s visszamentem a szobámba. Harry az ágyon ült, és amint megpillantott szomorúan elmosolyodott.
- Remélem tudod, hogy szívtelenség volt kizárni.
- Ohh, Édes, igyekszem hinni, hogy túléled. - csókoltam meg röviden
- Kárpótlást várok. - állt fel velem szembe
- Utána nézek, hogy mit is tehetek az ügy érdekében. Na, de induljunk.
- Gem és Ashton, oda jönnek? - érdeklődött már lefelé a lépcsőn
- Igen, tizenegyre.
- Remélem tudod, hogy fél tizenkettő.
- Lábad járjon, ne a szád. - szóltam neki nevetve, és kézen fogva húztam magam után - Elmentünk. - kiáltottam be a nappaliban jelen lévő édesanyámnak.
- Sziasztok. - köszönt
Autóban amint bekötöttem magam, már indultunk is. Zene halkan töltötte meg a kis teret. Beszélgettünk mindenféléről. Szóba jött a tegnap este is, az hogy Kendall-al mit beszélt. Mosolyogva konstatáltam, hogy otthagyta, és hozzám sietett. Szívemet melengette a gondolat, hogy csak az enyém ez a remek srác. Telefonom hangos zenélése zökkentett ki a beszélgetésből, a gondolataimból.
- Szia. - köszöntem, amint felvettem a készüléket
- Végre, hogy elértelek. - sóhajtott tragikusan
- Történt valami?
- Mi? Ja nem, dehogy. - nevetett fel El - Csak a szülinapi dologról szeretnék beszélni.
- Hát ami azt illeti, visszahívhatlak később?
- Ennyire nem tudsz beszélni? Veled van, igaz?
- Öhm, igen.
- Annyit mondj, hogy előtte este lesz akkor az összejövetel?
- Igen, abba maradtunk tudomásom szerint.
- Rendben, akkor intézkedem is. - felelte - Hívj, ha ráérsz és akkor összefuthatnánk.
- Persze, mondjuk délután?
- Átjössz?
- Persze, csak írd le sms-ben a címed. - nevettem
- Rendben, akkor várlak. Szia.
- Szia.
Bontottam a vonalat, és visszasüllyesztettem a készüléket a helyére. Harry kérdően nézett rám, de én igyekeztem kerülni a tekintetét.
- Tehát a mai napot még sem együtt töltjük. - állapította meg némi éllel a hangjában
- Csak egy óráról van szó. - néztem rá - Muszáj megejtenem ezt a találkozót.
- Legalább elmondod, hogy kinek a lakására mész?
- Ugye nem kezdesz el féltékenykedni?
- Okom lenne rá? - nézett egy pillanatra felém
- Természetesen nem.
- Örömmel hallom. - bólintott - Tudod fogalmam sincs, mit tennék, ha tudomásomra jutna, hogy egy másik srác szédít.
- Tudomásom szerint nem és smároltam egy lánnyal a címlapon. - szaladt ki a számon ez az egy mondat

- Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük.
- Én is. - vágtam rá - Reméltem, hogy felfogtad tegnap este, hogy mit is érzek irántad. - sóhajtottam fájdalmasan - De látom még sem. Rendben, játszunk, ahogyan Te szeretnél.
- Mi van?
- Semmi.
- Thea, ne csináld ezt.
- Te kezdted. Nem bízol bennem? Bennem, aki soha másra rá sem nézett. Pontosan tudod, hogy Te vagy az első komolyabb kapcsolatom. Tudod elhittem neked, hogy nem te vagy azon a képen. Mindent ezt azért, mert el akarom hinni. Nem is értem miért. - nevettem fel gúnyosan - Inkább maradtunk volna annál az alternatívánál, hogy csak nyilvánosan mutatkozunk. Nincs szükségem arra, hogy megkérdőjelezz. Elegem van ebből a világból, mindenből.
- Sajnálom, de velem jár mindez.
- Hagyjuk inkább, tényleg. Ez csak rosszabb lesz.
- Így gondolod?
- Tudod, fáj, de még mindig hiszek benned.
- Megérkeztünk. - parkolt le - Megbeszéljük a munkád után.
- Nem szükséges, hogy megvárj. Utána úgy is a randimra megyek.
- Édes. - nyúlt kezem után, de én sietősen kiszabadítottam magam, és kiszálltam
Hallottam ahogyan kiszállt az autóból, és utánam sietett. Felkaromat megragadva fordított magával szembe. Vészesen közel voltunk egymáshoz. Magas sarkam hiába volt, így is fölém magasodott. Felnéztem szemeibe, amibe értetlenséget, bánatot láttam. Kezei közé vette arcom, és közelebb hajolt. Meleg, mentolos leheletét tisztán éreztem, ahogyan bőrömet perzselte.
- Most elbúcsúzom. Nem szeretnék jelenetet, és nem, nem magam miatt, hanem miattad. Bántanának téged, abba beleőrülnék. - mondta komolyan - Tiéd a nap, azzal találkozol akivel csak szeretnél. - nézett mélyen a szemembe, majd erőteljes csókot nyomott ajkaimra
Nagyokat pislogtam, miközben követtem tekintetemmel, ahogyan visszasétált az autójához, beszállt, majd elhajtott. Amint észbe kaptam, mély levegőt vettem, és lassan kifújtam. Elindultam az épület felé, és mosolyt festettem arcomra, amikor beléptem.
- Sziasztok. - köszöntem, és oda léptem Ashton-hoz, és Gemma-hoz egy - egy puszira - Ne haragudjatok, hogy késtem.
- Ugyan, semmi gond. - mosolyogtak kedvesen
- Lepakolok hátra, és akkor átnézzük a plakátokat. - mondtam, és indultam is
Táskámat az asztalra tettem, majd töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Telefonom jelzett, így meg is néztem. El írta le a címet. Gyorsan visszaírtam neki, és vissza is pakoltam a táskámba. Megittam az italom, és már indultam is volna vissza, amikor is Gem jelent meg.
- Oké, nekem nem tudsz hazudni. - állt meg előttem - Mi a baj?
- Semmi, tényleg. - mosolyogtam rá
- Thea, azt is tudom, hogy az öcsémmel vannak gondjaid. - sóhajtott - Figyelj, azt hittük, hogy tegnap este mindent megbeszéltetek. Úgy távoztatok a helyről, mint akiknek nincs problémájuk. Vagy tévedek?
- Tegnap este. - kezdtem, majd elhallgattam kis időre - Nevezhetjük úgy a dolgokat, hogy megbeszéltük, de aztán ma reggel újra minden szétesett.
- Kijózanodtatok? - nevetett fel
- Nem vicces ennyire a helyzet. - mondtam komolyan - Ittunk, de a részegségtől igen messze voltunk. - feleltem - Felhívott Eleanor reggel, miközben idefelé jöttünk. Beszéltem vele, és így visszagondolva nagyon is félreérthető volt a dolog. Nevét nem mondtam ki. Amint bontottam a vonalat kérdőre vont, de csak kitértem válasz elől. Aztán kisebb veszekedés alakult ki. Úgy váltunk el, hogy azzal találkozok akivel akarok.
- Miért is baj, hogy találkoztok El-el?
- Szülinapjára szervezünk egy kisebb összejövetelt. Csak közeli barátok. Előtte lesz egy nappal, mert elsejére más terveim vannak. Tudom, hogy ez önzőség. - hajtottam le a fejem
- Gondolom egyikről sem tud. - állapította meg - Véleményem szerint nem önzőség. Előtte nap ünnepelhet a barátaival, másnap meg veled. Szerintem imádni fogja.
- Ha még együtt leszünk.
- Hülyeségeket beszélsz.
- Miért? Szerinted meddig fog ez még menni? - néztem rá kérdően - Egyikünk rá fog unni erre a folyamatos zsörtölődésre.
- Próbálj pozitívan hozzá állni. Szereted Őt, nem?
- Ez természetes. - néztem fel rá egyből
- Akkor mi a gond? Ő is szeret Téged. Meg fogjátok beszélni. Amint meg eljött a szülinapja, mindent megért.
- Csak a kérdés, hogy türelmes lesz-e addig.
- Beszélni fogok vele. Mármint, természetesen nem árulok el semmit, bízhatsz bennem. - ölelt meg
- Köszönöm. - mosolyodtam el őszintén - Na kezdjük a munkát.

****

Taxit fogtam, amint végeztünk Gem-el és Mark-al. Ashton folyamatosan bókokkal halmozta ez szerelmét. Jó volt rájuk nézni. Őszinte mosolyuk, egy - egy rövidebb puszik, kisebb gesztusok. Mark feszengve érezte magát, hiszen nemrégiben még nagyon is udvarolt Gemma-nak.
Amint megérkeztem a megadott címre, kifizettem az utat, elköszöntem, és már szálltam is ki. Sietve indultam meg a bejárat felé, és kopogtatásom után hamar ki is nyílt.
- Öhm Szia. - feszengett barátnőm
- Szia. Zavarok?
- Egyszerűen későbbre vártalak.
- Ha gondolod később is visszajöhetek.
- Gyere csak beljebb. - mosolygott
Előszobában lepakoltam. Míg cipőmtől szabadult meg, férfi hangokat hallottam meg kiszűrődni a nappaliból. Kérdően néztem El-re, de Ő csak bájosan mosolygott. Elindultunk az említett helység felé, és az ajtóban egyből le is fagytam.
- Sziasztok. - köszöntem a két srácnak
- Nahát, igazán gyors volt a randid. - felelte mogorván Harry
- Később visszajövök. Hívj, ha egyedül leszel. - mondtam Eleanor-nak, és kifelé indultam
- Hé. - kapta el a kezem - Lemaradtunk valamiről? - érdeklődött a lány
- Thea, gyere foglalj helyet. - szólalt meg Louis
- Szerintem nincs szükség a társaságomra. - rántottam vállat hanyagul
- Na jó, gyere kislány. - húzott be a helységbe Louis - Most elmondanátok, hogy mi a bajotok egymással?
- Tegnap estéből kiindulva, ma boldogan egymás karjaiban kellene lennetek. - nézett El értetlenül
- Megvagyunk. - felelem 

- Mint két idegen, úgy ültök ott. 

Beszélgetni kezdtünk, és fokozatosan nőtt a jókedv, és a hangulat. Harry és közöttem is enyhült a feszültség, és végül mellette kötöttem ki. Időközben megérkeztek a srácok, Danielle és Perrie társaságában. Louis tapintatosan rákérdezett, hogy mit is szeretne szülinapjára. 

- Nyugalomban lenni a barátnőmmel. - húzott magához 

- Ja, nyugalomba. - nevetett fel Louis és Liam 

- Ugyan már, egy jó nagy buli senkinek sem árt. Húsz éves leszel. - közölte a tényeket Niall

Késő estig beszélgettünk, míg a srácok be nem jelentették, hogy éhen vesznek. Lányokkal elvonultunk, és már készíteni is kezdtünk egy könnyű vacsorát.

- Hogy halad a szervezkedés? - érdeklődött Danielle 

- Remekül. - mosolygott rá El - Már csak az utolsó simítások vannak hátra

- Alig várom már. Biztos nem számít rá. - mondta Perrie - Srácok is izgatottak. 

- Igen, nyilván várják. - nevettem fel

- Na és mit tervezel az igazi napra? - néztek rám a lányok, amint feltette Danielle a kérdést 

- Még nem gondoltam át teljesen. - pirultam el 

- Ugyan már. - nevetett fel Perrie 

- Egyszerűen csak szeretnék vele lenni. 

- Hát persze. - bólintottak

- Tudjuk mi azt drágám. - mosolygott rám Danielle 

- Mondta, hogy nyugodtan szeretné tölteni a szülinapját. - vontam vállat

- Te pedig teljesíted a kérését. 

- Hát azért vagyok neki, nem igaz? - nevettem fel 

- Vásárolni voltál már? - nézett rám aggódva El

- Tessék? - néztem döbbenten - Nem, miért?

- Nyilván a kedvére akarsz tenni. - kacsintott Perrie 

- Komolyan ilyeneken gondolkoztok? 

- Csak segíteni szeretnénk.

- Szerintem meg tudom oldani magam is, de köszönöm lányok, tényleg. Szeretlek Titeket. - mosolyogtam rájuk - Egyébként meg nem hiszem, hogy hosszú életű is lenne bármi az Ő közelében. 

- Mi nem lenne hosszú életű? - fonódott két kar csípőm köré

- Hát ő .. - kezdtem összevissza beszélni

- Kész a vacsi. - kiáltotta el magát El, ezzel megmentve engem 

Kivittünk mindent a nappaliba, és kisebb társalgás közepette fogyasztottunk el az ételt. Harry szorosan vont magához, míg az ölébe nem landoltam. Nem nagyon akart elengedni. Ezt betudtam annak, hogy hosszú volt a azaz idő, amint egymás nélkül töltöttünk. 

Már hajnalodott, amikor távoztunk Eleanor-éktól. Megbeszélték a srácok, hogy holnap beülnek valahova, és már indultunk is haza. Fáradt voltam, és ezt Harry is pontosan tudta. Házunk előtt parkolt le. Kiszálltunk, és az autójának dőlt, még magához húzta a már igen elgyengült testem.

- Itt maradsz? - néztem fel rá 

- Szeretnéd? 

- Ühüm. - bólintottam fáradtan

Bezárta a járművet, majd kézen fogva vezettem fel halkan a szobámba. Benn azonnal a szekrényemhez léptem, kivettem egy pólót, és sietve le is cseréltem. Szemhéjaim már nem bírták, így a fürdést reggelre időzítettem át. Bebújtam a takaróm alá, ahova csatlakozott hozzám Harry perceken belül. Szorosan karjai közé vont, arcon csókolt, és már aludtam is.