49.rész

Thea

Akkor este szívem szakadt meg. Harry tekintete könnytől csillogott. Soha nem volt rá alkalom, hogy ennyire érzékenyen érintette volna valami is. Tisztán él bennem az emlék, amikor is az a mondat elhagyta formás, édes ajkait. "Adok időt, amennyit csak szeretnél, de Darcy-t ne vedd el tőlem.". Bármennyire is távol szeretnék én magam lenni tőle, amíg nem tisztázódik a helyzetünk, a lányunkat soha nem tagadnám meg tőle. Tisztelem még így is annyira, hogy rábízzam a kicsit. Az ó apró, kis hercegnője, akinek soha nem ártana. Ebben teljesen biztos vagyok.
Azóta az este óta több nap is eltelt. Minden időt velünk töltött, vagyis inkább Darcy-val. Beszélgettünk, de a valós problémákban nem merültünk el. Eszem ágában sem volt felhozni Kendall-t, és a közös eseményeiket. Véleményem szerint, ezt kettesben, nyugodt körülmények között kell megbeszélnünk. Még, ha lányunk pár napos is, akkor sem szeretném előtte lerendezni a dolgokat.
Már most rengeteg aprósággal elalmozta lányát. Eddig sem kételkedtem afelől, hogy megfelelően fogja kezelni, nevelni a kicsit. Legjobbat akarja ő is és én is neki, és ez így van rendjén. Remek apa már most. Amikor hatalmas kezeivel esetlenül nyúl az aprócska lány felé, majd félve veszi át tőlem, mindig mosolyt csal arcomra. Számtalanszor láttam már gyerekekkel, de valamiért most sokkal jobban fél. Semmilyen kárt nem szeretne okozni. Bíztatni szoktam, és ennek örömét arcán látom is, kisfiús mosolyában. Hiába van az öröm arcára festve, látom rajta, hogy mosolya nem szeméig ér. Gödröcskéi nem mutatkoznak meg, s hasonlóan vagyok én is. Borzasztóan érzem én is magam, hogy nem csókolom meg, s egy gyöngéd ölelésre sem kerül sor a találkozások során. Férj és feleség vagyunk, még is idegenként élünk egymás mellett.
Mai napon elhagyhatjuk végre a kórház épületét, amely félig boldogsággal tölt el. Már éppen megfelelőnek éreztem az idő a távozásra. Harry sokáig győzködött arról, hogy ő vigyen haza bennünket. Nagy nehezen, de végül beleegyeztem. Fájdalmaim már szinte elmúltak, így a gyógyszerektől búcsút vettem. Fontosnak tartottam, hiszen a kicsit nem tápszerekkel szerettem volna etetni. Igen is fontosnak vélem az anya - gyermek kapcsolatot. Orvosom csak támogatott a döntésemben.
Mindent gondosan összepakoltam, végül Darcy-t vettem karjaimba, és kezdtem el egy melegebb aprócska ruhába felöltöztetni. Mire végeztem Harry is megérkezett. Tudomásom szerint egy megbeszélésen volt, bár már ezt sem venném teljesen biztosra. Azonnal hozzánk sietett, s rám mosolyogott kedvesen, majd lehajolt lányunkhoz, s arcon csókolta.
- Szia - pillantott fel rám.
- Szia - ismételtem meg, halkan.
- Indulhatunk?
- Igen, összepakoltam mindent.
- Csak ez az egy táskád van? - vette kezébe.
Bólintottam. Kitárta az ajtót, én pedig szorosan magamhoz öleltem lányom, és elindultunk kifelé. A recepción két biztonsági várt ránk. Hátra pillantottam férjemre, aki csak derekamra simította hatalmas tenyerét. Bármennyire is szerettem volna távolságot tartani, csendben maradtam, s ballagtam kifelé.
- Van kint pár rajongó, és riporter is. Biztonságban szeretnélek tudni benneteket. - magyarázta.
- Rendben - feleltem.
Egyre jobban közeledett a kijárat, én annál is szorosabban fogtam magamhoz Darcy-t. Csendesen, apró szuszogásokkal adta tudtomra, hogy elaludt. Még mindig furcsa érzés volt ránézni, és megállapítani, hogy Harry-vel a közös kisbabánkat tartom kezeim között, aki olyannyira bájos, hogy mindenkit levesz már most a lábáról.
Sikeresen értünk az autóhoz, amelynek hátsó ülésén már a baba ülés volt található. Harry átadta az egyik biztonságinak a táskám, aki a csomagtartóba helyezte, Ő pedig kivette kezemből a kicsit, és biztonságosan elhelyezte az ülésében. Én ez idő alatt elhelyezkedtem mellette. Férjem elfoglalta a kormánynál szokásos helyét, és már indultunk is. Furcsálltam, hogy nem a régi otthonom felé haladunk, hanem a közös házunk irányába. Kíváncsiságom hatalmas volt, de sikerült lenyelnem, s türelemmel vártam, hogy a szokásos garázsba leparkoljunk. Amint ez megtörtént kiszálltam, és átsétáltam a jármű másik oldalára, s magamhoz vettem a még mindig alvó Sophie-t.
A garázson át egyenesen a házba sétáltam, ott is fel a birodalmába. Lefektettem a pelenkázó asztalra, és elkezdtem megszabadítani meleg rugdalózójától, amelyet egy vékonyabb pizsamának szánt váltott fel. Éreztem magamon azt az égető tekintetet, ami jónéhányszor már kellően feltüzelt, most még sem viszonoztam azt. Felemeltem a kicsit, és az ágyába helyeztem. Betakartam, és pufóka arcán édes puszit hagytam.
- Remekül odafigyelsz rá - törte meg a csendet Harry.
- A lányom, és gondoskodnom kell róla. Felelősséget vállatam érte.
- Ahogya én is.
- Igen, ahogyan Te is - mondtam gépiesen, s elhaladtam mellette.
Beléptem a hatalmas hálószobánkba, s a táskámból kezdtem el kipakolni a ruhákat. Semmi hangulatom nem volt veszekedni, hogy miért is ebbe a házba hozott. Egyszerűen csak egy kis pihentető alvásra vágytam, a már megszokott, igen kényelmes ágyba, ágyunkba.
- Thea - szólalt meg megint.
- Lezuhanyoznék - pillantottam fel rá.
- Hát persze, a Te házad is - biccentett a fürdő felé.

****

Egy kényelmes, lezser pólóba, és egy francibugyiba bújtam a forró, kényeztető fürdőzés után. Hajamat kiengedtem a zilált kontyból, s átfésültem, mielőtt még visszatértem volna a nyugodt környezetből, a nyugtalanba. Ahogyan ez megtörtént, Harry-t az ágyon ülve, térdeire támaszkodva láttam meg. Azonnal felkapta rám smaragd tekintet, amely hasonlóképpen hat rám még a mai napig. Felállt, és lassú, ám határozott léptekkel indult el felém.
- Megbeszélhetnénk? - kérdezte előttem megállva.
- Álmos vagyok. Tudod a kórházi ágyak kicsit kényelmetlenek.
- Fáj, hogy eltaszítasz.
- Harry, nézz magadba. Tudom, én sem vagyok tökéletes, ahogyan egyik ember sem. Viszont pontosan Te voltál az, aki hajnalban ébredt fel, majd éjjel hazabotorkált, és bedőlt az ágyba. Magamra hagytál. Soha nem vártam el, hogy huszonnégy órás felügyeletbe mellettem legyél. - ültem le az ágyra. - De volt amikor igenis jól esett volna, ha éppen kicsit előbb hazajössz, és csak megölelnél. Hiányoztak az gesztusaid, amelyeket régen mindig megtettél. Tudod, amikor megtudtam, hogy Darcy már igen is létezik, meginogtam, de aztán megnyugtattál, és abban hittem, hogy az egyébként is tökéletesnek gondolt kapcsolatunk még jobb lehet. Tévedtem. Emberből vagyok én is. - töröltem le előbukkanó könnyeim.
- Thea, én .. - nyelt egy nagyot. - Sajnálok mindent.
- Felesleges - mosolyodtam el haloványan. - Most pedig aludni szeretnék, ha megengeded.
- Természetesen - bólintott, s egy mély sóhaj után magamra hagyott.