50.rész

Thea 

Éjszaka folyamán többször is fel kellett ébrednem Darcy-hoz, amit egyáltalán nem bántam. Miután megetettem, és tisztába raktam dúdolni kezdtem neki gyermekdalokat, amelyekre igen hamar sikerült is visszatérnie álmaiba. Harry nem volt mellettem egyszer sem, így arra következtettem, hogy a vendégszobába töltötte az estét. 

Fürdőben elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, majd felvettem egy kényelmes melegítő alsót és a hozzá passzoló felsőt. Hajamat szorosan copfba fogtam, és már indultam is egyenesen kislányom szobájába. Amikor az üres ággyal találtam szembe magam, egyből tudtam, hogy Harry már felébredt és gondját viselte. 

Lesiettem a lépcsőn, és a nappaliba mentem, ahonnan a hangok adtak bizonyságot arról, hogy valóban ott tartózkodnak. Harry a kanapén ült, míg Darcy karjaiban feküdt. Mosolyogva figyeltem, ahogyan az apja egy plüss játékot tart felette, de a kicsi szinte alig reagál rá. Közelebb mentem, és leültem melléjük.

- Harry, még kicsi. Pár hónap múlva már játszhatsz vele, de még feleslegesen próbálkozol. - magyaráztam.

- Oh, hát persze - nevetett fel. - Jól aludtál? 

- Megfelelően. - bólintottam. - És te? 

- Jobb is lehetett volna. 

- Harry, figyelj .. - kezdtem, de közbeszólt. 

- Semmi szükség mentegetőzésre - pillantott rám. - Elfogadom, hogy távolságot szeretnél, de abba nem megyek bele, hogy elköltözz. Ha már az is segít, hogy külön alszunk, megteszem. Időt adok, amennyit csak szeretnél. 

- Harry nem csak idő kell - sóhajtottam fel. - Őszintén le kell ülnünk, és beszélni. Ha csak a szőnyeg alá söpörjük, attól semmi sem lesz megoldva. Lehet, hogy egy ideig, talán menne a dolog, de én nem vagyok ilyen. Szerintem ismersz már.

- Valóban ismerlek - bólintott. 

****

Egész nap csendes volt. Darcy még mindig a nap jelentős részét végigalussza. Míg ő nyugodtan pihent kicsi ágyában, vagy éppen apja karjaiban én ebédet készítettem, és a szokásos dolgokat elvégeztem, amely egy háztartásban elengedhetetlen. Harry párszor mondta, hogy inkább pihenjek, de valahogy azon az állásponton voltam, hogyha lefoglalom magam, nem gondolok bele. Nem gondolok Kendall-ra, és rá. 

- Elmegyünk sétálni? - kérdezte Harry délután. 

- Közös program? - kérdeztem vissza. 

- Thea, igyekszem.

- Ahogyan én is - feleltem. - Felöltözteted melegen? 

- Igen. 

És ezzel a végszóval már az emeletre is mentem, ahol gyors átöltözésbe kezdtem. Amint végeztem mentem is át a gyerekszobába, ahol Harry készen várt engem Darcy-val a karjában. Táskámba minden fontos dolgot bepakoltam, és már indultunk is. Földszintre érve óvatosan befektettem a babakocsiba, majd betakartam lányunkat, s útnak is indultunk.
Harry büszkén, hatalmas mosollyal az arcán tolta a babakocsit. Csendben sétáltunk végig lassan a hosszú utcán. Kislányunk aludt a téli hideg hőmérsékletében. Hó lassan kezdett el hullani, amikor a parkba beértünk. Jelen volt még jó pár család. Gyerekek vígan játszottak a pár centis hóba. Elmerengtem, hogy a jövőbe vajon mi is ilyen boldog családként fogunk e játszani hétvégente a parkba. Ám azonnal el is vetettem, hiszen még nagyon messze vagyunk attól, hogy megbeszéljük, és helyrejöjjön minden. Hiányzik, de ez természetes is. A férjem, és szeretem.
- Min gondolkozol? - zavarta meg gondolataim Harry.
- Rajtunk - feleltem egyből.
- Tudom, hogy tudsz róla.
- Az egész világ tudja, hogy Kendall a képbe van.
- Thea, kicsim - állt meg, s rám nézett.
- Ne itt beszéljük meg.
- Ahogy szeretnéd - sóhajtott, s tovább indultunk.
Újabb csend állt be közöttünk, amelyet Harry telefonja zavart meg. Átvettem tőle lányunk felügyeletét, és úgy sétáltunk tovább. Nem ment távolabb, mellettünk haladt, míg normál hangerővel beszélt. Annyit sikerült kivennem a beszélgetésből, hogy egy újabb jelenése van.
- Este elmész?
- Nem szeretnéd? - éreztem tekintetét magamon.
- Saját életed.
- Thea, ha szeretnéd itthon maradok.
- Fontos? - pillantottam rá.
- Csak egy találkozó.
- Kendall a képben van?
Hallgatott. Lenyeltem könnyeim és megfordultam lányommal. Harry szólongatott, de nem feleltem. A munkájával kapcsolatos dolgot megértettem volna, de a Kendall-el való találkozás felett nem tudok szemethunyni. Beértem a házba, kivettem lányom, és a szobámba mentem. Lefektettem az ágyra, s párnát helyeztem mellé a biztonság kedvéért. A gardróbból elővettem egy kis bőröndöt, és mielőtt telepakoltam volna Darcy dolgaival írtam anyukámnak, hogy legyen szíves eljönni értem.
- Hova mentek? - szólalt fel mögöttem a rekedtes hang.
- Haza.
Feleltem, s karjaimba vettem kicsit, míg másik kezemmel a táskámat húztam magam után. Kinn már anya várt rám. Besegített. Semmit sem kérdezett. Ismert már, és tökéletesen tudta, hogy most hagynia kell. Egyből hazamentünk, ahol is felmentem egyből a szobámba. Apa felhozta utánam a táskám, én pedig megköszöntem. Amint magamra maradtam becsuktam az ajtót, s lányommal kezdtem el foglalkozni.
Megfürdettem, megetettem aztán pedig elkezdtem elaltatni. Magam mellet a falnál kipárnáztam a helyet, hogy biztonságosan aludjon a kicsi. Ledőltem mellé, és kis kezét megfogtam. Könnyeim végigfolytak arcomon, amikor is bevillant a kép, hogy éppen enyelegnek édes boldogságban.