48.rész

Thea

Egyre jobban éreztem a fájdalmat. Pocakomat simogattam, de mindhiába. Inkább a saját nyugodtságomat kerestem, mintsem a babáét. 

- Sophie, nyugi - nyögtem fájdalmasan fel. 

Harry vetett felénk egy pillantást, de azonnal vissza is fordította arcát az út felé. Kezét váratlanul csúsztatta enyémbe, s fonta egybe ujjaink. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen hangulat változását, de inkább csendben, a fájdalmaimmal magamba fordultam. 

A kórházhoz megérkezve, Harry azonnal kimászott mellőlem, s átsietett, hogy segítsen kiszállni. Váratlanul ért amikor felnyalábolt, s sietve a recepcióhoz vitt, ahol is közölte a nővérrel a helyzet komolyságát. Azonnal egy szobába kísértek, ahova perceken belül megézkerett az orvosom. 

- Jó estét, Mrs és Mr Styles - lépett be mosolyogva az ajtón. - A kicsi lány világra szeretne jönni? 

- Eléggé úgy fest - vágta oda Harry hanyagul. 

- Thea, kérem húzza fel a lábait - utasított. - Még van egy kis ideje - állapította meg, amikor megvizsgált. - Érzéstelenítőt szeretne? 

- Igen, ha a babának nem ártalmas - feleltem. 

- Természetesen. Egy nővér azonnal jön, és beadja magának. - felállt, és miután még pár dolgot elmondott, magunkra is hagyott. 

Harry mellettem állt, de tekintetét kerültem. Csend telepedett a szobára, egészen addig, amíg a nővér meg nem érkezett. Megkaptam az érzéstelenítőt, majd Harry-hez fordult. 

- Apás szülés lesz? - érdeklődött.

- Szeretnéd, hogy itt legyek? - nézett le rám. 

- A te lányod is, jogod van hozzá. 

- Thea, kérlek. 

- Ha eldöntötték jelezzék - ezzel magunkra is hagyott a nővér. 

Felsóhajtott, én pedig lehunytam szemhéjaim. Fájdalom még mindig érezhető volt, de már sokkal elviselhetőbb, mint eddig.
- Thea ..
- Harry fejezd be, pihenni szeretnék - szisszentem fel egy élesebb összehúzódásnál.
- Legalább a szülőszobán ne kezdd el.
- Ne most kezdj el ésszerűen viselkedni.
- A gyerekemet fogod világra hozni - háborodott fel. - Talán itt kellene hagynom?
- Eddig is magam voltam - vontam vállat. - Meg tudom oldani.
- Micsodát?
- Így is idegenként élünk egymás mellett. Ennek mi értelme lenne? - néztem rá. - És ezt a kicsi is megsínylené, azt pedig nem szeretném.
- Mire célzol ezzel?
- Csupán arra, hogy ha hazaengednek, akkor valóban haza fogok menni, és nem vissza hozzád.
- Thea, ugye ezt csak a gyógyszer hatásának tudhatom be?
- Harry, azt ne mondd, hogy számodra ez a házasság normális. Alig egy éve mondtuk ki az igent, és azóta csak eltávolodtunk egymástól. Veszekszünk minden felmerülő dolgon. - szemeim már könnyesek voltak. - Reggel hajnalban már elmész otthonról, és késő éjjel érsz csak haza. Egyszer talán felhívjuk egymást a nap folyamán, és ennyi. Beszélgetést kerülőd.
- Fáradt vagyok, és dolgozom azért, hogy semmiben ne legyen hiánya a kicsinek és neked.
- Hallod magad? Csak azt ne állítsd, hogy te tartasz el majd csak bennünket. - döbbenek le. - Pontosan tudod, hogy mennyire is jól alakultak a dolgok a céggel, és, hogy újabb üzletek nyílnak külföldön. Nem olyan vastag a számlám, mint neked, de azért panaszkodásra szerintem nincs okod.
- Édes
- Ne, ne nevezz így - folytak végig könnyek az arcomon. - Semmi jogod sincs hozzá.
- A feleségem vagy, és éppen világrafogod hozni kis időn belül a lányunkat. Szerintem teljes jogom meg van hozzá. - hangja kétségbeesett volt.
- Kérlek, hagyj magamra.
- Thea, sajnálom - fogta meg a kezem, de én azonnal elhúztam.
- Rendben, akkor hozzuk világra ezt a pici lányt - jelent meg az orvos mosolyogva. - Apás szülés lesz?
- Nem - feleltem egy kis csend beállta után.
Felnéztem Harry-re, aki egy aprót bólintott. Szemei csillogtak. Pontosan tudtam, hogy ez számára mennyire fáj, de így tartottam helyesnek. Sose vártam el tőle, hogy minden percben velem legyen. Mindig türelmes voltam hozzá, és igyekeztem a legjobban elfogadni a hírnevét, a rajongóit. Most sem rájuk vagyok mérges, igazából fogalmam sincs, hogy kire is kellene. A tudat, hogy minden éjjel megvártam, hogy hazaérjen, fájt. Volt amikor felhozták különböző magazinokban, hogy Kendall társaságában jelent meg eseményeken, de ezeket is lógva hagytam végül. Megbíztam benne, egészen addig, amíg valóban hatalmas szakadék ki nem alakult kettőnk között.
Értékeltem, hogy tiszteletben tartva a kérésem, elhagyta a szobát. Az ajtóból még egy pillantást vetett rám, mielőtt végleg bezárult volna az. Könnyeim nem apadtak el, és a fájdalmaim is visszatértek a lelkembe, s a testembe.

****

Lassan nyitottam fel pilláim, amikor a saját kórtermembe vittek. Fáradtság uralta testem, s lelkem. Bármennyire is elviselhetetlen volt az érzés, csak is az éltetett, hogy pillanatokon belül a kezeimben foghatom a kislányom.
- Próbálja meg megetetni - mondta a nővér, amikor is karjaimba helyezte az apró testet.
- Köszönöm - néztem fel rá.
- Apukának szóljak? - kérdezte
- Itt van?
- Természetesen.
Visszafordítottam figyelmem az aprócska lányra, aki csukott szemekkel pihent mellkasomon. Kicsiny arcán végigsimítottam, s megpusziltam.
- Szia Darcy - mosolyogtam le rá.
Most először hívtam az első nevén. Valamiért tökéletesen illet hozzá. Darcy Sophie Styles, az én kicsi lányom. Tekintetemmel vizsgáltam az aprócska lényt, s meg kellett állapítanom, hogy apukája vonásait örökölte.
Lassan nyílni kezdett az ajtó, én pedig azonnal odakaptam tekintetem. Mosolyogós nagynénivel találtam szembe magam.
- Be szabad jönni? - kérdezte.
- Hát persze - mosolyogtam rá.
Azonnal beljebb lépett, és tanulmányozni kezdte Darcy-t. Felemeltem, és karjaiba helyeztem kislányom.
- Annyira apró - mosolyogva simogatta kezecskéjét. - El sem hiszem, hogy nagynéni lettem.
- Lassan anyuka is - nevettem fel.
- Igaz - bólintott. - Ugyan olyan, mint Harry.
- Valóban.
- Nem látta még? - sóhajtottam fel a kérdése hallatán. - Thea, bármi is van jelenleg köztetek, joga van látni. Az ő gyereke is.
- Tudom - töröltem le könnyeim.
- Próbáltátok megbeszélni?
- Este szerettem volna, de csak aludni akart. Soha nincs otthon. Éjjel jár haza, így máskor nem is tudtam volna lépni az ügy érdekében.
- Igen, az este eseményeit elmondta anyának és nekem is.
- Te is tudod, hogy mik jelentek meg róla és Kendall-ről. - néztem fel rá.
- Természetesen, de akkor is muszáj lesz beszélnetek. Mi lesz amikor kiengednek a kórházból?
- Hazaköltözöm.
- Jól meggondoltad? - bólintottam. - Szereted?
- Gem, hogy ne szeretném? A férjem, akinek most hoztam világra a lányát. Még be se jött megnézni.
- Thea, Te külted ki. Szerinted nem kíváncsi a kicsire? - vont kérdőre. - Alig várja, hogy a karjaiban tarthassa.
- Kik vannak még itt?
- Család és a srácok a lányokkal.
- Szólnál nekik, hogy bejöhetnek? - vettem át tőle Darcy-t. - És Harry is.
- Persze.
Pár pillanat múlva a szoba tele lett kíváncsi emberekkel. Mindenki a hogylétem felől érdeklődött, míg Harry mellém ült. Kezébe helyeztem kislányunk, és már el is veszett a csodálásában. Simogatta, és kis puszikkal halmozta el.

Harry

Szinte fájdalmasan lassan ment az idő, amíg Thea a szülő szobán volt. Minden vágyam az volt, hogy benn legyek vele, de amikor távozásra kért, eleget tettem neki. Fel - le járkáltam türelmetlenül a folyosón. Amikor kijött az orvos, egyből faggatni kezdtem. Megnyugodtam, amikor is tudomásomra adta, hogy mind a ketten remekül vannak.
Idő közben mindenkit értesítettem, és izgatottan vártam a pillanatot, hogy megcsodálhassam őket. Tisztában voltam azzal, hogy mivel is értem el ezt a döntést Thea-nál. Lassan mindenki megérkezett, és mind a pillanatot vártuk, hogy bemehessünk hozzájuk. Gemma-t és anyát beavattam az éjszakai történésekbe. Anya egyértelműen kijelentette, hogy Thea mindent tud. Ekkor teljesen össze állt a kép. Nem gondoltam volna, hogyha látja a cikkeket, akkor csak csendben hallgat, s nyel.
Gemma ment be elsőnek, és szinte már óráknak tűnt az a pár perc, amikor is végre kijött, és mindannyiunkat behívott. Sorra köszöntötték a mosolygós, ám fáradt pillantású anyukát, majd a kislányt. Én maradtam utoljára. Gem bátorító pillantást küldött felém. Az ágy mellé léptem, és leültem feleségem mellé, aki halovány mosollyal arcán helyezte kezeimbe kislányunkat. Többiek beszélgetni kezdtek Thea-val, amit én fél füllel hallgattam csak, ugyanis a gyönyörű kislány nagyokat pislogva nézett fel rám. Első látásra szerelem volt. Édes puszikkal halmoztam el pufóka arcát.
Talán egy órát lehettek benn a látogatok, amikor is nővérem szavaira elköszöntek tőlünk, s magunkra maradtunk. Darcy elpilledt karjaimba ez idő alatt.
- Lefektethetem? - néztem Thea-ra.
- Igen.
Felálltam és a kiságyba fektettem, amely az ágy másik oldalán volt elhelyezve. Betakartam, és egy utolsó puszit nyomtam kicsi arcára. Lassan visszasétáltam az ágy másik oldalára, és elfoglaltam előző helyem.
- Hogy érzed magad? - érdeklődtem.
- Megvagyok, köszi.
- Nincsenek fájdalmaid?
- Minimálisak a gyógyszerek miatt - felelte. - Egyébként is elfeledtette velem ez a kis aprócska lány.
- Gyönyörű - hajoltam közelebb hozzá. - Köszönöm - suttogtam.
- Harry, mit csinálsz? - hangja halkan töltötte meg a teret.
- Kérlek, ne taszíts el magadtól - motyogtam ajkaira, és egy finom csókba invitáltam.
Pár pillanatig tétlen maradt, majd reagált. Mellkasomra simította tenyerét, és lassan eltolt magától. Homlokom az övének támasztottam, s élesen szívtam be a levegőt.
- Kérlek, Harry.
- Szeretlek, érted? - fogtam kezeim közé arcát. - Adok időt, amennyit csak szeretnél, de Darcy-t ne vedd el tőlem.
- Soha nem venném el - suttogta.
Közelebb hajolt, egy kis puszit hagyott ajkaimon, majd letörölte könnyeit. Homlokára helyeztem még egy gyengéd csókot, és már utamra, hazafelé is indultam, az üres házba.