14.rész

Darcy

Az autóban Louis mellett ültem - természetesen tisztes távolságban -, míg szüleim velünk szemben foglalták el helyüket. Apám feszültnek tűnt, és ennek okát sokáig nem is kellett keresgélnem. Pontosan tisztában voltam azzal, hogy mennyire is nehezére esik elfogadni az általam meghozott döntéseket, illetve a felé tett kéréseimet. Egy ideig csend uralkodott, amelyet meglepetésemre apám tört meg,

- Csodásan festesz kincsem - mosolygott rám, míg anyám kezét fogta. 

- Köszönöm - mosolyogtam.  

- Eleanor-al beszéltél? - fordult a mellettem ülő srác felé. 

Nagyot nyeltem a név hallatán. Bár számomra semmi rosszat nem tett, még is szívem kihagyott egy ütemet, míg a levegőt élesen szívtam be magamba. Tekintetemet elvezettem apámról, és kifelé pillantottam a sötét londoni éjszakába az ablakon keresztül. Az érintet félre egyáltalán nem néztem. Válaszára vártam, míg magamban fohászkodtam, hogy a válasza nemleges legyen. Furcsa érzés támadt rám. Egyszerűen Louis-t már a részemként gondoltam, így ennek okaként tartottam a válaszától. 

- Nem, nem kerestem, és ő se. Tudomásom szerint visszaköltözött a szülővárosába. - adta a kielégitő választ apámnak.

- És esetleg más nő sem csavarta el a fejed? - elképzeltem apám szokásos féloldalas mosolyát, amely most kellően az őrületbe kergetett.
- Van egy lány, de még eléggé kialakulóban vannak a dolgok - felelte szűkszavúan Louis.
- Oh, ismerjük? - faggatózott tovább.
- Lehetséges - ennyit mondott, s hálát adtam, hogy megérkeztünk a helyszínre.
Ahogyan leparkoltunk apám már szállt is ki, s kezét nyújtva várta édesanyámat. Utánuk Louis következett, aki hasonlóan várt rám. Mosolyt erőltettem arcomra, és így álltunk meg szüleim mellett. Fotósok egyből lecsaptak a lehetőségre.
Féltem, hiába is volt már alkalmam jó pár ilyen eseményen részt venni. A mai este teljesen más volt, mint az előzőek. Lou derekamnál karolt át, s így vezetett beljebb. Lehetett hallani tisztán, ahogyan kérdéseikkel bombáztak bennünket az újságírók. Édesanyámat egyből megállították páran, így apámmal együtt adtak kisebb interjúkat, míg mi beljebb haladtunk. Mielőbb szerettem volna egy nyugodt helyre érni, ahol nincsenek jelen a szennylapok képviselői.
- Darcy, kérem - hallatszott egy női hang. - Csak pár kérdés lenne.
Felnéztem a mellettem álló srácra, aki csak biztatóan lemosolygott rám, s oda vezetett a nő elé. Még mindig csípőmön voltak ujjai, amellyel kis köröket írt le, ezzel nyugtatva engem.
- Sziasztok - mosolygott Louis-ra, majd rám. - Igazán csinos vagy. Édesanyád költeménye ez a darab is?
- Köszönöm szépen, és igen. Ezt is Ő tervezte. - feleltem kimérten.
- Minden évben jelen vagy e eseményen, ezzel támogatva szüleidet. Ám mondhatom a többiek nevében is, hogy mindenkit meglepett, hogy Louis a kísérőd. - mondta végig figyelve a reakciómat, amelyet én ügyesen próbáltam elrejteni. - Ennek okát elárulnátok?
- Semmilyen különösebb oka nincs a közös megjelenésünknek - vette át a szót Louis, amiért nagyon hálás voltam. - Egyszerűen jó barátok vagyunk, és gondoltam, hogy leszek egy baráti kísérő.
- Értem, hát persze - mosolya gunyoros volt. - Louis mondanál pár szót a várható turnétokról?
- Ez nem a mi esténk, hanem Thea Styles-é, így nem szeretném elvenni előle a szerepet. Köszönjük.
Ezzel tovább is mentünk. Magamban kuncogtam, s hallottam, ahogyan Lou sem tudta visszafogni magát. Lassan megérkeztünk a hatalmas háttérhez, ahol is magához húzott, hogy a fotósok kellő mennyiségű képanyagot tudjanak készíteni rólunk. Oldalra pillantva láttam szüleimet közeledni, így mi tovább is indultunk, nekik átadva ezzel a helyet. Szerencsére ezután már beértünk az épületbe, ami már tele volt emberekkel. Louis sok mindenkit ismert, és ez egy pillanatra sem lepett meg. Üdvözölt pár embert útközben a bárhoz, ahol is két pohár pezsgőt kért ki számunkra.
- Hamar leráztad a nőt - néztem fel rá.
- Illetlen volt, mint minden újságíró - jegyezte meg nevetve. - Különben is, semmi sem tartozik rájuk.
- Nincs is mit elmondani nekik - feleltem, s felhajtottam az italom.
- Baba - húzott közelebb magához.
- Vigyázz még a végén valaki meglát - sziszegtem neki, s arrább húzódtam.
- Most mit mondtam?
- Semmit Louis, egyszerűen sok az újságíró, nem gondoltam át teljesen ezt a közös megjelenés dolgot.
- Sophie, kérlek - fogta meg a kezem, amely a bárpulton pihent.
- Bárki megláthat, és azt ugye, nem szeretnénk - húztam el kezem.
- Kérlek, ne legyél gyerekes.
- Rendben - mosolyogtam fel rá, s elnéztem másik irányba.
Megpillantottam a közeledő szüleimet, így mosolyt varázsoltam arcomra, s felálltam a bárszékről.
- Minden rendben volt? - kérdezte aggódóan anyám.
- Igen, bár feltettek pár kérdést, ám Louis remekül felelt rájuk.
- Köszönöm, hogy mellette voltál - fordult az említett felé.
- Leülünk, sok sikert édes - mondta apám, anyámnak és egy csókot nyomott ajkaira.
Pár pillanat múlva már indultunk is az első sorba, hogy leüljünk. Furcsa, s kellemetlen érzés volt, egyik oldalamon apámmal, míg másikon Louis-al. Így is ültünk le, s feszélyezettségem csak még nagyobb lett. Igyekeztem a kifutóra figyelni, s semmi másra.
Az esemény tele volt hírességekkel, illetve anyám is neves modellekkel dolgozott, így igen nagyszabásúnak nevezhetem. Apám, és Louis szinte mindenkit ismertek, míg nekem jobban meg kellett erőltetnem magam, ahhoz, hogy tényleg bármiféle információra emlékezzem a személyekről.

Thea

Boldog mosollyal tértem vissza a show után családomhoz. Kis időre sikerült elfelednem, hogy Harry lányunk, s Lou társaságában van. Bíztam abban, hogy Darcy és Louis viselkedése normális lesz, s semmi figyelemfelkeltőt nem tesznek. Bár mind a kettőben bíztam, belül még is rettegtem.
Férjem meleg ölelésébe vont, s ajkait enyéimre illesztette. Lágyan csókolt meg, s csak pillanatokig tartott, ám még is beleremegtem. Hamar elvált tőlem, de tudtam, már akkor, hogy az esténknek nem itt lesz véglegesen vége.
- Gratulálok anya, remek voltál - ölelt meg Darcy. - Remélem kapok pár darabot - jegyezte meg nevetve.
- Mindenképpen.
- Igazán remek ruhákat alkottál ismételten - ölelt meg Louis is. 

- Köszönöm Lou - mosolyogtam rá. - Akkor szerintem menjünk is át a terembe.
Sorra fogadtam a gratulációkat, Harry-vel az oldalamon. Boldog voltam, mert remekül sikerült a bemutató, s azért is, mert férjem végig mellettem volt, s támogatott. Tűrte a női fecsegéseket, és a szakmával kapcsolatos dolgokat. Pohár pezsgők csak fogytak, míg a hangulat emelkedett. Zene kellemes hangerővel töltötte meg a helységet. Arrább mentünk egy újabb pohár pezsgőért.
- Mindenki imád bébi, annyira büszke vagyok rád - csúsztatta szabad kezét csípőmre.
- Csak úgy, ahogyan én, Te rád - suttogtam, s puszival ajándékoztam meg. - Várom, hogy újra színpadon láthassalak.
- Ó, csak nem hiányzik a régi énem? - mosolygott le rám.
- Hát, tény, hogy eléggé fiatalok voltunk, és igazán őrült voltál - jelent meg lelki szemeim előtt pár kép.
- Igyekezni fogok, nem csalódást okozni - simított végig arcomon.
Tovább beszélgettünk még pár emberrel. Számomra már nagyon is feltűnt, hogy Darcy és Louis egy ideje eltűntek. Csak remélni mertem, hogy Harry még nem kezdte el összerakni a képet. Ahogy közeledtünk az éjfélhez, úgy kezdtek eltűnni az emberek is.
- Bébi, merre van Darcy és Louis? - fordult felém hirtelen férjem.
- Fogalmam sincs - feleltem őszintén. - Valószínű, hogy hazamentek.
- És nekünk miért is nem szóltak?
- Harry nem tudom, hívd fel őket. Más ötletem nincs. - sóhajtottam, s leültem a székre, mert a már napok óta jelen lévő rosszullétem ismételten feltört.
- Hé, minden rendben? - állt elém Harry, s kezei közé fogta arcom.
- Csak a szokásos.
- Bébi, el kellene menned egy orvoshoz.
- Amint lesz időm, megteszem - bólintottam rá.
- Thea, fejezd be! Első és a legfontosabb, az egészséged. Holnap elviszlek orvoshoz.
- Holnapi napon fontos megbeszélésed lesz - néztem szemeibe. - Ott kell lenned, és ehhez ragaszkodom.
- Kicsim, aggódom érted.
- Minden rendben lesz.
- Menjünk haza - hajolt le hozzám, és ajkait finoman enyéimhez érintette.
- Hm, egyetértek - mosolyodtam be a csókunkba.
Kézen fogott, s lassan kivezetett az épületből. Bár már nem annyi, de még mindig volt pár fotós, akik várták a vendégeket. Rólunk is készítettek pár képet, míg be nem szálltunk az autóba. Harry egyből számon kérte a sofőrt, aki elmondta, hogy valóban haza vitte lányunkat, s Louis-t is. Férjem visszadőlt hozzám, s kezét fedetlen combomra simította. Finoman megmarkolta, mire én nyakába csókoltam, s egymást ölelve vártuk a célállomásunkat.