12.rész

Darcy

Iskolából hazatérve egyből a hálómba mentem. Még rajtam kívül senki sem tartózkodott a lakásban, így sietve megtanultam mindent, ami másnapra szükséges volt. Végigdőltem az ágyon, s a telefonomat kezembe véve kezdtem el üzenetet írni. Mielőtt elküldhettem volna, a ház csengőjének hangja zavart meg. Sóhajtva másztam le kényelmes ágyamról, s indultunk meg lefelé. Kitártam a hatalmas ajtót, míg arcomra egyből mosoly húzódott. 

Beljebb lépett, miközben maga mögött becsukta az ajtót, s szorosan magához húzott. Hevessége szinte teljesen magával ragadott. Ajkaink egy másodpercre sem váltak el egymástól. Könnyen karjaiba vett, s indult fel a szobámba, ahol is egyből végigdöntött az ágyamon.
- Hiányoztál, Baba - motyogta bőrömbe.
- Hosszú volt ez az egy hét - simítottam végig hátán.
- Nagyon is - mosolygott, majd ajkainkat ismételten eggyé olvasztotta.
Lábaim közé könnyen furakodott be forró csókja közepette. Szoknyámat egy egyszerű mozdulattal tépte le rólam, miután felállt, s magával húzott. Egymással szemben álltunk. Szinte pillanatok töredéke alatt szabadítottam meg felsőjétől, s nadrágjától. Ajkai végig enyéimet kényeztették, igen ritka pillanat volt, amikor elszakadt tőlem.
Ujjai ingem gombjaival kezdtek el foglalkozni, amikor is megszakította csókunkat. Egyből kérdő pillantásommal illettem.
- Baba, jön valaki - hangja aggodalmas volt.
- Senki sincs itthon - suttogtam, s megcsókoltam, de nem reagált.
- Darcy, állj - fogta meg csípőm.
Ajtó felé fordítottam arcom, s igyekeztem a csendben felfigyelni valami zajra, de számomra még akkor sem bizonyosodott be, hogy valaki hazatért volna. Louis még mindig csípőmet ölelte, s szintén a nyilászáró irányába nézett. Szinte pillanatok leforgása alatt mozdult meg a kilincs, s nyitódott ki a fa ajtó. Szívem őrült sebességet diktált. Amint megpillantottam az ajtóban álló személyt, Lou mellkasára hajtottam fejem, s kiengedtem az addig benntartott levegőt.
- Oké, ezt meg kell beszélnünk - felelte feszültem. - Két percetek van, hogy a nappaliba legyetek, felöltözve.
Ezzel ki is fordult, s magunkra hagyott. Lou homlokomhoz érintette ajkait, majd átölelt.
- Hát lehetett volna rosszabb is - próbáltam megfelelően kezelni a helyzetet.
- Valóban - bólintott. - Öltözzünk, és menjünk, mielőtt le nem ráncigál minket - mosolygott le rám.

****

Kezemet fogta Lou miközben sétáltunk lefelé, a hatalmas nappalinkba, ahol már várt ránk egy igen nehéz, és őszinte elbeszélgetés. Leülünk a kanapéra, és csak vártunk.
- Ugye tisztában vagytok azzal, hogy szerencsétek volt azzal, hogy nem Harry nyitott rátok? - tette fel a költői kérdést anyám. - Egyébként mikor is jutottatok idáig?
- A szexig? - kérdeztem vissza.
- Úr isten, Darcy - nézett rám egyből anyám. - Mióta vagy ennyire lényegre törő?
- Anya, kérlek - sóhajtottam fel. - Louis mellett lehet nem a lényeget kifejteni?
- Tomlinson elrontod a lányom.
- Szerintem már megtörtént - jegyzete meg halkan, de sajnos neme lég halkan.
- Louis - emelte feljebb anyám a hangját.
- Thea, kérlek. Tudod jól, hogy már egy éve megtörtént közöttünk az első csók. - felelte egyszerűen a mellettem ülő srác. - Szerinted csak úgy elfelejtettük?
- Isten szerelmére, tisztában vagytok azzal, hogy tizenkilenc év a korkülönbség?
- Anya, kérlek - néztem fel rá. - Eddig elhallgattad apa elől, és támogattál bennünket.
- Nem, nem támogattalak benneteket, csupán abban a hitben voltam, hogy pár csók, és rájöttök, hogy a saját korosztályotoban kellene keresni párt.
- Mintha mi lennénk az első olyan pár, akik között ekkora korkülönbség lenne - vágtam rá egyből.
- Most először történt volna? - faggatózott tovább.
- Micsoda? - néztem rá, mire felvonta egyik szemöldökét. - Ó, a szex. Nem, már párszor megtörtént. - feleltem egyszerűen.
- Tomlinson, komolyan megrontottad a lányom? - fordult egyből a srác felé, akinek kezét még mindig fogtam.
- Ugyan már, Thea - kezdte Louis. - Mint látod itt vagyok, és ezen az ostoba beszélgetésen is mellette vagyok. Ha csak a szexre kellett volna, nem ülnék itt, és valljuk be, hogy akkor meg sem tettem volna. Harry valószínű, hogy kiherélt volna.
- Szerinted, így le fog veled ülni sörözni azzal a tudattal, hogy elvetted a lánya szüzességét? - vágta rá anyám.
- Thea, menjünk bele abba, hogy mennyi idős voltál, amikor is Harry-nek adtad magad?
- Oké, ennél  a résznél én inkább kimennék.
- Maradjál kicsim, ebbe nem fogunk belemenni - szólt közbe anya. - Én már nagykorú voltam.
- Na jó, fejezzük be ezt kérlek - néztem anyámra. - Már úgy is mindegy. Apának elmondod?
- Azt, hogy rátok nyitottam? Nem, természetesen nem. Valószínű, hogy Louis-nak esne. És lássuk be, hogy azt inkább mindannyian elszeretnénk kerülni. Viszont hazudni sem akarok neki.
- Esetleg lassan a tudtára adni? - ötleteltem. - Úgy is egy turnéra indulnak a nyáron, amire én is megyek. Megfelelő lenne, nincs igazam?
- Az még egy hónap kicsim.
- Tudom anya, de szerintem az már nem számít - vontam vállat.
- Rendben, legyen - fogadta el végül, s felállt. - Ha maradni akarsz Lou, kérlek itt legyetek. Harry bármikor hazaérhet.

Harry

Feszülten estem haza este. Már a konyhában volt mindenki, s a feleségem által készített vacsorára vártak. Minden jelenlevőt köszöntöttem, miután sietve Thea-hoz léptem, s gyorsan szájon csókoltam.
- Milyen napod volt? - fordult felém egyből.
- Fárasztó, de majd mesélek később - adtam arcára egy puszit, s elfoglaltam asztalfőn a helyem.
Beszélgetésbe elegyedtem a gyerekeimmel, akik elmesélték, hogy mi is történt az iskolában. Minden alkalommal érdeklődve hallgattam őket. Számomra fontos, hogy a szülő, s gyermek kapcsolat megfelelő legyen, ezért is a vacsorák amihez ragaszkodom velük, megengedik, hogy mélyebben is akár átbeszéljünk egy - egy témát.
Vacsora után ők egyből mentek is a saját dolgukba, a maguk kis világába. Segítettem Thea-nak leszedni az asztalt, majd kézen fogtam, amint végeztünk, s felfelé indultunk a hálónkba. Még nem volt annyira késő, de mivel a gyerekek is elvonultak, így szerettem volna én is kettesben maradni a csodás nővel. Gyorsan lezuhanyoztam, majd amíg a feleségem is elvégezte a szokásos esti teendőit, a laptopommal kezdtem el foglalkozni. Mire minden fontos dolgot megnéztem, s válaszoltam pár fontos e-mail-re, már készen is lett. Lecsuktam, s az éjjeliszekrényemre helyeztem a készüléket. Bemászott mellém, s szorosan hozzám bújt, amint leoltotta a villanyokat.
- Mi volt az üzletben? - csókoltam homlokon.
- Szokásos, mindenki lázban ég a bemutató miatt.
- Ó, igen. Szóltam a stúdióban, így előbb hazaérek, és akkor elkísérlek.
- Köszönöm, bébi - nyomott egy édes csókot ajkaimra. - És Ti hogy álltok a szervezéssel?
- Hu, még pár helyszínnél pontosítani kell, de összevetve elég jól mennek a dolgok. - feleltem egyszerűen. - A rajongóik várják a visszatérésünk, és ójabb rajongóink is lettek az évek során.
- Örülök, büszke vagyok rátok.
- Édes, csak számomra volt Darcy furcsa? - kérdeztem kis idő múlva.
- Én semmit sem vettem észre - mondta, de arcát visszafektette mellkasomra. - Miért kérdezek?
- Szerintem titkol valami. Bár őszintén mondom, hogy szerintem boldog, jobban, mint eddig. Soha nem láttam még ennyire kivirultnak.
- Nem tudom, bébi.
- Talán alakulóban van egy kapcsolata? - tettem fel a kérdést, de választ nem kaptam. - Mit gondolsz erről?
- Beszélj vele - mondta kis idő múlva.
Feje búbjára nyomtam még egy csókot, majd szorosabban magamhoz vontam, s gondolataimba merülve elaludtam.