7.rész

Darcy

Emily társaságában készülődtem a szobámban az esti születésnapi ünnepségemre. Teljesen boldog voltam, s már alig vártam, hogy végre fenn legyünk a fedélzeten, s szórakozzunk. Ami még jobban megdobogtatta szívem, azaz volt, hogy végre újra Louis mellett lehetek, még ha tisztes távolságban is. 

- Nem féltek a lebukástól? - kérdezte Em, miközben a haját csinálta.

- Apám, illetve a többiek előtt kerüljük egymást. Ugyan olyanok vagyunk, mint egy évvel ezelőtt, a csók előtt. - mosolyodtam el az emlék miatt. 

- Őrültek vagytok - nevetett, és segített megigazítani a ruhámat. - Csodás vagy. Eszét veszti, ha meglát.

- Em, harminchat éves, míg én ma töltöttem be a tizenhetet. Szerinted mennyire lehetne komoly közöttünk a kapcsolat? 

- Azt mondtad, hogy tegnap este felért egy vallomással. 

- Egy olyannal, amellyel bebiztosítja, hogy az ágyába vihet.

- Miért hiszed ilyenek? - döbbent meg. - Fájdalmat biztosan nem akar, s nem is fog okozni, már csak apád miatt is. 

- Fogalmam sincs, hogy mit is művelünk.

- Teljesen oda vagy érte - mosolygott rám.

- Ki ne lenne egy ilyen férfiért oda? - tettem fel a költői kérdést. - Jó, sőt fantasztikus vele lenni. És itt most a sima hétköznapokat értem. 

- Ne azzal foglalkozz, hogy van közöttetek korkülönbség, hanem inkább azzal, hogy valósak e az érzelmek, vagy csak fellángolás. 

Ezzel a mondattal magamra is hagyott. Abban biztos voltam, hogy mindent át kell beszélnünk majd mielőbb, mielőtt bármelyikünk is sérül. 

Felálltam, s az asztalomhoz sétáltam, ahol fújtam magamra parfümömből. Végső simításokat elvégeztem, és már indultam felfelé, a családom közé. Mosollyal arcomon álltam, ahogyan néztem őket. Mindenki felköszöntött, majd apróbb ajándékokkal is megleptek. Hálásan köszöntem meg, s rengeteg puszit is osztottam ki. Egy ünnepélyes vacsorát követett a sok sütemény, és a hatalmas torta, amely elárulta, hogy apám is ott volt a megtervezésénél.
- Köszönöm - öleltem meg szüleim.
- A legjobbat érdemled hercegnőm - mosolygott le rám apám.
- Az ünnepeltnek - jelent meg Lou, és nyújtott át egy pezsgős poharat.
- Ne itasd le a lányom - ugrott egyből apám.
- Ugyan már Haver, te whisky-t iszol, akkor Baba is megérdemel egy pohár édes pezsgőt.
- Fogd vissza magad, Ő az én kicsi lányom.
- Akit elrabolok - tette vállaimra kezét Lou, és vezetett arrébb.
Az este folyamán sokat táncoltunk, és beszélgettünk. Mindenki legalább egy régi történetet mondott, amely a gyermekkoromhoz kapcsolódott. Nevetés mindig is a családhoz tartozott, így most sem maradhatott el. Rengeteg pezsgő fogyott el, és egyéb alkohol, amiből persze igen keveset kaphattam még így is, de egy pillanatig sem bántam, hiszen a fejemnek tisztának kellett maradnia. Senki sem ivott a kelleténél többet, és ez így is volt rendjén.
Már javában hajnalodott, amikor is közös megegyezés alapján elvonultunk a szobáinkba. Cipőmtől könnyen váltam meg. Azt követően az asztalomhoz mentem, s a sminkemtől kezdtem el megszabadulni. Elmosolyogtam, amikor is hallottam az ajtó árulkodó hangját. Oda pillantanom felesleges volt, hiszen a zár is még jobban alátámasztotta sejtésem. Mosolyom őszinte volt, amikor is hátamnak simult, s csípőmnél átkarolt. Hajamat másik oldalra simította, míg ajkát nyakam bőrére érintette. Hideg végigfutott a gerincem mentén, s pilláimat szorosan hunytam le, ahogyan átadtam magam az édes kényeztetésének.
- Boldog Születésnapot még egyszer - suttogta bőrömbe.
Szembe fordultam vele, s pirult arccal pillantottam fel rá. Felpipiskedtem, és ajkaimat sietősen nyomtam övéi ellen. Kezeim végig haladtak oldalán, s hasán. Az ing könnyed anyaga miatt tökéletes éreztem ujjaim alatt izmait. Hátra simítottam kezeim, s fenekére csúsztattam. Elmosolyodott, de szinte azonnal tovább is csókolt, ám sokkal hevesebben, mint az előbb. Nyelve enyémet érintette, amely felébresztette hasamban a hatalmas, csapkodó szárnyú pillangóimat.
Az ő kezei sem tétlenkedtek sokáig. Ruhám cipzárához vezette ujjait, s egy laza mozdulattal húzta végig hátamon. Minimálisan eltávolodtam tőle, így a ruha lábfejeim körül pihent meg. Felső testemet már semmi sem takarta, de tekintetét egy pillanatra sem vitte lejjebb.
- Ugye tudod, hogy semmit sem várok el tőled - hangja tele volt őszinteséggel.
- Tudom - feleltem halkan, s újra nyaka köré fontam karjaim.
Ajkaink ismételten kényeztették egymást. Ujjaival oldalamat cirógatta, míg le nem vándorolt fenekemen keresztül combjaimra, s emelt fel csípőjére. Lassan indult meg az ágy irányába, ahova is lefektetett. Szánk mozgása egy pillanatra sem fejeződött be.
Szívem őrült tempót diktált, amikor is ráeszméltem arra, hogy alatta fekszem egy bugyiban. Feszes mellkasa enyémnek nyomódott, míg ajaki puhán érintették enyémet. Ujjaimmal megkerestem ingének gombját, s türelmetlenül kezdtem el kigombolni minden egyes apró gombot. Vállánál simítottam le róla a világos anyagot, míg ő a földre dobta. Alsó ajkam beszívtam, míg ujjamat végigvezettem kulcscsontján.
- Igen vonzó férfi vagy - szaladt ki számon, e kijelentés.
- Te pedig egy csodálatos fiatal hölgy - mosolygott féloldalasan.
- Ne szemétkedj - ütöttem játékosan felkaron.
- Kis vadmacska - hajolt vissza közel hozzám. - Baba, tudod, hogy mik is az érzelmeim irántad.
- Talán emlékeztethetnél - suttogtam, s ajkaira egy puszit leheltem.
Forrón csókolt meg, miközben egyik kezével igyekezett megszabadítani magát a nadrágjától. Segítettem neki, s pillanatok alatt egy bokszeralsóban nézett le rám. Mosolyunk lemoshatatlan volt arcunkról. Boldogság, amely magával ragadott bennünket, mindent kizárt. Csak is ketten léteztünk, s a pillanat.
Nyakamat végig csókolta, s melleim kényeztetésének látott neki. Haját túrtam, míg pilláim feladták a küzdelmet. Levegőt már akkor nehezebben vettem. Felcsókolta magát testemen, s ajkaimat kaparintotta meg. Kezei továbbra sem tétlenkedtek. Oldalamat megcirógatva, csípőmet finoman megszorítva húzta le az utolsó aprócska darabot testemről. Arcom élénk piros színre váltott, amely zavaromat teljesen tükrözte neki.
Tartotta magát, s lábaim között térdelt már ő is fedetlenül. Szemei csak is enyéimet figyelték, miközben az óvszert felvette.

Visszahelyezkedett fölém, s újra csókolt szenvedélyesen.
- Takaró - ennyit nyögtem ki, amikor eltávolodott tőlem picit.
- Ha fázol nagyon rosszul csinálok valamit - húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Kérlek- pislogtam fel rá.
- Neked bármit - csókolt meg újra, miközben a takaró anyagát testünkre húzta. - Szólj, ha bármi fájdalmat is okozok - hangja tele volt aggodalommal.
Bólintottam, s már csak arra figyeltem fel, hogy lassan, szinte kínzóan lassan csúszott belém. Szemeimet szorosan zártam össze, míg lábaimat még széjjelebb helyeztem. Amint teljesen belém temetkezett vár egy kicsit.
Nem szólt semmit, csak megcsókolt. Azonnal viszonoztam, s kezeimmel átöleltem, míg Ő egyik lábamon végigsimítva húzta fel csípőjére. Óvatosan húzódott vissza, majd ismételten magamban érezhettem. Felvett egy kényelmes tempót. Egyikünk sem sietette a dolgot. Kiélveztük a mámort, a felhevült pillanatot. Ajkai végig enyéimen voltak. Zihálásainkat, s nyögéseinket a másik csitította.

****

Ujjai csupasz hátamat simogatták, ahogyan egymással szemben feküdtünk. Mind a ketten csak a pillanatban éltünk. Egyetlen egy szó sem hagyta el ajkainkat, csak vártuk a lecsendesedést, a szív megnyugvását.
Percek, talán órák teltek el, mire felpillantottam szemeibe, s megszólaltam bátortalanul.
- Velem maradsz? - hangom fáradt volt.
- Mindig Baba, mindig veled maradok - csókolt halántékon, s jobban magához vont. Pilláimat lehunytam, míg beszívtam férfias illatát, s az álmaimba merültem.