4.rész

Louis 

Telefonom halk csengése töltötte meg a kora reggel a kis teret, amely igen csendes volt. Kezemmel kinyúltam az éjjeliszekrény felé, és könnyed mozdulattal vetettem véget neki. Darcy megmozdult, s mellkasomba fúrta arcát. Ujjammal megcirógattam puha arcát, s édes puszikkal halmoztam el. Felfelé fordított arcát, s ajkával csücsőrített felfelé. Elnevettem magam, kislányos, ám igen hízelgő viselkedése miatt. Lejjebb hajoltam, és egy kis csókkal ajándékoztam meg, amelyet igen könnyen formált át forró csókká.

- Baba - suttogtam, míg karjait nyakam köré fonta. 

- Aludjunk még, csak egy kicsit - hangja fáradt volt. 

- Bármennyire is vonzó az ajánlat, apád megöl, ha itt talál. 

- Akkor még egy csókot, csak egy apró csókocskát. 

Minden vágyam volt, hogy teljesítsem a kérését. Ajkaink újra egymásba olvadtak, s egy lágy csók volt a jutalmunk. Újfent hajamban vesztek el vékony ujjai. Enyéim felsője alá kalandoztak, de még mielőtt túlságosan is felhevült volna közöttünk a helyzet, leálltam. Apró csókokkal szakadt el mézédes ajkaitól, s ültem fel. 

- Reggelinél találkozunk.

- Jó éjszakát Louis - fordult másik oldalára, és már vissza is került csodás álmaiba. 

Igyekeztem minél óvatosabban kijutni a szobájából. Szinte osontam a saját szobámig. Mosollyal az arcomon dőltem be az ágyamba, s fordultam oldalamra, hogy kipihenjem magam. 

Ébredésem után gyors zuhanyt vettem, és a fürdőnadrágomba bújtam. Hajamat egy rázással elintéztem és már indultam is fel a fedélzetre. Mosolyom lemoshatatlan volt. Tisztán látszott rajtam az öröm. 

- Mi van Lou? - lépett mellém a folyosón Harry. 

- Kíváncsian várom a mai napot. 

- Hasonlóan én is, de olyan furcsa vagy. 

- Valóban? - pillantottam rá.
- Haver, mi van veled? - bokszolt vállamba. - Csaj van a dologban, igaz?
- Harry, hagyjuk.
- Hé, a legjobb haverok vagyunk.
- Amint komoly lesz a dolog meg fogod tudni, ígérem.
- Rendben, de aztán finoman bánj vele. Ideje családot alapítani. - mondta, amint felfelé mentünk a lépcsőn.
- A legfinomabban - váltam el tőle, és ültem le.
Mindenkinek köszöntem, aki jelen volt, s már töltöttem is magamnak egy csésze kávét. Ízesítettem miközben arra figyeltem fel, hogy leült mellém pirult arccal az általam csodált lány. Ő is illedelmesen üdvözölte a jelenlevőket, miután neki is kezdett a reggelijének.
- Jó reggelt, baba - mosolyogtam rá.
- Neked, is Lou.
- Hogy aludtál? - érdeklődtem pimasz mosollyal arcomon.
- Tökéletesen, köszönöm kérdésed, Lou.
- Valóban? - simítottam combjára óvatosan
Félrenyelte a narancslevet, amelybe éppen beleivott. Thea egyből ránk kapta tekintetét, ahogyan még jópáran. Igazán szúrósan tekintett ránk. Azonnal elvettem kezem, s a hátára simítottam. Pillanatok alatt rendbejött a légzése, s rám nézett.
- Rendben vagy, Darcy? - kérdezte Harry.
- Igen apuc, csak félrenyeltem - felelte könnyedén.
Darcy másik oldalán Emily foglalt helyet, aki igazán kíváncsi pillantásokkal méregetett minket. Oda hajolt a lányhoz, s valamit suttogott neki valamit. Próbáltam kivenni szavait, de inkább kevesebb, mint sem több sikerrel. Szúrósan nézett rám, és már vissza is fordult az előtte lévő ételhez.
Mai napot elrendeltük közösen pihenősre, mivel az este egy partyra megyünk. Kivéve Noah-t, és még pár embert. Emily és Darcy visszavonultak, hogy magukra vegyék a fürdőruhájukat. Én türelmesen vártam rá, a fiúk társaságában.

Darcy

- Komolyan mindenki szeme láttára kezd ki veled? - esett nekem egyből Em, amikor is beértünk a szobámba.
- Kérlek, én reagáltam rá rosszul.
- A combodat simogatta, úgy, hogy az apád veletek szemben ült.
- Emily, azt hittem mellettem állsz.
- Totál melletted állok, de ez akkor se normális - sóhajtott fel. - Oké, mi volt az este?
- Beosont hozzám - mosolyogtam.
- Lefeküdtetek?
- Emi, dehogy is. Úr isten. Még csak tizenhat vagyok.
- Oké oké, de nyilván nem csak egy arcra puszi miatt tért be hozzád.
- Hát történtek dolgok - pirultam el, s levetettem pilláim.
- Ugyan már, unokatestvérek vagyunk, és mindent tudok rólad. Eggyel több részlet már semmi. - ült le mellém.
- Örömet szerzett nekem - hangom halkan csendült fel.
- Mi van? - hangja hirtelen emelkedett meg.
- Em, halkabban, kérlek.
- Még is hogyan? Miért engedted? Soph, normális vagy? - tette fel folyamatosan kérdéseit. - Mit érzel iránta?
- Én, én nem tudom Em. Vonzódom hozzá. Egy éve volt az első csókunk, és azóta alig láttam. Kerültük egymást, és igyekeztünk felejteni, de ez lehetetlen. Egyszerűen  kellünk, szükségünk van egymásra.
- Na jó, menjünk és ússzunk - állt fel, és húzott maga után.
Nevetve futottunk a hajó végébe. Mindenki ott volt, s figyelt bennünket. Kézen fogtuk egymást, s nekifutásból beleugrottunk a vízbe. Nevetve jöttünk fel a víz alól. Apámék nevetve figyeltek bennünket, végül visszafordultak, s tovább beszélgettek. Pár perc után Louis és Niall is csatlakozott hozzánk, Liam társaságában. Együtt úsztunk, s igen jól éreztük magunkat. Már jó ideje áztattuk magunkat a kellemesen meleg időben, amikor is a srácok visszamentek a hajóra. Hirtelen éreztem meg combjaim körül két kart körém fonódni, miután egyből magával ragadott a víz mélyére. Hamar találtam magam szembe a személlyel. Elmosolyodtunk mind a ketten, már amennyire ezt engedte a helyzet. Kezeim közé fogtam arcát, s ajkainkat egybe illesztettem. Szorosan markolta csípőmet, ezzel még közelebb vonva magához. Közben arrább úsztunk, s a hajó takarásában feljöttünk a víz alól. Elmosolyodtunk mind a ketten. Homlokát enyémének döntötte, s úgy nézett mélyen szemeimbe.
- Baba - suttogta a becenevem. - Erre vártam, mióta elhagytam a szobád - elpirult arcomon végigsimított. - Remélem élvezted, mert én biztosan.
- Lou - fúrtam nyakhajlatába arcom.
- Ennél még sokkal többet szeretnék elérni veled. Csodás helyekre vinni téged. - hangja érzelmes volt.
- Ne legyél pimasz - nevettem fel.
- Ezt hozod ki belőlem - csókolt nyakamba.
- Akkor kicsit lassítanunk kellene - mosolyogtam le rá.
- Ó, elfelejtheted. Mocskosul akarlak, Baba.
- Kik jönnek este? - érdeklődtem.
- Liam, Danielle, Te és Én.
- Többiek?
- Nem érnek rá - felelte egyszerűen.
- Miért?
- Biztosan tudni szeretnéd? - simította ki hajamat arcomból.
- Szülinapom, igaz? - bólintott. - Majd meglepődök - nevettem fel.
- Mertem remélni, különben kinyír apád - vigyorgott rám fel. - Reggel összefutottunk.
- Egy hajón vagyunk Louis, ez valamiért természetes.
- Vigyorogtam, tényleg boldog voltam. Gondolataimban az volt, ahogyan alattam hátad ívbe feszült.
- Ne hozz zavarba - döntöttem homlokomat övének.
- Egyből észrevette Harry, hogy más vagyok. Kérdezgetett, és lelkemre kötötte, hogy a lánnyal finoman bánjak.
- Ezt mondta az én apám?
- Igen Baba, ezt mondta - mosolygott rám. - Én pedig megnyugtattam, hogy nagyon is finoman bánok vele.
- Igazán finoman - suttogtam, s újra megcsókoltam.
- Este jössz nekem forró tánccal.
- Hm, talán - mosolyogtam, s arrább úsztam.
- Ne menekülj, Baba - nevetve követett.
Kis ideig még úsztunk, aztán visszatértünk a fedélzetre a többiekhez. Közös ebéd, és egy könnyed vacsora is, sok nevetéssel, és rengeteg történet meséléssel telt el, míg el nem kezdtünk készülődni az estére.