57.rész

Thea

Enyhe fájdalmakkal fordultam másik oldalamra. Már egy hete, hogy hazajöhettünk a kis Noah-val a kórházból. Csodás kisfiú. Darcy első látásra szerelmes lett öccsébe, ahogyan Harry és én magam is. Csendes baba, mint amilyen nővére is volt. 

Harry benn volt velem a szülőszobán, míg Darcy-ra a nagymamák, s nagypapák vigyáztak rá. Férjem mindvégig mellettem volt, és kezemet fogta, míg én fájdalmaimmal megküzdve, hoztam világra szerelmünk második gyümölcsét. Ahogyan világra jött élesen felsírt, míg az orvos a mellkasomra fektette. Azonnal köré fontam karjaim, és elérzékenyülve néztem le rá. Harry is megsimogatta kicsiny arcát, amíg arra nem kérték, hogy vágja el a köldökzsinort. Amint ez megtörtént, visszatért hozzánk, s homlokomra gyengéd puszit lehelt. Örömteli pillanat volt, s akkor megbántam a lányunk születésénél hozott döntésemet. 

Ajtó halk nyikorgására felpattantak szemhéjaim. Mosolyogva néztem férjemet, ahogyan karjában gyermekünkkel közeledett az ágyhoz. Leült, még én melléjük másztam.

- Felébredt - informált Harry. - Valószínűleg éhes. 

- Jó reggelt - csókoltam meg röviden, s magamhoz vettem a nagyokat pislogó fiút. - Szia kicsim - csókoltam meg arcát.
Harry csendben figyelte minden mozdulatomat, ahogyan etetni kezdtem fiúnkat. Kezével könnyedén ölelte át vállam, s húzott magához. Noah falánkan evett, míg szempilláit lehunyta, s aprócska tenyereit mellemre helyezte. Az ajtó újra hangot adott ki, amire felkaptam tekintetem. Álmos kislányunk lépkedett befelé, s mászott fel mellénk. Nyusziját szorongatta, míg a takaró alá bújt, apja ölébe, és onnan figyelte még lusta pislogásaival öccsét.
- Jó reggel gyönyörűm - csókolta meg Harry. - Szépet álmodtál?
Csak egy bólintásra telt neki. Kinyújtotta kezét, és öccsét kezdte el simogatni. Látvány igazán édes volt. A terhességem alatt is már nagyon kötődött Noah-hoz, de mióta hazajöttünk a kórházból, mindig legalább egy helységben volt vele, míg ha aludt is a kicsi. Sőt a délutáni alvásokat is közösen tették meg.
- Hercegnőm, készítünk reggelit anyának? - húzta szorosan magához Harry, a lányunkat.
- Én itt maradok velük.
- Rendben - ezzel férjem ki is mászott mellőlünk, s lefelé indult, hogy elkészítse hármunknak a reggelit.

****

Pár évvel később

Mindenki sürgött, s forgott a házban. Kislányunk, Darcy általános iskolai ballagása jött el. Mindegyik srác, barátnőik, család, és a nagyon közeli barátok is megjelentek. Harry büszkén újságolta kislánya kitűnő bizonyítványát, míg Noah, aki immáron tizenhárom évesen szintén igen jó bizonyitvánnyal, s remek sport teljesítménnyel dicsekedhet. Foci a mindene, mióta csak járni tud. Keresztapja, Louis rengeteget játszott, s amikor ideje engedi mai napi játszi vele kinn az udvarban, ahogyan a többi sárc is. Hétvégente, amikor idejük engedi nálunk tanyáznak.
- Sziasztok - szaladt le a lépcsőn Darcy, és vetődött be a srácok közé.
- Kicsim, lehetnél nőiesebb is - korholta apja. - Szoknyában vagy.
- Harry nyugodj meg, kérlek - álltam mellé, s vállára helyeztem kezemet.
- Fogadd el, haver, hogy a kicsi lányod felnőtt - felelte Niall, és magához húzta a lányt.
- Akkor is az én kislányom.
- Ki jön focizni? - jelent meg rövidnadrágban Noah, kezében a labdával.
- Mit keres itt az a labda? - néztem rá.
- Anya már, lazulj el.
- Ejha, van ám véleménye - nevetett fel Liam.
Srácok azonnal felálltak, ahogyan Darcy is. Mindenki kivonult a kertbe, ahol is megkezdődött a meccs. Kislányunk az emeletre szaladt, és pillanatokon belül már jött is le egy sportos szettben. Kiszaladt a fiúk után és azonnal be is állt Louis csapatába. Mind a ketten tökéletesen tudták bűvölni a labdát. Soha nem értettem, hogyan is rajonghat ennyire a fociért lány létére, de úgy tartom, hogy amíg jól érzi magát, és helyes dolgot tesz, addig nem szólok bele.
- Milyen nagyok már a gyerekek - mondta Danielle mellettem állva.
- Igen, valóban - mosolyogtam rá. - Mintha, csak tegnap születtek volna.
- Soha nem gondoltam volna, hogy Harry lesz az első, aki családot alapít - mondta őszintén Perrie.
- Én sem terveztem ilyen fiatalon - nevettem fel.
- Mindig is azt hittem, hogy Louis és Eleanor fog elsőként lépni - sóhajtott fel Dani.
- Én is - feleltem. - Senki sem gondolta, hogy végül ők lesznek azok, akik szétmennek.
- Ennek már több, mint három éve - mondta Perrie. - Minden megváltozott.
És igazuk volt. Kellőképpen mindenki megváltozott. Az idő forgása alatta az általunk csodált pár külön utakon folytatta, míg Danielle és Liam egybekelt. Álltam az ablakban és onnan figyeltem kis családom, akik boldogan futottak a fekete-fehér labda után, hogy mielőbb  akapuba tudhassák.

Sziasztok! 

Ez lenne az utolsó rész, DE senki ne szomorkodjon. HA van rá igény, akkor írnék egy második évadot is, amely röviden.: Harry hogyan is bírkozik meg a kamasz lányával? Felborulnak a dolgok, s barátságok dőlnek össze, míg a szerelm csak épül. - tömören ennyi, nem szeretnék még elárulni semmi mást. 
Véleményeket várom. :) 

56.rész

Thea

Kimásztam a kényelmes ágyból, s meleg köntösömet magamra öltöttem. Lassan, még igen álmosan sétáltam végig a folyosón, egyenesen lányom szobájáig. Beléptem a szobájába, amelyet a mese hangja töltött be, miközben a kis asztalánál térdelve színezett. Leültem az ágyára, és reggeli puszit nyomtam arcára. 

- Anya szép? - tartotta fel a tarka színekből álló papírt. 

- Csodálatos kincsem - mosolyogtam rá. - Apa? 

- Képzeld, felöltöztetett és és és, megcsinálta a hajamat, majd lement a konyhába finom reggelit készíteni - felelte koncentrálva. 

- Megnézem, lejössz velem?

- Nem - színezett tovább.

Feje búbjára adtam egy kis puszit, és elhagytam a szobáját. Lesétáltam a földszintre, s a kellemes illatok egyből megcsaptak. Mosollyal az arcomon mentem be a konyhába, osontam férjem mögé, és amennyire engedte helyzetem, megöleltem. 

- Jó reggelt szépségem - fordult felém sietve, s ajkait kényeztetően illesztette enyéimre. - Jól vagytok? 

- Igen, bár igen mozgékony volt éjjel, amíg mellém nem feküdtél. 

- Mint Darcy - simított végig aranyos pocakomon. - Aktív kisfiú lesz.

- Remélem azért nem annyira, mint te - jegyeztem meg nevetve. 

Már a második gyermekünket hordom a szívem alatt. Noah Harold Styles. E nevet fogja viselni, ha világra jön. Harry és Darcy is nagy izgatottsággal várja már érkezését. Ez az időpont igen hamar el fog érkezni, hiszen már a nyolcadik hónapban vagyunk. Harry betartotta a szavát. Eltávolodás egy pillanatig sem volt, ahogyan az éjjeli kimaradások sem. Minden vizsgálaton mellettem volt, amiért nagyon hálás voltam neki. Hangulat ingadozásaim is remekül tűrte, és szinte Darcy-t is ő vitte minden nap oviba, s ment is érte az állapotom előrehaladtával. 

Lassan lesétált Darcy is a rajzal kicsi kezében, és mosolyogva mutogatta édesapjának, aki büszkén guggolt le a kislány elé. 

- Ez apáé? 

- Nem - vette ki apja kezéből a papírt. 

- Anyáé? 

- Nem, apa, ezt most nem nektek készítettem. 

- Akkor még is kinek? 

- Niall-nek - sóhajtott, s felmászott az egyik székre. 

Belekortyolt kakaójába, és várta, hogy apja elé tegye a kész reggelit. Nevetve foglaltam én is helyet, s ittam bele narancslevembe. Harry könnyedén helyezte le elénk a rántottát, és szedett mind a hármunknak. 

- Ma megyünk moziba - mondta Darcy, majszolva a reggeliét. 

- Kivel? - kérdezett vissza egyből férjem. 

- Niall-el apuc - sóhajtott Darcy, és a kis fejét rázta.

Én jókat mosolyogtam a jeleneten. Mióta beszélni tud a kicsi, azóta húzzák egymás agyát mindig Hazza-val. Persze, csak játékosan, és pillanatok múlva már közösen játszanak vagy éppen mesét nézek. 

- Anya, mikor játszhatok már Noah-val? - fordult felém.

- Kicsim még egy kis idő - feleltem mosolyogva. - Végeztél? - kérdeztem amikor üres tányérjába helyezte a már kiivott micimackós bögréjét is.
Egy szalvéta segítségével megtöröltem kicsi arcá, ami csupa maszat volt. Miután végzett elindult vissza, fel a szabájába, hogy átöltözzön a nagy mozizás előtt. Harry segített nekem elpakolni, amit egy kis csókkal háláltam meg.
- Komolyan, már most pasizik, mi lesz vele később - dőlt a pultnak férjem.
- Ne aggódj, kérlek - álltam elé, s derekánál átöleltem. - Ha így folytatod hamar foglak elveszíteni szívinfarktus miatt. Márpedig nekem szükségem van rád.
- Kicsim - simított végig arcomon. - A lányom, és aggódóm érte.
- Négy éves, mi kért is tenne benne? - nevettem fel. - Egyébként véleményem szerint, ha nagyobb lesz, akkor is kerülni fogják a srácok, hiszen a Te lányod. És valljuk be, hogy a korkülönbség is igen nagy lesz.
- Kicsit megnyugtattál - mosolygott le rám.

****

Délután kettesben voltunk, s csak a nappaliba nyúltunk el egymás karjaiban a kanapén. Harry hatalmas tenyerét helyes pocakomra simította, és végig ott is tartotta. Valami filmet rakott be, de nem igazán foglalkoztatott. Egyszerűen csak az ölelését, a közelségét élveztem.
- Nem is emlékszem mikor volt utoljára ennyire nyugodt hétvégénk - fonta egybe ujjainkat pocakomon.
- Jó ez a csend - jegyeztem meg.
- Tehát örülsz, hogy lepasszoltuk Darcy-t? - kuncogott nyakhajlatomba.
- Ne forgasd ki a szavaimat Harold - ültem fel vele szembe.
- Milyen morcos vagy ma - nevetett, s visszahúzott magához. - Nyugi édes - adott egy lágy csókot.
- Annyira gonosz vagy - csókoltam meg állát.
- De így szeretsz, nincs igazam?
- Hát persze - másztam ki az öléből mosolyogva, és mentem az ajtóhoz, hogy beengedjem az érkezőket. Mosolyogva üdvözöltem lányomat Niall társaságában. Beljebb invitáltam őket, és újra a nappaliban foglaltunk helyet.
- Előkerült az elveszett hercegnő - mosolygott Harry, amint helyet foglalt mellette lányunk.
- Apuc, képzeld .. - és innentől kezdve csak mesélte e moziban látottakat.
- Jól viselkedett? - kérdeztem egyből Niall-től.
- Valamikor is szokott rossz lenni? - nevetett. - Thea, ne aggódj. Egy kis angyal volt, ahogyan mindig is.
- Jó, tudod, hogy ilyen megszokott dolog.
- Hogy vagy? - simította meg pocakom.
- Hát egyre mozgékonyabb - nevettem. - Fogalmam sincs, hogy mi marad belőlem.
- Hé, pocaklakó, azért hagyjad egybe az anyukádat.

****

- Darcy irány fürdeni - kergette Harry a lakásba a kicsit.
- Apuc - nevetett, míg meztelenül, törülközőjét maga után húzva futkosott az emeleten.
- Fejezzétek be - nevetve kértem Őket.
- Elkaplak - fogta meg hirtelen a lányt, aki csak sikítva tiltakozott apja ellen.
- Mars a kádba - tereltem be őket a fürdőbe.
Harry beemelte Darcy-t a habok közé, amelyek kellemes illatú, hercegnős habfürdőjével volt telve. Kicsi csapkodott kis kezével, így könnyedén terítette be édesapját. Nevetve álltam az ajtóba és néztem férjemet és gyermekünket. Harry haja is tiszta hab volt, mire végeztek a mosakodással. Rózsaszín törülközőbe bugyolálta be Darcy-t, s vitte át a szobájába, ahol kisebb viaskodás után ráadta pizsamáját.
Ez idő alatt én rendbetettem a pár perce még csatatérként szolgáló helységet, majd forró zuhanyt vettem. Talán már több mint negyed órája állhattam a zuhanykabinba, amikor két kéz fonódott körém. Hátamat könnyedén támasztottam a feszes mellkasnak, míg nyakamba veszett el édes csókja. Pocakomon simított végig, majd megfordultam, s felnéztem rá, csillogó szemeibe.
- Darcy alszik? - érdeklődtem.
- Mint csipkarózsika - mosolygott le rám.
- Ennyire kimerítetted? - nevettem.
- Ugyan bébi, ezt veled szándékozom tenni.
Ajkaink egy pillanatra egybeértek, majd a fürdéssel kezdtünk el foglalkozni. Kis idő múlva már a meleg takaró fogságába merültünk el. Fejem férjem mellkasán pihent, míg ujjaimmal játszott mellkasán.
- Arra gondoltam, hogy pár napra elvonulhatnánk kettesben a világ elől - törte meg a csendet.
- Harry, te is tudod, hogy Darcy-t nem szeretem napokra másokra bízni.
- Kicsim remekül elvan a szüleidnél vagy éppen az enyémeknél. Nagyszülőkhöz mindig is ragaszkodnak az emberek.
- Az állapotom sem engedne nagy utazást - néztem fel rá.
- Bébi, megoldjuk. Hiányzik a forró vadság - suttogta ajkaimra.
- Harry - nevettem fel - Valószínű, hogy az utolsó hónapokban arra vágyom.
- Ünneprontó - szorított jobban magához.
- Még visszatérünk rá - nyomtam állára egy csókot, s visszafeküdtem mellkasára, hogy az álmaim rám találjanak.