Thea
Bőröndömet erőtlenül rángattam, míg az ágyon nem tudtam, s kezdtem el minden hajtogatás nélkül bepakolni a dolgaim. Éreztem magamon Harry tekintetét, de én kerültem. Csak jobba fájt volna őt itt hagyni, igen, nagyon fájt, hiszen a férjemről, a gyermekeim apjáról van szó, aki bármilyen baromságot is csinált, szeretem.
- Thea, kérlek, legalább a ma estét töltsd itt, és gondold át.
- Eldöntöttem - feleltem neki hátat fordítva.
- Pihend ki magad rendesen, ha nem is miattam, legalább a kicsi miatt maradj még az estire. Az is megfelel, ha a másik szobában alszol, de kérlek.
- Nem tehetem.
- A francba ... - szitkozódott. - Ne menekülj el a problémák elől. Üljünk le és beszéljük meg.
- Ne emeld fel a hangod - néztem rá. - Tudomásom szerint, aki itt ordibálhatna, és kiakadhatna, én vagyok. És menekülésről szó sincs, csupán időt adok magunknak, a kapcsolatunknak.
- Feleségem vagy - vette vissza normális hangerejét.
- Pontosabban a terhes feleséged, aki veszélyeztetett terhes a kora miatt, akinek nincs szüksége a felhajtásra, és aki megbánta, hogy eljött ide.
- Miért nem mondtad, hogy maradjak otthon? Lemondhattam volna az egészet.
- Ez az életed, és lássuk be, hogy eszembe sem jutott, hogy meg akarsz erőszakolni.
- Elfelejthetnénk ezt, kérlek?
- Szerinted ezt mennyire lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni?
Nem felelt, így vissza fordultam pakolni. Hallottam a lépteit, de hidegen hagyott minden tette abban a pillanatban. Már lassan végeztem a csomagolással, amikor is lányom hangját hallottam meg.
- Anya, mit csinálsz? - döbbentnek tűnt.
- Haza utazom.
- Apa miatt? - bólintottam. - Ne, anya, kérlek - lépett közelebb. - Összevesztetek?
- Mondjuk úgy, hogy megbeszéltük, szüneteltetjük a dolgot, amíg a turné tart.
- Micsoda? Hiszen házasok vagytok, és terhes vagy, ezt nem tehetitek.
- Sajnálom kincsem, de én nem maradok itt.
- Miattam van az egész, igaz? Azért, mert te tudsz a Louis-al való kapcsolatomról, és titkolod előle, igazam van? - sírta el magát, mire én le akartam inteni, de csak folytatta. - Miattunk, a titkolózásod miatt mentek szét. Ez nem igazságos. Szeretem Louis-t, de ha miattunk mentek szét, az soha nem fogom megbocsájtani magamnak.
- Kivel vagy Te együtt? - csattant Harry idegesen, amikor is közeledni kezdett a fürdőszoba irányából.
- Apa - nyelt nagyot Darcy, s félve nézett rám.
- Ez volt az a kibaszott titok, amiről tudtál? - nézett rám dühösen. - Titkoltad előttem, hogy ... várjunk mit is? - meredt lányunkra.
- Apa, semmi..
- Ne hazudj tovább, együtt vagytok, vagy csak neked tetszik? - tette fel a kérdést, mire Dary rám nézett. Ekkor vált egyértelművé Harry számára. - Bassza meg - kiáltott fel, és kiviharzott a szobából.
Lányommal sietve mentünk utána, hiszen teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy hova is tart. Mind a ketten próbáltuk megállítani, de csak ment a saját feje után. Szinte berontott a szomszédos ajtón, és ordítva kérdezte, merre is találja Louis-t. Az említett személy a nagy ricsajra kijött szobájából, ám azonnal halálra várt arccal mérte végig a felé meginduló Harry-t. Darcy felsikított, amikor apja falhoz szorította a srácot.
- Mi a faszt képzeltél magadról? Azt hitted, hogy örökké titok marad, azt hitted, hogy a hátam mögött ágyba viszed minél többször a lányom? - ordította arcába, mire Zayn és Niall odasiettek.
- Apa, kérlek - sírt mellőlem lányunk.
- Te csak hallgass - rá se nézve ejtette ki a szavakat.
- Harry, kérlek - mentem hozzá, és álltam elé, amikor a két srác elhúzta Lou-tól. - Gyere vissza velem a szobába, és megbeszéljük.
- Kurvára nem akarok beszélgetni - ordította. - Mindenki hülyének nézett? Mindenki tudta, hogy a lányomat fekteted meg?
- Miről beszélsz, haver? - érdeklődött Niall.
- Arról, hogy most tudtam meg, hogy már jó ideje ez itt, akit az egyik legjobb haveromnak gondoltam, a lányomat behálózta. Undorodom tőled - köpte az érintett felé a szavakat. - Remélem tisztában vagy azzal, hogy feljelenthetlek - rángatta kezeit a szabadulás érdekében. - Engedjetek, arra se érdemes, hogy a képét beverjem.
Végül elengedték a fiúk, én pedig kikísértem át a szobánkba, ahol az első kezébe akadó tárgyat a falhoz is vágta.
- Harry, kérlek, nyugodj meg.
- Te csak fogd be - sziszegte.
- Rendben - feleltem, s lecsuktam a bőröndöm. - Kerüld a lányunkat, legalább Őt ne üsd meg, és bántsd.
- Viszed magaddal.
- Nem, és te sem fogod kényszeríteni. Elég, hogy a mi életünket beszabályozták - ahogy ez kimondtam, láttam arcán a félelem és a düh keverékét.
- Azt ne mondd, hogy kényszerből vagy még mindig velem.
- Már nem, és aggódnod sem kell, mert innentől kezdve élheted a világsztár életed - ezzel otthagytam, és sietve a lift felé indultam.
Harry
Ideges volt, de talán ez még nem is a kellő kifejezés. Fogalmam sem volt, hogy miért is nem mentem utána, de egyszerűen csak álltam, és néztem ahogyan az a nő kilép az életem jelenlegi részéből. A következő tárgy, amely a kezembe akadt hasonlóan végezte, mint az első.
Tárcámat felkaptam telefonommal együtt és kirontottam az ajtón, egyenesen a lépcső felé. Az épület előtt egy taxiba ültem, és minden cím nélkül, csak mondtam, hogy a legjobb kocsmába vigyen. Lehetséges, hogy nem felnőttes a viselkedésem, de abban a pillanatban az foglalkoztatott a legkevésbé. Kellő jattal hagytam hátam mögött a járművet, s igyekeztem be a bárba.
Pultnál foglaltam helyet, és már rendeltem is. Telefonom csörögni kezdett, de egy laza mozdulattal kapcsoltam ki, és fogyasztottam tovább. Sorra hajtottam fel a poharam whisky tartalmát, amely a gyors kiszolgálásnak köszönhetően hamar feltöltődött mindig.
Gondolataim az elején még megvoltak, de amikor már kellő hatás elért, teljesen elhagytak. Kihalásztam telefonomat zsebemből, és visszakapcsoltam. Nem volt nehéz kikeresni a keresett személyt, hiszen eléggé a telefonom elején szerepelt, magának köszönhetően. Írtam neki egy üzenetet, elküldtem, s reménykedtem, hogy el tudja majd olvasni a megfelelő információkat.
Újabb adag alkohol került szervezetembe, míg meg nem érkezett az a személy, akire vártam. Mosolyogva fordultam felé, és vontam magamhoz. Kivette a poharat a kezemből, felhajtotta az italt, és a pultra csapta. Kezem derekáról fenekére vándorolt, mire csak rám pillantott.
- Ne itt - ennyit mondott, s kézen ragadott.
Amint újra taxiba találtam magam, immáron társaságban, rájöttem, hogy őrültséget követek el, de még is csábított a gondolat. Minden problémám elszállt, és ez volt abban a pillanatban az egyetlen, ami foglalkoztatott.
- Gyere - suttogta fülembe, s kézen fogva vezetett maga utána hotelbe.
Lift falának dőltem, míg Ő előttem állt, s apró, ám annál is nedvesebb csókokkal halmozta el nyakam. Ingem anyagát már kigombolta, így amikor a szobájába értünk, hanyagul lerántotta rólam. Körül se kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, egy hatalmas lakosztályban vagyunk.
Türelmetlenségemnek köszönhetően sietősen nyomtam a falnak, s kapkodva feltűrtem szoknyájának alját. Apró, vékony kezeivel övem csatjánál babrált, míg önelégült mosollyal az arcán ki nem szabadította erekciómat. Ajkai még mindig nyakamat kényeztették. Hamar rájött, hogy csókot nem fog kapni, így feladva húzta lábait csípőm köré.
- Kicsit siethetnél - sürgetett, miközben csípőjét nekem billentette.
Határozott mozdulattal szakítottam ketté fehérneműjét, és belé hatolva hallgattam el. Egyből gyors tempót vettem fel, s hanyag lökéseimmel saját kielégülésemet hajszoltam.
