27.rész

Thea

Rosszul éreztem magam, de talán még ez sem a megfelelő kifejezés az állapotomra. Louis a szoba másik végében próbálta észhez téríteni Harry-t, míg mellettem a lányom ült, és próbált megnyugtatni. Könnyeim még mindig folytak, míg hasamat simogattam, és reménykedtem. Férjem felém pillantott, s már tisztán látható volt szemeiben a megbánás. Lou kitaszította a fürdőbe, ahol is ruhástól lökte a zuhany jég hideg vize alá.

- Mi történt? - jelent meg Paul.

- Apám fejét vesztette. 

- Rendben vagy? - nézett rám, mire bólintottam egy aprót. - Megnézem. 

- Anya, gyere át hozzánk, van még egy szoba, de ha gondolod, az enyémbe is jöhetsz - mondta Darcy, miközben felsegített az ágyról.

- Mi van apával? - jelent meg Noah is, majd egyből a fürdő ajtajához sietett. 

- Hé, édesem - rohant be Lou, és vont szorosan magához. - Mit csinált ez az őrült? - pillantott lányomra, mivel látta, hogy válaszolni nem fogok. - Gyere át hozzánk, a fiúk rendbe hozzák. Pihenned kell. 

Csendben mentem kifelé a szobából, lányom, és Lou között egyenesen az ő részlegükre. Noah is követett bennünket, aminek örültem, hiszen nem szerettem volna, hogy így lássa apját. Egyenesen a szobába mentem, ahol is az ágyba bújtam. 

- Menjetek aludni, késő van - néztem gyermekeimre, akik az ágyam végéből néztek rám. 

- Biztos jól vagy, anya? - kérdezte Noah. 

- Igen, csupán arra van szükségem, hogy tegyétek amit kértem. 

Végül jó éjszakát kívántak, és magamra hagytak Lou-val. Leült mellém, és aggódva nézett rám. Fogalmam se volt, hogy hol is kezdjem a mesélést, hiszen eléggé összetett volt a dolog. Türelmesen várt, míg meg nem szólaltam. Dióhéjban elmondtam neki, lányom és Louis viszonyát, kiegészítve annyival, hogy tudomásom szerint senki sem tudja. 

- Megértelek, de szerinted normális, hogy titkolózol Harry előtt? 

- Természetesen nem, de ha elmondanám, elárulnám a lányom, soha többet nem bízna meg bennem - feleltem. 

- Így pedig a férjed bizalmát veszted el. 

- Nehéz - sóhajtottam fel. 

- Rájött, vagy mi történt? Soha nem láttam még ilyen állapotban, őt. 

- Nekem esett, hogy hazudom neki, azután elviharzott, majd arra ébredtem, hogy nem tudja kinyitni az ajtót. Tudtam, hogy részeg, de bíztam benne, hiszes soha nem bánt velem rosszul. Nekem esett.

- Megütött? 

- Nem, természetesen nem - vágtam rá azonnal. - Egyszerűen csak le akart feküdni velem, de ahogyan kezeimet szorította fájt. Nem magamat féltettem, hanem a kicsit. Sose viselkedett ennyire durván. 

- Adsz rá esélyt, hogy megbeszéljétek?

- Valamikor biztos, de most nem szeretném, hogy a közelembe legyen - feleltem őszintén.

- Meg tudlak érteni. Viszont pihenned kell, hagylak. Ide nem tud bejönni, úgyhogy nyugi - mosolygott rám kedvesem. - Ha bármi van, csak egy szobával vagyunk arrébb. 

- Köszönöm - öleltem meg. 

****

Nehezen, de sikerült elaludnom, ám reggel kopogtatásra ébredtem, amely a bejárati ajtótól jött. Gondoltam, hogy majd a lakosztály többi lakója megnézi. Semmi kedvem nem volt felkelni, és hallgatni az aggódó kérdéseiket, bármennyire is szeretem őket. 

Egyre hangosabb, és türelmetlenebb lett a váratlan vendég, de csak csendben feküdtem még mindig a szobából az eseményeket. Tisztán kivehető volt, hogy Lou és Tom a bejárat felé indult, amelyet hamar ki is nyithattak, mert csend lett.

- Mit akarsz itt? - kérdezte Lou.

- Látni akarom - Harry. Ő volt az, s hangja nem csak fáradt, de szomorú is volt. 

- Az éjszakai akciód után, lássuk be, hogy idő kell neki - szólalt meg Tom. 

- Csak beszélni szeretnék vele. 

- Harry, kérlek. Terhes feleségedet akartad megerőszakolni - csattant fel Lou. 

- Úr isten, nem ... - tiltakozott egyből. - Kérlek benneteket, ha nem engedtek be, legalább valamelyikőtök szóljon neki. 

Közelebb mentem az ajtóhoz, hogy tisztábban halljam beszélgetésüket. Nem kellett ahhoz látnom férjemet, hogy tisztában legyek azzal, hogyan is néz ki, s milyen érzelmek is tombolnak benne. Hirtelen megdöbbentem amikor is egy újabb hangot hallottam meg. 

- Apa? Mit keresel itt? - Noah. 

- Noah. 

- Megint bántani akarod anyát? - fájt, ahogyan hallottam kisfiam gyermeki hangját. 

- Mi? Nem, én nem .. - kezdett bele, de már éreztem, hogy cselekednem kell, így kimentem, ezzel mindenkibe belefojtottam a szót. 

- Hé, kislány, rendben vagy? - lépett azonnal mellém Lou. 

- Kicsit, köszönöm.

- Beszélhetnénk? - tette fel a kérdést félve Harry, mire azonnal ránéztem. 

- Anya, ne - tekintetemet fiamra kaptam. - Megint bántani fog - lépett mellém. 

- Bébi, minden rendben lesz, menj be a nővéredhez, kérlek - simítottam ki enyhén göndör tincseit arcából. 

- Biztos vagy benne? - Lou arca komoly volt.

- Igen - feleltem, és elléptem mellettük.

Harry elállt utamból, így egyenesen a szobánk felé mentem. Könnyedén nyitottam ki a szoba ajtaját, és siettem be rajta. Hallottam, hogy Harry követett.
- Megbeszéljük?
- Lezuhanyoznék, és átöltöznék.
- Rendben - bólintott, s leült az ágyra.
Fürdőbe igyekeztem egy kis időt nyerni, ám egy idő után már neki is gyanússá vált a dolog, ugyanis bekopogott, hogy minden rendben van-e. Megnyugtattam, s elkezdtem magamra venni a hosszú melegítőm, és trikóm. Hajamat lazán hagytam egy kontyba. Mély levegőt vettem, amelyet lassan fújtam ki, s végül sétáltam vissza, hozzá.
- Hát akkor itt lennék - feleltem, és leültem az ágyra, vele szembe.
- Először is nagyon sajnálom, amit tettem, illetve majdnem tettem veled - nézett szemeimbe. - Szörnyű ember vagyok, de valamiért még sem tudom hibáztatni magam teljesen, amiért kiakadtam.
- Harry nem arról van szó, hogy kiakadtál - néztem rá komolyan. - Lerészegedni? Mi vagy te, egy tinifiú? Két gyereked van, itt vagyok én, mint a feleséged, és ismételten terhes vagyok. Az isten áldjon meg, majdnem megerőszakoltál. Tudod, hogy a visszautasítás nem az én asztalom, fel sem tudom fogni, miként is gondoltad ezt az egészet.
- Egyszerűen úgy érzem, hogy eltávolodunk egymástól.
- Hát ezzel csak még jobban eléred - ültem közelebb hozzá.
- Érzem, tudom, hogy titkolózol, és ez kiborít - túrt mind a két kezével hajában. - Tudod ... - vett egy mély levegőt, s rám emelte aggódó smaragdjait. - Először arra gyanakodtam, hogy esetleg a pici ..
- Ne, ne mondd ki - álltam fel hirtelen, hogy minél messzebb kerülhessek tőle.
- Kicsim, kérlek - lépett mögém, s simította enyhén kerek pocakomra kezét.
- Harry, engedj el - csuklott el hangom, ahogyan próbáltam visszatartani a sírást.
- Sajnálom, már mindenre gondoltam, de ez tűnt a legésszerűbbnek.
- A legésszerűbbnek? - fordultam szembe hirtelen vele, mire meglepődött. - Tisztában vagy azzal, hogy pontosan arra utalgatsz, hogy megcsaltalak, és más gyerekét várom? Tudod, pontosan Te voltál, aki többször is kísértésbe esett a kapcsolatunk folyamán. Komolyan kételkedsz bennem? Mert akkor semmi keresnivalónk egymás mellett.
- Bébi, ne, ne mondd ezt - fogta kezei közé arcom, s homlokát enyémének döntötte. - Sajnálom, mindent sajnálok, amit valaha is ellened tettem - hangja kétségbeesett volt. - Szeretlek, és tudom, hogy ostobaság volt, természetesen, hogy a közös gyermekünket várod. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban, Édes - szinte suttogta már elgyengülve a szavakat.
- Harry észrevetted, hogy tegnap este nem csak nekem ártottál, de a gyerekeidnek is, és ezalatt a még meg sem születettet is értem - néztem szemeibe. - Noah, láttad a fiad arcát, milyen megvetéssel, félelemmel nézett rád? Példát kellene mutatnod, nem pedig egy kamaszként viselkedned.
- Tudom, hogy elcsesztem, de ígérem, hogy helyrehozom, csak annyit kérek, hogy bocsáss meg nekem.
- Megbocsájtok, hiszen a férjem vagy, és szeretlek - hunytam le könnyes pilláim.
- Csak úgy ne folytasd a mondatot, ahogy én gondolom, kérlek, Kicsim, ne, ne tedd ezt - fojt végig arcán egy kövér könnycsepp, majd még egy, s egymást váltották fel az újabbak.
- Sajnálom, de időre van szükségem - hangom halk volt, szinte suttogás. - Haza utazom, amint vége a turnénak, újra találkozunk - emelkedtem lábujjhegyre, s nyomtam könnyes arcára egy hosszú, utolsó puszit.

26.rész

Darcy

Az ágyban feküdve vártam, hogy ismételten egy üzenetem érkezzen. Tudtam, hogy a ma este sem lesz másképpen, mint az eddigiek. Louis karjaiba zárt, hogy biztosan tartson az álmaim folyamán. 

Erre vágytam, de valamiért még is bennem volt Lux vélemény nyilvánítása. Még mindig tisztán éltek bennem szavai, s hogy mennyire is helytelen amit teszünk. Újra, és újra játszottam le magamban a beszélgetésünket, addig, amíg rá nem jöttem, hogy valóban komolyan beszélgetnünk kell Louis-al. 

Szint 'végszóra' meg is érkezett az sms. Kimásztam a kényelmes ágyamból, s halkan tártam fel az ajtót. Egy pillanatra megijedtem, amikor is fényt véltem felvillanni a nappaliból. Kipillantottam, és megnyugodva tudatosult bennem, hogy csak Lux az, aki telefonál, és a televíziót nézi. Hátra pillantott rám, s egy nyugtató mosollyal vissza is fordult a képernyő irányába.

Könnyedén folytattam utam a bejárathoz, amit feltártam. Louis mosolyogva hajolt közelebb, de hirtelen megállt. Biccentett a szőke lány felé, de én csak közelebb vontam egy puszira, s kézeb fogva egyenesen a hálómba húztam. 

Visszamásztam az ágyamba, míg vártam, hogy Lou is megszabaduljon melegítőjétől, s csatlakozzon hozzám. Értetlenséget tisztán láttam arcán, de még sem kérdezett semmit, pontosan tudta, hogy úgy is elfogom mondani neki. 

Mellém dőlt, s karjaiba vonva ajkaimra tapadt. Csókja sürgető, izgalmas, vággyal teli volt, ám még sem mentünk tovább. Egyszerűen csak élveztük a békét, amelyre egymás karjai között találtunk rá. 

- Tudja, tegnap meglátott, amikor átjöttél, reggel pedig vallatáson vettem részt - kezdtem bele a történetbe. 

- Igen, egyértelmű volt, hiszen könnyedén húztál be magaddal - szorosabban ölelt mellkasára. - Mit mondott?

- Hogy nem helyes, és hogy hosszú távon nem fog működni. 

- Miért ne működne? Véleményem szerint remekül megvagyunk - mondta könnyedén.

- Igen, valóban remek a kapcsolatunk, már amennyi időt együtt töltünk az ágyban, hiszen azon kívül neked is be kell látnod, hogy alig történik valami - ültem fel, hogy vele szembe lehessek, s szemeibe nézhessek. 

- Te is tudod, legalább is azt hittem eddig, hogy nem a szexre megy ki a játék. 

- Fogalmam sincs mit higgyek - sóhajtottam fel, s az ölemben lévő kezeimre vezettem tekintetem. 

- Hé, baba - ült fel, és gyengéden végigsimított arcomon, ezzel magára terelve minden figyelmem.

- Mondd Louis, kérlek, mondd el, hogy mi is ami közöttünk van - néztem könyörgő tekintettel rá. 

- Lebeszélt arról, hogy mellettem legyél?

- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Ne tereld másra a dolgot. Be kell látnod, hogy alig beszélgetünk, és ha még is valamilyen téma megragadja a figyelmünket pár percig, akkor se esik szó arról, hogy mi is van kettőnk között. Bevallom, hogy reménykedem abban, hogy érzel valamit, és nem csak a testem kell.

- Soha nem hallottalak még így beszélni.

- Hát most hallhatsz - feleltem egyszerűen. - Szóval? Szerinted, mi is zajlik közöttünk? 

- Mit vársz? Mit mondjak? - tette fel egymás után sietve kérdéseit. - Itt vagyok, senkire sem nézek rám, mert Te kellesz nekem, de emellett, pontosan tudom, hogy vigyáznunk kell. Szerintem Te magad sem szeretnéd, hogy apád vagy a média, vagy bárki más, megtudja a kapcsolatunkat.

- Kapcsolatunkat?

- Mi hittél? - húzott ölébe. - Hogy csak megduglak, mint egy naiv kislányt, aki beleszeretett a srácba? Megmondtam, hogy kihasználásról szó sincs - hangja éppen annyira volt halk, s lassú, mintha egy gyerekhez beszélt volna, s rájöttem, hogy ez így is volt. - Nem jelentem ki, hogy holnap megkérem a kezed, de hihetsz nekem, amikor azt mondom, hogy valóban komolyan gondolom a kettőnk közötti kapcsolatot - kulcsolta egybe ujjainkat. - Mondott még mást is? 

- Lényegében nem, hiszen minden kijelentése arra utalt, hogy mennyire helytelenül cselekszünk -hangom halk volt, s mélyen szívtam be a levegőt, mielőtt folytattam volna. - Kifejtette, hogy nálad hamar el fog jönni azaz idő, amikor babát szeretnél már, és hogy ezt is közénk fog állni, hiszen olyan fiatal vagyok még. 

- Csábító az ajánlat, hogy teherbe ejtselek, de van eszem. Ez csak is akkor fog megtörténni, amikor már mindenki tudni fog a kapcsolatunkról, és természetesen huzamosabb ideig is együtt kell lennünk. Bármennyire is tűnök felelőtlennek, nem vagyok az - hajolt közelebb, mielőtt folytatta volna a beszédet. - Tudomásodra adnám előtte, hogy teherbe akarlak ejteni - suttogta szinte a szavakat. - Viszont ez még pár évig nem fenyeget - csókolt nyakamba, s eldőlt az ágyon, velem együtt. 

Felpillantottam rá, miközben testünkre húzta a takarót. Tekintetünk találkozott. Elmosolyodott, s közelebb vonva magához, egy könnyed csókkal ajándékozott meg. 

Thea

Sokkoló volt a látvány. Be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen erre a kapcsolatunk is rámehet. Ezt nagyon nem szeretném. Szeretem őt, nagyon is, és fogalmam sincs mit tennék, ha elveszíteném. Sohasem bocsátanám meg magamnak. Másrészről pedig a lányomról, a lányunkról van szó. Megbízott bennem, de még is Harry lány, és joga van tudni. 

Balkon hatalmas üveges ajtaját nyitva hagytam, s egyenesen az ágyhoz mentem, amelyen végignyúltam. Harsány fény töltötte be a szobát, míg csend honolt. Vártam, hogy belépjen az ajtón, és megbeszéljük. Folyamatosan a gondolataim sűrűn váltották egymást. Fogalmam sem volt, hogy mit is kellene tennem. Mi is lenne a helyes. Őrszintének kell lennem a férjemmel, míg az anyai szerepemben is maradnom kellene. Tudom, hogy sokan elleneznék, hogy én támogatom őket, és ez nincs is így. Egyáltalán nem szerepel gondolataim között rájuk értve az a kifejezés, hogy támogatás. Viszont pontosan tudom, hogyha el is tiltanám Lousi-tól a lányunkat, megtalálnák az utat, hogyan is tartsák életben kapcsolatukat.
Hosszú ideig szenvedtem, vártam, mondhatni türelmesen, ám még is teljesen feleslegesen. Hajnali órák jártak már, amikor is telefonomra néztem, amelyen egyetlen hívás, vagy üzenet sem várt. Szemhéjaim teljesen elnehezültek, míg végül feladták a szolgálatot, s mély álomba merültem.

****

Kilincs vad rángatásának, nyikorgó hangjára tértem magamhoz. Éjjeli lámpának köszönhetően egy minimális fény jelen volt a szobában, így minden gond nélkül másztam ki az ágyból, s indultam el az ajtó irányába.
Egy pillanatig sem volt bennem félelem, hiszen biztos voltam abban, hogy csak is Harry lehet az, s nagy valószínűséggel több alkohol fogyasztott el, mint amennyit szabadott volna.
Lábaim a puha szőnyeggel borított padlón, könnyedén vittek végig az ajtóig, amelyen még mindig hangos hangok hallatszottak be. Kilincs gyorsan járt föl és le, míg halk szitokszót tisztán hallhatóak voltak. Ebből azonnal biztossá vált, hogy férjem valóban részeg állapotban van.
Kezemet a hideg, fém tárgyra helyeztem, s megvártam, amíg kis szünetet tart, hogy végre kinyithassam. Hallottam, amin fejét a fa ajtónak döntötte, így megragadva az alkalmat fordítottam el a zárat, s nyomtam le a kilincset. Ennek köszönhetően beesett az ajtón, miután engem talált támasztékul.
Nagyokat pislogott le rám, amint megtalálta egyensúlyát. Lábával belökte az ajtót, míg kezei közé fogta arcom, s ajkait feszesen enyéimnek nyomta. Szinte fájdalmasan csókolt meg, de semmit sem szóltam. Egészen addig hagytam magam, míg alsó ajkamat fogai közé nem vette. Felszisszentem, s hátrébb mentem tőle, míg kezemet ajkamhoz kaptam. Tisztán éreztem a fémes ízt, és ez semmi jót sem sejtetett.
Elképedve néztem rá, míg ő sötét tekintettel meredt énrám. Lassú léptekkel mentem minél távolabb tőle, de ő sem tétlenkedett. Azonnal nyomomba eredt, s pár hosszú lépéssel már meg is szüntette a közöttünk lévő távolságot. Kezei fájdalmasan vették körbe derekamat. Az alkohol kellemetlen szaga megcsapott, s émelygés azonnal uralma alá vette testemet. Próbáltam mielőbb kiszabadulni karjai közül, míg ő nem adta fel, hogy újra csókjába hívjon.
- Ne, Harry - tettem mellkasára kezeim - Részeg vagy.
Felnevetett, és ez a nevetése egyáltalán nem tetszett. Annyira másnak nézett ki. - A férjed vagyok, aki igen is megteheti, hogy akkor csókoljon meg, amikor akar - húzott a lehető legközelebb magához, s felemelve, végigfektetett az ágyon.
Nagyokat pislogva rá vártam következő cselekedetét. Egyáltalán nem volt kedvem oda adni magam neki. Olyan volt számomra ott, abban a pillanatban, mint egy ismeretlen, erőszakos férfi.
- Nem akarom - mondtam ki határozottan, de mint aki meg sem hallotta, folytatta továbbra is a nyakam ívének csókolgatását. - Harry, elég - emeltem feljebb hangom.
- Kuss legyen - kiáltott rám, mire teljesen megrémültem. - Feleségem vagy, akkor duglak meg, amikor akarlak - jelentette ki határozottan.
- Ki vagy Te, és hol a férjem? - folytak végig könnyeim arcomon, s félve néztem fel rá.
- Itt vagyok, baby - nyomta nekem férfiasságát.
Semmi sem érdekelt, csak, hogy a babának baja na essen, és bármennyire is reménykedtem, durvasága egyre jobban fokozta bennem a feltörekvő félelmem. Soha nem viselkedett így, és tudtam, hogy részeg állapotban volt, még sem kifogás. Próbáltam ellökni magamtól, de erőm vele szemben szinte nem volt.
- Engedj - hangom kétségbeesett volt, amikor kezeimet szorosan fejem fölé fogta. - Harry - egyre erőteljesebben sikítottam nevét, és ez egyáltalán nem az örömnek volt köszönhető.
- Fogd be - mordult rám.
Továbbra is fogaival karcolta bőröm, míg csípőjét nekem feszített. Könnyeim apadása lehetetlen volt. Fájt sok minden, de ami a legjobban, az a lelkem, a szívem volt. Darabokra törtem alatta. Zokogásom egyre vészesebb lett, és csak reménykedni tudtam, hogy valaki meghallja, és segít rajtam. Mindig tudtam kezelni a rossz napjain, mindig megbeszéltük, de most semmit sem akartam jobban, mint hogy kiszabaduljak, s messze kerüljek tőle.
Ingemet ketté szakította. Gombok szanaszét repültek, míg szabad kezével azonnal melltartóm anyagán keresztül kezdte gyúrni mellemet. Fogait ott sem fogta vissza, s fájdalmam ismételten feltört. Lábaimmal próbáltam combja által lerúgni magamról, de mint, ahogyan minden más is, ez is lehetetlennek bizonyult.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor az ajtó kicsapódott, és Harry feszes teste pillanatok alatt távolodott el rólam. Sietve felültem, s összehúztam magamon a vékony anyagot, míg ölelő karok fonódtak körém.