4.rész

Thea

Kint a hó már mindent befedett. Imádtam a telet, valahogy mindig is jobb kapcsolatban voltam vele, mint a nyárral. 

Már kész voltam. Kivételesen zsebembe tettem minden fontos dolgot, amire szükségem lehet. Leszaladtam a lépcsőn, és már kint is voltam a házból. Nem is volt annyira hideg, mint amire számítottam. A taxi már a ház előtt várt. Beszálltam, bediktáltam a címet, és vártam, hogy mielőbb oda érjek. Hamar a kávézó elé értem. Kifizettem, és sietve mentem be az épületbe. Barátnőm egy két személyes asztalnál ült, és a telefonját bújta. Mindig is szoros kapcsolatban voltak. 

- Szia. - köszöntem, két puszival együtt

- Végre, hogy itt vagy.

- Nem is késtem. - néztem a telefonomra

- Nem, tényleg nem késtél, de már megőrülök. - indokolta kitörését - Mikor akartad elmondani Harry-t? 

- Sajnálom, komolyan. Annyira gyorsan történ minden. 

- Gyorsan? - nevetett fel - Azt nyilatkozta, hogy pár hónapja ismeritek egymást, és már hetek óta együtt vagytok.

- Láttad az interjút? 

- Minden rajongó látta. - vont vállat - Mindenki erről beszél. Azért elég rosszul esett, hogy a tv-ből kellett szembesülnöm ezzel. 

- Ne haragudj, komolyan. Azt sem tudom hol áll a fejem. 

- Azt meghiszem. - kortyolt bele a kávéjába - És még is mikor voltál koncerten? 

Tudtam, hogy olyan kérdéseket fog feltenni, amikre egyáltalán nincs válasz. Nem akartam sem hazudni, sem pedig titkolózni előtte. De mivel az igazságot nem mondhatom el neki, így kénytelen voltam valami ésszerű magyarázatot kitalálni minden kérdésére. Abban is biztos voltam, hogy amint találkozom Harry-vel el kell neki mondanom, hogy a válaszaink megegyezzenek az átlagos kérdésekre. 

- Még itt Londonban, Wembley-ben az egyik koncertjükön. 

- Hogyan kerültél a közelébe? Azért elég nagy a stadion, és lássuk be, hogy igen sok rajongóik vannak.

- VIP jegyeink voltak. - feleltem egyszerűen

- Mindig elfelejtem, hogy sikerül neked minden.

- Úgy mondod, mintha rajongójuk lettem volna, és magam miatt mentem a koncertre. 

- Nem, tudom, hogy nem vagy az. Illetve voltál.

- Nem vagyok még mindig. Csak együtt vagyunk, nekem Ő nem az énekes, hanem egy egyszerű srác.

- Akiért millió lány rajong. 

- Beszélhetnénk másról? - kérdeztem zavartan

- Karácsonykor megyünk ismételten akkor Svájcba?

- Nem tudom, nem hiszem, hogy most tudok menni. Elvileg Harry családjánál töltjük az ünnepeket. Be szeretne mutatni. 

- Akkor Aaron-al kettesben megyünk. 

- Tényleg veletek mi van?

- Megvagyunk. Vizsgákra készül már most. 

- Igen, ez mindig vallott rá. De ez az utolsó éve. Ha már 4 éve együtt vagytok, akkor ezt még kibírjátok. - mondtam mosolyogva

-  Remélem. - mosolygott vissza - Egyébként, ha gondolod gyertek el Harry-vel utánunk. Úgy is csak január közepén jövünk vissza. 

- Még megbeszélem vele. Bár fogalmam sincs, hogy mikor találkozunk, de felvetem az ötletet, ígérem. 

- Szerintem most is megkérdezheted. - mondta

- Tessék? - értetlenkedtem 

- Fordulj meg.

Úgy tettem, ahogy mondta. Harry éppen akkor lépett be az ajtón, majd szemével keresni kezdett valakit. Ahogy tekintetünk találkozott elmosolyodott, és megindult felénk. Barátnőmre néztem, aki Kora ellenére rajongott a bandáért.  

- Sziasztok. - ért asztalunkhoz a srác 

- Szia. - mosolyogtam rá a legtermészetesebben 

- Szia, te biztosan vagy Isabelle. Én Harry Styles vagyok. 

- Szia, igen, de csak Belle. 

- Édes. - puszilt arcon, amikor mellém ült - Ne haragudjatok, hogy zavarok, csak anyukád mondta, hogy itt talállak. 

- Egyáltalán nem zavarsz, sőt jó is hogy jöttél. - mondta barátnőm - éppen a szokásos téli utazásunkról beszéltünk.

- Tényleg? És hova mentek?- tette fel kérdést

- Svájc. Minden telet ott töltünk. Január közepén szoktunk visszajönni. 

- Mondtam, hogy a családoddal töltjük az ünnepeket. - néztem rá bátortalanul 

- Igen, ez igaz. - mondta mosolyogva - Viszont szilveszter előtt, ha szeretnéd szívesen elmehetnénk. Viszont 3.-án már vissza kell jönnünk, mert lesz egy fellépésünk. 

- Ez szuper. - örvendezett barátnőm - Aaron is biztos örülni fog, hogy végre nem Ő egyedül lesz pasi. 

- Barátod? - faggatózott Harry

- Igen. Mindig az Ő ötlete volt, hogy menjünk, amióta együtt vagyunk. Thea és velünk tartott mindig, így hárman töltöttük el a vakációt. 

- Értem. Hát remélem, hogy nem zavarok.

- Nem dehogyis. Akkor nem mondtam volna, hogy gyertek együtt. És különben is, örülök, hogy talált a barátnőm végre egy srácot magának, méghozzá egy ilyen remek srácot. 

- Ennyire ne lelkesedj. - szólaltam meg

- Neked is megfelel így Édes? - simított végig combomon, amit csak a harisnya vékony anyaga takart

- Persze. - mosolyogtam rá 

- Tényleg, a családod hogy fogadta Harry-t? - nézett rám barátnőm

- Meglepően jól. Bár húgom talán túlságosan is jól. - nevettem

- De Ő már a koncerten is találkozott vele, nem? 

- Igen, de azért más, ha a színpadon, illetve a színfal mögött lát, vagy a nővérének a barátjakén megjelenek náluk. - felelte Hazza

- Tehát sikított. - vonta le a következtetést Belle

- Csak ahogyan Te is régebben. - szóltam el magam véletlen 

- Miről maradtam le? - kérdezte 'barátom'

- Rajongótok vagyok. - mondta Bell - És ezt nem kellett volna megtudnod. 

- Miért is? - mosolyodott el Haz

- Mert 20 éves vagyok, és azért ennyi idősen így reagálni érdekes. - kínosan nevette el magát - De hagyjuk is. Nekem mennem kell, Aaron vár. A részleteket még megbeszéljük. - mosolygott - Sziasztok. - köszönt el tőlünk, két-két puszival

Imádom barátnőmet, de örültem, hogy végre nem kell játszanom a megfelelő, szerelmes, boldog lányt. Megittam az utolsó korty frappuccino-t, és Harry-re néztem. Gondoltam, oka volt annak, hogy megkeresett. 

- Mehetünk? - kérdezte 

- Persze, csak kifizetem. - álltam fel 

- Hagyjad majd én. - mondta 

- Harry, kitudom fizetni magamnak is. 

Mintha meg se hallotta volna, ment az egyik pincérlányhoz, és nyomta a kezébe a pénzt. Kézen fogott, és kivezetett a kávézóból. Az utcán megnéztek minket, de nem foglalkozva velük haladtunk tovább. Parkolóban a kocsihoz érve, kinyitotta nekem az ajtót, és amint beszálltam, megkerülte autóját, és csatlakozott hozzám. Egyből indított is. 

- Köszönöm. - szólaltam meg

- Mit is? - nézett rám egy pillanatra 

- A kávét. 

- Barátnőm vagy, és megtehetem. - felelte egyszerűen

- Nem vagyok a barátnőd. 

- Az vagy. Én úgy tekintek rád. - mondta 

Az út további részében csendben voltunk. Felismertem az utat. Hozzánk tartott, aminek okát nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy úgy is megfogja magyarázni. Nyilván nem csak azért jött utánam, hogy hazavigyen. Leparkolt a házunk előtt, majd kiszálltunk.

- Bejössz? - kérdeztem 

- Igen, beszélni szeretnék veled. 

Bólintással jeleztem, hogy megértettem. Bementünk, és szerencsémre senki nem volt a nappaliba. Könnyedén mentünk fel az emeletre, a szobámba. Harry egyből leült az ágyamra, én pedig mellette foglaltam helyet.

- Akkor elmondod? - kérdeztem

- Először is bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy tegnap túllőttem a célon. Megértem, ha utálsz vagy legalább a negatív véleményed meg van rólam, de ne haragudj. Bocsáss meg. - nézett szemeimbe - Bízhatsz bennem. Nem szeretnélek bántani. 

- Ha nem bíznék benned, szerinted behívtalak volna? 

- Természetesen nem. - felelte - Tudod szeretném, ha jól működne ez a dolog. 

- Akárhogy is vesszük, ezt ránk erőltették. Illetve rád, engem pedig te rántottál magaddal. Bár fogalmam sincs, hogy miért pont én. Semmi sincs bennem. 

- Ne mondj hülyeségeket. - horkant fel - Amikor megláttam az fényképed, majd elolvastam azt a kevés információt rólad, egyből tudtam, hogy téged akarlak. 

- Pasiból vagy, és ne felejtsük el, hogy nőfaló is. Egyértelmű, hogy miért akartál, illetve akarsz. - mondtam ki őszintén 

- Őszinte szeretnék veled lenni. - nézett komolyan rám - Eleinte tényleg csak azt szerettem volna, mint a többi lánytól. Egészen tegnap estig. Igen bevallom, egy idióta vagyok, aki a nadrágjában hordja az eszét. - szakadt fel belőle őszintén - Tegnap amikor utánad mentem, és bepróbálkoztam rám néztél, és félelmet, rettegést láttam a szemeidben. Nem tudtam erőszakoskodni, egyszerűen nem ment. Nem akarom, hogy félj Tőlem. Nem akarom, hogy ne merj velem kettesbe maradni. 

- Akkor ne viselkedj úgy, ahogyan Tegnap. - mondtam halkan 

- Tudom. Sajnálom, tényleg. - sóhajtott szinte fájdalmasan - Megpróbálhatnánk ezt máshogy? 

- Hogy érted? 

- Ismerjük meg egymást, tényleg. Legyünk őszinték. - fogta meg a kezem - Adjunk esélyt annak, hogy talán lehet valami. 

- Nem is tudom. - feleltem - Nekem ez az egész új. Főleg, hogy Te nem egy átlagos srác vagy lássuk be.

- De, igen az vagyok. Ne, kérlek ne azt lásd, akit a média alakított, hanem engem. Itt ülök előtted, csak egy átlagos srác vagyok, aki arra kér, hogy higgy benne, és adj neki egy esélyt. 

Nem szóltam semmit, nem tudtam mit is mondjak. Közelebb másztam, és megöleltem. Tudtam, hogy még egy lánynak sem nyílt meg, és ez nagy szó. Csak reménykedni tudtam benne, hogy az igazat mondja, és nem csak azért beszél így, hogy elérje azt a célját, ami elvileg már nem érdekli. Szorosan tartott magához Ő is, és nem szólt. Némán öleltük egymást, és ez jobb volt bármi más érzésnél is. Akartam egy esélyt adni neki, hiszen annyit mindenki megérdemel. 

- Rendben. - suttogtam - Próbáljuk meg.
- Komolyan mondod? - nézett szemeimbe
- Igen.
Elmosolyodott és arcon csókolt. Megbeszéltük, hogy este eljön értem, és elkezdjük az ismerkedést. Fogalmam sem volt, hogy hova visz, de mivel beszélgetni fogunk, így étteremre tippeltem. Gyors zuhany után feltettem a sminkem, felvettem egy csinos, de még sem annyira elegáns ruhát. Amint kész voltam lementem a nappaliba. Szüleim még mindig nem voltak itthon, ahogyan természetesen húgom sem. Egész alakos tükörbe vetettem egy pillantást magamra, és már ki is léptem a havas, hideg éjszakába.

Harry

Örültem, hogy végre mindent, nagyjából mindent elmondtam Thea-nak. Tudom, hogy nem bízik bennem, főleg a tegnapi kis nyomulásom után, illetve, hogy ma elmondtam neki mit is szerettem volna eddig Tőle.
Komolyan gondoltam amikor arra kértem, hogy ma este kezdjük el komolyan megismerni egymást. Még ha nem is alakul ki közöttünk semmi komolyabb, legalább ne legyünk annyira ellenségesek egymással. Ez mindkettőnk helyzetét megkönnyítené, ha elfogadnánk a másikat, és talán még hihetőbbé is tenné a történetünket, bár szerintem így is remekül alakítunk.
Segíteni fog az is, hogy a családomnál leszünk, ahol nem tud tőlem majd szabadulni. Kénytelen lesz velem lenni, és ez csak szorosabbra fogja fűzni a dolgokat. Ott lesz még a kis utazásunk is Svájcba, amit szintén nagyon várok. Így az újévet is együtt töltjük, ami számomra új dolog lesz. Eddig minden szilveszterem haveri társaságban történt. Még mielőtt híres lettem, egyszer fordult elő, hogy számomra fontos lánnyal tölthettem.
Ezekkel a gondolatokkal készültem el otthon, és indultam el érte. Úgy fél óra után sikeresen meg is érkeztem a házuk elé. Csengettem, és kis idő elteltével egy mosolygó lánnyal találtam szembe magam. Nekem is mosolyognom kellett miatt.
- Szia. - pusziltam arcon - Mehetünk?
- Igen. - felelte, majd becsukta maga után az ajtót
Segítettem beszállni neki, majd sietve társultam hozzá. Egyből indítottam is. Már vártam, hogy komolyan beszélgessünk. Volt néhány dolog amik igen foglalkoztattak vele kapcsolatban. Alig 5 perce lehettünk együtt, amikor megszólalt a telefonja. Hamar fel is vette, és egyből rájöttem, hogy édesanyja van a vonal túloldalán. Aggódott érte, de Ő megnyugtatta, hogy velem van. Pár perces beszélgetés után bontotta a vonalat, míg én leparkoltam az étterem hátsó parkolójában. Kiszálltam, és segítettem neki, majd kézen fogtam.
- Styles néven. - mondtam már bent egy pincérnek, aki azonnal az asztalunkhoz kísért - Kérem hozzon egy üveg bort. - adtam le az italrendelést
- Szép hely. - szólalt meg először mióta ideértünk
- Én is szeretem.. csendes, egyáltalán nem zsúfolt. - indokoltam meg
- Tetszik. - mosolyodott el halványan
- Örülök neki.
Közben visszatért a pincér az üveg vörösborral, és két pohárral. Felnyitotta, majd töltött mind kettőnknek. Felvette az ételrendelésünk, és már távozott is az asztaltól.
- Ugye tudod, hogy akár a mekibe vagy bármilyen helyre elmentem volna?
- Máskor átgondolom. - nevettem fel - Örülök, hogy eljöttél. És ne, ne mondd, hogy ez a feladatod.
- Mesélsz magadról? - kérdezte bátortalanul - Mármint, hogy miért is ragaszkodtak ennyire ehhez a dologhoz. Tettél valami olyat?
A pincér visszatért, így nem feleltem egyből a kérdésére. Megvártam még leteszi elénk a tányérokat, majd magunkra hagy. Amint ez megtörtént, feszengve, de elkezdtem mesélni.
- Tudod, ahogy jött a hírnév, úgy jöttek a lányok. Rengeteg rajongó, és nálam sokkal fiatalabbak. Természetesen imádom Őket, de soha nem gondoltam úgy rájuk. Nekem valahogy alapból is az idősebb nők jöttek be. Igazából ennek oka talán csak az érettség, bár én magam is egy nagy gyerek vagyok, azt mondják. - nevettem - Egyik kapcsolatból mentem a másikba, de semmi különöset nem éreztem. Aztán ezt meguntam, és elég sűrűn más - más lányokat kaptam meg. Minden újságtól egy paparazzo rám volt szállva. Nap mint nap az újságok címlapján voltam. Őszintén, nem csak Paul-nak, nekem is elegem volt belőle. És a családomnak is. Nem én találtam ki ezt az egész dolgot, egyik reggel én is ezt az infót kaptam és el kellett fogadnom. Aztán megkaptam a listát, és hát itt vagy.
- Hogy bírtad, hogy nem kötődsz senkihez?
- Mivel szinte minden nap másik városban voltunk, így eléggé nehéz lett volna bárkivel is komolyabban. Bár ez a többieknek megy, ahogyan látod.
- Tehát minden városban találtál magadnak egy lányt.
- Lényegében igen. - feleltem - És veled mi van? Exbarát? vagy esetleg ugyan ilyen életet éltél, mint én csak srácokkal? - nevettem el a végét
- Egy barátom volt, akire azt mondanám, hogy kapcsolat. De ez sem tartott hosszú ideig, úgy egy hónap után véget vetettem a dolognak.
- Miért? - kérdeztem, de egyből észbe kaptam - Mármint ha nem szeretnéd, nem muszáj elmondanod.
- Igazából csak annyi, hogy egy hét után már bepróbálkozott. Ezzel még nem is volt gond, ha az leszámítjuk, hogy 16 éves voltam. - mondta, majd felnézett rám - Folyamatosan ez volt a témája, csak a testi kapcsolatra ment. Amikor ismételten, úgy komolyabban próbálkozott, és én nemet mondtam kezet emelt rám. Természetesen mivel erős volt, és igen erőset kaptam sírtam, és félve menekültem el. Barátnőm, Belle a vendégszobában aludt már Aaron-al. Valószínű a fürdőajtó csapódását meghallották, mert utána ordibálást hallottam. Percek múlva megjelent barátnőm, és igazából azóta nem is közeledtem senkihez, illetve nem engedtem magamhoz senkit közel.
Láttam, ahogy a szemei csillognak, az emlék miatt, de nem engedte felszínre a könnyeit. Erős maradt és még egy igen halvány mosolyra is húzta ajkait. Sajnálatot éreztem. Tudom, hogy én is semmibe vettem a lányokat, de életembe nem emeltem, és nem is szeretnék rájuk kezet.
- Sajnálom. - mondtam őszintén
- Rég volt.
Befejeztük a vacsorát, majd elfogyasztottuk a maradék bort. Tovább beszélgettünk. Elmondta, hogy szeret írni, bár soha senki nem olvashatta még egy írását sem. Nem hisz magában, ami vicces, hiszen egy író lánya. Tudom ez nem ok arra, hogy Ő is remekeljen az írásban, de szerintem tehetséges lehet benne.
Kifizettem a vacsorát, majd a ruhatárhoz mentünk. Felsegítettem a kabátját, majd megjegyeztem, hogy milyen gyönyörű ismételten. Kézen fogva sétáltunk ki. Szorosan fogtam magamhoz.
- Várod már az utazást? - kérdeztem, már az autóban ülve
- Melyiket? - nézett rám
- Holmes Chapel.
- Félek. - felelte őszintén
- Miért?
- Harry a családoddal fogok találkozni, kicsit több mint egy hónap múlva. Még egy ilyen családlátogatáson sem voltam, bár ezt gondolhattad volna. Hiába nem vagyok a barátnőd, Ők nem tudják, és úgy fognak rám nézni. Nekem pedig meg kell felelnem mindenki számára.
- Fejezd be ezt a butaságot. Nekik úgy is az a fontos, hogy én boldog legyek. És, ha én melletted vagyok az, el kell fogadniuk. - mondtam teljes őszinteséggel - Egyébként meg biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz. Tökéletes vagy. - szaladt ki számon
- Nem vagyok az, egy cseppet sem. Ha tökéletes, tisztességes lennék, nem álbarátnőnek kéne lennem.
- Akkor legyél a barátnőm.
- Mi? - nevetett fel - Ne viccelj Styles. És különben sem azért mondtam.
- Nem mindegy, ha már a nap nagy részét úgy is úgy töltjük?
- Nem, nem mindegy. Nekem fontos, hogy szeressenek, és, hogy én is szeressek.
Akartam volna rá reagálni, de a telefonom csörögni kezdett. Paul volt az, így felvettem. Közölte velem, hogy holnap el ne felejtsem az xfaktor fellépést. Természetesen, ha nem szól teljesen kimegy a fejemből.
- Holnap eljössz a fellépésünkre? - kérdeztem miközben leparkoltam a házuk el
- Ott a helyem. - mosolygott rám
- Akkor érted jövök 6 körül. - mondtam már az ajtójuk előtt állva
- Rendben. Köszönöm az estét.
- Én köszönöm. - adtam arcára egy puszit
Megvártam míg bemegy, majd visszasétáltam az autómhoz, és hazafelé vettem az irányt. Be kellett látnom magamnak is, hogy igazán remek estét tudhattam magam mögött.

Ps.: Hát ezzel a résszel vegyes érzelmeim vannak. Döntés rajtatok áll, hogy tetszik-e, vagy sem. Véleményeket várom. :) xx