7.rész

Thea

Pár nap már eltelt, mióta Harry utoljára nálunk járt. Tegnap este beszéltünk telefonon, és anya mondta, hogy hívjam át vacsorára. Kicsit zaklatott, félénk voltam, amikor feltettem neki a kérdést, de tudtam, hogy boldogan jönne el, így legalább találkoznak végre apámmal is. 

Már késő délután volt, és igazából nem tudtam, hogy mikor is jön, így készülődni kezdtem. Mivel itthon maradtunk, nem öltöztem ki. Egy egyszerű cicanadrágba bújtam, és trikóba. Natúr sminket tettem fel, hajamat pedig kontyba kötöttem. Fújtam magamra a parfümjükből, és már kész is voltam. Visszamentem szobámba, ahol végigfeküdtem az ágyon, és a telefonomon felmentem twittere. Az első tweet tőle volt az üzenőfalamon. Elmosolyodtam, azon amit kiírt. Szokás szerint nagyon értelmes volt. De hát, Ő Harry. Ezzel letudtam a dolgot, és tovább nézelődtem. 

- Kicsim, gyere. - hallottam meg anya hangját

Kiléptem az alkalmazásból és felálltam. Telefonomat az ágyamra dobtam, és nagy léptekkel indultam meg a földszint felé. Lépcsőfokokat kettesével vettem, és a végén sikeresen meg is botlottam. Közel voltam ahhoz, hogy a földön kössek ki, de szerencsémre erős karok megtartottak meg. Felnéztem, és az Ő tekintetében vesztem el.

- Szia Édes. - mosolygott rám csábosan 

- Szia. - köszöntem, amikor visszanyertem az egyensúlyom 

- Éppen hogy gyógyulsz, de már is össze akarod törni magad? 

- Nem állt szándékomban. - nevettem fel - Köszönöm, hogy megmentettél.

- Szíves örömest. - kacsintott, és kézen fogott 

Besétáltunk a konyhába, ahol anya már az utolsó simításokat végezte. Harry leült a pulthoz, és az ölébe húzott. Majdnem megszólaltam, de aztán eszembe jutott Nicol, hogy Ő mennyire is nincs tisztában a helyzettel. Természetesen gondoltam, hogy nem ez az oka, amiért ennyire közvetlen, de könnyebb volt így felfogni a dolgot. 

- Ne segítsek? - kérdeztem

- Nem kell Kicsim, mindjárt kész. - mosolygott rám - Hogy vagy Harry? 

- Köszönöm, jól. - felelte - Sok a munka, azért is nem voltam. Új lemezünkön dolgozunk, és dalokat írtam. 

- De hát most jelent meg az albumotok. - néztem rá

- Igen, de már elkezdtük az újabb projektet. - csókolt nyakamba 

- Csak óvatosan, nem teljesen gyógyult meg a kisasszony. - jelent meg apa - Ha elkapod, akkor együtt fogtok szenvedni. Elég Őt hallgatni.

- Apa, nem is vagyok hisztis. - néztem rá szúrósan 

- Nem, tényleg nem. - nevetett 

Felálltam, és magammal húztam barátomat is. Kivettem a tányérokat, evőeszközöket, mindent ami csak kelhet. Kimentünk az ebédlőbe és megterítettünk. Ahogy végeztünk, húgom úgy szalad be hozzánk, és vetette Harry karjaiba magát. 

- Szia prücsök. - mosolygott le a kislányra 

- Szia. - ölelte át nyakát Nicol

- És engem kihagytok? - játszottam a sértődöttet 

- Soha. - mondta Harry

Karjaiba vette Nicol-t, majd mellém léptek és együtt öleltek át. Harry keze derekamról, csípőmre, félig fenekemre csúszott. Egyből rákaptam tekintetem, de Ő csak húgommal volt elfoglalva. Megbeszélték, hogy a vacsora után megnéznek együtt egy mesét. Haz egyből feljebb vitte kezét, amikor megjelentek szüleim. Letette húgom, és elfoglaltuk a helyünket. Az asztal főnél ült a legkisebb, mellette én, majd Harry. Velünk szembe pedig szüleim. 

- Tényleg Holmes Chapel-be utaztok? - tette fel a kérdést apa

- Igen. Be szeretném mutatni Thea-t. Édesanyám már nagyon kíváncsi rá. - felelte Harry

- Utána megyünk Svájcba, úgyhogy csak újévkor láttok. - világosítottam fel Őket

- Én is mehetek? - csillant fel Nicol szeme

- Nem kicsim. Nővéred, és Harry kettesben szeretnének lenni. - mondta neki anya

- Felőlem eljöhet. - ajánlotta fel Hazza

- Nem. - néztem rá - Mármint, jó lenne, de onnan megyünk Svájca, ott meg .. - mondtam, de közbeszóltak

- Tudjuk Kicsim. - nevetett fel apa - De remélem nem ajándékoztok meg minket. 

- Szerintem sok bort ittál. - sziszegtem vöröslő arccal 

- Nem áll szándékunkba. - jelentette ki komolyan barátom 

- Tudod, nagyon örülök, hogy egymásra találtatok. - mondta komolyan

- Én is örülök. A legjobb dolog az életembe. - szorította meg combom Hazza

Este folyamán apám száját ez a mondat, kicsit átalakítva többször is elhagyta a száját. Harry mosolyogva tűrte, és mindig valami frappáns válasza volt rá, míg én azért imádkoztam, hogy a föld megnyíljon alattam. Nem tudtam elképzelni, hogy miért akar ennyire megalázni apám. Biztosan Ő poénra veszi, de nekem már igen kellemetlen volt. Főleg, mivel még egy igazi csók sem volt közöttünk, nem hogy még más. 

Segítettem anyának elpakolni, míg Nicol és Harry elvonultak a nappaliba, és megnézték a mesét. Amint végeztem csatlakoztam hozzájuk. A kanapén már nem volt hely, de Harry ezt megoldotta. Ölébe húzott, és úgy néztük végig a mesét, ami engem teljesen hidegen hagyott. Húgom szinte falta szemeivel a történéseket, míg apám elvonult az emeltre. Harry a hátamat cirógatta a gerincem mentén, míg vállának dőlve próbáltam nyitva tartani a szemeim. 

Éreztem, hogy mozog alattam valami. Illetve, hogy én haladok. Lassan nyitottam fel szemeim, és láttam meg a göndör fürtöket. Pár pillanattal később az ágyneműm puha anyagát éreztem meg. Leült mellém és az arcomat simogatta, miután betakart. Adott egy puszit arcomra, és éreztem, ahogyan lassan emelkedni kezdett. Megfogtam a kezét, és szemeibe néztem. Arrébb csúsztam, és vártam. Megszabadult szűk csőnadrágjától, és pólójától, majd befeküdt mellém, a takaró alá. Magához húzott, és úgy merültem el az álmaimba.

****

Hajnal lehetett, amikor arra ébredtem, hogy a szám, a torkom kiszáradt. Fájdalmasan könyörögtem volna egy pohár vízért, így szemeim azonnal kinyitódtak. Szobát sötétség borította. Melegem volt, és ez a helyzetet még rosszabbá tette. Lassan lehámoztam a rám tekeredő srác kezeit, és kimásztam az ágyamból. Lassan, halkan sétáltam ki a szobából, és mentem le a konyhába. Villanyt nem kapcsoltam. Elég volt az utcáról beszűrődő fény. Levettem egy poharat a szerkényből, majd teletöltöttem egy hűsítő, pohár vízzel. Hamar megittam az üvegpohár tartalmát, és a mosogatóba helyeztem. Lassan fordultam meg, és hirtelen felsikítottam, de az alak azonnal számra tapasztott a hatalmas kezét. Pislogtam, a szívem vad tempót diktált.
- Shh, nyugi Édes. - szólalt meg egy kellemes, mély, rekedtes hang - Csak én vagyok.
- Idióta vagy. - mondtam halkan, amikor szabaddá vált a szám
- Hiányoltalak. - húzott közelebb magához
- Menjünk vissza, jó? Csak egy alsó van rajtad, nem kéne, hogy bárki is meglásson így. - néztem fel rá
Felnevetett halkan, majd ujjait összefűzte enyéimmel, és a lépcső felé húzott. Egymás mellett sétáltunk fel lassan, és igyekeztünk csendbe maradni, hogy senki nem ébredjen fel. Ahogy beértünk a szobába, bezárta mögöttünk az ajtót, és már hátulról át is ölelt. Nyakamra adott puha, finom csókokat, míg egyik kezével oldalamat simogatta. Szemeimet lecsuktam az édes érzés miatt, de szinte azonnal észhez is tértem.
- Harry .. ne - fejtettem le kezeit magamról, és szembefordultam vele
- Miért rontod el mindig a kellemes perceket? - tűrt fülem mögé egy kusza tincset
- Nekem ez gyors. Sajnálom. - hajtottam le fejem - Nem vagyok olyan, mint a többi lány, akikkel együtt voltál. Tudod, ha arra vágysz, rossz lányt választottál.
- Tudod beérném a csodás száddal is, a finom csókoddal. Ha csak megcsókolhatnálak, már boldoggá tennél. De te kínozol engem, és ezt az érzést, bármennyire is fáj bevallanom, de imádom. Kicserzettül felizgat már a gondolata is annak, hogy egyszer az enyém leszel. - suttogta fülembe - Csak az enyém leszel. Örökké.  Senki más nem érhet majd a puha bőrödhöz, nem csókolhat majd meg. Az enyém, csak az enyém. - csókolt arcon - Aludjunk.
Bemásztam az ágyba, neki hátat fordítva. Lehunytam szemhéjaim, és csak azt vártam, hogy mielőbb álomba merüljek. Tudtam, hogy miattam maradt, hiszen én kértem rá, úgymond, de most szerettem volna, ha inkább távolság van közöttünk. Utolsó reményem volt, hogy az ágy túloldalán marad, de ez is befellegzett. Karját derekam köré tette, és szorosan hozzám bújt.

Harry

Ébredésemet a telefonom hangos zenélése okozta. Nyűgösen fordultam a másik oldalamra, ezzel elengedve a még mellettem alvó lányt. Sms feladója Paul volt. Csodálkozom, hogy nem hívott, hanem csak ez üzenetet küldött, amiben az állt, hogy ma menjünk be hozzá. Bezártam anélkül, hogy visszaírtam volna. Azonnal vissza is fordultam, és átöleltem Thea derekát. Orromat a hajába fúrtam, és mélyen beszívtam finom illatát.
- Ki volt az? - kérdezte még álmos hangon
- Paul. Szeretné, hogy bemenjünk hozzá. - válaszoltam
- Történt valami? - fordult felém
- Nem hiszem. De, amint ott leszünk többet megtudunk.
- Mikor kell mennünk?
- Még a délelőtt folyamán. - sóhajtottam
- Akkor készüljünk. - ült fel
Kimászott mellőlem és a fürdőbe vonult. Amíg Ő készülődni kezdett, én is magamra rángattam a nadrágom, és a pólóm. Nem szokásom, de megvetettem az ágyat, és leültem. Nem kellett sokat várnom amikor kilépett. Egyből végignéztem rajta. Csinos volt, és igazán jól álltak rajta a ruhadarabok.
- Édes. - álltam mögé, amikor az egész alakos tükörben nézegette magát - Nagyon jól állt ez a felső, de talán kicsit jobban is felöltözhetnél. Most voltál beteg.
- Ne aggódj. Kabát is lesz rajtam.
- Komolyan mondom, ha megint beteg leszel, nem állok jót magamért.
- Rendben apa. - puszilt arcon, míg a megnevezésen jót mosolyogtam
Ráhagytam a dolgot, hiszen továbbá is csak mind a kettőnk, a saját érveit sorolná fel. Sok értelme nem lenne, hiszen nőből van, és meggyőzni lehetetlen. Lementünk a földszintre, ahol senki nem volt.
Hamar az autóba ültünk, és már indítottam is. Gondoltam mielőtt Paul-hoz megyünk, hazamegyek egy gyors zuhanyra, és átöltözésre. Fél óra alatt ott is voltunk a házamnál. Thea szinte, szájtátva figyelte, és nézett körbe. Mondtam neki, hogy érezze magát otthon, amíg gyorsan összeszedem magam. Alig fél óra alatt kész is lettem, és indultunk tovább.

****

- Vajon mit akarhat? - aggodalmaskodott már a liftben Thea
- Fogalmam sincs. - mondtam őszintén
Feszülten vártunk, amíg a lift halk puffanással jelzi, hogy megérkeztünk. Azonnal Paul irodája felé mentünk. Bekopogtam, és azonnal be is nyitottam. Egyedül volt, és egyből üdvözölt minket. Leültünk a kanapéra, még Ő szembe velünk.
- Szóval hogyan álltok egymáshoz? - kezdett egyből a közepébe
- Egész jól. - feleltem - Szerintem, már teljesen jó a viszonyunk. - mosolyogtam a lányra
- Ennek örülök. Akkor nem okoz gondot, az amit kérni szeretnék. - nézett komolyan - Bár már a lapokon, internetes portálokon megtalálhatóak vagytok, de ez nem elég. Kezdenek gyanakodni, hogy csak egy áll kapcsolatról van szó.
- Mit vársz Tőlünk? - kérdeztem egyből - Együtt jelenünk meg szinte mindig mindenhol, napi szinten.
- Igen, ezt örömmel hallom. Viszont szeretnék egy kis felhajtás.
- Felhajtást? - kérdeztem vissza egyből
- Csókold meg nyilvánosan, ölelkezzetek. Tényleg úgy kell kinéznetek, mint egy szerelmes pár.
- Ne haragudj, de nem csókolom meg egy újságcikk miatt. - akadtam ki - Nem ezért szeretném, Őt megcsókolni. Tudom, hogy ez érdekes pont tőlem, de nem fogom azért megcsókolni, hogy a média megnyugodjon. Leszarom.
- Harry Ő is egy lány, akikkel elvagy. - mondta lekezelően - Csókoljátok meg egymást egy nyilvános helyen, és minden rendben lesz.
- Ő nem csak egy lány. - álltam fel, és kézen fogtam - Ő az első, akit tisztelek. Nem fogok semmit elcseszni egy kibaszott cikk miatt.
Azonnal kihúztam magam után az irodából. Egyenesen a lifthez mentünk, és néma csendben vártuk, hogy annak ajtaja kinyíljon, és eltűnhessünk végre. Amint megérkeztünk az autómhoz, már indultunk is. Egy perccel sem szerettem volna tovább ott tölteni az időm.
Csendben utaztunk jó pár percen keresztül. Feszült voltam, amiért azt akarja Paul, amit akar. Igen, más lánnyal lehet, hogy nem zavart volna, és megtettem volna, akár mikor, akár hol, de vele nem. Tudom, hogy Ő nem olyan, és ezt tiszteletben tartom. Végre sikerült normális belátásra bírnom saját magam, erre meg ezt kapom.
- Harry - törte meg a kínosnak mondható csendet - Miért utasítottad, így vissza?
Elgondolkoztam a kérdésén. Nem tudom, hogy az igazat mondjam, vagy pedig találjak ki valami elfogadható, nevetséges kifogást. Neki nem állt szándékomban ártani, így az igazság mellett döntöttem. Joga van tudni, bár meglep, hogy nem érti.
- Említettem már, hogy meg akarlak ismerni. - kezdtem, ahogy megálltunk egy piros lámpánál - Nem akarom, hogy az első, igazi csókodat Tőlem nyilvánosság előtt kapd. Illetve, hogy el legyen sietve. Veled nem- Mással nem érdekelne, de veled szeretnék fokozatosan haladni. Bármennyire is meglepem ezzel még saját magam, és egyben gyötröm is, de nem szeretnék fejvesztve rohanni.
Nem mondott semmit, csak kifelé nézett. Nem szerettem volna erőltetni semmit, éppen ezért is jobb a fokozatosság. Tovább hajtottam, amint a lámpa zöldre váltott.
- Este átjönnek a srácok, meg a lányok is hozzám. Neked nem lenne kedved? Csak egy kis iszogatás, beszélgetés és ilyenek. - vetettem fel az ötletet - Örülnék, ha eljönnél.
- De, szívesen. - mosolygott rám
- Akkor olyan 8 körül érted megyek majd.
- Rendben.
Az út további része csendesen telt, de ez már egyáltalán nem tartozott a kínos kategóriába. Rádió halkan töltötte meg a kis légkört, és ez így jó is volt. Leparkoltam a házuk előtt, és elkísértem az ajtóig. Egy puszival elköszöntünk egymástól, és már indultam is.
Beugrottam bevásárolni az estére. Vettem pár üveg italt, üdítőt, és rágcsát. Lányok imádják a csokit tudomásom szerint, és remélem Thea is, így azt is beszereztem. Amint végeztem a bevásárlással, haza indultam, miközben csak az járt a fejemben, hogy a ma estét ismételten együtt töltjük, még ha társaságban is.

Ps.: Ez egy rövidebb rész lett, de garantálom, hogy a következő sokkal izgalmasabb, és hosszabb lesz. :)) xx