6.rész

Harry

Reggel egyből a szokásos futásom után, elkészültem és az autómba ültem. Bementem egy kávézóba és vettem egy teát, és kávét, melléjük pedig friss péksüteményeket. 

Amint mindent kifizettem, már mentem is tovább. Még megálltam egy virágboltnál, ahol beszereztem egy szál vörös rózsát. Tudtom, hogy ezzel nem hibázhatok, hiszen minden lány szereti.
Egy helyre még be kellett szaladnom. Tudtam, hogy van egy dolog, amit szeretne, és igyekeztem teljesíteni a vágyát. Reméltem, hogy értékelni fogja.

Hamar Thea-ék házánál találtam magam. Leparkoltam, és amint kiszedtem mindent, elindultam a bejárat felé. Kopogtam, és nem is kellett sokat várnom, amikor is az ajtó kinyílt. 

- Jó reggelt. - mosolyogtam Thea édesanyjára 

- Szia Harry, gyere beljebb. - tárta ki jobban az ajtót 

- Thea? - érdeklődtem

- Fenn van. Szerintem még alszik. - világosított fel - Elviszem oviba Nicol-t, aztán a szerkesztőséghez megyek. - tájékoztatott - Vele lennél? Nem nézett ki valami jól éjjel. 

- Valami történt? - kérdeztem egyből

- Szerintem beteg lesz. De lehet, hogy csak beképzelem már. - felelte - Viszont rohannunk kell. Szép napot.

- Szia Harry. - mosolygott rám Nicol

- Sziasztok. - mosolyogtam vissza, és bezártam az ajtót 

Lepakoltam a konyhába mindent, majd levettem kabátom, csizmám és az emeletre siettem. Halkan nyitottam be a még mindig sötétségben úszó szobába. Thea édesen aludt. Barna, selymes tincsei szétterülve voltak a párnáján. Lassan lépkedtem hozzá, és ültem mellé. Óvatosan simítottam végig arcán. Forróságot éreztem. Bőre túlzottan fehér volt, kicsit sápadt. Megismételtem a mozdulatot, aminek hatására lassan felnyitotta szemhéjait. Mosolyogva figyeltem, ahogyan nagyokat pislogott, majd Ő is elmosolyodott. 

- Szia. - köszöntem mosolyogva

- Szia. - ült fel - Hogy kerülsz ide? 

- Gondoltam együtt tölthetnénk a napot. - feleltem - Anyukád mondta, hogy nem vagy jól. 

- Csak fáj a fejem. 

- Szerintem lázas is vagy. 

- Jól vagyok. Tényleg. - igyekezett győzködni 

- Gyere, hoztam reggelit. 

Kimászott a takaró alól, és szemeim egyből hosszú, vékony lábaira, combjaira kalandoztak. Alsó ajkamba haraptam, és megállapítottam, hogy tökéletes. Túlságosan is. Hátra nézett rám, de ezt csak akkor vettem észre, amint megszólalt. Felálltam, és követtem le a lépcsőn. Egy nagyon, nagyon rövid nadrág volt rajta és a trikó. Haja lazán hullott vállára, és arca teljesen természetes volt. Jó volt látni Őt így, hogy milyen is valójában, amikor nem készül órákon át, mert éppen utcára lép.
Konyhában egyből a pulthoz lépett, amin a még gőzölgő italok voltak. Egyből helyet foglalt. Átnyújtottam neki a teát, hiszen Ő nem kávézik, csak nagyon ritkán. Péksüteményeket egy rövid eligazítás után, tányérra helyeztem, és letettem.
- És ezt is neked hoztam. - nyújtottam át a virágot
- Nem kellett volna. - mosolyodott el zavarában - Köszönöm. - hajolt felém, nyomott egy puszit arcomra - És a reggelit is.
- Szívesen.
Felállt mellőlem, és azonnal a virágot egy vázába helyezte, amit tele töltött vízzel. Letette maga mellé, és elfoglalta ismételten a helyét. Nekiláttunk a reggeli elfogyasztásának. Amint végeztünk elkezdett elpakolni, de azonnal segíteni kezdtem. Pakolás végeztével, megfogta a virágot és visszamentünk az emeltre. Előttem lépkedett, és bármennyire is igyekeztem úriember módjára viselkedni, tekintetem formás fenekére vándorolt. Nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy mennyire kínoz. Abban viszont teljesen, hogy nekem Ő kell. Ez a lány nem lehet másé, csak az enyém.
Szobájába beérve, az asztalához lépett, ahova elhelyezte a Tőlem kapott rózsát. Megmosolyogtam, amikor a tökéletes helyet kereste neki. Végül a könyveit nem piszkálva elvette a vázát, és az éjjeliszekrényére tette. Boldog mosollyal díjazta, hogy sikerült a legjobb helyre tennie, majd leült az ágyára.
- Ott fogsz ácsorogni? - kérdezte felnézve rám
- Nem. - feleltem, és leültem vele szembe - Igazából hoztam még egy kisebb ajándékot.
- Talán szülinapom van? - kérdezte nevetve
- Nem tudok róla. - nevettem vele - Viszont szeretném, ha  elfogadnád. - nyújtottam át a legújabb lemezünket - Hallottam, hogy tetszett a fellépés, és hogy beszerettél volna szerezni egyet. Gondoltam, akkor teljesítem a vágyad. Ez egyébként egy bővített változat. Csak limitált példányszámba jelent meg, és már nem lehet kapni. Szerettem volna, ha ilyen van a tulajdonodban. Van rajta egy olyan dal, ami szerintem tetszeni fog, és ha majd meghallgattad érdekelne a véleményed.
- Köszönöm Harry. - csúszott közelebb, és ölelt meg - Most meghallgathatom?
- Szeretném, ha csak akkor, amikor nem leszek már itt.
- Nem szereted vissza hallani a dalaid? - érdeklődött
- Nem erről van szó. Csupán az a dal nagyon fontos számomra, és szeretném, ha egyedül hallgatnád meg, és alkotnál véleményt.
- Értem. Igyekszem mielőbb. - mondta, de a mondat végére már hangja igen erőtlen volt
- Minden rendben? - érdeklődtem állapota felől
- Persze. - mosolygott, de hangja teljesen erőtlen, élettelen volt - Honnan tudta, hogy szeretném a lemezt?
- Legyen az én titkom. - mosolyogtam rá
- Gonosz vagy. - jegyezte meg két köhögés között
- Jól vagy? - kérdeztem, amikor köhögni kezdett
- Igen. - suttogta
- Lázas vagy. - állapítottam meg, amikor arcára helyeztem kezem - Hol van a lázmérő, és a gyógyszerek?
Elmagyarázta alig hallhatóan, hogy merre is találom. Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába, és keresni kezdtem, ott ahol mondta. Sikerrel jártam. Visszaszaladtam hozzá, és átnyújtottam neki a kis szerkezetet. Csendben vártuk, míg az jelzett. Megnéztük mindketten, és tiltakozás nélkül vette be a lázcsillapítót.
- Mondtam tegnap, hogy induljunk el időmben. - szidtam le finoman - Akkor most semmi bajod nem lenne.
Próbált válaszolni, de egyből kezemet szájára tettem. Alig volt hangja, és ha még erőlteti, akkor csak rosszabb lesz. Kezébe nyomtam a telefonom, a jegyzeteknél és mondtam neki, amit mondani szeretne, oda írja le. Azonnal munkának is látott. Ujjai szorgosan keresték a megfelelő karaktert, majd megfordította a készüléket, hogy én is lássam.
- Ne apáskodj. Nem áll jól. ;)
- Próbállak óvni, szerintem ebben semmi sincs, csupán féltés.
- Miért törődsz velem ennyire? - mutatta az újabb szöveget
- Fontos vagy számomra. - vallottam be - Úgy érzem, hogy igazán kezdelek megkedvelni. Ha ennél is több lesz, szeretnélek egészségesen. Legfontosabb, hogy minden rendben legyen veled. Tudom ez csak egy kis megfázás, de akkor is, szeretném, ha mielőbb felépülnél.
- Te is fontos vagy nekem, de kérlek ne legyél ennyire basáskodó.
- Igyekszem Édes. - mosolyodtam el - Mit csináljunk?
- Passz. Te feladatod szórakoztatni engem, Édes.
- Miért van az, hogy most merészebb vagy? - csodálkoztam - Soha nem hívtál így, és mindig visszahúzódó vagy. Ezeket a szép száddal is elmondhattad volna eddig is.
- Nem tudom. A közeledben megsemmisülök egyszerűen. 
- Miért? Bántottalak valaha? Vagy csak mondta egy rossz szót is?
- Nem. Nem így értettem.
- Elárulod?
Érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy amikor van hangja, akkor nem fejezi ki az érzéseit. Úgy érzem magam, mintha elnyomnám, pedig nem. Legalábbis nem tudatosan. Soha nem akartam neki ártani, illetve csak az elején. De azt sem annak hívnám. Az egyikünknek sem rossz, hanem éppen ellenkezőleg csodás lett volna. Lelkileg biztos, hogy összetörtem volna, de ezért is mondtam le arról a dologról. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és remélem, hogy ezt Ő is látja.
- Hatással vagy rám. Egyszerűen igyekszem a feladatomnak megfelelni. 
- Ne, kérlek ne így állj hozzá. Nem a feladatod. Felejtsd el Pault, a menedzsmentet, akár azt is, hogy híres vagy. Csak velem foglalkozz, azzal a sráccal aki itt ül előtted.
- Próbálkozom, de nehéz. 
- Bízok benned. - mondtam őszintén, mélyen szemeibe nézve
Halványan elmosolyodott. Amit mondtam, tényleg úgy gondoltam, és reméltem, hogy Ő is komolyan veszi a szavaimat. Soha nem beszélgettem, és nem is töltöttem ennyi időt folyamatosan egy lánnyal sem. Nekem is új, ahogy valószínű neki is, ez a helyzet, de igyekszem mind kettőnk számára a legjobbá tenni. Felálltam és az asztalához sétáltam, ami fölött egy polc volt, tele filmekkel. Nézegetni kezdtem, és egyből megtaláltam a kedvenc filmem. Leemeltem, és felé tartottam, hogy Ő is lássa.
- Megnézzük? - kérdeztem
Bólintással jelezte, hogy benne van. Azonnal a lejátszóhoz mentem, és behelyeztem a lemezt. Távkapcsolókkal a kezemben mentem vissza, és feküdtem le mellé. Hátamat az ágy támlájának támasztottam, és már indítottam is a filmet.
Már a felénél járhattunk, amikor éreztem, hogy finoman közeledik. Elmosolyodtam. Kezemet háta mögé helyeztem, és magamhoz vontam. Mellkasomon pihent, ahogyan nézte a filmet. Kezem csípőjéhez ért, amin minimálisan a trikója fel volt tűrődve. Ujjaimmal finoman simítottam végig puha bőrén. Hasamon pihenő keze megmerevedett, és már nem játszott a pólóm anyagával.
Nem tudtam mit tegyek. Film már teljesen hidegen hagyott, és csak azt szerettem volna, hogyha itt és most az enyém lesz. Fejemet lehajtotta, így haja kellemes illata csapott meg. Mélyebb levegőt vettem, és akkor éreztem meg igazán az eper édes illatát. Másik kezem és köré fontam, így már teljesen az ölelésembe volt. Nem tiltakozott, éppen ellenkezőleg. Arcát mellkasomba fúrta. Szerettem volna megcsókolni, érezni ajkai ízét, de vissza kellett fognom magam. Előrébb helyeztem, hogy beteg, és hogy valószínűleg még igen ellenkező is lenne. Így tovább figyeltem, ahogyan a képkockák váltakoznak a tv-n.

Thea

Amint magához ölelt, szívem vadul kezdett el dobogni. Éreztem ahogyan gyorsan pumpálta szívem a vért. Közelsége egyszerre rettentett meg, és melegített is fel. Végig a mellkasán volt a fejem. Orromba belekúszott férfias illata. Imádtam. Film már nem kötött le, de visszafogtam magam. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek fel rá.
Sikerült végignéznünk a két órás filmet. Már javában dél körül mozgott az idő. Ahogyan lekapcsolta a készüléket felültem. Keze csípőmön maradt, és úgy figyelte a mozdulataim.
Torkom rettentően fájt, úgy ahogyan a fejem is. Kimásztam az ágyból, és a táskámhoz mentem, ami a kanapén hevert. Kivettem belőle egy fájdalomcsillapítót és azonnal be is vettem. Végig éreztem a tekintetét magamon.
- Rendben vagy? - törte meg a csendet rekedtes hangja
Felvettem a telefonom és írni kezdtem.
- Csak fáj a torkom, és a fejem. - fordítottam felé
- Aludj egy kicsit. - mondta, amikor már ismételten mellette feküdtem
Úgy tettem, ahogyan javasolta. Betakaróztam, és lehunytam szemeim. Éreztem, ahogyan Ő is a takaró alá bújik, majd kezét derekamra tette. Egymással szemben feküdtünk. Szemeimet kényszerítenem kellett, hogy csukott állapot tartós legyen. Szívem szerint csillogó, zöld szemeibe néztem volna. Közelsége mindent megzavart, de próbáltam minél előbb elaludni, miközben reménykedtem benne, hogy mikor felkelek, mellettem fog feküdni.

****

Fogalmam sincs, hogy meddig aludhattam. Szemeimet lassan nyitottam ki, és nyújtózkodtam egyet. Fejem egy kicsit keményebb felületen volt, mint a párnám, bár kényelmes volt még így is. Nagyokat pislogtam, és felfelé néztem, amikor rájöttem, hogy Harry mellkasán, kezei között fekszem. Édesen szuszogott, ajkai minimálisan el voltak távolodva egymástól. Karjai csípőmnél fogva tartottak szorosan magához. Elmosolyodtam, hogy mennyire is ártatlan, mint amilyen valójában. Olyan fiúnak tűnt, aki hétköznapi, és semmilyen problémája nincs. Államat mellkasán megtámasztva figyeltem arcát.
- Ha nézel, nem tudok aludni. - mosolyodott el
- Sajnálom. - mondtam, halkan, a minimális hangommal
Felnyitotta szemhéjait, így gyönyörű smaragdzöld szemeivel az én arcomat fürkészte. Mosolyom eltűnt, és helyét a feszültség vette át. Hirtelen rám tört, hogy valójában milyen közel is vagyunk egymáshoz. Felültem, és kimásztam az ágyamból. Kivettem egy laza cicanadrágot, és egy pólót. Fürdőbe mentem, és felvettem a ruhadarabokat. Kinyitottam az ajtót, hogy Harry még se legyen egyedül, amíg összeszedem magam. Kihúztam a szemem, és amikor éppen a hajamat kötöttem fel egy kontyba.
- Hova készülődsz? - érdeklődött
- Gondoltam, összeszedem magam kicsit. - feleltem suttogva, majd a parfümömért nyúltam, és fújtam magamra
- Komolyan a mi parfümünket használod? - húzta mosolyra száját
- Jó az illata. - pirultam el
Fülig érő szájjal lépett mögém, és ölelte át derekam. Nyakam szabadon tárult fel előtte, így arcát könnyedén hajthatta oda. Mély levegőt vett, ezáltal beszívta a saját parfümjük illatát. Levegő amit végül kifújt, csiklandozta a bőröm, így felkuncogtam.
- Édes hang. - csókolt nyakamba, és eltávolodott - Rajtad kellemesebb az illata.
- Harry, kérlek. - néztem rá a tükrön keresztül
Egy utolsó puszit adott arcomra, majd teljesen elengedett, és lemondó sóhajjal visszament a szobámba. Belenéztem a tükörbe és már nem azt a boldog lányt láttam, aki az előbb mosolyogva fogadta a bókokat. Elhatároztam, hogy engedek neki. Nem túlságosan, de minimális határokat gond nélkül átléphetek vele. Kezdtek bízni benne, és ennyit megérdemel. Mosolyt erőltettem magamra és kisétáltam hozzá. Megfogtam kezét, és magam után húztam. Földszintre igyekeztem, ott is a konyhába. Már délután volt, így gondoltam, hogy nem csak én, de már Harry is éhes lehet. Leültettem a pultnál, egy bárszékre, és a hűtőhöz mentem. Elkezdtem kivenni a spagettihez valókat, és azonnal a gyártásának kezdtem.
- Mióta tudsz főzni? - kérdezte Harry, miközben pakoltam
- Úgy két éve. - feleltem, majd letettem elé a sajtot, a reszelővel
- Erre jó vagyok mi? - nevetett fel kérdően - Bár szerintem másban is.
- Perverzségeidet másnak szánd. - nevettem rá, de azonnal abbahagytam, amikor kaparó érzést éreztem torkomban
Hangosan felnevetett, és neki is kezdett a sajtreszelésnek. Én a szósz elkészítését kezdtem el. Amint azzal végeztem, a tésztát feltettem, és már csak várnunk kellett.
- Hát ez remek. - mosolygott rám Harry, amikor megkóstolta - Remélem tudod, hogy soha nem szabadulsz tőlem.
- Örülök, hogy ízlik.
- Együtt csináltuk, még jó, hogy jól sikerült. - jegyezte meg fülig érő szájjal
- Soha ne legyél szerény.
- Nincs rá szükségem. - kacsintott
- Akkor neki is láthatsz mosogatni, hogy megmutasd mennyire is jó vagy. - jegyeztem meg, amikor befejeztük az evést
-Ez komoly? - nézett rám könyörgően
- Nem, megcsinálom én. - mosolyogtam és elvettem előle a tányért
Végül oda jött, és amit elmostam, eltörölgette. Mindent a helyére tettünk, és a nappaliban telepedtünk le. Tv-t kezdtem el kapcsolgatni, de semmit nem találtam, ami értelmes lett volna. Egyik pillanatban kikapta a kezemből a távkapcsolót, és visszafelé kezdett el lépkedni, amíg meg nem állapodott egy csatornán, ahol a spongyabob ment.
- Ez komoly? - néztem rá nevetve
- Én is ember vagyok. Mondtam neked. - mosolygott rám - Kedvenc mesém.
- Egyre biztosabb vagyok abba, hogy a húgomat kellett volna helyettem választanod.
- Nem hiszem. - csúszott közelebb - Vele nem tehetném meg ezt.
Amint kimondta közeledni kezdett. Ajkai enyéimmel találkoztak. Finoman érzékien vette fogságba számat. Nem volt akaratos, amit értékeltem. Én szinte dermedten ültem előtte, és csak vártam. Lesokkolt a hirtelen mozdulata. Csak ajkaink értek össze, egy szűzies csókban, de szívem így is ezerrel száguldott.
- Megjöttünk. - csapódott ki a bejárati ajtó
Azonnal eltávolodtunk egymástól.  Arcom piros színt vett fel, amikor tekintetünk találkozott. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy tényleg megcsókolt, még ha az pár másodpercnyi is volt. Húgom bevetődött közénk, így azonnal visszatértem a jelenbe.
- Sziasztok. - ölelt át minket egyszerre - Ú spongya. - és már el is vesztettük, ahogyan a tv-t kezdte nézni
- Mennem kell. - állt fel 'barátom'
Láttam ahogyan visszaszalad a szobámba, fel az emeletre, majd kis idő múlva már a telefonjával a kezében tért vissza. Felvette a kabátját, csizmáját, és az ajtóból nézett rám, ahogyan én megsemmisülve ültem még mindig a kanapén. Mosolygott önelégülten.
- Ki sem kíséred? - kérdezte anya
- De. - feleltem szaggatottan
Felálltam és lassú léptekkel sétáltam elé. szemei végig rabul ejtettek, és azon gondolkoztam, hogy búcsúzóul egy második csókot kapok e. Vágytam rá, de lépni viszont féltem. Mosolyogva fogtam meg kezem, és húzott magával az ajtóba. Így anya és Nicol nem látott ránk. Egy puszit nyomott arcomra.
- Remélem mielőbb találkozunk, és hogy hamar meggyógyulsz. - simított vég arcomon
- Igyekszem.
Még egy puszit kaptam arcomra, és már az ajtón kívül volt. Még mindig nem tudtam hova tenni a dolgot. Visszamentem a nappaliba, de ahogy felvettem az asztalról a telefonom már mentem is szobámba. Befeküdtem az ágyamba, és újra átéltem gondolatban azt a rövid szűzies csókot. Végigsimítottam ajkamon és elmosolyodtam az elméken és azon, hogy valójában mennyire is élveztem a dolgot.