5.rész

Thea

Nappaliban ültem húgommal, és anyával. Éppen valami igen érdekes mesét néztünk, amikor anya felém fordult. 

- És milyen Harry? - kérdezte - Mármint jól kijöttök?

- Igen, kedves srác. Kezdem megkedvelni. - mosolyodtam el

- Ő biztosan kedvel téged.

- Ezt meg honnan veszed? - néztem értetlenkedve

- Csak rá kell nézni, amikor együtt vagytok. 

- Barátként tekintünk egymásra. - mondtam egyszerűen

- Ezt te sem hiszed el kicsim. - mosolygott rám - Együtt vagytok minden este, és van amikor napközben is. Megértem, hogy új nektek a helyzet, de mind ketten fiatalok vagytok, és hogy őszinte legyek, illetek is egymáshoz. 

- Akkor se ismerjük egymást. 

- Ami késik. nem múlik. Hidd el, hogy oda van érted, és ennek itt nincs még vége. 

- Miért akarod annyira ezt a dolgot? - vontam kérdőre

- Szerintem nagyon szép párt alkottok. Amikor megjelenik, látszik hogy mennyire is boldog vagy. Ahogyan Ő is, a te közeledben. Igazából, amikor látlak Titeket együtt, elhiszem, hogy együtt vagytok. Tényleg úgy látszik, hogy ez a kapcsolat komoly. 

- Komolyan? - nevettem - Pedig semmi sem történik közöttünk. Egymás mellett állunk és mosolygunk.

- Azért a filmpremieren, abban az interjúban igen közel álltatok. És ahogyan nyilatkoztatok ezzel kapcsolatban. - ábrándozott el - Kicsim, hagyjad magad. Tudtom, hogy az anyád vagyok, és éppen ellenkezőleg kéne hozzá állnom a dolgokhoz, de nem tudom megtenni. Öröm rátok nézni. Tudom, hogy milyen volt, de szerintem képes változni. 

- Nem tudom anya. Először tényleg meg kell ismernünk egymást.  

- Én a legjobbakat remélem, és kívánom. Megérdemled, hogy boldog legyél, egy remek srác mellett. - simított végig kezemen - Hétvégén áthívhatnád ebédre. Szerintem apád is megismerné. 

- Megkérdezem majd. Ha ráér, biztosan eljön. - mondtam

- Karácsonyt tényleg a családjánál töltitek? - faggatózott 

- Igen. Be szeretne mutatni. Nem tudják, hogy csak az áll barátnője vagyok, így Anne, az anyukája már nagyon kíváncsi. 

- Azért remélem, hogy ide is jöttök, ha csak egyik napra is.

- Biztosan, bár onnan megyünk Svájcba. 

- Veletek megy?

- Igen, Belle rávette. Illetve megemlítette neki, és egyből belement. Harmadikán jövünk haza. 

- És erre mondod azt, hogy nem foglalkozik veled, és nem érdekled? Szívem, vedd észre, hogy igazán elvetted az eszét.  Egy lány miatt sem kötelezte még el magát.

- Rá erőltettek engem. - nevettem fel fájdalmasan

- Nem igaz. Ő választott téged, ezt ne feledd. Ha pedig komolytalanul állna a dolgokhoz, nem is tervezne egy hónappal előre.

- Lehet igazad van. 

- Biztos. 

Elgondolkoztam anyám szavain. Beláttam, hogy valóban van benne valami. Ha csak a média előtt akarna velem mutatkozni, akkor nem erőltetné, az ismerjük meg egymás dolgot, illetve nem tartana velem az útra. 

- Mennyi az idő? - kaptam észbe

- Öt óra múlt. - felelte anya

- Elfogok késni, basszus. 

Rohantam fel a szobámba, és azonnal valami normális ruha után kezdtem keresgélni. Sikerült kiválasztanom kényelmes, de még is csinos szettet, aztán siettem a zuhany alá. Amint kész lettem, feltettem egy könnyű sminket, hajamat begöndörítettem. Csengő szólalt meg, ami jelezte Harry érkezését. Telefonomra néztem és már kicsivel hat is elmúlt.

- Szívem, megjött Harry. - kiabált fel anya

- Sietek. 

Azonnal szobámba mentem és felkapkodtam magamra a ruháimat. Fújtam magamra a parfümömből, táskámba bepakoltam a legfontosabb dolgokat, és már száguldottam is le az emeletről. Nappaliban találtam meg a göndör srácot, akinek ölében a húgom foglalt helyet. Valami igen izgalmasat mesélhetett neki, ugyanis a srác igen érdekfeszítően hallgatta. 

- Kész vagyok. - szólaltam meg, miközben felvettem a magassarkúm

- Szia. - mosolygott rám

- Thea, képzeld elmeséltem Harry-nek, hogy milyen jó is volt a mese amit néztünk, és hogy a nagyi mennyire örült a hírnek, hogy szerelmesek vagytok. - áradozott húgom 

- Örülök prücsök. - pusziltam arcon

- Én nem is kapok? - mosolygott rám, miközben letette húgom, és mellém állt - Szia Édes. - csókolt arcon

- Felőlem indulhatunk. - néztem rá mosolyogva

- Jó szórakozást, és vigyázz rá. - kötötte anyám, Harry lelkére

- Mint még senki másra. - hangja őszintének hangzott 

Kézen fogott és kivezetett az előszobába. Húgomtól még elbúcsúzott, majd anyámnak is nyomott két puszit arcára. Felsegítette a kabátom, és ismételten összekulcsolta ujjaink. Kivezetett az autóhoz, majd megvárta még beszálltam. Hamar mellettem ült, és már indultunk is. 

- Igazán csinos vagy. - mondta

- Köszönöm, de nem kell mindig elmondanod. - jegyeztem meg pirulva - Egyébként is ez csak egy laza szett.

- Akkor is remekül mutatsz benne, bár miben nem.
- Erre nincs szükség, nem kötelez senki rá, hogy ilyeneket mondj.
- Nem is kötelességből teszem, hanem mert így gondolom. - felelte - Tudod, megváltozott a gondolkodásom. Nem mondom, hogy teljesen, de egy kis változás mindenképpen akad. Kérlek, inkább élvezd, amiket mondok, vagy éppen teszek. Tényleg szeretnélek megismerni, és esetleg valamit kialakítani. Felejtsd el azt, hogy miként is találkoztunk. Hogy mi ennek az egésznek az oka. Inkább csak élvezd, hogy milyen eseményekre, helyszínekre, városokba jutsz el velem.
- Harry, ha el is engedem magam nem érdekel, hogy hova jutok el veled. - néztem rá - Ha megismerlek, és bármi kialakul közöttünk, nem azt szeretném élvezi, hogy a média előtt legyünk, és minden mozdulatunk az interneten kössön ki. - mondtam teljes őszinteséggel
- Örülök, hogy így gondolod. Komolyan. Nem sok lány mondta ezt.
- Adtál rá esélyt nekik?
- Mivel beszélgetésre nem sok időt szántunk, így nem igazán. - nevetett fel kínosan
- Nem vagyok rá kíváncsi. - néztem ki az ablakon
- Héé. - éreztem meg lábamon kezét - Ne legyél morcos, tudod, hogy milyen életem volt.
- Van.
- Volt. Határozottan, csak volt.
- Ha te mondod. - vontam vállat
- Te féltékeny vagy az exeimre. - nevetett fel
- Nem, nem vagyok az. - horkantam fel
- De, igen. Lásd be.
- Styles, inkább a vezetéssel foglalkozz.
Nevetve szorította meg a combom, majd visszahelyezte a kormányra a bal kezét is. Csend volt, bár a rádió halkan szólt. Nem kellett sokat várnom, amikor is végre kiszállhattam a járműből. Az épület előtt nem meglepően fotósok gyülekeztek. Ahogyan kiszálltunk már csak a vakukat láttuk. Harry szorosan fonta csípőm köré karját, és húzott magával az épületbe. Fejemet lehajtottam, arcomat szinte Harry mellkasába fúrtam, hogy ne vakítsanak meg a villanó fények. Amint biztonságos helyre értünk lazítottam a szorításon, és felnéztem.
- Nyugi, már nincsenek itt. - mondta Haz
- Még mindig utálom őket. - jegyeztem meg
- Én is. De kérlek, nyugodj meg. Vigyázok Rád.
Nem reagáltam az elhangzott kijelentésére. Kézen fogva vezetett végig egy hosszú folyosón, majd egy ajtón leptünk be, amin egy papírra ki volt írva, hogy 'One Direction'. Srácok ültek benn, és nagyban beszélgettek.
- Sziasztok. - köszöntünk
Mindenki, mindenkit üdvözölt, majd helyet foglaltam az egyik kanapén. Harry készülődni kezdett. Srácok jól elszórakoztak, míg  én csendben hallgattam a hülyeségeiket. Egyszer csak elkezdtek egy dalt énekelni, ami igen felkeltette az érdeklődésem. Még nem hallottam, de abban biztos voltam, hogy egy saját szerzeményt hallhatok.
- Sziasztok. - lépett be egy kedves, mosolygós lány, Eleanor
- Szia. - köszöntem vissza mosolyogva
Összes fiúnak adott egy-egy puszit, majd barátjánál kicsit tovább időzött el. Végül leült mellém, és nekem is puszit nyomott arcomra. Viszonoztam kedvességét, hiszen semmi okom nem lett volna ellene tenni.
- Hogy vagy? - fordult felém, és feltett egy igen egyszerű kérdést
- Köszönöm jól, bár feszengek kicsit. Ez az első ilyen alakom.
- Igen, emlékszem, hogy én is zavartan éreztem magam, de hidd el, hogy hamar megfogod szokni. - biztatott  kedvesen - Hogy jöttök ki Harry-vel? - érdeklődött
- Döcögős a dolog, de igyekszik, ahogyan én is. - feleltem őszintén - Túl vagyunk az első félreértésen, de elnézést kért, és megbeszéltük, hogy adunk esélyt egymásnak.
- Mozis eset?
- Honnan tudod?
- Louis. Legjobb haverok, és hát Lou meg nekem mondd el mindent, de ne aggódj, más nem tudd róla. - biztosított - Rosszul érezte magát utána, és meg is értem. Őszinte leszek veled. Soha nem bánta még meg, hogy ráhajtott valakire. Ha éppen el is utasították, akkor sem csinált nagy ügyet belőle. Viszont ezt tényleg magára vette, és azt hajtogatta, hogy mindent elrontott. Persze kicsit kifejezőbben.
- Fogalmam sincs, hogyan is kéne viszonyulnom hozzá. - vallottam be
- Igen, tény, hogy nehéz eset, de szerintem képes a változásra. Tudtommal mióta veled van, azaz két hete már igazán jól halad. Nem megy el esténként bulizni, inni és csajozni. Nála ez hatalmas javulásnak számít.
- Én nem kértem Őt ilyenre. Bár Paul, igen.
- Hidd el, hogy Paul szavai teljesen hidegen hagyják.
- Édes. - lépett hozzám az említett srác -  Kibeszéltetek? - kérdezte nevetve
- Eltaláltad Haz. - nevetett El
- Ismerlek drágám. - puszilta arcon a lányt - Mehetünk? - nézett rám
Aprót bólintottam, és felálltam. Összekulcsolt ujjakkal sétáltunk végig egy folyosón, majd egy puszit adott, és elváltunk. Eleanor-al, a nézőtérre mentünk, ahol már a lefoglalt helyekre le is ültünk. Műsorvezető bejelentette, hogy egy rövid reklám, és a srácok lépnek a színpadra.
Srácok beálltak, és amint visszatért a tv képernyőkre is a műsor már kezdték is a dalt. Harry kezdte, és egyből felismertem a már öltözőben is elénekelt számot. Egész nézőtér a lányok sikításával volt tele. Fiúk igazán remekül végezték a dolgukat. Dal még tökéletesebb volt, mint ahogy percekkel ezelőtt hallottam, bár úgy is igen megtetszett. Megfogadtam, hogy beszerzem a lemezüket, hiszen valóban roppant tehetségesek.
Amint vége lett a dalnak állva tapsolt mindenki. Közöttük voltunk El-el mi is. Harry lepillantott rám, és elmosolyodott, majd kacsintott. Mögöttem két lány egyből azon kezdett el veszekedni, hogy melyikükre is tette ezt a kis dolgot.
- Na milyen volt? - kérdezte El már visszafelé a folyosón
- Tetszett. Mindenképpen beszerzek egy albumot. - mosolyogtam rá
- Tehát nem csak Harry lett a tiéd, de még elérték, hogy szeresd is őket. - jegyezte meg nevetve
- Pár dalukat hallottam már, de úgy gondolom, hogy egy új album beszerzése csak is jó lehet.
- Mindenképpen. Imádni fogod.
Bementünk az öltözőbe, ahol a srácok már a fellépést tárgyalták ki. Hiába is volt rövid, még is rengeteg mindent emlegettek. Hazza egyből hozzám lépett, és megölelt.
- Induljunk? - kérdezte
- Ahogy gondolod.
Arcon csókolt, és eltávolodott tőlem. Megszabadította magát a felesleges dolgoktól, majd kabátját magára kapta. Elköszöntünk a srácoktól, és már kifelé is tartottunk a hatalmas épületből.

Harry

Magamhoz húztam, és próbáltam a villanó vakuk elől menekíteni. Tudom, hogy a feladatunk a média meggyőzése, de nem szeretném, ha rosszul érezné magát. Így is látható, nem kell, hogy folyamatosan az arcába legyen egy fényképező. Sietve nyitottam ki az autóm, és azonnal szállt is be. Csatlakoztam hozzá.
- Hogy tetszett? - kérdeztem, amikor már kikanyarodtam az utcából
- Nagyon jó volt. - felelte boldogan - Tetszett, komolyan. Ez a dal fantasztikus.
- Újabb rajongó? - nevettem el magam
- Csak egy vélemény, de hagyjuk.
- Héé, édes, ne. - parkoltam le egy park mellett
- Mit csinálsz? - nézett értetlenül
- Sétálunk.
Kiszálltam, és sietve meg is kerültem a járművet. Kinyitottam az ajtaját, és érthetetlen tekintettel, de végül kimászott és csatlakozott hozzám. Kézen fogtam és bevezettem a parkba.
- Miért akarsz a hóban sétálni? - faggatózott
- Beszélgethetünk, és nem tudsz elszaladni. Vagy bármi másra hivatkozni.
- De megfagyni sem szeretnék.
- Nem fogsz. - húztam közelebb magamhoz, míg átöleltem vállát
- Tudod, amikor rám néztél a műsorban és kacsintottál. - nézett fel rám - Akkor az tényleg nekem szólt?
- Persze. Miért kérdezel ilyen ostobaságot?
-  Csak egy ostoba kérdés volt.
- Thea, komolyan. - álltam szembe vele, és fogtam kezeim közé arcát
- Mögöttem ült két lány, akik egyből lereagálták, hogy nekik szólt.
- Komolyan ilyen hülyeség miatt vonod kérdőre amiket teszek? - nevettem fel
- Sajnálom, megmondtam, hogy ostobaság.
- Minden amit teszek, az feléd irányul. Kérlek, ezt hidd el nekem. - mondtam őszintén, szemeibe nézve
- Elhiszem. - suttogta pirult arccal
- Köszönöm. - húztam közelebb magamhoz, és puszit nyomtam arcára - Remegsz. Komolyan fázol, menjünk.
- Ne. - rántott vissza magához, ahogy eltávolodtam
- Nem szeretném, hogy megbetegedj. - mondtam komolyan, szinte aggódó hanggal
- Semmi bajom sem lesz.
- Rendben, de ha még is, akkor nagyon megjárod.
- Észben tartom. - nevetett
 Tovább sétáltunk. Mesélt a gyerekkoráról, ahogyan én is. Részletesebben beszélgettünk a dolgokról. Úgy éreztem, hogy tényleg igyekszik jobban megnyílni felém, ahogyan én is neki. Elmondta, hogy miért is lett magántanuló. Sajnáltam Őt, és nem értettem, hogy az emberek miért is viszonyultak úgy hozzá. Ha nem ismerném, akkor sem hinni róla el ezeket a dolgokat, amiket mesélt.
Lassan sétáltunk vissza az autómhoz. Bő egy órát sétálhattunk, már éjfél is elmúlott, amikor hazafelé indultunk. Közelebb volt a lakásom, mint az övé. Tudtam, hogy fáradt, hiszen látszott rajta. Elgondolkoztam azon, hogy hozzám menjünk-e, de lebeszéltem róla saját magam. Megígértem neki, hogy lassan haladunk, és nem szeretném elcseszni egy ilyennel. Feszengve érezné magát nálam, és azt semmiféle képen nem szeretném.
- Édes, megérkeztünk. - mondtam neki, amikor leparkoltam
- Köszönök mindent. - húzta fáradt mosolyra telt ajkait, már az ajtójuk előtt
- Remélem, mihamarabb látjuk egymást.
- Ha rajtad múlik, biztosan.
- Jó éjt. - búcsúztam el
- Neked is. - ezzel be is lépett a házba, és eltűnt a bejárati ajtó mögött
Visszamentem az autómhoz, és azonnal hazafelé indultam. Fáradtan estem be az ajtón, és azonnal a forró zuhany alá álltam. Megtörölköztem, fogaimat megmostam, és szinte bezuhantam az ágyamba.

Ps.: Nem lett egy eseménydús rész. Várom a véleményeket!! xx