10.rész

Thea

Csak árgus szemekkel figyeltem, ahogyan a lány Harry karjaiba veti magát. A srác nem engedte el a kezem, így csak egy kézzel ölelte vissza, a számára ismerős személyt. Ahogy elváltak egymástól egy hosszú puszit nyomott az arcára, majd fülig érő vigyorral fürkészte a göndör srácot. 

- Hogy vagy? Ezer éve nem láttalak. - simított végig szabad kezén Harry-nek

- Még élek, amint látszik.

- Ne butáskodj már. - vihogott fel - Hogy-hogy erre jársz? Mostanában sokat vagyok itt, de nem láttalak. Megleptél.

- A barátnőmet hoztam el. - húzott közelebb magához, és csípőmre tette kezét

- Ja igen, olvastam. - mondta semlegesen - Hello, Kendall Jenner. - nyújtotta a kezét, én pedig illedelmesen el is fogadtam

- Thea James. - mondtam halvány mosollyal

- Örülök, mondjuk. - morogta orra alatt - Jajj Haz, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Nehogy azt hidd, hogy elhiszem ezt a kamu kapcsolatot. - mondta neki bizalmasan

- Figyelj, örülök, hogy találkoztunk, de mennünk kell. 

- Remélem találkozunk valamikor. Kettesben jó lenen beszélgetni. Tudod, mint régen. - villantotta ezer wattos mosolyát Kendall

- Majd biztos összefutunk. - mondta Hazza

- Hívlak, ugyan az a számod? - akaratoskodott

- Igen, ugyan az. - felelte barátom - Na tényleg megyünk, örülök, hogy találkoztunk. Szia. - köszönt el udvariasan, majd egyből indult, ezzel magával húzott az autója felé

- Szia. - kiabált utánunk

Figyelmen kívül hagytam, hogy mennyire is ragadós, illetve hogy udvariatlan. Még ha nem is kedvel egy 'Sziasztok-ot' mondhatott volna, még ha nem is szimpatizál velem. Ahogy odaértünk a Range Rover-hez be szerettem volna szállni, de Harry visszarántott magához. Mellkasunk egybe ért. Fel kellett rá néznem, hogy a szemeibe nézhessek. Nem értettem, hogy mit szeretne, és kérdően néztem rá. 

Keze csípőmön, míg másik hajamba volt, és magához húzott. Benyúltam a kabátja alá, és úgy öleltem át csípőjénél. Még mindig egymás tekintetébe vesztünk el. Leheletét éreztem számon, amikor mélyen szívta, majd fújta ki a levegőt. Egy gyengéd puszit adott számra, majd elhúzódott, de megint elkövette. Párszor megismételte. Húzta a határaimat, és Ő ezt pontosan tudta. Arra várt, hogy egyszer csak nem engedem el, de bármennyire is fájt, bármennyire is vissza kellett fognom magam, sikerült. Sokadik puszi után eltávolodott és szemeimbe nézett.

- Mi a baj? - kérdezte

- Semmi. - feleltem - Indulunk? 

- Hát persze. - engedett el 

Amint benn ültem az autóban, rám csapta az ajtót, és sietve beült mellém. Azonnal indultunk is. Reménykedtem, hogy magához visz, és nem haza. Igen az volt megbeszélve, hogy nála töltöm az estét ismételten, de ez változhatott az Ő szemszögéből. Főleg az elhidegülésemnek köszönhetően. Csend uralta a légteret, és ez most nagyon, nagyon kínos volt. Tudtam, hogy kellene valamit mondanom, de fogalmam sem volt, hogy hol is kellene kezdenem. Rosszul esett annak lánynak a közelsége. Nem tagadom, hogy hallottam már felőle, de nem csak a családja, és a munkája miatt. Első hír vele kapcsolatban számomra Harry és a közte lévő kapcsolat volt. Sokáig firtatták, hogy együtt vannak-e vagy csak baráti a dolog. Még a mai napig nem tett egyikük sem egy bejelentést, amibe alátámasztotta, vagy pedig cáfolta volna a dolgokat. Az igazat csak Ők ketten tudják. 

Harry beállt a garázsba, így teljesen megnyugodtam, hogy a ma estét is együtt töltjük. Bár féltem, hogy hogyan is fog alakulni, de a legjobbakban reménykedtem. Tudtam, hogy én rontottam el, de ezt tisztáznom kell vele mindenképpen. 

A szobájába beérve egyből felvettem azt a pólót, amit még tegnap adott Harry, és a fürdőbe mentem. Gyors zuhany vettem, lemostam a sminkem, és magamra vettem a finom illatú pólót, Harry egyik bokszere társaságában. Visszamentem a szobába, és meglepetésként ért, amikor sehol nem találtam a göndör srácot. Befeküdtem az ágyba, és próbáltam elaludni. Ez nem igazán ment. Gondoltam, hogy elindulok megnézni, hogy merre is van, de lemondtam róla. Lehet, hogy csak távolságra van szüksége. Hallottam az ajtót, hogy nyitódik, így szemeimet becsuktam. Léptek közeledtek, majd az ágy besüppedt, míg a takaró megemelkedett. Megnyugodtam, hogy itt van. 

****

Reggel Harry karjaiba zárva ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is kerültem oda. Egymásnak háttal aludtunk el, miattam. Jó érzéssel töltött el, de szerettem volna, ha Ő nem így ébred. Meg kellene beszélnünk pár dolgot, és az így nem fog menni. Kimásztam az ágyból, és úgy ahogyan voltam lementem a konyhába. Készítettem magamnak teát, majd a reggeli elkészítésének álltam neki. Éppen szedtem ki két tányérra az elkészített rántottát, amikor karok fonódtak a derekam köré. Mindent letettem a pultra ami éppen a kezemben volt. Kezeire tettem enyéimet, és ujjainkat egyből össze is fonta. Oldalra néztem, egyenesen fel rá, a szemeibe. Zöld íriszei csillogtak, mondhatni mosolyogtak. Nem kérdezett, nem mondott semmit. Egyszerűen megcsókolt, és egyből falni kezdte ajkaim. Mohó volt, és szenvedélyes. Ajkai még így is puhák voltak, hogy keményen csókolt. Zihálva szakadtam el Tőle, és fordultam meg karjai között. Mellkasába fúrtam arcom, míg Ő hátamat simogatta, és hajamba csókolt.
- Úgy érzem beszélnünk kellene. - suttogta
- Igen. Az jó lenne. - motyogtam mellkasába
- Reggelizzünk, és utána mindenre válaszolok. - tolt el egy kicsit, és szemeimbe nézett

****

Kanapén foglaltunk helyet a reggeli, és az elpakolás után. Aközben csend volt, nem nagyon beszélgettünk, bár Harry megdicsérte a rántottát. Nem hiszem, hogy ahhoz olyan nagy tudomány kell, de azért mosolyogva fogadtam bókját.
- Akkor elmondod, hogy mi a baj? - fordult felém
- Nincsen semmi. - hajtottam le fejem
- Héé .. - húzott az ölébe, és állam alá nyúlt - Meg beszéljük, ugye?
- Kendall. - nyögtem ki szemeibe nézve
- Mi zavar vele kapcsolatban?
- Ezt még kérdezed? - nevettem fel
- Tény, hogy tegnap téged semmibe vett, de szerintem én semmit nem tettem ellened.
- Igen ott voltam, fogtad a kezem. - sóhajtottam - Figyelj. Látszik, hogy Ő nem csak barátként tekint rád. Nem, én nem szeretnék közétek állni.
- Hogy mi? - horkant fel - Édesem, Te vagy a barátnőm, csak is Te. Nem érdekel más.
- Harry, nem vagyok az. - ellenkeztem. - Tudom megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, illetve meg ismerjük egymást, de láttam a tegnapot. Ti már alkottatok egy párt, és szerintem ez még bennetek él.
- Ki alkotott kivel párt? - kérdezett vissza - Olvastad a lapokat. - sóhajtott - Közöttünk semmilyen, kapcsolat nem volt. Nem volt a barátnőm, nem aludt nálam, nem történt semmi. Voltunk párszor rendezvényeken együtt, illetve napokat is töltöttünk el, de soha nem néztem rá úgy. - nézett mélyen szemeimbe - Kérlek hidd el. Tudod a múltam, ha történt volna közöttünk valami, elmondtam volna.
- Rendben. - bólintottam
- Tudod, igyekszem. Nagyon is próbálok megfelelni, de úgy érzem, hogy neked ez nem elég.
- Sajnálom. Tudod, amikor odaszaladt és a nyakadba ugrott, úgy éreztem magam mint egy felesleges személy. Ha nem fogtad volna a kezem, valószínű, hogy elsétáltam volna.
- Édes, nem vagy felesleges. Éppen ellenkezőleg. Örülök, hogy itt vagy, hogy velem vagy, és ami a legfontosabb. - nézett szemeimbe, és gyengéden végigsimított arcomon. - Az enyém, csak is az enyém vagy.
- Harry...
- Sh. - adott egy puszit a számra - Nem, nem érdekel, hogy ki mit szól. A világ egyébként is tudja, hogy a barátnőm vagy. Szeretném, ha tényleg az lennél.
- Én, nem.. nem tudom. - nyögtem ki
- Tehát csak a szerződés miatt vagy velem.
- Figyelj, sajnálom. - kezdtem nem elég magabiztosan - Nem, nem csak az miatt vagyok veled, bár lássuk be, hogy sok köze van hozzá. Fogalmam sincs, hogy mit érzek, és ez megrémiszt. Kötődöm hozzád, talán jobban is, mint azt kellene, de valahogy nem bánom. Élvezem veled a napokat, de félek. Félek attól, hogyha tényleg egy idő után ez az áll kapcsolat valóssá válik, akkor sérülhetek. Te magad is mondtad, hogy csak a szexért kellettek neked azok  a lányok. Nem ... - nyeltem egy nagyot - Nem akarok csak egy lenni a sok közül. - hajtottam le arcom, hogy ne lássa - Önző vagyok, tudom.
- Nem, nem vagy az. - nyúlt állam alá - Megértelek, hogy félsz. Nem hibáztatlak érte, csak egy kis bizalmat kérek. Adj esélyt arra, hogy bebizonyíthassam, hogy megérdemellek.
- Rendben van.
- Tessék? - nézett rám döbbenten
- Adok esélyt. Bízni szeretnék benned.
Mosolyra húzta finom, telt ajkait, és félve de megcsókolt. Hajába túrtam, és élveztem minden másodpercét csókjának. Egészen szembe fordított magának, ami igen félreérthető volt, hiszen lábaim között helyezkedett el. Csípőmet szorosan fogta körbe, és húzott magához. Alsó ajkamat finoman megharapta, aminek hatására egy kisebb nyögés szökött ki ajkaim közül. Elmosolyodott, míg én kínosan éreztem magam. Arcomat nyakába fúrtam, Ő pedig a hátamat kezdte el simogatni. Kimásztam öléből, és mellé ültem.
- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte
- Aludjunk. - motyogtam - Szétmegy a fejem. Holnap pedig a húgomra kell vigyáznunk, másnap pedig Eleanor-al megyek vásárolni.
- Mit tudtok ennyit vásárolni? - nevetett fel
- A kis utazásunkra akar vásárolni.
- Ők nem is jönnek.
- Nem is magának.
- Tehát fehérneműket fog neked válogatni, értem én. - mondta pimaszul és betolt a szobába
- Nem mindegy az neked? - kérdeztem fennhangon - Úgy se fogod látni őket.
- Tényleg? - mászott hozzám közelebb - Ebben ne legyél annyira biztos.
- Hidd el, hogy nem fogod. - kacsintottam rá, majd egy gyors csók után hátat fordítottam neki

Harry

Tetszett, hogy már bátrabban mer beszélni. Kijelenthetem halkan, hogy igen is kezd megnyílni felém, aminek nagyon örülök. Amiket mondtam neki a nappaliban, komolyan is gondoltam. Nem szeretném elveszíteni. Tudom, hogy küzdenem kell érte, úgy még ahogy senkiért sem kellett, de nem bánom.
Mikor felébredtünk esteledett már. Mosolyogva nyomott egy rövid csókot szám szélére, majd ment a fürdőbe. Amint összeszedtük magunkat elindultunk hozzájuk. Ma nem szeretett volna nálam aludni, így az estét náluk töltjük, holnap pedig Nicol-ra fogunk együtt vigyázni.
Vacsora közben jókat nevettünk. Igazi családias volt a hangulat, és ez az amit, annyira imádok, ha náluk töltőm a napom.
- Kicsim döntöttél már? - kérdezte az anyja
- Igen, szerintem belevágok. - felelte mosolyogva
- Mibe is? - értetlenkedtem
- Kicsim, nem is mondtad Harry-nek?
- Teljesen ki ment a fejemből, és nem hittem, hogy fontos lenne. - vont vállat
- De most elmondod? - fordultam felé
- Divat tervező leszek, saját márkám lesz. - mondta bátortalanul
- Ez remekül hangzik. - lelkesedtem - És már meg van minden hozzá, vagy esetleg segíthetek valamiben?
- Nem, már anya mindent elintézett, csak nekem kellett meghoznom a végleges döntést.
Mosollyal az arcomon fejeztem be a vacsorát. Meglepett, hogy nem mondta el a tervét, de büszke is voltam rá, hogy ennyire komolyan belevág valamibe. Segítségemet komolyan meg szeretném neki adni, és mindenben támogatni szeretném, amiben csak tudom. Remélem ezzel Ő is tisztában van.
Vacsora után felmentünk a szobájába. Mind a ketten egy gyors zuhanyt vettünk és befeküdtünk az ágyba. Megnéztünk egy filmet, ami igen vicces volt. Karjaim között jókat kuncogott. Olyan édes hang volt.
- Mikor mondtad volna el? - kérdeztem kíváncsian a film után
- Nem tudom. Igazából ha komollyá vált volna. - nézett fel rám - Ugye nem haragszol?
- Nem. - mosolyogtam le rá - Örülök, hogy ilyen terveid vannak. Lassan bejelenthetem, hogy a barátnőm híres divat tervező.
- Ne szaladjuk még ennyire. - nevetett fel - Először elkészül az üzlet, és a ruhák. Azután meg várunk.
- De azért hangoztathatom, nem?
- Harry. - ült fel szembe velem - Nem szeretném, hogy azt higgyék, hogy miattad jutok addig, ameddig. Önerőmből szeretném elérni a célom.
- Rendben, ahogy szeretnéd. - csókoltam homlokon - De kérlek, szólj, ha bármibe segíthetek.
- Köszönöm. - bújt vissza mellém
Átöleltem a derekát, míg mellkasomra hajtotta a fejét. Nyugtatóan simogattam a hátát, ahogyan csodáltam. Annyira tökéletes, és törékeny. Tudom, hogy vigyáznom kell rá, mindenben támogatnom. Nem okozhatok neki csalódást. Ő az első lány az életembe, aki megmozgatott bennem valamit. Egy olyan dolgot, ami nagy dolog, legalábbis számomra. Az érzés, hogy Ő az enyém, míg ha hátráltató körülmények között is találkoztunk. Ezekkel a gondolatokkal csókoltam egy utolsót feje búbjára, és hunytam le szemeimet.