30.rész

Thea

Hangulatom értelemszerűen pocsék volt. Harry-től még egy hívást sem kaptam, ellenkezőleg a lánnyal. Ő folyamatosan üzeneteivel bombázott, de könnyedén elutasítottam. Bocsánatkérésre és társaira nem vágytam. Lányom, fiam, és még Harry szülei is kerestek, de rájuk sem reagáltam, mielőtt végeztem volna a készülékkel. Fogalmam sem volt, hogy ők értesültek-e vagy sem, egyszerűen akkor csak is magam sajnálatára szerettem volna szánni egy kis időt, hogy után újult erővel nevelhessem két, illetve majd három gyermekeim.
Nappaliban ültem, és egy könyv volt a kezeim között, amelyben reménykedtem, hogy leköti figyelmem, ám valamilyen módon ez még sem ment. Sírni hisztizni nem akartam. Bármennyire is fájt, elő szempont a bennem növekvő kicsi volt, akinek egészségesen kell megszületnie. A stressz, a hiszti mind a kettőnket csak kikészített volna. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy mélyreható beszélgetés vár még ránk, de az még odébb volt.
Gondolatimból a csengő hangja szakított ki, ám mit sem törődve vele folytattam tovább könyvem sorainak olvasását. Még egyszer próbálkozott illető, s amikor harmadszorra nem tette, akkor reménykedtem, hogy elment. Könyvet hirtelen dobtam le magam mellé, amikor is matatást hallottam a zár felől. Felálltam, s számomra, amennyire lehetséges volt sietősen mentem ki az előtérbe, ahol is férjem dobta le földre táskáját. Értetlenül néztem rá, míg ő csak álmos tekintettel méregetett. Pontosan tudtam, hogy miért jütt haza. Átmentem a konyhába, ahol is a már kis ideje elkészült teámat vettem kezemben. Lépteit tisztán lehetett hallani. Mögém lépett, és vállaimra tette kezeit, míg ajkait tarkómra nyomta.
- Ne, ne érj hozzám se a mocskos kezeiddel, se pedig a száddal - álltam fel, hogy mielőbb a pult túloldalára jussak.
- Thea, kérlek, bébi, beszéljük meg.
- Bébi? - csattantam. - Neki is ezt mondtad? Őt is így nevetzted?
- Sajnálom.
- Sajnálod? - dobtam elé az újságot, s fontam magam előtt össze a kezeim. - Kibaszottul nem megyek sokra a sajnálatoddal - vettem vissza a lapot. - Ezt a hírt kaptam kora reggel.

Éppen, hogy elkezdődött az utolsó turnéja a One Direction még ma is nagy hírnek örvendő fiúbanda utolsó turnéja, Harry Styles újabb botrányba keveredett. 
Mindenki megnyugodott, és elfogadta a tényt, hogy az egykori lányok bálványa megnősült, családot alapított, megkomolyodott. Vagy talán még sem? 
Tudomásunkra jutott, hogy Harry felesége, Thea Styles ismételten egy gyermeket hord szíve alatt. 
Thea elhagyta New York városát alig a turné megkezdését követően. Zaklatottnak tűnt, de ezt próbálta leplezni. Fiával együtt mentek a reptérre, ahonnan is külön géppel távoztak.
Sejtésünk szerint az énekes, dalszerző megelégelte a mintaapa szerepet, és ismételten visszatért a régi életéhez. 
Be kell, hogy lássuk, erre számítani lehetett, de arra viszont nem, hogy a következő áldozata Eleanor Calder, egykori menyasszonya Louis Tomlinson-nak. 
A minap - felesége távozása után - látták távozni őket egy New York-i bárból, ahonnan is taxival a hölgy hoteljéhez mentek. Pár órával később az énekes egyedül távozott. 
Úgy látszik, hogy a már idősebb énekes sohasem fog megváltozni. Többen is feltételezik, hogy a hosszú házasságuk alatt sem volt az a hűséges férj. Mindenesetre, ismételten elérte Mr,Styles, hogy a címlapunkon legyen. 

- Rajtam röhögnek. Érted? - dobtam el ismételten a napilapot. - Az egész világ a naiv lányon röhög, aki mindenét odaadta egy idiótának - bármennyire is igyekeztem, a könnyeim napvilágra törtek. - Hányszor?
- Tudod pontosan, hogy nem csaltalak meg - sziszegte. - Vagyis, ez előtt nem.
- Remek, akkor csak egy este van a rovásodon - nevettem fel cinikusan.
- Megbeszélhetnénk?
- Mit beszéljek meg rajta? - ültem le, s temettem kezeim közé arcom. - Elárultál, megaláztál csupán azért .. miért is? Mert hazajöttem, mert nemet mondtam? Ha hagytam volna, hogy részegen megdugj, nem csaltál volna meg.
- Kérlek, ne beszélj így - hallottam már magam mellől.
Kezeimet lefejtette arcomról, felemelt, s a nappaliba vitt, ahol is kényelmesen a kanapéra ültetett, míg ő elém térdelt
- Nyugodj meg, nem tesz jót neked ez - tette kezét combomra.
- Ne .. érj .. hozzám - tagoltam. - Előbb gondoltál volna arra, hogy mi is tesz jót nekem. Mondd csak, miért ő? Most ezzel nem azt mondom, hogy jobban érezném magam, ha bárki más lett volna, de El? Ez most komoly? Egyáltalán, te még tartottad vele a kapcsolatot?
- Pár hónapja felkeresett, de most találkoztunk először.
- És egyből megdugtad - horkantam fel. - Ha ennyire tetszett, miért is mutattad be anno Louis-nak. Tartottad volna meg. Egymásnak valók vagytok.
- Őt ne bántsd emiatt.
- Hallod Te magad? - néztem le rá. - Ő volt az, aki segített amikor első közös szülinapodat terveztem - nevettem fel keserűen. - Érted? Ő volt, aki biztatott, hogy bízzak benned ... - hangom elcsuklott. - És én hülye, bíztam benned.
- Kicsim  ... - szemei könnyel teltek meg.
- Ne, ne tedd nehezebbé.
- Mit akarsz mondani?
- Szerinted? - álltam fel. - Ez így nem mehet tovább. Egyszerűen időt akartam csak adni, hogy élvezd a turnét. Szerettem volna, ha még utoljára, három hónapig, minden gond nélkül lennél. Tudom, hogy mennyire megváltozott az életed Darcy után, majd jött Noah is, most pedig még egy pici ... - indultam el kifelé, mire csuklóm köré zárultak ujjait. - Engedj Harry - sírtam, szinte már zokogtam, mikor is ráemeltem homályos tekintetem.
- Bocsáss meg - fogta kezei közé arcom. - Bocsáss meg mindenért, amit valaha is ellened, vagy a gyerekek ellen tettem. Szeretlek, őszintén szeretlek - hangja halk volt, s ahogyan mondta, könnyei is feltörtek. - Te, Ti vagytok a mindeneim - simította kezét pocakomra, mire kiszakítottam magam karjai közül, s az emeletre indultam. - Ne menekülj - jött utánam, míg a szobánkban maga felé nem fordított. Megoldjuk, mint már oly sok mindent, ezt is meg fogjuk tudni oldani.
- Harry nem - kiáltottam el magam. - Szeretlek, de ha Te valóban őszintén szerettél volna, Eleanor, vagy bárki más, szóba se jöhetett volna. Véleményem szerint, nem lennél itt, ha a megcsalás ...
- Thea - döntötte homlokát az enyémnek. - Harcolok érted.
- Felesleges - ültem le az ágyra, míg ő haját túrta.
- Szakítani akarsz? El akarsz szakítani a gyerekektől? - hangja erőteljes volt.
- Magamtól akarlak eltaszítani. Gyerekeket láthatod, annak az időnek megfelelően, ahogyan a bíróság megítéli.
- Csak szórakozol - kapta rám tekintetét. - Nem vállunk el, ne beszélj ostobaságokat. Terhes vagy az isten szerelmére - mondta, mire szembe álltam vele.
- Felfogtad, hogy te vagy az, aki megcsalt engem, és nem pedig fordítva? Felfogtad, hogy a családodat, nem csak engem, a gyerekeinket is elárultad? - ordítottam arcába.
Semmit sem mondott, csupán meredt rám. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon nem volt rendben. Hasamhoz kaptam, amely görcsölni kezdett fájdalmasan, míg a szédülés maga alá nem temetett. Hallottam messziről Harry hangját, ahogyan szólongat, de reagálni már nem tudtam. 

29.rész

Darcy 

Nem tudtam elhinni, hogy tönkretettem a szüleim kapcsolatát. Mindenre gondoltam, de az eszembe sem jutott, hogy esetleg külön válnak útjaik az én életem miatt. Anyám után láttam apám távozását is, s reméltem, hogy megállítja. Ám amikor egy idő után nem tértek vissza, biztos lettem abban, hogy együtt már nem fognak ide visszatérni.

Többi srác Louis-t faggatta, aki csak nagy vonalakban elhadarta a történetünket. Ők sem támogattak bennünket, de szerencsére egyikünk sem tartott most fejmosást. Öcsém csak csendben hallgatott, majd átvonult inkább a saját szobájába. 

- Mind a ketten elmentek - ültem le a kanapéra, mire Louis mellém ült, s mellkasára vont. 

- Miért nem ültetek le, és beszéltétek meg négyen? - kérdezte Liam.

- Akkor is így reagált volna - feleltem. 

- Hát őszinte leszek - folytatta Liam. - Én sem örülnék, ha a lányom egy velem egyidős férfit találna. 

- Semmi rosszat nem tettünk - vágtam közbe. 

- Fel is jelenthet, vágod, hogy börtönben is kiköthetsz, Louis? - tette fel a kérdést Niall.

- Niall, bármennyire is utál, nem fog feljelenteni. A haverja vagyok - vágta rá Lou.

- Ebben ne bízzál, ugyanis gyanítom, hogy éppen a poharak aljára néz elég sűrűn - mondta Zayn, miközben próbálta elérni apámat. - Kikapcsolta. 

- Remek - sóhajtottam fel. 

- Figyeljetek, a mai nap úgy sincs semmi, elmegyünk megkeressük, mielőtt még a média rászállna - állt fel Liam. - Louis, ti maradjatok itt. 

Fiúk felálltak és elhagyták a szobát, így kettesben maradtunk. Felnéztem rá, mire halványan, biztatóan elmosolyodott.
- Minden rendben lesz - simított végig arcomon orrával.
- És ha elválnak miattunk? Ha tönkre megy a családom azért, mert titkolóztunk apám előtt?
- Szüleid kitartanak egymás mellett, szeretik egymást. Nyugodj meg, minden rendben lesz.
- Megígéred?
- Megígérem - nyomott csókot könnyes arcomra. - Gyere velem - állt fel, s nyújtotta kezét, amelyet habozás nélkül fogadtam el.
Szobájába vezetett, de mondhatni, hogy csak áthaladtunk azon. Következő állomásunk a fürdőszoba volt. Szembe fordított magával, s könnyedén kezdte eltávolítani a testemet takaró néhány ruhadarabot. Amint teljes meztelenségünkben álltunk egymással szembe kézen fogott újra, a már kellemesen meleg vízsugár alá vezetett. Háttal álltam neki, így a víz előröl ért engem. Ajkait tarkómra nyomta, míg gyengeségemben szemhéjaim lecsukódtak. Újra felvillantak a képek bennem, a csonka családomról, arról, hogy én tettem tönkre mindent. Sós könnycseppjeim a vízcseppekkel egyesültek. Vállam előre esett, s erre azonnal reagált is a mögöttem lévő srác.
- Baba - suttogta, miközben szembe fordított magával. - Minden rendben lesz.
- Semmi sem lesz már rendben - döntöttem mellkasának arcom.
Szorosan körém fonta egyik karját, míg másikkal hajamat simogatta, miközben kedves szavakkal próbált megnyugtatni, s jobb belátásra bírni.
Talán majdnem egy óra is eltelt mire felöltözünk, és az ágyon kényelembe helyeztük magunk. Mellkasán pihentettem arcom, s Ő már régen elaludt, én még mindig a gondolataimban, a szőrnyű tettemben éltem.

Harry

Borzalmas fejfájásra ébredtem reggel. Nyögve fordultam másik oldalamra, s vettem kezembe telefonom, amelyről könnyedén megállapítottam, hogy már dél is elmúlott. Fájdalmasan vetettem hátra fejem, hunytam le pár perce szemhéjaim, de amint bevillantak a képek, sietve ültem fel. Magam elé meredve, döbbenten, magamat ócsárolva álltam fel az ágyamról, és kaptam fel újra a telefonom, hogy a híres hírportálokat leellenőrizzem.
Sokáig nem is kellett keresgélnem, amikor is megtaláltam a már címlapon szereplő nevemet, és képemet az éjszakai partneremmel. Telefonomat az ágyamra dobtam, s ordítva túrtam bele mind a két kezemmel göndör fürtjeim közé.
Undorodtam saját magamtól. Kétségbeestem, hogy mit is kellene tennem, de semmi más nem jutott eszembe, mint csomagolni, hazautazni és megpróbálni beszélni Thea-val, s mélyen reménykedni abban, hogy még nem találta szembe magát a hírrel.
Bőröndömbe hanyagul dobáltam bele mindent, de akkor még az se számított volna, hogy valamit ott felejtek. Egyszerűen semmi sem foglalkoztatott, csak az, hogy sikerüljön megoldanom mindent, mielőtt valóban túl késő lenne.
Szeretem a feleségem, a gyermekeim anyja, aki ismételten állapotos. Fogalmam sincs, hogyan is tudtam megtenni. Egy mocsoknak éreztem magam, egy olyan személynek, aki meg sem érdemli az emberek, a felesége, a családja, a barátai szeretetét. Utáltam annak a gondolatát is már, hogy megtetten, pont vele. Elképzeltem, már tisztán láttam magam előtt, hallottam ahogyan a srácok, Thea és az egész világ nekem esik, amiért pont vele tettem meg.
Arra kaptam fel fejem, hogy az ajtón belépett valaki, és csak reménykedtem benne, hogy nem az a személy. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor is Liam-el találtam szembe magam. Tekintete megvető volt, és ekkor már pontosan tudtam, hogy a lap amit kezei között szorongat, az én arcommal rendelkezik címlapon.
- Mondd csak, normális vagy? - dobta le hanyagul a napilapot.
- Ne, kérlek, ne - pakoltam tovább.
- Harry - sóhajtott fel. - Családod van, legalább is eddig volt. Feleséged veszélyeztetett terhes,véleményed szerint még is, hogy fog rá hatni ez az egész? Persze, ha nem lenne terhes, akkor is elítélnélek, ezt azért jobb, ha tudod.
- Undorodom magamtól, ha ez megnyugtat.
- Nem, kibaszottul nem nyugtat meg - csattant. - Azt hittem, hogy a családod iránti hűséged legalább megvan. Abban a hittben éltem, hogy az egyik legjobb haverom megváltozott - felelte kicsit nyugodtabb hangnemben. - Aggódom Thea-ért. Felfogtad, hogy bármi történhet vele. Amire szüksége van az a nyugalom, semmi más. Így is már élen táncoltál a tegnap előtti incidensed miatt, de ha most nem rakja ki a szűröd, kibaszott mázlista vagy, remélem tudod. Bár őszintén meg kell mondanom, hogyha meg is tart, csak is a gyerekek miatt fog.
- Liam, tisztában vagyok azzal, amit tettem.
- Csalódtam benned - folytatta. - Szerinted, ha meglátják a többiek is, Darcy, Louis, mit fognak szólni?
- Liam, kurvára elegem van, hazamegyek, most csak ezt tudom.
- Darcy-t itt hagyod?
- Noah is itt van.
- A fiad elment Thea szüleihez már - mondta hanyagul.
- Mi? Mikor?
- Amikor éppen egy olyan lányt dugtál, akiben hasonlóan hatalmasat csalódtam, úgy mint benned.
- Figyelj, én most az első géppel hazautazom, a koncerten találjatok ki valamit, helyettesítsetek, menni fog. Darcy-t rátok bízom, imádom a lányom, de jelenleg Thea-val szeretnék elsősorban tisztázni mindent, és kétlem, hogy Darcy velem tartana.
- Hát még nem látta a cikket, és megbeszéltük a srácokkal, hogy nem is fogja általunk, de remélem tudod, hogy a botrány nem kifejezés, ha minden érintett fél megtudja.
- Tudom - tettem vállamra táskám, és már indultam is. - Ne várjatok mostanában - ezzel mindent magam mögött hagyva indultam is a reptérre.

Thea

Amint beléptem közös házunkba, az emlékek elárasztottak. Minden eszembe jutott, ami szép és jó volt. Keserű mosollyal mentem fel az emeletre, egyenesen a hálónkba, ahol is kipakoltam. Amint végeztem elmerültem a forró habok között. Kicsit segített megnyugodni, de természetesen csak pár pillanatig tartott az egész. Férjemmel közös ágyunkban kényelmesen elhelyezkedtem, amint mindennel elkészültem, s tekintettel arra, hogy már régen sötétség volt, kényszerítettem magam az alvásra.
Reggel telefonom üzenetet jelzett, de mit sem foglalkozva vele nyújtózkodtam, majd másztam ki az ágyból. Fürdőben hamar elintéztem a szokásos reggeli teendőimet, miután a konyhába sétáltam, ahol is vizet forraltam a már időtlen idők óta imádott narancsos teámhoz. Amíg készült, kimentem a postaládához, ahonnan is behoztam az aznapi újságot, és a leveleket is. Mindent hanyagul a konyhapultra dobtam, s reggelim készítésének szenteltem időm.
Leültem, s nyugodtan kezdtem el elfogyasztani pirítósomat, míg közben néha belekortyoltam kellemesen meleg italomba. Borítékokat felbontottam, majd miután végeztem tanulmányozásukkal, kezembe vettem az újságot.
Szemeim elkerekedtek, szívem kihagyott egy ütemet, még a kezemben pihenő csésze a földön kötött ki darabokban. Férjem címlapon szerepelt egy rég nem látott ismerőssel. Szalagcím is már elég volt arra, hogy rájöjjek: megcsalt. Könnyeimmel együtt lapoztam a megfelelő oldalra, ahol még pár kép tanúsította, ahogyan elhagyták a bárt, taxiba ültek, amely elvitte őket egy hotelbe. Legalsó képeken már az szerepelt, ahogyan Harry távozik egyedül. Sorokat homályos látásommal olvastam el, de nem, nem akartam elhinni, hogy már is más társaságát kereste. Hangosan sírtam fel, míg magamban mind a kettőt megvetettem. Nem csak férjemben, de benne is mélységesen csalódtam.