3.rész

Darcy

Kora reggel édesanyám szavaira ébredtem, miszerint egy óra múlva már indulunk is a partra egy kis városnézésre. Erőt véve magamon igyekeztem a fürdőmbe, s vettem egy forró zuhanyt. Pillanatok alatt álltam már a tükör előtt, hajamat átfésültem, míg arcomra egy minimális sminket tettem fel. Pár könnyed ruhadarabot magamra vettem, amelyre gondoltam, hogy apám nem tesz majd megjegyzést. Kis táskámba süllyesztettem a pénztárcám, és a telefonom, s indultam is volna a fedélzetre.
Egy hatalmas asztal már tele volt finomságokkal, s körülötte foglalt helyet mindenki. Köszöntem, és helyet foglaltam az utolsó szabad helyen. Egyik oldalamon apám, míg másikon Noah foglalt helyet. Magamhoz vettem a megkívánt ételeket, s töltöttem egy pohár narancslevet. Felpillantottam, s tekintetem egy csodás, kék szempárral fonódott egybe. Halványan elmosolyodtam, s figyelmemet visszafordítottam a reggelimre.
Kisebb beszélgetések közben fogyasztotta el mindenki a saját ételét, s amint végeztünk, már indultunk is a hajó hátuljába a motorcsónakhoz. Elsőnek a fiúk, majd utána szálltunk be mi is. Elfoglaltam a helyem, s száguldani kezdtünk a part felé.

****

- Együtt vagy külön megyünk? - kérdeztem apámat.
- Mindenki arra amerre szeretne. Találkozzunk itt olyan késő délután.
Ezzel mindenki útra kelt. Öcsémnek anyáékkal kellett mennie, de engem elengedtek egy kis zsebpénzzel együtt. Kirakatokat nézegetve mentem az utcán végig, míg csípőm körül meg nem éreztem a már oly ismerős kezet. Elmosolyodtam, fejemet egyből vállára hajtottam, s így haladtunk tovább, csendben.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig bolyongtunk így a városban, egyszerűen csak jó érzés volt a nyugalom, az érintése testemen. Hirtelen tűnt el érintése, s vándorolt át kezemre. Egybefűzte ujjaink, míg hosszú lépteivel ösztönzött arra, hogy kövessem.
- Lou hova viszel? - tettem fel a kérdést, amikor egy sikátor felé vezetett.
- Baba, bízol bennem?
- Ha így kérdezed, akkor át kell gondolnom - feleltem őszintén.
- Nyugodj meg, és gyere. Megígérem, hogy épségben vissza fogsz jutni apád karmai közé.
- Rendben, menjünk.
Elmosolyodott, s egy kis puszival ajándékozta meg arcom. Alig pár perc séta után már meg is érkeztünk a célállomásra. Bíztatóan rám mosolygott, amelyet könnyen viszonoztam is. Beléptünk a kellemes hangulatú kis cukrászdába, ahol egy két személyes asztalt el is foglaltunk.
- Imádom ezt a helyet. Gondoltam neked is tetszeni fog. - nézett szemeimbe.
- Mikor voltál itt?
- Még fiatalabb koromba, amikor koncerteztünk.
- Eleanor-al? - szaladt ki számon a név.
- Nem, Ő akkor nem volt itt.
- Sajnálom, semmi közöm hozzá - hajtottam le fejem.
- Darcy, kérlek - ült át mellém, és fogta kezei közé enyémét. - Tisztában vagy azzal, hogy milyen körülmények között váltunk el. Tisztelem még mindig, hiszen az életem része volt. Elfelejteni nem fogom, és nem is akarom. Ezt meg kell értened.
- Lou úgy beszélsz hozzám, mintha egy kezdődő kapcsolatba lépnénk be.
Mire válaszolni tudott volna, addigra megérkezett a pincér, akinek Louis leadta a rendelésünket. Rá bíztam a választást, hiszen hogyha annyira szereti ezt a helyet, akkor valószínűleg már ki is próbált sok mindent.
- Baba, semmit sem jelentett neked ami egy éve történt?
- Éppen a tizenhatodik életévemet töltöttem be, tény, hogy fenséges ajándék volt - vallottam be.
- Szóval fenségesnek tartottad a csókomat? - suttogta bizalmasan, nagyon, nagyon közel ajkaimhoz.
Fülig pirultam szavai hallatára, amelyek szívem mélyéig hatoltak. Visszagondoltam az estére, amely annyira felforgatott mindent. Ajkai ízét szinte azóta érzem enyéimen. Első, s egyben utolsó csókunk is volt. Azóta csak álmodozok róla éjjelente a hófehér plafonomat bámulva.
- Bocsánat, meghoztam a rendelést - zavart meg bennünket újra a pincér.
Félig hálás voltam neki, hiszen valószínű, hogy a reakció, amit Louis kiváltott volna belőlem, yih'l'sba torkollott volna. Megköszöntük neki, és már távozott is. Villámat felvettem, s az előttem helyet kapó süteményt kezdtem el tanulmányozni. Csokoládé tortaszeletnek tűnt, gusztusos eperdarabokkal.
- Remélem ízleni fog - mosolygott rám, majd bekapott egy falatot belőle.
Követtem példáját, s megízleltem az általa oly nagyon is kedvelt édességet. Csendben fogyasztottuk el mind a süteményt, mind a jeges üdítőt.
- Nagyon finom volt, valóban.
- Örülök. Mehetünk tovább? - bólintottam.
Intett a pincérnek, aki hamar hozta is a számlát. Saját részemet szerettem volna én állni, hiszen soha nem szerettem kihasználni másokat. Szúrós pillantással illetett, majd elintézte a számlát, és már újra az utcán voltunk.
- Most merre? Van még időnk. - nézett rám.
- Vásárlás? - mosolyogtam.
- Tipikus lány vagy.
- Nem ruhákra gondoltam - néztem rá, mire csak kérdő pillantást kaptam válaszul. - Emlékeket. Apró tárgyakat, amelyek ehhez a helyhez kötnek.
- Ó, értem.
- Kellene vennem valami Emily-nek. Rég láttam, és megfelelő lenne a találkozásunkkor valami kis aprósággal meglepnem.
- Szoros közöttetek a kapcsolat, igaz?
- Egy idősek vagyunk, és unokatestvérek. Mindent tudunk egymásról.
- Mindent? - nézett rám kíváncsian Lou.
- Igen, rólad is tud. Csak Ő, és anya.
- Akkor előtte nem kell távol tartanom magam Tőled. Értem.
- Mindig a legjobban igyekszel értelmezni a dolgokat, igaz? - nevettem fel.
- Jobb, mintha pesszimista lennék, Baba - csókolt nyakamba, s kézen fogva indultunk el a partra, a kis pavilonos árusokhoz.

****

Lassan andalogtunk vissza a megbeszélt helyre. Amint mindenki megérkezett beszálltunk a csónakba, és indultunk vissza. Apa mellém ült, és elkezdett kifaggatni, hogy merre voltam, s mit csináltam. Mindent elmondtam neki, persze csak mértékkel.
Louis mászott ki elsőként a csónakból, és nyújtotta felém kezét, amelyet apró mosollyal háláltam meg. Vacsoráig a szobámba voltam, és a laptopommal voltam elfoglalva. Semmi kedvem nem volt társasághoz. Minden gondolatomat Louis közötte le. Az ajtón kopogtak vacsora idő környékén. Pillanatok alatt nyílt ki én pedig sikítva pattantam fel az ágyról.
- Emily - öleltem meg szorosan. - Te, hogy kerültél ide?
- Mi is csatlakoztunk hozzátok - felelte mosolyogva.
- Olyan rég láttalak.
- Mindent el kell mesélned.
Elkezdte mesélni, hogy mi történt vele mostanában. Azután én kezdtem el mesélni, hogy velem mi történt az elmúlt időben.
- És Louis?
- Ma is vele voltam délután, még mindig ragaszkodik az elképzeléseihez - sóhajtottam fel.
- Te pedig..?
- Fogalmam sincs. Imádok vele lenni, és azóta is csak a csókjára tudok gondolni.
Beszélgetésünket anya zavarta meg, aki vacsorázni hívott minket. Üdvözöltem Gemmát és Ashtont, majd leültünk és felszolgálták a vacsorát. Bor igen fogyott, így a hangulat fokozatosan emelkedett. Hajnal lehetett, amikor mindenki úgy döntött, hogy ideje nyugovóra térni. Elköszöntem és a szobámba vonultam. Gyors zuhany után bedőltem a kényelmes ágyba, s igyekeztem mielőbb az álmaimba merülni.
Talán egy órája feküdhettem, amikor az ajtó lassan kinyílt. Egyből felnéztem, és az alak túlságosan is ismerős volt. Hallottam a zár kattanását, amely biztosította, hogy senki sem nyithat ránk.
- Mit keresel itt? - hangom erőtlen volt.
- Egy szobával vagy arrébb, azt hitted, hogy kibírom nélküled? - mászott be a takaró alá.
- Louis, bárki bejöhet.
- Bezártam az ajtót - csókolt homlokon, majd arcon, s végül ajkaimon állapodott meg.

Szinte azonnal válaszoltam neki. Mellettem feküdt, de így is könnyedén tudtam hajába túrni. Keze hasamon pihent, míg nyelve enyémet kényeztette. Lassan kezdte el felfelé csúsztatni, s a trikóm vékony anyagán Keresztül markolta meg finoman mellem, amely egy kisebb nyöszörgést váltott ki belőlem. Elmosolyodott, majd ajkai nyakamra tértek át, ahol is végighúzta fogsorját, mielőtt nyelvével tette volna meg ugyan ezt az utat. Egyik kezemmel felkarját markoltam, amolyan biztonság érzetet keltve magamban. Másik kezem a barna fürtökben veszett el.
- Lou - hangom szinte suttogás volt.
- Baba, biztonságban vagy - suttogta szemeimbe nézve. - Bízz bennem
Aprót bólintottam, s ajkait újra enyémekhez vontam. Keze bátran csúszott végig oldalamon, hasamon, egyenesen a rövidnadrágom és a fehérneműm anyaga közé. Felnyögtem kényeztető simogatásai hatására.
- Sh, különben meghallanak - motyogta ajkaimba, miközben ujjait bugyim csipke anyaga alá bújtatta. Jobban kitárulkoztam előtte, ahogyan az élvezet a hatalmába kerített. Pontosan tudta, hogy Ő az első, aki így érintett meg. Tisztában volt mindennel. Lassú, finom mozdulatokat tett, hogy jól érezzem magam.
- Hadd lássam a gyönyörű szemeid - csókolta meg szemhéjam.
Teljesítettem kérését, így tekintetük egybe fonódott, míg egyik ujját felhelyezte. Körkörös mozdulatokat írt le, ezzel masszírozva bensőmet. Kezeimmel közre fogtam arcát, és csókba invitáltam, amelyet készséggel fogadott.
- Még egyet hozzáadunk, rendben? - kérdezte elszakadva tőlem. - Ha bármi baj van, szólj.
Fejem oldalra bicsaklott az érzés erősödésének hatására. Zihálásaim erőteljes nyögésekké váltak, amiket végül Louis vállának harapdálásával tudtam elnémítani. Nem tette szóvá. Amint átéltem az euforikus érzést, szájához emelte ujjait, és megszívta azokat. Mosolya igen kaján volt.
- Mocskosul finom vagy, Baba - nyomott egy kis puszit ajkaimra. - Veled maradhatok? Ígérem, reggel korán felkelek.
Csupán egy lusta bólintásra telt tőlem, amely édes mosolyt varázsolt gyönyörű arcára. Szorosan karjaiba vont, s hátamat simogatni kezdte a meleg takaró rabságában. 

2.rész

Darcy

Kora reggel sűrű lábdobogásra ébredtem. Még igen fáradt voltam, hiszen késő éjjel tértünk haza Louis bulijából. Fáradtan fordultam át másik oldalamra, s temettem arcomat a párnába. Ajtó halkan mozdult meg, s ekkor eszméltem csak fel, hogy nem zártam be. Noah hirtelen vetődött rám, amely belőlem egy fájdalmas nyögést csalt ki. Próbáltam feljebb húzni a takarót, hogy elrejtsem magam öcsém elől, ám lehetelten küldetésnek bizonyult.
- Soph ébresztő - ordított a fülembe.
- Noah, had aludjak még, kérlek - motyogtam fáradtan.
- De hát lassan indulunk - háborodott fel, s mászott a takaró alá.
- Fiatalok - hallottam meg apám hangját, majd éreztem magunkon súlyát.
- Apa, kérlek.
- Felkelni kölkök - nevetett fel apánk.
Noah kimászott és leszaladt a földszintre, míg apám magához húzott. Arcomra puszit nyomott, majd mellkasába bújtam.
- Hercegnőm, ébresztő.
- Csak egy keveset aludhassak, kérlek apuc.
- Becsomagoltál már?
- Miért, hova megyünk? - néztem fel rá.
- Tudod minden évben megyünk közös nyaralásra a srácokkal - megvárta, amíg bólintottam. - Nos, ma indulunk. Anyád azt mondta, már közölte veled.
- Ó, igen, elfelejtettem.
- Elfelejtetted? - döbbent meg. - Pontosan Te vagy az, aki mindig nagyon is várja. Kicsit elkalandoztál mostanában. Csak nem szerelmes vagy? - vigyorgott le rám.
- Kérlek, inkább megyek csomagolni - másztam ki az ágyból, egyenesen a bőröndömhöz.
Apám csak nevetve ment ki a szobámból, míg én a ruháimat kezdtem el válogatni. Bő negyed óra alatt, nagy nehézségek árán, de sikeresen csuktam le bőröndömet, s kezdtem el készülődni. Alig vártam már, hogy megérkezzünk Franciaországba, ott is a kikötőbe. Soha nem voltunk még ilyen fajta nyaraláson, így talán ezért is csigázott fel annyira, miután apám felfrissítette emlékezetemet.
Bőröndömet magam után húzva indultam meg a lépcső felé, aminek aljában már kis családom állt. Apa feljött, és segített levinni a hatalmas táskát. Házunk előtt már a srácok, barátnőikkel vártak ránk. Mindenkit köszöntöttünk, majd elosztoztunk az autókon. Velünk tartott Louis, mivel ő egyedül volt.
- Várod már baba? - mosolygott rám Lou
- Mint mindig. És ez az első év, amikor buliba mehetek veletek. - újságoltam vidáman.
- Azért erről még beszélünk kisasszony - morogta apám a vezető ülésből.
- Nyugi baba, majd én vigyázok rád - húzott vállamnál fogva közelebb magához.
- Ugye én is mehetek? - tette fel izgatottan a kérdést Noah.
- Persze - vágta rá apánk.
- Biztos, hogy nem - nevettem. - Én idén mehetek először, szóval max az ágy és a zenelejátszód lesz a te kis szórakozóhelyed.
-  Amint odaértünk megbeszélünk mindent, most fejezzétek be - szólalt fel anya.
A reptéren szerencsére hamar túl voltunk mindenen, hiszen a bandának köszönhetően még mindig sok minden szolgált bennünket. Felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. Én leghátul, Louis mellett helyeztem magam kényelembe.
- Cserélünk? - néztem rá nagy szemekkel.
- Látom nem csak én imádok az ablak mellett ülni - mosolygott rám, miközben átült, s lehúzott maga mellé.
Lábaimról lerúgtam a platformos cipőm, s kényelembe helyeztem magam. iPod-om előkerestem a táskámból, s lehunytam szemhéjaim, ahogyan elindítottam az egyik lejátszási listát. Hirtelen Lou  magához ragadta a fölhallgató egyik felét, s meglepődve nézett rám.
- Komolyan a mi régi dalainkat hallgatod?
- Mivel már rég nem írtok újakat, így igen. Megunni lehetetlenség.
- Melyik a kedvenced? - tekintete átható volt.
- Moments, egyszerűen imádom.
- Érzelmes dal - mosolygott.
- Valóban.
Fejemet vállára hajtottam, s úgy hallgattam végig a dalt. Sorra követték egymást a dalok, míg végük fel nem szálltunk, én pedig álmaimba nem merültem.

****

- Baba, ébresztő - simított végig arcomon a mellettem ülő srác.
- Hol vagyunk? - ültem feljebb, s nyomkodtam meg nyakam.
- Mindjárt leszállunk. Fordulj háttal.
Tettem amit mondott. Finoman helyezte kezeit nyakamhoz, amely a furcsa pózban történő alvásom miatt megfájdult. Lassan, érzékien kezdett el masszírozni. Egészen addig csinálta, amíg be nem mondták, hogy kapcsoljuk be öveinket. Gyors puszit nyomtam arcára hálám jeléül, mielőtt visszahelyezkedtem volna az ülésbe.
Két kisbusz vitt ki bennünket a kikötőbe, ahol is felszálltunk arra a jachtra, amely a szállásunkként szolgál az egy hét folyamán. Mindenki megkapta a saját kabinját. Különösen örültem, hogy egyedül vagyok, és nem az öcsémmel kell osztoznom a pazarul kinéző hálón. Azonnal elkezdtem ruháimat kipakolni a szekrénybe. Utolsó darabokat hajtogattam, amikor kopogtattak, s már nyílt is az ajtó.
- Na hogy tetszik? - mosolygott rám Lou.
- Csodás, és a Tiéd?
- Hasonlóan - ült le az ágyra.
- Van mára program? - néztem rá kíváncsian.
- Tudomásom szerint nincs. Beljebb megyünk, aztán gondolom csak fürdünk egyet a tengerben.
- Remek, akkor ha magamra hagysz, át is öltözöm.
- Muszáj? - húzta féloldalas mosolyra ajkát.
- Igen, muszáj - hajoltam le s nyomtam egy puszit arcára.
- Rendben, de igyekezz.
Ezzel magamra hagyott. Előkerestem a bikiniket, és kiválasztottam egyet, amelyet fel is kaptam magamra. Hajamat felkötöttem, napszemüveget felvettem, s egy törülközővel kezeim között mentem fel a fedélzetre.
A látvány amely fogadott, teljesen magával ragadt. Nyeltem egy nagyot, s a napozóágyak felé indultam. Leterítettem a fehér törülközőt, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.
- Darcy, mi  a terved, ha végzel az iskolával? - érdeklődött Danielle.
- Szerintem jogot fogom választani. Az érdekel, és a megélhetés is lehetséges belőle.
- Büszkék rád a szüleid - mosolygott Emma.
- Sokat tanul, úgyhogy teljes joggal vagyunk büszkék a lányunkra - mondta anyu.
- Mikor állunk meg? - néztem anyára.
- Szerintem nemsokára.
- Akkor megyek és úszok - álltam fel, s elindultam a hajó hátuljához, ahol is könnyedén lehetett bemászni a vízbe.
Leültem, és ott vártam, hogy ténylegesen egy helyben álljunk. Néztem a gyönyörű, kék vizet, amely hullámzott. Sós illatot magamba szívtam, hiszen oly nagyon szerettem már gyermekkorom óta.
- Csak sellő lányt szeretnél játszani? - hallottam meg hátam mögül a hangot, amely mindig mosolyt csalt arcomra.
- Nagyon is hívogatóak a hullámok.
- Veled tarthatok?
- Hiszen Te magad hívtál - nevettem fel. - Egyébként apa és Liam merre van?
- Elmentek a partra elintézni valamit.
- Legalább addig sem kötekszik.
- Na de menjünk - mászott le előttem, s végül ugrott egy fejest a sós tengerbe,
- Te őrült vagy - álltam fel.
- Na gyere, baba - kacsintott.
Leültem a legszélére a hajónak, ahova a víz is elért. Lábaimat belelógattam. Louis elém úszott, s csípőmet megfogva rántott be maga mellé. Egyik kezemmel körülöleltem nyakát, míg másikkal mellkasán támaszkodtam meg. Ő csípőmet fogta körbe egyik hatalmas kezével, míg másikat oldalamon pihentette. Egymás tekintetében vesztünk el. Homlokát enyémének támasztotta, a levegőt pedig élesen szívta be.
- Lou, te is tudod, hogy ezt nem lenne szabad - suttogtam elhalt hangon.
- Baba - ennyit mondott.
- Múltkor is rossz vége lett.
- De sikeresen kimagyaráztuk - indokolta gyorsan. - Annak már egy éve - cirógatta meg arcom. - Thea annyit kért, hogy döntsük el mit szeretnénk, utána pedig üljünk le, és beszéljük meg apáddal.
- Aki meg is ölne mind a kettőnket.
- A legjobb barátja vagyok.
- Valóban, én meg az egyetlen kicsi lánya, akit a legjobb haverja szeretne megrontani.
- Milyen szókimondó lettél Drága - mosolygott rám.
- Ismerlek Lou, amint megkapnál, el is felejtenél.
- Baba, honnan szeded ezt a sok hülyeséget? Pontosan tudod, hogy El-el való szakítás után egyetlen egy lány volt az életemben.
- Igaz, de pasiból vagy.
- Olyan pasiból, aki nem játszik kislányok érzelmeivel.
- Érzelmek? - nevettem fel. - Te azért közeledsz, mert férfiból vagy, én pedig tinédzser, akinek a hormonjai igen aktívak, és már sok mindenre kíváncsi az éltből.
- Imádom az őszinteséged - nyomott egy kis puszit orrom hegyére. - Menjünk vissza, apádék bármikor visszatérhetnek.
Louis segített visszamászni a hajóra, majd ő is követett. Lassan visszasétáltam a napozóágyakhoz Lou társaságában, és elfoglaltam a helyem. Beszélgetések egyre érdekesebbek lettek. Nevetés és jó sok koktél is társult a társalgáshoz.