36.rész

Darcy

Miután Eleanor távozott, Louis-al még kis ideig a nappaliban voltunk. Vártuk, hogy anya mikor is jön le, de végül ez nem történt meg. Niall talán egy óra elteltével baktatott le a lépcsőn, és közölte, hogy álomba sírta magát, így ne várjuk. 

- Még mindig nem hiszem el, hogy eljött hozzátok - mérgelődött Louis, az ágyamon ülve. 

- Én se - mondtam őszintén. 

- Komolyan, soha nem éreztem még ennyire dühösnek magam - sóhajtott fel. - Apádra nem mondanám, hogy nem haragszom, mert természetes, hogy igen. De nem azért, mert El-el történt meg az eset, hanem, mert egyáltalán megtette. Ugyan így éreznék, ha egy másik nővel lépett volna félre. 

- Tudom, bébi, tudom - másztam ölébe, s fogtam kezeim közé arcát. - Ne idegesítsd magad feleslegesen - suttogtam.

- Nem érted, Baba - simított végig arcomon. - Tudnom kellett volna, hogy mire készült. Tisztában kellett volna lennem mindennel, és megállítanom. A francba is, a legjobb haverok vagyunk, vagy legalább is voltunk.

- Louis, eddig úgy tudtam, hogy én vagyok, aki mérges rá - fontam nyaka köré kezeim. - Különben is, neked esett.

- Teljes joggal - nézett mélyen szemeimbe. - Tudom, hogy hasonlóan cselekedtem volna én is, hiszen olyan fiatal vagy. Én magam se érteném, hogy mit is eszik a lányom, egy idősebb férfin, méghozzá, nem csak, hogy kissé idősebb, hanem apja korabeli. 

- Mire szeretnél kilyukadni? 

- Csak arra, hogyha odafigyeltem volna .. - ujjaimat ajkaira tettem.

- Be se fejezd ezt a mondatot.

- Nem szeretném, ha a legjobb haverom elveszítené a feleségét, ahogyan azt sem szeretném, hogy én veszítselek el téged ... szeretlek, baba - suttogta a mondat végét érzelmesen. 

Elmosolyodtam meghatottan, majd ajkai ellen nyomtam enyémet, gyorsan, s szenvedélyesen. Azonnal válaszolt, s egy forró csók közepette maga alá fordított, s lassabb tempót kezdett el diktálni. A copfba fogott hajamból a gumit minden egyszerűséggel húzta ki, s túrt fürtjeim közé. Combjaimat sajátjaival távolította el egymástól, ezzel csípőjét lábaim közé ékelte minden akadály nélkül. Ajkai levándoroltak nyakamra, majd onnan kulcscsontomra, s a hálóingem dekoltázsának köszönhetően, minden gond nélkül csókolt a két mellem közötti völgybe. Egyik kezével finoman rámarkolt egyik keblemre, mire nyöszörgés tört fel belőlem. Másik kezével könnyedén siklott be a falatnyi anyag alá, s kezdte eltávolítani rólam a fehérneműmet. 

Kezeimet hátára vezettem, ahol körmeimet mélyesztettem bele. Bőrömön éreztem mosolyát, ezzel tudatva velem, hogy egyáltalán nem bánja tettem. Amint megszabadított az aggasztó darabtól, sajátjával sem törődve hajította a földre. Homlokát enyémének támasztotta, s mélyen szemeimbe nézett. Kinyúlt mellettem a szekrényhez, amelynek fiókjából előhúzott egy kondomot. 

- Szeretnéd? - emelte közénk. 

Bólintottam, így felüt, s követtem őt. Kibontottam a tasakot, majd erekciójához helyeztem, lassú mozdulattal görgettem fel rá. Végig arcát figyeltem, ahogyan lehunyt pillákkal élvezte érintésem. Óvatosan újra végigdöntött az ágyon, majd ujjainkat egybefonta, s kézfejemet szájához emelte. Apró csókkal illette, s homlokát enyémének döntötte. 

- Imádom az apró kis kezeidet - mosolygott rám.

Felnevettem kijelentésén, amely azonnal abba is maradt, ahogyan lassan becsúsztatta magát. Lábaimat ösztönösen húztam feljebb, míg ő édes puszikkal halmozta el nyakam, ahogyan fejemet hátra vetettem. Finom csípőmozdulatokkal kezdte fokozni az élvezetünket, s vezetett be egyenesen a ködös mámorba. 

Harry 

Tegnap este Noah-val apa - fia napot tartottunk. Örülök, hogy ő még mindig közeledik felém, s apjaként tekint rám, Darcy-val ellentétben. Persze nem hibáztatom a lányom, s azt is tudom, fiam által, hogy Thea igen is próbálja arra rávenni, hogy találkozzon velem. Ha Noah nem is mondta volna el ezt nekem magától, akkor is gondoltam volna, hogy ellenem biztosan nem hangolja a gyerekeinket. 

Végül egy kisebb lakás bérlése után maradtam. Szüleimnél voltam pár napot, de muszáj volt egy kis egyedüllétet is biztosítanom magamnak, így a városban, ahogyan megtaláltam a megfelelő lakást, már ki is vettem. 

Noah itt töltötte az éjszakát, hiszen a mozizás éjszakába nyúlt. Azután elmentünk egy kis étterembe vacsorázni, s ott mesélte el, hogy reggeli közben is Thea próbálta Darcy-t biztatni azzal kapcsoltban, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ami meglepő volt, az Louis. Nem gondoltam volna, hogy ő is mellettem lesz, s próbálja majd rávenni a lányom, hogy igen is találkozzon velem. Tudtam, hogy Lou is megvet, de azzal is teljes mértékben tisztában voltam, hogy ez nem konkrétan Eleanor miatt volt, hanem alapból a cselekedetem miatt. 

Konyhában csendben próbáltam valami reggelit összehozni kettőnknek. Tudtam, hogy az alap dolgokkal, mint palacsinta és pirítós nem lövök mellé, és még elrontani sem tudom, így ezeket készítettem el. Az asztalon megterítettem, s a kávémat töltöttem ki, amikor is Noah lépdelt be a konyhába. 

- Jó reggelt - köszönt álmosan.

- Neked is - néztem rá, amikor is kopogtak. 

- Majd nyitom - mondta, s mezítláb kezdett el csoszogni a bejárati ajtóhoz. - Anya, szia - hallottam meg meglepődött, ám boldog hangját Noah-nak.  

- Szia, bébi - mondta, s amikor kiléptem a nappaliba, láttam, ahogyan szokásához híven enyhén göndör hajába csókolt.

- Szia - köszöntem neki, amit kiegyenesedett, s rám nézett. 

- Szia. Sajnálom, nem akartam zavarni, csak Noah-nak, ma sportorvoshoz kell mennie - kezdett egyből mentegetőzni. 

- Egyáltalán nem zavarsz, éppen reggelizni készültünk - mondtam neki kedvesen. - Esetleg velünk tartasz? 

- Köszönöm, de most nem - ellenkezett azonnal. 

- Reggeliztél már? - ismeretem, így amikor bólintott, felismertem a hazugságot. - Rendben, akkor gyere - mentem vissza a konyhába, s vettem elő egy újabb tányért. 

- Harry, semmi szükség erre - nézett rám, amikor utánam betért a helyiségbe. Láttam, ahogyan Noah az emeletre csoszog, így minden gond nélkül húzódtam közelebb hozzá. Homlokomat övének döntöttem, mire szemeit szorosan azonnal lehunyta. Nagyot nyelt, majd felpillantott rám. Máshogyan nem értem hozzá, de ő hozzám igen. Kicsi kezeit csípőmre helyezte, s felsőm anyagába markolva sóhajtott fel. Bátran csúsztattam arcára kezem, amelybe minden hezitálás nélkül hajtotta bele arcát. Ajkaimat arcához érintettem, mire szorítása csípőmön erősebb lett. Még egyet elhintettem kicsit lejjebb, szinte már ajkai szélén, de még mindig nem ellenkezett, így minden gondolkodás nélkül csókolt meg finoman. Elsőre nem reagált, de kis idő után átölelte derekam, így minden erőfeszítés nélkül mélyítettem el a csókunkat. 

Fenséges érzés volt újra érezni puha ajkait enyéimen, ahogyan szinkronban mozogtak, kiegészítve egymást, megfűszerezve egy kevés édes ízzel. 

35.rész

Darcy

Feszülten álltam barátom karjai között, aki minden másodpercben szinte egyre szorosabban vont magához. Szívem őrült hevességgel dobogott, egyszerűen nem értettem, hogy mit is keres itt. Úgy állt ott, mint mikor még Louis mellett ácsorgott, jó kislány módjára, ám már régen elvesztette ezt a titulust. 

- Sziasztok, látom végül sikeresen összejöttetek - szólalt meg. 

- Szerintem semmi közöd hozzá - sziszegtem, míg Lou szorosabban ölelt magához. 

- Nyugi - suttogta. - Mit akarsz itt? - nézett vállam felett exére. 

- Nem hozzátok jöttem. 

- Igen, gondoltam egyből, hogy azt az embert keresed, aki szerető apának, és férjnek vallja magát - mondta ki határozottan. - Eltévesztetted a házszámot. 

- Fogalmad sincs, hogy miért is jöttem kislány - nézett rám komolyan.

- Nagyban teszek rá, hogy miért jöttél. A feladatodat már elvégezted, nem igaz? Elvesztetted Louis-t, és akkor szét kellett verni egy másik családot is. Gratulálok. 

- Tudtommal, te verted szét az én kapcsolatomat.

- Eleanor, másfél év telt el a szakításunk után, amikor is Darcy és én kapcsolatba kerültünk. 

- Mit akarsz itt? - csendült fel anyám hangja mögülünk. 

- Eleanor? - döbbenten kérdezte Niall. - Ne haragudj, de te mit keresel itt?

- Komolyan itt szeretnétek, hogy ezt megbeszéljük? - pillantott végig a négyesünkön. 

Sóhajtva, de végül anyám beinvitálta a nappaliba. Louis félre húzott az útból, míg betért a már említett helyiségbe a lány. Becsuktam az ajtót, s hátat fordítva nekidőltem. Lou előttem állt, szinte csak centik választottak el egymástól bennünket. 

- Rendben vagy? - hangja halk volt, érdeklődő. 

- Szerinted? - néztem fel a szemeibe. - Akkor is zavarna, ha nem kavart volna apámmal, és csak úgy megjelenne. 

- Féltékenységre semmi okod, Baba - simított végig arcomon. - Lezártam a múlta - nyomott érzékeny csókot ajkaimra. - Most valószínű, hogy apád miatt van itt, de minden rendben lesz.

- Ígéred? 

- Neked bármit - nyomott egy utolsó szűzies csókot ajkaimra, majd besétáltunk a nappalinkba. 

Louis leült egy fotelbe, s magához húzott. Azonnal érezhető volt Eleanor gyilkos tekintete felénk, de mit sem érdekelve, bújtam el barátom védelmező karjaiban. 

- Mit akarsz? - tette fel a kérdést anya.

- Harry nincs itt?

- Elköltözött - felelte szűkszavúan. 

- Komolyan kiraktad a gyerekeid apját? - döbbent meg.

- Szerinted tegyek úgy mintha, semmi sem történt volna, és mosolyogjak? 

- Egyszeri alkalomról beszélünk, kérlek - sóhajtott fel drámaian. 

- Ilyen könnyen veszed az egészet? - szólalt meg Niall, aki anya mellett foglalt helyet. - Te visszafogadtad volna Louis-t, hogyha megcsal? 

- Nem a múlt a téma, hanem a jelen - szólalt meg. - Harry maga alatt volt, részeg, azt sem tudta, hogy merre van az előre, szerinted tisztában volt a tettével?

- Most védeni akarod? - kérdezte anya. 

- Egyszerűen nem értelek. Terhes vagy, és kirakod azt a férfit az életedből, akiért oda voltál mindig is. Egy ballépése volt. Nem mondom, hogy sajnálom, inkább úgy fogalmaznék, hogy már tudom, miért is szereted annyira. 

- Csak, hogy tudd, elvetéltem - könnyes arccal kezdett bele anya. Majd állt fel, s az emeletre vonult, ahova azonnal Niall követte is.

Louis finoman kitessékelt az öléből, majd a kanapéhoz lépett, és felkarjánál fogva rántotta fel volt barátnőjét, aki felszisszent, és szitkozódni kezdett. Egy pillanatra én magam is megijedtem. Soha nem láttam még ennyire dühösnek Lou-t. Mindig is próbált higgad maradni, a dolgok pozitív oldalát nézni, és beszéddel tárgyalni, ám most mindenféle vad gondolat megjelent lelki szemeim előtt. Elképzelni sem tudtam, hogy mit is akar tenni. Eddig biztos voltam, hogy nő nemű személyre kezet sohasem emelne, ám abban a pillanatban azt is el tudtam képzelni. Nem is az ő lelkébe tapostak, még is kiállt anya mellett, amiért hálás voltam neki. 

- Louis, engedd el - léptem mögé.

- Csak kikísérem, nem kell aggódnod - sziszegte dühösen. 

- Ez ám a fogadtatás - csattant már az ajtó előtt.

- Hogy van képed idejönni, és felzaklatni még jobban szegény Thea-t? Tudomásom szerint legjobb barátnők voltatok. Mi történt? Mindig is Harry ágyába vágytál? Remélem kibaszottul elégedett vagy magaddal, mert sikerült. Hozzáteszem, hogy érzéketlenül szétbasztál egy családot, de remélem, hogy helyre hozzák, mert, ha nem, ne akard, hogy újra találkozzunk - Louis hangja dühös volt, és félelmet mutató, tekintélyt parancsoló. 

- Hol van az a kedves srác, aki velem volt? - könnyes szemekkel tette fel a kérdést El. 

- Elvesztetted már régen - morogta. 

- Sajnálom az egészet - sóhajtott fel.

- Késő bánat. 

- Csak ne utálj, kérlek .. - hangja meggyötört volt.

- Ezt egyáltalán nem nekem kellett volna mondanod, hanem annak a lánynak az emeleten, aki az általad okozott veszekedés, stressz miatt elvesztette a picit, aki kénytelen volt távolságot kérni a férjétől, akit régen az egyik legjobb barátnődnek nevezhettél. Az ő bocsánatát kellene kérned, és nem az enyémét. Már régen nem foglalkozom azzal, hova is tűntél - hangja nyugodt volt, s lassan, mintha egy gyermekhez beszélt volna, fejtette ki a gondolatait. - Rengetegszer hívott, még engem is megkérdezett, hogy nem-e zavar, ha tartja veled a kapcsolatot. Nem reagáltál rá, feladta. És most annyi idő után itt vagy, megjelensz a semmiből. Fogalmam sincs, hogyan is találkoztál Harry-vel, és őszintén mondom, hidegen is hagy, de ez a családot, és a bandát, a hozzátartozó személyeket, mindenkit felejts el, akit egykor ismertél, és talán szerettél. 

Bólintott, megfordult, és minden szó nélkül elhagyta a házunkat. Louis becsukta utána a házat, majd kezét nyújtotta. Mellkasába temettem arcom, míg ő nyakamba fúrta övét. Kézen fogott, visszavezetett a nappaliba, s ölébe húzva, az ujjaimmal játszva merült el gondolataiban. 

Thea

Fájt, hogy így látom viszont őt, akit oly sok ideig próbáltam elérni, hogy bármiféle információt is kapjak hogyléte felől. Barátnőmként tekintettem rá. Őszintén megbíztam benne, így még jobban fáj, hogy ezt tette. Ha más lánnyal hált volt a férjem, akkor is hasonló reakciót mutattam volna, de a fájdalma talán minimálisan kevesebb lenne. 

Felsiettem a hálóba, amely még mindig Harry illatát is őrizte, ahogyan holmija nagy részét is. Leültem az ágyra, s kezembe vettem a családi képet, ami pár éve készült egy boldog családi nyaraláson. Mindig is az éjjeliszekrényemen pihent. Szerettem felébredni, s ránézni. Mindig örömmel töltött el reggelente, s mosolyt varázsolt arcomra. 

Kopogtatást hallottam, de felelni nem tudtam. Könnyeimet letöröltem, s felpillantottam a nyitódó ajtó irányába. Niall sajnálkozó arcát pillantottam meg. Maga után becsukta a nyílászárót, s leült mellém. Ujjával finoman cirógatta meg kezem, amellyel a képkeretet fogtam. 

- Miért kellett idejönni? - néztem fel a szőke srácra. - Lassan megemésztettem a dolgot, és készítettem már fel magam a nagy beszélgetésre Harry-vel, de most minden újra darabokban hever. 

- Fogalmam sincs - mosolyodott el keserűen. - Tudom, hogy tanácsot kellene mondanom, pár biztató szót, hogy minden jobbra fordul, de magam sem látom, hova is tart ez az egész. Egyre zavarosabb lesz minden. Louis valószínű már kidobta a házból, úgyhogy kicsit megnyugodhatsz.

- Niall, olyan nehéz - töröltem le kézfejemmel könnyeim. - Azt hittem, hogy amikor megszületett Noah, minden helyrejött. Annyira szép volt minden, boldog család voltunk.

- Igen, tudom - törölt le egy gördülő cseppet arcomról. - Kérlek, nyugodj meg.

- Nehéz ezt most teljesítenem - nevettem fel savanyúan. - Felszakította a már lassan beforrt sebeket. 

- Gyere ide - tárta ki kezeit, mire gondolkodás nélkül közelebb húzódtam, s mellkasába bújtam. 

- Köszönöm, hogy itt vagy - suttogtam.

- Ez a legkevesebb, kicsi lány, ez a legkevesebb - suttogta, s hajamba csókolt.