46.rész

Thea

Hónapok csak teltek, én pedig egyre nagyobb pocakkal rendelkeztem. Sok öröm, s bánat is betöltötte a napunkat. Harry minden nap édes puszival ébresztett, s altatott el. Gyermekünkért már most hatalmas rajongással van.

Ahogyan egyre jobban vált láthatóvá, úgy kezdett el minden egyes nap félteni. Aggodalma hatalmasra nőtte ki magát. Amikor éppen nem volt velem egy légtérben, a telefonon aggodalmaskodott minden pillanatban.

Túrnéról hamar hazatértem, s visszaálltam a szokásos napi rutinomhoz. Boltban, és a varrodában töltöttem a legtöbb időmet, és ez így is volt rendjén. Mivel akkor még nem voltunk tisztában a baba nemével, így a ruhákat, amelyeket számára terveztem, semleges színbán hozták létre a varrónők. Akkor nagy sikere lett az első pár darabnak, hogy végül az üzletnek is tervezni kezdtem, így mára már babaruhákkal is kiegészültek a kollekcióim.

Harry a turné közben a pár napos szünetekben mindig hazalátogatott, egy ilyen alkalommal hívtuk össze a családot, és jelentettük be a hírt. Mindenki boldogsággal fogadta, s egyből több kérdést is feltettek. Ám amikor arra került sor, hogy a baba korát és elmondjuk, mindenki döbbenten nézett ránk. Hazza megnyugtatta őket, hogy minden rendben, egyszerűen csak mi is szerettünk volna megbarátkozni annak gondolatával, hogy lassan egy kis életért leszünk felelősek.

Mióta mindenki tudomására jutott, beleértve a rajongókat is, Harry megbízott egy biztonságit, hogyha utcára megyek, akkor velem legyen. Gyűlöli annak gondolatát, hogy bármi bajom is eshet, hiszen egyedül mászkálok. Ez miatt egy kisebb vita is kialakult köztünk, hiszen én túlzásnak tartottam, de Ő még is tovább ragaszkodott ehhez a megoldáshoz.

Mostanra már tél elejét, novembert írunk. Már csak két hónap van vissza a pici megszületéséig. Harry tegnap este tért haza az utolsó koncertjükről, ma pedig egy vizsgálatra készülünk. Már a múltkorin is megmondták volna a pici nemét, de én ragaszkodtam hozzá, hogy Harry is mellettem legyen. Így a mai napra kértem egy időpontot, ez ügy érdekében. Kedves apuka már teljesen lázban égett az éjszaka folyamán. Míg el nem aludt, simogatta a már hatalmasnak mondható pocakomat, s énekelt is. A kicsi igazán értékelte egy erőteljes rúgásaival. Azt már megfigyeltük, hogy amikor édesapja szól hozzá, vagy csak egyszerűen beszél, Ő egyből életre kel. Isteni érzés, hogy már most ennyire ragaszkodnak egymáshoz. Mindig is tudtam, hogy Harry imádja a gyerekeket, és ők is viszonozzák ezt.
- Jó reggelt - hallottam meg hátam mögül a rekedtes hangot. - Hogy vannak a hercegnőim?
- Remekül - mosolyodtam el, bár ő ezt nem láthatta.
Szembe fordultam vele a közös, meleg takarónk alatt, s egyből szorosan magához vont. Arcomra édes puszit nyomott, majd nyakhajlatomba temette arcát. Haja csiklandozta bőröm. Fedetlen hátán simítottam végi, ezzel még közelebb férkőzve hozzá.
- Milyen kis akaratos - nevetett fel Harry, amikor is a pici rugdosni kezdett. Hasunk összeért, így Ő is érezhette a harciasságát.
- Mint az apukája.
- Vagy éppen, mint az anyukája - mosolygott rám. - Nevet is kellene neki adnunk.
- Bébi, még csak most fogjuk megtudni, hogy milyen nemű lesz.
- Attól még lehetnek terveink - vont vállat.
- Esetleg van valami ötleted?
- Darcy Sophie Styles?
- Nekem tetszik - mosolyogtam rá. - És, ha fiú?
- Olyan terv nincs, hiszen egyértelműen egy kis hercegnő, az én hercegnőm rosszalkodik odabenn - tűrte feljebb pólója lezser anyagát, s nyomott egy puszit a pocakomra.
- Annyira magabiztos vagy - nevettem fel.
- Csak érzem, ennyi az egész - nyomott egy utolsó puszit a hasamra, majd ajkaimra, s kimászott mellőlem. - Készülni kellene.
Egyből eltűnt a szobánk ajtaja mögött, én pedig erőt véve magamon másztam ki az ágyból, s indultam meg a fürdőszoba felé, ahol is készülődni kezdtem. Mivel már novembert írtunk, így melegebben öltöztem fel. Hajamat szoros copfba kötöttem, míg smink gyanánt csak szempillaspirált használtam. Amint elkészültem lesétáltam a konyhába, ahol is Harry hátával találtam szembe magam. Éppen szorgosan készítette nekünk a reggelit. Mellé siettem, s gyors puszival megköszöntem neki az egyszerű, de annál is finomabb ételt.

****

Orvosi rendelőben kicsit többet kellett várnunk a kelleténél. Rajtunk kívül még pár kismama várakozott. Harry végig a kezemet fogta, s láttam rajta tisztán, hogy izgul. 
- Bébi, nyugi - suttogtam, hogy csak ő hallja.
- Könnyű mondani. Ez az első ilyen vizsgálatom.
- Harry engem vizsgálnak, nem pedig Téged.
- De soha nem voltam melletted, és ezért nagyon haragszom magamra. Ez nem helyes.
- Fejezd be a hülyeségeid - forgattam meg szemeim.
- Mrs.Styles, ön következik - jelent meg egy nővér.
Egyből felálltam, ahogyan Harry is. Mosolyogva mentünk be a rendelőbe, ahol is az orvos felénk lépett.
- Örülök, hogy megismerhetem a boldog apukát is - nyújtotta a kezét az orvosom. - Mr.Smith vagyok. - mutatkozott be. - Akkor nézzük meg a picit.
Felfeküdtem az ágyra, míg pólómat feltűrtem. Az orvos rám kente a hideg zselét, és már kezdte is nézni a monitoron a picit. Harry most látja először így "élőben". Egyből megszorította a kezemet, s édes puszit nyomott arcomra. Melegséggel töltötte el szívemet, amikor is láttam a meghatódottságot arcán. Szemei csillogtak, míg nézte a feket-fehér monitort.
- Tehát akkor tudni szeretnék a pici nemét?
- Igen - feleltem.
- Akkor nézzük.
Lejjebb csúsztatta a készüléket, és a monitort figyelte, ahogyan mi is. Kicsi emberke a pocakomba rúgott egyet, ami miatt felszisszentem.
- Nyugalom kicsi lány - jegyezte meg az orvos.
- Azt mondta kislány? - kérdeztem vissza egyből.
- Jól hallotta Thea - felelte mosolyogva. - Minden a legnagyobb rendben van. Esetleg kérdésük van?
- Nincs - mondta Harry.
Kaptunk egy újabb kis képet, amelyen csodálhattuk - a mostanra már biztosan tudott -, kislányunkat. Kézen fogva, mosollyal arcunkon siettünk ki a kórházból. Kocsihoz érve azonnal magával szembe fordított, s egy finom csókba invitált. Felpipiskedtem, s nyaka köré fontam kezeim. Hamar eltávolodott, hiszen mégiscsak nyílt utcán voltunk.
- Induljunk, jön lassan Lux - motyogta ajkaimra, s egy utolsó puszit kaptam tőle.

****

Délután az ágyon feküdtünk Lux-al, míg Harry elszaladt vacsoráért. Kicsi lány erőteljesen szuggerálta pocakomat, míg édes hangjával próbálta ösztönözni Darcy-t, hogy mozogjon. Felhajtottam a felsőm, s zseblámpát adtam kicsiny kezébe.
- Darcy mozogj! - parancsolt Lux.
Darcy nagyon makacs volt, ugyanis egyetlen centit sem mozdult meg. Jókat nevettem, ahogyan Lux fel és le kapcsolgatta folyamatosan a lámpát. Másik kezét rám simította, de az sem hatott. Lányom megmakacsolta magát, és ebben teljesen apjára ütött. Ebben biztos voltam, bár tény, hogy én sem vagyok a legkönnyebb eset.
Lux tovább próbálkozott, és már magába mérgelődött. Felsóhajtott, és lefeküdt mellém, úgy nyomkodta tovább a kis szerkezetet. Felpillantottam, amikor is hallottam az ajtó árulkodó hangját. Harry mosolyogva, s egyben kérdően meredt ránk, amikor is tudatosult benne, hogy Lux mit csinál.
- Mit csináltok? - kérdezte, s leült.
- Tudod nyitva van már a kicsi szeme - bólintott. - Olvastam, hogyha elemlámpával megvilágítjuk, akkor mozgolódni kezd. Zavarja a fény. - magyaráztam. - Lux pedig szerette volna érezni, milyen amikor megmozdul, hiszen soha nem érzett még ilyet.
- Értem - felelte. - Gyere ide kicsi - fogta meg lábainál a kislányt, s húzta magához. - Neked milyen érzés, ha a szemedbe világítanak? - kérdezte, miközben csiklandozta, és a lámpával világította.
- Harry - mondta pöszén a nevet, miközben kacarászott.
Én is nevetni kezdtem a jelenet láttán, ahogyan Harry is. Kicsi erőteljesen nevetgélt, míg próbált keresztapja karjai közül kiszabadulni.
- Lux add a kezed - szólaltam meg hirtelem, amikor is Darcy mozogni kezdett.
Kislány sietve kúszott oda, és adta kezembe sajátját. Harry az ágy végéből figyelte a jelenetet, ahogy Lux mosolygott. Harry is odanyújtotta kezét, és megsimogatta a területet. Szőke kislány lehajolt és apró puszit nyomott oda, ahol percekkel előtte érezte a mozgolódást.
- Szeretlek Darcy - csendült fel pöszécske, vékony hangja.
Harry-re pillantottam, aki hasonlóan nézett fel rám. Elmosolyodott, és egy kis puszit nyomott a lány arcára. Én is megpuszilta, majd lehajtottam a felsőm, és elindultunk lefelé, a konyhába. Leültünk az asztalhoz, Harry pedig hamar megterített. Neki is kezdtünk az étel elfogyasztásának.
Vacsora után a nappaliba mentek, míg én elmosogattam, majd csatlakoztam én is. Együtt néztük a mesét családias hangulatban. Már csak annyi vágyam volt, hogy a kicsi Darcy is velünk legyen. Pocakomat simogattam, míg férjem ölében Lux szundikált el.
Alig telt el fél óra talán, amikor is kopognak. Mivel Harry karjaiban még mindig szunyókál a kislány, így én megyek ajtót nyitni. Üdvözöltem a szülőket, akik egyből érdeklődtem hogylétem felől. Harry eközben kihozta a még mindig alvó Lux-ot. Átadta Tom-nak, majd megköszönték, hogy vigyáztunk rá, és már távoztak is.
Gyors zuhany után szinte bezuhantam a hatalmas ágyba. Nemsokára Harry is követett. Sötétben feküdtünk. Én a hátamon, ő pedig kezén támaszkodott, s a pólója anyaga alatt simogatta hasamat.
- Köszönöm, hogy megajándékoztál a kis hercegnővel - suttogta.
- Harry, lássuk be, hogy te is kellettél hozzá.
- Így van bébi, de akkor is jobb ez a tudat.
- Szeretlek, Harry - néztem szemeibe. - Sajnálom, hogy az elején úgy kiakadtam.
- Muszáj a múlton rágódni? Én is szeretlek, bébi.
Csókolt meg, s finoman, pocakomra ügyelve vont karjaiba.